verses bizonyság

Túrmezei Erzsébet: A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet! Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

Túrmezei Erzsébet:  Maradj a helyeden
Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a �miért�,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!

Túrmezei Erzsébet A forráshoz

,,Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat."

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!

Túrmezei Erzsébet:  Pótvizsga szeretetből
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok

bizonyság

Valami jobbat?   

Egy ateista istentagadó propaganda anyagból iratokat küldött egy hitben élő fiatalnak. Javasolta azok elolvasását, s kérte, adjon véleményt arról, hogy azok mennyivel értékesebbek és kiválóbbak a Bibliánál.
A fiatalember ezt válaszolta:
Ha ön valami jobbat tud a Hegyi Beszédnél;
Szebb történetet ismer a tékozló fiú hazatérésénél;
Meghatóbbat tud az irgalmas samaritánus tetteinek leírásánál;
Vagy erkölcsileg színvonalasabbat a Tízparancsolat rendelkezéseinél;
Vigasztalóbbat a 23. zsoltár sorainál;
Továbbá, ha tud valamit, ami az Isten szeretetét kinyilatkoztatja, az Ő kegyelmét az emberi szívhez megnyerőbben eljuttatja;
Ha ismer valamit, ami az ember földi életét boldogabbá teheti, mint a Krisztus váltsághalálának elfogadása;
Ha ismerete van olyasvalamiről, ami biztosíték arra, hogy az örökkévalóságot a mennyországon kívül dicsőségesebben lehet eltölteni…
akkor küldje el mindezeket nekem… a lehető leggyorsabban.
Herold 

          INNEN    ONNAN.

A sötét felhő nem tarja el a napot örökre és kioltani sem tudja a fényét. Végül szerte kell foszlania és előtör a nap fénye .

Épp így a megpróbáltatások és szenvedések sötét fellege nem képesek Isten kegyelmét és jóságát eltakarni vagy kioltani.

                       -.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A hála nem abból áll, hogy szereted azt, aki szolgálatot tett neked és te viszont  szolgálatot teszel neki.  Az igazi hála az egész emberiség felé történő viszontszolgálat és nem csupán az egy ember felé, akinek lekötelezettje vagy.

                            .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Istennek tetsző életet akarsz élni? Kérdezd meg magadat: „Isten uralma alatt áll az otthonom, a munkám, a szórakozásaim „?

Mit jelent Isten uralma?  Tekintsd meg Jézus életét,- Ő tökéletesen szemléltette. Mi is követhetjük őt. Akkor ima és imádat nem kellemetlen kötelesség  lesz, hanem erőforrás

                                     .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A modern vallásos élet nagy hiánya a mély, erőteljes, bensőséges megtérés ( magába szálás és megfordulás , Pálfordulás ) A modern élet rohan és az ember  nem áll meg. Lel kigondozók, orvosok és lélekbúvárok  igazolják, hogy a bűn kérdését alaposabb , átfogó módon kellene kezelni, mert az --- sokszor tudat alatt,-- súlyosan ránehezedik az emberre.

                                          .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-..-.-.-.-.-.-.-

Az imádság még soha senkit meg nem sértett, viszont megszámlálhatatlan millióknak hozott segítséget. Amikor egy ember imádkozik, akkor hírneve, vagyona és kiválóságai eltűnnek, és megbocsátás, testvéri szeretet ragyognak fel.  Ilyenkor fogannak meg azok a dolgok, amelyek jó cselekedetté érlelődnek meg. Az imádság megnyit ajtókat, amelyek nélkül örökre zárva maradnának előttünk. Lerombol válaszfalakat népek és  egyének között,-- nélküle ezek áthághatatlanok maradnának. Az imádság hatásosabb fegyver, mit a kard . a legszegényebb ember is használhatja. Hogyha Isten népe igazán élne az imádság erejével, beláthatatlan nagy dolgok történnének  e világban./ csak Müller Györgyre gondoljunk. /

                                           .-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-..-.-

verses bizonyság

A  MINDEN, AZ MINDEN! 

"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.

"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23

"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20

"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20

Minden gondomat rád vethetem.

Nem csak az apró-cseprő gondokat,

a nagyobbakat is.

Nem csak a nagyokat, nehezeket,

a legkisebbeket is!

Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.

Lehetetlen, megoldhatatlan,

Elérhetetlen nincsen!

Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.

Mindenre, sokra, kevésre,

szűkölködésre és bővölködése...

Testvérek terhét vállamra vennem,

Teeléd vinnem!

Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.

Derűs napok, borús napok,

Örömök, szenvedések...

Mindet azért adod,

Hogy cél felé segítsen.

Mindenért hálaéneket mondhatok.

Mert a minden, az minden!

A „TÉTELEK KAPUJA” ELŐTT           

                                            

Papírlapra írta,

Fakapura szögezte,

450 éve már…

Ma Wittenbergben érckapu fogad.

És Luther 95 tétele ércbe öntve vár.

Csendben betűzgeted.

A fakapu

Tűz martaléka lett.

A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt,

A kripta ölén.

Az ércbetűk sora

Keményen, hidegen

Szemedbe néz.

Őszi nap vet rá bágyadt sugarat.

Késő zarándok olvasd, örülj:

Így megmarad.

            +

Valamikor

riadó volt, nem hideg ércbetű.

Lázas tekintetű

Polgárok és diákok olvasták és vitatták…

Másolták… szájról-szájra,

Kézről-kézre adták…

Nyomában

Kigyúltak az arcok, a szívek.

Nem érckapun,

Nem papíron,

Szívekben élt, dobogott, lüktetett,

Mert erő volt és Evangélium!

            +

S amíg ragyog az ércbetűk sora,

Egyért sóhajtok,

Késő kor késő vándora:

Ne merevüljön szánkon és szívünkön

az üzenet

halott formákba, hideg ércbetűkbe!

Legyen olyan élet-erőtele,

Mint 450 éve Luther Márton

Hatalmas 95 tétele!

ígei bozonyság

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

FÁJDALMAK ISMERŐJE

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk
rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

                                             

A látogatás                           

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.
Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.
Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye.
Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy. 

Vigasztalás  

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem
régen tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem
hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvigasztalni a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt sírtam vele.

verses bizonyság

A WITTENBERGI OLTÁRKÉP ELŐTT 

Turisták belépnek, kimennek…

Századok belépnek, kimennek...

Szép ősi templom, wittenbergi.

Új meg új gyülekezet zengi

dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,

áhítattal én is megállok.

Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,

gót íveket és szárnyas oltárt

csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,

s valamit számon kér a mától

Gyülekezete vele szemben

szavát issza, figyeli csendben.

Tartása, arca nyugodt, bátor.

Középen általszegezetten

Krisztus a megváltó kereszten.

Luthernek Biblián a balja,

és jobb keze, kinyújtott karja

Krisztusra mutat ihletetten.

Fénylik, ragyog a szárnyas oltár.

Ez vagy, Luther Márton! Ez voltál!

Ha így festett le jó barátod,

így ismert, így hallott, így látott.

Krisztust hirdetted. Róla szóltál.

Századok belépnek, kimennek.

Múlt ad helyet ifjú jelennek.

Forrongó újban, mindig másban,

ezer meg ezer változásban

te megmaradsz mindig ilyennek.

Századok belépnek, kimennek,

te megmaradsz mindig ilyennek,

ugyanannak és soha másnak,

örök Krisztusra-mutatásnak.

Hirdeted jövőnek, jelennek,

mának holnapnak...  jöhet más kor…

néha korszerűtlennek látszol

 ezzel az örök mozdulattal.

De minket más ma sem vigasztal.

Te így vagy ma is - reformátor.

ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? 

Benéz a nap a templomablakon.

Átragyog a színes ruhájú

tizenkét férfialakon.

Tarka foltokat vet a padsorokra,

s a kisfiúra édesanyja mellett.

Az nézi egy ideig álmélkodva

a szép mozaik templomablakot,

a tizenkét sugárzó alakot.

Aztán kérdez, legrosszabbkor talán.

Megkérdi: ,,Kik azok, édesanyám?’’

Tart még az igehirdetés.

Édesanyja csak arra figyel.

S a kis kérdezőt súgva, hirtelen

egyetlen szóval csendesíti el:

,,Keresztyének!’’

S hangzik tovább a prédikáció,

szól az orgona, zeng az ének.

,,Gyerekek!’’ - vetődik fel hittanórán

néhány nap múlva váratlan a kérdés:

,,Milyen emberek a keresztyének?

Ki mondja meg nekem?’’

S a kis csapat nagy igyekezettel

töri a fejét a feleleten.

Aztán egy kisfiú jelentkezik.

- Tanítója ilyen feleletet

egyhamar újra aligha kap. -

,,A keresztyének olyan emberek,

akiken átsüt a nap!’’

Milyen gyermeki, igaz felelet!

Lehet-e annál drágább feladat,

mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön

átsüssön-ragyogjon a Nap?!

Átragyogjon sötét világba,

és beragyogjon sötét szíveket!

Nem, ennél szebb feladat nem lehet!

Kísérjen hát egyre a kérdés

tovatűnő évek alatt:

Átragyog-e, átsüt-e rajtad,

átragyog-e rajtam a Nap?!

ígei bozonyság

Lesznek ketten egy testté

 „Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté" (Mt 19,5).
Éva egyetlen volt a maga nemében, és teljesen Ádám részére teremtetett. Helyzete is egyedülálló az Ószövetség nőalakjai között, akiket úgy foghatunk fel, mint a Gyülekezet típusait. Mindegyikükben a Gyülekezet megváltásának egy-egy oldala ábrázolódik ki. Látjuk, amint bemutatják a vőlegénynek (Rebeka), kiválasztják a pogányok közül (Asenáth), vándorol a pusztán keresztül (Cippóra), megkapja örökségét az országban (Aksza), minden tekintetben függ rokonától, aki őt megváltotta (Ruth), hadakozik az ő uráért (Abigél). De egyikük sem olyan tanulságos előkép, mint Éva. A többiek mind a bűneset után szerepelnek, míg Éva abban az áldott időszakban mutatja be a Gyülekezet jellemzőit, amikor még nem tört be a világba a bűn. Azokat a tulajdonságokat ábrázolja, melyeket Isten az Ő Fiával való közösség céljából akar kialakítani. Éva Ádámból jött elő, azután hozzá vitetett vissza mint segítőtárs. Az egyből kettő lett, majd a kettőből ismét egy. Ez a Gyülekezet titka: ami benne mindenestől fogva Krisztusból való, újból visszatér Őhozzá.

Hit által

 „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, mint aki látja azt, aki láthatatlan" (Zsid 11,27).
Isten nagyon alaposan készíti fel szolgáit. Nézzük csak meg Mózes leckéit, melyeket azért kellett megtanulnia, hogy képes legyen Izraelt kivezetni Egyiptomból. Úgy kezdte az életét, hogy vízből húzták ki. Ez mindig előtte volt, hiszen a „Mózes" név jelentése: vízből kihúzott. Ezen első kijövetele már maga is diadal volt a halál felett. Később nagy elhatározással elhagyta a Fáraó palotáját; ez volt a második kijövetele (exodus). Ezzel bizonyságot tett, hogy a világ nem uralkodik felette. Ezután következett az elvonultság időszaka, amikor ez a tehetséges férfiú 40 hosszú évre eltűnt a világ szeme elől. Csak mindezek után, az égő csipkebokornál kapott felszólítást ismét egy „exodus"- ra, most a gyengeségéből és számkivetettsége tudatából kellett „kimennie", új erőt nyernie Izrael megszabadításában. Csak egy ilyen kipróbált embert, aki már legyőzte a saját énjét, a világot és a halált egyaránt, használhatott fel Isten vezető szerepre Izrael megszabadításában.

verses bizonyság

Imádság:
Légy velem
Ha gyötörnek a földi kínok,
S ha szenvedés az életem,
Kínjaimat könnyebben bírom,
Óh, Uram, csak Te légy velem.

Légy velem a hosszú éjszakákon,
Vigasztalj, hogyha csüggedek,
Lelkemnek égő sebeivel
Uram, Elédbe térdelek.

Nem félek a sötét éjszakától,
Ellenségtől sem reszketek,
Mert felettem őrködve állnak
Az örökké vigyázó szemek.

S ha majd egyszer eljön az óra,
Örök álomra lezárom szemem,
Könnyebben hajtom fejem nyugovóra,
Óh, Uram, csak Te légy velem. Ámen.
--,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Végtelen jóságú

Végtelen jóságú Mennyei Atyám!
Add, hogy benső szellemi látásom -
Szellemi szemem megnyíljon!

Áldd meg értelemvilágomat!
Hogy a végtelen Isteni Bölcsesség
- az élő hit által -
bennem örök bölcsességgé váljék!

Áldd meg érzelemvilágomat!
Hogy a végtelen Isteni Szeretet
- az élő alázat által -
bennem örök erővé váljék!

Áldd meg akaratvilágomat!
Hogy a végtelen Isteni Erő
- az élő remény által -
bennem örök erővé váljék!

Áldd meg földi életemet!
Hogy teste töltésem célját,
a szeretet két fő parancsának betöltését
minden élethelyzetben felismerjem
és mind magasabb fokon betöltsem!

Áldj meg minden ügyet,
melyet szolgálok!
Áldj meg mindenkit,
Akivel kapcsolatba kerülök!

Hogy mindenben minden
Szent akaratod szerint történjen,
Bennem és általam

-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

verses bizonyság

Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
és Békességnek.

-,-,-,-,-,,-,-,-,-,,-

Esti ima
Esti imádság
Ó édes Istenem,
Hálát ad most lelkem,
Hogy egész napon át
Úgy szerettél engem.

Bánom sok vétkemet,
Szent Fiadnak vére
Mossa meg kegyesen
Szívemet fehérre!

Virrasszon felettem
Gondviselő szemed,
Kérlek, óvd ez éjjel
Testemet, lelkemet.

Szűzanyám, s őrangyal
Legyetek énvelem,
Ha ti rám vigyáztok,
Nyugodt lesz éjjelem. Ámen

-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,,-,-,--,,--

Erdélyi József : Néma imák...

Legszebbek a néma imák...
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogutak, dűlők fele
két katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

- Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, -
egy pillantást megérdemel.

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy ,,Mi Atyánk''
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
mig az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk...

Imádság:

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: nekem
szükségem van rád. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom
kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked
szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!
-,,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Imádság:
Mindenható Isten,
a te szent misztériumodban történt
részesedés adjon nekünk erőt,
s ne legyen senkinek ítéletére,
hanem töltsön be minket
minden áldással Krisztus által.
Általa dicsőség és hatalom néked,
most és mindenkor
és mindörökkön-örökké!
(Ókeresztény ima áldozás után, III. század)

verses bizonyság

A TENGER ÁRJA
1. A tenger árja bármily nagy,
Jó Atyád téged el nem hagy.
Ő mérte ki az óceánt,
És tőle függ a nagy világ.
Megtartja népét szüntelen,
Mert Jézus Úr a tengeren.

2. Ha csónakodba lép az Úr,
A zúgó tenger elcsitul.
Ő csendre inti szíved is,
Ha gondjaid közt rátekintsz,
Nem nyelhet el a félelem,
Mert Jézus Úr a tengeren.

            MÁR KERESZTEM VÁLLRA VETTEM
1. Már keresztem vállra vettem,
S érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy; árva lettem,
Honja-vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém!

2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen bú, mely könnyet adjon,
Míg kegyelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el,
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell!
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya?
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bevezet majd szent Urad!
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.
-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,

Dávid imája
,,Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert nyomorult és szegény vagyok! Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap. Örvendeztesd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem lelkemet, Uram! Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak. Hallgass, Uram, imádságomra, és figyelj könyörgő szavamra! A nyomorúság idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem. Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen. Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek. Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül! Taníts engem útaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. Irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszú a türelmed, nagy a szereteted és hűséged. Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak. Mutasd meg rajtam jóságod jelét, mert te, Uram, megsegítesz, és megvigasztalsz engem. Ámen."

                                                                 

verses bizonyság

ISTEN HORD KARJAIN

1. Isten hord karjain ne csüggedj el,
Védelme biztató, jöjj ismerd fel!
Hatalmas karjain magához von,
Nem árthat semmi sem, Ő oltalom.

Refrén:
Kézen fog Isten és vigyáz reád,
Szeret mint gyermekét, hisz Ő Atyád,
Hitben e szent tudat, sziklaszilárd,
Hűsége megmarad próbákon át.

2. Isten hord karjain magányodban,
Meghallgat könnyező fohászodban.
Ha a sok gond alatt megfáradt vagy,
Felvidít hű Urad, bízd rá magad!

Refrén:
Kézen fog Isten...

3. Isten hord karjain ínségedben,
Elmúló életed sok terhében,
Megáll az Ő szava, vissza nem tér,
Fogadd be benned is örökké él.
-,,,-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

JÖJJETEK MIND
1. Jöjjetek mind, ti, buzgó keresztyének,
Szemléljük őt, Krisztust, a nagy Királyt!
Ő égbe száll, hangzik már boldog ének,
Ujjongva zengi nagy diadalát.

2. Mennyekbe ér a fényes felhő szárnyán,
Szent sereg és angyalkar várja őt.
Megtörve már halál, verve a Sátán!
- Győzött az Úr! - A menny áldja a Hőst.

3. Országa vár, hol helyet készít nékünk,
Édeni hon, hova ő befogad.
Végtelen nagy kegye árjában élünk,
Mert Lelke áld, és üdvösséget ad.

4. Egy napon ő, ki trónol fönt az égben,
Ítélni jön élőt és holtakat.
Győzelme teljes a nagy mindenségben.
Feltámadunk, ránk örök nap virrad.

JÖJJETEK MIND….

1. Jöjjetek mind, ti, buzgó keresztyének,
Szemléljük őt, Krisztust, a nagy Királyt!
Ő égbe száll, hangzik már boldog ének,
Ujjongva zengi nagy diadalát.

2. Mennyekbe ér a fényes felhő szárnyán,
Szent sereg és angyalkar várja őt.
Megtörve már halál, verve a Sátán!
- Győzött az Úr! - A menny áldja a Hőst.

3. Országa vár, hol helyet készít nékünk,
Édeni hon, hova ő befogad.
Végtelen nagy kegye árjában élünk,
Mert Lelke áld, és üdvösséget ad.

4. Egy napon ő, ki trónol fönt az égben,
Ítélni jön élőt és holtakat.
Győzelme teljes a nagy mindenségben.
Feltámadunk, ránk örök nap virrad.
-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

verses bizonyság

Uram!
Adj értelmet a gondolatnak Istenem!
Adj igaz, tiszta szót a szájnak Atyánk!
Adj szeretetet, bölcsességet!
Amely hirdeti félelmedet
Múltban, most ban, minden időkben
Hozzád vágyó emberszívekben.
Áldassék örökké az Isten!    

-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,--,

Túrmezei Erzsébet :AZ ÚR JÉZUS FÁI
Ott a kedves őszi napsugárba´ kint,
gyümölcstől hajol meg  a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel termett mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nekik.

Az ÚR Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.
Kertjébe fogadta kicsiny életem,
s csupán egy a vágyam azóta nekem:
Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele!
-.,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

EMLÉKEZZÜNK! Szerző: Pecznyík Pál

Isten a világot szépnek teremtette,
s azt, bűntelen ember otthonává tette.

Ám jött a nagy próba: az ember elbukott,
így kies otthona, börtönné változott.

A börtönhöz, őr is, hamar jelentkezett,
Sátán féltve őrzi, kit félre vezetett.

De jött a Hatalmas, emberré vált Isten,
bár szolgasorsban élt, de Király volt itten!

Ő Golgotán győzött, Sátán s halál fölött,
és mint győztes Hadúr, vonul népe között.

Sátán csak teremtmény, véges a hatalma,
lebukott és vár rá, sötét birodalma.

Emlékezzünk: Jézus, győzött a halálon,
azóta a halál, csak egy rövid álom.

Halálban itt hagyjuk a testünk, a párnánk,
időhatáron túl, időtlenség, vár ránk.

És mivel világunk: bűntől szennyes, sáros,
eltörli azt Isten, a Szent, Igazságos!

Nappal és éjszaka, amely együtt jár itt,
időhatáron túl, végleg kettéválik.

Isten még időben, figyelmeztet minket,
válasszuk meg bölcsen, örök lakhelyünket!

Addig választhatunk, míg e testben élünk,
mert halálunk után, már késő lesz nékünk.

Jobb, Jézussal élni, örökfény honában,
mint nélküle sírni, örök éjszakában.

Itt félelmes az éj, örök fényre vágyunk,
odavár bennünket Jézus, Nagy Királyunk!

ígei , verses bozonyságok

Kik az Isten fiai?

Kik az Isten fiai? Erről így szól a Szent Szellem: „Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind] Istennek fiai, Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek; (újra féljetek, rettegjetek)] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! (Róm.8,14-15). Ha Isten fia lettél ennek következményeként: megváltozott a családi helyzeted, egy másik család tagja lettél. (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lettél). Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a nevetek). Új otthonod lett, (Otthonod az Atya háza, vagyis a menny. Az új család (a mennyország) szokásait kell követned, és annak törvénye vonatkozik rád). Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lettél]. (Felelősséged: az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltságod: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem)

A Kereszthordozó: Szerző:/ ismeretlen/

Heves a harc, súlyos teher a kereszt.
Gyakran sóhajtasz fel: Jaj, nem bírom ezt!
De tarts ki csak, egykor világossá lesz,
Mily szükséges volt itt, lenn az a kereszt.
Kemény kövön, bent az erdő sűrűjében,
Fáradt aggastyán ül, bot van a kezében.
Oly nehéz a terhe, nem bírja már vinni.
Jó volna letenni, végleg megpihenni.
Elmélyülve gondol vissza nagy útjára,
Kezdetben miként hullt rá a Nap sugára.
De azt ami egykor boldogsága volt,
Most ő búsan nézi: mind rommá omolt.
Semmivé vált minden késő aggkorára,
Elsuhant az élet, itt maradt magára.
Szegényesen él itt, árván a világon,
?Istenem miért kell ezt az utat járnom??
Lelkének e nehéz gyötrő gondolat jár
Bővizű könnypatak folydogál le arcán.
Ámde lassan-lassan csendesül a lélek,
Mert tudja, hogy Isten hű gyermekévé lett.
Így a magasságba hogy bízón feltekint,
Mit most nem ért még meg, azt majd meglátja mind.
És veszi a botját, s halkan dudorászva
Hazaballag kicsi hegyi kunyhójába.
Hosszú vándorlástól fáradtan le fekve,
Életét Istene kezébe helyezve
Minden gondra amely benne kérdést támaszt,
Álmában az Isten adja meg a választ.
Önmagát zarándok öltözékben látja,
S így a fáradságos vándorutat járva,
Számos nagy országot így barangol által,
Hogy eljusson Isten örök városába.
Amelyet önmaga épített fel az Úr,
S e cél felé tart most fáradhatatlanul.
Rajta a nagy teher, élete keresztje,
Amint azt vállára az Isten helyezte.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

bizonyság

A világ elemei alá voltunk vetve rabszolgaként              

A világ elemei alá voltunk vetve

„… mikor kiskorúak [gyermekek] valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve (rab)szolgaként [Más fordítás: látható világ, azaz e világ természeti (elemi) erői alá voltunk vetve rabszolgaként]” (Gal. 4,3)
»(stoicheia): az ősi négy elem: víz, levegő, tűz, föld«. De Isten elküldte Fiát, az Úr Jézust, és Őbenne teljesedik be Istennek minden ígérete, amely az elemekkel kapcsolatba így hangzik: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged” (Ésa. 43,2) „…a föld is megadja termését…” (Zak. 8,12). Ő az, aki: „… a szélvész ellen oltalom…” (Ésa. 25,4). Ő az, aki: „ megdorgálja a szelet, …És eláll a szél…” (Márk. 4,39)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Nem halt ki még a világból a kedvesség, az udvariasság, a bölcsesség. Jelen van mindenütt, a sivatagban, az erdőkben, a falvakban, a városi bérházakban - sőt a mi városunkban is. A mi utcánkban is. Ezt soha ne feledd! / csak engedd magad megtalálni általuk!/ Pam Brown 

Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és kötelességek adják, hanem apróságok; a szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt. Sir Humprhy Davy 

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.

Albert Schweitzer 

Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.  Stephanie Ericsson 

Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiségszenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat. Victor Gollancz

ígei bozonyság

 Vigyázz, hogy kitől kérsz tanácsot!
Példabeszédek 12,15 mondta:

a bölcs pedig hallgat a tanácsra

Arthur Goldberg mondja: "Ha Kolumbusznak lett volna egy bizottsága, ami tanácsokkal látja el, akkor ő még mindig a kikötőben csücsülne."
Két fiú egyszer korcsolyázni ment. Az egyikük hirtelen elcsúszott és a jégre esett . Barátja, aki jóval kisebb volt nála, látta őt, amint betörik a jég, és barátja eltűnik a hideg vízben a jég alatt. Kétségbeesésében megpróbálta korcsolyájával és öklével áttörni a jeget, hogy elérje őt, de sajnos nem ment.
Hirtelen megpillantott egy hatalmas faágat a tó partján. Odarohant, odahúzta az ágat a lyukhoz, majd fogta, felemelte a feje fölé és nagy erővel lesújtva keresztülütötte a jeget. Sikerült olyan nagy lyukat vágnia, hogy barátja levegőhöz jutott. Majd megfogta és kihúzta barátját a vízből
Az emberek, akik hallottak az esetről, elámultak, hogy egy kisgyermek hogy volt képes ilyen nagy faágat felemelni, meg a barátját megmenteni. Számos magyarázatot találtak rá, a legjobbat mégis a kis hős adta, aki megmentette a barátját. Azt mondta: "Meg tudtam csinálni, mert senki sem volt a közelben, aki azt mondta volna, hogy nem tudom megcsinálni!"
                                        -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Mikor tanácsot akarsz kérni, mindig olyan valakit kérdezz, aki
==>legalább annyira akarja, hogy eredményes legyél, mint te magad,
==>akivel egy hitben élsz,
==>akivel egy az értékrended,
==>és aki tiszteli a céljaidat.
Másképp jobb, ha egyedül magadra hallgatsz - mert akkor legalább senki sem lesz, aki azt hajtogatná neked, hogy mire nem vagy képes

ígei bozonyság

Zsoltárok 46,2 mondta  

"Isten...mindig biztos segítség a nyomorúságban"

Egy ember egyszer azt álmodta, hogy Jézus megállt három imádkozó nő mellett. Nagy szeretettel és gyöngédséggel térdelt az első nő mellé. A másodiknak csak a fejére tette a kezét és elégedetten nézett rá. A harmadik mellett elment anélkül, hogy ránézett volna. Jézus észrevette, hogy y az ember elcsodálkozott, és megmagyarázta neki a különös viselkedést: "Az első nő hite gyenge, ezért könnyen elbukik. A másodikra számíthatok, mert erősebb a hite. A harmadikat különleges feladatra hívtam el. Olyan meghitt viszony van közöttünk, hogy neki egyáltalán nincs szüksége különleges jelekre részemről. Jöhet bármilyen nehézség, nem fogja elbátortalanítani, mert tudja, hogy a végsőkig megbízhat bennem."
Bűnös természetünknél fogva mindannyian elbukhatunk. Mivel sebezhetők vagyunk, fájdalmak érnek. Halandók vagyunk és egyszer meg is halunk. Ha terhet viselünk, el is fáradunk. A túlzott aggodalmaskodás megtámadja szívünket. A halál gondolatától megrémülünk. Van-e megoldás? "Isten...mindig biztos segítség a nyomorúságban" /Zsolt.46:2/. Isten a világosságban előrejelzi a bekövetkező sötétséget. Ő veled jár zarándoklásod minden egyes napján. A megoldás ott áll készen, elrejtve, kifürkészhetetlen gondolataiban és szuverén akaratában. Ha mélypontot ér lábunk, úgy érezzük, hogy végtelenül elhagyatottak vagyunk, pedig soha sincs közelebb hozzánk Isten, mint ezekben a pillanatokban. Amikor a ködben tapogatózunk, és nincs egy világos gondolatunk, és a ég felé nézve nem érzékeljük Isten jelenlétét -Ő épp akkor van ott leginkább.