2013. február 28., csütörtök




„EGY IGÉCSKE’’ 
(„E világ ura bárhogy támadna, nem árthat mégsem,
megítélte Isten, megdönti egy igécske!“ - Luther Márton)

Halott voltam,
s egy igécske életre keltett.
Téli fagyban
egy igécske tavaszt teremtett.
Hideg voltam,
és egy igécske lángra szított.
Sötét voltam,
s egy igécske fénybe borított.
Koldus szívem
egy igécske gazdaggá tette,
néma húrját
egy igécske megzendítette.
Börtönajtóm
egy igécske szélesre tárta,
szegény rabot,
kivezetett a szabadságra,
Tél volt bennem,
de most nyílik ezer virágom,
s énekemben
egy igécske hatalmát áldom.

Lehet sötét, lehet hideg,
körülvehetnek jégszívek,
vak éjszakák, fagyos telek,
reménységről énekelek.

Elég egy langyos lehelet:
holnap minden újjá lehet
Ma nincs tavasznak híre még,
de „egy igécske’’ is elég.
Boldogan hirdeti dalom,
hogy egy igécske hatalom.

,,Legyen!’’ - és lesz! Élet fakad,
s elsöpri mind a gátakat.
------------------------------------------

Együtt áldjuk a Magvető kezét


A magvetés is széjjelszóratás.
Kik együtt voltak, szertehullanak,
Omló hantok közé simulnak.
Fakad-e élet? Lesz-e aratás?

Barázda éje mélyen eltemet.
De ha életté lesz halálunk,
Mi újra egymásra találunk,
Ne féljetek, testvérbúzaszemek!

Ha kín, ha rothadás a részünk:
Nem remegünk, előre nézünk,
És boldog hittel hullunk szerteszét.

Mért keseregnénk tompa gyászban?
Holnap friss zöldben, ért kalászban
Együtt áldjuk a Magvető kezét!


-------------------------------------------------
CSAK EGY SZÓT!     

„Csak szólj egy szót!“ - és Jézus szólt.
                                         Kimondta.
A szélütött szolga felült az ágyon
erre a szóra, mert ebben a szóban
erő volt, hatalom.

Ne sírnék sok erőtelen szavamon?
És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen,
hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen?
Elhallgatok, s könyörgök hangtalan:
Csak szólj egy szót; s meggyógyul a
                             szívem...
meggyógyul a szavam.
-----------------------------------------
CSAK JÉZUSRA NÉZZ!

Ha kísértés fenyeget, csak Jézusra nézz!
Ha szomorú a szíved, csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat, csak Jézusra nézz!
Ha árván járod utad, csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt csak Jézusra nézz!
Ha tőrt vetnek örömök,csak Jézusra nézz!

Ha a küzdelem nehéz, csak Jézusra nézz!
Vár az örök égi rész, csak Jézusra nézz!

Ha közel végső órád, csak Jézusra nézz!
Halál sötét völgyén át csak Jézusra nézz!

És ha már itt szüntelen ránézett szemed
túl a harcon, éjjelen
Őt szemlélheted színről-színre, Őt, a szent,
tündöklő Napot,s örök égi örömben
Őt csodálhatod.


BEZÖRGET MINDENÜTT! 

Most készítsd, Isten népe,
a szívedet elő!
A bűnösöknek üdve,
az Isten hőse jő,
Kit irgalomból küld,
mint rég ígérte néked,
mert Ő a fény, az élet!
Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,
jöjj, építsd örömest!
Ha vársz az égi Úrra,
mit gyűlöl, messze vesd!
Mi  egyenetlen itt,
hegy és halom ledőljön!
A völgy, amerre Ő jön,
felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,
Te nagy kegyelmeddel,
e szent napokban, kérlek,
jöjj, magad készíts el!
Végy szállást énbennem!
A szívem legyen jászlad!
És mindörökké áldlak
víg hálaénekben.
      Valentin Thilo éneke (1607-1662)
Ford: Túrmezei Erzsébet
 -------------------------------------------------
 BIZTATÁS

/Maria Nels után németből/

Hidd el,
az utat veled járóknak szüksége van
jóságodra, megértésedre bizonyosan.
Tiszta, egyenes lelkületedre,
mely hirtelen ítélkezéstől ment,
hűséget tart, igazat mond,
bizonyos nemet, igent;
veled a tisztaság jelenlétére,
szavad súlyára, szelíd erejére,
s arra, amit leginkább nélkülöznek,
hogy úgy járj közöttük, mint ismerője
a Világosságnak, az Öröknek.


 A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA

Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagy örömest
távoli vak testvérünk Bibliája.

Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betűit tapintsa,
és nem betűzheti, mint aki lát!

Mégis Bibliát olvas!
Előtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betűit,
s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölről-végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.

Éhezzük-e, ahogy ő éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?!
AZ ALKALOM  
Jön... elmegy... többé nem látod soha.                                                                                               Szobádba száll, mint csillogó madár...                                                                                                     s ha nem csukod be jól az ablakot,                                                                                                huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet


Isten meglepően sokféle módon szól az Ő népéhez.

- Isten szól az Ő Fia által(Zsid 1,1-2)
- Isten szava hallható az Ő Igéjében,

  a Bibliában (Zsolt 138,2)
- beszél a teremtett világ által (Zsolt 19, 2-5)
- beszél a lelkiismeret által (Péld. 20,27)

- beszél a Szent Szellem által (Csel 16,6-7)
- Isten gyakran használt emberekét arra,

  hogy átadják üzenetét (Róm 10,17)
- halljuk beszédét a természeti jelenségekben
  (Zsolt 29,1-9),
- Ő szól a jelek és csodák által
- egyes embereknek szólt álmok és lá­tomások

  által (pl. Jób 33,14-16),
- Isten szólhat a körülmények csodálatos alakulásával
- egyes emberek hallották Isten üzenetét angyalok

  közvetítésével (Mt 1,20-21),
- egy esetben beszélt egy állat által is  (4Móz 22,28-30).

      „Sokféle szándék van az ember
         szívében, de csak az ÚR tanácsa
               valósul meg."
                        (Példabeszédek 19,21)


Ha békességet keresel: Róma 5,12 — Ján 14
Ha minden jól megy: Zsolt 33; 1Tim 6; Jak 2,1-17
Ha új feladatnak fogsz neki: Zsolt 1; Péld 16
Ha helyesen akarsz bánni embertársaiddal: Róma 12
Ha családod miatt gondban vagy: Zsolt 121; Ézs 40
Ha elbátortalanodtál: Zsolt 23; 42; 43
Ha egyre nagyobb a nyomorúságod: 2Tlm 3; Zsid 13
Ha barátaid elfordulnak tőled: Máté 5; 1Kor 13
Ha kísértés környékez: Zsolt 15,1 9; 139; Máté 4; Jak 1
Ha túl sok a próbatétel: Zsolt 34; 71
Ha nem tudsz elaludni: Zsolt 4; 56; 130
Ha harcaid voltak: Máté 18; Ef 4; Jak 4
Ha elfáradtál: Zsolt 75,1-7; Máté 11,28-30
Ha bocsánatot szeretnél bűneidre: Luk 15; Filemon
Ha beteg vagy, fájdalmaid vannak: Zsolt 6; 39; 41; 67;Ézs 26
Ha hited meggyengült: Zsolt 126; 146; Zsid 11
Ha úgy érzed, messze kerültél Istentől: Zsolt 25; 125; 138;Luk 10
Ha magányosnak ós bizonytalannak érzed magad:Zsolt 27; 91; Luk 8
Ha félsz a haláltól: Ján 11; 17; 20; 2Kor 5
Ha vétkeztél: Zsolt 51; Ézs 53; Ján 3;  1 Ján 1


- A boldogságmorzsák.
A lelki szemeink film szalagjára rögzített,
tetszőlegesen előhívható pillanatok.
Örök jelen idejű emlékeink, amiket
végig magunkkal viszünk.
A türelem jutalmai.
A türelemé, aminek olykor megadatik
elleshetni a pillanatot:
Amikor a bimbóból, a készülődésekkel teli
sejtelemből kipattannak a virág szirmai:
ahogy az ígéretből kibomlik a teljesedés.
Amikor a bábból előbújik a lepke
és először mozduló szárnyán megcsillan
a születés hím pora.
Amikor a cseppkő könnyet ejt.
Amikor valaki egyszer csak megnyílik
számunkra görcs, póz, színészkedés,
félelem és félhomály nélkül.
Odahajol hozzánk és az arca, minden
mozdulata, szava és a lelke őszinte.
Kendőzetlen és - mert igaz ott és akkor -
gyönyörű és örök.
Nem szabadna hagyni, hogy az ilyen
közelségek, mint a varázs, megtörjenek.
Óvni kellene őket, oltalmazó kézzel
és eleven szívveréssel éltetni.
Amíg csak lehet.
Mert végig magunkkal visszük őket




Elrejtőztél már Uradban, Testvérem?...Szíved ment minden büszkeségtől ?

Ha ki gúnyon e világ is téged, Őt megvallod félelem nélkül?
Benne rejtve! Benne rejtve! Szíved minden bűntől tiszta ment? Benne rejtve! Benne rejtve!
Mélyen rejtve csak az Úrban bent!

Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek, hogy mekkora vihar vesz körül!
Inkább mondd a Te viharodnak, hogy mekkora Isten áll mögötted!
Ő nem hagy el sohasem téged! Ő nem, hagy el, hisz keres téged. 
  Ő nem hagy el, ha fáj a szíved: Ő nem hagy el, Ő nem hagy el!
-----------------------------------------------------------------------


Izrael és Jákob Istene

 „Én gyengeség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek... Szellemnek és erőnek megmutatásában" (1Kor 2,3-4).
A Szentírás kétféle, egyaránt becses és szükséges keresztyén tapasztalatot állít elénk. Itt vannak az erőteljes, szinte dicsekvő állítások, mint például: „Isten mindig diadalra vezet bennünket a Krisztusban;... Nekem az élet Krisztus;... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Másrészt ugyanazoknak az embereknek ugyanolyan igaz beismerései: „Még az életünk felől is kétségben voltunk; ...Krisztus azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket, akik között első vagyok én; ...Mi gyengék vagyunk Őbenne." Úgy tűnhet, mintha itt egy teljesen másfajta, törékeny és riasztóan kicsinyhitű keresztyénről lenne szó, telve félelmekkel és hibákkal. A valóságban Isten gyermekének az élete ebből a kétféle élményből áll. Természetesen szeretnénk magunkat az elsőre összpontosítani, a másodikat pedig kizárni. De ha mindkettőt ismerjük, ez azt jelenti, hogy ismerjük Izrael Istenét és Jákob Istenét is!

Nézz szembe a problémával

 „Ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér" (4Móz 14,9).
Amíg a Krisztusban való örökségünk teljes sorsrészére el nem jutunk, lehetséges, hogy a bennünket útközben érő megpróbáltatások olyan óriásiak, mint némely kanaánita volt termetre nézve. Isten ezeket, a próbatételeket növekedésünkre, és hitünk megerősítésére használja fel. Ha ezt felismerjük, valóban erősödni fogunk általuk. De a fordítottja is igaz lehet. A tíz kém csüggedten jelentette, hogy Kánaán „olyan ország, amely felemészti az ő lakóit" (13,33). Ha elhagyod Istenbe vetett hitedet és kikerülöd a problémát, akkor megtörténhet, hogy ami eredetileg növekedésedet célozta volna, felemészt. Sokan közülünk a könnyebb utat választva megkerülik a nehézségeket. Az ember hajlamos rá, hogy félretegye a problémát, ahelyett hogy szembenézne vele. Félünk attól, ami a Jordánon való kockázatos átkeléssel együtt jár, de az odaát sejtett rémségektől is. Ó igen, elkerüljük a megpróbáltatásokat, és közben csaknem éhen halunk. Táplálék kell az életünkhöz, de ezt nem szellemi ünnepek által kaphatjuk meg. Ne mulasszuk el az Úrról való bizonyságtétel egyetlen lehetőségét sem! Igaz, az ellenség zavarhat bennünket, ám táplálékot és szellemi növekedést csak ezen az úton találunk.






           

Jöjjetek ÉN Hozzám MINDNYÁJAN, AKIK megfáradtatok és megterheltettetek, és ÉN, megnyugtatlak TITEKET.
Máté Evangéliuma 11:28
JÉZUS az ÚT az IGAZSÁG és az ÉLET.
Hallgass a Szívedre! Az anyagi világtól elbizonytalanodva, döntéseink sokszor hibás mivoltával szembenézve, itt az idő, hogy meg tanuljunk a szívünkre hallgatni. Az Igazság, és a Szeretet mind ott laknak, csak meg kell tanulni észrevenni. A nyugati kultúrákban az elmét tartjuk a bölcsesség, a tudás és az iránymutatás eszközének.

A legtöbben úgy hiszik, hogy az elmében találjuk a választ az élet legfontosabb kérdéseire, és az elme tudja megadni a választ arra, hogyan is kell élni. Ennek ellenére az elméből gyakran nem kapunk mást, mint zűrzavart, hamis válaszokat és rossz irányokat. Arról nem is beszélve, hogy amíg tudatos (nak hitt) válaszok, adatok után kutatunk az elménkben, addig sok üres folttal találhatjuk szembe magunkat. Nem így a Szívünk. Nehéz pontosan meghatározni, mi vagy Ki lakik a szívben. Van, aki az ISTENI önmagának hívja, van, aki egyszerűen csak ösztönöknek, és van, aki nem foglalkozik azzal, hogy megnevezze, csak úgy használja.

Egy biztos: a Szeretet a szívben lakik –így gondolunk rá. A Szeretet pedig, az őszinte, valódi affinitás: az Emberek, a világ felé, a leghatalmasabb dolog. Ebből táplálkozik az a fajta bölcsesség is, amit nem befolyásolnak az elmébe táplált hibás és néha káros adatok. Ésszel vagy szívvel? Félreértés ne essék, az elmét attól még használni kell, nagyon fontos eszköz. De tudni kell, mi a szerepe, és ha arra használjuk, amire való, hihetetlenül értékes az életünkben. Ám az elme csak szolgál, nem ő a főnök! Az elme néha összezavarodik, míg a Szív "CSAK" szeret. Az elme néha csak kérdez, míg a Szív tud. Az elme aggódik, a Szív nyugodt. Ha meg tanulsz a Szívedre összpontosítani az elméd helyett, egy egész ÚJ világ nyílik meg előtted. Képes leszel olyan bölcsességek, útmutatások és megérzések birtokába kerülni, amit azelőtt sosem gondoltál volna. Egy új kezdet : Szánd minden idődet  a Szívedre. Semmibe nem kerül elindulni egy szebb és boldogabb Élet felé.

Kapcsolódj össze magadban a Szeretet érzésével, egyre gyakrabban, egyre tovább és egyre intenzívebben. Amikor már úgy érzékeled, milyen végtelen mennyiségű Szeretet lakik Benned is, oszd meg a Szereteted és a hálát. Nem olyan nehéz ez: gondolj például olyanokra, Akik a Szeretet érzését hozzák elő Belőled. Biztos történt olyasmi, amire hálával gondolsz. Ha bármilyen gondolat mosolyt csal az arcodra, és megmelengeti a Szíved, az ott Szeretet. És ha hagyod, akkor ez az érzés képes elönteni Téged, és kiáradni belőled mindenhova, átszőni a napjaidat, a cselekedeteidet, a kapcsolataidat, a döntéseidet, és finoman irányítani az életed.
A nyitottság ára : Fontos felkészülni arra, hogy ha az Ember elindul ezen az úton, ha a Szívét követi, az nem egy biztonsági játék. Olyan, mintha leemelnének Rólad egy burát: innentől Tiéd az egész világ, viszont ahogy Te is bármeddig elérhetsz, Téged is bármi elérhet.
A nyitottság mindig sebezhetővé teszi az Embert. Néha összetörik a Szíved, néha hiába osztod meg az összes Szereteted és hálád, csak elutasításra találsz. Mindent odaadsz, amid csak van, és mégis megbántanak, becsapnak, vagy nem szeretnek. Akinek nyitva a Szíve, az mindig sebezhetőbb. De tudnod kell, hogy ez sosem az út vége. Amikor valami ilyesmi történik, az egy zökkenő az úton, egy akadály, amit néha jobb megkerülni, mint nekiállni, lebontani, de az út végén mindig nagyobb CSODA vár. Minél jobban Szeretsz, minél többet adsz, annál tisztább lesz a Szíved. A szívünkben az a jó, hogy sosem fogy ki, minél többet van „mozgásban”, minél több minden áramlik belőle, annál aktívabban lát el még több szeretettel és tudással. Szeress feltételek nélkül, és ne hagyd, hogy a negatívabb élmények rossz hatással legyenek rád. Hogyan hallgass a Szívedre? Amikor igazán szeretsz, akkor szereted a Többieket és a világot is.

Ez nem azt jelenti, hogy nincs helyes és helytelen, ez azt jelenti, hogy a megközelítés mindig a Szívből jön. Keresd Magadban a szeretetet, majd áramoltasd mindenfelé – és ne törődj vele, hogy viszonozzák-e, vagy sem.
Sokan vannak, akiknek zárva a Szívük. Ez nem baj. A Szeretet éltet, és árad önmagából mások felé is. És minél inkább virágzik benned ez az érzés, annál gyönyörűbb lesz a világ. Váratlan események alakítják a megfelelő irányba, rád talál a szépség és elkezdi átjárni a Lényed és az Életed is. Kezdd olyan egyszerű dolgokkal, mint az elme rosszindulatú hangjai. Hányszor vágytál már valamire, de közben az a hang a fejedben azt mondta: „Ugyan már, ezt sosem fogod elérni!”. Vagy, hogy „Mi van, ha nem sikerül?” Ezek a hangok végül elérik, hogy el se induljunk abba az irányba, ahova igazán vágyunk. És bár néha nem rossz az észérveket sorra venni, a Szívünkben vannak a valódi válaszok. Találj magadnak pár nyugodt percet, és figyelj rá: mit mond a Szíved? Azt mondja, hogy Légy bátor? Vagy azt mondja, hogy ne menekülj, meg tudod oldani a helyzetet? Azt mondja, hogy Szeress úgy, mint még soha? Azt mondja, hogy fantasztikus Vagy? Azt mondja, hogy bármire képes Vagy? Nyugodj le egy kicsit, és figyelj. És amikor olyan választ találsz, ami mosolyra húzza a szád, ami melegséggel önti el a Lelked, ami lelkesít, vagy épp megnyugtat, akkor tudod, hogy az a helyes válasz.
A Szívünk MINDIG tudja.:))) Csak hallgatni kell      "tudni" rá.
----------------------------------------------------------------------------------





Készség a formálásra

 „És elromlott az edény, melyet ő készített, és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készített belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni" (Jer 18,4).
A fazekas eredeti terve nem valósulhatott meg, mert az agyaggal valami baj volt. De azért nem semmisítette meg mindenestől, hanem másik edényt készített belőle. Csodálatos, mivé tehet bennünket Isten, feltéve, ha elfogadjuk, ahogy formál. Hibát követtünk el valahol? Bolondság lenne makacsul egy olyan tervhez ragaszkodnunk, amit Isten már félretett, és hamis lenne az elképzelésünk, hogy Istennek azt kellene folytatnia.
Talán Isten megváltoztatta szándékát? Arra rendelt most, hogy „más edénnyé" legyek? Ha így áll a helyzet, a halálom lenne, ha az első tervhez ragaszkodnék. „Vajon nem cselekedhetek-e veletek úgy, mint ez a fazekas?" - kérdi az Úr. Nem játszhatunk akaratával. Szerető Atyánk Ő, mindazonáltal útjainak korlátlan Ura is. Állásfoglalásunk inkább ez legyen: „Tarts meg engem magad mellett, hogy féljelek téged, és mindig kész legyek minden tőlem telhetőt megtenni!" Nagy, személyes vigasztalást találok Péter tanácsában: „Alázzátok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején" (1Pt 5,6).
---------------------------------------------------------------------------------

                    Mily édes az midőn a szív magányban egyedül
                            hű Istenével társalog, és imába merül!
                Ott nyer a lélek vigaszt, ott elmondhat minden panaszt.
                       Jézus segít, tanácsot ad, mindenkor elfogad !

              Nem ismerek szebb, jobb időt e földi utamon,mint azt
           midőn imában én imádlak ,megváltóm. Ez boldog pillanat
         nekem, itt új erőt nyer a szívem, s mennél többször csodálom
                            Őt, szebb lesz szemem előtt !


Teremtő  Ige :

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

„Mert az Ő alkotása [remek (műv) ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14)                                                                                                                   
-----------------------------------------------------

Ej, azok a csövek nem akarnak pászolni! Hiába forgatják az apa kezei,
óvatosan hiába illesztgeti, nem akarnak engedelmeskedni.

„Megállj Sátán, nem tolsz ki velem! Nem fogod feldúlni lelki békességem!”
Magabiztosan így beszél az apa, s a kályhacsöveket hiába forgatja.

Az öt-hat éves gyermek ott állt mellette, tágra nyílt szemekkel nézte.
Szeretett volna segíteni: – „Apukám, én tudom, mit kéne csinálni!”

– „Hagyjál békémbe, ne szólj bele!” Lassan kezdett fogyni a türelme.
Hiába cserélgette, forgatta, eredménytelen volt a munkája.

A gyermek megpróbált újra beleszólni: – „Apukám! Én tudom, mit kéne csinálni!”
– „Hallgass már! Ne bosszants! Mit tudsz te? Te akarsz tanítni kisgyermek létedre?!”

A gyermek elhallgatott és tovább nézte, milyen idegesen jár az apa keze.
Már mióta kínlódik vele, és mégsem haladt semmire.

Nem unta meg újra mondani: – „Apukám… és tudom mit kéne csinálni!”
– „Hallgass, te kölyök! Mert megverlek! Pucolj rögtön a sarokba innen!”

A gyermek elkotródott, és messziről nézte,várta, mi lesz már ennek a vége.
Az apja még mindig nem hagyja abba, ügyetlenségében kezét is megvágta.

Már végképp elfogyott a türelme, csak úgy tombolt a méreg benne.
A gyermek megpróbált még egyszer szólni: – „Apukám, én tudom, mit kéne csinálni!”

– „Na mondjad hát!” nyögte lihegve. De meglepődött a feleletre.
A gyermek teljes meggyőződéssel mondta: - „Imádkozni kéne, apukám drága!”

– „…Igazad van. Imádkozni kell…” És imádkozott teljes őszinteséggel:

2013. február 27., szerda



TÚRMEZEI ERZSÉBET. KENYÉRNEK JÖTTÉL.

Kenyérnek, jöttél éhező világba,
világosságnak sötét éjszakába,
fényes hajnalnak, örök ragyogásnak,
vak zűrzavarban bizonyos tanácsnak.
Jöttél útnak, igazságnak, életnek,
s kicsiny gyermekként jászolba fektettek,
Jézus, Jézus!
Mért sínylődnénk hát éhezve, szegényen,
mért tévelyegnénk világtalan éjben
tanácstalanul és halálra váltan
és úttalanul a hazug világban,
amikor benned mindent megnyerhetünk,
kis jászlad elé odatérdelhetünk,
Jézus, Jézus!

----------------------------------------------
Egy forrás van , melyből fakad bűntörlő ,drága vér.
E vér csodás nyugalmat ád, itt bú,baj véget ér!
E forrás értem is buzog, örömmel vallom ezt:
Jézus a bűnért áldozott: s enyém is a kereszt.

Túrmezei Erzsébet A FORRÁSHOZ.

" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket, ahogy szüntelen útban vagy feléjük, meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted,
nem szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.

Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!


AZ ALKALOM.

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.


MARADJ A HELYEDEN    Németből: L.V.
Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a "miért-,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,

utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!
----------------------------------------
Túrmezei Erzsébet Sugarat hordok

Örök, dicső tekintetetedből,
és Istenem, fénylő Napom,
sugarat hordok a szívemben
sötét, ködös, nagy utamon.
A Te szemed reám tekintett:
Ím, az enyém is ég, ragyog.
Beboríthat mindent az éjjel:
Fényedből egy sugár vagyok
Túrmezei Erzsébet:  FOHÁSZ.
Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem.
Feleletet, választ
egyikre se leltem,
nélküled, Úr Jézus.
Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkosművű zára.
Tebenned találtam
életem céljára.
Tebenned, Úr Jézus.
Most már, bármi fájjon,
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a Te kezed
minden vezetése.
Csak vezess, Úr Jézus.
-----------------------------------


  1. Rabszolgasors.  2Mózes 1:1—22, 5:6—14

Az egyiptomi király udvarában mindenki lábujjhegyen jár. A király, a hatalmas fáraó rosszkedvű, nyugtalan. Bosszúsan jár-kel fényes palotájában. Tanácsadóit hívatta, s most türelmetlenül várja őket...
Vajon mi nyugtalanítja a hatalmas királyt?... Hiszen alatt­valói, ha színe elé kerülnek, földig borulnak előtte, s úgy tisztelik, mintha Isten volna; országa a leggazdagabb ország; földje kövér, termékeny. Minden gabonaraktára roskadásig tele van búzával, árpával, rizzsel. Hatalmas hadserege csak most tért haza győzel­mesen, zsákmánnyal megrakottan. Mi bántja hát a királyt?...
A rabszolgák. Rájuk épül az ország egész gazdagsága, ök épí­tik a fényes palotákat a városokban, az erős várakat a határszéle­ken és ássák a hosszú öntözőcsatornákat a földeken. Messze föld­ről a hátukon hordják a nehéz faragott köveket, hogy toronymagas piramisokat építsenek a királynak temetkezési helyül. Minden munkát elvégeznek az országban, emiatt az egyiptomiak: az ő népe teljesen elszokott a munkától, egészen ellustult. Csak uralkodnak a rabszolgákon, hajszolják, verik őket... S a rabszolgák, a nehéz munka és kegyetlen bánásmód dacára, évről évre szaporodnak! Mikor az országba kerültek, 70-en voltak, s ma már 300 ezeren vannak! Ez nyugtalanítja a királyt. Azért hívatta tanácsadóit, hogy aggodalmát megtanácskozza velük.
„Valamit tenni kell, hogy megakadályozzuk rabszolgáink sza­porodását, mert ha nem, a fejünkre nőnek. Maholnap többen lesz­nek, mint mi. Egyszer csak észrevesszük, hogy fellázadnak vagy kimennek országunkból, vagy éppen ellenségeink mellé állanak! Ki műveli meg akkor a földeket? Ki végzi el a nehéz munkát? Meg kell akadályozni a szaporodásukat!"
„Kétszerezzük meg a munkát, szigorítsuk meg a bánásmó­dot!" — tanácsolták a tanácsosok. A fáraó így cselekedett. És mi történt? A rabszolgák még jobban szaporodtak.
Akkor a király kegyetlen és szigorú parancsot adott a kato­náknak: „Minden rabszolga fiúgyermeket, aki ezután születik, vessetek a folyóba!" A katonák könyörtelenül teljesítették a pa­rancsot. Ilyen volt a rabszolgasors.
Ez a rabszolganép: Izrael népe volt. Az a nép, amelyről szólanak az  Ószövetség könyvei.
A Bibliát olvasva gyakran találkozunk ezekkel a kifejezések­kel: „úr", „szolga", „szolgálat", „rabszolga". Harcban a győze­delmes sereg a legyőzött népet rabságba hurcolta, rabszolgájává tette. Az uralkodó nép uralkodott, a rabszolga dolgozott, s az úr-nép szabadon élvezte a rabszolgák munkájának gyümölcseit; akár meg is ölhette őket. Nehéz volt a szolgák sorsa, keserves a rab­szolgaság!
A próféták harcoltak a szolgaság ellen, de tanításaik nehezen és lassan mentek át a gyakorlati életbe.
„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hagy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Atyánk!" (Ró­mai   levél   8:15).
Atyánk, Istenünk, segíts minket, hogy a lelket, mit nekünk adtál, megbecsüljük; általa szabadok és jók legyünk. A Te jó és engedelmes gyermekeid. Ámen.
                             *
Elolvasni: 2Királyok 7:6—28; 18:9—11;- 25:1—12; 2Krónikák 28:36; Ézsaiás 24:2; Jeremiás 34:13—16; Márk 10:42—45; János   13:1—15; Galatai   levél   5:13—16.








  1. Rabszolgasors.  2Mózes 1:1—22, 5:6—14

Az egyiptomi király udvarában mindenki lábujjhegyen jár. A király, a hatalmas fáraó rosszkedvű, nyugtalan. Bosszúsan jár-kel fényes palotájában. Tanácsadóit hívatta, s most türelmetlenül várja őket...
Vajon mi nyugtalanítja a hatalmas királyt?... Hiszen alatt­valói, ha színe elé kerülnek, földig borulnak előtte, s úgy tisztelik, mintha Isten volna; országa a leggazdagabb ország; földje kövér, termékeny. Minden gabonaraktára roskadásig tele van búzával, árpával, rizzsel. Hatalmas hadserege csak most tért haza győzel­mesen, zsákmánnyal megrakottan. Mi bántja hát a királyt?...
A rabszolgák. Rájuk épül az ország egész gazdagsága, ök épí­tik a fényes palotákat a városokban, az erős várakat a határszéle­ken és ássák a hosszú öntözőcsatornákat a földeken. Messze föld­ről a hátukon hordják a nehéz faragott köveket, hogy toronymagas piramisokat építsenek a királynak temetkezési helyül. Minden munkát elvégeznek az országban, emiatt az egyiptomiak: az ő népe teljesen elszokott a munkától, egészen ellustult. Csak uralkodnak a rabszolgákon, hajszolják, verik őket... S a rabszolgák, a nehéz munka és kegyetlen bánásmód dacára, évről évre szaporodnak! Mikor az országba kerültek, 70-en voltak, s ma már 300 ezeren vannak! Ez nyugtalanítja a királyt. Azért hívatta tanácsadóit, hogy aggodalmát megtanácskozza velük.
„Valamit tenni kell, hogy megakadályozzuk rabszolgáink sza­porodását, mert ha nem, a fejünkre nőnek. Maholnap többen lesz­nek, mint mi. Egyszer csak észrevesszük, hogy fellázadnak vagy kimennek országunkból, vagy éppen ellenségeink mellé állanak! Ki műveli meg akkor a földeket? Ki végzi el a nehéz munkát? Meg kell akadályozni a szaporodásukat!"
„Kétszerezzük meg a munkát, szigorítsuk meg a bánásmó­dot!" — tanácsolták a tanácsosok. A fáraó így cselekedett. És mi történt? A rabszolgák még jobban szaporodtak.
Akkor a király kegyetlen és szigorú parancsot adott a kato­náknak: „Minden rabszolga fiúgyermeket, aki ezután születik, vessetek a folyóba!" A katonák könyörtelenül teljesítették a pa­rancsot. Ilyen volt a rabszolgasors.
Ez a rabszolganép: Izrael népe volt. Az a nép, amelyről szólanak az  Ószövetség könyvei.
A Bibliát olvasva gyakran találkozunk ezekkel a kifejezések­kel: „úr", „szolga", „szolgálat", „rabszolga". Harcban a győze­delmes sereg a legyőzött népet rabságba hurcolta, rabszolgájává tette. Az uralkodó nép uralkodott, a rabszolga dolgozott, s az úr-nép szabadon élvezte a rabszolgák munkájának gyümölcseit; akár meg is ölhette őket. Nehéz volt a szolgák sorsa, keserves a rab­szolgaság!
A próféták harcoltak a szolgaság ellen, de tanításaik nehezen és lassan mentek át a gyakorlati életbe.
„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hagy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Atyánk!" (Ró­mai   levél   8:15).
Atyánk, Istenünk, segíts minket, hogy a lelket, mit nekünk adtál, megbecsüljük; általa szabadok és jók legyünk. A Te jó és engedelmes gyermekeid. Ámen.
                             *
Elolvasni: 2Királyok 7:6—28; 18:9—11;- 25:1—12; 2Krónikák 28:36; Ézsaiás 24:2; Jeremiás 34:13—16; Márk 10:42—45; János   13:1—15; Galatai   levél   5:13—16.