Benézek néha Hozzád.
Ha zsebem érzelmektől üres, ha magamból csontomig:
az utolsó imáig kiköltekeztelek.
 Ott ülsz-e, hajnalodik-e  arcodon halálvágyunk?
Vársz-e még, hogy magyarázat nélkül tudatlan továbbállunk?
 Megkettőzve látlak. Nem a részegség és nem a bánat.
 Állj közénk, harcolj Te is, kelj fel reggel.
Csak egyetlen napot élj végig az emberekkel!

Ady Endre:   Az ős Kaján

Bíbor-palástban jött Keletről  A rímek ősi hajnalán.
Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan                                          
 És mellém ült le ős Kaján. Duhaj legény, fülembe nótáz,
Iszunk, iszunk s én hallgatom. Piros hajnalok hosszú sorban.                       
 Suhannak el és részegen Kopognak be az ablakon.                                           
 Szent Kelet vesztett boldogsága, Ez a gyalázatos jelen                                            
  És a kicifrált köd-jövendő Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem.  Én rossz zsakettben bóbiskálok,.                                 
  Az ős Kaján vállán bíbor. Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen S az asztalon ömlik a bor.                                       
  Ó-Babilon ideje óta Az ős Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ősöm S nekem azóta cimborám,                                          
  Apám, császárom, istenem.  Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Palástja csusszan, lova vár, De áll a bál és zúg a torna.                                  
Bujdosik, egyre bujdosik Véres asztalon a pohár.                                      
 „Nagyságos úr, kegyes pajtásom, Bocsáss már, nehéz a fejem.                           
  Sok volt, sok volt immár a jóból, Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
Apám, sok volt a szerelem.”  Nyögve kínálom törött lantom,.                  
  Törött szívem, de ő kacag. Robogva jár, kel, fut az Élet
Énekes, véres és boros, Szent korcsma-ablakunk alatt.                                    
„Uram, kelj mással viadalra, Nekem az öröm nem öröm,
Fejfájás a mámor s a hírnév. Cudar álmokban elkopott                                    
  A büszke oroszlán-köröm.”  „Uram, az én rögöm magyar rög,
Meddő, kisajtolt. Mit akar A te nagy mámor-biztatásod?                                       
Mit ér bor- és vér-áldomás? Mit ér az ember, ha magyar?”                            
 „Uram, én szegény, kósza szolga, Elhasznált, nagy bolond vagyok.                 
 Miért igyak most már rogyásig? Pénzem nincs, hitem elinalt,
Erőm elfogyott, meghalok.”  „Uram, van egy anyám: szent asszony.                    
 Van egy Lédám: áldott legyen. Van egy pár álom-villanásom,

Egy-két hívem. S lelkem alatt Egy nagy mocsár: a förtelem.”                     
   „Volna talán egy-két nótám is, Egy-két buja, új, nagy dalom,
De, íme, el akarok esni Asztal alatt, mámor alatt
Ezen az ős viadalon.”   „Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Nincs semmi már, csak: a Bizony, Az ős Bizony, a biztos romlás.                        
 Ne igézz, ne bánts, ne itass.  Uram, én többet nem iszom.”                             
 „Van csömöröm, nagy irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam.                      
 Utolszor meghajlok előtted,  Földhöz vágom a poharam.
Uram, én megadom magam.” S már látom, mint kap paripára,.                
 Vállamra üt, nagyot nevet  S viszik tovább a táltosával
Pogány dalok, víg hajnalok, Boszorkányos, forró szelek.                                         
   Száll Keletről tovább Nyugatra, Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,  Hűlt testtel, dermedt-vidorán
Elnyúlok az asztal alatt. 
Clemens Bretano: KEGYELEM
 Az a kegyelem, hogy az élet kenyere keresi az éheseket,
az élő víz a szomjasakat, az Igazság a hazugokat,
a Világosság a sötétséget, az Élet a halottakat
Jézus Krisztusban, Aki azért jött, hogy megkeresse,
s megmentse, ami elveszett. (Túrmezei Erzsébet fordítása)

 Virág vagy gyümölcs vagy?

 „Visszatérnek az Ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő" (Hós 14,8).
Ugyan ki fordít figyelmet a szőlőtő virágára? Hiszen ez valóban egyike a legrövidebb életű virágoknak; elhullik szinte észrevétlenül, és helyét a gyümölcs foglalja el. A természetben a növények három típusát ismerhetjük meg: olyanokat, amelyek bár virágoznak, élvezhető gyümölcsöt nem teremnek; azután, amelyeknek virága is, gyümölcse is feltűnően szép, mint például az őszibaracké; s végül vannak a szőlőtőhöz hasonlóak. Utóbbiak virága jelentéktelen, gyümölcsük azonban igen becses. Isten nagyra értékeli ezeket.
Mi könnyen kísértésbe esünk, és azt fitogtatjuk, ami külsőre tetszetős, például a bámulatra méltó virágokat! Pedig az Atya szőlővesszőként helyezett minket a szőlőtőre, és legfőképpen a gyümölcstermést keresi

ÁPRILIS 30.Akik fel vannak írva az élők közé Ézsaiás 4,2–6 (1–5) Mintha a mennyei nyomdász véletlenül kitörölt volna a Bibliából egy né- hány oldalt, olyan hirtelen toppan elénk ez a bátorító ige. Mintha nem tegnap olvastunk volna arról, miként rombolja le Isten mindazt, rajtunk!amit nélküle emeltünk. Ma pedig megerősít bennünket, hogy szeretete állandó, védelem alatt, elrejtettségben élhetünk. Hogy változhat meg minden, mi történik a kettő között? Isten sarjat ad az övéinek, ami jelentheti Jézus Krisztust, aki új alap, aki Kőszikla, akiben van bocsánat és örök élet, aki által Atyának nevezhetjük a Mindenhatót. Akire életünk épülhet, aki az első, aki a Golgota hegyén minden magaslat fölé emeltetik. És jelentheti a sarj az új kezdetet, lenullázott, majd Istenben felépített életünket, várakozásainkat, vágyainkat, jelentheti az életet, melyben mindenekfölött az Úréi vagyunk. Milyen jó, hogy nála egy nap annyi, mint ezer esztendő – ha most elé jövünk bűnbánattal, lerombolva bálványainkat, meg- fordul az életünk egy „igevers”, azaz egy pillanat alatt. Attól kezdve az ő oldalán állunk, feliratkoztunk az élők közé, ő pedig barátunk, atyánk, megváltónk, védő pajzsunk. Mi ér fel ezzel? Mi jobb vagy értékesebb ennél? Isten győzzön meg téged erről, te pedig engedd magad meggyőzni!  A gazdagság csábítása megfojtja az igét Márk 4,10–20 Eltelt egy újabb nap. Peregtek az események, feldolgozni is alig tudjuk. Fel tudnád gondolkodás nélkül sorolni, merre jártál ma, mit csináltál, kikkel találkoztál? Nem könnyű feladat. Ma nem én, hanem Isten teszi fel ezt a kérdést: „Velem találkoztál? Bennem növekedtél? Belefértem az életedbe?” Ámokfutó életünkből Isten sokszor kimarad. Van, létezik valahol messze, távol, hiszünk benne, de munkájának nincs nagy foganatja. Pedig az ő terve felnövekedni, kiteljesedni bennünk és általunk. Mennyire engedjük ezt? (1) Csak átfutjuk az igét, a magyarázatot, az imádkozást, aztán hajrá tovább, hiszen van még feladat elég? Azonnal kiragadja a sátán a magot. (2) Egyet- értünk Istennel, minden szimpatikus, csak ne jönne az a sok holnapi nyűg. Eltántorodnak a pillanatnyi helyzetben, elszárad a csíra. (3) Növekszik bennünk az ige, az ismeret – de növekszenek a terhek is, a sok megragadni való lehetőség. Szárba szökken, de megfullad. (4) Figyelünk, vágyódunk, döntünk – és cselekszünk megtisztulva, jó szándékkal. Felnő az Istenben elrejtett életünk, napvilágra kerül, termést hoz. Gondozd önmagad!

Mikor láttalak
 Nem láttalak soha fogolynak... Te jártál csíkos rabruhába'?
Te botladoztál ott, hol kába Fogyatékosok mosolyognak?
 Nem tudtalak soha betegnek Kórházi ágyon, lázban égve...
Bennem arcod glóriás képe Élt - nem az, min könnyek peregnek.
 Nem jajdult bennem ruharongyod... Nekem Szent voltál, papi szépség...
Nem éreztem, hogy gyötrő éhség Tépi, marja kiaszott gyomrod.
 Jaj, az ítélet! Jaj, ha Istennek  Trónja előtt kései bánat
Ad helyet a Bárány szavának: "Nem ismertél - én sem ismerlek!"
 Iványiné Sinka Magdolna

 Az ács fia

Gyorsan elszaladt a harminchárom év
Nem volt hős, sem híres hadvezér
Mégis ismertté vált a neve:
József, az ács fia -
Megváltó halálra kell most várnia.

A keresztfa áll, a Rend szorgosan dolgozott
Katonák köre köpenyén osztozott
Szemében vér s fájdalom könnyei -
Szállhatna az angyalokkal, mégsem teszi.

Alatta hullámzó, komor tömeg
A bűn súlyától a föld megremeg
Ez Isten fia volt! - mondották sokan -
A kereszt tövében
Katonák hevernek fásultan, álmosan.
Szívekbe lopózik az iszonyat sötétje...
A Fiú meghalt, a bűn elkárhozott
Ember is volt Ő, sorsukban osztozott -
Majd meleg eső hullt a szenvedők szemére
Harmadnapra eljött a pirkadat
S áradt a világra a kegyelem fénye.
Pilinszky János

Pilinszky János  Egy titok margójára
 Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksírásként, mint a végítélet,
mikor a bárány elkiáltja magát.

Alázat
 Édes Istenem!
Bár szándékodat nem ismerem,
utadat boldogan követem.
 Vezess, vezess, napokon, éveken át,
lássak fényt, árnyat, sok csodát!
Lássam mindenben lényedet,
az irányító szent Kezet,
mely az egyetlen Út,
mi az üdvösséghez elvezet.

Sík SándorTe Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Lukátsi Vilma: MEDITÁCIÓ
 Átlátszóbb vagyok Előtted, mint az üvegtestű hal,
Nem csak gerincemet látod, gondolataim hajszálgyökereit is.
Te gyűjtötted az előttem élők génjeiből az enyémeket,
a Te programod vagyok én is,nemcsak arasznyi életemben,
Azokéban is, akiknek belőlem osztottál
Valamennyit, hogy az egymásutániság
Tér - és időszalagján éljenek,
Amikor én már megérkezem Hozzád.
 ... hogy Eléd állok, és olyasmiről dadogok Neked,
amit fölfogni is képtelen vagyok, vakmerőség –
 lenne, ha nem adtad volna tudtunkra egyszer
az idők teljességében, hogy mi megszólíthatunk Téged!
Hogy úgy szólíthatunk: "mi Atyánk!"

“Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
2 Korintus12:9
Ezt a mondatot mondta Pál apostolnak az Úr amikor a gonosz egy tövissel, vagyis betegséggel sújtotta, hogy el ne bízza magát. Sokat kell imádkoznunk a vezetőnkért, de magunkért is nehogy elbizakodottság legyen úrrá elménken. Sokszor Isten megengedi a gonosznak, hogy testünket gyötörje, azért, hogy jellemünk fejlődjön és közelebb tudjunk kerülni lélekben hozzá. Mert a szorongattatásban, a nyomorúságban tudunk az Atyához bújni, és Jézus segítő igéjéhez menekülni. A hitünk és a reményünk nem inog meg, hanem egyre szorosabb a kapcsolatunk az Úrral, ha erőtlennek érezzük magunkat.
… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
2 Kor 12:10 - mondja Pál.
Bűneinket maga vitte fel testében a fára,hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által
gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.
1 Péter 2:24-25
Ebben reménykedhet mindenki akit sanyargat, nyomorgat a gonosz valamivel. Nem hiába halt meg értünk a mi Urunk, és az ő feltámadása a mi erőnk. Miattunk lettek azok a sebek, hogy azokban gyógyuljon, testünk, lelkünk, életünk. Bízzuk a mi megtartónkra minden gondunkat és hallgassunk a szavára. Kérjük az Atya kegyelmét irgalmát életünkben minden bajban, és bízzunk abban, hogy Krisztus el nem feledkezik rólunk.

Krisztus elrejthetetlen illata

 „Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné" (Hós 14,7).
Hóseás bizonyára ismerte a tűlevelű fák illatát. Libanonnal szemlélteti, milyen hatást gyakorolhatna keresztyén életünk másokra. Úgy kellene továbbadnunk Krisztust, mint ahogy a fenyőillat száll. Az ember érzékei közül szaglóérzéke a legkifinomultabb. Általa szerzünk benyomásokat tapintásunk vagy akár látásunk határain túli dolgokról. Sokszor fölösleges a szó, mert az illat mindent betölt. Elrejteni nem lehet. Így tehát, ha valaki Krisztusban gyökerezik, a cédrushoz hasonlóan kedves illatot áraszt, annak illatát, aki életének láthatatlan forrása. Magunkban hordozzuk a Szent Szellem igénytelen szépségét - ezt ábrázolja az olajfa -, és hatására az emberek észreveszik Krisztus elrejthetetlen illatát.

Lk 4,24-30

Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában.
Jézust a szülővárosában ellenségesen fogadják, sőt meg is akarják ölni.
Miért e nagy gyűlölet? Jézus valamikor egy volt közülük, az ács fia. Az adott közösségen belül meg volt írva a sorsa.
Mit képzel magáról? Különb nálunk? Bizonyítson!
Talán mi szeretjük a különleges, szabálytalan embereket, akik felrúgják a tradíciókat és másként tesznek, beszélnek, mint ahogyan az elvárható lenne?
Pedig ők azok, akik előbbre viszik a világot, bár sokszor az életükbe kerül.
[Kovács Zoltán, Karancsalja]

---

Február 26., kedd
Mt 18,21-35
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem ember­társam, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked - felelte Jézus - , nem hétszer, hanem hetvenhétszer.”… Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?
A „krisztusi megbocsátás” parancsa közhelyszerű, már az alsós hittano­soknak is a könyökén jön ki… Egészen addig, amíg csak leckeként kell „fújni”, vagy amíg a saját kisebb-nagyobb vétkeink számára remélünk megbocsátást.
De, ha tényleg bántás ér bennünket? Ha véletlenül, vagy szándékosan, jogosan vagy jogtalanul megvádolnak, megsértenek, megbántanak? Meddig bírom védekezés és  visszabántás nélkül? Hiszen senki sem szereti, ha bántják, s a védekezés nagyon is emberi dolog. A világ pedig fel is erősíti ezt a tényt: bolondnak, sőt gyakran felelőtlennek tart, ha nem fizetünk a rosszért rosszal, nem veszünk elégtételt sérelmeinkért.
Van-e jól kidolgozott, átimádkozott önvédelmi „technikám”? Készülök-e a megpróbáltatásokra, nehogy úgy járjak, mint a példabeszéd könyörtelen szolgája?  Imádkozom-e a nekem nem kedves emberekért is? Próbálom-e edzeni a lelkemet, hogy képes legyek jóakarattal és szeretettel fordulni a számomra nehezen elviselhető emberek felé is?
[Bajnokné Benyhe Judit, Budapest]

-,-,-,-,,-,,-,-,-,-,-,-,-,--,-,-,-                                                             

A hívők egysége, mint cél: „Azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértők legyetek és ugyanazt a szeretetet tanúsítsátok, egy érzésben és ugyanabban a gondolkodásban.” (Fil 2, 2)
Természetes, hogyha a hívõ keresztyének magánosan, egymástól elszigetelődve élnek, nem kerülnek szorosabb kapcsolatba egymással, akkor nem keletkezik egyenetlenség vagy széthúzás köztük. Hiányzik az érintkezési felület, tehát nincsenek súrlódások sem. De ha együtt élünk, könnyen összekülönbözünk. Vétkezhetünk a szeretet ellen, elidegenedések, sőt gyűlölködések állhatnak elő. Ez nem is csoda, hiszen természete szerint mindegyikünk makacs, a maga feje szerint jár. Ahányféle ember, annyiféle elgondolás. Ki-ki a maga jogaihoz ragaszkodik, és nem akar engedni, nehogy mások elnyomják és sarokba szorítsák. Mindegyik azt igényli, hogy õt mások figyelembe vegyék, illő tiszteletben tartsák, hálásak legyenek neki. És ha ennek valaki nem tesz eleget, keserűség és kedvetlenség tölt be minket. Természetünk szerint mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat túlértékeljük és sokra tartsuk.                                       Ebből érzékenykedés, ingerültség és viszály keletkezik. Hát még mennyi keserűség származik a nyereségvágyból és haszonlesésből!
Ha ki-ki csak magára gondol és magának gyűjt, akkor kitör az ellenségeskedés, mindenki harca mindenki ellen. Ezt látjuk az életben. Ha a külső háborúk véget érnek is, a belső harcok a népek életében csak tovább folytatódnak. Isten kegyelmének legnagyobb csodája, ha a különböző természetű emberek valóban egységre jutnak. Az apostol örül, ha a hívők egyetértésben vannak és fájdalom tölti el, ha nem segítik és hordozzák egymást szeretetben. A mi Urunknak, Krisztusnak is öröme telik abban, ha tagjai szeretetben és egyetértésben vannak együtt. Földi élete utolsó estéjén bensőségesen könyörgött az Atyához, hogy mindannyian egyek legyenek. Viszály és gyűlölködés által saját magunknak is ártunk, kölcsönösen is megkárosítjuk egymást, megszomorítjuk a Szentlelket és Jézus Krisztust.. Isten népe szétszakadottságának és egymással való szembenállásának fő oka az Úrtól való eltávolodás. És mint ahogyan egy körben két pont annál közelebb van egymáshoz, minél közelebb van a kör középpontjához, így van ez Isten népe közösségében is. Minél közelebb állnak a Megváltóhoz, minél hasonlóbbak őhozzá, annál jobban szeretik egymást. Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből 

Ady Endre A HALÁL PITVARÁBAN


Istenem, Halál, te tudod,
Hogy tőlem elmúltak a bálok,
Lakodalmak és hős murik:
Pitvarodban állok.

Gyáván ülök, nem hencegek,
S ha valaki azt mondja rólam:
»Üssétek le ezt a kevélyt «;
Én sóhajtok; jól van.

Minden jó, jog, ami lesújt,
Minden megszentel, ami büntet:
Istenem, Halál, pitvarod
Megjavít bennünket.

Sohse szerettem úgy magam,
Mint most a Halál pitvarában,
Megszerettem a múltamat
S lépek beljebb, bátran.

Nem lehet az rossz valaki,
Akit annyian űztek, téptek
S rosszabb úr nem lesz a Halál,
Minő volt az Élet.

Istenem, Halál, te tudod,
Hogy vérvevő, szomorú harcban
Űztem, kerestem önmagam:
Rosszat nem akartam.

Lukátsi Vilma: ITTAM...
Szomjas vagyok!                                                                                           
    - Nincs víz a közelben,
s már azt sem tudom mondani:
inni kérek!
Kinek mondjam?
Mindenki elment tőlem.
... Valahonnan
szűrődik még köznapi lárma,
gyermeknevetés, vitatkozás,
fékek - vagy fogak - csikorgása...
- Inni kérek!
nyöszörgöm lelkem legmélyének,
ahol zümmög valami ének
az Ő nevéről, Akiben bíztam!
Egyszerre elcsöndesül minden.                                                       
Kimondom a Nevét.  Ittam.


Khalil Gibran : A próféta

Gyakran, amikor megtagadjátok magatoktól a gyönyört, csak elraktározzátok vágyatokat lelketek valamelyik zugába.
De ki tudja, hogy amit ma mintha elhagynátok, nem várakozik-e a holnapra?
Még a testetek is ismeri örökségét és jogos szükségletét és nem hagyja becsapni magát.

A testetek pedig lelketek hárfája, és rajtatok múlik, hogy édes zenét hoztok-e ki belőle, vagy zűrzavaros hangokat.
És most azt kérdezitek szívetekben: ‘Hogyan különböztessük meg a gyönyörben azt, ami jó, attól, ami rossz?’.
Menjetek a rétjeitekre és a kertjeitekbe, s ott megtanulhatjátok, hogy a méhnek gyönyörűség a virág mézét összegyűjteni,
de a virágnak is gyönyörűség, ha odaadhatja mézét a méhnek.
Mert a méh számára a virág az élet kútfője, a virág számára pedig a méh a szerelem hírnöke, és mindkettőjüknek, a méhnek és a virágnak egyaránt, a gyönyör adása és elfogadása szükséglet és elragadtatás.

Orphalese népe, legyetek olyanok a gyönyöreitekben, mint a méhek és a virágok.

Panasz
 Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?

Eljut hozzád a panaszom?
Hiába ostromollak?
Köröskörül a félelem
zátonyai ragyognak.

Számíthatok rád istenem?
Úgy vágyom közeledbe,
dideregve csak hevesebb
a szerelmek szerelme!

Temess a karjaid közé,
ne adj oda a fagynak,
ha elfogy is a levegőm,
hívásom sose lankad.

Légy reszketésem öröme,
mint lombjai a fának:
adj nevet, gyönyörű nevet,
párnát a pusztulásnak.
Lukátsi Vilma: KOPOGÁS
 Talán még észre sem veszed: az árnyékok nőni kezdenek,
sötétebb lesz köröskörül, s hátad mögül
szorongás kúszik a szíved felé,
elindultál, és nem tudod már, ki elé?
Nincs örökmécs; semmi sem őrzi egykori ébrenlétedet.
Hideg van. Egyre hidegebb.
Elgémberedett ujjaid között a lámpa elem nélkül zörög,
akár el is dobhatod! - Mi ez? A zaj, vagy a némaság nagyobb?
 Neked mondom, pedig magamnak csukódott be minden ablak,
ahonnan egykor jött felém valami fény, - de az
tele volt hangulattal, ünnepváró fenyőillattal...
A valóság - más! A valóság... vajon - nem a kopogás?
az a levegő-kapkodás, amely talán még most nem is
jelentkezik...? A kopogás nagy csendben hallható!
- Talán ki is tapintható!   Véres a kopogás helye!
 Szögekkel átvert a tenyere!  Mi Tamás-hitűek vagyunk,
magunk akarjuk meggyőzni magunkat, kutatunk valami kulcs után...
 Kinőttük - vagy kifeszítettük a Nélküle élt életet,
nem lehet csak úgy "ablakon át" beszélni Vele,
hogy odabent álljon a bál is, a tánc is, a láb-dobbantó...
 Attól a szelíd kopogástól - Uram irgalmazz -
tokostól szakadt ki az ajtó! A küszöb tele élet-törmelékkel...
A lélegzetvétel mégis könnyebb ettől a perctől mérve:-
Uram, lépj be!      
 
Túrmezei Erzsébet:    NEM ELÉG!
(Madách balassagyarmati szobrához)
 Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán... elnéztem hó palástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.
 Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele...
látják, nem látják, sose kérdezed.
 Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az -az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...
 izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!

Légy érzékeny

 „És másodszor megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott Jézusnak az a szava, amelyet neki mondott: mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És sírva fakadt" (Mk 14,72).

Talán azt gondoljuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, mint Péter, sőt egy kicsit még jobbak, hiszen ő kísértésbe esett és elbukott. Igen, de vajon nem volt-e ő még bukásában is különb azoknál, akik ilyesmit sohasem követnének el? Ő megtagadta ugyan az Urat, de nem volt érzéketlen. Eszébe jutott, amit az Úr mondott neki, és sírt. Az a keresztyén, aki fölött Isten szavának nincs hatalma, nyomorúságos keresztyén, és nem érdemli meg ezt a nevet. Mert az Ő szava a megtisztítás és a megújítás eszköze. Ha ezt felismertük és engedjük, hogy az Ő szava elvégezze bennünk munkáját, akkor még mindig fennáll az elbukás lehetősége, de legalább észrevesszük, ha vétkeztünk.

-,-,-,,,,-,,-,-,-,-,,-,-,-,

Bűn, bűntudat, vádak                                                                  „Nem veszendő holmin váltattatok meg, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén" (1Pt 1,18-19).

A bűn hármas probléma elé állítja Istent. Mint engedetlenség lép be e világba és elidegenedést támaszt Isten és az ember között. Isten nem lehet többé közösségben az emberrel, mert ott van az útban valami, ami akadályozza azt. Ő maga mondja tehát: „Mindnyájan bűn alatt vannak" (Róm 3,9). Azután - másodszor - ez az emberben lévő bűn, mely gátat állít Istennel való közössége elé, a bűnösség érzetét, bűntudatot ébreszt benne. Itt maga az ember mondja lelkiismeretének felébredésekor: „Vétkeztem". De ez még nem minden, mert a bűn - harmadszor - a Sátán számára is alap, hogy vádoljon minket a szívünkben. A „testvérek vádolója" (Jel 12,10) tehát az, aki így szól: „vétkeztél".

Így az Úr Jézusnak, hogy minket megváltson és Isten tervébe visszavezessen, ezt a három problémát kellett megoldania: a bűn, a bűntudat és a Sátán vádjainak kérdését. Egyedül csak az Ő sokakért kiontott drága vére lehetett elégséges e kérdések megoldására, vagyis hogy eleget tegyen Istennek, elfedezze bűneinket és rácáfolhasson a nagy Vádolóra                                                

ÁPRILIS 28.  Előlép perelni az Úr Ézsaiás 3,1–15 (2–16) Fáj vagy hiányzik valami ma reggel? Érezted tegnap az emberi jóakarat, a béke, a nyugalom, az öröm végességét? Mindez Istenhez kényszerít ben- nünket, a folyóvíz forrásához, elhagyva a repedezett falú víztartókat (Jer 2,13). A tegnap vajúdása figyelmeztessen ma: Isten az én Istenem. Vele akarok járni, minden dicsőséget neki adni, engedelmeskedni, gyermeke lenni. Ez az egészséges, a meggyógyuló élet útja. Jöjjünk most bűnbánattal, megszabadulva, feloldódva, elhatározással színe elé, hogy a ma már ne legyen olyan beteg, mint a tegnap! Hogy ma már halljuk az Isten lágy, csendes szavát, mi- előtt felharsanna és perbe hívna. Halljuk meg a bátorítást, még ha a sok emberi cselekedet gyümölcse bújtatná is azt: „Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik.” (10. v.) Amikor a Teremtő újraformálja a világot, mindig az ő népén, rajtad és rajtam kezdi. Mi a saját kis életünkért vagyunk felelősek, azért az egy talentumért. Nem baj, ha ez nem lendíti át a világ nagy mérlegének nyelvét. Nem kell annyi só, mint víz, nem kell annyi kovász, mint tészta. Isten hatalmas kezében pont elég a ma reggeli oda- szánásod! Úgy legyen! „Ez a király fölmagasztalja magát” Dániel 11,36–39 Ma is érezted velem együtt talán, milyen teherként nehezedik rád valami. Sokszor a dolgok olyan rosszindulatúnak, kegyetlennek, megváltoztathatatlannak tűnnek. De Isten nem erre az életre hívott, hanem küzdelemre, az erő és győzelem örömére. Ma újra megvallhatjuk: semmilyen gonoszság nem vehet erőt rajtunk, a saját bűneinken kívül másé nem árthat nekünk. Emlékezz István vértanúra! Semmi kárt nem tehettek benne. Isten megengedte tettüket, bár nem akar gyilkosságot, halált. Csak a testét ölhették meg, öröme határtalan lett, mikor meglátta a megnyílt eget és az Emberfiát (ApCsel 7,56). Töltsön be ma este ennek az öröme, nézzünk mi is az égre gyógyulásért! Isten ott uralkodik minden felett, így „ami el van határozva, annak meg kell történnie” (37. v.). Mert ő teremtett, tudja korlátainkat, „hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13) Elkészítette neked a szabadulást mindattól, ami pusztító. Viszont amíg csak kellemetlen, de Isten megengedi, légy türelmes, keresd annak értelmét, célját: hová kell növekednem, mit kell letennem Isten kezébe? És ne félj! /

Lukátsi Vilma: ÉBREDEZÉS
 Térj meg!
- ezt hallottam tegnap este.
Közvetlenül mellemnek szögezte
a hallott Ige a fegyver csövét,
és idegen lett a meghitt sötét:
lehet, hogy elvétettem az utat?
Elmerült bennem az Isten-tudat
gyermekkorom gyarló imáiban,
vagy a harangos templombolt alatt
valami gyér vallásos köpenybe
takartam, és bizonygattam egyre
magamnak, hogy Isten mozdulatlan.
...néha elmondtam még öntudatlan:
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."
de imám visszahullt szárnyaszegetten,
ezért hát abbahagytam az imát.
Az élet annyi szépet-jót kínált
- tegnap estig!
Amióta úgy érzem,
VALAKI sürget, hogy el ne késsem!
Meg kell térnem!
Még ma

meg kell térnem...

                

Pilinszky János Fokról fokra
Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófúvás után
lecsillapul, hazatalál,
valahogy úgy alakul, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.

          INNEN ONNAN.

A sötét felhő nem tarja el a napot örökre és kioltani sem tudja a fényét.

Végül szerte kell foszlania és előtör a nap fénye.

Épp így a megpróbáltatások és szenvedések sötét fellege nem képesek Isten kegyelmét és jóságát eltakarni vagy kioltani.

Csupán türelmesen ki kell tudni  várni ,míg el megy a felhő!

                       -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A hála nem abból áll, hogy szereted azt, aki szolgálatot tett neked és te viszont szolgálatot teszel neki.  Az igazi hála az egész emberiség felé történő viszontszolgálat és nem csupán az egy ember felé, akinek lekötelezettje vagy. Ahogy Jézus sem válogatót a szolgálatokban, hanem mindenki felé egyformán végezte a szeretet szolgálatot.

                            .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Istennek tetsző életet akarsz élni? Kérdezd meg magadat: „Isten uralma alatt áll az otthonom, a munkám, a szórakozásaim „?

Mit jelent Isten uralma?  Tekintsd meg Jézus életét,- Ő tökéletesen szemléltette. Mi is követhetjük őt. Akkor ima és imádat nem kellemetlen kötelesség, lesz, esetleg mást félre téve végezni, hanem erőforrás .

                                     .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A modern vallásos élet nagy hiánya a mély, erőteljes, bensőséges megtérés ( magába szálás és megfordulás , Pálfordulás ) A modern élet rohan és az ember  nem áll meg. Lelki gondozók, orvosok és lélekbúvárok igazolják, hogy a bűn kérdését alaposabb, át fogó módon kellene kezelni, mert az --- sokszor tudat alatt,-- súlyosan ránehezedik az emberre. De a túl modern gondolkodás elfordítja a keresztyén ember szívét ezektől .A Hangsúly kerül máshová !

                                          .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-..-.-.-.-.-.-.-

Az imádság még soha senkit meg nem sértett, viszont megszámlálhatatlan millióknak hozott segítséget. Amikor egy ember imádkozik, akkor hírneve, vagyona és kiválóságai eltűnnek, és megbocsátás, testvéri szeretet ragyognak fel.  Ilyenkor fogannak meg azok a dolgok, amelyek jó cselekedetté érlelődnek meg. Az imádság megnyit ajtókat, amelyek nélkül örökre zárva maradnának előttünk. Lerombol válaszfalakat népek és egyének között,-- nélküle ezek áthághatatlanok maradnának. Az imádság-hatásosabb fegyver, mit a kard . a legszegényebb ember is használhatja. Hogyha Isten népe igazán élne az imádság erejével, beláthatatlan nagy dolgok történnének e világban./ csak Müller Györgyre gondoljunk. /

                                           .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-..-.-

Hatalma van az Istennek arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségben árasszon rátok, hogy mindenkor, mindenben teljes megelégedésben, minden jó munkára bőségben legyetek, amint írva van: ” Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad. “
2 Korintus 9:8.  Isten kegyelmi ajándéka sokféle lehet, erre az elhívást megadja és alkalmassá teszi azokat, akik erre hivatottak. Ezek szolgálati ajándékok. És ő” adott ” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,Efézus 4:11 Teszi ezt azért, hogy felnövekedjünk, nagykorúságra, az igazsághoz ragaszkodva szeretetben az Isten testében, a gyülekezetben .Boldog és gazdag az a gyülekezet ahol van apostol, vagyis atya lelkű kenettel teljes ember. A prófétai kenet enged belelátni a szívekbe, így felismeri, hogy kinek van ajándéka Istentől, felismerik a szolgálatokat. Ilyen volt Pál apostol is. Az ördög nem akarja ezt, mindent meg is tesz, hogy ne működjön. A prófétai ajándék is nagyon fontos, hisz a próféta segít a pásztornak és az apostolnak. A próféták a régmúlt időben elvezették a népet a győzelemre, mert Isten beszédét szólták. Ma is hallgatni kell rájuk. Szükség van az evangélistákra is, mert ők szórják a magot, a hit pedig hallásból van. Szükség van a tanítókra is mert ez egy csodálatos szeretetteljes, békességes munka. Gyülekezet pedig pásztor nélkül elképzelhetetlen, ő az aki adja a biztonságot, szeretetet, gondoskodást, lelki gondozást. De ezek együtt működnek jól mert az apostoli gondolkodás az, ahol elindítanak szolgálatokat és nem irigyek ha mások a szolgálatban előre haladva sikeresek. Így növekszik a gyülekezet és elfoglalják azokat a területeket amit a gonosz bitorolt addig. Az ébredésnek nincsenek határai, ha engedjük fejlődni a szolgálatokat, és figyelünk Isten szavára. Azokban a gyülekezetekben ahol mindent egy ember akar csinálni ezek nem is tudnak működni. Istennek tetszik az ha böjtöléssel és imádkozással tárjuk elé kéréseinket, és imádkozva áldjuk meg azokat a testvéreket akik a szolgálatokat végzik.

5-Kínában egy vízhordózónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez
így ment, minden nap- a vízhordózó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni..
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordózó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.
Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
Egyéni hozzáfűzés: Isten nem teremet selejteket. Annak érezhetjük magunkat, de valójában Tőle van és a gyengeségeink és hibáink is lehetnek eszközök. Pl. ott volt Pál apostol betegsége. Azt az utat, ami reánk vár, csak mi tudjuk végigjárni, azt a feladatot, amit az Úr ránk bízott más nem végzi el helyettünk. Ránk vár. Csak át kell adnunk az életünket. Kövessük Őt, és előbb-utóbb feltűnik mögöttünk egy világító kondenzcsík. :-) (a történetben a virágok

Győzelem  

Tökéletes győzelem az, ha engedjük, hogy Krisztus a Szentlélek által győzedelmeskedjék az énünk felett.

Ha megfeledkeznek rólad, vagy elhanyagolnak, ha tudatosan félreállítanak, és te megalázkodol ez alatt, sőt szívből hálát tudsz adni az Úrnak a sértésekért és megaláztatásokért: ez győzelem!

Ha a jót, amit teszel, vagy tervezel, megrágalmazzák, ha kívánságaidat keresztezik, ha ízlésed ellenére cselekszenek, tanácsodat megvetik, véleményedet kigúnyolják és te mindezt csendesen, szeretettel és türelemmel fogadod: ez győzelem!

Ha bármely élelemmel, vagy ruházattal, bármely éghajlattal, társasággal, életkörülménnyel, sőt a magánnyal, amibe az Úr vezet, megelégszel: ez győzelem!

Ha mások rossz hangulatát, minden panaszát, rendszertelenségét és pontatlanságát, amelynek nem vagy oka, bár nem helyesled, de el tudod tűrni, anélkül, hogy haragudnál: ez győzelem!

Ha minden balgaságot, ferdeséget, szellemi érzéketlenséget, a bűnösök ellentmondását és üldöztetést is úgy tudsz hordozni, ahogyan Jézus tűrte:  ez győzelem!

Ha nem vágyódsz az után, hogy személyed, munkáid beszélgetés közben megemlítsék, ha nem keresed, hogy ajánljanak, ha igazán szívesen veszed, hogy ismeretlen maradsz: ez győzelem!
2 Kor. 6.1-10.   Mint együtt munkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. 

Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. 

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. 

Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. 

Tisztaságban, tudományban, hosszú tűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, 

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;

Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; 

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölettek; 

Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. 

Róm. 8.35-39.  Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. 

Debrecen, 1932 szeptember Írta: Vajda Mária

Páskulyné Kovács Erzsébet: De ha mégis

Ne hidd,hogy másnak nem fáj úgy a bánat,
Ne hidd,hogy másnak könnyebb a kereszt.
Ne gondold,hogy nekem nem vérzik a szívem,
Ne gondold,hogy nincs,mert nem láttad
könnyemet.

Ez a Föld az a hely,hol egyformán terem
Keserűség,bánat,fájdalom,gyötrelem,
- Teneked és nekem. -

De ha mégis,én lennék ki megbánt,
Én lennék ki rád több terhet rakott,
Bocsáss meg a Krisztus kihulló véréért;
Olyan gyarló és nyomorult vagyok!

- S ha Te lennél, ki nékem fájdalmat okoznál;
Testvér fogadd, itt van a kezem!
Tudom,nem Te voltál, az a másik,régi.
- És én Tebenned az újat szeretem...

Pilinszky János  Fokról fokra
Ahogy a semmi kisimítja
az agónia árkait,
miként a vidék hófúvás után
lecsillapul, hazatalál,
valahogy úgy alakul, rendeződik
fokról-fokra ember és Isten,
pusztulás és születés párbeszéde.
Pilinszky János Egy titok margójára
 Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksírásként, mint a végítélet,
mikor a bárány elkiáltja magát.

OM

Az Úr az én pásztorOM.
Mindig hozzá imádkozOM.
Nincs ebben az életben más feladatOM,
Mint szeretni Őt, s magamat megvallanOM.
Hitemben Uram, többé nem paráználkodOM,
Nem ölök többé, hisz testvéreimet nem bánthatOM.
Ami nem az enyém, azt el nem lopOM.
Nem szólok hazugságot, hisz nincs rá okOM.
Nem kívánom másét, mert nagy az én vagyonOM,
Nem is ítélkezem, így nem lészen bánatOM.
Amim csak van, mindenem átadOM,
Hogy tiszta legyek, mire testemet elhagyOM.
2009 05. 04.

Senki sem tud végigmenni az úton, de ne feküdjünk le rögtön az elején. Köteles vagy addig haladni előre, amíg csak telik az erődből, jutalmul: minden megtett lépés dicséri jellemed. 

A világ helyzete sohasem reménytelen, mert azokon múlik, akik nem hisznek benne, hanem azokon, akik hisznek az életben.

 Élj úgy, hogy nincs megbánás, akkor jól éltél.

 A tegnapi tévedés ma legyen számodra tanulság.

 Úgy tanulj, mintha sosem halnál meg és úgy élj, hogy mindig gondolj a halálra.

 Amit Isten neked adott, a testvéreknek szánta, de a te feladatod a kiosztás.

 Nem érdekel mikor lesz világvége, hisz ki tudja, hogy élek e még egy órát...(Beer Miklós)

 Sohase mond: "elveszítettem" semmiről; mond: "visszaadtam". (Fodor Ákos)

 Vágyaid mutatják legpontosabban ki vagy.

 Ha hibázol a szívedre ne vedd, a hiba a szeretethez vezet. Aki meglátja magában a hibát, az másoknak is könnyen megbocsát.

 Életem egy küzdelem, hinni kell, hogy végtelen, célja van amit megér, nem adnám fel én semmiért.

 

Tamási Jenő: Televízió Megállíthatatlanul

Ömlik belőle a bénító káprázat,
És a sziromtalan, üres szavak.
Bűvölő sugaraiban aszalódik
A lélek, a szív és az agy.
Egy mindent felfaló
Félelmetes bálvány foglya vagy.
És az írás már megjelent a falon

Bódás János: Végtelenség
Az Isten belefér egy röpke percbe, -
és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje,-
mégis szavára mozdul ég s a föld.

Az Isten az, ki könnyű, csendes álmot,
s csillagokat ostromló vágyat ad, -
s míg roppant változásokat igazgat,
megolvasgatja a hajszálakat

A gondolat ereje.
A szó a gondolat öltözéke,
Ha felhangzik, érti az emberek nemzedéke.
A fül az a kiskapu, melyen, ha bebocsátják,
A szívükben megpihen, s leveszi ruháját.
Ha a szó ismét meztelen, munkába áll nesztelen,
S ha elég tiszta a gondolat, elűzi a gondokat.
Hát legyen minden gondolatnak fehér a palástja,
Hogy aki beengedi, biztosan meglássa.
Meglássa azt, amit eddig csak sejtett,
Hogy szívében lakik az Isteni Gyermek.

Somogyi Gáborné:  Isten telefonszáma
„Arra tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi. (Ézsaiás 66: 2)
Ismeritek?…
Nincs meg a telefonkönyvben.
Kérdeztetek már bölcs embereket?
Kutattátok már epekedve, várva,
Hátha meglenne valahol a száma?…
Átnéztétek a Bibliát is érte?
Ó, ezt a számot már sok ember kérte!
Ó, ezt a számot már sok ember várta!
A készüléket zörgette hiába –
Süket, hideg, néma maradt az égbolt.
A számok egymás után csak peregtek,
S nem lett belőlük fényes, csengő dallam,
Senki nem szólt: Ki az, bátran, csak halljam!
Senki nem szólt: süket csend volt a válasz,
Mily szívfájdító, üres némaság az…
Titkos dolog. Könyvekbe nincs beírva.
Hol van? Hová menjünk a számát megkeresni?
A gőg elől ez mindig el lesz rejtve,
De az alázatosoknak Ő maga megjelenti.

„Ha megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával, én is meghallgatom őket a mennyből és megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” (II. Krón. 7: 14.)

Sötétedik

Ha gyereket látok sírni, örvendek.
Jobb így indulnia kacagás helyett,
Mert csalódás szomorítaná meg később,
Ma kesereg, de egykor majd nevet.
　
Ha időst látok sírni, szomorkodom,
Mert ha lenyugvását felhő veszi körül.
Vagy elszállt életét siratja vég előtt.
Vagy pedig a gonoszság került e világban felül

Mezey Katalin:  Angyali üdvözlet

Hogy várunk, van mire várnunk -
talán enyhíti árvaságunk,
talán enyhíti rossz kedvünket,
ha meg is próbálja hitünket.
Az se hihető, hogyha nyár lesz,
a kővé fagyott földből sár lesz,
hasonlóképp nem lehetetlen,
hogy hitet nyer a hitetlen.
Szívünk, szavunk is ínséges.
De az Úristen hűséges.

 Füle Lajos: KÉRÉS
Szolgád esendő, kicsit ér, de
használd, URAM, még eszközül!
Társis felé futók közül
jövök én... mennék Ninivébe.

Ágai Ágnes  KÖNYÖRGÉS ÖRÖK ÉLETÉRT

Uram, én nem félek az örökléttől,
az élet állandósága nem nyomaszt.
Nem unnám meg a lét terheit cipelni,
bármilyen nehéz.
Jelen szeretnék maradni itt e földön,
és ép tudattal szemlélni
alakuló világaid sorát.

A végtelenség nyugalmára vágyom,
ígéretedre, hogy nem szűnök meg soha,
nem harap belém az idő,
nem tép ki belőlem élő húsokat,
nem gyúr át, nem roncsol szét,
nem vet ki magából,
mint használt limlomot.

Uram, hagyj meg így, ahogy vagyok,
gyarlón, esendőn, hibásan,
elférek így is a Mindenségben,
az sem tökéletes.
Jó volna kényelmesen
elhelyezkedni benne,
hogy ne érezzem a múló lét siettetését,
a távlattalanság gátját,
a halálfélelem markolásait.

Uram, adj örök életet,
légy kegyes és nagyvonalú,
hiszen a szüntelen halállal már torkig lehetsz.
Az élet becsét nem az elmúlás adja,
hanem maga a létezés.

 

2Kor 9,8 +Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

2Kor 13,7 „Imádkozunk az Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak.

Gal 6,9-10 „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Ef 2,8-10 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk         

Ef 6,8 „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad

Kol 3,17 „Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Kol 3,17 „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.

2Thessz 2,16-17 „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.