Máté evangéliuma 5. fejezet A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek,
ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
A nyolc boldogság
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Az apostolok feladata
Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Az ószövetségi törvény tökéletesítése
Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.
Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.
Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
A harag
Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened,
hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.
2010. május 30., vasárnap
ZSOLTÁR
Égi Atyám, most, hogy fekete felleg
borult az igaz útra s tébolyogva
járok, s alattam süpped a morotva,
e siralmak völgyén, ím esdekellek:
igazgasd lépteim, s te szent kegyelmed
lámpását gyújtsd fel bennem, hogy lobogva
égjen, s az ösvényt újra megmutassa,
melyet bolyongó lelkem elfelejtett.
S mielőtt behavazná a sivár tél
e fürtöket, s napom gyarló világát
a végleges sötétség el nem oltja:
add, hogy lábaim utad megtalálják,
s öltözködvén kéklő mennyei tollba,
Uram, legeltess, Uram, adj te kvártélyt!
(Jékely Zoltán fordítása)
Szerző: Jean-Antoine de Baif
Jean-Antoine de Baif (francia, 1532-1589):
ZSOLTÁR
A hegyek csúcsán kutató szememmel
föltekintettek: van-e még segítség?
Óh, segítséget csak az Úr, az ég s föld
Istene küldhet.
Ő ügyel rá, hogy soha lábad itten
meg ne csusszanjon. Soha ő nem alszik.
Ő ügyel rád és soha, míg a föld él,
nem fog aludni.
Éberen virraszt a vak éjszakában,
őrzi Izraelt. A nagy Isten, Ő nyújt
pajzsot és árnyat te föléd is; egyre
jobbodon áll ő.
Dél-verő izzó ragyogása, kétes
fénye a holdnak neked ím nem árthat;
mind a veszélytől Uram ím megőriz:
lelkedet óvja.
Amidőn bentről kifelé felindulsz,
amidőn kintről befelé törekszel:
véd ezentúl és megelőz akárhol
mindig az Isten.
(Illyés Gyula fordítása)
A 4 LEGFONTOSABB IGAZSÁG, AMIT TUDNOD KELL!
1. Isten szeret téged, és csodálatos terve van az életeddel!
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” /János 3,16/
2. Az ember bűnössé lett, mert elfordult Istentől, és nem hallgatott rá.
Ezért elszakadt Tőle, és nem tapasztalta meg szeretetét, és életére vonatkozó tervét.
„Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” /Róma 3,23/
3. Jézus Krisztus, Isten egyetlen megoldása az ember bűnére.
Általa megismerheted és megtapasztalhatod Isten szeretetét, és életedre vonatkozó tervét.
„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” /Róma 5,8/
4. Bűnbánatot kell tartanunk, és személyesen el kell fogadnunk Jézus Krisztust
életünk Urának.
Csak így ismerhetjük meg Isten szeretetét, és életünkre vonatkozó tervét.
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében.” /János 1,12/
Már most megismerheted Istent, ha hittel így imádkozol:
„Úr Jézus, szükségem van Rád!
Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten!
Kinyitom az életem ajtaját, és elfogadlak Téged, mint Megváltómat és Uramat.
Kérlek, bocsásd meg minden bűnöm, és foglald el életem trónját!
Köszönöm, hogy örök életet adsz nekem!
Kérlek, formálj olyanná, amilyenné akarod, hogy legyek!
Ámen!
Az összetört hegedű
Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhözvágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik.
Egyszerre
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.
Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.
É N E K
E bűnös világra, sírva jöttem én, mezítelen voltam, nincstelen szegény.
Atyám már akkor is, törődött velem, jó szülőkre bízta, harmat-életem.
Kis családi fészek, volt az otthonom, abban telt el gyermek és ifjú korom.
Vergődtem a bűnben, Jézus rám talált, Ő, aki legyőzött ördögöt s halált!
Fölemelt a porból, mert szánt engemet, értem a bűnösért, mennyit szenvedett.
Golgota keresztjén, vérrel áldozott, hogy én igaz legyek, Ő lett átkozott!
Csak így menthette meg, árva lelkemet, kaphassak a mennyben, örök lakhelyet.
Dicsőség Jézusnak, a mit tett velem, hiszen csodákból áll, egész életem!
Halleluja !!
Hogyan él a keresztyén? A keresztyén kedvesebben néz - úgy, mint Jézus . A keresztyén nagyobb szívvel ad - úgy, mint Isten. Tisztább nyelven beszél - úgy, mint Krisztus. Készségesebben szolgál - úgy, mint Jézus. Nagyobb hittel jár - úgy, mint az Úr. Agapé szeretettel szeret - úgy, mint a Mennyei Atya. Lelki módon gondolkodik - úgy, mint Krisztus Együttérzéssel észreveszi mások szükségleteit - úgy, mint Jézus Szeretettel gyógyítja mások sebeit - úgy, mint a Mester. A keresztyén csak akkor képes mindezekre, ha Jézus uralkodik az életében.
A keresztyén és a veszély Valaki nagyon különös zajra ébredt egy reggel. Amikor odament az ablakhoz, látta, hogy az ablaküvegen belül volt egy lepke, amit kívülről egy veréb próbált elkapni az üvegen át. A lepke nem látta az üveglapot, és minden pillanatban attól tartott, hogy megfogja a veréb, de a veréb sem látta az üveget. A veréb minden pillanatban azt hitte, hogy megfogja a lepkét, pedig egész idő alatt biztonságban volt a lepke, mert az üveg távol tartotta a verébtől. Az a keresztyén, aki Krisztusban él, Isten védelmét élvezi minden veszélyben. Krisztus testének tagja Egy idős asszony elfogadta Krisztust Megváltójának, és olyan nagy örömet talált ebben, hogy állandóan dicsőítette Istent, és elmondta másoknak is az örömét. Egy napon az egyik barátja így szólt hozzá: "Úgy látszik, túlságosan bizonyos vagy az üdvösségedben. Én nem lennék annyira biztos, mert tegyük fel, az Úr megengedné, hogy kicsússz a kezéből." Az idős asszony ezt felelte: "Nem teheti, mert én vagyok az egyik ujja."
III. Az élő víz forrása és növekedése után, lássuk annak hatását is.
Rendkívül érdekes, szinte hihetetlen dolgokat mond el a próféta erről a vízről: "És amikor visszatértem, ímé a folyó partján igen sok fa volt mindkét felől. És mondá nékem: ez a víz a keleti tájékra folyt ki és a lapályra megy alá, és a tengerbe szalad, és meggyógyul a víz. Minden élő állat, mely nyüzsög, ahova ez a folyam bemegy, élni fog... és meggyógyulnak; és él minden... benne a halak, mint a nagy tenger halai." "A két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája növekedik. Leveleik nem hervadnak el és gyümölcseik el nem fogynak; havonta új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnét a szenthelyből folyt ki; és gyümölcseik eledelre, leveleik orvosságra valók." (Ez 47,9-12)
Szó szerint a Holt-tenger vizének "meggyógyulásáról" van szó: arról a tengerről, melynek vize olyan sós, hogy az ember teste sem merül alá... Ez a tenger, melyben nincs élet, az élet folyója miatt nyüzsögni fog a halak sokaságától. "Élni fog minden, valahova ez a folyó bemegy." Abban az országban ahol a harmat és egy-egy oázis rendkívüli értékkel bír, most egy olyan folyót kap, amely megváltoztatja a tájat: a sivár, kihalt, élettelen puszta és tenger, egyszerre élő, friss, gyógyító földdé válik a szenthelyből eredő forrás révén. Ha Isten keresztülvezet egy folyamot a sivatagon, az kizöldül. (Példa reá Egyiptom, a Szaharában.) Más szóval ha elhelyez egy hívő embert a hitetlenek között - a prófétai látomását alkalmazva - hívőkké lesznek mások is, áldássá válikélettelen puszta és tenger, egyszerre élő, friss, gyógyító földdé válik a szenthelyből eredő forrás révén. Ha Isten keresztülvezet egy folyamot a sivatagon, az kizöldül. (Példa reá Egyiptom, a Szaharában.) Más szóval ha elhelyez egy hívő embert a hitetlenek között - a prófétai látomását alkalmazva - hívőkké lesznek mások is, áldássá válik környezte számára.
Áldás árad ott, ahol megjelenik egy hívő
ember. Annak jelenléte, beszéde, indulata, viselkedése az emberek felé megváltoztatja a helyzetet. Más lesz a légkör körülötte. Mintha tűz áradna belőle, élet, Isten lelkének ereje! "Élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből..."
Miért vagyunk sokszor olyan hidegek, szárazak, megfáradtak? Hiszen van forrás, amiből meríthetünk! Láttam embereket, akik ha megjelentek, ott mindjárt viszály, megnemértés, pártoskodás született, a problémák összekuszálódtak, megkötözöttség vett erőt a többieken is. Nem áldás áradt belőlük, hanem átok. Nem élet, hanem halál! De ne legyünk mi ilyenek. Hiszünk-e igazán Jézus Krisztusban? "Akik hisznek énbennem, élő
víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Vettetek-e Szent Lelket, amikor hívőkké lettetek? Más ember lettél? Ha igen, ezt meg fogják látni, érezni a körülötted élő emberek. "Tégy Uram engem áldássá!" - legyen ez most mindannyiunk kívánsága.
Kérjetek és adatik … ( 3 )
Jakab .4:3…” Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt !...”
Vannak ,akik csak akkor imádkoznak, ha szükségben vannak. Amíg valamit a saját erejükkel el tudnak érni, nem látják értelmét az imádságnak. Amikor látják, hogy néhány vallásos ember boldogul a világban, az imádságot ők is megpróbálják. Mi lesz kérésük eredménye
„ Kéritek és nem kapjátok „!
Mi az oka annak, hogy az - az ember , aki saját vágyainak a rabszolgája, nem kapja meg azt,, amit kér ? Azért nem, mert imádsága csupa formaság és hite nincs benne az imádságban.
Ismétli a vallásos formulákat, mert az ismétlés könnyebb. De azért sem kapja meg, amit kér, mert azt a maga vágyaira akarja költeni. Így imádságának a középpontjában önmaga áll.
Ha valaki így imádkozik, Istent a maga szolgájává akarja tenni, akivel kiszolgáltatja vágyait.
Az ilyen imádság istennek csak. szomorúságára van , nem örömére főleg nem dicsőítésére.
Isten haragjának a felkeltése az imádkozó ellen. Az ilyen imádkozó nem lesz jobb az imádság végén, mint amilyen annak kezdetén volt És mi lesz az imádkozás eredménye : „ Kéritek , és nem kapjátok meg „!. Az is megtörténhet, hogy Isten a hívő ember imáságát nem hallgatja meg. De ennek egészen más oka van, mint a testi ember kérésének elutasításában.
Az elsővel nevelni akar, a másodikkal büntetni.
Reménységünk lehet , hogy ha imádságaink őszinte szívből jövök, nem hiábavalóságokat kérünk, / a test érdekében, világi dolgok kielégítésére,/ akkor, nem csak meghallgatást nyerünk, de kedves is lesz Urunk,Istenünknek.
Erre segítsen meg minden imádkozó keresztyént ,a Mindenható Istenünk.
A hideg, szegényes kunyhóban kuporgott Nick. Reszketett a hidegtõl. Várakozva nézett az ajtó felé, ami tulajdonképpen már nem is ajtó volt, hanem csak egy-két deszka. Ezek a fadarabok legalább egy kicsit védték a széltõl és a kóbor kutyáktól. A szél süvítésén kívül teljes csend volt, hallani csak gyomra korgását lehetett idõnként. Nick már azt sem tudta, mióta vár. Öt perce, vagy egy órája? Végre mozgást hallott odakint és felugrott:
„Te vagy, Rick?” Aztán meghallotta bátyja hangját. „Igen, én vagyok, nyisd ki gyorsan!”
Rick már nagy, nyolc éves. Boldogan vett elõ nadrágzsebébõl egy darab kenyeret, majd ünnepélyesen megszólalt: „Ma ünnepelünk! Nézd, mit hoztam.!” Ezzel a másik zsebébõl elõkerült egy darab kolbász. Rögtön elkezdtek enni és boldogok voltak, hogy ilyen sok ma az étel. Valóban igazi ünnep. Tele szájjal kérdezte a kis ötéves: „Honnan szerezted ezt a sokat?”
„Nem mindegy!? Az a fõ, hogy jól lakjunk! Ugye?”
Nick észre sem vette, hogy Rick hangja megremegett és idegesen tömött egy darab kenyeret a szájába.
Hamarosan mindketten vidámak lettek. Jó érzés volt a tele pocak. Mivel lassan besötétedett, lekuporodtak aludni. Villany nem volt a „házban”. Élvezettel burkolóztak a piszkos takarókba és hamarosan elaludtak. Nyugtalan volt az éjszaka. Rick sokat forgolódott, idõnként felébredt és ijedten hallgatózott. Az öreg viskó szinte remegett a szélben. Minden recsegett és ropogott. „Én már nagy vagyok, vigyáznom kell az öcsémre....csak legalább már kivilágosodna....” A kis Nick hozzábújt álmában. Testvére közelsége jól esett Ricknek, így újra el tudott aludni.
A nap már magasan állt, mire felébredt a két kisfiú. Nick teljes bizalommal volt bátyja felé, és ilyen ragyogó napsütésben Rick is újra bátornak érezte magát.
„Gyere Nick, ma együtt megyünk koldulni. Talán összeszedünk annyit, hogy újra jól lakjunk.”
Reggeli nem volt – mint már elég sokszor – a tegnapi vacsorából egy morzsa sem maradt.
Ebben a városrészben sok szegény élt. Itt nem sokat lehetett koldulni. A két fiúnak messzebbre kellett gyalogolni, ahol a gazdagok laktak. Ma a városközpontba indultak szerencsét próbálni. Az áruházak között sokan jártak az utcán, de az emberek siettek, legtöbben észre sem vették a fiúkat. Kevés pénzzel a kezükben indultak a pékhez, egy kis kenyeret vásárolni.
„Nem számít, Rick” - próbálta a kicsi vigasztalni bátyját. „tegnap sokat ettünk, és biztos holnap is olyan sok lesz!!!” karjait a levegőbe lendítette, hogy megmutassa, milyen sokra gondolt.
Fáradtan bandukoltak hazafelé. Előttük egy fiatal nő ment az utcán, akinek néhány alma kandikált ki a táskájából. Egész jól lehetett látni. Hirtelen megpróbált Rick kilopni egy almát a táskából. A nő észrevette és ugyanolyan hirtelen megfordult. Rick pánikba esett: „biztos rendőrt fog hívni” – és máris el akart rohanni, kisöccsét kézen fogva, de nem jutott messzire. Alig két lépés után a felnőtt nő erősen markolta a karját. „Na, te kisfiú, de nagyon éhes lehetsz!” Rick sírós hangon kérdezte: „Most rendőrt fog hívni?” A kis Nick meg sem szólalt, csak zokogott. Az idegen nő viszont szokatlanul kedvesen beszélt: „Neked adom ezt az almát, és még egyet hozzá, a testvérednek.” A két kisgyereknek nyitva maradt a szája a csodálkozástól. Ilyet még nem értek meg soha. „Hogy lehet egy felnőtt ember ilyen kedves hozzánk? Az nem is létezik!” Mintha féltek volna, hogy visszaveszik tőlük az almát, gyorsan a nadrágzsebükbe süllyesztették, és elrohantak. Csak otthon, a viskónál jutottak újra lélegzethez. A korhadt deszkák mögött, amikor biztonságban érezték magukat, felfalták az almákat.
„Te, Rick, úgy szeretném ezt a nénit viszontlátni.”
„Én is, de semmit sem tudunk róla.” Rick elszomorodott. Újra fellángolt benne a vágyakozás édesanyja után. Már egy örökkévalóság telt el azóta, mióta meghalt, apjáról pedig semmit sem tudott. De erős akart lenni. Kistestvérének szüksége volt rá.
„Ez a néni úgy emlékeztet anyukára. Ugye, teljesen úgy néz ki?” – kérdezte halkan a kicsi.
Másnap ugyanazon az útvonalon mentek koldulni, és remélték, hogy újra találkoznak a kedves nénivel, de hiába. Napokig reménykedtek, és mindig újra csalódtak. Egyik nap kevés pénzzel a zsebükben, fáradtan, éhesen baktattak hazafelé és már nem is számítottak semmiféle segítségre. Ekkor megláttak valakit, aki közeledett feléjük. Mindketten sejtették: ö az. Ahogy viszont közelebb ért, hirtelen megszólalt Rick: „Biztos meg sem ismer, és ha mégis, mit akarunk tőle egyáltalán?! Gyere, inkább tűnjünk el!” De késő: már ideért. Mind a két gyereknek adott egy almát. Rick örült neki, de mégis kényelmetlenül érezte magát.
„Hol laktok?” kérdezte a kedves hang. Rick nem akarta megmondani. „Elárulni a rejtekhelyét? Nem! Azt mégsem lehet!” Legszívesebben újra elszaladt volna, de már nem bírt. Nick elkezdett csevegni, és bizalommal megfogta a néni kezét. Ö pedig elindult a gyerekekkel a rejtekhely felé. Útközben azt kérdezte Ricktöl:
„Tudsz olvasni?”
Rick elvörösödött, szégyenlősen válaszolt:
„Csak egy kicsit.”
Közben megérkeztek a fiúk „házához”, ahol folytatódott a beszélgetés:
„Nem számít. Majd még megtanultok mindketten írni és olvasni. Ma viszont már mutatok egy képet.” Egy nagy szív volt látható egy darab papíron, és a szívben egy kereszt.
„Ez egy rejtvény. Gondolkozzatok rajta, hogy vajon mit jelent. Holnap újra eljövök. Ha addig nem tudjátok megoldani a rejtvényt, elmagyarázom.”
Másnap el is jött, ahogy megígérte, és beszélt Isten nagy szeretetéről, és arról is, hogy Jézus elvállalt helyettünk minden büntetést. Rick boldog volt, mikor ezt hallotta: van valaki, aki megérti öt, és még a tartozását is kifizeti. Eszébe jutott az a sok lopott étel, ami miatt éjszakánként annyira félt. Ez minden elmúlt!!! De jó!!!
„Ne menj el többé!” könyörgött a kis Nick – és ekkor mintha álmodtak volna, a legszebb választ kapták:
„Itt maradok nálatok. Veletek akarok lakni.”
Rick és Nick tudta egyszerre: most végre itthon vagyunk. Nincs többé félelem, nincs éhség, nincs piszok és szemét! Minden jó lesz.
Törött cserép
Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt? s mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig volt ez így, nap mint nap, a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát. De a szegény törött cserép szerfölött szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen a virágok csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.
A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!
Minden jót!
Boldog ember
Boldog ember az, ki bűnt nem ismer, Kinek vétke már elfedeztetett. Néki az Úr bűnt már nem tulajdonít, Lelkében csalárdság nincsen.
Míg elhallgattam megavultak csontjaim, Napestig jajgattam, könnyeztem. Éjjel, nappal éreztem kezeidet Szívemre, lelkemre nehezedett.
Vétkemet bevallottam, Bűnöm nem takargattam, S Te elvetted rólam a bűneim terhét, Szabad, tiszta szívet adtál nekem.
Vétkemet bevallottam, Bűnöm nem takargattam, Boldog ember az, kinek szíve bűntelen, Lelkében csalárdság nincsen.
A Sátán találkozót tartott !
A Sátán találkozót tartott! (Olvasd el, még ha túl elfoglalt vagy is, különösen akkor, ha túl elfoglalt vagy) Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról. A megnyitó beszédében ezt mondta: "Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat, és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal." "Ezt akarom tenni", mondta a Sátán. "Eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!" "Hogyan tegyük ezt?" - kiabálták a démonjai. "Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat", - válaszolta õ:
a. Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön. b. Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát. c. Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól! d. Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyen képesek meghallani azt a 'halk, szelíd hangot.' e. Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon nem biblikus zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal. f. Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel. g. Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel. h. Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat! i. Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését. j. Adj neki húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Õ feltámadásról, és a bűn és a halál feletti hatalmáról. k. Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják. Küldd el őket inkább vidámparkokba!, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba. l. Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni. m. Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében. 'Működni fog! Működni fog!'
Mekkora terv volt! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket. Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt Sátán ebben a cselben? Döntsd el te magad! Az "elfoglalt" [angolul: busy] azt jelenti: Sátán Rabigája Alatt Lenni? [Being Under Satan's Yoke] Küldd ezt tovább, ha nem vagy túl elfoglalt! Köszönöm Uram, hogy nem voltam túl elfoglalt ahhoz, hogy továbbküldjem ezt! Legyen áldott napotok!
Hogyan él a keresztyén?
A keresztyén kedvesebben néz - úgy, mint Jézus .
A keresztyén nagyobb szívvel ad - úgy, mint Isten. Tisztább nyelven beszél - úgy, mint Krisztus. Készségesebben szolgál - úgy, mint Jézus.
Nagyobb hittel jár - úgy, mint az Úr.
Agapé szeretettel szeret - úgy, mint a Mennyei Atya.
Lelki módon gondolkodik - úgy, mint Krisztus.
Együttérzéssel észreveszi mások szükségleteit - úgy, mint Jézus.
Szeretettel gyógyítja mások sebeit - úgy, mint a Mester.
A keresztyén csak akkor képes mindezekre, ha Jézus uralkodik az életében.
A keresztyén és a veszély
Valaki nagyon különös zajra ébredt egy reggel. Amikor odament az ablakhoz, látta, hogy az ablaküvegen belül volt egy lepke, amit kívülről egy veréb próbált elkapni az üvegen át. A lepke nem látta az üveglapot, és minden pillanatban attól tartott, hogy megfogja a veréb, de a veréb sem látta az üveget. A veréb minden pillanatban azt hitte, hogy megfogja a lepkét, pedig egész idő alatt biztonságban volt a lepke, mert az üveg távol tartotta a verébtől. Az a keresztyén, aki Krisztusban él, Isten védelmét élvezi minden veszélyben. Krisztus testének tagja
Egy idős asszony elfogadta Krisztust Megváltójának, és olyan nagy örömet talált ebben, hogy állandóan dicsőítette Istent, és elmondta másoknak is az örömét. Egy napon az egyik barátja így szólt hozzá: "Úgy látszik, túlságosan bizonyos vagy az üdvösségedben. Én nem lennék annyira biztos, mert tegyük fel, az Úr megengedné, hogy kicsússz a kezéből." Az idős asszony ezt felelte: "Nem teheti, mert én vagyok az egyik ujja."
A megtérés Az összetört hegedű
Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhözvágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt, - mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az aki a hangszeren játszik. Egyszerre
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.
Az imádság nagy ajándéka Istennek az emberiség számára ! / sajnos,hogy sokan nem ismerték még fel 2000 –év távlatából sem/ Képzeljük csak el, hogy egy törvény életünkben megtiltaná az imádkozást ?/ Bár volt és van olyan hely e világban; hol ez így van sajnos./ Ha ez az imádság hiánya elzárná az áldásokat,/ mint ahol hiányzok az imáság, ott el van zárva az áldás / Nem jelen- tené ez az ember életének nyomorúságát ?? Láttunk már egy néma embert gyötrődni amiatt , hogy nem tudott kommunikálni valakivel a környezetében ? Szinte minden tagjával szeretné megindítatni nyelvét, de semmi sem tudja megoldani nyelve kötelékeit. Legyen áldott az Isten az imádság ajándékáért ! Az imádságnak kellene az első dolognak lenni az ember életében, főleg a keresztyén emberében!! És ? És látjuk / talán tapasztaljuk is, hogy nem így van ez egészen sokszor, sokfelé, talán nálunk is !!/ Ha valaki Istent igazán szereti, életéhez az imádság úgy hozzátarozik,mint testi életünkhöz a légzés ! Mert hát az imádság ,a Lélek, a Szellemi ember lélegzetvétele ! Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor nem tudunk már semmit sem tenni, -/csak/- mást mint imádkozni. Az imádság lehet Istennek hatalmas szabadítása a legreménytelenebb helyzetekben , a számunk ra !! Isten nagy dolgokat tud / és akar is / tenni azokkal, akik imádságot úgy használják ki ,amit Ő azt szeretné és kéri, igényli is. Ez a tény miért nem indít annyi embert imádságra ?? Hátha még arra is gondolunk, hogy Isten többet akar nekünk adni, mint amit mi kérni is tudunk ? Amikor a beteget Jézushoz viszik, nemcsak betegségét gyógyítja meg, hanem bűneit is megbocsátja . A tékozló fiú béres akar lenni és az atyja fiává fogadja. A legszebb ruhába öltözteti. Isten sokkal feljebb tudja kéréseinket teljesí- teni, mint ahogyan elgondolni is tudnánk. Az Ő atyja jósága minden értelmet felülhalad. De a keresztyén ember Atyja még ezt is túl tudja szárnyalni kegyelmével, szeretetével.A kulcs szó ,talán éppen az engedelmesség !! Hiszen mindenkorban, mindenhol és minden helyzetben a mindennapokban is sokat nyom a latban az ember egedelmessége alkalom adtán, amikor az igen szükséges főleg.Ha tehát szeretné valaki is, hogy legyen valamije, / főleg a szellemi életben / nagyobb hangsúlyt kell fektetni az imára, Az Istennel való kapcsolatra, az adott lehetőségek kihasználására .
Énünk és az imádság
Hány ima fejezi ki manapság igazán Isten akaratát?... Hányan nyilvánítjuk ki
Előtte naponta az Ő akaratát, és hányan öntjük ki szívünket imában, hogy bármi
is legyen az Ő akarata, amelyet megismertetett velünk, cselekedjék aszerint?
Ismerjük be világosan, hogy az önzés nem kevésbé nyilvánvaló az imádságban,
mint más területeken! Milyen erősek a mi vágyaink, terveink és törekvéseink! Ha
ilyen sokat megtartunk az énünkből, hogyan várhatjuk, hogy képesek leszünk
teljesen elfeledkezni önmagunkról és Isten akaratát keresni az imában? Az
önmegtagadást mindenütt gyakorolni kell. Az imádságban éppolyan lényeges, mint
a cselekvésben. Tudnunk kellene, hogy mi, megváltottak, az Úrnak kell, hogy
éljünk. Neki, aki meghalt értünk, és most értünk él. Teljességgel Neki kell
élnünk, és semmit sem keresni önmagunknak. Odaszentelt életünkben az imádság is
az odaszentelendő dolgok közé tartozik. Meg kell értenünk, hogy Isten eredeti
gondolata bizonyosan nem az, hogy engedje, hogy a hívők az imádságon keresztül
elérjék saját céljaikat, hanem az, hogy Isten a hívők imádságain keresztül
megvalósítsa az Ő célját. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények sohasem
kérhetik az Urat, hogy töltse be a szükségleteiket. Csak azt jelenti, hogy
először meg kell értenünk az imádság jelentését és elveit. Egy és ugyanazon
dologról kétféleképpen lehet imádkozni. Az egyikfajta imádság forrása a saját
akaratunkban van. A mi gondolkodásunkra és elvárásainkra alapul. Lehet, hogy az
Úr meghallja és válaszol rá, de az ilyen imádságnak nagyon alacsony az értéke.
Másfelől, ha az ügyet Isten elé visszük, és engedjük, hogy az Ő Lelke
egybeolvassza akaratunkat Isten akaratával és gondolatunkat az Ő gondolatával,
akkor mély vágyakozást fogunk felfedezni önmagunkban, amely Isten akaratának és
gondolatának visszatükröződése. Tegyük fel, hogy az Úr sajnálja és gyászolja az
emberek halálát. Mi is magunkra fogjuk venni annak a terhét, hogy nem akarunk
pusztulni látni egyetlen lelket sem. Ilyen Isten szívének visszatükröződése,
amely lehetővé teszi számunkra, hogy belső sóhajtozással imádkozzunk. Vagy ha az
Úr bánkódik és aggódik gyermekeinek kudarca miatt, ugyanezt a terhet érezni
fogjuk mi is. Azzal az eredménnyel, hogy ugyanarra fogunk vágyakozni: nem
akarjuk Isten egyetlen gyermekét sem bűnben és sötétségbe esve látni...
Mivel állandóan az Úr jelenlétében él, az ilyen embernek megadatik, hogy
megismerje Isten akaratát és gondolatait. Ennek folytán az isteni akarat, az
isteni gondolatok egészen természetesen a saját vágyaivá válnak, amelyeket
azután imádságban fejez ki... Ha így teszünk, akkor ima és közbenjárás árad
majd ki belőlünk. Akkor vallani fogunk, bocsánatért könyörgünk, és kérjük
Istent, hogy tisztítsa meg gyermekeit.
Milyen nagyszerű az, amikor valaki rászánja magát, és kizárólag az imádság
munkájának szenteli életét! Ilyenekre vár Isten, hogy együttműködjenek Vele, és
lehetővé tegyék neki, hogy befejezze munkáját. Megkérdezhetik a keresztények,
miért nem ment meg az Úr több bűnöst, miért nem visz győzelemre minden hívőt.
Őszintén hiszem, hogy Ő készségesen elvégezné mindezt - de csak ha az emberek
imádkoznának. Ő nem vonakodik munkálkodni: egyszerűen olyan népet akar előbb,
aki együttműködik Vele. Valahányszor az övéi megkezdik Vele az együttműködést,
azonnal cselekszik. Isten várja, hogy megáldhasson bennünket. A kérdés már csak
az: fogunk-e imádkozni?
Az Úr hatalmas Földrengéskor megkérdeztek egy mosolygós arcú hívő asszonyt:- Mondja, maga minek örül? - Hogyne örülnék, eddig csak hittem, most pedig látom is, hogy Isten meg tudja rázni a földet…
Minta – feleség III. Károly spanyol királynak 1788-ban meghalt a felesége. A lesújtott uralkodó órákig üldögélt szótlanul halálos ágya mellett. Végül felkelt és környezetének ezeket mondotta: - Huszonkét éves házasságunk alatt ez volt az első fájdalom, amelyet ő okozott nekem, hogy most elhagyott! Ritka dicséret! Milyen boldog hitves az, aki ugyanezt mondhatja élettársáról!
Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok
Amikor Hudson Taylor misszionárius első ízben utazott Kínába, a vitorlás hajó útját sokszor akadályozta a szélcsend és az ellenszél. Egy alkalommal egy olyan sziget mellett hajóztak el, amelyen kannibálok laktak. És éppen itt megint alábbhagyott a szél, és a hajó a tükörsima vízben lassan sodródott a veszélyes partok felé.
Az utasokat elfogta a rémület, ha arra a borzalmas fogadtatásra gondoltak, amelyre számíthattak. A kapitány ebben a nagy szükségben a misszionáriushoz fordult és azt mondta neki:
- Ön hisz abban, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Nos, kiáltson hozzá! Ha az ön imádsága nem segít, mindnyájan elveszünk.
- Imádkozom – felelte Hudson Taylor – de csak azzal a feltétellel, ha felvonja az összes vitorlát, hogy a szélnek, amit Isten küld, legyen mibe belekapaszkodnia.
A hitetlen kapitány nem akarta nevetségessé tenni magát és a teljes szélcsendben felhúzatni a vitorlákat. A misszionárius azonban kijelentette, hogy addig nem imádkozik, amíg a kapitány nem teljesíti az ima meghallgatásának feltételeit.
Egyre közelebb sodródtak a parthoz. S akkor végre a kapitány teljesítette utasának kívánságát, noha a levegő meg sem rezdült. Hudson Taylor visszavonult a kabinjába, és az Úr elé vitte nagy
3. Történik-e ilyen ma is? ----5----
Hogyne történne! Hiszen a feltételek változatlanul adottak. Változatlanul mindnyájan rászorulunk arra, hogy Isten Szentlelke újjáteremtsen, mert a bűn annyira megrontott minket, hogy itt nem javítgatásra van szükség, hanem új teremtésre. És változatlanul hatalmasan munkálkodik a teremtő Szentlélek. Ma is hangzik a Jézus keresztjéről szóló igehirdetés. Ma is lehet az Úr Jézus Krisztusban hinni. Ma is kérdezik sokan: mit cselekedjünk, hogy megváltozzék az életünk? S a Szentlélek ma is hatalmasan újjá tudja formálni az életünket.
Mondok erre egy régebbi példát és néhányat a napjainkból.
A régebbi a XIX. századból való. A híres angol igehirdető Spurgeon tizenöt éves volt, amikor egy hóvihar bekergette egy kis templomba. Ott éppen istentisztelet készülődött, csak a vihar miatt nem érkezett meg az igehirdető. Némi várakozás után felkelt valaki a padokból, felolvasott a Bibliából, és egyszerű szavakkal elkezdte azt magyarázni. Feltűnt neki a karzaton egy ismeretlen fiatalember, Spurgeon. Egészen személyesen megszólította őt, és rámutatott: az a fiatalember ott, szomorú arccal ül. Fiatalember, nézzen fel Jézusra! És elmondta még háromszor ezt a felszólítást.
Spurgeon komolyan vette. Sok mindent tudott már Jézusról, mert hívő szülei voltak, de nem volt személyes kapcsolata Jézussal. Azon az estén nemcsak felnézett, hanem szó szerint azt csinálta, amit itt olvastunk az igében: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Utólag leírta, hogy a szíve mélyéről segítségül hívta azt a Jézust, akiről sok mindent tudott, de akit nem ismert. És a békétlen szívébe békesség költözött, egészen megváltozott az élete - erről az édesanyja beszélt a későbbiekben, hogy mennyire megváltozott. Utána sokakat ő vezetett az Úr Jézushoz.
Nem kell azonban ennyire visszamennünk, mert Isten kegyelméből itt ülnek közöttünk sokan, akik ha most lenne időnk, alkalmunk, elmondanák, hogyan állította meg őket az élő Jézus Krisztus a nagy rohanásban. Hogyan hullott le a szemükről a hályog. Hogyan vezette el őket igazi önismeretre. Hogyan ragyogott fel előttük Jézus Krisztusnak a kegyelme és változott meg az életük.
Az egyik szilveszter délután egy fiatalember céltalanul erre kóborolt. Tele volt a szíve keserűséggel, csalódással. Azon gondolkozott, hogy így nem érdemes tovább élni. Aztán feltűnt neki, hogy itt ki van világítva ez az épület, és sokan jönnek ide. Bejött megnézni, mi van itt. Akkor kezdődött az óévi istentiszteletünk. Utólag elmondta, hogy a két oszlop között megállva, úgy érezte: elejétől a végéig ez neki szól. Aztán jött még hallgatni az igét, s egyszer szíven találta őt az ige - ahogy olvastuk a pünkösdi történetben -, kinyitotta a szívét az Úr Jézus előtt, és azóta is az Ő boldog tanítványa. Sok gondja van ma is, de boldog és elégedett ember.
Valakinek egyszer hirtelen meghalt a férje és évek múlva sem tudta feldolgozni. Tele volt önsajnálattal, keserűséggel, és csak a veszteségét tudta emlegetni. Egy pünkösdi istentiszteleten arról volt szó, hogy a Szentlélek vígaszaló. Az igehirdető kibontotta, hogy ez a szó azt is jelenti: pártfogó, sőt védőügyvéd. Bátorít, bíztat minket, és különösen azokat vigasztalja és bátorítja, akiknek nincs pártfogójuk. Utólag mondta el ez az asszony, hogy miközben hallgatta az igehirdetést, meggyógyult a lelke. S hogy meggyógyult, annak mi vagyunk a tanúi, mert nemcsak az önsajnálattól szabadult meg, hanem felszabadult arra, hogy ő vigasztaljon másokat. És Isten Szentlelke különösen használja őt gyászolók vigasztalására.
Elmondta egy fiatalember, hogyan került az alkoholnak, később a kábítószernek a rabságába. Sokszor akart szabadulni, soha nem sikerült. Egyszer elhívta egy ismerőse egy református közösségbe, ahol ilyen fiatalokkal foglalkoztak. Az első, ami meglepte, hogy őt ott szeretik és emberszámba veszik. A második, amin elcsodálkozott, miután hallott sok mindent Istenről, hogy Isten őt már jóval előbb szerette és elfogadta. Aztán egyszer ő is segítségül hívta az Úr nevét. És átélte, mit jelent a szabadulás.
Azt, hogy nemcsak a rabságból, a kényszerből szabadul meg, hanem még a kívánságtól és a gondolattól is.
És nemcsak ez az életünk telik el másként, ha Jézus Krisztus Úr lesz valakinek az életében és így a Szentlélek beköltözik a szívébe, hanem egészen másként lépnek ki ebből az életből azok, akik ezzel a hittel és bizonyossággal teszik ezt.
Egy idős asszony betegágya mellett ültem nemrégen a kórházban, aki elmondta, hogy hirtelen súlyosbodott a betegsége. Emberileg, orvosilag nem sok ideje van hátra. A férje elesett még a háborúban, egyedül nevelt fel négy gyereket. Őt idézem: három pici volt, a negyedik még a hasamban. Nem tudnám megmondani, miből taníttattam ki és házasítottam ki őket. De az én Istenem mindenben gondoskodott rólunk.
Kedvesen magyarázta nekem: tudja, maga, hogy amit az Úr Jézus a Szentlélekről tanított, az szó szerint igaz? Mert a Szentlélek adott nekem tanácsot mindig, amikor küszködtem a kamasz fiaimmal. A Szentlélek adott bátorságot, amikor védenem kellett a kis családot. A Szentlélek engedte, hogy minden hajnalban, amikor kinyitottam a Bibliát, valamit megérthettem belőle és a végigkísért egész nap. A Szentlélek adott nekem igazi vigasztalást. Most pedig - folytatta - boldogan megyek haza az én Megváltómhoz, aki hűséges volt hozzám egész életemben, és helyet készített nekem az atyai házban. De addig is, amíg itt tart, vigasztalom a betegtársakat - és körbe mutatott a kórteremben.
Amikor néhány nap múlva újra mentem, üres volt az ágya. Az egész kórterem sírt, és sírtak a nővérek. Az egyikük ezt mondta: én nem vagyok hívő, de ez a néni a mennyországból hozott ide valamit közénk.
Nem is tudta, milyen igazat mondott, hiszen aki az Úr Jézussal összeköti az életét itt a földön, és akinek adja az Ő Szentlelkét, az belépett a mennyországba, annak elkezdődik az örök élet, az üdvösség már itt a földön. S az viszi magával mindenüvé ezt a kis mennyországot. Ezt tapasztalhatták meg ott azok, akik körülötte voltak.
Ezt a munkát akarja elvégezni bennünk Isten Szentlelke, hogy már itt újra közösségbe kerüljünk Istenünkkel, és elmondhassuk, hogy hiszem, hogy az örök élet már e földön az enyém lett. Az Atya szeretete ezt lehetővé teszi, Jézus Krisztus kereszthalála ezt hozzáférhetővé tette, és a Szentlélek a mienkké, saját kincsünkké teszi.
Hadd bátorítsak mindenkit: hívjuk segítségül az Úr nevét. Mert aki segítségül hívja, annak belép az életébe, az másként tölti el ez a néhány évtizedet, és az üdvözül - ahogy a Bibliában olvastuk.
Hívd segítségül az Úr Jézus nevét még ma! Másként telik el az életed, és másként telik el az örökkévalóság: nem Jézus nélkül, hanem vele együtt tölthetjük azt.
2. És hogyan történt ez? ---4---- 43--47
Mi magyarázza azt, hogy nemcsak az apostolok élték át ezt a változást és kapták a Szentlélek erejét, hanem ott mindjárt több ezer ember, azóta meg sok millióan? Mi ennek a magyarázata? Mit tettek ezek az emberek azért, hogy ennek a csodának a részesei lehessenek?
Hallgatták Péter prédikációját, aki Jézusról beszélt nekik. Ennyit tettek. Hallgattak egy igehirdetést, ami az Úr Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának a jelentőségéről szólt, s miközben ezt hallgatták, döbbenten arra a felismerésre jutottak, hogy a bűn nélküli Isten Fiának miattuk kellett meghalnia. Jézus Krisztus a kereszten nem a saját bűnei büntetését szenvedte el, mert neki nem voltak bűnei, hanem az ő bűneik büntetését. Éppen ezért ezt az ítéletet Isten még egyszer rajtuk már nem hajtja végre.
Mindez tipikusan a Szentlélek munkája. Aki meggyőz minket arról, hogy mimindennel vétkeztünk Isten és egymás ellen. Amikor végre fájni kezd az embernek az, ami bűn. Addig észre sem vette, esetleg dicsekedett vele, vagy természetesnek tartotta. Egyszerre bűnnek látja a saját bűnét (nem a másokét), és fájni kezd. De felragyog mellette a kegyelem is, hogy Isten ezekre a bűneinkre teljes bocsánatot adott már akkor, amikor Jézus meghalt. És akinek a szívében ez a bűnbánat és a bocsánatba vetett hit, a Jézusba vetett hit ott van, az kinyitotta a szívét Jézus előtt. Annak az életébe belép a feltámadott Krisztus, és aki Jézust kapta, az az Ő Szentlelkét is kapta.
Így történt az, hogy kapták ott ők, és kaptuk azóta nagyon sokan. Mert Jézus előtt az akadály mindig a fel nem ismert, a meg nem bánt bűn. De amikor felismeri, megvallja, és komolyan veszi, hogy erre bocsánatot kapott úgy, hogy ő semmit nem tett azért, Jézus tett meg mindent, akkor Jézus belép egy ember életébe, és vele együtt mindig kapjuk az Ő Szentlelkét.
Így mondja ezt itt Péter a csodálkozó sokaságnak, amikor azt kérdezik: "Mit tegyünk most, atyámfiai, férfiak?" "Térjetek meg (ez a kifejezés azt is jelenti: bánjátok meg bűneiteket), ennek a jeleként keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevébe, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
Péter ezzel azt mondta, hogy emberek, van szabadulás, mert van Szabadító. Nem hízelgett a hallgatóságnak, mert rájuk mutat: Ezt a Jézust ti feszítettétek keresztre gonosz kezeitekkel. De akármit tettetek, vagy valaki akármennyire elrontotta az életét, lehet újra kezdeni, sőt lehet újat kezdeni a feltámadott Krisztussal. Ezért lett Ő emberré, ezért halt meg, ezért támadott fel, és ezért árasztotta most ki az Ő Szentlelkét. Mindenki megnyithatja a szívét előtte, Ő ott rendet teremt, békességet ajándékoz. Bizonyossá tesz, hogy bocsánatot kaptunk. Visszavezet Istenhez, akit otthagytunk, és végre visszazökken a kizökkent életünk a helyére. A helyén lesz az ember. Tud helyesen gondolkozni, helyesen beszélni, és azzal fogja eltölteni ezt a rövid földi életet, amire Isten azt neki adta. Mindez a Szentlélek munkája.
Ez azonban azzal kezdődik: hallgatták az igét, megbánták a bűneiket, bizonyosak lettek a bocsánatról és kapták a Szentlélek ajándékát. A befogadott ige által végezte el mindezt az életükben Isten. A Biblia tanítása szerint ez a sorrend megfordíthatatlan.
.
Mi okozta ezt a változást? -----3----- 38 -42
A Biblia azt mondja: nem mi, hanem ki. Ők maguk is utólag ismerték fel, hogy ez a Szentlélek munkája volt. Pontosan beteljesedett, amit Jézus előre ígért nekik. Amikor például azt mondta: "Erőt vesztek majd, amikor a Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek az egész földön." Vagy amikor azt ígérte tanítványainak tőlük búcsúzva: "Nem hagylak titeket árván, eljövök tihozzátok." Hogyan, miképpen, mikor? Elküldöm a másik pártfogót, a vigasztaló Szentlelket. És az mikor lesz, hogyan vesszük észre?
Nem tudták a tanítványok, de megjegyezték az ígéreteket, hogy a Szentlélek majd megtanít titeket minden szükségesre. Elvezet a teljes igazságra. Szót ad a szátokba, amikor prédikálhattok. Nem ti lesztek, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke szól általatok. Erő lesz a szavatokban, belülről fog megváltoztatni és vezetni benneteket.
Jézus lakozna bennük? Akármilyen furcsán hangzik is materialista gondolkozásunknak, így van. Ez történt. Egyébként maga Jézus is ezt ígérte: "Amikor eljön a Szentlélek, bennetek lakik, nálatok marad, és eszetekbe juttat bizonyos dolgokat, amiket én mondtam." Belülről formálja át és kezdi irányítani azokat, akik kapták ezt az ajándékot.
Újjáteremti azokat, akik kapták ezt az ajándékot, hiszen a Szentlélek ott volt már a világ teremtésekor is. "Isten Lelke lebegett a vizek felett." Ott van minden ember újjáteremtésénél is. A Szentlélek: Isten - amint éppen munkálkodik, amint éppen teremt.
Úgy gondolom, hogy a Szentháromság titkát az értelmünkkel soha nem foghatjuk fel. Számomra furcsa lenne, ha megérthetnénk az Isten lényének a titkát. Mert ha Isten lénye beleférne az értelmünkbe, akkor az értelmünk lenne nagyobb, és az Isten kisebb. Csak a kisebb fér bele a nagyobba. Mivel azonban képtelenek vagyunk felfogni - olyan szépen mondja ez a magyar kifejezés: nem érjük fel ésszel - az Isten lényének a titkát, az titok marad előttünk, de a hitünkkel elfogadhatjuk azt, amit Isten önmagáról mondott. És Ő úgy jelentette ki magát, mint Atya, Fiú, Szentlélek - Szentháromság Isten. És úgy mutatkozik be sokszor, mint aki Isten felettünk teremtő, uralkodó, gondviselő Atyánk, de ugyanez az Isten Jézus személyében közelebb jött hozzánk, vállalta velünk a közösséget, a szolidaritást mindenben: Isten velünk (Immánuel). Ugyanez az Isten a Szentlélek alakjában még közelebb jön az emberbe, be egészen a szívünkbe - ezt ennél racionálisabban nem tudjuk kifejezni -, és onnan belülről kezd átalakítani, irányítani bennünket. Ez történt pünkösdkor és ez ismétlődött meg olyan sokunk életében azóta is.
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet pünkösd szép ünnepén. . Bárcsak mindnyájan átéreznénk, milyen nagy kiváltság, hogy Isten örök szeretettel szeret bennünket, és ennek a jele az is, hogy van szava hozzánk. Öröm az, hogy most, mint egy nagy gyülekezet - mint egy nagy család - hallgathatjuk az Ő igéjét és imádhatjuk Őt a határokon innen és túl, t a templomban, otthon, vagy egy kórházban, egyedül vagy másokkal együtt, valamilyen bánatnak a súlya alatt, vagy éppen csendes örömmel a szívünkben. Szeretnék mindenkit egy szép pünkösdi jókívánsággal köszönteni, amit Pál apostol így írt Rómába: "A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes az örömmel és a békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róm 15,13)
Mi történt tulajdonképpen pünkösdkor? Hogyan történt? És történik-e ehhez hasonló ma is? Erre a három kérdésre keressünk választ a felolvasott igéből. 1. Mi történt pünkösdkor? -----2----- 21-37
Az, hogy Jézus Krisztus tanítványai valami miatt megváltoztak. Olyan mélyreható változást éltek át, amilyenre életünk során néhány alkalommal a legtöbben vágyakozunk. Amikor az ember szeretne szabadulni a maga rossz természetétől, amikor szeretne megszabadulni a múlt nyomasztó emlékeitől, vagy valamilyen szenvedélynek a rabságából, amikor szeretne alapvetően változtatni a gondolkozásán, a jellemén, a szokásain, vagy amikor szeretnénk megváltoztatni a gyermekeinket, a gondolkozásukat, a jellemüket, a szokásaikat.
Sokféle módon próbálkozunk ezzel, igen csekély eredménnyel. Ez a változás az, amit nem lehet elérni sem neveléssel, sem önfegyelemmel, sem ígéretekkel, sem fenyítéssel. Mert Jézus tanítványai pünkösd előtt tele voltak félelemmel, tanácstalansággal, bizonytalansággal. Összebújtak, bezárkóztak, és mondjuk ki: senkinek sem volt haszna abból, hogy vannak.
Pünkösd után ezek az emberek bátran a nyilvánosság elé léptek. Felelősséget éreztek másokért, valami különös szeretet ébredt a szívükben mindenki iránt, és olyan mondanivalóval léptek színre, amit rajtuk kívül senki más nem tudott elmondani, de amire mindenkinek szüksége volt, és ami mindenkin segített.
Mi történt közben?
Tudjuk az evangéliumokból, hogy feltámadása után negyven napig Jézus még együtt volt tanítványaival, és felkészítette őket a reájuk váró szolgálatra. A negyvenedik napon, miközben beszélt hozzájuk, szemük láttára felemelkedett és egy pillanat alatt eltűnt a szemük elől, egy felhő eltakarta Őt. Ők pedig ottmaradtak megrémülve, vezető és védelmező nélkül.
Mit kell most tenniük?
Mindenesetre összejöttek, imádkoztak, és nagyon féltek, mert Jézus ellenségei nekik is ellenségeik maradtak, és könnyen Jézus sorsára juthattak, bármelyik pillanatban. Összebújtak hát és vártak. Várták, hogy az- az ígéret, amit nem egészen értettek, amit Jézus mondott nekik, hogyan és mikor teljesedik be. A tizedik napon, pünkösd napján, ezek az emberek egyszer csak kinyitották az ajtót, kimentek az utcára, ahol akkor rengeteg ember volt, mert Jeruzsálemben nagy vallási ünnep készülődött. Péter nagy bátran és nyíltan beszélni kezdett a sokaságnak a megfeszített és feltámadott Jézusról.
Maguk is csodálkozhattak: honnan vették ehhez a bátorságot? Miért éppen akkor tűnt el belőlük minden félelem? Hogy tudott egy írástudatlan halász olyan összeszedett beszédet mondani? Hogyan tudott olyan erővel prédikálni, hogy a hallgatók jó része, mintegy háromezer ember, komolyan vette, amit hallott? Ennek jeleként megkeresztelkedtek, hittek Jézusban. S amikor az ünnep után hazautaztak, ők is továbbmondták másoknak azt a jó hírt, amit Jézusról hallottak. Az ő beszédükre is sokan hittek, és néhány évtized alatt a Földközi tenger medencéje tele lett kicsi keresztyén közösségekkel.
Akik hittek az elhangzott jó hírnek, azok mind ugyanazon a változáson mentek át. Erkölcsileg jellemezte őket, hogy példás házas- és családi életet éltek. Becsületesen dolgoztak. Szerették egymást és az ellenségeiket is. A szegény sorsúak is elégedettek és hálásak voltak. A jómódúak szétosztották vagyonukat azoknak, akik rászorultak, és a keresztyén gyülekezetekben nem volt nélkülöző.
Mindezt mindenféle szervezés és biztatás nélkül, valami különös csendes belső indításra.
1,- annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van: 2:7v,
2,- annak nem árt a második halál,2: 11.v
3,- annak enni adok az elrejtett mannából és adok neki fehér kövecskét és a kövecskén, új, írott nevet, amelyet senki sem ismeri ,csak az, aki kapja .2:17.v,
4,- annak hatalmat adok a pogányokon és vasvesszővel pásztorolja őket, ahogy a cserépedényeket széttörik : amint én is vetem az én Atyámtól .És neki adom a hajnalcsillagot.
2:26 – 28 .v,
5,- Az fehér ruhába öltözik és nevét nem törlöm ki az élet könyvéből és vallást teszek az ő nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt .3:5.v,
6,- Azt oszloppá teszem az én Istenem templomában és többé onnan ki nem jön : és felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának , az új Jeruzsálemnek nevét, amely az égből száll alá az én Istenemtől és az én új nevemet .3 :12.v,
7,- annak megadom, hogy királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és Atyámmal az ő királyi székében ültem.3:21.v,
A BIBLIÁM ::
Ha fáradt vagyok,--
üdítő nyughelyem :
ha sötét vesz körül ---
szava : égő mécses :
ha éhes vagyok ---
éltető kenyerem :
ha ellen szorongat –
fegyvertáram nekem :
ha beteg vagyok ---
égi patikám :
ha egyedül állók---
barát vár rám benne !
Ha az ember életét a vágyait tekintve nézed , úgy tűnik,mintha nem tudna eleget élni .
Hogyha jó cselekedetit nézed, nem élt eleget,
Hogyha rossz cselekedetit nézed , túl sokat élt .
Az értelem felfoghatja Isten létezését, de a hit látja Őt !
Az ember élete csak annyit ér, amennyi mennyei fényt felfogott és magába fogadott.
Sok szívben éhen hal a szeretet , hogyha a hiúságot nem legyezgetik.
Aki imádkozik, az nem magát akarja hallani.
Aki imádkozik, elcsendesedik és vár, míg Isten szavát nem hallja meg !
Azok nevezhetők „ szent „ embereknek, akiknek élete által mások könnyebben tudnak Istenben hinni !
MIT MODN A BIBLIA ? IV .
Sínai :- A GOLGOTA
Ott egy hatalmas próféta, itt Isten báránya
Ott kőbe vésett betű, itt éltető szellem
Ott halál és kárhoztatás , itt élet és megigazulás
Ott a pusztai vándorút rövid pihenője . itt az örök otthon nyugalma
