Még egy reformációt!

Még egy nagy reformot adj nekünk, Istenem,

Hogy hitünk dolgában végleges rend legyen!

Sok-sok mulasztásunk ne égessen tovább,

Ezerféle bűnnek ne húzzuk a jármát.

Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem,

Erőt, hogy járhassunk e nehéz terepen!

Elnyel embereket a bűn ingoványa,

Neved, dicsőséged letaposva sárba...

Szívek újulását munkáld köztünk, Uram!

Szívtelenségünknek sok áldozata van.

Pusztulnak értékek, hullnak az emberek.

Rohanunk a vészbe, nem törődünk Veled.

Újuljon hitünk is, nyíljon meg az ajkunk,

Taníts imádkozni, könyörülj meg rajtunk!

Csak még egy reformot adj nekünk, Istenem,

Hogy hitünk dolgában végleges rend legyen.

                                   Boros Gergely

A „TÉTELEK KAPUJA” ELŐTT           

                                             

Papírlapra írta,

Fakapura szögezte,

450 éve már…

Ma Wittembergben érckapu fogad.

És Luther 95 tétele ércbeöntve vár.

Csendben tetüzgeted.

A fakapu

Tűz martaléka lett.

A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt,

A kripta ölén.

Az ércbetűk sora

Keményen, hidegen

Szemedbe néz.

Őszi nap vet rá bágyadt sugarat.

Késő zarándok olvasd, örülj:

Így megmarad.

            +

Valamikor

riadó volt, nem hideg ércbetű.

Lázas tekintetű

Polgárok és diákok olvasták és vitatták…

Másolták… szájról-szájra,

Kézről-kézre adták…

Nyomában

Kigyultak az arcok, a szívek.

Nem érckapun,

Nem papiron,

Szívekben élt, dobogott, lüktetett,

Mert erő volt és Evangéliom!

            +

S amíg ragyog az ércbetűk sora,

Egyért sóhajtok,

Késő kor késő vándora:

Ne merevüljön szánkon és szívünkön

az üzenet

halott formákba, hideg ércbetűkbe!

Legyen olyan élet-erőtele,

Mint 450 éve Luther Márton

Hatalmas 95 tétele!

            Túrmezei Erzsébet

Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” Péter első levele 2:21-23

Batman, Ironman, Superman, Spiderman és a sort lehetne a végtelenségig folytatni. Emberek, lények, akiknek volt valami különleges képessége, kitartása, tudása, pénze, akaratereje és nem adták fel. Hősök voltak, megmentették a világot, a világ egy részét vagy néhány személy életét a katasztrófától. Hősök, akiket a képzeletünk szült, mert szükségünk volt rájuk. Szükségünk volt arra, hogy történjen valami jó, valami különleges, valami monumentális. Szükségünk volt arra, hogy legyen valaki, akire felnézünk a monoton hétköznapokból, és akinek a helyébe beleképzelve magunkat, kiléphetünk szürke kisegér életünk szűk ketrecéből, és lehetünk Valakik, valaki különlegesek. 

Pedig nélkülük is megtehetjük ezt. Nélkülük is lehetünk hősök, lehetünk győztesek, és nélkülük is kiléphetünk az egérfogó rabságából. Mert volt Valaki, aki sokkal nagyobb hős volt, mint amit az emberi fantázia valaha is el tudott képzelni. Volt valaki, aki nemcsak az akkor létezett világot, hanem a valaha élt összes embert megmentette. 

És Ő - sok szuperhőssel szemben - hagyott maga után utódokat. Gondoskodott arról, hogy legyenek akkor is hősök, ha neki már máshol kell szolgálatot teljesíteni. Itt hagyott Téged és engem. 

Most lehet, hogy rázod a fejed jobbra-balra, miközben bágyadt szemekkel meredsz a képernyőre, hiszen te egy szürke kisegérnek látod magad. Te nem vagy hős, még csak meg sem közelíted.                    Neked korlátozottak a lehetőségeid, vannak határaid, melyeket nem tudsz átlépni, nincsenek különleges képességeid, és nem vagy elég gazdag, bátor, kitartó ahhoz, hogy hőst faragj magadból.                                      De ezt nem is kell megtenned. 

Ez Isten dolga. Ő fog belőled hőst formálni, és ehhez ma eléd tárta az edzéstervet. Csak lépj a lábnyomába! Csak tedd azt, amit Ő tett, menj arra, amerre Ő ment, és élj úgy az emberek között, ahogy Ő élt. Legyél nyitott mások felé, dobd el magadtól minél messzebbre az előítéleteidet!                      Lásd meg a másik szükségletét, és nyújts felé segítő kezet! Nyerd meg a bizalmát, és hívd meg csapattársnak! A válaszodban legyen mindig ott a szeretet, bármit is tesz vagy mond a másik! 

Istennek szüksége van rád. Szüksége van utódokra, akik Őt képviselik a világban, amiben élnek, és azt a munkát végzik, amit Ő elkezdett. Hát engedd, hogy levegye rólad a szürke kisegér jelmezt, és hősként állíthasson az arcvonalba, az Ő hőseként!

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.” Ézsaiás könyve 30:18-19

Türelmesnek lenni nem könnyű dolog. Különösen akkor, ha valamit többször elmondtunk már, de úgy tűnik, mintha a falaknak beszélnénk. Nincs eredménye. Azok, akiknek gyerekük van, bizonyára már megtapasztalták ezt az érzést. Elmondjuk egyszer, hogy: “Ne tedd!”, aztán még egyszer, és harmadjára már felemeljük a hangunk, mert látjuk, hogy süket fülekre talál. Nincs válasz. 

Egyszer valaki megfigyelte a húszgyermekes Susannah Wesley-t (John Wesley édesanyja), amint az egyik kisfiát egész délelőtt igyekezett megtanítani arra, hogy ne felejtse el becsukni az ajtót maga után ha kimegy, vagy ha bejön a szobába. Húsz alkalommal figyelmeztette őt csendesen, míg végül megtanulta. A megfigyelő csodálta az anya türelmét, és így szólt hozzá: 

“Tisztában van vele, hogy húsz alkalommal mondta el ugyanazt a dolgot ennek a kislegénynek ma délelőtt?”

“Igen - mondta-, ha csak eggyel kevesebbszer tettem volna, csődöt mondtam volna, mint anya.” (Karen Holford: Kérlek Istenem, tedd kedvessé a Mamit!”, Advent Kiadó, Budapest, 1998, 129. o.)

Vajon hányszor mondta már el nekünk Isten, 

“Azt ne tedd, nem helyes!”, 

“Ne menj arra az útra, veszélyeket rejt!”

“Figyelj szavamra! Én jót akarok neked!”

“Gyere hozzám, én segítek!”?

És mi hányszor voltunk engedetlen gyermekei, akik nem hallgattunk szavára, hanem más utakat választottunk.

Izrael nem Istenhez fordult segítségért, nem hallgatott szavára, hanem Egyitomtól várta a szabadulást. Ment a maga feje után. És szomorú következménye lett. Segítség nélkül maradt, nyakában a pusztítókkal.

Isten végtelenül türelmes hozzánk. Még Susannah Wesley türelmét is felülmúlja. Nem húszszor, hanem annál sokkal többször szól hozzánk. Vár ránk. Azt szeretné, ha engedelmes gyermekei lennénk, ha meghallgatnánk figyelmeztetéseit, ha segítségért hozzá fordulnánk és nem az idegen hatalmasságokhoz.

Milyen jó érzéssel tölt el, ha gyerekünk végül engdelmes lesz. Nemrégen egy dacosabb periódus után egy olyan napot éltem át kisfiunkkal, ami nagyon jól esett a lelkemnek. Bármit kértem tőle, mindenre azt válaszolta: “Igen, Anyuci!”, “Itt vagyok, Anyuci!” Olyan jó érzés, ha gyerekekünk hallgat ránk, félreteszi saját meglátásait, a dacot és engedelmeskedik nekünk.

Valószínű Isten szíve is megtelik melegséggel, amikor hívására engedelmeskedünk, szavára hallgatunk és nála keresünk segítséget.

Ézsaiás szava ma reggel hozzád is szól: “De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ne sírj többé, Sion népe, amely Jeruzsálemben laksz! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.”

Bármilyen rossz útra sodort is az élet, bármennyire dacoltál is Istennel, bármennyiszer voltál engedetlen neki, ő még mindig szeret, mert gyermeke vagy. Gyere ma , mert vár rád, hogy friss kegyelmet adjon neked!

OKTÓBER 31 UTÁN    

Vitára senki sem jelentkezik.

De a tételek világgá röpülnek,

Mint fészekhagyó madarak.

Már nyomtatott lapon suhannak,

Most még latinul,

Holnap németül,

Azután mindenféle nyelven.

S a wittembergi szerzetes,

Teológia tudós tanára

Döbbenve nézi röptüket.

„Istenem, Istenem!

Ha Te játékot akarsz kezdeni

Szegény szolgáddal, énvelem,

Temagadért cselekedd egyedül!

S oltalmazz, bele ne keverjem

Tulajdon bölcsességemet!”

A tételmadarak suhanó röptét

Megállítani többé nem lehet.

Luther lázasan írni kezdi hát

Tételeinek magyarázatát:

„Az egyház reformációra szorul.

És az nemcsak a pápák dolga,

Hanem az egész nagyvilágé,

De méginkább magáé az Istené.

Mikor jön el, Ő tudja egyedül.”

És mélyet sohajt: Bár ma kezdené!

Bár ma virradna boldog hajnala!

Nem sejti még, hogy, amit várva vár,

Isten már el is kezdte – általa.

            Túrmezei Erzsébet

LUTHER 

A terem tömve, feszült csend van.

A viharvert wormsi falak

Lélekdermesztő komolyságban

Zord vádaktól visszhangoznak.

Istenkáromlás! Eretnekség!

Szörnyű szók csattogva szállnak…

A tömeg izgatott, lázban ég:

Ennyi bűn csak halált várhat.

Luther áll és keményen hallgat.

Lélekharcát már megvívta.

Vallani ő csak egyet vallhat,

Kár minden szó, minden vita.

Jöjjön börtön, és jöjjön halál.

Száz veszély és ezer örvény:

Ott fenn az ormon, ahol ő áll

Más a rend és más a törvény!

Nem ember írta, hanem Isten,

Abból elvenni nem lehet.

És nem tehet hozzá senki sem,

Ez az amit ő hirdetett.

S körülte tovább dúl a szóharc,

Záporoz a szitkok nyila.

Gyülölködve nézi száz meg száz arc

S kiáltja, hogy „vonja vissza!”

Tovább hallgatni nem lehetett,

S szólt Luther hős-szerényen:

„Itt állok… másként nem tehetek!

Isten engem úgy segéljen!”

            Nemes Erzsébet

JELIGE .

Kínálhattak arannyal és ezüsttel,

bíborpalásttal, hiú tömjénfüsttel,

Barát volt, egyszerű, igénytelen.

Megállt és keményen azt felelte: „Nem!”

Mert nem tehetek másképp…”

Ezért lett nagy, ezért lett Isten hőse,

Diadalmas, véres tusák erőse.

Emlékéhez,  nem győzhet a pokol:

Új nemzedék ezért zarándokol:

Mert nem tehetett másképp.

Bár így állhatnék kőszikla-keményen,

Gyönyör ne vonna, ne riasztna szégyen!

És lenne úr az életem felett

Egy akarat, egyetlen felelet:

Én nem tehetek másképp.

Akarja Isten? Így akarja? Akkor

Nem tudok másról, vágyról, akaratról.

Vérezzen bár a lázadó szívem.

Nekem mennem kell. Indulok. Igen.

Én nem tehetek másképp.

Gúny, megnemértés, rágalom ha hull rám,

De akkor is, ha szeretet borul rám,

Lepergő könny áztatja lábnyomom,

Hadd égjen ott vonagló ajkamon:

Én nem tehetek másképp.

Lutheri lélek, légy úrrá felettem,

Homályba födve bár és megvetetten –

De bélyege dicsítse homlokom,

S valljam áttörve minden poklokon:

Én nem tehetek másképp.

            Túrmezei Erzsébet

ISTEN HARSONÁSA 

Mint gyermek indult el a kis bányász házból,

Aztán elbúcsúzott jó tanítójától,

Majd egy napon feltűnt, mint Ágoston-barát,

Kolostori cella képezte otthonát.

Sanyargatta testét, böjtölt és vezekelt,

Alig vett magához valami eledelt.

Bünnel terhelt szívét egy vágy töltötte el:

Üdvösség honába hogyan juthatna fel.

Kolostortársai látták térdepelni,

Mert az üdvösséget ki kell érdemelni! –

Ezt vallotta akkor minden ő kortársa.

Suhogott is sokszor önsújtó korbácsa

Mely ott függött mindig kis cellája falán,

Ha testi vágyai rátörtek néha tán.

S egy napon csodásan ragyogott fel benne

Isten Igéjének tiszta, szent értelme.

Isten mindenkinek adott ammesztiát.

Mindenkiért halni engedte szent Fiát!

Kegyelem, hit által, minden elitéltnek!

Gyógyír volt ez Luther megsebbzett szívének.

S e naptól túlnőtte cellája négy falát,

Levetette végleg a szürke szőrcsuhát.

Repesett a szíve és lángolt a lelke.

Börtön volt már neki a kolostor csendje.

Szívée szorítva kapcsos Bibliáját,

Vitte azt, mint Isten Igéje fáklyáját.

Szentlélek járta át, hevítette lelkét,

S eloszlatta minden eddigi félelmét.

Bár sokszor szembe szállt vele a fél világ.

Ő akkor sem hátrált, nem adta fel tanát.

Írása eljutott országhatáron át.

Távoli népek is figyelték már szavát.

Krisztus volt alapja harcának, hitének,

Csatlakoztak hozzá gazdagok, szegények.

Bár ellenségei nem nézték tétlenül,

Luther mégis helytállt mindenütt emberül.

Így lett a szerzetes Isten harsonása,

Beszél ma helyette sok szép tanítása:

Csak hit által lehet igazzá az ember,

Csak Krisztussal nyerhet csatát a bűn ellen!

Bár a fáklya vivőt már rég Kripta zárja,

De mit bátran emelt, ma is ég a fáklya,

S lobogva hirdeti szerte e tiszta fény:

Hit által van üdvünk, a Krisztus érdemén.

            Pecznik Pál 1986

A mindenható kegyelem hatósugara.

     "...akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!"  (Hós 2,1)

A szabadon munkálkodó kegyelem fiakká teheti az idegeneket. Az Úr itt kijelenti, hogy ezt szándékozik cselekedni a lázadókkal, és tudtukra is adja majd, hogy mit cselekedett velük. Kedves olvasóm, velem is így cselekedett az Úr; veled is megtette már ezt? Ha igen, fogjunk kezet és egy szívvel dicsérjük Urunk imádásra méltó nevét.

Közülünk egyesek annyira elidegenedtek, hogy joggal szólt az Úr Igéje a lelkiismeretünkhöz és szívünkhöz: "Nem vagytok népem". Amikor Isten házában, vagy otthon a Bibliát olvasva megszólalt Isten szava szellemünkben: "Nem vagytok népem", bizony rettenetesen szomorú és kárhoztató volt ez a számunkra. De azután minden megváltozott. Most ugyanott ugyanaz az Ige azt mondja nekünk: "Az élő Istennek fiai vagytok". Tudunk-e elég hálásak lenni ezért? Nem tölt-e el reménnyel bennünket, ha mások megmentésére gondolunk? Mert létezhet-e olyan valaki, akit a kegyelem ne érhetne el? Hogyan mondhatnánk le valakiről, amikor az Úr bennünk is ilyen csodálatos változást tudott véghezvinni?

Urunk, aki ezt a nagy ígéretét már teljesítette, teljesíteni fogja minden más ígéretét is. Ezért énekelve folytassuk utunkat, Istent imádva és bizalommal telve.

--------------------------------------------------------------




Az erős szívű.

     "Reménykedj, az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!"
      (Zsolt 27,14)

 Szüntelenül reménykedjél! Az Úrban reménykedjél! Érdemes reménykedni benne. Soha nem hagyja cserben azt, aki Őbenne bízik.
Ne csüggedj el a reménykedésben! Számíts nagy szabadulásra és légy készen, hogy Istent dicsérd érte.
Az Ige biztat, hogy "légy erős és bátor szívű", mert erre van leginkább szükséged, amíg várnod kell. Ha a szíved egészséges és erős, minden rendben lesz. A szívnek nyugalomra és derűre van szüksége, és ezt akkor kapja meg, ha erőt nyer. Az erős szív megnyugszik, tud örvendezni és így erőt ad az egész embernek.

Senki sem képes az életnek ezt a titkos mozgatóját, a szívet megerősíteni, egyedül Isten, aki teremtette, Ő erősítheti meg. Isten maga az erő, így adhat erőt mindazoknak, akiknek erre szükségük van. Ezért légy bátor, az Úr kiárasztja rád erejét, nyugodt leszel a viharban és örvendezel a szomorúságban. Én, aki ezeket a sorokat leírtam, Dáviddal együtt bátorítalak, hogy "reménykedj az Úrban!" Hosszú és mély tapasztalat tanított meg arra, hogy az a jó a számomra, ha az Úrban reménykedem.

AZ ÓRIÁS 

            A wormsi birodalmi gyűlés

            400 éves évfordulójára

Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak,

Zöldből szürkébe halványult remény,

Kiábrándulás, te keserű füst:

Oltárok romján imbolyogva szálló,

Gyász, mely hamuban tépi önmagát.

Gyengeség, melyre egy világ zuhant,

Törpék mi mind, akiknek óriások álmát

Álmodni adta Isten:

Jertek ma velem.

Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!

Ki hát az óriás?

Az, kinek homlokán

Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg:

Ha kell: egy világ ellen egyedül.

Egyedül. Hallottátok ezt a szót?

Úgy hangzik ez a szó mint egy sirám.

De úgy is mint egy diadalkiáltás!

Nézzétek őt.

Ott áll a szörnyű körben,

Egy vas- és aranygyűrű közepén.

Sisakok, dárdák, kardok, koronák,

Zászlók veszik körül.

Egy embererdő, egy világvadon –

És azzal szemben ő.

Egy lélek.

Milyen kicsi. – És milyen végtelen.

Ó, mert a lelkében az Isten él.

Valami, ami nála több,

Amit meglátott önmaga felett.

Amit nem lehet onnan kitörölni,

És amit letagadni nem lehet,

Ami tüzes korbáccsal kergeti

Irgalom nélkül végig a világon

És ösztökéli: tégy vallomást rólam.

S ő vallomást tesz: Nem tehetek másképp.

A vasmaroknak, amely kinyílt előtte,

Szívét odaveti:

Szorítsd hát, világ!

Állítsd el lassan minden dobbanását.

Vajon amit dobog: azt is megfojtod-e?

Istent dobogja – és az Isten él!

Igazságot dobog – s az eszme él.

Hitet dobog – s az nem hal meg soha.

Szabadságot – s a szabadság örök.

Látjátok nőni ezt az árva árnyat,

A barát árnyát egy világ fölé?

Hallotok döngő léptei nyomán

Recsegni korhadt birodalmakat?

Mert ami korhadt, az a korhadásé!

És ami lélektől lett: megmarad.

Lefojtott álmok, lenyügözött vágyak,

Zöldből szürkébe halványult remény,

Kiábrándulás, te keserű füst:

Oltárok romján imbolyogva szálló,

Gyász, mely hamuban tépi önmagát,

Gyengeség, melyre egy világ zuhant,

Törpék mi mind, akiknek óriások álmát

Álmodni adta Isten:

Jertek ma velem.

Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!

           Reményik Sándor

A WITTENBERGI OLTÁRKÉP ELŐTT 

Turisták belépnek, kimennek…

Századok belépnek, kimennek...

Szép ősi templom, wittembergi.

Új meg új gyülekezet zengi

dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,

áhitattal én is megállok.

Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,

gót íveket és szárnyasoltárt

csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,

s valamit számonkér a mától

Gyülekezete vele szemben

szavát issza, figyeli csendben.

Tartása, arca nyugodt, bátor.

Középen általszegezetten

Krisztus a megváltó kereszten.

Luthernek Biblián a balja,

és jobbkeze, kinyújtott karja

Krisztusra mutat ihletetten.

Fénylik, ragyog a szárnyasoltár.

Ez vagy, Luther Márton! Ez voltál!

Ha így festett le jóbarátod,

így ismert, így hallott, így látott.

Krisztust hirdetted. Róla szóltál.

Századok belépnek, kimennek.

Múlt ad helyet ifjú jelennek.

Forrongó újban, mindig másban,

ezer meg ezer változásban

te megmaradsz mindig ilyennek.

Századok belépnek, kimennek,

te megmaradsz mindig ilyennek,

ugyanannak és soha másnak,

örök Krisztusra-mutatásnak.

Hirdeted jövőnek, jelennek,

A hit tápláléka

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.  — Máté 4,4.
Jézus itt fizikai hasonlattal él egy szellemi gondolat átadásánál. Azt mondja, hogy ami a testnek a kenyér, illetve a táplálék, az - az ember szellemének, vagyis a szívének Isten Igéje. Táplálhatod a szellemedet. Táplál-hatod a hitedet. Isten Igéje a hit tápláléka.
Smith Wiggleswsorth-t, a nagy angol prédikátort, akinek a szolgálata során a feljegyzések szerint tizennégy ember támadt fel a halálból, a hit apostolának nevezik. Ő mondta: „Addig sohasem tartom magamat teljesen öltözöttnek, amíg nincs az Újszövetség a zsebemben. Inkább cipő nélkül indulnék el hazulról, mint a Bibliám nélkül!” Wigglesworth világkörüli utazásai során sok otthonban szállt meg. Úgy mesélik, hogy minden étkezés után, még az éttermekben is, kicsit hátrább húzódott az asztaltól, elővette az Újszövetségét, és azt mondta: „A testet már tápláltuk; most tápláljuk a belső embert.” Aztán felolvasott valamit a hitről, befejezésül pedig rendszerint adott egy kis hitről szóló tanítást. 

Az elvárás

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt szorgalmasan keresik.  — Zsidó 11,6.
Isten hitet vár tőlünk. Nos, ha Isten elvárja, hogy legyen hitünk, amikor az lehetetlen, hogy hitünk legyen, jogunk van megkérdőjelezni az Ő igazságosságát. Ha azonban Isten a kezünkbe adja azokat az eszközöket, amelyek által hit jöhet létre, akkor a miénk a felelősség, hogy van-e hitünk vagy sem.
Isten nekünk adta az Ő Igéjét, és azt mondta: „…a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róm. 10,17.)
F. F. Bosworth, a gyógyítás tekintélyes szakértője, és a Krisztus a gyógyító című klasszikus könyv szerzője, mondja: „A legtöbb keresztyén napi háromszori meleg étellel táplálja a testét, a szellemét azonban csak heti egyszeri hideg étellel, és még csodálkozik, hogy olyan gyenge a hitben.” 

Gyakorold

…Legyen néktek a ti hitetek szerint. — Máté 9,29.
Ha rendszeresen eszel, és nem végzel testmozgást, meg fogsz hízni, és puhány leszel. Hasonlóképpen, ha nem gyakorlod a hitedet, a „hitizomzatod” elsorvad. Gyakorold a hitedet azon a szinten, ahol vagy. Vannak keresztyének, akiknek a hite meghaladja másokét a fejlettségben. Ahogy táplálod és gyakorlod a hitedet, úgy növekedik és erősödik. Ne feledd, hogy senki sem úgy kerül a létra csúcsára, hogy a legfelső fokán kezdi!
Sokan szenvedtek vereséget, mert megpróbáltak a saját hitszintjük felett hinni. Tanítást hallottak a hitről, és megpróbálták a létra tetején kezdeni. Mivel a hitük nem volt ezen a szinten, nem működött, és azt mondták: „Ez a hit-dolog nekem nem megy. Próbáltam, de nem működik.”
A hit működni fog, mihelyst gyakorlod. Egy idő után olyan dolgokkal kapcsolatban is tudsz hinni Istenben, amiről álmodni sem mertél volna. Legyen neked a te hited szerint. Ha a kérésed Isten Igéjén alapul, és hiszed, hogy Isten megteszi, Isten meg is fogja tenni.
Bárhol is tartasz a hitben, legyen megfelelő a hozzá-állásod. Állj pozitívan a dolgokhoz — és tartsd bekapcsolva a hit kapcsolóját. Folyamatosan higgy Istenben, és használd a hitedet. 

A hit helye

Mert szívvel hiszünk…  — Róma 10,10.
…És szívében nem kételkedik, hanem hiszi.  — Márk 11,23.
A hit — a valóságos hit, a bibliai, az igei hit — a szívből származik, nem a fejből. Mit jelent szívvel hinni? Mi az ember szíve? Nos, itt nem arra a fizikai szervre gondolunk, amelyik a vért pumpálja a testben és életben tart.
Nem tudnál jobban hinni a fizikai szíveddel, mint az ugyancsak fizikai kezeddel, szemeddel, füleddel, orroddal vagy a lábaddal!
Gondoljuk csak meg, hogyan is használjuk a ‘szív’ fogalmát. Amikor egy fának a szívéről beszélünk, a fa középpontjára, a legbelső, lényegi részére gondolunk. Amikor egy téma ‘szívéről’ beszélünk, a téma legfontosabb részét értjük alatta, az idegközpontját, azt a részét, ami körül minden más forog.
Hasonlóképpen, amikor Isten az ember ‘szívéről’ beszél, az ember legfontosabb részéről — az ember lényének központjáról — a szelleméről beszél! 

-----------------------------------------------------------------

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, aki igazgyöngyöket keres. Aki találván egy drágagyöngyre, elméne ès mindenèt eladván amije volt, megvevè azt." Mátè 13:45-46

Tudod-e mi az igazgyöngy? Az igazgyöngy biológiai alapon képzõdõ (ún. Biogén) féldrágakõ, amit egyes puhatestûek, tengeri csigák, tengeri- és folyami kagylók választanak ki magukból. Méretük a pár miliméterestõl a mogyorónyiig terjed. Alakjuk általában szabályos gömb, de néha hordó, csepp, vagy szabálytalan forma. Színük attól függõen változik, hogy mennyi szerves anyagot tartalmaznak. Lehet fehér, kékesfehér, sárgás, de találtak már barnát és feketêt is. Felületük színjátszó.

Értékük nagy. 1934-ben a Palawan szigeteken találtak egy különleges darabot.

 "Allah gyöngye" 23 cm hosszú, 13 cm széles. Tömege 6,35 kg. A jelenlegi értéke 35 millió €. Ma már a gyöngyöt termesztik, de Jézus korában a gyöngyhalászok életük kockáztatásával hozták fel azt a mélybõl, akàr 7-22 méterrõl is. A Vörös-tenger partvidéke igen veszélyes helynek számított a kalózok és a cápák miatt. A példázatban szereplõ kereskedõ tehát egyáltalán nem élt könnyû életet. Mivel akkoriban kevés példànyt találtak, nagy szerencsének számított, ha valaki rálelt egy igazira. A mi kereskedõnk ezért siet mindenét pénzé tenni, hogy mielõbb az övé lehessen a kincs. A példázat értelme szerint Isten országa keresi a szolgája által a befogadásra váró kincseket. Így a kereskedõ nem mást jelképez, mint magàt Jézust. Az igazgyöngy pedig azokat a megváltottakat jelképezi, akik igazi kincsként végül a .mennybe jutnak. De valamit itt nem értek. Ugye Jézus Krisztus mindenkiért meghalt? (Jn 3:16) Akkor ez azt jelenti, hogy Õ, mint az Isten országának kereskedõje minden emberben, függetlenül attól, hogy milyen életet élt addig, igazgyöngyöt, igazi értéket lát. De ez nem tévedés? Hogyan lehetne minden ember egyformán nagy értékû az Isten szemében, hisz a szívünk mélyén ott rejtõzik a gonoszság, a bûn?

Jézus Golgothán kifolyt vére,behatol a szívbe és bevonja az Isten szeretettével mely megóv ,megvéd minden támadástól. Hát pontosan ezért beszélt az Úr az igaz-gyöngyrõl. Tudod, hogy keletkezik? Egy parazita, vagy egy éles, sérülést okozó idegen test bejut a védelmet jelentõ páncél alá. Hogy ne tudjon nagy bajt csinálni, a kagyló "sírni" kezd, és ezzel vonja körül. Egészen addig teszi ezt, amíg ártalmatlanná nem válik, így születik az igazgyöngy. Tudod, a bûn, a gonoszság behatolt szívünk páncélja alá. Ha minden rosszat, amit megéltél, megélsz a szeretet könnyeivel, a megbànàs könnyeivel ölelsz körbe, akkor Jèzusnak igaza van: valódi gyöngy vagy az isten szemében!

---------------------------------------------------

A bennünk lakozó szentlélek.                                                                                                                      Hol van a Szentlélek napjainkban? Mit jelent ez szá­munkra

Ap csel 2,3–4/a • „Megjelentek elõttük kettõs tüzes nyel­vek, és szállt mindenkire azok közül. És megteltek mind­nyájan Szentlélekkel.                                                                               Ap csel 2,3–4/a • „Megjelentek elõttük kettõs tüzes nyel­vek, és szállt mindenkire azok közül. És megteltek mind­nyájan Szentlélekkel.

Ap csel 2,32–33 • „Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, ami­nek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. Azért az Isten jobbja által felmagasztaltatva és a megígért Szentlel­ket megnyerve az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most lát­tok és hallotok.”

Ap csel 17,28 • „Mert õbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amiképpen a költõitek közül is mondták némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk

„Az Úr, miután kitöltötte Szentlelkét az elsõ tanítványokra, nem zárta be a menny ajtaját. Mi is áldása teljességében részesül­hetünk. A menny telve van kegyelmének kincseivel, s akik hittel fordulnak Istenhez, minden megígért áldást megkaphatnak. Ha nem nyertük el Isten hatalmát, ennek lelki közönyünk, tétlensé­günk az oka.”      „Isten a Szentlélek ajándékával vágyik felüdíteni népét, s arra is vágyik, hogy újra megkeresztelje õket szeretetével. Nem szük­ségszerû a gyülekezetben a Szentlélek hiánya. Mennybemenetele után Krisztus olyan hatalmasan és teljességgel töltötte ki a Szent­lelket várakozó, imádkozó hívõ tanítványaira, hogy az minden szívet elért. A föld a jövõben megtelik majd Isten dicsõségével. Szent befolyásnak kell áradnia a világra azoktól, akiket megszen­telt az igazság. A földet a kegyelem légkörének kell körülölelnie. A Szentléleknek munkálkodnia kell az emberek szívében, meg­mutatva nekik Isten dolgait.”

„Miközben Jézus bemutatta tanítványainak a Szentlélek fel­adatát, azt az örömet és reménységet is szerette volna átadni ne­kik, amely az Õ szívét eltöltötte – mert Krisztus örült, hogy ilyen hatalmas ajándékot adhatott egyházának. Az összes adomány kö­zül a Szentlélek volt a legmagasabb rendû ajándék, akiért az Atyához népe felemelése érdekében könyörgött. Krisztus azért ad­ta nékünk Lelkét, hogy megújító erõforrásunk legyen. Nélküle Krisztus áldozata nem jelentett volna számunkra semmi segítsé­get. A gonosz hatalma évszázadok óta erõsödik, és bámulatos, ahogyan az emberek alávetették magukat ennek a sátáni fogság­nak. Csak az Istenség harmadik személyének a hatalmas erejével tudunk ellenállni a bûnnek, és tudjuk azt legyõzni. A Szentlélek nem korlátozott erõvel jön el hozzánk, hanem isteni hatalmának, erejének a teljességével. A Lélek eredményessé teheti mindazt, amit a világ Megváltója véghezvitt. A Lélek az, aki megtisztítja a szívünket. A Lélek útján a hívõ ember részese lesz az isteni ter­mészetnek. Krisztus isteni hatalomként, erõként adta nekünk Lelkét, hogy segítségével gyõzzük le minden örökölt vagy szerzetthajlamunkat a gonoszra, és hogy az Õ egyházába bevésõdjék Krisztus jelleme.”

„Elõbb a szív forrását kell megtisztítani, és csak azután válnak tisztává a belõle kiáradó folyóvizek. Nincs biztonsága senkinek, aki csak alkalmi, törvényeskedõ vallással és a kegyesség látszatá­val rendelkezik. A keresztény élet nem a régi élet megváltoztatá­sa, javítgatása, hanem a természet átalakulása. A bûn és az önzés halála ez, és egy minden vonatkozásban új élet kezdete. Ezt a változást egyedül csak a Szentlélek valóságos munkája hozhatja létre.” (Ellen G White: „A Te Igéd igazság”, 160. o.; The Signs of the Times, 1910. március 8.; Bizonyságtételek, IX., 40. o.; Jézus élete, Ne nyugtalankod­jék a ti szívetek! c. fej.; „A Szentlélek eljõ reátok”, 323. o.)

 „…a templomnál is nagyobb van itt…” (Máté 12,1-8)

- 1. Amikor az ember „éhes”, és sokféleképpen lehet éhes, akkor elkezdi tépdesni a kalászokat. Még Jézus tanítványai sem tudták türtőztetni magukat, a szent napon sem, mert az éhség legyőzte őket (1). - 2. A farizeusokat nem érdekelte az emberi szükség, könyörtelenül odacsaptak az éhezőknek, azzal, hogy „nem szabad”, majd jelentették a parancs megszegését (2). - 3. Igazi evangélium következik ezután, valami egészen más, mint amit eddig megszokott a világ, és amit máig nem tudott befogadni: egyetlen parancs létezik az Isten és az ember szeretete, és a kettő valójában egy. Jézus, Dávid esete mellett (1Sámuel 21,1) a papok szolgálatát említi igazolásként (3-5).* - 4. Isten irgalmassága felette áll minden szent rendelkezésnek. Jézus Krisztus itt isteni teljhatalommal jelenti ki azt, ami kedves Istennek: irgalmasság és nem áldozat, szeretet és utána templom. Ő mondja ezt, aki Úr, Ura a parancsoknak is, Ura minden templomozásnak, vallásos gyakorlatnak, kegyességnek. Nagyobb Ő a „templomnál” (6). Ezért nincs vita, nincs „de” (6-7).

1Sámuel 24

89. zsoltár

·        Dávid is bement a templomba éhes csapatával, Ahimelek pap pedig irgalmasságot cselekedett velük, enni adott nekik a papok szent kenyeréből. A papok, a templomban, a templomi szolgálat végzése közben, valójában megszegik a szombatot; mert ha szó szerint vesszük a törvényt, mint a farizeusok, akkor valójában erről van szó. A papoknak a templomért meg kell szegniük a törvény betűit (3-5).

„…alázatos szívű…” (Máté 11,20-30)

 - 1. „Jaj” hangzik el itt azok felé, akik azt hitték, hogy ismerik az Urat! Akik Jézus Krisztus közelében lehettek, hallották tanítását és látták csodáit, valójában nem ismerték fel az Urat. Jézus Krisztus az akkoriban hírnevesen romlott városokra nagyobb reménységgel tekintett, mint azokra, akik hivatalosan az Ő közelében sürögtek (20-24), ide értve a saját városát, Kapernaumot is (23). - 2. Aki Jézus Krisztus közelében van, soha nem csóválhatja a fejét mások gondolatain, életén, hibáin; hanem alázattal és reménységgel tekinthet mindenkire. Ne értsük félre: lehet és kell prófétaként rámutatni bűnökre, de csak mentő szándékkal. Ha a mi Urunk Tíruszt, Szidont, Sodomát említi reménységgel, akkor mi sem lehetünk „szűkebbek” Őnála. - 3. Ez az alázatos „befogadás” minden bölcsesség és értelem ellenében születik meg bennünk, gyermeki magatartás; az okos felnőtt erre már képtelen, hát még az „okos” keresztyén. Újjá kell születni, gyermekké kell lenni! (25-26) Aki Jézus Krisztus gyermeke, az szelíd és alázatos szívű, ez pedig minden valóságos nyugalom forrása (28-29). Az alázatos, krisztusi ember nem akar naggyá lenni, de hűséggel betölti az Úrtól kapott feladatát (30).

1Sámuel 23

380. dicséret

„…a mennyek országa erőszakot szenved…” (Máté 11,7-19)

A legnagyobb prófétánál is dicsőségesebb nagyság vár azokra, akik nemcsak asszonytól születtek, hanem újjászülettek Jézus Krisztus örömhíre által. „A legegyszerűbb emberi élet is, amely Isten országának polgára, felette áll gazdagságban és dicsőségben minden egyéb nagyságnál (11)” (Victor János). Ez az ország, a mennyek országa, megjelent itt a földön, nem a törvény és nem a próféták szigorával, nem vallásos erőszakkal, hanem Isten Jézus Krisztusban testet öltött szeretetével (12). A törvény és a próféták szerepe elvitathatatlan, Isten tervében nélkülözhetetlen, de nem a végső láncszem, hiszen „minden próféta és a törvény János idejéig prófétált” (13). Ne legyünk olyan keresztyének, akik megerőszakolják, kisajátítják az Isten országát, és csak azokat engednék be oda, akik pont úgy értik az Írásokat, mint ők. Jézus Krisztus írásértelmezése az irányadó. Egyszer az egyik testvérem, egy teológiai vita után, igen szomorúan, megkeseredett indulattal tárulkozott fel, ezt mondva, remegő hangon: „Kikérem magamnak, hogy bárki elvitassa az üdvösségemet”. Természetesen ez nem „kikérés” kérdése, hanem kegyelem kérdése, de nem a mi szintünkön dőlnek el ezek a dolgok.

1Sámuel 22

3. zsoltár

----------------------------------------------------------------

„…szegényeknek hirdettetik az evangélium…” (Máté 11,1-6)

Jézus Krisztus elsődleges feladata a tanítás, az igehirdetés volt: az evangélium hirdetése azoknak (1), akik rádöbbenhettek, hogy szegények, és szükségük van a mennyei többletre, az örök élet örömére és erejére, már ebben a világban (5). Jézus tanítása elsődleges a Szentírás minden helyének megértése tekintetében. Jézus Krisztus az, aki ennek a tanításnak a szívét, az evangéliumot, halálával és feltámadásával elhozta közénk! Ennek az evangéliumnak igazolása volt csupán azoknak a jeleknek, csodáknak a sorozata, amelyek kísérték és igazolták Jézus igehirdetését (5). Ezek bizonyították, hogy aki hirdeti a végső megoldás, a megváltás evangéliumát, Ő a megígért Megváltó, nem kell mást várni! Itt van az, aki elkezdte kibogozni, ami halálosan, fojtóan összegubancolódott ebben a világban!*
1Sámuel 21.
27. zsoltár *  Ez azonban csak a kezdet. A folytatás odaát következik, de már itt örömöt és erőt ad. Ám több csodát, végleges megoldást ne itt várjunk. Mi pedig, mint itt Keresztelő János, összekeverjük a hangsúlyokat, és az evangélium, az üzenet helyett, az evilági megoldásokat akarjuk csupán, itt, most, azonnal. Egyébként megkérdőjelezzük az egészet, és elkezdünk kételkedni az egész jézus-ügyben(1-3), valójában megbotránkozunk Őbenne (6). Pedig Jézus Krisztus tanítása, és annak szíve, az evangélium sokkal több, mint bármely csoda, és az ebből maradványként jelen lévő, ma elfogadott cselekvő, ételosztó, segítő egyház. Sajnos, ha kell, ma csak ennyi kell a világnak az egyházból. Mi azonban ragaszkodunk az üzenethez, az evangéliumi többhöz. Boldog, aki csodák híján is hisz az üzenetben, az evangéliumban, amit Jézus tanított és elhozott.

 „…magához hívta tizenkét tanítványát…” (Máté 10,1-10)

1Sámuel 18

233. dicséret

Eleve elhibázzuk a mai Ige magyarázatát, ha teljesen egyező párhuzamot vonunk az akkori és a mai tanítványság között. Mindez, amit itt olvasunk, a tizenkettőnek szólt, mi nem tartozunk közéjük. Jézus első tanítványainak megbízása egyszeri és különleges volt, mint ahogy a véghezvitelhez kapott hatalom is (1). Név szerint, a felsorolt személyeknek szólott a megbízás és a hatalom (2-4). Ezt könnyen igazolhatja mai tanítványainak tapasztalata: mi ugyanis többnyire nem kaptunk ilyen rendkívüli hatalmat, mint ezek; de ugyanúgy kapunk elhívást, feladatot, név szerint ki-ki mást és mást, az Isten országa építésében, és ehhez a feladathoz szükséges erőt. Nincs szó szerinti egyezés az akkori és a mai tanítványság között, de a lényeg mégis ugyanaz. Akkori és mai tanítványai is Jézus Krisztus evangéliumának követei, akik különböző helyeken, korokban, feladatokkal, lehetőségekkel, lelki ajándékokkal megáldva építik az Isten országát (7). 

----------------------------------------------------------------------------

FÉNYBEN 

Most messze vannak gondok, viharok…

Most süt a Nap és éltet a fény,

S az életünknek kéklő tengerén

Nem futnak le a fénylő csillagok:

Mert éltet a fény.

Messzire tűnnek puszták és hegyek…

Csak egy a vágy: a fénynek élni ma!

S a Fény Urához repül az ima,

Ki intve szól, hogy hálás is legyek,

Ha éltet a fény.

Mert van, ki nem láthatja a sugárt,

Amit szétszór a csodás égi-test,

Ki melegséget csak épp érezhet,

De szemében nem fejleszt a bezárt

Fény, áldott meleget.

Ha lesüt reánk Isten sugara

És látja szemünk, érzi a szívünk,

Lángoljon fel az égig a hitünk!

S bízón tekintsünk az új, nagy tavaszba,

- Mienk a fény!

  Kárász Izabella, Fényből Fényességet 249

 „KÉRJETEK  -  ADATIK’’  

Igérted, Uram: Kérjetek adatik.

Nem mindig azt kaptam, amit kértem,

De mindig kaptam Tőled valamit,

a legtöbbet: magadat adtad nékem.

Imádkozó szívem oly oktalan!

Köszönöm, hogy Lelked kérni oktat.

Köszönök sok meghallgatott imát

s az irgalmadból meg nem hallgatottat.

Sikári kútnál kérdezte az asszony:

Istent imádni vajjon hol lehet?

- Vannak Uram, szép kőtemplomaid

és lelki templomod: a gyülekezet.

Drága ajándék a belső szoba.

Ott térdrehullok s beszélgethetünk.

Lehull az álarc, karod átölel,

bevallhatom - eldobhatom a bűnt.

De a mindenség is templomod!

Forró imádság a napfényes réten,

- áldás zuhatagért felhőszakadáskor,

alföldi tanyán, erdő sűrűjében.

Te vagy az útitárs, ha vontat zakatol,

oltalmaz hű kezed, míg száll a gép velem.

Nem fárasztó az út. Jól elbeszélgetünk

Benned erőre kap csüggedt lelkem.

Magas sziklafal: hófödte hegyormok,

s a holland tengerparton: az óceán . . .

Míg bámulom az alkotás csodáit,

az Alkotó arca tekint reám.

Milyen nagy Művész, kinek műhelyében

pacsirta terem és orchideák.

Mily nagy az Isten, ha hegyormai

és tengerei is ekkorák . . .

Hívtalak pesti csúcsforgalomban

s útitársként velem gyalogoltál.

Könyörögtem iskolák folyosóján

s a hű Barát és súgó: Te voltál.

Mellettem voltál műtőasztalon,

s míg virrasztottam, a kórházi ágyon.

Úszás közben felismertem: vársz rám

bent a mély vízben Balatonbogláron.

Friss sírhant emlékek sorát idézi.

Porló csontokat takarnak rögök.

Uram, a csöndben jó veled beszélni.

Emléket - reményt Néked köszönök.

Kezemre lepke száll s imádni késztet,

zsoltárt fakaszt a csillagfényes ég.

Sejteti minden részlet az Egészet,

a meghitt Otthont - a nagy messzeség.

Istenhez szálló, lélegzésnyi sóhaj

- s újul az erő, éled a remény.

Hol van az Isten? - kérdik sokan tőlem.

Hol nincs az Isten? - válaszolom én.

     Siklós József

KÖSZÖNÖM 

Harangszó hív zengőn és melegen.

Benne a Te hívásod hallgatom,

s oltáraidnál megtalálhatom

fészkem, fáradt madárként, Istenem.

Testvérek énekével száll feléd,

milliók énekével énekem.

Irgalmadat velük dicsérhetem.

milliókkal borulhatok eléd.

Szegényen, koldusmódra érkezem.

Feléd nyújtom kérő, üres kezem.

Tied a gazdag ajándéközön.

Gazdagokat elküldesz üresen,

de éhezőt-szomjazót sohasem.

Terített asztallal vársz! Köszönöm!

         Túrmezei Erzsébet  „Emberré lettél...”