-,-,-,-,-,,,,-,,,,-,,-,,,-,,-,-,--,,-
„Hasznunkra szolgál, hogy hellyel-közzel bajok és kellemetlenségek érnek bennünket, mivel az embert észre térítik, hogy megismerje, maga számkivetett voltát e siralom völgyében s ne kösse reménységét e világ semmiféle jószágához.” (Kempis: Krisztus követése I. k. 12.)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Ha a moziban egy jelenetet akarnak elénk vetíteni, a termet elsötétítik, hogy a képet jobban láthassuk.

A jó Isten is időnkint elsötétíti helyünket e földi életben, hol itt, hol ott olt el egy-egy fényt, hogy lelkünk annál jobban ráfigyeljen a másvilág fényére és dicsőségére, fájdalommentességére és örökkévalóságára

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,,-

Az Úr Jézus így szólt Nagy (spanyol) Szent Terézhez egy alkalommal: „Azt hiszed talán, hogy az által szerez az ember érdemet, ha lelki örömöket élvez? Szó sincs róla, hanem azáltal, hogy dolgozik, szenved és szeret.”
 Talán valahogyan így szólna Jézus ma is a követni vágyókhoz: „Ugye nem hallottad, hogy Pál apostolom egyszer -nél többször élvezte volna a mennyei örömöket, míg ellenben nagyon is gyakran kellett szenvednie. Tekintsd az én életemet, mennyire tele volt szenvedésekkel. Nem találsz benne más élvezetet, mint azt, amelyben a Tábor hegyén részesültem. Ha látod édesanyámat, amint engem karjaiban tart, jusson eszedbe, hogy az ő élete tele volt a legkegyetlenebb szenvedéssel. Attól a pillanattól kezdve, hogy hallotta Simeon szavait: „Tőr fogja átjárni Szívedet.”
„Légy arról meggyőződve, hogy az én Atyám azokat szereti legjobban, akikre legtöbb szenvedést küld. Hidd el, hogy a szenvedés az ő szeretetének mértéke. Mivel mutathatnám ki én is jobban irányodban az enyémet, mint azáltal, hogy azt választom a te számodra, amit a magam számára választottam.”
„Ha majd egyszer megértesz engem, velem együtt fogsz siránkozni ama világias lelkek fölött, akiknek minden vágyuk és minden gondjuk, minden tervük ennek éppen az ellenkezőjére irányul.” (26. lelki számadás: Oeuvres II. 247—249.)

Isten válaszai :

Azt mondod: Nem vagyok képes.
Isten válasza: Én képes vagyok. (2 Kor. 9,8) Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégség tek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek, 
Azt mondod: Nem éri meg.
Isten válasza: Miattam megéri. (Róma 8,28) Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden jakokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
Azt mondod: Nem tudok megbocsátani magamnak.
Isten válasza: Én megbocsátok neked. (Róma 8,1) Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. 
(1 János 1,9) Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. 

Azt mondod: Nem tudom megvalósítani.
Isten válasza: Betöltöm minden szükségedet. (Fil. 4,19) Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban

Mindennek, ami jött, egyszer el is kell múlnia. Mindennek, ami felemelkedik, egyszer le is kell zuhannia. Minden hullámnak, akármilyen magasra tornyosuljon is, egyszer el kell simulnia, és eljön az idő is, mikor el kell tűnnie.
(elfogadás

A szenvedést rejtélynek is mondják, mert ahány bölcs csak élt, tanított és írt a földön, maradék nélkül még nem oldotta meg e kérdést, kivéve a mi Urunk Jézus Krisztust. Ő sem annyira szavával, mint életével és kereszthalálával oldotta meg a rejtélyek e rejtélyét. De azért számunkra még mindig titok marad a szenvedés: „Fulget crucis mysterium”, így szól az Egyház himnusza. Magyarul: „Ragyog a kereszt titka!”
Nem titok-e az „Ecce homo” jelenet? (Ján. 19, 5.) Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember! 
Nem titok-e, hogy a föltámadt Jézus Péter apostolnak a háromszoros szeretet- és hűségnyilatkozat jutalmául a kereszthalált ígéri és jövendöli meg? (Ján. 21, 18—19.)
Nem titok-e, hogy az Úr a maga zsenge alkotását, az Egyházat éppen a csecsemőkorban, amikor a leggondosabb ápolásra és a legmelegebb szeretetre szorulna, a katakombák szűk, sötét és dohos légkörébe engedi záratni és a vértanúk százezreinek vérével öntőzni?
Ha Isten így gondolkodik a szenvedésről, kell, hogy a szenvedésnek valami, előttünk rejtett, rendkívül fontos, értékes célja és rendeltetése legyen.

Mi a kereszt? Egy függőleges és rajta keresztül egy vízszintes fa. Milyen találó hasonlata az emberi sorsnak! Mert mi az emberi élet? Kívánság, szerencse- hajhászat, melyet keresztülhúz egy felsőbb akarat. Az ember isteníti saját akaratát és ördögöt lát mindenben, ami terveit keresztezi. Ilyenkor a „kereszt” ürügy és alkalom a legvadabb lázadásra a „sors” ellen, mely az emberi gondolatok pókhálóit el merte szakítani és az emberi kívánságok szappanbuborékait vakmerő volt elfújni.
Valóban. Vágyaink, óhajaink és szenvedélyeink függélyes felfelé törekvését a szerint akarjuk elbírálni, aminő megvilágításban a rövidlátó, önző emberi gondolatok állítják azt elénk. Pedig éppen a törekvéseinket keresztező erő révén kapcsolódunk bele az objektív, az igazi világba és lépünk vele viszonyba.
Minden viszonyban kapok és adok valamit. A függőleges felfelé törtetésemmel keresem a módját, hogy szerencse-darabokat kapjak Istentől, a világtól és környezetemtől. Törekvéseim keresztezése révén megfizetem az óhajtott szerencse-darabokért az adót, adom azt, amivel Istennek, az ő felsőbb terveinek, magasabb akaratának, bölcsebb irányításának és a köznek tartozom.
A függélyes vonalú mozgás tehát mindig emberien egyoldalú és emberien önző. A vízszintes metszés adja meg ennek a korrektúrát, kiigazítja a hibát, gőgünket alázattá lapítja, vakmerőségünket józansággá hígítja, önzésünket megőrli és szívünket együttérzésre puhítja.

Rorátén

Régen, mikor az adventi hajnalokon

Új csizmácskát húzva lépdeltünk a havon,

És sietettett csipős decemberi fagy,

Már várt reám a megszokott templomi pad.

Majd az oltárlépcső lett szeretett tanyám

Hova büszkén engedett drága jó anyám.

Ott átölelt az Úr, magához szorított

Lelkembe véste a meghívó szózatot:

„Harmatozzatok égi magasok” hallom

Későn zengeni búgó orgonahangon;

Bár nem ropog talpunk alatt a fagyos hó

S nem hajnalban kondul hívón a harangszó

Az oltár szent magasán, hová állított

Érzem szöghelyes kezével átfogott

Szívem gyenge lángját tőrével éleszti…

Egek! Lelkem érte izzó vágy epeszti,

Kívánnám az égi magasok lejöttét

A lanyha, haldokló lelkek ébredését

Izajásként kiáltok fel: Küldj engem!

Engedd ösvényedet nekem egyengetnem

Hogy a hajnalok újból felvirradjanak,

S az emberek ismét feléd induljanak!

Albert Károly: Híd vagyok!

Nagy hivatással bíztál meg Uram,
hogy legyek híd ég és föld között,
hitemnek íve
kösse partjait
felépítse mi egykor romba dőlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat,
mert bírnom kell
minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart

követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők nagyok,
rám is hull tőlük néha egy sugár
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

Reményik Sándor: "Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -                                                                         De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

-,-,-,-,,,,-,,,-,-,-,-,-,,-,-,,-,-,

Ha azt akarod, hogy egy könnyű dolog nagyon nehéz legyen, akkor csak halogasd.

 Senki nem ígérte, hogy az élet igazságos.

 Akinek az ego-ja kemény, nehezen él át minden átváltozást...

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Ha csalódsz azon emberekben, Kik legszentebb érzéseidet bírják, ne ítéld el őket, mert nem ők a hibásak, Hanem Te, mert rosszul választottál.

 Ne tedd tönkre azt, amid van, arra vágyván, amid nincs

A szerelem láng, a szeretet parázs. Egyik lobogva lángol, a másik hosszan tartóan melegít.

 Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. (Seneca)

 Ébredj rá, hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó. A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés.

Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során.

Csak az nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van.

Aki arra vágyik, hogy elhagyja élete színterét, az nem boldog.

A szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről. (Kundera)

 Barát az, akire akkor is vágyódsz, amikor egyedül szeretnél lenni.

 Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.

A bocsánatkérést nem a vétkes szokta kezdeni, hanem akiben nagyobb a szeretet.

Ha elesettnek érzed magad, emeljen fel az a tudat, hátha ez keresztutad egyik állomása.

Albert Károly: Híd vagyok!

Nagy hivatással bíztál meg Uram,
hogy legyek híd ég és föld között,
hitemnek íve
kösse partjait
felépítse mi egykor romba dőlt.

Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat,
mert bírnom kell
minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart

követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők nagyok,
rám is hull tőlük néha egy sugár
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

Reményik Sándor: "Tündérfok"

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

harzott
S kiderült rá szíved, arcod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed';
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta? ... Semmiség!

Nem tudod, mi nyomja szíved',
Semmiségek üdvezítnek.
Hogy jön, nem tudod, csak érzed,
Hogy e bűnös-bűvös élet,
Mely ma szennyes, ronda börtön,
Holnap éden kertje rögtön.
Ma a békét áhitod,
S holnap küzdve élni jobb.

Ember! önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak:
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szived:
Nincs e földnél semmi szebb.

Ragyoghat a nap az égen;
Te sötétben, feketében
Látsz mindent, ha bánatod van;
Mig, ha kedved lángra lobban,
Minden érted van teremtve;
Télen is jársz rózsakertbe';
A nap is csak rád ragyog,
S kik itt laknak: angyalok.

Az örvendőt meg nem érted,
Ha világod' búban éled;
S csak ha lelked' szenvedőnek
Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.
Mit törődöl a világgal,
Szenvedő sziv sóhajával,
Ha egy édes pillanat
Teljesíti vágyadat!

Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen...
Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.

Reményik Sándor: NE PRÓBÁLJ!

Engem gyengébbnek faragtál ki,
Hogysem próbáidat
Állhatnám, Uramisten
Dícsérve Téged rendületlenül.
Azért ígyen könyörgök Hozzád:
Ne próbálj engemet!
Tudom, hogy vannak választottjaid,
Akiket szentté finomít a bánat,
Akiket hőssé edz a szenvedés,
Akik áldják és magasztalják
Süvöltő ostorod,
Mert minden csapás nyereség nekik.
Nem én, nem én!
Én igazabbá, emberebbé
Nem tisztulok sötét eged alatt.

Engem csak torzzá teszel és fonákká,
Engem csak összetörsz,
De szobrot szenvedéssel
Mégsem faragsz belőlem, Istenem.
Nekem kék szemed derült ege kell,
Örök mosolyod aranykupolája,
Őszi erdőkben halk lélekzeted:
Hogy kinyíljék szívem,
Szépségben s szeretetben - másokért,
Hogy ne kerengjek, mint a kerge állat
Veszett irammal, öntudatlanul
Önzésem és nyomorúságom
Őrült köreiben.
Ha azt akarod, hogy dícsérjelek
Szárnyaló énekkel, én Istenem:
Adj enyhülést, ne próbálj engemet!

Ady Endre: Az elrejtett arcok

Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtőznek el
Titok-takarókba zárva.
Néhány nyár óta nincsen arc,
Csak csúfolódó csúnya lárva.

Én már alig-alig birom,
Talán mert érzem a végem:
Medréből tán holnap kicsap
Az én dagadt őszinteségem.

Közel és távol hazugak,
Gúnyos rejtők csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat,
Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkas-szemet,
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.

Állj meg üres kézzel Isten előtt...

ÁLLJ MEG ÜRES KÉZZEL ISTEN ELŐTT,
És emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
Gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
Gondolj egy rohanó folyóra, a Balatonra,
Vagy a csillagokra, amint tükröződneka sötét tengerben,
Gondolj a szobádban bezúduló fényre,
A cserépben növő virágra -
Emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR JÓL ÉREZTED MAGAD A BŐRÖDBEN:
Gondolj arra, hogy korcsolyáztál a szélben,
Vagy ahogy ástál a kertben,
Vagy hegyet másztál,
(Gondolj arra, mikor gyermekeknek adtál életet,)
Vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
Vagy ahogy tartottál valaki a karodban, akit szeretsz -
Emlékezz arra, amikor jól érezted magad a bőrödben,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR VALAMI ÚJAT TANULTÁL AZ ÉLETRŐL:
Mikor megértettél valamit, ami eddig titok volt,
Vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
Gondolj valami olyan tehetségre, amiről eddig nem is tudtál,
Vagy amikor egy jó ötletet hallottál.
Emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről:
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR VALAMI MEGÉRINTETTE LELKEDET:
Gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
Egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
Egy igehirdetésre, mely tettekre sarkalt,
Gondolj arra, hogy összenevettél a barátokkal,
Gondolj a családodra,
Arra, mikor együtt sírtál valakivel,
EGy idegenre, aki szívesen fogadott,
Gondolj arra, aki ezt mondja neked: „Szeretlek” -
Emlékezz arra, mikor valami mmegérintette lelkedet:
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ.

EMLÉKEZZ ARRA, MIKOR NAGYON ELESETT VOLTÁL,
Mikor egyedül érezted magad,
Mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
Gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
Mikor valaki megszégyenített,
Vagy kínos helyzetbe kerültél,
Gondolj arra, amikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
S egész életed egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad -
Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
Aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBAN REJTVE ÉLSZ. 

Reményik Sándor: Úgy fáj már minden...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.

Reményik Sándor: Minden jól van

Azt akarod, hogy kilépjek magamból.
Hát jól van, most kilépek.
Vallom veled, hogy nem hiába élek.
Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség
És áldás az átok
Kell, hogy a termő magot földbe vessék,
És néha vérrel és szennyel befessék
A rejtett Cél felé futó világot.

Vallom veled, hogy minden, minden jól van,
Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok
A végtelenbe lendülő hajóban.
Vallom veled, hogy minden, minden jól van.
Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, -
Hogy minden egész, - minden összefügg,
És rab-voltomban van a szabadságom,
Erőm az erőtelenségben,
A betegségemben a gyógyulásom.
A rossz is, amit gonosz szándék nélkül,
A vétek is, amit itt elkövettem,
Kristállyá érik messze valahol:
Vallom, lélekben, testben megtörötten.
Vallom, vallom veled mindezeket,
Mert szépek és mert lehetetlenek, -
S szeretném lehajtani fejemet
Világfeletti gondolataid
Kőszikláira, mint puha párnákra...

Hallod, hallod? igent mormol reá
S áment dörög a tenger orgonája.

Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedet,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megáll a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom nektek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk

Reményik Sándor: Idővel

Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod: az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik, a másik heged,
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
A perced ír, az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess, mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezőbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezük:

Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velők

Nancye Sims - Tanácsok

Ha kell, járj egyedül -
győzelmed csak még édesebb lesz.
Ha kell, járj lassan -
nem fontos, mikorra
jutsz el a célig.
Ha kell, kezdd újra
megint és ismét -
a siker minden alkalommal közelebb kerül.
Ha kell, fogadd el,
bármit kell is -
lehet, hogy nem lesz könnyű megtenned,
de megkönnyíti a dolgod.
Ha kell, hagyd abba a futást -
így rád találhat a boldogság.
Ha kell, valld be, hogy
segítségre szorulsz -
így segíthetsz magadon.
Ha kell, küzdd le a félelmet -
félelem nélkül
minden lehetségessé válik.
Ha kell, változtass -
megváltoztathatja az életedet.
Ha kell, add meg magad -
harc nélkül, s megleled a békét.
Ha kell, köss kompromisszumot -
de tartsd magad elveidhez.
Ha kell, folytasd azt,
mi lehetetlennek tűnik -
csak akkor lehetetlen, ha kiszállsz.
Ha kell, állj meg -
s elkezdődhet egy új élet.
Ha kell, próbálj valami egyebet -
s bölcsebbé válsz.
Ha kell, várj -
csodás dolgok történnek majd mindennap.
Ha kell, élj bizonytalanságban -
az a bizonyosság, ha bízol magadban.
Ha kell, bízzál -
és bizakodásod erőt ad neked.
Ha kell, lépj tovább -
álmaid türelmesen
várnak rád.

Reviczky Gyula: Magamról .                                                                           Rossznak mondod a világot,
Dőresége bosszúságod;
Siratod az élet álmát,
Földi gondok durva jármát;
Felpanaszlod lázban égve:
Bölcs elméje, jók erénye
S fényt sugárzó lángod, ég,
Csak hiúság, buborék.                                                                                                Óh, pedig hány perced, órád
Volt, midőn e sajtoló vád
Könnyeidben elviharzott

Óh, pedig hány perced, órád
Volt, midőn e sajtoló vád
Könnyeidben elviharzott,
S kiderült rá szíved, arcod.
Gyönyörűség volt az élet,
Megáldottad születésed;
Rózsák közt jársz, azt hivéd,
S mi okozta?... Semmiség!

"Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre..."

"Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre,

 de a gonosztevőnek rettegés."

(Példabeszédek 21:15)

A törvény vagy mindenkire érvényes egy országban, vagy nem ér semmit. A hívő ember – akit Igénk igaznak nevez–, törvénytisztelő. A törvény feladata nem lehet kevesebb, mint a jó dicsérete és a rossz elmarasztalása, megadva ezzel emberi életünk élhető kereteit. Ott azonban mindig baj van, ha vannak törvényen kívüliek – hogy ne írjam: törvény fölöttiek. Egyformán érvényes kell, legyen ránk nézve a törvény szava, legyünk bár asztalosok, kőművesek, pedagógusok, papok, orvosok, vagy éppen politikusok. Ezt várja el a tisztességes ember, és az tényleg örömmel tölthet el bennünket, ha így van. Ha azonban a valóság ettől messze van, ott a káosz kezd úrrá lenni, ami viszont nem jelenthet örömöt a hívő embernek…

-,.-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-

Bízzál

Füle Lajos: 

Bízzál

Bízzál! Nincs ennél fontosabb,
fedezetet rá Isten ad,
s az Ő örök körébe von
JÉZUS által e bizalom.

TESTVÉR, DÍCSÉRD AZ URAT…

 Feketéné Bokor Katalin :

TESTVÉR, DÍCSÉRD  AZ URAT…

 Testvér, dicsérd az Urat, mikor felébredsz,

S nappal, munkád között, s ha lefekszel..

Dicsérd Őt gondolatban, hangosan szavaiddal..

Tégy bizonyságot Róla, ki éltedet adta.

 Testvér dicsérd az Urat, mert Ö nagyon szeret

Lássék rajtad, hogy örül a szíved…

Hogy megismerhetted Őt,

Jézus Krisztust, az Üdvözítőt.

Hálatelt szavaid Róla zengjenek.

Ki lehajol hozzád, s irányítja élted…

Mily boldogság naponta tapasztalni,

Hogy ismeri még „lakásod határait” is.

Hisz tapasztalhatod élted minden napján,

Hogy Ö ismeri gyermekei gondját..

Küld segítséget, kikre nem is gondolsz,

De Szentlelke által látja a Te gondod.

Testvér!  Dicsérd az Urat mikor ébren vagy mindig

Szent, szent, szent Ö, harsogják szavaid,

Hiszen Ö íratta le a Zsoltáríróval:

Dicsekedjetek nap, mint nap az Úrban.

Mert  hála és köszönet neki, de van mivel dicsekedj,

Mert Atyád naponta vezette, s vezeti élted…

Örömmel sugározzon az arcod, a szemed.

Hisz kicsiny eszköze lehetsz szent kezében.

Te is, s mindazok kik néki átadják  magukat..

Dicsérjétek Őt, ki mindenkiért meghalt..

Jézus Krisztust, ki nemsoká visszajön,

Elvinni azokat, kik életükkel dicsérik őt.  2006.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,---,,-

Ismeretlen

Vajon milyen lehet egy porszemnek lenni,
Tömegtelen testtel a szélben peregni,
Nap fényét ha rád süt ezer tűre szelni,
Lassan földre hullva az út porába veszni?

Vajon milyen lehet kis bogárnak lenni,
A lámpa fényburkát körbekeringeni,
Az izzó forró szálát fél arcoddal lesni,
Burkának koppanva életed veszteni?

Vajon milyen lehet falevélnek lenni,
Tavasszal születni, az Ősszel elmenni,
Sárgultan, vöröslőn fádról leperegni,
A puha földre érve eltemetve lenni?

Vajon milyen lehet kis virágnak lenni,
Bimbó fejed büszkén az égre emelni,
Szíved nektárjával méheket etetni,
Szirmaid hullajtva a halálba menni?

Vajon milyen lehet kődarabnak lenni,
A beléd folyó víztől télen megrepedni,
Folyóban forogni, kis kaviccsá lenni,
Csillogó homokként a semmibe veszni?

Vajon milyen lehet öreg fának lenni,
A fűrész foga után vágyódva epedni,
Lelkeddel millió apró szút etetni,
Életed ágait viharral temetni?

Vajon milyen lehet büszke hegynek lenni,
Felhők kalapjával fejedet elfedni,
Vihartól, esőtől örökké szenvedni,
Lágy dombbá simulni, alföldként elveszni.

Vajon milyen lehet bősz felhőnek lenni,
A tengerek fölött új erőre lelni,
Ordítva, tombolva földeket etetni,
Csepegve könnyezve csendben kiszenvedni?

Vajon milyen lehet óceánnak lenni,
Felhőkből lehullva sós ízzel születni,
Hidegben megfagyni, napon melegedni,
Lassan kiszáradva temetővé lenni?

Vajon milyen lehet bolygónak lenni,
Évek milliárdján egy csillagot követni,
Körbekeringeni, fény-életét enni,
S a csillag elmúltakor némán vele veszni?

Vajon milyen lehet a Világnak lenni,
Értelem nélkül, robbanva születni,
Örökké tágulni, darabokra esni,
Magányosan halni, a Semmivé lenni?

Vajon milyen lehet nem csak úgy létezni,
Üres életünknek értelmet szerezni,
A Világ lényegét végre felfedezni,
Nem csak lenni, hanem örökké szeretni?

Vajon milyen lehet végre SZERETNI,
A bánat magányát örökre feledni,
Egy másik szívvel sírva-nevetve remegni,
Lelke puha bársony ködében elveszni?

S most már tudom, érzem: páratlan SZERETNI,
Ha nincs velem, akkor is Őérte lenni,
Tündér-szemeiben boldogságot lelni,
Szíve dobbanását örökké követni!
...csak SZERETNI...

 Milyen mértékkel mérsz?

 „Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek" (Lk 6,38).

Ismertem egy kedves testvért, aki erősen bírált mindenkit. Kedvelt megjegyzése volt: „Ez Isten keze." Ha beteg volt valaki, ezt mondta: „Isten keze van rajta." Olykor talán igaza is volt. Egy napon egy másik testvér - akit szintén bírált - elveszítette a fiát, és akár hiszitek, akár nem, levelet kapott ettől az embertől, a következő tartalommal: „Isten keze ez rajtad!" Láttam ezt a levelet, és rettenetesen felháborodtam ezen a szüntelen ítélkezésen. De még inkább elszörnyedtem, amikor két héttel később saját fia is megbetegedett, majd meghalt. Ekkor kísértésbe estem és írtam neki: „Veled bánkódom nagy veszteségedben, de ha a mi testvérünk azért veszítette el a fiát, mert Isten keze ránehezedett, akkor hogy áll a dolog veled? Úgy látom éppen ideje, hogy valaki ezt megmondja neked!" Isten azonban megdorgált. Mert nem ugyanazt tettem-e én is, amit másvalakinél helytelenítettem? Kegyelme idejében visszatartott. Széttéphettem a még fel nem adott levelet. „Nem kellett aratnom, ha nem vetettem."

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,--,-

 Előre elkészített jócselekedetek

    „Az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jócselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (Ef 2,10).

Az első mondat így is hangozhatna: „Az Ő mesterműve vagyunk." A Gyülekezet a lehető legjobb, amit Isten létrehozott. Jobbat ki sem találhatnánk. Mégis amikor körülnézünk és mindenütt csak a romlást látjuk, csodálkozva tesszük fel a kérdést: „Mi lesz a Gyülekezettel?" Szerintem (W. Nee) a Gyülekezet nem lesz valami, hanem a Gyülekezet már „befutott". Célja nem a jövőben fog megvalósulni, mert Isten szándéka már megvalósult Krisztusban a világ fundálása előtt. Ha ennek az örök ténynek a világosságában indulunk el Ővele együtt, akkor tanúi lehetünk, ahogy ez a célkitűzés fokozatosan valóra válik. A Róma 8,30-ban Pál azt mondja nekünk, hogy akiket Isten eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította és meg is dicsőítette. Tehát mindazok, akik az övéi, Isten szándékában már dicsőséget nyertek. A cél Krisztusban már megvalósult, a Gyülekezet dicsőségre jutott.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 Te vagy!  ÚR

    „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16).

A halál fegyvere a pokol kapuinak. Ez még ma is igaz; mégis, amíg Isten meg nem nyitja a szemünket, addig alig ismerjük az Úrról szóló hitvallásunk értékét. De amikor valamilyen előre nem látott körülmény miatt hitünk meglankad, imádságunk elakad, szellemünk mintha meg lenne bénítva, akkor megtanuljuk, milyen nagy szükségünk van a Krisztusról szóló bizonyságtételre. „Te vagy az Úr, Te vagy a győztes, Te vagy a király." A legjobb imádság nem az, hogy „én akarok vagy szeretnék valamit", hanem ez: „Te vagy." Amint kimondjuk, rájövünk, hogy Isten éppen erre várt. Ha kijelentést kaptunk, beszéljünk róla. Imaközösségben, a gyülekezetben, egyedül az Úr előtt, a nyüzsgő világ közepette avagy a nyomorúság sötét óráiban tanuljuk meg ezt kiáltani: „Te vagy!"

-,-,--,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

            Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

FÁJDALMAK ISMERŐJE

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűntény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek, vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

..és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: “Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?” De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: “Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”) Aztán elmentek egy másik faluba.
Lukács 9:52-56
A szamaritánusok haragudtak a zsidó népre ezért nem fogadták be Jézust, mert nem akartak vele közösségben lenni. Így Jézus csak át utazott a földjükön. Nem vették észre, hogy a menny legnagyobb ajándékát utasítják vissza. A tanítványok viszont úgy gondolták ezt meg kell torolni. Pedig Jézus mellett éltek, mégis sokszor hibáztak,.Na nem a mentségünkre szolgál ez a történet, de érdekes hogy Jézus mellett is működik a gonosznak a lelkülete. Akkor hogy ne működne a mai időben is.
Semmi nem bánthatja jobban Istent mintha vak buzgóságból okozunk szenvedést másoknak.
Jézus szelíden megdorgálta őket “Nem tudjátok milyen lélek van bennetek”
Köszönjük Uram, hogy te azért jöttél, hogy minden bűnöst megments. Irgalmas a te szíved és megindul akkor is rajtunk amikor engedünk a gonosznak, nem hagysz minket elveszni, hanem megmentesz minket. Ámen.
Az -az indulat legyen bennetek, ami Krisztusban is megvolt:mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult: megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és ezt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké: és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Filippi, 2:5-11,
Ez az ige Jézust példázza, ahogyan tisztelte az Atyát, és magát megalázva engedelmeskedett, a halált is vállalva az emberekért. Tette ezt szeretetből, önzés nélkül, nem a saját hasznát nézte, hanem azt, hogy az embereket megváltsa a halálból. Milyen jó volna, ha mi is tudnánk olyanok, lenni, mint ő. Benne van a nevünkben, keresztények, krisztusiak. Az ő Lelke munkál bennünket nap, mint nap, mégis sokszor elbukunk. Kérünk, Úr Jézus add, hogy hozzád hasonlatosak legyünk, ne testi módon éljünk. Tudjuk a lelki ajándékokat magunkra felruházni, hogy azt az emberek messziről lássák rajtunk.. Hogy a gonosz ne tudjon uralkodni rajtunk, se a vágyaink, se az indulataink felett.
A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel, és kívánságaival együtt. Ha a lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
Galatákhoz, 5:22-26
Ha valakiben ez mind megtalálható, akkor a törvény őt el nem ítéli, de vajon minden megtalálható bennünk?
Vizsgáljuk meg magunkat hétről-hétre és ne engedjük az óembernek, hogy uralkodjon rajtunk, hanem legyünk lelki emberek és vigyázzunk, hibába ne essünk, nehogy a gerendát észrevétlenül hagyjuk a szemünkben. Feszítsük meg a régi énünket, ez a legkevesebb, amit a mi Urunkért tehetünk. Adjon nekünk erőt erre az Úr Jézus Krisztus. Ámen.

-,--,-,-,,-,,-,-,--,---,--,-,,-,-,--

  FONTOSABB IGÉK A BIBLIÁBÓL :
János Evangélium 3:16
  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Õ egyszülött Fiát adta,
  ha valaki hisz Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Római levél 10:9-10
  Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed,
  hogy az Isten feltámasztotta Õt a halálból, üdvözülsz.
  Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
Apostolok Cselekedetei 4:12
  És nincs senki másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között
  az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.
Apostolok Cselekedetei 2:38
  ...Térjetek meg, és merítkezzetek be a Jézus Krisztus nevébe a bûnöknek
  eltörlésére, és veszitek a Szent Szellem ajándékát
2. Korinthusi levél. 5:17
  Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak,
  ímé, újjá lett minden.
János elsõ levele 5:13
  Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg,
  hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.
Efézusi levél 2:8-9
  Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.
  Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjen.

.

MÁJUS 31.  Pünkösdvasárnap – A Szentlélek kitöltetése Apostolok cselekedetei 2,1–13 A Szentlélek pünkösdi csodája tette eggyé a hitben először az apostolokat, aztán a megtérteket, akik hozzájuk csatlakoztak. Az emberek örök problémája, hogy más nyelvet beszélnek, így nem képesek egymást megérteni. Más nyelvet beszél a férfi, és másikat a nő. Más nyelvet beszél a felnőtt, és másikat a fiatal. Más nyelvet beszél a keresztyén, és másikat a világ. Nyelvében él a nemzet – fogalmazta meg Széchenyi István. A közösség nem létezik közös nyelvhasználat nélkül. A nyelv teszi lehetővé, hogy a gondolatok, érzelmek, szándékok és akaratok közölhetők legyenek, így közössé válhassanak. A keresztyének Krisztusban egyek. Jézus Krisztus az, aki eggyé alkotja őket a Szentlélek titokzatos munkája nyomán, de ezt az egységet a nyelvben fejezi ki a hívő ember. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a keresztyénség időről időre újrafogalmazza azokat az igazságokat, melyek önazonosságát adják. A közös hitvallásban mutatkozik meg (írva vagy beszélve) a hit azonossága. Amikor valaki bemerítésre jelentkezik, nem elégszünk meg azzal, hogy látjuk a viselkedését, másokhoz való viszonyát, hanem igenis tudni akarjuk, hogy mit vall, mit hisz. Ezt pedig szavakban kell elmondania. Ha szavainak tartalma nem azonos a mi bibliai hitünkkel, akkor bizonyára nem fogjuk be- meríteni, bármennyire is szimpatikus és „aranyos”. A Szentlélek tehát nem valami megfoghatatlan egységet teremt, amelyben mindannyian csak úgy megérezzük a közös nevezőt, hanem a kapcsolat szavak- ban is valóságos és ellenőrizhető. Ez a tény magyarázza azt, hogy a 2000 év során miért tartotta mindig fontosnak a keresztyénség, hogy hitét megfogalmazza. A Szentlélek segít abban, hogy Isten kinyilatkoztatott igazságait időről időre újrafogalmazzuk úgy, hogy közben továbbra is ugyanazt jelentse. A Szentléleknek ez a csodája segít abban, hogy megőrizzük tisztán a hitet. A Szentlélek nyelvcsodája hatalmaz fel arra bennünket, hogy óvjuk a hívők egységét, hogy megvizsgáljuk a lelkeket, hogy egyértelműen adjuk tovább a hitet bizonyságtételünkön keresztül. A kitöltetett Szentlélek tette egyházzá (eggyé) a bűnbánattal Krisztusban hívő embereket. De számukra ennek valóságát a nyelvcsoda tette kézzelfoghatóvá. Bábellel szemben Isten pünkösdkor nemcsak megengedte az azonos nyelvhasználatot, de akarja is az emberek egységét, közös beszédét. De Krisztusban. Te tudsz-e már Krisztusban a Szentlélek által egyértelmű lenni, akit nem lehet félreérteni?  Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy szolgálatunkat ne csupán emberi eszközökkel, ha- nem Lélekkel teljesen végezzük! – 1Kor 2,1–5

ApCsel 7,51-8,1a; Jn 6,30-35

ApCsel.7,51-től néhány vers: István megkövezése, ne ródd fel nekik bűnül!
Jn 6,30-tól néhány vers: "nem Mózes adta nektek, hanem az én Mennyei Atyám, Én Vagyok az élet kenyere" - mondta Jézus

Amint a kenyér és a só ínyemet betölti,
Amint a vas taglót fogom a barmokat leölni,
Amint lakoma után reám permetez a kölni,
Az ÖRÖKLÉTBEN úgy hiszek, mintha nem volnék földi.
                               (Szécsi Margit: Ember éneke)

Meglepődünk: ez most hogy jön ide? Talán úgy, hogy a gondolkodó ember évezredek óta keresi, kutatja, reméli az átjárást, átvezetést a földről az égbe.
Az egyszerű és természetes étel, a tisztességgel végzett munka, önma­gunk legyőzése, az ünnepnapok megszentelése bizton átvezet az örök­létbe.
István tudta, hogy a megbocsátás, nem ütés, nem visszaütés az egyik bizton átvezető út.
Az egész Biblia az egységet fejezi ki. István teljes egységben volt Jézus­sal. Jézus is egységben van az Atyával és a Lélekkel. Tegnap elmél­kedtünk a meg nem romló, időtálló ételről. Mai részben Jézus érzékelteti, hogy Ő az élet kenyere. Van-e fülünk a meghallásra, hogy szertartások, liturgiák, obszervanciák helyett és mellett és között, és nélkül Jézus példája, útja, mintája az egyetlen hiteles élet az átvezetéshez.
Ég és Föld elmúlnak, de az én Igéim el nem múlnak - mondja Jézus.
Köszönjük testvéreink sok-sok éve megtapasztalt hiteles életeit, köszön­jük, hogy minket is hívtak, hogy mi is hívhattunk másokat. Add tovább, szamár a végállomás!   

[Kiss Jozsó, Budapest

MÁJUS 30  Minden térd meghajol előtte Ézsaiás 27 Egy napon majd lezárja a történelmet az Úr. Vége lesz az ellene lázadó, fennhéjázó népeket sújtó ítéletsorozatnak, és célhoz ér azon bűntől megtisztító próbatételek láncolata is, melynek végén Isten egyenként összegyűjti választottait, hogy egy szent népben egyesítse őket. Ennek az ígéretnek a megvalósulását sokan Izrael állam létrejöttében vélik felismerni. Ez részben érthető, de testies síkra tereli az Úr lelki természetű és a végidőkben beteljesülő ígéretét. Ez az ígéret a mennyei Jeruzsálemre mutat és a benne lakó, min- den népből összegyűjtött seregre, azokra, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében. Az Úr, aki mindezt véghezviszi, méltó hódolatunkra. A végidőkről szóló igék gyakorta szenvedélyes vitákat váltanak ki még egy-egy gyülekezeten belül is. Be kell látnunk, hogy amit az üdvösség szem- pontjából most fontos tudnunk, azt most érteti meg velünk a Szentlélek, sőt elégséges erőt ad a meg cselekvéséhez is, a most még eldönthetetlen vitatémáinkra nézve pedig egy igét ad nyugtatóul: „...ha valamit másképpen gondol- tok, azt is kijelenti majd Isten nektek...” (Fil 3,15) „Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én!”  A Szentlélek gyümölcse: az önuralom 1Korinthus 9,24–27 Az ókor atlétái a legszigorúbb önmegtartóztatást gyakorolták az áhított győzelem érdekében. Atléták vagyunk mi is. Küzdőterünk maga az élet. Célunk az Isten. Tőle várjuk a számadás napján az örökzöld babérnál is maradandóbb győzelmi koszorút. Küzdőterünk, célunk és jutalmunk tehát magasztosabb, mint a sportolóké. Vajon fölkészülésünk is magasabb színvonalú-e, mint az övék? Félő, hogy az önuralom gyakorlása terén az akaratunkat gyengítő kényelemszeretet miatt híjával találtatnánk. Ideje, hogy összeszedjük magunkat, és fölmérjük a győzelmünket veszélyeztető pontokat. Ilyenek például: az ital iránti vonzalom, a zabolátlan érzé- kiség, az indulatosság, az anyagiasság, a falánkság, a pletyka... Ezek leküzdése csak önuralommal lehetséges, mely „...képesség arra, hogy egyfelől a vágyakat, ha azok bűnös örömökre irányulnának, az értelem által korlátozza, másfelől erőssé és késszé tesz arra, hogy akár a nemes cél érdekében a gyötrelmet elviseljük” (Platón nyomán). Fölismertük a jót, látjuk a tennivalót is, most kérjünk erőt a győzelmet adó Úrtól: „Küzdelmemben állj mellettem, Harchoz erőt adj nekem!”

-,-,,-,,,-,--,---,-,,,,,-,--,,,-,,,--,-,--,

Jn 6,22-29
„Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre...”, - mondta Jézus a sokaságnak és mond­ja ma nekünk is.
Megfontolt és előrelátó embernek tartja a mai gondolkodás azt az em­bert, aki mielőtt belefog valamibe, mielőtt dönt a pályaválasztásról, pár­választásról, azt kérdezi meg magától:
- Mi lesz ebből a hasznom?
- Megéri-e beleugranom ebbe a vállalkozásba?
- Jól jövedelmező lesz-e ez a szakma?
- Van-e elég vagyona a barátomnak?
- Érdemes-e összeházasodni vele?
- Mit kapok cserébe, ha én ezt „ beleadom” a vállalkozásba, tanulásba,
  házasságba?
Mindegyik kérdés anyagiak szerzésére irányul.
Egyik érettségi előtt álló, szomszéd kislány „világosította fel” nagy­lányomat arról, milyen diplomát érdemes ma szerezni ahhoz, hogy jól  jövedelmező állása lehessen. Majd sajnálkozó lenézéssel mosolygott rajta, mert leányom kifejtette, hogy ő vagy tanítani, vagy szociálisan rá­szorulókkal szeretne foglalkozni.
Megdöbbentem. Az én pályaválasztásomat az motiválta annakidején, hol van rám szükség, mire akar Isten engem felhasználni, mihez értek. A gyerekeink továbbtanulását szintén ez befolyásolta.
Tanítói diplomával rendelkező unokahúgom nyáron hozzáment egy kár­pátaljai fiúhoz, aki szociális munkás. Férjemmel együtt meghatódtunk az esküvőjükön a döntésükön, és hisszük, ha nem is fognak dúskálni a javakban, Isten áldása körülveszi őket és, amire szükségük lesz, azt meg­kapják.
Ahol a szíved, ott a kincsed, mondja Jézus valahol az Újszövetségben.
Hiszem azt, hogy mindnyájan egy küldetéssel születtünk. Egy olyan kül­detéssel, amiben azon kell fáradoznunk, hogy a hétköznapjaink, ünnep­napjaink maradandó gyümölcsöt, romolhatatlan eledelt teremjenek.
Ezek apró és nagy döntéseinken múlnak. Kívánom a szomszéd kislánynak, neked, aki olvasod, és mindnyájunknak, hogy tudjunk úgy dönteni apró és nagy helyzetekben, hogy ne kelljen megbánnunk döntéseinket, hogy elégedettség és belső béke legyen bennünk, ha visszanézünk tegnap­jainkra és szemléljük a mát.