verses bizonyság

A  VÁSZON

Tisztának lenni Istenem!...Oly tisztaságot adj nekem,

amilyen tiszta ez a len  oltárodon.Kérem Tőled, mert kegyelem;

de azért ne csak kérelem legyen, hanem akaratom

erejéből nyert fegyelem,

Csak Te ismered,  csak Te tudod, milyen gyötrelmes életem,

hány szorongatott helyzeten vergődöm át, míg szennyesem

oly tiszta lehet, mint ez a len oltárodon.

Oly szeplőtlen és erős,hogy a fehérbe öltözött sereg között

legyen helyem - ha elfogadod szolgálatom.

Nekem már az üdv is kevés;nem riaszt vissza a szenvedés.

Még ha tízezer életem lenne: - az is a Tiéd.

Várakozásom, Istenem,már nem  az időbe vertem -

menyegzős ruhám és szívem  a Bárány vérében fürdetem.

Nem vonz engem sem micsodás  vigasztalás.

Amit kívánok, az csak egy:hogy a teremtett világ iránt megváltói szeretet

egyaránt lángoljon bennem-az időben és a végtelenben -

Úgy kövesselek ,hogy isteni felelősségedben

osztozzam Veled                 Szabó  Irma

 NE  NYUGODJ  BELE !

Ha azt látod, hogy lelki életed örömhiányos, kiüresedett,

fogytán hited és hálád is vele,ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted tagjaiban is hűl a szeretet,

nagy része fásult, közönnyel tele,ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is akad kór, s némely tanítás hamis,

hogy alig látszik KRISZTUS élete, ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,

hogy, magad sem vagy senkinél különb,

s nincs újulás itt, bárhogy kellene.

ne nyugodj bele„!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!

maga a LÉLEK is esedezik,

s minden megbánt bűn semmivé lehet,

ha az Úr veled.   Füle Lajos

KERESZT  ALATT

Uram, én jó akartam lenni, de imádkozva rosszat tettem.

Uram, a szemem jobbra nézett, de  akaratlan balra mentem.

Sírást indultam vigasztalni, de jaj, a szám szitokra állott,

a karom ölelésre lendült, de csattanva az arcba vágott.

Uram: én mindig rosszat tettem, valahányszor csak jót akartam!

Uram: ha én gyémánt vagyok, csiszolatlan miért  Vass Albert

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

HISZEK

Hiszek-e még a régi hitben, Szent-e előttem még a múlt?

Vagy ami egykor élt szívemben Már mind elkorhadt, megfakult?

A büszke dal, ha újra zendül, Megdobogtatja-e szíved?

- Érzem, a könny hogy pereg szememből,

Hiszek.

Hiszel - e az emberiségben,Hogy van nagy hivatás még ?

S mit ki nem vitt sok ezer-éven Kivívja egy új nemzedék?

Kimúl a szolgaság, a vakhit, Bilincset törnek a nemzetek?

- Érzem, szememből villám csap ki.

Hiszek.

Mondd, hiszel - e a földi létben,  Hogy méltó küzdelemre még?

Hogy nem bolyongunk örök sötétben, S jóságos a hatalmas ég?

Hogy a nagy mindenséggel szemben Nem kell feladnunk a hitet?

- - Sugár ragyog könnyes szememben.

Hiszek.                                              Palágyi   Lajos

KI  AKADÁLYOZHAT MEG ?

Értem, miattam és helyettem

keresztjén nem hiába vérzett.

Ki akadályozhat meg abban,

hogy ezután Jézusnak éljek!

ÍGY LEHETEK

Leszállott az égből a földre,

hogy bűneink itt eltörölje

vére árán, szörnyű keresztjén.

Így lehetek én is keresztyén.

                                              Füle Lajos versei

 PARITTYAKÖVEK

  Néha olyan zűrzavaros minden:

Két lélek néz bennem farkasszemet,

   és a kettő között béke nincsen

   soha, csak győző és legyőzetett,

- két lélek néz bennem farkasszemet.

Máskor meg homályba borul minden:

    van szemem kettő, és mégse látok,

      amelyiket én Dávidnak hittem,

        abban ismerem föl - Góliátot!

- Van szemem kettő, és mégse látok!

 De bármilyen érthetetlen minden,

      életemhez tartozik a párbaj,

       hosszú tűréssel tűri az Isten,

hogy a kettő meddig küzd egymással,

    - életemhez tartozik a párbaj,                                                  

amelynek az a külön szabálya,

hogy vesztesen is újra kezdhetem,

új követ ad parittyámba Isten,

és az új kőben van a kegyelem

- hogy vesztesen is újrakezdhetem!

bizonyság

Kézben : KINEK A KEZÉBEN VAGY ???

A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt-ér,
Michael Jordanéban viszont 33 milliót.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,
Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,
viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,
Mózes kezében viszont szétválasztja a  hatalmas tengert.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy csúzli a kezemben csak gyermekjáték,
de Dávid kezében viszont óriást győz le.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán két halas szendvics,
Isten kezében viszont ezreket táplál.
Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,

de Jézus kezeiben egész világot megváltóak a szögek.
Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.

Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet,
reményeidet, családodat, kapcsolataidat Isten  kezébe, hiszen...
... attól függ, kinek a kezében van.
 

bizonyság

Magasra célozz az imádságban:   Glynnis Whitwer

„’Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amelyet hozzá intéztem. Ezért én is átadom őt az Úrnak. Egész életére az Úrnak szentelem.’ És (Éli) imádta ott az Urat.” 1 Sám 1:27-28
Öt tizenéves gyermek édesanyjaként az egyes gyermekeimért való imádságaimban újra meg újra ugyanaz a kérés ismétlődik. „Atyám, kérlek, őrizd meg  őket, épségben itt és itt (ahol éppen van).” Ha kell, megjegyzem, miért kell különösképpen vigyázni ma rá, aztán tovább lépek a következőhöz.
Mondhatjátok, hogy aggodalmaskodó vagyok. A statisztikák nem csökkentik aggódásomat. Hiába tudom, hogy az emberek 99%-a nem sérül meg, mialatt elmegy a McDonalds-ba, de ott van az 1%, aki igen. Mindig azon izgulok, hogy olyan valaki lesz az 1%-ban, akit szeretek.
Az évek során Isten jelentkezett életemnek ezen a területén, és megvilágította, hogy nem bízom eléggé az ő őrző hatalmában. A bénító félelmet csodálatos gyógyítással ellenpontozta. Mindemellett a gyermekeimért való könyörgéseim továbbra is az épségük megőrzésére irányultak elsősorban. Aztán egyszer hallottam egy prédikációt, amelyben a lelkész arra ösztönözte a szülőket, hogy célozzanak magasra, amikor gyermekeikért imádkoznak.
Nem kellett részletes táblázattal, statisztikával igazolnom magamnak, hogy az én könyörgéseim közös nevezője a testi épség volt. Azzal együtt, hogy ez rendkívül fontos, kénytelen voltam beismerni, hogy a jövőjükről alkotott látomást a jelenükért való aggódással cseréltem fel. Tizennyolc éve igyekszem a gyermekeimet gondozni, ami néha annyira kimerítő, hogy örülök, ha végére jutok egy napnak.
Bár tudom, mennyire fontos lenne többért imádkozni, gyakran nagyon nehéz fölülemelkedni a mindennapok gondján, s kitekinteni a jövő felé. A Biblia azonban bemutat egy anyát, aki mert előre nézni, és csodálatos jövőt képzelt el gyermekének. Hannára gondolok.
Hanna történetét a Sámuel első könyvében olvashatjuk. Elkána szeretett felesége volt, de nem fogant gyermeket. Hanna elment az Úr házába, s gyermekért könyörgött. Megígérte, hogy visszaadja az Úrnak a gyermeket „élete valamennyi napján” (1Sám 1:11). Isten meghallgatta az imádságot és az ígéretet, és Hannát egy fiúgyermekkel áldotta meg, akit Sámuelnek neveztek el.
Hanna betartotta ígértet: miután elválasztotta a gyermeket, felvitte az Úr házába, Silóba, és átadta őt Élinek. Az anya továbbra is áldotta az Urat fia elhívásáért, és minden évben gyolcs köntöst készített és vitt neki a templomba, amikor férjével felmentek bemutatni az áldozatot.
Hanna abbahagyhatta volna a könyörgést, amikor megszületett a gyermeke. Aki küzdött a meddőséggel, tudhatja, mennyire felemészti az embert. De Hanna többet akart, mint gondozni és szeretni egy kisgyermeket. Nem olyan gyermeket akart, akit megtart magának. Olyan gyermekről álmodozott, aki az Urat szolgálja élete minden napján. És Isten meghallgatta és teljesítette a kérését.
Úgy imádkozni, mint Hanna más, mint ahogy én szoktam. Minden este, mikor beesem az ágyba, hálát adok, hogy a gyermekeim túlélték ezt a napot. Egy unokahúgomat veszítettük el egy autóbalesetben, úgyhogy minden egyes lélegzetvételért hálás tudok lenni. Ám ha leszűkítem imádságomat az életben maradásukra, elvesztegetem a lehetőséget, hogy Istenhez társulva építsem a jövőjüket.
Az új tanév elején kitágítom kéréseim körét. Szeretném újra Isten szolgálatára ajánlani a három fiamat és a két lányomat. Imádkozni fogok azért, hogy Isten használja fel őket országa építéséhez, hogy világító lámpások legyenek a sötétségben. Persze hogy folytatom az épségükért való imádkozást. De nem fogok itt leállni. Ha felszedem a korlátokat az imádságom elől, határtalan perspektíva nyílik meg, ahol együttműködhetek Istennel.
Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy meghívsz magadhoz az imádságban. Néha elfelejtem, hogy te többet akarsz tenni az életemmel és gyermekeim életével. Segíts lerombolnom imádságaim korlátait, s hagynom, hogy a Szentlélek vezesse könyörgésemet. Jézus nevében, Ámen.—„ ismeretlen szerző „---

bizonyság

Semmi sincs hiába!

Fantasztikus az, hogy mennyire hatalmas Istenünk van akiben bízhatunk és aki kezébe letehetjük az életünket. Isten megígérte, hogy egy imát sem hagy porba hullni és Ő mondta ezt "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem!" (zsoltár5o,15). Szombaton gárdába voltam a sebészeten és ott meséltem, hogy foglalkozok a cigányokkal, és missziózok közöttük. Bevallom, hogy én soha nem szerettem a cigányokat még megtérésem után sem, egészen addig míg egy karácsonykor ezelőtt 4 évvel elmentem közéjük és azon vettem észre magam, hogy magamhoz ölelem őket, megpuszilom, meghallgatom, azután nagyon sokat imádkozom értük és járok közéjük, nagyon szeretem őket és egy célom van, minél többen megismerjék azt a Jézust akit én és az Ő szeretetét és megszabaduljanak abból a megkötözöttségből amiben vannak. Isten nagyon át tudja formálni egy embernek a szívét és életét. Ezt az utóbbi hat évben nagyon sokat tapasztalom, majdnem naponta, hogy Isten mennyire megtud változtatni. Megtudja változtatni érzelmeimet, elképzeléseimet, céljaimat, vágyaimat, álmaimat, gondolataimat, viselkedésem és úgy teljesen. Örülök ennek, Ő nagyon sokat csiszolt már rajtam, de még mindig van, amit alakítson. Szeretnék naponként minél inkább közelebb kerülni hozzá és hozzá hasonlítani, hogy Ő gyönyörködni tudjon bennem. Azt is megtanultam, hogy ne az emberek véleménye számítson, hogy ők mit mondanak vagy gondolnak felőlem, hanem csak egyedül „az Úré, mert az ember azt nézi, ami szem előtt van, de Isten azt nézi ami a szívben van”

.Az elmúlt héten nagyon jó megtapasztalásaim voltak arról, hogy nekem egy ima meghallgató Istenem van. Még a nyár elején írtam magamnak egy imalistát és aug...1-től mindennap imádkoztam kitartóan azokért a személyekért, dolgokért, helységekért, amiket felírtam, több mint 75 személy van a listámon és minden reggel az -az első, amikor felkellek, hogy kinyitom, a Bibliám igét olvasok, elő veszem az ima listám és mindenkiért egyenként imádkozok. És egy hónap telt el azóta de látom, hogy nem hiábavaló, mivel az Úr munkálkodik azokba a személyekbe, professzoroktól, nagyon kemény tanároktól, elkezdve, orvosokig és fiatalokig, évfolyamtáraimig és barátaimig mindenkiben. Nem szeretném ezt feladni még a nagy zsúfolt egyetemi program mellett sem, elhatároztam, hogy minden reggel 5 felkelek és imádkozok. Sokszor olyan nehéz beszélni embereknek Istenről, vagy megértetni velük azt amit te megértesz, megtapasztalsz, de annál könnyebb beszélni Istennek az emberről és Ő meghallgat és cselekszik, dicsőség Neki.
Röviden megosztom egy pár megtapasztalásom. Van egy nagyon kedvenc sebészem, akivel újra találkozhattam, nagyon szeretem őt. És vele beszélgettem ,hogy szereti-e a cigány zenét. Ő is az imalistámon van és mivel egy nagyon áldott ember úgy szeretném, azt bárcsak az Úrnak szentelné az Ő életét, talentumait, sikereit, műtéteit, mindent.
A másik az volt , mikor elmentem vizsgázni és kihúztam a tételeim nagy vonalakba jutottak eszembe a dolgok, az egyikről írtam fél oldalt a másikról egy oldalt és tudtam hogy ez nem elég annál többet tanultam róluk de egyszerűen nem jutott eszembe és úgy ültem a tanár elé, hogy elleszek vágva. Ő elkezdett kérdezni, nekem csak úgy jöttek a válaszok és átmentem jó jeggyel a vizsgán. Mikor kijöttem a teremből nem hittem el, hogy sikerült, talán lehet most én elvágtam volna magam, de ő nem vágott el. Érte is imádkoztam a nyáron, és nem volt hiábavaló, mert az ÚR formálta őt. Én rájöttem arra, igaz az, amit az Úr mond "Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodjál. Minden utadon gondolj rá és Ő egyengetni fogja ösvényeidet."(péld.3,5-6) vagy "Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet."(lk21,14)
a harmadik pedig az volt mikor olyan évfolyamtársaim hívtak fel akikkel, egyszer, ha beszéltem, és kértek, hogy imádkozzak értük. Ők is az ima listámon vannak, és örülök annak, hogy érzik, hogy szűkségük van Istenre és, hogy nélküle el vannak veszve, a maguk ereje kevés.
Szeretnélek arra bátorítani titeket, hogy merjetek kérni az Istentől, és merjetek nagy dolgokat kérni, mert amit hittel kérünk, azt megadja nekünk. Ő ezt ígérte, és az Ő ígéreteit beteljesíti. Sose feledd, hogy egy ima sem hull porba és meghozza gyümölcsét a maga idején. Merjetek erre építeni az életeteket. :) ---„ ismeretlen szerző „---

bizonyság

Horváth Gábor:

Idő a pihenésre?

Néha úgy éreztem, nagyon túl vagyok terhelve, de hála az Úrnak, mindig adott elég erőt feladataim elvégzéséhez. Karosszéria-lakatos vagyok, és amikor még buszokat javítottunk, történt egyszer egy baleset velem.

Állványon dolgoztam, ami nem volt túl magas. Reklám feliratot bontottunk egy tartálykocsi oldaláról. Munkatársam egy egyszerű dobogón állt, ami a keskeny felére volt fordítva, hogy magasabb legyen. Ahogy szedtem a matricát, közeledtem felé, és egyszer csak átléptem egyik lábammal a dobogóra, ami fix pont volt addig, amíg ő teljes súlyával rajta állt. Ő végzett a munkájával és úgy gondolta, hogy lemegy a dobogóról. Abban a pillanatban elbillent a dobogó, mert azon a lábamon támaszkodtam, és én nagyon nagyot estem. Eltörött a jobb karom. Mivel munkahelyi baleset, 100%-os táppénzt kaptam.

Feleségem örült nagyon, hogy kaptam egy kis pihenésre időt az Úrtól. Abban az évben január 23-án lettem a kaposvári gyülekezet pásztora és 28-án törött el a kezem. Február 13.-án vasárnap reggel szembesültünk azzal, hogy hét közben csőtörés volt az imaháznál, és így tetemes kár érte a gyülekezeti házat. Akkor értettem meg, miért tört el a kezem. Szabadidőt kaptam az Úrtól, hogy megszervezzem, és leirányítsam az imaház felújítását, és az egyik kezemmel dolgozni is tudtam, sőt még írni is, mert balkezes vagyok.

Szépen haladtunk a munkálatokkal, de még nem voltunk egészen kész vele, amikor a táppénz vége felé közeledett. „Uram – sóhajtottam fel – még kellene két hét idő!” Visszamentem az orvoshoz az elrendelt időben és kérdezte, ahogy forgatta, nézte a kezemet:

- Na, hogy működik ez a kéz?

- Hát, jó ez a kéz, de kalapácsot még nem tudok használni vele…

- Jó, még két hétre kiírom.

Ezt szerettem volna hallani! Két hét alatt minden elkészült, és végbe ment a munka úgy, hogy mindig ott tudtam lenni. Csodálatos a mi Istenünk!

bizonyság

KOMOLY  KÉRDÉSEK  ??

Mikor volt utoljára , hogy ?

egy lelket Krisztushoz vezettél, egy haragosoddal kibékültél,

igazi áldozatot hoztál, bizonyságot tettél,

valakit megvigasztaltál, valakinek lelki segítséget nyújtottál,

őszinte bűnbánatot tartottál,  imád meghallgatásra talált ,

ébredésért imádkoztál, szólt hozzád az Ige , szeretetből szolgáltál,

vállaltad a felelősséget,  Isten  előtt csendben voltál,

valakitől bocsánatot kértél, nem ítélkeztél, hanem elnéző voltál,

időztél a kereszt alatt , az első szeretet tüzében égtél,

felvetted a keresztet, végig olvastál egy biblia könyvet,

beláttad,hogy nincs igazad,hálát adtál a szenvedésért,

örvendeztél, bár mellőztek, csendes maradtál, amikor megbántottak ??

/mikor volt utoljára ??/

                                          

Kész vagy – e  ?

elszenvedi fájdalmat ,bánatot , kitartani a próbákban , útra kelni,

otthon maradni, más helyét betölteni,  a legalacsonyabb szolgálatra,

másokat hordozni, félre állni és várni, szólni, hallgatni, lemondani,

őrködni és imádkozni, türelmesen várni,lelkeket menteni, 

feszültségeket elhordozni, szelíden figyelmeztetni,  engedelmeskedni,

az utolsó helyet elfoglalni, élni Krisztusért, meghalni Krisztusért,

Isten előtt megállni,  Jézus vissza jövetelére várni  ?

/ Kész vagy – e ??

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

HÁNYFÉLE  KERESZTYÉN  VAN ?

Sötétkamra keresztyén :

Hitéletét titkon , a sötétben éli meg, hogy ,más ne lássa.

Novemberi keresztyén :

Közelében  az embert a hideg rázza, November hónapja ködös.

Nézőközönség keresztyén :

Ott ül a tribünön ,leselkedik, érdeklődik, de nem vesz részt semmiben .

Porcelán keresztyén :

Vigyázattal kell bánni vele, törékeny, érzékeny, sértődékeny..

Kirakat keresztyén :

Szépet mutat, de élettelen, kirakati bábu.

Látszat keresztyén :

Képmutató , azaz egy képet mutat, de a valóság más.

Névleges  keresztyén : Csak a neve az.

Tamáskodó keresztyén : csak azt hiszi, amit lát.

Mentsen – Uram ! – keresztyén :

Péter a szenvedésnek  még a gondolatától is vissza riadt.

Ágaskodó keresztyén :

Csak egy fontos kérdést ismer, ki nagyobb ?

Persze ő magát tartja a legnagyobbnak

Világító – lámpás keresztyén :. Máté. 5:16.

Hasonlítasz ezek közül valamelyikre ?

ígei bozonyság

1.       JÚLIUS 23. A pénz és a tévtanítást összefüggése 1Timóteus 6,3–10 Úgy a pénz, mint a tévtanítást lehet a nyerészkedés eszköze is. Akik így gondolkodnak, azok nem járnak jó úton. Nem sok közük van az ilyeneknek a hívő élethez. A meggazdagodás utáni vágy hajtja őket, és soha nem tud- nak megelégedni. A csapda, amelyet a Kísértő állít fel, a pusztulás vermévé lehet számukra, hacsak valami vagy valaki meg nem állítja őket a verembe esés előtt. Fékező erő lehet a megelégedés, ami nagy nyereséget jelent, ha istenfélelemmel párosul. A reális igények úgy az öltözködésben, mint az evés- ben és az ivásban. A gazdagság nemcsak előnyökkel, hanem veszélyekkel is jár. Könnyen felfuvalkodottá válhat az ember, ha nem figyel Isten beszédé- re. Nagy veszélyek leselkednek arra, aki a világ szerinti gazdagságra vágyik. Nem hiába mondja Agúr példabeszédében, hogy „se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Péld 30,8–9) Helyes ez a lelkület, azért is, mert mindent itt hagyunk, amit egy egész életen át gyűjtünk. A pénz önmagában nem boldogít, de életünk szükséges része. Lakozzon hát gazdagon bennünk az ő beszéde, így a révtanítástól és a pénz szerelmétől is védve leszünk!  Áldás az engedelmesség nyomán 5Mózes 11,8.21.26–28 Az engedelmesek nyomán ma is áldás fakad, cselekedeteik ugyanis köve- tik őket. Az engedetlenekre átok vár. A döntés a mi kezünkben van. Isten szabad akaratot adott az embernek a választáshoz. Nem erőlteti ránk egyiket sem. Kétség viszont nem fér ahhoz, hogy mit szeretne Isten. A döntés nem várhat soká. Ma kell döntést hoznunk, hogy melyik úton járunk, s nem hol- nap. Ha ma nehéz ez a döntés, akkor lássuk be, hogy semmivel sem lesz könnyebb holnap sem. Sőt, talán napról napra nehezebb. Egyre gonoszabb idők jönnek ránk. Pál erről így tanít: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Ef 5,15). Isten mindig készenlétben áll, bármikor elérhető, megszólítható. Azonnal meg tud gazdagítani, nem kell erre sokat várni. Nem évek kérdése a meg- áldatásunk. Néhány perc is elegendő, hogy Isten ránk árassza áldását. Hiszen nem önmagának akarja visszatartani gazdagságát, hanem azzal bennünket akar megajándékozni. Szívesen megosztja velünk mennyei világának minden lelki áldását a Krisztusban (Ef 1,3). Nincs jobb út Isten útjánál, de áldottabb sem annál, még ha olykor nem könnyű is azon járni. Milyen jó, hogy ma még Istennek minden áldása elérhető! Mind a rendelkezésünkre áll. Adjunk hálát ezért!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

verses bizonyság

ÍRÁS  A  BIBLIÁBAN

Ez a könyv a könyvek könyve , Szegény ember drága gyöngye,

Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak.

Bölcsességnek aranyútja; Boldog aki rátalál  !

Szomjas lelkek forráskútja , Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc,rabon napfény

Tévelygőnek hívó hang, Roskadónak testvéri hang ,

Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszet,

Haldoklónak angyalsúgás, „ Nefélj ,fogd a kezemet !”

Gyermeknek is„ mily szép rege.”Bölcsek „rejtelmek

tengere .”

Fal,- s túl rajta élő hangok, Köd,- s benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom, Csak megnyitom , s benn vagyok, Ablakán a paradicsom

Rózsáira láthatok . Minden fakul,minden romlik,

Márvány vár is össze omlik; Bíborleplek ronggyá mállik,

Dicsőséges füstbe szállnak.  Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke.....

Ez a könyv a Mózes bokra:  Isten szíve dobog benne ....

                                Gárdonyi Géza

A BIBLIA

A Biblia : szövétnekünk ;

utunkra vet világot.

A Biblia : erős alap,

tedd rá egész világod !

A Biblia : hű fegyverünk,

megvéd ezernyi bajban.

Kenyér: tápláló, éltető,

örök s kifogyhatatlan.

A Biblia : gyönyört adó,

csodásan zengő hárfa.

Hallgasd, figyelve hangjait ,

szíved - lelked kitárva .

Az Ige fölfelé vezet,

s az égi célt mutatja .

Ki hozzá méri életét:

megáldja égi Atyja .

Az Ige: kulcs, az égi hont

lelkünk előtt kitárja.

Ki mindhalálig hű marad,

ott élet üdve várja.

                                 Czeglédi  Sándorné

verses bizonyság

                                                       NE HAGYD ABBA ,TESTVÉR

Így volt ez mindig , mióta bűnünk ferdíti

görbére a világ tengelyét :

aki dolgozik, azt a meg - nem - értés tövises

gyomvirága koszorúzza.

Irigyekből és csalán - nyelvűekből áll a világ.

Ne keseredj, mert a ki abba hagyja, annak bomló tetemén

csak a gaz virít.

Ezért ne hátrálj, ne hagyd abba testvér!

Hisz tetteink biztos kritikája nem a földi szóvirágok

koszorúja.

Fönt van a cél. Ott vár jó Urunk, Tarts ki hát ,

soha ne keseregj, mert a hiba is a munkát bizonyítja.

mint rózsát a szúrós, kezünket véresre sebző tövis.

Szigeti Jenő

verses bizonyság

RENDHAGYÓ REGGELI IMÁDSÁG

Uram ! Napi labirintusaim elejéről hozzád kiáltok,

ki úgy teremtetted világunkat, hogy mindennek értelme

legyen, és így adtad nekünk.

Most mégis csak toporogva állok a mai nap kapujában.

Félek és valahol sejtjeim mélyén menekülni szeretnék.

Várnak a rosszindulatok tigrisei és a céltalanság

mindenevő pondrói, akikről, jaj, nehéz elhinni,

hogy ők is értünk teremtettek.

Gyenge vagyok, Istenem, nagyon gyenge,

A teelőtted járó hegytépő szelek, a tűz meg a földerengés , eltakarja kedves arcod,

s nem hallom halk,  szelíd hívó hangodat.

S mert te nem a siker Ura vagy, ezért kérlek vacogva

a nap kapujában : szabadíts meg hitetlen

önmagamtól és magamba szédült  illúzióm

tüskebokrain át, te mutasd az utat,

a remény ösvényét  Istenem !

bizonyság

44-Létezik-e Isten?
Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.
Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én
nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a
vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért
nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."
A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.
Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott
tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy
ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt.
A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol
megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a
világon!" "Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. -
Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét." "Nem, nem! - erősködött a vendég.
Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az -az ember ott, látja?" "Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az -az ember nem jön be hozzám?"
"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

bizonyság

Evolúció

 Az általános iskola első osztályában a tanító néni az evolúciót próbálta elmagyarázni a gyerekeknek. Kérdéseket tett fel az egyik fiúnak:

TANÍTÓ NÉNI: Tomi, látod a fát odakint?
TOMI: Látom.
TANÍTÓ NÉNI: Tomi, látod a füvet is ott kint?
TOMI: Igen.
TANÍTÓ NÉNI: Most nézz ki az ablakon, és nézz fel, hogy látod-e az eget.
TOMI: Jó. (Feláll, odamegy az ablakhoz, kinéz, majd visszaül.) Igen, látom az eget.
TANÍTÓ NÉNI: Láttad Istent?
TOMI: Nem.
TANÍTÓ NÉNI: Látod, mi azért nem látjuk Istent, mert ő nincs ott. Ő nem is létezik.

Ekkor egy kislány jelentkezett, hogy szeretne ő is beszélni Tomival. Hasonló kérdéseket akart neki feltenni. A tanító néni beleegyezett.

KISLÁNY: Tomi, láttad a fát odakint?
TOMI: Igen, láttam.
KISLÁNY: És a füvet?
TOMI: Igeeen. (Már kezdett kifáradni ezektől a kérdésektől.)
KISLÁNY: Láttad az eget?
TOMI: Láááttam.
KISLÁNY: Tomi, látod a tanító nénit?
TOMI: Igen. (???)
KISLÁNY: Látod az agyát?
TOMI: Nem...
KISLÁNY: Akkor aszerint, amit az előbb tanultunk, neki nincs is agya!
"MERT HITBEN JÁRUNK, NEM LÁTÁSBAN" 2Kor. 5.7

verses bizonyság

K Ö S Z Ö N Ö M   A   S Z Ó T

 Köszönöm, Istenem a szót,

A telefonon hallhatót ,

írásban olvashatót.

Köszönöm azt ki hozzám szólt,

és ahogyan szólt, Fáj, ha megszidott,

szava ütött, goromba volt, de nem sírtam, ha igaza volt.

Lelkem kitárult a szóra, a bátorító, vigasztalóra,

Ha dicsért, megtáltosodtam, szaváért mindent oda adtam,

erőmet megtízszereztem, eleget pedig mégsem tettem.

Hajoltam csábító szóra, vidultam vigasztalóra .

Mennyi szót kimondtam,

leírtam, torlódásukkal sohasem bírtam,

De ha belém fojtották a szót,

átkoztam sorsom a valót,

hogy miért, vagy miért is nem,

mit is akart ezzel az Isten ?

És akkor, végre, végre, - végre !

Visszataláltam Igéjére, a szóra, mit rég kimondott,

évezredekre érvényes volt, mégis, rám is vonatkozott.

Ma is megáll ígérete, ma is cselekvő az Ige !

Testté lett kétezer éve, lakozik köztünk, mint ígérte .

A szava kőszálként megáll, nem vesz rajt ” erőt a halál...

és bár emberi hangja van, úgy szól,mint kinek

hatalma van.                        

                                      Hespné Házos Mária

S Z I R O M   É S   G Y Ü M Ö L C S

Szeretem a virágzó fákat,  s a dombosodó kismamákat.

Szépek, rózsásak, hófehérek, s mindegyik dús, termő ígéret.

Ám a szirmok hamar lehullnak, de nő az új gyümölcs, az új mag.

Kell, hogy a sorsát mind betöltse s virág után legyen gyümölcse.

Bár a szép szirom fáról, arcról  lehull,- ami él, tovább harcol,

magát áldozva fárad holtig, s új nemzedékben folytatódik.

                                                                    Bódás János

A    H E G Y     A L A T  T ...

Ahogy állok a hegy alatt....Úgy érzem rám dől,leszakad !

Egy pillanat csak az egész, s én ezalatt oly csenevész

Törpének érzem magam,  Megnémultam.

Nincs szavam... Mellette az én gyér időm,

Az én súlyom, az én erőm, Az én munkám,az én karom,

S az én korom,  - füst és korom....

- Ahogy állok a hegy alatt, szikrát vet bennem a pillanat,

És rámszakad,úgy rám szakad, Feléd tartva a fél - útón,

Sok tév úton , oh,Jézusom....

Lélekben gyakran állok így, S a gondolat, hogy elborít,

Amíg zúg a orgona ... S végig ver Igéd zápora,

Feltornyosult mint Piramis, előttem,ki zúzott kavics ...

S én,úgy vágyódom,hogy legyen,találkozásunk a Hegyen,

mikor akkor,...ama Tizenegy, mint ama,boldog tizenegy !

                                                               Sárkány András

ígei bozonyság

1.     JÚLIUS 20. Keresztyén, özvegyi életprogram 1Timóteus 5,3–16 Könnyebb az élet ott, ahol az Istentől rendelt társsal együtt végzik a közös feladatokat, mint például a gyermeknevelés, kenyérkereset, a gondok megoldása. Súlyosabb teher nehezedik arra, aki elveszítette társát, akár fiatalon, akár idősen. Már a Prédikátor is megmondta, hogy: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4,9). Az özvegy – adott helyzetben – megértésre, segítségre szorul. A felnőtté vált gyermekek előtt ilyenkor nyílik meg a lehetőség a magára maradt szülő irányában a szeretet- teljes gondoskodásra. Ehhez viszont szükség van az elfogadásra. Tudni kell ilyenkor nem csak adni, hanem elfogadni is úgy, ahogyan azt az élet hozza. Az özvegység az ige szerint nem egy reményt vesztett állapot, mivel Isten az özvegyeknek és az árváknak is az Istene. Egyedül ő tud vigasztalni és minden szükséget betölteni. Pál tanácsképpen egy új életprogramot ajánl az egyedül maradt asszonyoknak. Azt, hogy a másokért való könyörgésben és imádkozásban járjanak elöl. A tevékeny elfoglaltság amellett, hogy sok keserűséget és fájdalmat képes oszlatni a szívben, segíthet mások terhének hordozásában. A keresztyén özvegyasszonyok élete azért más, mert nekik van élő reménységük. Bár egyedül maradtak, még sincsenek egyedül, mert az Úr velük van, és ők is másokkal.  Gyermekek és örökösök Róma 8,14–17 Akiket Isten Lelke vezérel, azok nem szolgák, hanem az ő gyermekei. Nincs félelem a szívükben, mert a jó úton haladnak. Mindig Jézussal járnak, s Jézus felé tartanak egy olyan úton, amely egyrészt a szolgálat útja, másrészt az örökkévalóságba vezet. Nem vesz erőt rajtuk a félelem, már csak azért sem, mert az akadályok vele együtt mind legyőzhetőek. Élhető, szent közösségben vannak az Úrral. Miként jelenük, úgy a jövőjük sem bizonytalan, mert az Atya gyermekei ők, akikről Isten maga gondoskodik. Nem csupán meg- szabadított bűnösök, hanem a Fiúság Lelke által rangot és örökséget kapott gyermekei Istennek a Krisztus jogán és a Lélekkel való azonosulás által. Legyünk hálásak ma, hogy gyermekei vagyunk, és vezet bennünket! De nem- csak azért, ami elképzeléseinkkel összhangban áll, hanem azért is, ami akár tiltás, akár fegyelmezés által valósul meg életünkben. Legyünk hálásak a félelem nélküli életért! Azért, hogy oltalmunk az Úr. Legyünk hálásak, hogy mint Atyánk, úgy gondoskodik rólunk! Isten gondoskodásából ma is megadta a mindennapi kenyerünket. Legyünk hálásak, hogy ismerhetjük őt, s hozzá tartozhatunk, aki amellett, hogy szabadításunkról gondoskodott, örökös- társaivá is fogadott minket az ő eljövendő dicső országában! 

bizonyság

H i t :   Bayer György  

Ha az emberek nem hisznek Istenben, akkor nem az történik, hogy nem hisznek, hanem hogy mindenfélében hisznek”  Gilbert Keith Ch esterton

A barátom  szokta mondani, hogy a macska a tetőn is egy magasabb lény, de nem érdemes benne hinni. Mindenki hisz, hiszen hit nélkül nem élhet az ember. Hiszünk és bízunk mindenfélében, naponta folyamatosan. Hisszük, hogy amit megeszünk, megiszunk nem lesz halálos számunkra. Hittel ülünk fel a kerékpárra (ha felülünk) szállunk buszra, vonatra, repülőre remélve, hogy megbízhatunk benne és célba juttat. Néha persze hitetlenkedő hittel tesszük, de tesszük. Tehát ilyen értelemben nincs is hitetlen ember.  Bizalomról van szó. A probléma és az ember tragédiája abban áll, hogy képes mindenfélében hinni, bízni, de nem teremtő és megváltó Istenben, aki a Bibliában a történelemben valamint a Fiában kijelentette magát. Aki az örök létező, szent szerető igazságos Úr, és Krisztusban Atyánk. Az ördögök is hiszik, hogy van Isten, és rettegnek tőle, mert nem hisznek benne. Nem elég tehát hinni létezését, hanem vele való szoros kapcsolatot-életformát jelent a hit. Ilyen volt Ábrahám hite. Isten megmondta neki, hogy induljon és elindult. Áldozza fel egyetlen fiát akit nagyon szeretett, és készen lett volna rá. Jézus hitt az Atyában és tette amit mond, teljes bizalommal, engedelmességgel. Te hiszel? Mit jelent ez az életedben? Vallásos, vagy-vagy hiszel is? A kettő nem ugyanaz. Minden hívő vallásos, den nem minden vallásos hívő. A fenti idézet szerint nem akármiben hisz hanem a nem akárkiben, Krisztusban. Ez  a hit kell nekünk, és gyermekeinknek, társainknak, a modern embernek is. Tragikus látni, amikor minden zöldséget elhisz az ember, de az igazságot elkerüli, visszautasítja. Aktuális a hit. Aktuális a bizonyságtételed. Aktuális, hogy katasztrófák és krízisek ellenére a maradandót, a legfontosabbat őt keressük, hozzá ragaszkodjunk és bemutassuk a vele való élő kapcsolat boldogító fényesítő voltát. Ezt a hitet táplálják-e istentiszteleteink, az elmondott prédikációk? Engedjük-e hogy ezt munkálják a próbák az életünkben? Ezt tisztítsák életünkben a  manipulátorok, a bennünket körülvevő nem mindig pozitív emberek is?  Ha Jézus visszajön ezt a belénk plántált hitet fogja keresni. Vajon talál-e majd ilyen boldogító, üdvözítő hitet bennem benned mely elég lesz az üdvbe való bemenetelre is?

-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,

"Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj, és egészet adj!"
(Ady)

"Úgy élj a jelenben, hogy
megbánás nélkül
gondolhass a múltra."
(Ady)                                                                                      

 "Útjaink százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog,
Nekivágunk a küzdelmes mának,
És épít karunk egy szebb holnapot..."
(Arany János)

"Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben."
(Arany János)
"Az élet rögös és nehéz
Te mindig csak előre nézz!"

bizonyság

12-A SZÍVHÁZ

Egy napon a Király meghívta palotájába Valaki urat és azt mondta, hogy egy olyan szívházat fog neki adni, amit teljesen be kell rendeznie. Valaki úr lesz a felelős azért, hogy ezt a lakhelyet makulátlanul tisztán tartsa, mert egyszer a Király el fogja küldeni a fiát, a Herceget, hogy látogassa meg. Ha sikerül a házat addig tisztán tartania, amíg eljön a Herceg,, a Király meghívja majd a palotájába Valaki urat, hogy vele éljen.

Valaki úr elment tehát abba a szívházba lakni. Pár hétig igazán nagyon boldog volt, és rendszeresen kitakarított. Egyszer aztán, ahogy éppen nézett ki az ablakon, észrevett egy embert az úton. Kiszaladt elébe, hogy láthassa, ki az, de ahogy az ember közelebb ért, viszonzás nélkül hagyta Valaki úr köszönését, majd félrelökte az útjából és egyenesen bement a szívházba.

A jövevény leült Valaki úr kedvenc karosszékébe és elkezdte az újságát olvasni. Valaki úr utána sietett és megpróbálta kitessékelni a házból. Az idegen Önzés úrként mutatkozott be. Azt mondta, hogy itt kell maradnia, és hogy Valaki úr sohasem fog tudni megszabadulni tőle. Azután elolvasta az egész újságot, majd kidobta anélkül, hogy Valaki úr akár egy betűt is olvashatott volna belőle. Valaki úr elszomorodott mindezek láttán és hallatán, de mégis megpróbálta a házat ezek után is tisztán tartani. Másnap azonban egy másik ember közeledett szívházához. Ez az ember piszkos és elhanyagolt külsejű volt, cigarettázott és gy sörös dobozt tartott a kezében. Ő is utat tört magának Valaki úr szívházába és bemutatkozott. Ő Rossz Szokások úr volt. Hamarosan a padlón mindenütt cigarettahamu éktelenkedett, a, mert tudta, hogy a házában nem lesz rend és csillogás, mire eljön a Herceg.

Leült hát odakint és szívháza feletti bánatában, fejét kezei közé temetve azon töprengett, hogy most mit is tegyen. sörös dobozának tartalma szét-fröccsent a bútorokra és a szőnyegre. Valaki úr teljesen kétségbe esett

Ahogy ott üldögélt, odajött hozzá egy hölgy, aki megkérdezte tőle, hogy mi bántja. Valaki úr elmagyarázta neki, hogy a Király fiát várja látogatóba és hogy a szívháza nem lesz arra méltó állapotban, hogy egy ilyen előkelő vendéget fogadhasson.
-Emiatt ne aggódjon, majd én segítek kitakarítani a szívházát - mondta a hölgy. Azzal Valaki úr adott neki egy seprűt és a hölgy elkezdett sepregetni bent a házban. Ám amikor Valaki úr odanézett, azt látta, hogy újdonsült segítőtársa felemeli a szőnyeget és alá sepri a port.

-Jaj, ne! Ez így nem lesz jó! - mondta Valaki úr. -A Király fia mindent tüzetesen át fog vizsgálni.

-Ha, ha, jól bolonddá tettelek! - mondta erre a hölgy. -Én Hazugságok kisasszony vagyok. Csak be akartalak csapni és tulajdonképpen azért vagyok én is itt, hogy bepiszkítsam a házat.

Valaki úr most már nagyon elcsüggedt. Ahogy kiment, hogy újból a háza előtt üldögéljen, észrevette, hogy az úton megint egy személy közeledik felé. Bár elég tisztességes embernek látszott, Valaki úr mégsem akart kockáztatni, így úgy döntött, azonnal érdeklődni fog látogatója neve felől.
-Engem Jó Cselekedetek úrnak hívnak - mondta a férfi. Valaki úr neki is elmesélte a problémáját, mire az azt felelte, hogy ő tud neki segíteni. Azzal fogott egy szivacsot és egy vödör vizet és elkezdte súrolni a bejárati ajtót. Kifogástalanul végezte a dolgát, hiszen az ajtó csillogott-villogott. Aztán hirtelen itt befejezte a munkát.
-Nem hagyhatod most abba - mondta kétségbeesetten Valaki úr. -Bent van az igazi felfordulás és kosz.
-Óh, egy percig se aggódj addig, amíg kívülről tisztának látszik - mondta erre Jó Cselekedetek úr, és távozott.

Megint közeledni látszott valaki, mégpedig egy kislány.
- Most aztán én fogok először rákérdezni a nevére - mondta Valaki úr és így is tett.
-Keresztyén vagyok - válaszolta a kislány.
Elkeseredésében Valaki úr azonnal megkérdezte.
-Tudnál nekem segíteni kitakarítani a szívházamat és elkergetni ezeket a szörnyű lakókat?
-Nem, én nem segíthetek, de ismerek valakit, aki igenis tud. Ő Prédikátor úr. Van egy könyve, ami segítségedre lehet. Ott lakik az út végén a hídon túl, az erdő után jobbra egy kis házban - mondta és elment.

Valaki úr felmérte a helyzetet. Olyan sok időt és energiát emésztene fel, ha megkeresné Prédikátor urat. Majd miután benézett a házba rádöbbent, hogy VALAMIT tennie kell.
-Rendben van, elmegyek és megkeresem - mondta, és döntését tett követte. Elérkezett végül Prédikátor úr házához. Miután bekopogott, egy magas, jól öltözött ember nyitott ajtót, és beinvitálta a házba.
-Jöjjön csak be, éppen önről olvasok a könyvemben - mondta.

-Rólam?! Tényleg rólam olvas? - kérdezte meglepődve Valaki úr.

-Bizony - felelte Prédikátor úr - Figyeljen csak!, és ekkor a következőt olvasta fel neki:

-Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy Valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:16)

-Hadd magyarázzam meg - mondta Prédikátor úr. -Isten a Király. Az Ő Fia a Herceg. Valaki, nos, Valaki az ön! Most térdeljen le és kérje Isten Fiát, hogy adjon új szívet magának, és amikor ezt megteszi Önzés úr, Rossz Szokások úr és Hazugságok kisasszony mind el fognak menekülni. Hisz ön ebben?
-Igen, hiszek. - válaszolta Valaki úr, majd ekkor térdre ereszkedett és őszintén imádkozott. Abban a pillanatban JÉZUS bejött a szívházába, és a három lakó elmenekült.
-Ezzel megvolnánk - mondta Prédikátor úr - de mindig tartsa emlékezetében, hogy nem lehetnek egy időben egyszerre JÉZUS is és azok hárman is a szívében.
(Fordítás a Free Church Foundation magazin Young Foundations 1999. júliusi mellékletéből, eredeti címe: The Hearthouse

verses bizonyság

 MEGTALÁLJUK -E ?                          

Teremtettünk mi is világot, komfortosat - tele lármával,

és kutatjuk: hová mehetnénk megnyugodni?

Szólni egymással....

Jó lenne egy kicsit pihenni,csökkenteni a sebességünk,

kiszállni a körből ! Megállni,

örülni a ténynek, hogy-élünk!

Megtaláljuk - e még a csöndet,

ahol a szél fúj a magasban,

s a lélek mélyén beszél a Hang

szelíden, halkan...   Lukátsi Vilma.

KEGYELEM .

„ Áldott az Úr,aki csodálatos hűséggel bánt velem....„Zs.31:22.v

Úgy árad lelkemben drága Igéd,

Mint szomjas földbe bővizű patak.

Dávid hárfája pendült a szívemben,

Lágy akkordjai most is zsonganák.

A jóságodról énekelni vágyom,

Mennyben lakó felséges Istenem !

A kegyelemről, amelyet csodálva

Ámulva láthat mindennap szemem.

Parányi lény világok forrásában...

A porszemnél is parányibb vagyok,

S te elrejted a kicsiny porszemecskét,

Betakar védve őrző sátorod.

A jóságodról vágyom énekelni,

S arról a kincsről, mely jutott nekem,

Melyet emberi értelem fel nem foghat,

Te titkos, égi, drága kegyelem !           

                                                    Somogyiné Csoma Irén

REMÉNYEINK:                                                       

 ”Reményeink akkor kezdődtek,                                                                          

Amikor Krisztus meghalt a kereszten,                                                                

Akkor nyertek megerősítést, Amikor feltámadt !                                                  

akkor kezdtek beteljesülni,                                                                                  

amikor felment a mennyekbe !                                                                                       

 és akkor teljesülnek be véglegesen,                                                                        

Amikor másodszor is eljön !    C,H, Spurgeon .