verses bizonyság

HINNI KELL Szerző: Komlósi Gizella

Mért vagyok én - tűnődöm szüntelen
vajon mi dolgom van idelenn?
Hiába, választ rá nem kapok,
értelmetlen gondolkodom.

Helyette inkább hinnem kellene.
A hit bátorít, bármiben hihetsz,
nélküle lelked üres verem,
melybe ha bele esel, vétkezel.

Erős vár, mit bevenni nem lehet,
nem is létezik csak..képzelem,
mégis féltve őrzöm saját hitem,
már tudom mi a dolgom idelenn.

S teszem. Tehetnéd te is...
Majd ő lépésről lépésre vezet,
egyszer eljutok arra az útra is,
hol tűnődésem jutalmát elnyeri.

Aki nem halad előre, az máris csúszik visszafelé. Maga Jézus Krisztus a futam jutalma. Ha megtorpansz, amikor Ő nagy léptekkel halad előre, nem csak hogy te nem közeledsz a célhoz, hanem maga a cél is távolodik tőled!  
Nem azok a nagy emberek, akik nagyra nőnek,


Nem azok a hősök, akik másokat legyőznek.


Nagy ember az, ki magával küzd, de nem él magáért,


Oda adná szívét társai javáért.                                                                              
Olyan a közösségben csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: Ahelyett, hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni. (Sarkadi Nagy Pál )                                                                                      
A látványos vallásosság tartalmatlan mutatvány. (C.H.Spurgeon)                            
Egy kicsi kő a cipőben sántikálásra kényszeríti a vándort. (C.H.Spurgeon)

bizonyság

Imádkozunk, de ...
- Mi ébredésért imádkozunk - mondta egy őszinte lelkületű istenfélő asszony - de talán nem várjuk gyermeki hittel.
Mások is imádkoznak, de vajon ki várja komolyan az ébredést? Aki kételkedik.... ne gondolja... hogy bármit is kaphat az Úrtól, viszont: nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének.
Fontos ma feltennünk a kérdést, hogy mi egyáltalán elkezdtünk-e már hittel imádkozni az ébredésért, vagy csak beszélünk ennek szükségességéről. És ha elkezdtük már az imádkozást, akkor igaz, őszinte hittel tesszük-e?
Te mire építesz?
Egy híres igehirdető egyszer az imádságról beszélt. Többek között ezeket mondta: - Ha a pénzben látjuk nehézségeink megoldását, a pénztől elvárható eredményekhez jutunk. Ha a szervezettségre alapozunk, megkapjuk azt, amit a szervezettség nyújthat. Ha a képzettségben bízunk, a képzettség is megadja, ami tőle elvárható. Ha az ékesszólásra építünk, az is megadja a tőle telhetőt. Nem akarom lekicsinyíteni ezeknek a tényezőknek a jelentőségét, mert mindegyik jó a maga nemében és a maga helyén, de ha az imára alapozunk, akkor azt kapjuk meg, amit Isten adhat!
Az, hogy az ébredés még mindig várat magára, nagyrészt annak köszönhető, hogy az emberek az odaszánt imaéletet kihagyva, más módszerekkel akarták elérni az ébredést. Sok mindent megtapasztaltunk már, de az ébredést csak akkor fogjuk átélni, ha az Isten szerinti úton közeledünk felé. Ez az út pedig az odaszánt, magunkat és másokat is meggazdagító imaélet.

-,-,-,-,,,-,-,-,,-,-,,-,,-,-,-,-,,,-,,-,,-,-

 A SZENT LÉLEK GYÜMÖLCSÖKET TEREM

Isten Igéje szerint „A Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Egy gyümölcsfa nem fáradozik azon, hogy teremjen. Csupán engedi, hogy tulajdonosa megmetssze, permetezze, táplálja... Ezen tevékenységek aztán Isten áldó napsugarával és esőjével vegyítve automatikusan terméshez juttatják. Hasonlóan, én magam képtelen vagyok a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, stb. gyümölcsét megteremni. Nincs rá képességem. Csak azt tehetem, hogy folyamatosan odaszánt életet élve, engedem, hogy a Szent Lélek megmetsszen, permetezzen, és tápláljon... Mire, ő fogja automatikusan megteremni gyümölcsét bennem.

"Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz.
Érc légy mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib - darab.
(Ibsen)

"Ám, úgy kell lennie:
A végtelen felé halad az út,
Amely a végtelenből érkezik."
(Illyés Gyula)

" igaz ember hitét, meggyőződéseit
nagy katasztrófák sem képesek
sarkaiból kifordítani."
(Jókai Mór)

verses bizonyság

 BÍZOM BENNED, URAM, JÉZUS (Szerző: Ismeretlen)
1. Bízom benned, Uram, Jézus,
Benned bízom egyedül.
Kit Te hű kegyelmed hordoz,
Az bizton üdvözül.
Refrén:
Bízom benned, Uram, Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó.
Én bízom benned, Uram, Jézus,
Igéd biztat reá.
2. Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed.
Annak, aki Rád tekint csak,
Csüggedni nem lehet.
Refrén:
3. Gondot viselsz Uram rólam,
Hordod minden terhemet.
Hogyne bízna szívem abban,
Aki engem így szeret.
Refrén:
4. Bízom benned, Uram, Jézus,
Add, hogy mindig így legyen.
Bízom benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen.
Refrén:


BÍZOM CSENDESEN
(Szerző: Ismeretlen, németből fordította Túrmezei Erzsébet)

Uram, mert erősen tart hű kezed,
Bízom csendesen.
Mert szereteted hordoz és vezet,
Bízom csendesen.
A bátorságot, erőt Te adod.
  Dicsérlek! Szent a Te akaratod.

Uram, mert megváltottad életem,
Bízom csendesen.
Mert vérző bárány lettél érettem,
Bízom csendesen.
Veled győzök le poklot és halált.
Formálj engem bárányarcodra át!

Mert Atyádnál közbenjársz érettem,
Bízom csendesen.
Mert győzelmesen Te jársz énvelem,
Bízom csendesen.
Rád nézek, ha ellenség ostromol.
Jobb menedéket nem lelnék sehol.

Bár a jövendő újra köd lepett,
Bízom csendesen.
Tudom, Te véghez viszed tervedet,
Bízom csendesen.
Ha nem látok, csak egy lépésre még.
Te magad jársz velem, és az elég.

Érthetetlen szeretet „Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”
(1. Péter 1:18-19)

bizonyság

JÚNIUS 28.  Emberiességünk az Isten mérlegén Jeremiás 34,12–22 Isten nemcsak addig látja az embert, ameddig az tudatosan a jelenlétében tartózkodik, hanem akkor is, ha az úgy gondolja, őt már nem látja senki. Ha belépünk egy istentiszteletre, bibliaórára, felnyitjuk a Bibliát, vagy imádságra csendesedünk, tudjuk, hogy Isten jelenlétében vagyunk. De utána? A bírósági tárgyalótermekben is többnyire jól öltözött, illedelmesen viselkedő, megszeppent alakok ülnek a vádlottak padján, de miután a bíró felmenti őket, nagy lelkesedéssel és felszabadultan ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. Tudják, a bíró már nem látja, mit cselekszenek. Néha így viselkedik a hívő ember is. Mintha a mennyei bíró nem látna minket, amikor eltávozunk a „hivatalos” jelenlétéből. Isten mindenről tud. Tudja, hogy megtartjuk-e az ígéreteinket, vagy sem. Tudja, hogy megszentelődünk-e, vagy sem. Ismeri a titkainkat, ismeri a valódi lényünket. Korunk és nemzetünk mindig talál elegendő indokot a szabálysértésekhez, és mindig van ötlete újabb és újabb kiskapuk megtalálásához. A polgári törvények is fontosak, de az Úr akarata, parancsa kiváltképp. Mindezek ellenére elég bátor minden generáció – így a miénk is – ahhoz, hogy szembeszálljon a szabályokkal, közben pedig önámítással, csavaros mondatokkal csillapítja a lelkiismeretfurdalását. Milyen keserűséget, mély ismeretet, valóságot, fájdalmas tények sorozatát idéz fel a próféta szava: „De őseitek nem hallgattak és nem figyeltek rám.” „Ti viszont most megtértetek... de azután újra meggyaláztátok nevemet, mert mindenki visszakény- szerítette rabszolgáját...” „Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán...” Emberséget színlelt a nép, de semmi megértés, semmi könyörület nem lakott a szívükben. A szív indulatának és a cselekedeteknek mindig szép összhangot kellene alkotniuk. Nemcsak beszélni kell a jóról, de tenni is azt. Bizonyos jó tulajdonságaink és értékes tetteink pedig nem teszik szükségtelenné, hogy a gondolkodásmódunk folya- matosan, az ige hatására felfrissüljön. Emberségesnek kellett lennie Isten népének. Háborúban, nehéz gazdasági helyzetben és békeidőben egyaránt. A hívő ember gondolkodásából hiányoznia kell a közhelynek, miszerint: „A barátság egy dolog, de az üzlet az üzlet!” Semmi nem nyomhatja el az emberségességet, a nagyvonalúságot, a megértést, a türelmet. Gyülekezeti kapcsolatainkban éppen úgy megértőknek kell lennünk, mint családi, munkatársi, baráti viszonyainkban. Isten törvénybe iktatta a jóindulatot. Mi lenne, ha a világtól eltérő módon a keresztyének képesek lennének időnként nagyvonalúan és véglegesen elengedni anyagi, érzelmi és lelki tartozásokat, terheket? Ahogyan régen, úgy ma is, kitűnhetne Isten jósága népének a szeretetéből. Legyünk korunkat meghaladó, de Istent értő és tisztelő jóindulatú emberek! /KB/ Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, hogy mennyire jellemzőnk az egymás iránti türelem! – 1Thessz 5,14c; Péld 15,18

"De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" (Mk 14,36) Jézus mondja: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.”János 15,5

Jézus mondja:”… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”János 16,32
Jézus mondja: „….de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”
Apostolok Csel. 5,29
"Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.

verses bizonyság

Ősi magyar áldás


Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek. 

Ne feledjétek, hogy ...

A kötelesség szeretet nélkül elkedvetlenít…
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenség…
Az igazságosság szeretet nélkül megkeményít…
Az okosság szeretet nélkül ravaszság…
A rend szeretet nélkül kicsinyesség…
A barátság szeretet nélkül képmutatás…
Az becsület szeretet nélkül gőg…
A gazdagság szeretet nélkül f ösvényesség…
A hit szeretet nélkül vakbuzgóság…
Az élet szeretet nélkül értelmetlen  (Lukátsi Vilma)

bizonyság

A JERIKÓI ÚTON                                                                                       

Ott feküdtem a jerikói úton, kifosztva és megsebesítve. Harmatozott az út porába Szememből a csalódás könnye, Sebeimből a szívem vére. Úgy éreztem: az életemnek vége. És jött a pap. Szép fehér gyolcsban, S bár sarúját a por belepte, tiszta kezeit fehér leplébe kenetteljesen elrejtette. Segélykérő szavamra meg se fordult, úgy elmerült imádságába, a törvénynek elmélkedésében. És jött  asamairtánus, majd talán ő, ,de ő sem,. Mert sietett, szolgálatába.És jött egy ellenség , a Samaritánus. Ó,jaj Ő bizotsan nem , mert elleségem. És ,és lám Ő megállt, és lehajolt, és felelemtl és bekötözött …Lk.ev- 10: 30-35.v                                                                    

AZ ALKALOM… (Szerző: Makovei János)
Beköszönt s nem tér vissza többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg  idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik, már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is, Ha a vizet öntené.
És hiába a szomjú föld, Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor Itt volt az alkalom.

Beköszönt, s nem tér vissza többé soha, soha.
De sokszor megkeseredik életed édes bora.
Mert másnak nem töltötted meg – belőle – poharát,
mert küzdelmes életedben  nem volt egy jó barát.
Hiába szeretnél – akkor, az már Keserű, nagy fájdalom.
Hiába mosolyognál – akkor nem segíthetsz bánaton.
Hiába fognád remegve – akkor Már a két kezem,
hiába várnád reszkető örömmel, hogy megérkezem.
Akkor – fájó, de nem lehet számodra irgalom,
mert kihullott szívedből ezernyi-sok jó alkalom.
Nyújtsd hát felém kezed, s én cserébe szívem adom.
Szeretni még nem késő, ma még van számodra irgalom.
Istentől kapott minden perced, Egy-egy alkalom.

bizonyság

Ez valóban Jézus követése.                                                

Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. (Józs 1,9a)
Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. (Mt 10,28a)
Jób 38,1-11; 42,1-6 -- Mt 27,1-14
--------------------------------------------------------
Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak. János 20,23
Uram!
Egyetemes bűnbocsánatot hirdettél. Áldozati haláloddal azt meg is szerezted számunkra. Evangéliumodban pedig nagy hangsúllyal szóltál a megbocsátó lelkületről.
Tudtad: a családi boldogtalanságnak is és a milliók életét áldozatul követelő háborúknak is a meg nem bocsátott bűnök az okozói.
Sokan - furcsa módon - a megbocsátást az erőtlenség jelének tekintik. Pedig az ellenkezője igaz. Isten mindenhatóságából adsz belénk egy csöppet, ha meg tudunk bocsátani. A tanítómese szerint a dühöngő szélvihar teljes erőfeszítésével sem tudta leszedni a vándor köntösét.                          A nyájas napsugár igen. Ő volt az erősebb.
Az emberek közötti elválasztó akadályokat sem a lesújtó ököl, sem a gyilkos fegyverek tüze nem tudja lebontani. De lebontja a megbocsátó testvéri szó.
Uram!
A meg nem bocsátott bűnök börtönfala nemcsak a társunkat akadályozza meg a hozzád jövetelében. Mindenkit  gátol a Hozzád való közelítésükben. Életünk új viszonyának a föltétele: a bűnbocsánat. Ezt az életet derűs ég alatt folytathatjuk, mert beragyogja Isten bocsánatának ígérete.

Ha ezt mindig tökéletesen megtartanánk, Jézus sorsára jutnánk. Ő szeretett minket; drága volt neki: a keresztre jutott vele, és mi is oda jutnánk. A Földön nem valósítható meg a Menny, ez a világ nem arról szól. Jézusnak sem ment, az életét kellett neki adnia érte, és a Bibliában nem azt olvassuk, hogy a föltámadásával ebben a világban állította fel az ő országát, hanem pont az ellenkezőjét. Milyen választásaink lehetnek így? Megyünk ővele, vagy még egy kicsit maradni szeretnénk, és teszünk azért - ha szükséges, - hogy azt a kis időt még egészséges viszonyok között éljük le? Mindamellett - ahogy Isten is teszi - gyakorolnunk kell magunkat a türelemben, a megbocsátásban, az engedékenységben, a szeretetben, az irgalmasságban, de - sajnos - ez ebben a világban nem mindig ér célt. Ilyenkor két lehetőség van: a kereszt, vagy a fegyver./ de semmi esetre sem a testi fegyver, hanem csupán a Szellemi,Lelki/ Véleményem szerint egy kicsit mindkettőre szükség van, mert az önvédelem mellett a békességre is törekedni kell, a béketűrés elvetésének már nagyon súlyos oka kell, hogy legyen./ de semmi esetre sem szabad fizikális cselekedetekre vetemüljön keresztény ,keresztyén ember/ Amíg lehet, és nem jár életbevágó következményekkel, mindíg a békés megoldást kell választani, akkor is, ha ez áldozattal jár. Nem szabad minden apróságot tökéletesen megkövetelni, akkor sem, ha jogunk szerint neküknk van igazunk. A legtöbb esetben ennél drágább a békesség megőrzése, az ember pitiáner dolgok miatt ne háborogjon. Ezt mindig mérlegelni kell, hogy mikor melyik indokoltabb. /Ameddig nem kényszerítenek Isten törvénye, az Evangélium ,Maga Isten,Jézus Krisztus tagadásársa,  Addig meg kell teni, mit az állami törvények követelnek, előírmak a keresztyéneknek / keretényeknek /                                                                                              -------------------------------------------------------

bizonyság

 "Semmi vagyok Uram, de a tied vagyok!" Ambrosius

 "Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel!" Anonym

 "HA van munkád és álmod,  Ha küzdelmednek értelmét látod,                             

Ha van aki szeret, és van akit szeress,  Soha ne hajtsd le búsan a fejed,     Hiszen gazdagabb vagy mint más emberek."                                                   

  "Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye - melege: mindenkire egyformán."                                                                                                       

  "Ha veszel, megtelik a kezed, Ha adsz, megtelik a szíved."                         

Mararete Seemann

 "Talán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." Hemingway

bizonyság

1.       A hit nemes harca 1Timóteus 6,11–16 Vannak életünkben olyan dolgok, amiket érdemesebb kikerülni. Többek között a fal is ilyen, ami határol és megoszt egy házban különböző helyisége- ket. A falnak nem szokás nekimenni, inkább kikerülni érdemes. Pál ezekben az igékben kikerülésre ajánlja a tévtanítást és a pénz szerelmét. Ugyanakkor arra biztat, hogy törekedjünk az igazságra, a kegyességre, a hitre, a szeretet- re, az állhatatosságra és a szelíd lelkűségre. Ezek a helyes értékek segíthetnek bennünket a hit nemes harcának megvívásában és az örök élet megragadásában, ami Jézus Krisztus érdeme alapján lehet a mienk. Ezért érdemes harcol- ni, még akkor is, ha lemondással jár. Akkor is, ha munkálkodni kell érte, de nemcsak azért, hogy a miénk lehessen, hanem azért, hogy mások is elnyerhessék az örök életet. A harcot soha nem a test és vér ellen vívjuk, ahogyan arról Pál az Efézusiakhoz írt levelében szól, „hanem erők és hatalmak ellen, a sö- tétség világának az urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Ef 6,12). Ezekkel szemben csak a Lélek fegyverzetével lehetünk győztesek. Míg a tévtanítás nem old meg semmit, s nem adhat megnyugvást sem, addig az igével való feltöltekezés mennyei erővel tölt el. Elegendő csak arra gondolni, hogy olyan Krisztusunk van, aki „egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura”. /KTP/ Áldás Óbéd-Edóm házán 2Sámuel 6,9–19 Dávid szívében félelmet keltett Uzzá halála, akinek nem volt más bűne, mint az, hogy utánakapott az Úr ládájának, mivel a szekeret húzó ökrök lába megbotlott. Félelméből fakadóan az Úr ládáját elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. Hamar rájött azonban arra, hogy hiányzik életéből az Úr áldása. Ahogy hírét hallotta, milyen áldásban részesült az Úr ládáját befogadó család, azonnal érte ment többedmagával. „Örvendezve vitte az Isten ládáját Óbéd-Edóm házából Dávid városába.” Alighogy elindult a ládával, mindjárt áldozatot mutatott be. Ezzel egyrészt ki szerette volna engesztelni az Urat, másrészt biztonságos- nak tartotta ezt megtenni a visszaút érdekében. Gyolcsefódot kötött magára önmagáért, a népért és Isten tiszteletéért. Ebben az ünnepi ruhában teljes ere- jével táncolt örömében az Úr előtt. Ilyen, számunkra különleges módon élte meg tiszta örömét, azzal sem törődve, hogy ezért saját felesége megvetését is kiérdemli. Mikal, Saul leánya „megvetette őt”, mivel nem értette, hogy Dávid mit élt át ezekben a percekben. Nem tudhatta, hogy mennyire fontos volt szá- mára az Úr. Nem értette azt sem, hogy Istenért „bármit” megtesz az ember. Nem értette a férje alázatát, és Isten nem igazolta megvetését sem. Nem is „lett gyermeke Mikalnak, Saul leányának holta napjáig” (2Sám 6,23). Mi értjük-e Isten áldásának titkát? Ha igen, akkor boldogok vagyunk. /KTP/

bizonyság

Nem értjük meg

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk
szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik
mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga
belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a
szenvedést.
 Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt
elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének
legbiztosabb módja: a szeretet elvárása.
 A szeretet elvárása: önzés;
legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.

 -,--,-,-,,-,,-,-,-,-,-,-,,-

 Uram,szabadíts meg

Szabadíts meg,
a kétségbeeséstől, mert nem bírok mozdulni;
 a bánattól, mert elfelejtek örülni;
 az árulástól, mert egyedül maradok;
A kísértéstől, mert elveszítem az eszem;
 a keménységtől, mert nem lesznek érzéseim;
 az átkoktól, mert nem védekezhetek ellenük;
A megaláztatástól, mert nem nézhetek az emberek szemébe;
a dühtől, mert kárt teszek másokban;
 a szeretettől, mert fájdalommal jár!
Csak össze-vissza beszélek,

bizonyság

Győztes oldalon

 FEL, KRISZTUS JÉZUS OLDALÁN
1. Fel, Krisztus Jézus oldalán, itt az idő!
Öltse magára fegyverét minden hívő!
Az örök Isten szent Fia küzd véletek;
Csak aki benne bízik, az nyer győzelmet!

2. Mind, aki bátran mellé áll, hatalmat kap,
Új hitet, új reményt, erőt nyer nap mint nap.
Tiszta legyen hát minden bűntől szívetek,
Az Ige fegyverével folyton éljetek!

3. Nem győz az ősi ellenség, nem érhet célt:
Krisztus az Úr, a bűn láncát ő törte szét.
Elmúlik bánat, gond, nem rémít zord halál,
Mert aki Krisztus által győz, az jót talál.

bizonyság

Ami egy kis közösségre igaz, igaz az Egyházra is.  A „közösség” az Egyház egyik legszebb elnevezése . Ebben a közösségben a kölcsönös ítélkezéseknek nem szabad helyet kapniuk. „Ha az Egyház fáradhatatlanul meghallgat, gyógyít és kiengesztel, akkor válik igazán tündöklővé – a szeretet, az együttérzés, a vigasztalás közösségévé. Sohasem távolságot tartva, sohasem védekezően, hanem megszabadulva a szigorúság minden formájától. Az Egyház ilyenkor a hit alázatos bizalmát sugározza az emberek szívébe.”

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Dosztojevszkij tudta, hogy a kiengesztelődés útjai akkor nyílnak meg, ha ráébredünk a jóság bennünk rejlő kincseire: „Ha mindenki felismerné a saját magában rejlő őszinteséget, hűséget, megtörhetetlen derűt, tisztaságot és a jó utáni vágyat…, akkor minden ember azonnal boldog lehetne.”

verses bizonyság

ISTEN KEZÉBEN

Az én számomra véletlen nincsen,
Derű vagy ború leng fejem fölött,
Mögötte ott van Atyám, az Isten;
Visszatekintve öröm, bú között
Tisztán látom mily bölcsen vezetett,
Érzem, hogy mily nagyon szeretett.
Édes béke száll szívem mélyébe:
Életemet Isten tartja kezébe.
Nem kell félnem, ha vész jő felém
Csak mit Ő enged, az eshet velem;
Szenvedéseknek sötét éjjelén járjak bár.
Béke, öröm tölti el kebelem.
Isten kezébe van az életem.
Javamra ad Ő mindent énnekem.
Ha tövis tép is, rózsa nő azon,
Hálaszó váltja fel majd panaszom.
Kezébe vette éltem kormányát
Megszabta bölcsen nekem az utat,
Rárakta a titkok homályát,
Mindig egy lépés csak, amit mutat,
És mégis megyek, amerre vezet,
Áldom azt a bölcs, hatalmas kezet,
Mely áldott, védett a múlt éveken,
Mely uralkodik a földön és egeken.
Reája bíztam életem ügyeit.
Csendben várom Őt míg intézkedik.
Mért előzném nagy csodás tervét?
Nem siet Ő, de el sem késhetik.
Mindent legjobban, legjobbkor végez
Tudom ő szeret – nekem elég ez.
Bármerre vezet, bízom benne, hisz




E földről a karja a mennyekbe visz.  Novák László

2-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Máté 5, 10-11 -

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Filippi 4, 8 -

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.  Példabeszédek 22, 6 - Új ford.

3-,.-,-,-,-,-,-

Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Zsoltárok 63, 4-5 - Károli ford.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

JÚNIUS 23.  Isten terve a földünkkel Jeremiás 32,16–27.42–44 A fenyíték pillanatában ritkán hiszi el a gyermek, hogy szülője jót akar neki, s hogy mindaz, ami most következik, amit éppen elszenved, a jövő ki- bontakozásának záloga. A fenyítékben, azt éppen átélve, még akkor is nehéz meglátni a kibontakozást, ha egyébként annak jogosságát nem vitatja az el- szenvedő. A próféta is ezzel küzd. Tudja, hogy a vész, mely a szent várost el- érte, jogos büntetés Istentől, és tudja azt is, hogy az ellenség serege nem fog félmunkát végezni. Miért hát, hogy neki most kell földet vennie? A próféta Isten szócsöve. Az a küldetése, hogy az Úr üzenetét érthetővé tegye annak, aki akarja azt érteni. A szó azonban most kevés, hiszen a vész zajában nehéz lenne meghallani a kegyelmi szót. Ezért Isten a jövőben elkészített kegyelmének üzenetét a prófétai cselekvésen át hirdeti népének. Jeremiás is bizonytalan, éppúgy, mint kései utódja, János, mikor a börtön- ből kérdezi Jézust (Mt 11) kiléte felől. Azonban az Úr iránti engedelmesség egyikük részéről sem kérdőjeleződött meg, elbizonytalanodásukban sem. Szolgálatuk ebben a feltétel nélküli hűségben éri el csúcspontját. /UG/ „Egy lélek sem vész el!” Apostolok cselekedetei 27,21–26 „Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt” – így biztatjuk magunkat és egymást a bizonyságtételre. A hűséges kiállás és tanúskodás akkor is fontos, ha éppen reménytelennek vagy alkalmatlannak tartanánk a helyzetet. Az, hogy egy fogoly kerekedjen felül és mentse meg a viharban veszni készülők életét, éppoly valószínűtlen, mint maga a megmenekülés. Nyilván nem Pál hajózási tudása vagy bármi más képessége nyitott utat a menekülésre a hajón utazó 276 embernek. A legtöbb emberi tudás, bölcsesség is csak arra lett volna elegendő, hogy felmérje, nincs reális esély a megme- nekülésre, legfeljebb a jó szerencsében bízhatnak. Pál azonban valami mást is tudott. Tudása a kegyelmes Istenről szólt. Arról, hogy van valaki, aki úr a tenger és a szél felett – a megmenekülésnek pedig az a titka, hogy erre a Valakire bízza magát. Ma sincs ez másként. S ha felelősséget érzünk a „velünk utazókért”, első- sorban nem az a kérdés, hol hibáztak, hogy ilyen bajba kerültünk, hanem hogy mi ne hibázzunk a hallgatással, hanem osszuk meg másokkal a meg- mentő Isten ismeretét és üzenetét! /UG/

-,--,-,,,,,,,- 

bizonyság

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18).
Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen bennünket hosszúnak tűnő távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk.
Azt mondja: "Eljövök"- és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza:"Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Ő közvetlenül népéhez és népéért fog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jött el a várva várt Vőlegény.
Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid időre elrejtőzött előlünk, de majd visszatér szeretete teljességével. Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni. Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon!
Ó Urunk, Istenünk! Ámen.  C.H.Spurgeon - Isten ígéreteinek tárháza
Nap és pajzs az Úr !(Zsolt 84,12)
                                

bizonyság

Jézus a Mátrában

Terméskő falvértezetében,
Szürkén, majdnem fenyegetőn,
Égbeszúró háromszög fejjel
Áll a templom a hegytetőn.
Várnak néznéd: három falucska
Süvegeli a zord tetőt:
A fakanál-faragók népe
Meg a szénégetők.
Lent, lent a völgyben mind a három,
Ide nem jő fel senki se;
Egyszer évben ha felsírallik
Falai közt a szentmise.
Lent, lent a völgyben a kisember,
A kis élet sír és sürög,
Fohászkodik a félig-élő
És a haldokló nyöszörög.
Pedig ha sír, pedig ha nótáz,
Ha elsőt, ha végsőt sóhajt:
Jézus nevét formázza mindig,
Jézust hív minden embert
S idehallom, csendül a csengő
Csepp oltárokon odalenn:
Három helyen mutattatik be
Az áldozat, a vértelen.
Csendül a csengő, megy a Jézus,
Kapaszkodik a hegyen át:
Viszi a pap a köves úton
A beteg ember vigaszát.
Az emberész gondolta templom
Ostyátlan virraszt a hegyen:
A Jézus, mint a tejesember
Házhoz megyen.
-,-,,--,,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,

Sík Sándor  (1949)

TI: (1949) Ejhaj, hóvirág!

Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jó világ,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a böjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.
Ejhaj, hóvirág!
Ez a világ jó világ,
Rajt az Isten ujja.
Mégis egyik fancsalog,
Másik meg az angyalok
Furulyáját fújja.
Ejhaj, hóvirág!
Fogsz te is még glóriát
Énekelni lelkem!
Téli hó, vagy nyári nap:
Így is, úgy is gazdagabb
Termőbb lesz a telkem.

bizonyság

VÁLLALD  A  KONFRONTÁCIÓT!!

Ef. Lev. 4:25.v…”Azért levetvén a hazugságot,szóljatok igazságot,

Ki ki az ő felebarátjával , mert egymásnak tagjai vagyunk !...”

Még ha szeretettel mondjuk is, az igazságot feszültséget teremt.

Ezért mindent megteszünk, hogy elkerüljük a konfrontációt.

Ezért van az is, hogy a kapcsolataink halva születnek sok esetben.

Talán különösen is egyes ember barátunkkal, testvérünkkel,atyánkfiával.

Ha a legkisebb ellenállás útját választjuk, akkor az  történik, hogy a folyok (és az emberek) elveszítik útjukat, mert :

a) a problémát  mindig csak újravakolják:

b) nem foglalkoznak vele és ettől csak rosszabb lesz :

c) csalódás fertőzi meg a kapcsolatot:

d) a felgyülemlő, de ki nem mutatott, le nem rendezett harag keserűséghez vezet::

e) a szeretetünk meghidegül ilyen esetekben rendszerint.

A konfrontáció elkerülése azt jelenti : hogy nem használjuk azokat az eszközöket, amiket  Isten azért adott nekünk, hogy az összhangot helyreállítsuk.

„ Béke mindenáron „- ez a Sátán taktikája !

Mindig , amikor komolyan veszed, hogy komfrontálódj valakivel, ezt suttogja,” Miért ? testvér ? Ez csak gondot  fog okozni. Majd csak rendbe- jön magától is.”

Ha hallgatsz a sátán hazugságaira, az biztos, hogy megöli a kapcsolataidat.

A Biblia azt mondja : „ Ha vétkezik atyádfia… intsd meg négyszemközt…”(Mt.18:15.v ) 

Ez azt jelenti, mintha ezt mondanánk.” „ Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy csak álljak és nézzem, hogy halálra dolgozod magad, vagy azzal rombolod az egészséged / lelkileg,testileg /, hogy nem mozogsz, az étkezési szokásaid,nem mondható megfelelőnek: a lelki élet- ben sem ,nem csupán a testiekben,vagy hogy túl kevéssel is beéred .”

Nem törekszel a nagyobb ismeretre, a több kapcsolatra ,az atyafiakkal, hit testvérekkel .

Vagy „ sokkal fontosabb nekem a kapcsolatunk annál, hogy hagyjam , hogy tönkremenjen, inkább nem szólok, ne kerüljünk konfrontációba.

/ nem vállalom a fekete bárány szerepét inkább /

Megmondani az igazat szeretetben azt  jelenti, hogy vállaljuk a konfrontációt, a kockázatot is.

Két alapvető meggyőződést igényel . Egyik : az őszinteség sokkal fontosabb, mint a konfliktus keresése.

Másik : a személy jólléte fontosabb, mint a saját  kényelmünk, Isten azért mondja : „ mondjatok igazat !” mert bármely más megközelítés csak rombolja a kapcsolatokat.

Tehát van valaki, akivel beszélned kell ma ??

Ha igen, imádkozz , aztán tedd meg!

„ szerző : Bobb Gass”- „ Mai Ige ! ”

Károli Gáspár   

Zsolt. 15,1
Dávid zsoltára. Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden

Zsolt. 15,2
A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. 

Zsolt. 15,3
Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. 

Zsolt. 15,4
A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja. 

Zsolt. 15,5
Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

bizonyság

JÚNIUS 20. A bűn hatásainak korlátozása Jeremiás 31,27–31 (28–32) Az első ilyen korlátozás, hogy Isten a bűn miatt bekövetkező halál és pusztulás átkát visszafordítja Krisztusban. Gondja van arra, hogy az élet győzedelmeskedjék a halálon. Ha nem ezt tenné, akkor már rég nem volna remény az emberiség számára. De az élet győz a halál felett – feltámadt a Krisztus! És Isten nemcsak gyomlál és rombol, hanem épít és ültet is. Ez egy újabb csodálatos ígéret. A második, hogy mindenki a maga bűnéért bűnhődik. Nem kell, hogy az atyák által elkövetett gonoszságért a fiak is bűnhődjenek, és fordítva. Ákán vétkezett (Józs 7,1.24–25), és családja is bűnhődött miatta. Anániás vétke miatt Safirának nem kellett volna meghalnia, de mindketten saját vétkükért haltak meg (ApCsel 5,1–11). Mivel kapcsolatok bonyolult rendszerében élünk, nem szabad felednünk, hogy cselekedeteink kihatással vannak a körülöttünk élőkre is. Azzal, hogy Isten egy új szövetség által kapcsolódik hozzánk, ez is a bűn és hatásainak korlátozását jelenti. Van és lesz lelki feltámadás az új szövetség, a kegyelem szövetsége alatt, amikor az Úr kicseréli a kőszívet hússzívre, hogy képes legyen engedelmeskedni Megváltójának.                                            „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak!” (Róm 6,12) Légy hű mindhalálig! Jelenések 2,8–11 Látszólag nem volt sok dicsekedni valójuk a szmirnai testvéreknek.          Az Úr is elismeri, hogy szegénységben, nyomorúságban vannak és lesznek. De nem csak ennyi; úgy folytatja, hogy ennek ellenére gazdagok. Ez érthetetlen? Pedig akik fiak, azok örökösök is (Róm 8,17). Minden a fiaké. Még nem élvezik az örökség egészét, de már a tulajdonuk. Ez ránk is vonatkozik, kedves atyámfia. Örökösök vagyunk, legyünk hálásak ezért! De a kitartásban, hűségben is gazdagnak kell lenni. Egészen halálig, a vérig kell küzdeni. Ugyanis, „aki győz, annak nem árt a második halál”, ami a kárhozat, a tűzzel és kénnel égő tó (Jel 21,8). Nincs semmi fontosabb, mint elkerülni a második halált! Ezért érdemes mindent kiállni. Lehet, úgy érzed, mivel hívő vagy, még nehezebb az élet. Álljon itt példának Pál apostol elkötelezettsége: „én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért” (ApCsel 20,13b). A szmirnaiaknak is rágalmakat kellett elszenvedniük a sátán zsinagógájától, sőt börtönt, nyomorúságot is. De itt az beszél, aki a halálon is Úr, aki meghalt, de most újra él. Követői is élni fognak – ne félj! Kitartás!

bizonyság

A tornyos ház

A múltak lelke körülem suhog,
Hang nélkül, hangos régi dallamok.
Egy házat látok, (emlékszel-e rája?)
Egy régi házat, (oly rég idegen!)
Tavaszi szellők mély titkú danája
E házról suttog mindig énnekem.
Szívem feléje oly vágyón repes.
Emlékezel?
Gyermekkorunk rózsás világa ez.
Kevély tornyának sokszínű ablakára
Rátűz az alkony csillanó sugára.
Két vén akác a kerítés megett,
A ház hűséges, sokvészlátta őre,
Békésen nézi a derült eget,
S az érkezőnek bókol jó előre.
Jó hintafánk az országútra les.
Emlékezel?
Gyermekkorunk rózsás világa ez.
S a kert, a régi kert! (emlékszel-e?)
Játékainknak lombos, hűs helye.
Tüskés fenyők, zöld bokrok árnyasában,
Szőlőszegélyes, füves utakon,
Ott szállt a fürge labda hajdanában,
Ott futkostunk, testvérek, egykoron,
Mind, együtt! (Ah, szemem könnyekbe vesz.)
Emlékezel?
Gyermekkorunk rózsás világa ez.
Emlékszel még a dörmögő vasútra,
Mely barna füstjét lombjainkra fújta?
Hát kint a Rákos-menti réteken,
Ahol fakardunk verekedni vágott,
Ahol sárkányunk szállott gőgösen,
Ahol tenyérbe zörgettük a mákot,
S töklámpát hordtunk, ha megjött az est.
Emlékezel?
Gyermekkorunk rózsás világa ez.
Jer, ülj le mellém, nyújtsd testvér kezed.
Melengessen csak az emlékezet!
Míg egymást átölelvén elmerengve,
Régmúlt napokba visszaifjodunk:
Kik elszakadtunk messze idegenbe,
Úgy érezzük, hogy mind együtt vagyunk.
Mind, mind, az is, akit a sír fedez.
Mért könnyezel?
Gyermekkorunk szent ihletése ez.