Isten kezében.
Út áll előtted erőd felett:
ne feledd a szerető kezet,
mely eddig is hordozott
és kézben tartja a holnapod.
Miért aggódna félő szíved?
Legyen Nagy Istenbe vetett hited!

-----------------------------------------------------------

Bódás János. Elveszíthetetlen öröm.

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet,
mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
te megad annál gazdagabb maradsz.

-----------------------------------

Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutasson neked.
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és megvédjen a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted, hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéseitől
Az Úr legyen tebenned,hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy,hogy megvédjen, ha rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és mindenkor.

---------------------------------------------------

Ki mehet be Isten országába, királyságába?

Úgy gondolom ez egy nagyon fontos kérdés minden ember életében, főleg keresztyének életében, akik hívőkké lettek, új életet kaptak Istentől és elindultak azon az úton, amely az életre vezet. Nagyon fontos tudni azt egy keresztyén hívő embernek, hogy mit válaszol a Biblia, azaz Isten írott igéje erre a kérdésre, mert ettől függ a létezésünk, örök üdvösségünk, örök életünk. Ma kijelentést kaptam az Úrtól erre nézve és szeretném megosztani minden kedves olvasómmal.

"Felele Jézus és monda néki: 

Bizony, bizony mondom néked:
ha valaki újonnan nem születik,
nem láthatja az Istennek országát." János 3,3

Jézus Nikodémussal beszélget és egy nagyon fontos kijelentést, tesz neki: azt mondja, hogy aki nem szüleik újjá, az nem láthatja meg Isten országát. Nikodémus számára érthetetlen, amit Jézus mond, ahogyan legtöbb embertársunk számára is az lenne, ha csak meg nem magyaráznánk neki, hogy mit értünk ez alatt. Jézus tovább megy és válaszol Nikodémus kérdésére:

"Felele Jézus:
Bizony, bizony mondom néked:
Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől,
nem mehet be Isten országába.
A mi testtől született, test az,
és ami Szellemtől született, szellem az."János 3,5

Mit mond Jézus? Hogy aki erre a világra jön, az születés által jön erre a világra, hiszen ez egy anyagi világ, itt hús-vér testű emberek élnek, megszületnek, beleszületnek ebbe a világba és így élnek ebben a világban. De beszél egy másik fajta születésről is, egy másik fajta országról is, ahová szintén úgy lehet bekerülni, bejutni, ha abba beleszületünk, azaz újjászületünk még egyszer, testi születésünktől függetlenül. Ez már nem testi születés, ez az ország meg nem ilyen anyag alapú ország, mint amelyben élünk, hanem szellemi eredetű és szellemi állapotú. Éppen ezért szellemi újjászületésre van szükség. 

De mit is jelent a születés? Minek a következménye a születés? Ha belegondolunk, hogy ez testi szinten hogyan működik, akkor tudjuk azt, hogy először magra van szükség, majd fogantatásra, majd kihordásra, majd vajúdásra, és csak azután jön az a bizonyos szülés.

Ez szellemi szinten ugyanígy működik. Hogyan tudunk szellemileg újjászületni? Mi a mag? Hogyan zajlik a fogantatás? Micsoda a vajúdás? És micsoda a születés? Kérdezzük ezeket azért, hogy megértsük Isten igéjéből a válaszokat.

Először a mag. Jézus példázatot mond a magról és a magvetőről.(Máté 13,3-9. 18-23) Négyféle földről beszél, ahová eshet a mag. Elmondja, hogy a mag Isten igéje. A föld pedig azt az embert és annak szívét, szellemét jelenti, aki befogadja a magot, azaz Isten igéjét. Máshol írja az ige, hogy a hit hallásból származik, a hallás Isten Igéjéből.(Róma 10,17)      Tehát, amikor valaki hirdeti Isten igéjét, aki hallja, abban valamilyen reakciót vált ki. A mag elindul. Hogy megfogan-e, az az embertől függ, hiszen Jézus négyféle típust tár elénk a magvető példázatában. Akinél megfogan az ige, az befogadja, ahogyan a mindennapokba is a természetben történik az ember fogantatásakor, születésekor,. Innentől kezdve a mag elkezd csírázni, majd szárba szökken, a kihordásnak ideje áll be, és lassan elérkezik a vajúdásnak is az ideje az ember életében, amikor is fájdalmak kezdik gyötörni, mert az ige felismerésre vezeti el az embert, mégpedig arra a felismerésre, hogy bűnös, hogy egy bűnös környezetben él, rossz szokásai vannak, és ezektől mind meg kell, szabaduljon.

"Mert az Istennek beszéde élő és ható, 

és élesebb minden kétélű fegyvernél, 

és elhat a szívnek és léleknek, 

az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, 

és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." Zsidók 4,12

A vajúdás ideje fájdalommal jár. Ilyenkor harcol az ember saját magával, az Ige meghasonlást hoz az emberben, saját magával fordítja szembe, rossz életvitelével, bűneivel, függőségeivel, tisztátalanságával. Az ember felismeri, hogy ezektől el kell, szakadjon. Ehhez Isten nyújt segítséget, ahogyan a megszületendő kisbabát is világra segíti a bába. Isten segít, hogy meg tudjon születni az új ember. És amikor ez megtörténik, akkor beszélünk igazi megtérésről.   Az új ember megszületése elszakadást jelent egy régi világtól és beleszületést jelent egy új világba, országba, királyságba. Ez Isten királysága.

A kisbaba is, amikor megszületik, elszakad egy világtól, amiben bizonyos ideig élt, magzatburok, magzatvíz. Beleszületik egy új világba, ahol már más dolgokra lesz szüksége. Másfajta eledelre, másfajta italra, másfajta tanításra, másfajta életvitelre. 

Szellemi szinten is ugyanez kell, megtörténjen. Az az ember, aki hallotta Isten igéjét, befogadta, hagyta, hogy az ige meggyökerezzen benne, abban változás jön létre, az ige elkezd munkálkodni, elkezd kiformálódni egy új természet benne, és a vajúdás után, a fájdalmas harc után, megszületik az új ember, aki nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születik bele Isten királyságába. El kell szakadjon ez az ember a régi életétől, a régi világtól, amelyben addig élt, és az új élete szerint kell elkezdjen élni. Egy elszakadásra van szükség. Igazi megtérésre.

"Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, 

de romolhatatlanból, Istennek igéje által, 

amely él és megmarad örökké." 1Péter 1,23

"Mint most született csecsemők, 

a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, 

hogy azon növekedjetek."1Péter 2,2

Amikor a baba megszületik rögtön tejet kell adni neki. Ez számára új eledel, de ez az egyetlen, ami elfogadható. Szellemi szempontból is így van. Isten igéje az igazi tej, amit kíván egy újjászületett keresztyén, hívő ember. Én is ezt tapasztaltam megtérésem után. Éheztem Isten beszédét nagyon, óriási éhség jött létre bennem, faltam az Úr beszédét, nem győztem betelni vele. Ma is így vagyok ezzel. Folyamatosan érzem, hogy szellememnek, lelkemnek szüksége van erre az eledelre, hogy növekedni tudjak Krisztusban.

Jézus azt mondja, hogy aki nem megy át ezen a folyamaton, az nem mehet be Isten országába. Ez egy nagyon súlyos kijelentés. Én is emlékszem mennyit harcoltam magammal megtérésem előtt. Nem akartam elszakadni rossz szokásaimtól, bűneimtől, függőségeimtől.  De a vajúdásnak mégis születés lett a vége, mert engedtem, hogy növekedjen bensőmben az ige, amit hallottam.

Sok ember reménykedik, amikor elmondja valakinek az evangéliumot, hogy meg fog térni az az ember. Szeretteink, ismerőseink, barátaink, szüleink, akiknek elmondtuk az evangéliumot, nem mutatnak változást. Nem tudjuk, hogy megfogant-e bennük az ige. Az Úr tudja. De egyet tudnunk kell. Hogy aki nem születik bele Isten királyságába, az nem mehet be oda. Ezt a tényt egy ige megvilágításában láttam meg, amely eddig számomra mást mondott:

"És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjük állítja vala azt, 

és monda: bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és

olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen

nem mentek be a mennyeknek országába." Máté 18,3

Milyenek, kell legyünk? Mint a gyermekek. Kis gyermekek. De miért kapcsolná össze Jézus a megtérést a kis gyermekekkel? Hiszen egy kis gyermek nem tud megtérni. De egy felnőtt viszont igen. A kisgyermek pedig úgy lesz kisgyermek, hogy megszületik erre a világra. Tehát a megtérés egyenlő az újjászületéssel. Újjá kell születnünk, hogy kisgyerekekké váljunk Isten országában, másképp nem mehetünk be oda. Emlékezzünk Péter szavaira: "mint most született csecsemők..." Ez számomra új kijelentés, újdonság Istentől. Hogy Jézus többször kijelenti az újjászületés, megtérés szükségességét. Mert e nélkül nem lehetünk Isten országának, királyságának jogos örökösei.

Akik befogadják az igét, azok hinni fognak, lassan hitre jutnak (vannak, akik gyorsabban), és Isten gyermekeivé válnak, mert ez  a dolgok menete Isten országában, királyságában.

"Valakik pedig befogadák őt, 

hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, 

azoknak, akik az ő nevében hisznek, 

akik nem vérből, sem a testnek akaratából, 

sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." János 1,12-13

A vajúdás ideje fájdalommal, harccal jár. De amikor megtörténik a születés, akkor nagy öröm van, mert ember jött a világra. Miért örvendeznek a mennyben egy megtérő bűnösön? Mert egy újabb taggal gyarapodott Isten királysága. Ott örvendeznek, ahol megszületett, a mennyben! Nagyon fontos. 

"Ezenképpen, mondom néktek, 

örvendezés van az Isten angyalainak 

színe előtt egy bűnös ember megtérésén."Lukács 15,10

De ugyanakkor a keresztyének is örülnek, a gyülekezet is örül, amikor egy ember megtér igazából, mert mi mind Isten királyságának tagjai vagyunk, és örvendünk, amikor látjuk Isten igéjét munkálkodni a Szent Szellem által közöttünk.

Isten igéje csodálatos dolgokat rejteget számunkra. Isten megtanít bennünket az Ő útjaira, hogy tisztán lássuk az Ő útjait, hogy ne tévelyegjünk, ne reménykedjünk olyan dolgokban, amelyek hamisak, ne tápláljunk hamis reményeket, sokszor embertársainkkal kapcsolatban, ami a megtérést és újjászületést illeti. Láthatjuk, konkrét tényekre épül ez a csodálatos ország, királyság, amelyet Isten készített mindazoknak, akik szeretik Őt, akik keresik Őt, és akik elszánták magukat a hit szép harcának megharcolására. Ámen

A barátság .  Gamebo.

A barátság egy szent dolog,
nem jó, ha csak úgy andalog.
Tűzként kell neki lobogni,
s szükséges annak ragyogni.

Ha magára marad bajban,
ha nem hallják meg a zajban,
ha nem ápolják a szívét,
megtörik annak az ívét!

Hogy mégis mi a barátság?
Egy szívből jövő imádság.
Szoros híd, mint a testvérség,
csak nem köti össze vérség.

Mégis erős, mint egy angyal,
nem megy el az első faggyal.
Nem csorbítják nehézségek,
nem szennyezik kevélységek.

Stabilan áll a lábain,
túljut az élet vágyain,
nincs hatalom, mely legyőzné,
vagy kötél mely megkötözné.

A barátság sohasem vak,
nem hatnak rá vádló szavak.
Ha ez az érzés megtalál,
nem bánthat többé zord halál.

Mert az igaz barát örök,
akár csak az ős kő – körök.
Csak egy hibája létezik,
hogy nagyon ritkán érkezik.  2010-07-11

--------------------------------------------

Nehézség

Lehet, hogy életed most egy kicsit nehéz,
s, hogy értelmetlennek tűnik ez az egész.
De soha semmi nem történik hiába,
bármi is történjen e duál világba.

Ahhoz, hogy élhess, kell a lélegzetvétel,
mert ez a tétel a legszebb lelki étel.
Szükség az embernek a sok-sok nehézség,
nem kell más hozzá, csak egy csöppnyi merészség.

Ha levegőt veszel, azt ki is kell fújni,
nem lehet rossz gondolatok mögé bújni!
Nem segít neked, ha önmagad sajnálod,
hiszen ez mind a Te karmikus világod.

Magaddal vonszolod, mint test az árnyékát,
ne rontsad hát el a lelkednek szándékát!
Mert minden rossz dolog, mi veled megtörtént,
csak beteljesíti az Isteni Törvényt.

A feldobott kő ismét a földre hullik,
a gumikötél csak egy darabig nyúlik.
A meleget mindig a hideg váltja fel,
s a jutalom hidd el soha nem marad el.

Minden nehézség az örömöd forrása,
a kétségbeesés az ember botlása.
Hát kösd meg a sarut a lelked lábain,
hogy ne essél hasra álmaid vágyain!

Ám, ha mégis cserbenhagyna a reménység,
jusson eszedbe a Jézusi keménység!
Bizony háromszor kell ahhoz térdre rogynod,
hogy rájöjj, mindig sikerül felragyognod.

Az óra ketyeg, az idő továbbhalad,
és minden rossz dolog szépen hátramarad.
Emlék lesz csupán, amin jókat mosolygunk,
mert így teljesedhet ki majd a mi sorosunk.  2010-07-04

Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet… (Zsoltárok 131:2)

Az egyik legnagyobb stressz keltő tényező, amivel naponta szembesülünk, a zaj. Zajos világban élünk. Ahhoz, hogy csendesebb környezetet élvezhessünk, nekünk kell azt megteremtenünk. Ezért keress egy olyan helyet, ahol senki sem zavar és tanuld meg élvezni azt, hogy egyszerűen csak csendben vagy egy darabig. Ha magas fordulatszámon működő, időfüggő, eredmény-orientált ember vagy, akinek túl sok elintéznivalója van, de sosincs elég ideje elvégezni, akkor rá fogsz jönni, hogy ez nem könnyű. És mielőtt még arra gondolnál, hogy „ez nem túl lelki dolog”, szánj rá egy percet, és gondold át a következő Igéket: 1) „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké” (Ézsaiás 32:17 Károli). 2) „Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel” (Prédikátor 4:6). 3) „és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát…” (1Thesszalonika 4:11). 4) „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Nem számíthatsz nyugalomra, ha folyamatosan zajos életet élsz. Jézus gondoskodott arról, hogy legyen ideje valahol nyugalomban egyedül lenni. Senkinek sem volt nagyobb életcélja, és senki előtt nem állt örökérvényűbb igény, mint előtte. A Biblia mégis azt mondja, hogy Jézus „…gyakran visszavonult magányos helyekre imádkozni” (Lukács 5:16 NIV). Biztos lehetsz benne, hogy ha Jézusnak szüksége volt ilyen életmódra, akkor neked is szükséged van. Az Istennel töltött csendes idő létfontosságú a tested, elméd és érzelmeid helyreállásához. Az igazság az, hogy erre rendszeresen szükséged van, tehát ragaszkodj ahhoz, hogy legyen időd erre, és ne hagyd, hogy bárki is elvegye tőled! Szervezd az időbeosztásod Isten köré – és ne várd, hogy Isten igazodjon a te időbeosztásodhoz!

(Forrás: www.maiige.hu)  

A nap gondolata:

Meg kell tanulnod szeretni, mert odaát nincs más, csak a szeretet. (Carlo Carretto)

----------------------------------------------

Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!  (Példabeszédek 24:29)

Hívő életünknek van-e egyfajta mások által is megtapasztalható többlete? Arra gondolok, hogy Jézus tanítványaként tőlünk igenis valami többre van szükség, amit felmutatunk, amikor embertársainkkal érintkezünk, mint azok, akik Istent nem ismerve élik életüket. Jézus ezt úgy mondta, hogy ha csak azokat köszöntjük, akik minket is, akkor mivel teszünk többet? Vagy ha csak azokat szeretjük, akik bennünket is, akkor hol marad az a lelki plusz, ami a Vele járásunkból fakad? A fifti-fifti alapon való egymás mellett élésre bárki képes, abban nincs különösebben megerőltető, ám ez kevés. Te hogy állsz ezzel? Tudom, nehéz dolog ez, de hitben járni azt is jelenti, hogy az Úrra nézek, és nem embertársaim hibáira tekintek, hanem erőt kérek az Úrtól mások gyengéinek elhordozásához….

A nap gondolata:

Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal,
s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs. (Janus Pannonius)

Rónay György: Saul-.

 "Nyílni látom - kiáltott - az eget!"
De azért még rádobtak pár követ.
Így vesszen minden hitszegő gazul,
gondolta a ruhák fölött Saul.

A nagy Jehova parancsolta így,
hogy egy legyen az oltár és a hit;
mert a mi urunk irgalmatlan Úr,
gondolta, s kardért sóvárgott Saul.

De oly derűsen csillogott az ég,
hogy le kellett hunynia a szemét,
s hogy pillája szembogarára hullt,
furcsa káprázat fogta el Sault.

Mintha ezer gubó akarna már
pattanni, úgy nyüzsgött a benti táj,
s a damaszkuszi úton rengeteg
tüzes pille vagy szirom libegett.

Egy tüzes örvény vagy valami kéz
derékon kapta, megforgatta és
ledobta; hullt-hullt, és akkor vadul
lüktető szívvel fölnézett Saul.

De minden olyan volt, mint az előbb.
Ruhájukért mentek a kövezők.
S már született a villám, mely nem öl,
csak megvilágosít, és tündököl.
-------------------------------------------
Az Idő

Ha az idő nem lenne,
az élet más mederbe menne.
Átváltozna világunk,
amelyet annyira imádunk.

Eltűnnének korlátok,
nem lennének valótlanságok.
Nem létezne születés,
sem a halál, sem magültetés.

Mert az ember meglátná,
mielőtt a magot elrakná:
Hogy benne van a Minden,
s, hogy azonkívül semmi nincsen.

A szíve lenne e mag,
melyből az egész világ fakad.
S ha abba belenézne,
békesség költözne lelkébe.

Nem kellene megvárni,
amire a mag fává válik.
Mert ebben a kis szemben,
egy egész erdő benne lenne.

Ó, ha idő nem volna,
nem lenne sem tegnap, sem holnap!
Csakis a most létezne,
s az ember örökké élhetne.

De a korlát létezik,
az ember meghal, majd születik.
Így jobb, ha MAGába néz,
hogy megértse: Ideje kevés!

Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. (Példabeszédek 24:30-31)

Nemcsak Salamon király idejében voltak, hanem ma is vannak szorgalmas és lusta emberek. Elég elmenni valakinek a földje vagy a szőlője mellett, és levonhatjuk a következtetést. Persze nem mindenkinek van földje vagy éppen szőlője, így aztán másból következtethetünk szorgalmának milyenségére. Minden munkahelyen meg lehet állapítani, hogy ki mennyire szorgalmas, vagy éppen lusta. Gyenge napot persze bárki kifoghat, ám ha valaki rendszeresen hanyagul végzi, vagy el sem végzi a megadott határidőre munkáját, akkor bizony az a lusta kategóriába tartozik. Szakemberek szerint tennivalóink a következő kategóriába sorolhatóak be: fontos, sürgős, nem fontos, nem sürgős, és ezek kombinációja. A fontos, de nem sürgős kategóriát kellene előnyben részesítenünk, mert különben idegesek, frusztráltak leszünk. A lustaság nem dicsőíti Istent, ezért örüljünk munkánknak és végezzük azt Urunk dicsőségére, mert ez mintegy bizonyságtételként szemet szúrhat hitetlen munkatársainknak is…

A nap gondolata:

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. (Gyökössy Endre

-----------------------------------------------------

Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem…(Példabeszédek 24:32)

A lustaságról való elmélkedés kellős közepén olvasható Igénk a Példabeszédek könyve 24. részének végén. Azonban nemcsak erre, hanem életünknek bármely területére vonatkoztatható az a három fogalom, melyet így olvasunk: láttam, elgondolkoztam, okulást szereztem. Mennyi mindent látunk életünkben (sőt, mennyire természetesnek vesszük, ha ép látással rendelkezünk)! Azonban még ettől is fontosabb, hogy mennyi mindenen gondolkodunk el. Ám a kör ott lesz teljessé, ha azon, amit látunk, nem csupán elgondolkodunk, hanem okulunk is belőle. Egy áhítatos könyvben olvastam, hogy valaki azon sopánkodott, hogy nincs cipője, aztán látott valakit, akinek nem volt lába… Mai Igénk három feladatot ró életünkre: láss, gondolkodj és okulj! Önmagunk és mások példájából is szabad nekünk tanulni, mert az sohasem szégyen.

A nap gondolata:

Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! Mint így:- Ne félj, hisz ismerlek! (Osvát Ernő)

--------------------------------------------

---------------- Istenünk csodáját szeretném megírni .

Az elmúlt napok viharai sok helyen nem kíméltek semmit és senkit országunkon belül és túl.

Így voltunk mi magunk is Cinkota Alsón.

Körülöttünk csapdosott a villám, cudarul dögöt az ég, zuhogott az eső és fujt a szél

Szinte azt mondta volna az ember, ítéletidő tombol.

Egyszer csak óriási hatalmas csattanás, valahol a közelben becsapott a villám.

Mivel már este volt , sötétedés után ,mindannyian a házban voltunk.

Emelete ház lévén, fent a szobában a gyermekek igen –igen megijedve szaladtak le a lépcsőn.

Természetes, hogy korom sötét lett, mindent kivert a villám.

Gyorsan mentünk a főkapcsolóhoz, ,mit vert le , csupán a biztosítékokat.

Sajnos vissza kapcsolva sem működött a TV-,

No majd reggel bejelentjük, mivel jelezte, hogy kábel hiba van.

Másnap és harmad nap tudtuk meg, hogy körös-körül minden házban csinált valami galibát, TV-számítógép, telefonok ,riasztok mentek tönkre.

A Minden Ható Isten azonban megoltalmazta a mi házunk, semmi nem ment tönkre.

Az utcai vezetéket helyre hozta az illetékes szerviz.

Aki nem hiszi,hogy Isten Angyalait ma is elküldi, és az ajtófélfákat bekeni az övéinél, az gondolkodjon el, hogy bizony létezik ma is ilyen Isteni csoda. Nem csupán az Ó-szövetségben fordult elő!!!

Túrmezei Erzsébet: A néma vád.

Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc.
Rajt szívet-tépő, szelíd fájdalom.
A várost nézi... és Őt nézem én
hónapok óta... hűvös hajnalon,
ha ébredek és hideg éjszakán,
a nap zajának hogyha vége lett.
Mert itt sugárzik sápadt-csendesen
szobám falán... s az életem felett.
Sokszor szíven talált a néma vád,
s hitetlenül harcoltam ellene.
Tudom, hogy miattam vagy szomorú.
Tudom, Uram, hogy másképp kellene.
Valahol mélyen elszakadt a húr.
Nem zengi tisztán a Te éneked.
De a szakadt húr felujjong-e még,
ha fájó könnyed reápergeted?
Könnyed nyomán megzendül-e megint
a magasságokat merő zene?
Sokszor szíven talált a néma vád.
Tudom, Uram, hogy másképp kellene.

Holdfényes éjjel. Halvány Krisztus-arc,
Te, aki láttad minden harcomat,
nézd, ezen a nagyheti éjszakán
feléd fordítom könnyes arcomat:
ma én is sírtam a város felett.
Ma megéreztem, most is érezem,
mi fáj, amikor durván ellökik
a segíteni kinyújtott kezem.
Micsoda sajduló seb a szíven
a visszautasított szeretet!
És most leroskaszt az a néma vád.
Én, én szereztem ilyen sebeket!
Hisz a Te kezed győzelmet kínált,
új, zengőbb húrt a régi, nyűtt helyett.
Nem vettem észre. Meg se láttalak,
és újra reggel, újra este lett
és újra este... holdas... hangtalan...
Szemed virraszt és a városra néz.
A visszautasított szeretet
nagyon, kimondhatatlanul nehéz!

Ó, az a város! És ó, az a szív!
Néz, néz szomorú váddal a szemed.
És lábaidhoz összetörve hull
Te megsiratott Jeruzsálemed.

------------------------------------------------------

Ha békességet keresel: Róma 5,12 — Ján 14
Ha minden jól megy: Zsolt 33; 1Tim 6; Jak 2,1-17
Ha új feladatnak fogsz neki: Zsolt 1; Péld 16
Ha helyesen akarsz bánni embertársaiddal: Róma 12
Ha családod miatt gondban vagy: Zsolt 121; Ézs 40
Ha elbátortalanodtál: Zsolt 23; 42; 43
Ha egyre nagyobb a nyomorúságod: 2Tlm 3; Zsid 13
Ha barátaid elfordulnak tőled: Máté 5; 1Kor 13
Ha kísértés környékez: Zsolt 15,1 9; 139; Máté 4; Jak 1
Ha túl sok a próbatétel: Zsolt 34; 71
Ha nem tudsz elaludni: Zsolt 4; 56; 130
Ha harcaid voltak: Máté 18; Ef 4; Jak 4
Ha elfáradtál: Zsolt 75,1-7; Máté 11,28-30
Ha bocsánatot szeretnél bűneidre: Luk 15; Filemon
Ha beteg vagy, fájdalmaid vannak: Zsolt 6; 39; 41; 67;Ézs 26
Ha hited meggyengült: Zsolt 126; 146; Zsid 11
Ha úgy érzed, messze kerültél Istentől: Zsolt 25; 125; 138;Luk 10
Ha magányosnak ós bizonytalannak érzed magad:Zsolt 27; 91; Luk 8
Ha félsz a haláltól: Ján 11; 17; 20; 2Kor 5
Ha vétkeztél: Zsolt 51; Ézs 53; Ján 3;  1 Ján 1.

----------------------------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet: A harmadik.

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

 -----------------------------------------------------

Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad!  (Példabeszédek 27:2)

A hibákat könnyebben észrevesszük mások életében, mint a dicsérni való dolgokat. A közelmúltban az élők sorából eltávozó egyik egyetemi professzorunk kérte annak idején, hogy ha valakiről valami rosszat akarunk mondani, előtte három jó dolgot mondjunk róla. Megszívlelendő kérés ez, ugyanis rosszat szinte bármikor, bárkiről tudunk mondani, de három jót képesek vagyunk-e megnevezni embertársainkról? Ha igen, akkor csökken az illető gyengeségének, hibájának nagysága, könnyebben megbocsátunk, elnézőbbek tudunk lenni. Jó lenne gyakorolni minél többször mások dicséretét a három legfontosabb közösségünkben: családunkban, gyülekezetünkben, munkahelyünkön. Sokkal boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, szeretetteljesebbek lennének közösségeink, ha többet dicsérnénk egymást. E dologban – éppen úgy, mint bármi jóban – ne várj másokra, légy te a kezdeményező!

A nap gondolata:

Sokat kell tanulnunk annak a felismeréséhez, hogy keveset tudunk. (Montaigne)

------------------------------------------------------------

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” (Ézs 43,18–19a) A feleség az anyósülésen böngészgette a térképet. „Igen, a Jakabhegyi úton már végigmentünk, a vasúton is átmentünk, és a Kossuth teret is elhagytuk már.” Felpillantott, körülnézett. Aztán visszabújt a térképbe. „Aha, igen, ez volt jobbra a Petőfi park.” Csend következett. Csak az autó zúgását és a férj egyre idegesebb szuszogását lehetett hallani. „Ja, igen, látom, most tértünk le a Szabadság útról…” – dünnyögte a feleség, és ekkor a férj már nem bírta tovább. „Könyörgök, ne azt mondogasd, hogy hol voltunk! Azt mondd végre, hogy merre menjek! Nézz előre, ha egyszer előre akarsz menni!” (Zsíros András)
 ------------------------------------------------------
 „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Móz 6,26) Az ároni áldást az istentisztelet végén állva hallgatjuk. Ezt a gazdag, szép, mély kívánságot az Ószövetség örökségeként  drága kincsként őrizzük. Hogy mi a béke? S miért nem lehetséges ez Isten orcája nélkül – a vele való állandó együttlét, az előtte, vele való élés, jelenlétének tudata, mély átélése nélkül? Ady tömören összefoglalja az isteni békesség lényegét: „Békíts ki magaddal s magammal, hiszen te vagy a béke.” A sorrend megfordíthatatlan. Előbb Istennel békél meg a hívővé váló ember, majd békességet talál önmagában is, mert Jézus beköltözik az életébe. (Kőháti Dóra)

Antoine de Saint-Exupery: Fohász:

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat! Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

--------------------------------------------------------------------------

            "MAI PÉLDÁZATOK"

Történetek, amelyek segítenek megérteni a Biblia üzenetét.

Szeretet 

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!

Idézetek a bizalomról

“Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne.” (Hudson Taylor)

Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben.” (Tatiosz)

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít. A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)
“Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben, vagy mások vigasztalásában.”
(Stranger Than Fiction/Felforgatókönyv)
“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” (Seneca)
“De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.” (Seneca)
“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.”
(Walter Anderson)
“A gyanú megbetegít, a bizalom meggyógyít.” (tuvai közmondás)
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)
“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” (Ernest Hemingway)
“Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! - mint így: Ne félj, mert ismerlek!” (Osvát Ernő)
“Amit eddig láttam arra tanított, hogy bízzak a Teremtőben annak ellenére is, amit még nem láttam.” (Ralph Waldo Emerson)
“A csendes feszültség nem bizalom, csupán visszafojtott aggodalom.”
(Linda Dillow)
„Isten létében hinni ezt jelenti: nem érvek előtt hajolok meg, amelyekkel vagy egyetértek vagy nem, hanem egy személy előtt, aki bizalmamat kéri.” (C.S. Lewis) 

--------------------------------------------------------------------

Elvonult az Isten

Mi csak kőből építettünk templomot
Neki, Ki egy mindenséget alkotott,
S az egész nagyvilág is kicsi arra,
Hogy Őt, a hatalmast befogadja.

Szinte ujjongott a szent Isten szíve,
Mikor képmásául az embert teremtette,
S hogy a hasonmását még hűbbé tegye,
Önnön szívéből tett szívet bele.

Így ébredt életre az első ember,
Nem sejtve, hogy benne isteni szív dobog,
De Isten úgy vágyta , szinte remegve -,
Hogy emberképmása e szívvel szeresse.

Bár hódolt Előtte a Föld és az Ég,
Dicsérte nagy műve: a Mindenség!
De Neki mindebbe nem telt öröme,
Szeretetre vágyott isteni szíve.

Vágyott Ő olyan kicsinynek lenni,
Hogy az emberszívben tudjon megpihenni,
S mikor szívajtókon halkan kopogott,
Mi csak kőből adtunk Néki templomot.

Ő szíveink meleg, szent szerelmét várta,
De mi be akartuk zárni a kőházba,
S amíg úgy gondoltuk, otthona lesz ebben,
E világból csendben elvonult az Isten

Jöttek dögvészek, éhségek, háborúk,
Az egész nagyvilág jajszóvá alakult,
S míg Istent keresve kőtemplomba jártunk,
Kő-istenek között kőszívűvé váltunk.

-------------------------------------------------------

Krisztus benned

A Krisztus tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.             — Kolossé 1,27.
A Szent Szellem ereje által a Krisztus tebenned lakik. Kisebb ma valamivel is Krisztus benned, mint amikor a földön járt?
Nem! Ő ugyanaz a Krisztus. Még mindig megvan a teljes ereje! Még mindig megvan minden képessége! Még mindig megvan a csodatévő ereje! Még mindig mindenre képessé tud tenni téged!
És a Krisztus benned van! Neked csak azt kell megtanulnod, hogyan engedd át neki a terepet.
Valaki mondta egyszer Smith Wigglesworth-nek:
— Ön nem akárki, Önnek bizonyára valami nagy embernek kell lennie!
— Nem — felelte ő — csupán nem felejtem el, amit az Ige mond: „Nagyobb Ő, Aki bennem van, mint az, aki a világban van.” Egyszerűen tudom, hogy a nagyobb végzi el a munkát.
Hogyan tudod Krisztus erejét felszabadítani magadban? Hogyan tudod munkára fogni a nagyobbat? Hit által teheted meg. 

----------------------------------------------------------

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? 

Benéz a nap a templomablakon.

Átragyog a színesruhájú

tizenkét férfialakon.

Tarka foltokat vet a padsorokra,

s a kisfiúra édesanyja mellett.

Az nézi egyideig álmélkodva

a szép mozaik templomablakot,

a tizenkét sugárzó alakot.

Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.

Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés.

Édesanyja csak arra figyel.

S a kis kérdezőt súgva, hirtelen

egyetlen szóval csendesíti el:

,,Keresztyének!’’

S hangzik tovább a prédikáció,

szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán

néhány nap múlva váratlan a kérdés:

,,Milyen emberek a keresztyének?

Ki mondja meg nekem?’’

S a kis csapat nagy igyekezettel

töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.

- Tanítója ilyen feleletet

egyhamar újra aligha kap. -

,,A keresztyének olyan emberek,

akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet!

Lehet-e annál drágább feladat,

mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön

átsüssön-ragyogjon a Nap?!

Átragyogjon sötét világba,

és beragyogjon sötét szíveket!

Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés

tovatűnő évek alatt:

Átragyog-e, átsüt-e rajtad,

átragyog-e rajtam a Nap?!

----------------------------------------

 ELINDULNI A KERESZT ALÓL

Boldog titok: a Golgotán
kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan,
csodálatos áldozatot …
s akkor csupa fény lesz a reggelem,
minden úton ez a fény jár velem.

Hisz bűnteher és gondteher
lehull és ottmarad
a szabadulást hirdető
krisztuskereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok
ha várnak rám az új feladatok.

Biztatóbb, szebb és boldogabb
új reggel lehet-e:
elindulni mint Isten
megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol,
a Golgotáról, a kereszt alól.

A SAMÁRIAI FALU ELŐTT. . .

Lukács 9: 51-56.

Uram Jézus, bejártuk a falut.

Megzörgettünk minden bezárt kaput.

Szállást kértünk, egyszerű nyughelyet.

De nem nyílt szív, nem nyílt ajtó Neked.

A szent város oly megvetett nekik,

Ki arra tart, azt be se engedik.

Pedig van hely. Szükség is lenne Rád.

Gyötrődik és vérzik minden család.

Csak pár órát ha tölthetnél velük,

Megváltozhatna egész életük.

Oly gőgösek, Uram, az emberek!

Nem érdemlik, hogy tovább éljenek.

Ítélj, Uram, égesd meg e falut,

A sok bezárt házat, szívet, kaput.

Ahogy egykor Illés cselekedett,

Kérünk Uram, kérünk égi tüzet!

- Nem tudjátok, sértődött emberek,

Minémű lélek van tibennetek.

Küldetésteket félreértitek,

Idő előtt kérvén ítéletet.

Az idők végén lesz ítélet is.

Megrázza az eget is, földet is.

De ez a kor: kegyelem napja ez.

Nem tűzfolyam, élő víz ömledez.

Nem kényszer ez. Kegyelmes zörgetés.

Kereszthordozó, égi küldetés.

Uratok földre azért érkezett,

Hogy megkeresse, ami elveszett.

            Győri József

ISTEN FIAI    

Odakínáltad-e bal orcád annak,

ki megütött jobb feleden?

Ha nem tetted, nem tudod még, hogy milyen

a legboldogabb győzelem!

Ha törvény elé vitt galád hamis vád,

és te nem hagytad magadat,

de fogcsikorgó daccal védted rongyod,

... még sohasem volt igazad.

Ha egy mérföldre küldtek, s te kettőre

nem vállalkoztál szívesen,

e szolgaság szép győztes szabadságát

nem ismerted meg sohasem.

Ha nem jutott a szegénynek kezedből

se fillér, se kenyér, se víz,

nábob-kincseid aranygarmadája

rejtve maradt előtted is.

Ha nem szereted s áldod azt, ki gyűlöl

s halálos csapdát von köréd,

nem ismered a megbocsátás édes,

uralkodói örömét.

Visszaütni gonosz is tud, s perelni

vámszedőnek is van joga.

Csak szolgalélek zsarnok, s csak az állat

fösvény, önző és mostoha.

Az ember több! Légy ember: Isten képe,

néked szól a Hegyi Beszéd.

Árassza lényed egy magasabb élet

megtisztult szellemét!

Az égbe ereszd gyökered erősen,

ne ússz az árral ostobán.

Tedd mindennek éppen a fordítottját,

mint amit a világ kíván.

A föld a korcsoké, s a korcs gyáva, hitvány,

bárhogy küzd, el kell buknia.

A bölcs szelíden enged a gonosznak,

teheti, mert bátor, erős és gazdag,

s király, mert az Isten fia!

             Bódás János

TALÁN NEHÉZ 

Talán nehéz a lét magánya,

Ha téged senki meg nem ért

Sivár közöny-börtönbe zárva

Hévvel égni - mindenkiért...

Talán nehéz áldozat árán

- Amivel önös érdeked

Ellenkezik -, a szív oltárán

Feláldoznod zord Én-edet...

Talán nehéz szeretni akkor,

Amikor ez a szeretet

Ínségre hajló alkonyatkor

Felezni kéri kenyered...

Talán nehéz nagy szeretettel

Segítni ellenségeden,

Ha ön-dacától mart sebekkel

Találod őt az útfélen...

Talán nehéz szeretve járni

Leselgő ordasok között,

És szelíden nem visszavágni,

Annak, ki téged arcul üt...

Talán nehéz... De lásd: A Mester

Jóságos arca néz reád;

Mily megbocsátó szeretettel

Hordja a töviskoronát...

És... engem is nehéz szeretni;

Sok bűnöm rúttá tesz nagyon,

De vérét ontó szeretettel

Ölel keblére Jézusom.

     Bácsi Sándor (A szolgálat útján. 19, oldal)

GYŐZELEM EZ!   

Mikor elhagyott minden szeretet,

S a bánat mégse zúzza szívedet:

Tudsz-e nevetni, ha mindenki kerül,

Maradni vidám, rendületlenül?

Győzelem ez!

Mikor a sértés szíveden talál,

Jó tett helyébe jót hiába vár –

Adósok mind a hálával neked:

A szíved továbbra is csak szeret:

Győzelem ez!

Ha ki se kérdi, hogy mi van veled,

Rosszindulattal fogják a kezed:

Köddé vált terved vígan látod-é,

Tovaszállt vágyad vígan vágyod-é?

Győzelem ez!

Csak mosolyogják véleményedet,

Jó tanácsod mind gánccsal félretett,

Nem ért meg senki, mert nem is akar,

Van-e ajkadon mosoly, büszke dal?

Győzelem ez!

Mikor készséggel megadod magad,

A szenvedésben Istené szavad,

Örömmel hordod nagy keresztedet,

Lemondasz arról, ki kedves neked:

Győzelem ez!

Nem is gondolsz már magaddal soha,

Virágokat csak másnak szórsz oda,

Arcodról sose tűnik a mosoly,

A háttértben az Úrért dolgozol:

Győzelem ez!

   Kárász Izabella. (Fényből fényességet, 188)