A NAINI IFJÚ     

A naini ifjút  Halál elragadta,

Egyedül maradt már  Özvegy édesanyja.

Siratja, siratja Kicsi város népe,

Viszik és kísérik  Temető kertjébe.

Az Úr Jézus éppen  A várost eléri,

Az özvegyet szánja: ,,Ne sírj’’ - mondja néki.

A koporsót akkor Megérinti karja,

És a fiú fölkél, Szóra nyílik ajka.

Általveszi anyja, S dicsőítik Istent,

Nain városában Hogy ily csodát mívelt.

Hisszük, hogy halálunk Annyi, mint egy álom,

Mert Jézus feltámaszt, Úr ő a halálon!

  Jobbágy István, 1981.

------------------------------

Gárdonyi Géza:

NE FÉLJ!           

Mintha látnám a fehérruhás szentet,

amint Jairus házához közelget,

s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!

Jézus ránéz az elsápadt apára:

        „Ne félj, csak higgy!“

Ha ránk is így szakad a fájdalom,

szerettünket látva a gyászpadon,

s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!

Törjön át Jézus szava a bús csenden:

        „Ne félj, csak higgy!“

                            Gárdonyi Géza

-----------------------------------------

Siklós József:

MIÉRT SÍRSZ?            

Miért sírsz?

  A bűn miatt?

  Hát van már rá bocsánat, vérpecséttel!

  A gyász miatt?

  Hisz félregördült a kő már szombat éjjel!

  Magány miatt?

  Veled vagyok minden nap, világ végeztéig!

  Levertség miatt?

  Fölemellek a harmadik égig!

  A szenvedés miatt, mely elárasztja a világot?

  Gyógyulj Lélek erejével

  hisz lobognak a pünkösdi lángok!

Töröld le könnyeid:

Ne sírj.

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2Korintus 12:9)

„Ez azt is jelenti, hogy Isten nem szeretné, ha a gyengeségeidet kifogásként használnád, csak hogy ne kelljen megtenni valamit, amit Ő kért tőled.” /Rick Warren/

Megkaptam az üzeneted, amiben azt írod, hogy nem hiszed, hogy meg tudod tenni, amire Isten elhívott a következő évtizedben.

Most valószínűleg nagyon meg fogsz lepődni, hogy ezt mondom, de egyetértek! Ha valóban Isten hívott el arra, hogy megtegyél valamit, akkor az nélküle nem sikerül. Illetve, ha mégis meg tudnád tenni nélküle, akkor az már nem Istentől való.

Tudom, hogy néha úgy érzed, Isten olyasmit kér tőled, ami erődön felül van. De Isten hívott el erre, és ez azt jelenti, hogy az Ő ereje munkálkodik majd rajtad keresztül, és ezáltal képes leszel a feladatra.

Isten Igéje azt mondja, hogy a gyengeségeid, kételyeid és bizonytalanságaid egyáltalán nem meglepőek Isten számára. Lehet, hogy mások elől próbálod eltitkolni ezeket, de a Teremtőd elől nem rejtheted el!

Az igazság az, hogy Isten pont ezekkel a gyengeségekkel együtt alkotott meg! És mivel Ő Isten, biztosan nem hibázott! Lehetséges volna, hogy azért alkotott gyengének, hogy ezáltal a térdeiden tartson, elé borulva? „Ha teljesen Rá bízod magad, mindenre képes leszel Általa, aki megerősít téged.” /Filippi 4:13-14/

Ez azt is jelenti, hogy Isten nem fogja engedni, hogy a gyengeségeidet használd kibúvóként, hogy ne kelljen megcsinálni, amire kért. Ha Isten egy hatalmas feladatra hív el, mindent meg is ad hozzá, hogy sikerüljön teljesíteni, elsőként azt, hogy a Szent Lélek munkálkodik benned.

Drága barátom, Isten nem másokat hívott el erre a feladatra! Ő téged hívott el, és az Ő erejével meg fogod tudni csinálni! A téged szerető Isten veled van minden lépésnél, amit teszel, ahogy Jézust követed.  /Forrás: Napi Remény/

Megtart azzal, hogy táplál.

Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).
Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkön örökké élő Atya által él.

Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.

Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól, amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Őt, és belső életünk megerősödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A legbölcsebb, ha az ember egyszerűen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít fel minket, hogy mind bőségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.

Uram, köszönöm Neked, hogy a hívő élet nélkülözhetetlen tápláléka olyan nagy örömmel fogyasztható eledel. Ezért belőled akarok táplálkozni ma újra.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Kosztolányi Dezső
Mások

Az idegenek ők, kik messze tőlem
száműzve élnek, mint vad csillagok,
és néha hallanak csak hírt felőlem,
és a szemük rám, lopva, eltűnőben
idegenül ragyog.

Az idegenek ők, s úgy élnek itten
és azt mondják: fáj, azt mondják: de jó.
Az arcukat csodálkozón tekintem,
nekik csak egy az, ami nékem minden
és puszta szó.

És hogyha késeket döfnek szívembe,
nem vérzenek.

És ők nevetnek hangos hahotával,
ha vérezek.

És ők alusznak, ha az éjbe bolygok
kínok alatt.

És hogyha alszom majdan síri párnán,
nem alszanak.

Szavuk, szavuk,
melyet szegény szájuk ájulva mond,
olyan hideg,
és idegen az arcukon a gond
s oly idegen ruhájukon a gomb.

És néha teljes fényben látom őket,
mind, a sírókat és a nevetőket,
s megdöbbenek - oly furcsa minden náluk,
szemük, szemük, akár a messze tenger,
hogy végtelenül idegen kezekkel
lassan-lassan megsimítják az álluk.

És ezen
gyakran
hosszan
könnyezem.
És sírok,
hogy magukba járnak,
mint a kóbor árnyak,
társtalan.
Mennyi ember, mennyi élet,
mint a szobrok és a képek,
merevek.
Forró szíveik, a hívek,
mint rohanó óramívek,
pergenek.
S megsiratom életük,
poharukat, melyből isznak,
hangjukat, mely mint a visszhang,
alvó nyoszolyájukat.

A kabátjuk, a szerelmük,
nyakkendőjükön a melltűt,
szemüket.
Báljukat és lenge táncuk,
homlokukon lomha ráncuk,
fejüket.
Siratom kínnal-keservvel
a kezük is százezerszer,
mindenüket, hogy nem az enyém,
s őket is, hogy nem lehetnek: Én.

------------------------------------------------

MINDIG CSAK  ADNI 

Az öreg kút csendesen adja

Vizét… így telik minden napja.

Áldott élet ez! – fontolgatom.

Csak adni, adni minden napon!

Ilyen kúttá kellene lennem!

Csak adni teljes életemben!

Csak adni? Terhet is jelenthet.

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?

Belenézek… tükre rám ragyog:

„Hiszen a forrás nem én vagyok,

Árad belém! Csak továbbadom

Tisztán, vidáman és szabadon.”

Hadd éljek ilyen kút életet!

Osszak áldást és szeretetet!

Nem az enyém. Krisztustól kapom

Egyszerűen továbbadhatom.

          Túrmezei Erzsébet

6.

A GYÜLEKEZET

Az emberiség várakozással tekint a jövő felé, remélve sorsának jobbra fordulását. A segítséget azonban nem Istentől várja, sőt felháborodottan utasít vissza egy olyan Istent, akinek beleszólása van az életébe. Aki mégis ilyen Istenről mer beszélni, annak fel kell készülnie a kirekesztésre és az üldöztetésre. A mai kereszténységének megadatott az a kiváltság, hogy átélje a Máté 24-ben leírt nagy nyomorúságot és az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét. Megfigyelhetőek az “idők jelei” a politikában, a gazdasági életben, a természetben, a tömegtájékoztatási eszközökben, és magában a Gyülekezetben is. Péter apostol figyelmeztet arra, hogy a világ ítéletét megelőzi az ítélet Isten népe felett: “Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Istennek háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz azoknak a végük, akik nem hisznek az Isten örömhírében?” (1.Pét.4:17) Ezért fontos a GYÜLEKEZET (Eklézsia) céljának, feladatának és működésének végiggondolását

------------------------------------------------------------------------

Kor-I-lev-6:- 9- Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát?,

.12-Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.

19-Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

20-Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.

               ----------------------------------------------------------

MÁSOKÉRT ÉLNI .

Életünket adni másokért-

igen magas mérce ez nekünk.

Keresztedhez jövünk, hogy ott fényt,

új fényt gyűjtsünk az éjszakához,

hogy mégse legyen olyan sötét,

hol csupán önmagunkig látunk.

Fényt, erőt, akaratot, igényt

adj nekünk Krisztus, hogy legalább

próbáljuk, mit elénk szab Igéd:

életünket adni másokért!

   Herjeczki Géza

-----------------------------------------------

FUNDAMENTUM  

Talán jobb volna lenni háztetőnek,

melyre galambok turbékolva jőnek,

tán jobb a sorsa büszke, nagy falaknak,

amikre cifra képeket aggatnak.

Én mégis, mégis fundamentum lettem,

mert mélyreszállni mindig úgy szerettem.

Mások terhét hordozni volt a vágyam,

de úgy, hogy soha ne lássák a vállam.

Itt elrejtőzöm, sorsom szent alázat,

s boldog vagyok, mert tarthatom a házat.

               Varga Gyula

NAGYON NEHÉZ

Sokat dolgozni és keveset beszélni

Zokszó nélkül egész életet leélni

Elfelejteni, ha megbántott valaki

Rosszért soha rosszat, mindig csak jót adni

Erősen megállni kísértés tüzében

Titkot megőrizni szívünk legmélyében

Lángolni az Isten oltárán füst nélkül

Elvetni mindent, ami rossz, az emlékből

Két rossz dolog közül választani a jót

Meghalni csendesen, nem kiáltva jajszót

Ígéretet nem csupán tenni; megtenni

Csak egyet, de hűen, igazán szeretni

Uralkodni úgy, hogy másoknak szolgálunk

Szenvedni, örülni s hinni, míg meghalunk.

Gerzsenyi Sándor

 

----------------------------------------------------------

János 13,20"Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött."

János 13,16-17"Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek."

János 12,49-50"Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet."

János 12,46"Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben."

János 9,39"Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek."

-----------------------------------------------------

Istentisztelet MEGSZENTELT ÉLETVITEL.

Máté-5:37--Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.

Át kell gondolnunk, milyen hatásoknak tesszük ki magunkat és gyermekeinket. Lehetetlen pornó-, vérengző horror-, vad akció-, sőt rossz szellemiségű gyermekfilmeket nézni, bulvár- és szexlapokat, az igazságtól és valóságtól elrugaszkodott kalandregényeket olvasni anélkül, hogy lelkünkben ne fizetnénk érte súlyos árat. Az istentelen és erkölcstelen értékrendszer beleivódik szívünkbe, gondolatainkba. Ne alacsonyodjunk le a világ színvonalára. Amit a mai “liberális-humanista” társadalom eltűr, az elképesztő. A durvaság és igénytelenség, a bűnök mélysége és elfogadottsága lezülleszti a társadalmat. A Krisztusiak tiszta életvitelre hívattak el, amely nem alku tárgya!!! A 2.Kor.7:1 ezt mondja: “Szeretteim! Minthogy ilyen ígéreteink vannak, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Istenfélelemben véghez vivén a mi megszentelődésünket”. Ha valaki vétkezik, vonjuk felelősségre a közösség és az egyén érdekében! Krisztus Teste nem tűrheti el a bűnt a tagjai sorában. Nem végezhetjük Isten munkáját felemás életvitellel. (Hol állunk mi az élő Istennel való személyes közösség és a személyes szentség tekintetében?) 

5.

TEKINTÉLYI REND ÉS ENGEDELMESSÉG

Az Egyház feje Jézus Krisztus (Ef.1:22; 4:15), aki földi uralmát elöljárókon, vezetőkön keresztül gyakorolja (1.Thes.5:13-14; Zsid.13:7; 17). A Zsidók 13-ban az elöljárók iránti engedelmességre szólít fel, mert ők vigyáznak lelkünkre. Példás életük követésére szólít fel. Az 1.Thes.5:12-13 ezt mondja: “Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. Az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel.” A Krisztusi gyülekezeteknek megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük vezetők képzésére és a nekik való engedelmességre. 

Ap. csel 6,1-7; Jn 6, 16-21
"...válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal." (Ap-csel 6, 3)
Nem tudjuk, valóban elhanyagolták-e a görögök özvegyeit, vagy csak a népcsoportok közötti különbözőség eredményezte a feszültséget, de elég valószínű, volt reális alapja a méltatlankodásnak, ha a vezetők is a megoldáson törték a fejüket. A tizenkét apostol - nagyon bölcsen - nem foglalkozott utólagos igazságtétellel, hanem előre tekintett. Hogyan lehetne az alamizsna-osztást mindenki számára megnyugtató, igazságos módon megszervezni?
- Több időt, figyelmet kell fordítani az adományok szétosztására, hogy ne legyenek méltatlan aránytalanságok.
- Akkor pedig az igehirdetés és imádkozás idejéből kell lefaragnunk, pedig így is alig győzzük, hiszen napról, napra növekszik a gyülekezet. Nem volna rendjén, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.
- Ezért testvérek, a gyülekezet válasszon ki maga közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, akiket megbízhatunk ezzel a föladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.
Több szempontból is példamutató, ma is követhető ez a megoldás. Világosan látszik, hogy az apostolok a legfontosabb feladatnak az ige szolgálatát, azaz a jézusi tanítás továbbadását tekintették és ehhez szorosan hozzátartozott a Jóistennel való intenzív kapcsolattartás az imádkozásban. Mondhatnánk úgy is, a Főnökkel naponta kell egyeztetni. A másik szempont, ami tetszik, nem mondták, hogy mi majd felülről kijelöljük a megfelelő embereket, mi tudunk mindent legjobban, majd a magunk embereit pozícióba helyezzük. Rábízták a gyülekezetre: "Válasszatok ti magatok közül hét jó hírben álló, bölcs, Szentlélekkel eltelt férfit. Ha benneteket is bevonunk a döntésbe, jobban átérzitek a felelősséget és a közösség ügyeibe való beleszólás is erősíti az összetartozást." Lám, már kétezer évvel ezelőtt is feltalálták az egyházi szolgálatban a munkamegosztást. Az alamizsna-osztást, karitászt rábízták olyan emberekre, akik bírták a közösség bizalmát, teljesebb odafigyeléssel tudtak ezzel a feladattal foglalkozni, de valami ok miatt még nem az igehirdetésre voltak a legalkalmasabbak. A bölcs plébános ma is igyekszik az egyházközség elkötelezett tagjait aktivizálni. Munkatársakat nevel, "kineveli a maga tizenkettőjét," felosztja a feladatokat, az egyszemélyes "egyházi szentség-kiszolgáltató manufaktúra" helyett élő, kifele is sugárzó, vonzó közösséget teremt maga körül. De jó is lenne, ha minden egyházközség élén egy apostoli lelkületű, bölcs plébános állna! Sokan álmodoznak erről, és sokan már nem is álmodoznak, mert esetleg reménytelennek látják az egyházközség, vagy akár az egész egyház helyzetét. Te hogy látod a magad környezetében? Megtalálod a lehetőségeket a jézusi értékrend továbbadására? Megbeszéled ezeket a problémákat a mennyei Főnökkel?  [Balogh Laci, Debrecen]

--Biztató látomás

„A királyi szék előtt aranyoltár,

Rajta a szentek imádságai!”

Bíztasson minket János látomása

Egyre hűségesebb esedezésre,

Egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!

Fekete, barna, fehér, sárga

Kezek kulcsolódjanak

Együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában, Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

Egy örök Istenünket

Sok nyelven egy szeretetben,

Egy hitben áldani…

Életért könyörögni, hogy Ő segítsen

Halál útja helyett

Az örök életet,

Jézust választani!

Hisz a Jánosi látomásban

Fel a titkok fátyola lebben!

„A királyi szék előtt aranyoltár,

Rajta a szentek imádságai!”

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben!                                            

TANULGATOM A CSENDET.

Nézem a tó fodrozó tükrét,
a felhők , fények játékát a vízen,
szeptemberi fák színesedő levelét...
és tanulgatom a csendet.

Nem az üreset, a némát: a beszédeset!
Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.
Tó tükrére, sirályok szárnyára,
hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.
Ölembe perdül egy őszi levél...
üzenetét betűzgetem

/Túrmezei Erzsébet/

-----------------------------------------------------------------------------

9A                                                

, az ÚR beszéde színigaz.

Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek." 2Sám 22,31

de egyedül Istent szeresd teljességgel.

Ők Isten népe, nem pedig a tiéd!

Köztük lévő megbízatásodnak célja van

és egy bizonyos időre szól.

Ha ez beteljesült, akkor engedd át őket Istennek,

hogy Ő viseljen róluk gondot.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

 10A-"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a beteg, a szegény, a vak és mezítelen. Azt tanácsolom azért néked, hogy... szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."
(Jel 3,1718)
"Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen! Csak ezután juthatunk el a bűnbocsánathoz és nyerhetünk békét. A farizeus (Luk 18,1014) nem érezte magát bűnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Lelkét az önigazultság páncélja vette körül, amelyen Isten nyilai, az angyalkéz hegyezte és irányította nyilak sem tudtak áthatolni. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Ő azért jött, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig szemük megnyílását hirdesse, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat. De az egészségeseknek nincs szükségük orvosra (Luk 5,31). Tudnunk kell, hogy milyen állapotban vagyunk, különben nem érezzük, hogy szükségünk van Krisztus segítségére. Tudnunk kell, milyen veszélyben vagyunk, különben nem keresünk oltalmat. Csak akkor vágyakozunk a gyógyulásra, ha fájnak a sebeink.
Önmagától egyetlen ember sem ismerheti fel a hibáit. Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? (Jer 17,9) A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de a szívünk tiltakozik. Lehetséges, hogy miközben a lelki szegénységünkről beszélünk Istennek, a szívünket majd szétveti a gőg, felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Egyetlen úton juthatunk csak igazi önismeretre: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét szemléljük, igazi megvilágításban látjuk saját gyengeségünket, szegénységünket és hibánkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk rongyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyíthatatlan betegek vagyunk, mint a többi bűnös. Belátjuk, hogy ha üdvözülni fogunk, azt nem a saját jóságunknak köszönhetjük, hanem egyedül Isten végtelen kegyelmének."
(Krisztus példázatai, A farizeus és a vámszedő imája c. fejezetből)

Szép Hajnalcsillag tündököl, Róla igazság, kegy ömöl;

Kihajtott Jesse törzse. Dávid királynak sarja Ő,

Nincs senki oly szent, oly dicső; Ő lelkem Vőlegénye!

Kedves, Kegyes, Szép és nyájas, Nagy, hatalmas,

Dús a jóban; Csodálatos Ő valóban.

2. Legdrágább kincs, szép korona, Teremtő Isten szent Fia,

Király nagy égi díszben! Szent Igéd az én örömem,

Aranynál drágább ez nekem; Hozzád hasonló nincsen.

Hála, Hála, Hozsianna! Égi manna,

Élet kenyér, Lelkem csak teáltalad él.

3. Tetőled jön a fénysugár, Mikor lenézel énreám

Kegyes tekinteteddel. Jézus, Te vagy e drága fény,

Igéd és véred már enyém, Vezérelsz Szentlelkeddel.

Óvod, Hordod Védelmedben, Kegyelmedben

Árva éltem; Megbocsátod minden vétkem.

4. Szép hangú hárfák, pengjetek, Kórusok, vígan zengjetek

Magasztaló zsoltáron Krisztusnak, ki köztünk lakott,

Bűnrabságból kiragadott, S megváltott drága áron!

Csengjen, Zengjen Hálaének Nagy Nevének

Mindörökre, Mert Ő méltó dicséretre!

------------------------------------------------------------------

Nekem többet ér Jézus, mint ezüst, arany,

Nekem többet ér Ő, mintha sok pénzem van.

Nekem többet ér Jézus, mint szép lakás,

Nekem többet ér kezén a forradás,

Refrén:

Mint uralkodni minden nép felett,

Lenni rettegett király!

Nekem többet ér Jézus, mint bármi más,

Amit nyújthat a világ.

2. Nekem többet ér Jézus, mint rivaldafény,

Nekem többet ér Ő, mint a népszerűség.

Nekem többet ér, Jézus, hogy hű legyek,

Nekem többet ér hirdetni szent Neved, Refr.

3. Nekem tündöklőbb Jézus, mint fehér virág,

Nekem édesebb Ő, mint a méz, vagy nektár.

Nekem Ő az, kit lelkem úgy éhezett,

Nekem többet ér Jézus, mert Ő vezet, Refr.

-----------------------------------------------------------

A Krisztusért kár és szemét A földi kincs, a fény, Őérte tűrök szenvedést, /:Ebben dicsekszem én.:/

2. Élek, de már többé nem én, Mert bennem Krisztus él. Az észnek bár csodás e tény, /:A hitnek üdvöt ér.:/

3. A Bárány értem áldozott, Az átok zord hegyén, Bűnömtől vére megmosott, /:Hogy üdvöt nyerjek én.:/

4. Ha Krisztusé volt életem, És Benne nyugszom el, Testem, bár sír mélyén pihen, /:Majd fényben támad fel.:/

---------------------------------------------------------

Az üdvösség tökéletes, Mit Jézus ád nekünk.

Üdvszomjasan ragadja meg E nagy kincset szívünk!

2. Ne kétkedjél az Úr szaván, Ha fel nem foghatod!

Többet tesz éretted az Úr, Mint elgondolhatod.

3. Igéje tiszta, mint a nap, S ígérete dicső,

Teljes megváltást ad nekünk A nagy Üdvözítő.

4. Ő meghalt, feltámadt és él, Szentlelke működik,

Munkája mind tökéletes, Megszentel, üdvözít!

TERHEK HORDOZÁSA (Galata 6:2-5)

A vétkezők helyreigazításán kívül még mit tanácsol Pál a galáciai hívőknek (Gal 6:2-5, vö. Mt 7:12; Róm 15:1)?

Gal 6:5 versében a „teher”-nek fordított görög szó a baros. Olyan nehéz súlyt vagy rakományt jelent, amit messzire kellett elvinni. Idővel mindenféle baj vagy nehézség kifejezésére használatos szókép lett, mint például egy hosszú, forró napi munka terhére is (Mt 20:12). Bár minden bizonnyal kiterjed a hittestvéreknek az előző versben említett erkölcsi botlásaira Pál parancsa, hogy „egymás terhét hordozzátok”, a teherhordozás fogalma az apostol utalásában ennél valószínűleg sokkal szélesebb körben értendő. Tanácsai számos lelki megfigyelést tartalmaznak a keresztény élettel kapcsolatban, amelyek felett nem szabad átsiklani. Először is, amint Timothy George megjegyzi: „Minden keresztény hordoz terheket, amelyek méretükben és formájukban, a fajtájukat illetően talán különböznek, attól függően, hogyan rendelkezett az életünkről a Gondviselés. Egyesek számára ez a kísértés terhe vagy az erkölcsi botlás következménye, mint ahogy az 1. versben olvashatjuk. Mások számára lehet valamilyen fizikai betegség, az elmeállapot zavara, családi válság, munkanélküliség, démoni erők nyomása vagy egy sereg más dolog. Egyetlen keresztény sem mentes a terhektől” (Timothy George: The New American Commentary: Galatians. Nashville, Tenn., 1994, Broadman & Holman Publishers. 413. o.). Másodszor pedig, Isten nem akarja, hogy minden terhünket egyedül hordozzuk. Ám sajnos sokkal készségesebben segítünk valaki terhét cipelni, mint engedjük, hogy mások vegyék vállukra a miénket. Pál elítéli az önelégültséget (Gal 6:3), a lelki gőgöt, azt, ha nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy nekünk is vannak gyengeségeink, bizonyos dolgok hiányoznak belőlünk. Az ilyen büszkeség nemcsak megfoszt mások vigasztalásától, hanem emiatt megakadályozzuk, hogy a másik ember betölthesse azt a szolgálatot, amit Isten vár tőle. Végezetül pedig Isten azért kér, hogy hordozzuk egymás terhét, mert a mi tetteinkben mutatkozik meg az Ő vigasztalása. Ennek az elvnek az az alapja, hogy az egyház Krisztus teste. Pál szavaiban is találunk erre példát: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus megjöttével” (2Kor 7:6). Figyeljük meg, hogy „Pál nem a csendben elmondott imádsága és az Úrra való várása nyomán tapasztalta Isten vigasztalását, hanem egy barát társaságában, az általa hozott jó hírek révén. Az emberi barátság, egymás terhének hordozása részét képezi Isten népére vonatkozó tervének” (John R. W. Stott: The Message of Galatians. Leicester, England, 1968, InterVarsity Press. 158. o.).

KRISZTUS TÖRVÉNYE (Galata 6:2-5)

Pál a terhek hordozását összekapcsolja Krisztus törvényének betöltésével. Mit ért „Krisztus törvénye” alatt (Mt 22:34-40; Jn 13:34; Gal 5:14; 6:2)?

A „Krisztus törvénye” (ton nomon tou Christou) páli kifejezés, ami a Bibliában másutt nem fordul elő, csak 1Kor 9:21 versében találunk hasonló megfogalmazást (ennomos Christou). Az egyedi kifejezésre számos, eltérő magyarázatot találtak. Van, aki tévesen úgy érvel: ez a bizonyíték arra, hogy Istennek a Sínai-hegynél adott törvényét egy másik törvény, Krisztusé váltotta fel. Mások szerint a törvény szó csupán általános „elvet” jelöl (lásd Róm 7:21), ami azt jelenti, hogy egymás terhének hordozásával Jézus példáját követjük. Az utóbbi magyarázatnak van alapja, ám a szövegösszefüggés és a Gal 5:14 verséhez hasonló megfogalmazás szerint „Krisztus törvényének betöltése” utalás az erkölcsi törvény szeretettel való betöltésére. Levele korábbi részében Pál már rámutatott, hogy Krisztus eljövetele nem érvénytelenítette az erkölcsi törvényt. Ellenkezőleg! A keresztény életében továbbra is fontos szerepe van a szeretet által értelmezett erkölcsi törvénynek. Ez a rövid összefoglalása Jézus tanításának, amit gyakorolt is egészen a haláláig. Egymás terhét hordozva nemcsak Jézus példáját követjük, hanem a törvényt is betöltjük.

Az itt vizsgált szövegekben még találkozunk a 2. és az 5. vers látszólagos ellentmondásával is, amit azonban könnyen felold a felismerés, hogy Pál két különböző szót használ a két eltérő helyzet bemutatására. Amint már láttuk, a 2. versben a nehéz teher hosszan tartó cipelésére vonatkozó görög szó a baros. Az 5. versben azonban a phortion szó a hajórakományra, a katonák hátizsákjára vonatkozik vagy akár az anyaméhben lévő gyermekre. Az előbbi terheket le lehet tenni, az utóbbiakat azonban nem. A várandós anyának hordoznia kell gyermekét. Amint ez a példa is érzékelteti, vannak olyan terhek, amelyek hordozásában segíthetnek mások, míg bizonyos terhek cipelését másik ember nem vállalhatja helyettünk, sem velünk együtt. Ilyen például a lelkifurdalás, a szenvedés vagy a halál. Ezek esetében egyedül Isten támogatására kell hagyatkoznunk (Mt 11:28-30).

Bizonyos terhek hordozásában segíthetnek emberek, másokat azonban egyedül az Úr elé vihetünk. Hogyan tanulhatjuk meg átadni az Úrnak azt, aminek az elviselése meghaladja az erőnket?

KÜLDETÉS NÉLKÜL 

A legtöbb embernek nincsen küldetése

nem tudja, miért van,  nem érti: mi végre?

Milyen rossz is lehet,  ha nincsen küldetés…

Csak úgy élni bele a világba: kevés!

  Kárász Izabella  

----------------------------------

                                                            

Ami szép volt, amit szeretek, Uram, én mindent leteszek.

Refrén:Nem nézek hátra, Uram, hanem Feléd, Hiszen minden kár és szemét!

2. Ami jó volt, tervek, sikerek, Uram, én mindent leteszek. Refr.

3. Ami rút volt, bűnös örömek, Uram, én mindent leteszek. Refr.

4. Uram, kérlek, add meg nekem ezt, Hogy futhassak célegyenest!

Refrén: Ne nézzek hátra, Uram, hanem Feléd, Hiszen minden kár és szemét.

---------------------------------

Nem arany és nem ezüst, Nem kincs az óhajom;

Tudni csak azt szeretném: Uram szeret vajon?

Nincs nyugalma lelkemnek, Bizonyosságot vár:

Élet könyvébe vajon Nevem beírva áll?

Refrén:

Hogy nevem ott álljon, Csakis azt kívánom,

Hogy az élet könyvébe nevem, Beírva ott álljon!

2. Sok az én bűnöm nagyon, Mint a parton fövény,

De hatalmas Segítőm Kegyében bízom én.

Hófehérre tisztítja Kifolyt vére lelkem,

S így merem ezt kérdezni: Ott van-é a nevem? Refr.

3. Mennyei Jeruzsálem Minden útja fényes,

És tizenkét kapuja Drágakővel ékes;

Hol hangos hárfák pengnek, Hol nincs a bú jelen.

Halleluja! Tudom már, Ott beírva van az én nevem. Refr.

------------------------------------------------------------------------

Oly drága kincsem itt nekem: A szép s igaz remény,

Hogy nyitva számomra a menny, Örökké élek én.

Megváltóm ingyen adta ezt Ajándékul azért,

Hogy adjon égi bíztatást, A keskeny útra fényt.

2. E kincs szerzője Jézusom, Ki eltörlé a bűnt.

Új élet útját járhatom, Rabságom már megszűnt.

Megváltott engem teljesen, A szívem Néki él.

E boldogító új remény Csak Őróla beszél.

3. Megváltóm értem szenvedett Sok kín között a fán,

Kiontva vérét bűnömért, Meghalt a Golgotán.

De harmadnapra győztesen Megtörte a halált,

Feltámadása megnyitá Az üdvösség honát.

4. Halálnak nincs uralma már Az életem felett,

Megváltóm rég legyőzte azt, És így örvendhetek.

Igaz, hogy testem földbe száll, De én élek tovább,

S a mennyben Isten ád nekem, Sokkal dicsőbb ruhát. Refr.

Vágyol-e ma tiszta lenni? 

Vágyol-e ma tiszta lenni,

tisztább, mint a hattyú tolla,

megfürödve égi tóban

gyermekséged visszavenni?

Vágyol-e ma újjá lenni?

Golgotán egy élő „tó” van,

dárda szúrta azt a forrást...

bánatodra ád megoldást,

fáradt szív, ha fürdöl abban.

Éltetője Golgotán van.

Hallod-e a drága hívást;

újjá válhat még az élted.

Lám, az Isten adta érted

szent Fiát, ó, nézd az Írást,

Tőle vedd ma ezt a hívást!

Én e „tóra” rátaláltam.

Isten értem földre szállott.

Jézus Krisztus legyen áldott;

Vére által újjá váltam.

Áldom Őt, hogy megtaláltam.

Mike Károly (Gabonasors, 85.old)

-------------------------------------------------------

GYŐZELEM EZ!   

Mikor elhagyott minden szeretet,

S a bánat mégse zúzza szívedet:

Tudsz-e nevetni, ha mindenki kerül,

Maradni vidám, rendületlenül?

Győzelem ez!

Mikor a sértés szíveden talál,

Jó tett helyébe jót hiába vár –

Adósok mind a hálával neked:

A szíved továbbra is csak szeret:

Győzelem ez!

Ha ki se kérdi, hogy mi van veled,

Rosszindulattal fogják a kezed:

Köddé vált terved vígan látod-é,

Tovaszállt vágyad vígan vágyod-é?

Győzelem ez!

Csak mosolyogják véleményedet,

Jó tanácsod mind gánccsal félretett,

Nem ért meg senki, mert nem is akar,

Van-e ajkadon mosoly, büszke dal?

Győzelem ez!

Mikor készséggel megadod magad,

A szenvedésben Istené szavad,

Örömmel hordod nagy keresztedet,

Lemondasz arról, ki kedves neked:

Győzelem ez!

Nem is gondolsz már magaddal soha,

Virágokat csak másnak szórsz oda,

Arcodról sose tűnik a mosoly,

A háttértben az Úrért dolgozol:

Győzelem ez!

   Kárász Izabella. (Fényből fényességet, 188)

----------------------------------------------------