A Tízparancsolat szociológiája.
Mielőtt a Szentírás világrendjét tárgyalnánk, meg kell világítani a Tízparancsolatot.

I. „Én vagyok a te Urad és Istened, idegen isteneket ne imádj én mellettem.”
Azaz ne imádd a rangnak és a pénznek a bálványait, a világ szokásainak:
 Külsőségeknek, divatnak, fényűzésnek ne légy a rabja, se szolgája, mert nem ezekhez kell alkalmazkodnod, hanem a te Uradhoz és Istenedhez, Aki „Szellem és Igazság” s akik Őt imádják, szükséges, hogy „szellemben és igazságban imádják”, vagyis higgyék el szavát, kövessék az Ő törvényét és tartsák meg az Ő alkotmányát.
S mi ez a törvény?
Szeresd Istent  mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat, ez az egész törvény, mondotta az Úr; ez a Szeretet, a Testvériség, az Egyenlőség, vagyis az énnek és a minek az összecsendülése az isteni alaphang, a szeretet szerint.
II. Isten nevét hiába ne vegyed.
Azaz ne hivatkozz rá hamis ígéreteid kimondásakor, mert az Ő neve csak az Ő szent céljainak a pecsétje, amit az Ő szellemében vállalsz — hivatal, üzlet, ígéret — abban légy hű az Ő szelleméhez, az Ő Szent világrendjéhez, nem pedig a pogányhoz!
III. A szombat napot megszenteljed.
A szombatot, a sábeszt, vagyis magyarul az „ünnepet” akként, hogy világi szórakozásokkal — mozi, színház, kártya, kirándulás, rádió s egyéb világiakkal vagy testiekkel — ne töltsd el ezt a mennyeiekre és örökkévaló ismeretek szerzésére adatott mennyei napot, hanem csakis lelked kibontására, az isteniek megismerhetésére az Istennel és az isteni tervbe való bekapcsolódhatásra, törvényei megismerésére, örök célod, az Isten képmásává lételed felismerésére. Mert az ünnep a lélekért, nem a testért van. S akárhol vagy, erdőn, mezőn, városban, szabadban, templomban, vagy otthon, ezen a napon Vele, egyedül Vele kell foglalatoskodnod. Mint az Úr mondta: Keressétek Isten országát s annak igazságát, azaz törvényeit, feltételeit, jog- és államrendjét: igazságát az Ő országának, mértékeit, céljait, terveit, mert amíg nem ismeritek meg mindkét kijelentéséből: úgy a természetből, mint a Szentírásból, addig meg sem alapozhatjátok az Ő országának az eljövetelét Krisztus visszaérkezését.
IV. Tiszteljed apádat és anyádat, hogy jól legyen dolgod és hosszú ideig élj a földön.
Ennek a köznapi, morálison kívül van egy érdekes, misztikus magyarázata. Tiszteld Atyádat: Istent és Anyádat: a Természetet, illetve mindkettőnek a törvényeit. Lépj összhangra Istennel és a természettel.
S ti partnerünk, ti senkiből lett valakik, tiszteljétek legalább annyira a ti egyszerű szüleiteket, mint a Rangot és a Pénzt tudjátok tisztelni, még ha meggyőződésetek szerint tiszteletre se méltók személyéhez is van fűzve ez a két bálvány: a rang és a pénz.
V. Ne ölj.
Ne csak a testét, de a lelkét se. Sőt épp azt ne. Ne ölj, ne rombolj, ne ronts, ha nem tudsz helyére jobbat teremteni. Hanem alkoss, árassz több, szebb, nemesebb életet. Ne öld meg a másból kikívánkozó vágyat, gondolatot, érzést, ne fojtsd vissza a mások szellemét, hanem mindent nemesíts át és igazítsd Isten felé. Mert nem ölesre, hanem a tökéletesebb élet elősegítésére vagyunk egymás mellé rendelve — embereknek.

VI. Ne paráználkodj.
Ne fesd ki az arcodat, se a szádat. Ne légy ledér, ne öltözz buján, ne olvass izgató s felizgató pikantériákat, ne járj olyan helyre — legyen az színház, mozi, bár, vagy bármi is, ahol nem Isten lelke szerint táplálhatod lelkedet, ne a röhejt keresd, mert torzít, hanem inkább a könnyet, mely nemesít…
Ne írj, ne fess, ne olvass, ne nézz ledér, torz és pogány szellemű dolgokat, ne táncolj, kivált modern táncot s pláne modernül. Ne ébreszd fel másban a bujaságot, ne kívántasd meg magadat, ne testiségeddel igyekezz hódítani, ne a testieket — evés ivás, szerelem — hajszold, ne ínyenckedj, azaz ne légy túl testi, mert ezek mind a testi élvezetek erősítői, a lelki vágyak visszafojtói, tehát a paráznaság kitermelői.
VII. Ne lopj.
Ne hajszold a sokat, a többet, a kincset, a pénzt, a rangot, mert ezeknek a hajszolása ránt tele a tilos területekbe — lopni… Ne keress annyit, amennyit a mások kihasználásával és kizárásával keresnél, — ne élj a mások vérén, erején, kárán, könnyén, verítékén…
Ne lopj, ne orozz el magadnak két állást, mert két úrnak, mint az Úr is mondta, nem lehet szolgálni… Ne harácsold el mamut  fizetésekkel a kis fizetéseket… Ne legyen rendesen felüli hasznod… Ne lopj, ne vond el a te feleslegesedért a mások szükségesét… mert ez mind — mind — lopás. Ne takard el pogány jogrenddel az isteni rendet — az igazságot.
VIII. Ne tégy hamis tanúbizonyságot a te felebarátod ellen.
Azaz ne hazudj, ne rágalmazz, ne mondj valótlant. Légy igaz: ha szólni kell, se hozzá ne tégy, se el ne hallgass semmit. Ne dicsérd értéken felül a te árudat és ne szóld értékén alulira a másét, ne szólj az igazság vonalán se felül, se alul, mert mindez hamis tanúságtétel. S amíg hamis természetedet ki nem irtod, addig nem remélheted, hogy tagjává lehess Isten országának, mely — eljövendő a földön is…
IX. Ne kívánd a te felebarátod feleségét.
Ne válaszd el férjétől a feleséget, gyermektől az anyát, ne vedd nőül a más — feleségét, még ha a világi látszólagosság szerint el is vált, — mert „amit Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza”, — mondotta az Úr!
X. Ne kívánd a te felebarátod házát, földjét, szolgáló leányát, ökrét és semmijét, ami az övé.
Ki ez a felebarát? Zsidónak a zsidó, de keresztyénnek minden ember — a pogány is! Mert a zsidóság csak a törvény fele, de a keresztyénség a teljessége: betöltése!
Semmijét! Se munkaerejét olcsón vagy bitangul, se képességét túlzottan, vagy túlhajtva, se békességét megzavarva, se megélhetését elvéve, sem mit ami az övé, ne kívánd; hanem:
S most jön Jézus Krisztus két főparancsa, a Xl-ik és XII-ik parancsolat:
Szeresd a te Uradat és Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd                                                                                    Felebarátodat, mint önmagádat, mint önmagadat!                                                Mert ez és csak ennyi a törvény, ez a tíz darab negatív és Jézus két pozitív parancsa.
Azt a tízet ne, hogy ne tedd, de ezt a kettőt — igen!
Ez a törvény az Isten rendje s az Úr országának alkotmánya s a többi — akármikor, akárkik és akárhogyan szentesítették, mind-mind csak szokásjogba, szólásmódba, szofizmákba csomagolt pogány törvény, bűn, a sátán jogrendje, de nem az Isten szent és örök törvénye!
S mit látunk, kivált a Tízparancsolatban? Azt, hogy mindezeket a törvényeket átmagyarázta, átszankcionálta a — Sátán…
S mit látunk a világon?
Azt, hogy ha ezeken a törvényeken keresztül nézzük a világot, rá se ismerünk benne az Isten teremtésére…
Rá se ismerünk, úgy elrontotta a — Sátán; a Sátán alkotmánya, az a sok-sokféle és mindenféle pogány jogrend kelettől nyugatig, ó-kortól az új-korig…
S mi még doktorátust merünk osztani a — jogtudományból…

Aki Isten szomszédságában lakik
Egy angol utazó próbált Jeruzsálemben valakit találni, aki beszélt angolul és arabul is. Hallott egy amerikai misszionáriusról, aki a közelben lakott. Az utazó megállított egy arab fiút, aki ugyan keveset tudott angolul, de megkérdezhette tőle, hogy odavezetné-e a misszionárius házához. A kisfiú arca felragyogott és ezt kérdezte:
- Ahhoz a nénihez vezesselek, aki Isten szomszédságában lakik?
Ha egy tanulatlan utcagyerek felismerte azt, hogy ki jár Istennel, miért nem élünk úgy, hogy a világ meglássa mibennünk is Jézust?

Túlságosan elfoglalt emberek
Aki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy imádkozzék, talán sokkal elfoglaltabb annál, mint ahogy Isten valaha is tervezte az életére vonatkozóan. Teremtő Istenünk úgy tervezte az életünket, hogy abban megfelelő helye legyen az imádkozásnak is napról napra, egy egész életen át.
Miért imádkozzunk?
Ne imádkozzunk könnyű életért, hanem azért, hogy legyünk erősebbek! Ne imádkozzunk olyan feladatokért, amelyekkel egyenlő az erőnk, hanem imádkozzunk olyan erőért, amely megfelel feladatainknak! Aztán munkánk elvégzése nem csoda, hanem mi válunk csodává. Mindennap csodálkozunk az élet gazdagságán, amelyet Isten kegyelméből nyerünk.
53 órán át tartó imaközösség
Öt embert elzárt egy földomlás egy bányában Kentacky, Salemben. Semmi ennivalójuk nem volt. Teljes sötétség szakadt rájuk. Az egyikük megmenekülhetett volna, ha nem rohant volna vissza, hogy a többieket figyelmeztesse. Amikor a külvilágtól elzárt emberek felfedezték, hogy nem menekülhetnek meg, kezdtek imádkozni és énekelni. Imádságuk és dicséretük ötvenhárom órán át tartott. Aztán megmentették őket. Később a férfiak így tettek bizonyságot élményükről:" Péntek reggeltől vasárnap reggelig voltunk ott. Szünet nélkül imádkoztunk! Amikor a mentőalakulat elért minket, még mindig imádkoztunk!" A napvilágra került férfiak bányászsisakjaira ezek a szavak voltak bevésve: " Ha holtak leszünk, mire ránk találtok, tudjátok meg, hogy mindnyájan üdvözültünk!"
Meg nem hallgatott imák
Gyakran áldás nekünk az, ha Isten nem hallgatja meg imádságainkat. Néha ugyanis helytelen az indítékunk, máskor nem tudjuk igazán, mire van szükségünk, vagy ha ismernénk a körülmények részleteit, akkor sajnálnánk, hogy Istent zaklattuk valamilyen kérésünkkel. Kövessük az Úr Jézus példáját, aki így fejezte be imádságát a Gecsemáné kertben: A Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a Te akaratod!@ (Mt 26:42)
Kedves testvéreim, kedves barátaim! Vajon ha a mi imaéletünk kerülne nagyító alá, milyen következtetéseket lehetne levonni belőle? A kegyelmi idő még tart, éljünk azzal a nagyszerű lehetőséggel amit az imádkozáson keresztül nyerhetünk.
 "Ébredés!"
Az elmúlt években talán ezt a szót mondták ki a legtöbbet hívő körökben. A hívők sokasága kiált ébredés után. Akik valaha is részesei voltak ébredésnek, ma is nagy örömmel és hálával emlékeznek rá, és az ott nyert áldásokat egy életen át hordozzák magukban. Akik még soha nem éltek át ébredést, azok vágyva várják, hogy ez a csoda az ő életükben is megtörténjék. Az ébredés mindig Istentől jön, de nekünk embereknek meg kell fizetni az árát. A következő történetek mind ebbe az irányba terelik a figyelmünket. Azt is megláthatjuk, hogy az egyik legfontosabb kulcs az ébredéshez az imádság.

Három keresztyén típus

Egy lelkipásztor megállapította, hogy háromfajta keresztyén létezik: az ásítozók, a sántulást okozók, és a halálos csapást adók csoportja. A világosság és sötétség lelki harcában nekünk a kereszt katonáinak kell lennünk. Egyes hívők ásítozva vállalják a feladatot Isten országáért, és sohasem viszik előbbre Krisztus ügyét. Más keresztyének alkalmanként előállnak, de csak lesántítják a lelki ellenséget, és sohasem mérnek rá halálos csapást. A harmadik csoportba a végzetes csapást osztogatók tartoznak, akik komolyan veszik a lelki harcot, és odaszentelik magukat Krisztus ügyének. Kevesen vannak ugyan, de megfordíthatják a harc kimenetelét, mint Gedeon vagy Dávid tette. Ha valaki ma az ásítozók vagy a lesántítók csoportjához tartozik, átállhat azok közé, akik halálosan komolyan veszik a sátánnal való harcot, és Jézus nevében közreműködnek a végső győzelemben.
A keresztyénség szükségszer?
Egy fiatal hitetlen ügyvéd elhatározta, hogy olyan településre költözik, ahol nincsenek templomok, vasárnapi iskolák, sem Bibliák. Végre talált egy ilyen helyet és letelepedett. Még el sem múlt egy év, amikor egykori osztálytársát, egy fiatal lelkipásztort arra kérlelte, hogy menjen oda, vigyen sok Bibliát, prédikáljon és kezdjen vasárnapi iskolát, "Mert meggyőződtem róla, hogy keresztyének, vasárnapok, egyházak és Bibliák nélkül nagyon hasonlít a környék a pokolhoz, ahol nem lehet élni."
Mit mondasz majd Jézusnak?
Egy tizenkétéves fiúcska hite és ragaszkodása megragadta apjának bűnt és világot kedvelő kemény szívét. Így beszélt a gyermek: - Apukám te azt hiszed, hogy a sátán jobb lesz hozzád, mint Jézus. Szívesebben szolgálsz neki, mint Jézusnak? Mit mondasz Jézusnak, ha elé kell majd állnod? Felelet nélkül hagyta az apa ezeket a kérdéseket s továbbment, de kisfiának ez az egyszerű, de világos teológiája meghatotta.

Két csodálatos születés
Mi a hasonlóság a szűztől való születés és az újjászületés között? Mind a kettő felülről való. Mind a kettő Isten kegyelme által történik. Mind a kettő adatik, nem lehet kiérdemelni. Mind a kettőt az akarat alárendelése előzi meg. Mind a kettő Istenben való hit által történik. Mind a kettő Isten igéjén alapszik. Mind a kettő természetfölötti.

Áldott türelmesség
A kvéker jól megművelt kertjébe veszekedős szomszédjának a tehene gyakran betört. Egy reggel a tehenet gazdája telkére visszahajtva így szólt át: - Barátom, tehenét most újra visszahajtottam a kertemből, de ha még egyszer itt találom, akkor meglátja majd, mit teszek. Mérges hangon kiáltott vissza az összetűzésre kész szomszéd: - Halljam, mit tesz majd? - Megint csak visszahajtom - felelt szelíden a béketűrő kvéker.
Néhány kalász Spurgeon igehirdetéseiből a Lélekkel kapcsolatosan.
Isten országában nincsen olyan szabály, mely szerint, hogy a Lélek teljességét elnyerjük, reggel nyolckor sóvárogni, délben énekelni és négy órakor sóhajtozni kell. Isten Lelke a szabadság Lelke, mely a maga akarata szerint jön és távozik és saját belátása szerint működik.
Az ember egyetlen maradandó kincse a halhatatlan lelke, melyet ha elveszít, mindent elveszít. - Megnyerő cselekedet által több lelket lehet megnyerni, mint megnyerő szavak által.
Az, akinek az arcán a mennyország boldogsága fénylik, több lelket tud megnyerni Isten országa számára, mint az, akinek ábrázata a halál komolyságát tükrözi vissza .

ISTEN LELKE, SZÁLLJ LE HOZZÁNK!
(szöveg és dallam: Bányai Jenő)

1. Isten Lelke, szállj le hozzánk új korszaknak hajnalán!
Hitharcokban próbált néped, ím, előtted most megáll.

Kar: Zeng a hála néped ajkán, egy szív, egy cél szárnyat ad,
Jöjj, Úr Jézus, álld meg néped, Így Tehozzád hű marad!

2. Annyi korszak küzdelmében sorainkra szállt erőd,
Adtál nékünk Józsuékat, vezettek sok harcban ők.

Kar: Zeng a hála néped ajkán, egy szív, egy cél szárnyat ad,
Jöjj, Úr Jézus, álld meg néped, Így Tehozzád hű marad!

3. Néped újból most elindul, hisszük, hogy Te jössz velünk;
Jobbod megvéd, vezet minket, égi honba érkezünk.

Kar: Zeng a hála néped ajkán, egy szív, egy cél szárnyat ad,
Jöjj, Úr Jézus, álld meg néped, Így Tehozzád hű marad!


HÁLATELTEN
(szerző: Kovácsy József)

Hajtsunk ma fejet halottaink előtt,
Kik fegyverrel védték a magyar földet,
Kik életüket áldozták érettünk
Az utolsó pillanatig, míg léteztünk,
Még akkor is, mikor minden elveszett!
Hajtsuk meg zászlóinkat hőseink előtt,
akik Budát és Pestet védelmezték
Hősiességük példáját mutatva,
Heteken át vérüket hullatva
Megpecsételték a Halált, végzetet!

Hajtsunk fejet a megmaradottaknak,
Kik kitüntették magukat hűséggel –
Kik fegyverrel kezükben eposzt írtak,
A Sátán ellen dicsőséggel vívtak,
Hogy biztosítsanak új ezredet!
Hajtsunk fejet vérző nemzetünk előtt,
Mi magva volt a hős ellenállásnak –
Mi feltartóztatta kelet csordáit,
Így nem gázolhattak le a Rajnáig,
Védőbástyaként állva a terepet!

Hajtsuk meg térdünket Istenünk előtt,
Hogy megtartott minket az ősi hitben –
Hogy vállalhattuk a véráldozatot,
Hogy anyáink szülhettek friss magzatot,
Kiknek hangjától a világ reszketett!
Hajtsuk meg derekunk fiaink előtt,
Kik átvették szerepét e hős fajnak –
Hogy legyen erejük a vért csodára,
Ha kell új harcra, vagy megtorlásra,
Mert bűnhődik, ki ellenünk vétkezett!

HITTEM BENNED

1. Hittem benned, s most íme zengek
Irgalmad nagy tetteiről.
Értem ontott ártatlan véred
Minden vétket, bűnt eltöröl.
Zengek néked, mert a halálod
Értem mindent elvégezett,
Üdvöt szerző isteni Bárány
Sok vétkemért megöletett.

2.Hittem benned, s most íme látlak
Följebb, mint a zord Golgotán,
Nézlek téged mint győzedelmest,
Kit fény ékít szent homlokán.
Szószóló vagy fönt az Atyánál
Minden szívért, aki tiéd,
Mert menybéli fegyvereiddel
A Sátánt a földre veréd.

3. Hittem benned, mennyei bárány,
Tövisekkel ékesített,
Méltósággal meg koronázva
Most kormányzod fönn az eget.
Ítélkezni majd mikor eljössz
Élők s holtak dolgairól,
Mennyben, földön s a pokolban
Meghódolva mind leborul.

4. Hitből zengve szál fel a hálám,
Légyen tiéd a tisztelet,
Hű megváltó, mennyei Főpap,
Úr vagy minden más úr felett,
Isten áldott szent Fia, jöjj el
Fény árban s ég angyalaival,
Felhők szárnyán nagy diadallal
Jöjj, Úr Jézus, Jöjj mihamar!


HINNI KELL
Szerző: Komlósi Gizella

Mért vagyok én - tűnődöm szüntelen
vajon mi dolgom van idelenn?
Hiába, választ rá nem kapok,
értelmetlen gondolkodom.

Helyette inkább hinnem kellene.
A hit bátorít, bármiben hihetsz,
nélküle lelked üres verem,
melybe ha bele esel, vétkezel.

Erős vár, mit bevenni nem lehet,
nem is létezik csak.. képzelem,
mégis féltve őrzöm saját hitem,
már tudom mi a dolgom idelenn.

S teszem. Tehetnéd te is...
Majd ő lépésről lépésre vezet,
egyszer eljutok arra az útra is,
hol tűnődésem jutalmát elnyeri.

OKTÓBER 30.  Az Úr kincses edényei 2Korinthus 4,7–12 Mire kell bennünket Istennek ma  figyelmeztetnie? Néha úgy ébredünk, mint akinek nagy kincsek vannak birtokában: telve vagyunk erővel, egészséggel, van jó munkahelyünk, biztos anyagi hátterünk. Még talán lelki kincseink is felsokasodtak – itt természetesen ezekről ír az apostol –, sikerült bizonyságot tennünk valakinek, vannak megtérők a gyülekezetben. Ilyenkor gyakran elfelejtjük, hogy a kincs cserépedényben van: a csoda Istentől ered, és a dicsőség hozzá tér vissza, ő az alfa és az ómega. Más reggeleken úgy tekintünk ki szemeink homályos ablakán, mint akik teljes tudatában vagyunk törékenységünknek, átérezzük az éjszaka, talán az előző napok kínjait. Ilyenkor meg azt felejtjük el, hogy a cserépedény nem üres, hanem kincs van benne – az előző napi igemagyarázatok erre igyekeztek felhívni figyelmünket. Isten annyira szeretné, hogy e két fontos érzés találkozzék a szívünkben, és jó testvérként éljen ott mindig. Úgy törékenységünk tudata, mint Isten erejének felfedezése egyforma súllyal munkálja nemcsak üdvösségünket (bűn- bánat és kegyelem), hanem mindennapi növekedésünket is (alázat és hatékony szolgálat).  Nap és pajzs az Úr Zsoltárok 84,5–13 Könnyen éneklik ezt a zsoltárt Kórah fiai meg a lelkipásztorok – gondolhatjuk ma este –, akik megtehették, hogy egész nap Isten házában legyenek, ott szolgáljanak. De nem így mi, akik végigéltük az elmúlt hét, a hétköznapok viharait. Láttunk sok bűnt, nyomorúságot, fájdalmat, és mindebben lemerült lelki akkumulátorunk. De olvassuk csak el figyelmesen a 7–8. verset! Ezek a mondatok éppen erről szólnak, a vándorról, aki hozzánk hasonlóan végigjárta a megpróbáltatások, s talán az Istentől távoli élet útját. De rátalált lelkében az Úrhoz tartozás útjára, a lelke vált Isten templomává a Szentlélek által. És ha még ószövetségi környezetben is, de újszövetségi módon viszi a kegyelem, a feloldódás örömét. Erre a lelki hajlékra találjunk rá, rejtőzzünk el ennek örömébe, a szüntelen imádkozás állapotába, amely szakadatlan kapcsolatot jelent a mennyei Atyával. És akkor „áldott leszel a város- ban, és áldott leszel a mezőn” (5Móz 28,3), az imaházban és a munkahelyeden egyaránt. Ha a lélek örömét megragadod, nem a világban élő „szabadosok” lesznek irigylésre méltók a szemedben, hanem ők keresik majd rajtad keresztül az élet forrását.

 

DICSÉRJÉTEK AZ URAT

1. Dicsérjétek az Urat,
Mert Ő jókedvet mutat,
És az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.

2. Áldjátok Istenteket,
Isteneknek Istenét,
Mert az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.

3. Dicsérje Őtet minden,
Mert nagy csudákat tészen,
És az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.

4. Minden Őt magasztalja,
Mert Ő Uraknak Ura,
És az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.

5. Megemlékezék rólunk,
Látván nyomorúságunk,
Mert az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.

6. E földön minden testet
Táplál és bőven éltet,
És az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.

7. Áldjátok az Úr Istent
Minden népek naponként,
És az Ő nagy kegyelme
Megmarad mindörökre.
DICSÉRJED URADAT!
Szerző: Pecznyík Pál

Dicsérjed Uradat  Istennek hű népe,
te vagy országának,  legfényesebb éke.
Dicsérjed Uradat,  Ki vérén megváltott,
oly hont készít néked, mit szemed nem látott.
Angyalok milljói  mennyben Őt dicsérik,
Őt dicséri minden, a földtől az égig!
Emberek ajkukkal,csillagok fényükkel,
repdeső madárkák,csodás énekükkel.
Urunkat dicsérik folyók és tengerek,
hósapkás hegyormok, zöldruhás fenyvesek.
Dicséri Nap a Hold, villámok, viharok,
égen úszó felhők,  éjszakák, nappalok.
A teremtett világ, zengő énekkarban,
dicséri az Urat,zenében és dalban.
Dicsérd te is Urad,menyasszonyi népe,
készül már menyegződ, Jézussal az égbe!

 A SZERETET HATALMÁT ÁLDOM

1. A szeretet hatalmát áldom,
Mely Megváltónkban megjelent.
Csodás nevét szívből imádom,
Mert bűn mélyéből felemelt!
Úgy vágyom áldott, hű szívéhez,
Szeretetének tengeréhez.

2. Ó, mennyire szerettél engem,
Vágyott utánam hű szíved!
E nagy szeretet vonja lelkem,
Hogy járjak mindig csak Veled!
A bűnök éjét általjárta
Szeretetednek fénysugara!

3. Sok átkos bűnnek rabja voltam,
Mikor még éltem Nélküled!
Terólad tudni sem akartam,
De Te kerestél engemet.
Ha tudná ezt, ki bűnbe tévedt,
Akkor mindjárt Szeretne Téged!
 
4. Ó, drága Jézus, égi képed,
Legyen bevésve lelkünkbe!
Szent arcodról sugárzó fényed,
Hatoljon mélyen szívünkbe!
A szó, az élet áldjon Téged,
Lássék meg rajtunk dicsőséged!

2 Pét l, 3. 4; Gál 3, 27
. Dicsőségével és erejével meghívott titeket az Úr, értékes és nagy ígéreteket kaptatok, * Hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek.
. Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. * Hogy általuk.

Kinek milyen a. munkája, olyan a bére is

Urunk kijelentette: Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába (Mt 5, 20). De hogyan fogja felülmúlni a mi igazságunk, ha nem arat az irgalom győzelmet az ítélet fölött? (Jak 2, 13). Valóban, mennyire illó', mennyire méltó, hogy az Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény utánozza Alkotóját! Isten ugyanis a hívők kegyelmi megújítását és megszentelését összekötötte bűneik megbocsátásával, lemondott a kíméletlen bosszúállásról, és elengedett minden büntetést. Aki bűnös volt, már bűntelenné lett, és mivel már nincs bűne, megkezdte az erényes életet.
A keresztény ember igazsága azáltal is felülmúlhatja az írástudókét és farizeusokét, hogy nem tekinti ugyan semmisnek a törvényt, de elutasítja annak merőben külsőséges értelmezését. Ilyen szellemben tanította az Úr is tanítványait a böjtölésre: Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássék a böjtölésük. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat (Mt 6, 16). Ugyan milyen jutalmat kaptak? Hát az emberek elismerő vélekedését. Erre vágyakoznak, ezért mutatják magukat igazaknak. Nyoma sincsen bennük a lelkiismeretességnek: élvezik hazugsággal szerzett jó hírnevüket .Belső romlottságukat mások előtt képmutatásukkal leplezik, és még örülnek is annak, hogy e ha zugságuk révén jó hírnevük van.
Aki viszont szereti Istent, azt teljesen kielégíti az, hogy Isten tetszésére van. Nem is várhat ugyanis nagyobb jutalmat, mint magát a szeretetet. Mert Isten maga a szeretet, ezért minden szeretet tőle van. A jó és tiszta lélek úgy örül annak, hogy eltelhet ővele, hogy rajta kívül már másban nem is akar gyönyörködni. Hiszen teljesen igaz, amit az Úr mond: Ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6, 21). Márpedig mi más az ember kincse, mint életének és munkájának gyümölcse, eredménye. Mert amit az ember vet, azt is aratja (Gal 6, 7), és kinek milyen a munkája, olyan a bére is. És ki miben leli örömet, annak szívét az ezzel való törődés ejti rabságba. Ámde sokféle gazdagság van, és nagyon különbözők az élvezeti tárgyak is; ezért kinek mi a kincse, az után vágyódik szenvedélyesen. Ha az ember földi dolgok után vágyódik, ha el is éri, akkor sem teszik őt azok boldoggá, hanem szerencsétlenné.
Azoknak viszont, akiknek a mennyeiekre van gondjuk, és nem a földiekre, és nem a mulandókra törekszenek, hanem az örökkévalókra, azoknak abban van elrejtve romolhatatlan gazdagságuk, amiről így ír a próféta: Megkaptuk az Úrtól kincsünket és üdvösségünket: a bölcsességet, a tanítást és a jámborságot. Ezek az igazlelkűség kincsei! (Vő. Iz 33, 6). Ezek által és Isten kegyelmének segítségével a földi javak is mennyei javakká alakulnak át, mint amikor például sokan az istenszeretet szolgálatába állítják vagyonukat, amelyhez jogos örökségképpen vagy más módon jutottak. Amikor a szegényeknek osztják szét, amit csak odaadhatnak, olyan gazdagságot gyűjtenek maguknak, amelyet senki sem vehet el tőlük. El nem értéktelenedhet az a pénz, amit alamizsnába fektettek bele! És igazán legyen is ott a szívük, ahol ez a kincsük van, mert az ilyenfajta tőkét igen nagy boldogság kamatoztatni, hogy növekedjék, és nem kell attól félni, hogy netalán veszendőbe megy.

Péter apostol második levele l, 1-11

Buzdítás az üdvösség útjára

Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola (üdvözletét küldi) azoknak, akik velünk együtt ugyanabban a mindennél értékesebb hitben részesültek, Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus irgalmából. Töltsön el benneteket kegyelemmel és békével Istennek és Urunknak, Jézusnak az ismerete!
Isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.
Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő'. Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon.
Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.

HIMNUSZ

A haragnak végső napja
a világot lángnak adja,
ezt próféták szava mondja.
Reszket akkor holt meg élő,
hogyha megjön az ítélő,
mindent híven, számon kérő.
Harsonának csodahangja
hull a távol sírhalmokra,
trónszék elé hív riadva.
Természet és halál retten:
a teremtmény sírból felkel,
Bírájának hogy feleljen.
Kézzel írt könyv nyílik ottan,
világ terhe, minden, ott van
ítéletre fel rovottan.
Ha a Bíró ül a székben,
nem lappanghat bűn sötétben,
nem maradhat meg büntetlen.
Örök Isten nagy Fölsége,
Szentháromság fényessége,
szentek közé minket végy be! Ámen.

HIMNUSZ

Én szegény, ott mit beszéljek,
pártfogómul kit reméljek,
ahol még a jók is félnek.
Nagy Király, kit retteg minden,
te a jót megváltod ingyen,
jóság kútja, válts meg engem.
Rólam, Jézus, emlékezzél,
te a földre értem jöttél,
veszni aznap ne engedjél.
Értem fáradt drága tested,
értem hordta! kínt, keresztet,
ennyi munkád kárba veszhet?
Hű Bírája bosszulásnak,
add kegyelmét tisztulásnak,
míg nem jön a számadásnap.
Sóhajtozom vádlott módján,
bűntudattól lángol orcám,
légy kegyelmes, Uram, hozzám.
Örök Isten nagy Fölsége,
Szentháromság fényessége,
szentek közé minket végy be! Ámen.

OKTÓBER 28. Krisztusra formálódásunk 2Korinthus 3,12–18 Már előre látható, mennyiszer leszünk ma versenyhelyzetben: az iskolában, a munkahelyen, vásárlásnál vagy utazásnál, még talán a családunkban is. Mekkora öröm – ha lényegtelen dologban is, de – előrébb jutni a másiknál. Isten csak szomorkodva nézi keserű küzdelmeinket a semmiért, miközben megkérdezi: „Lelkiekben is szeretnél ennyivel előbbre jutni? Ugyanis lehetséges.” Az életünk előbbre juthat a megtéretlen emberénél: kapunk örök életet, rengeteg áldást ezen a földön. Előrébb juthatunk még az ószövetségi hívőnél is. Ismerjük Isten felfedett, leleplezett kegyelmét, ami kihirdettetett az egész világ számára. De ennél többet kaptunk, személyesen a fülünkbe, a szívünkbe is súgta a Szentlélek csendes, lelkeket meggyőző szava. Ennek gazdagságával töltsd be ma a szívedet, tudd velem együtt, hogy kiváltságosak vagyunk, s ez ajándék, amelyet méltatlanságunk ellenére kaptunk! Mondjunk le értelmetlen versengéseinkről, helyette Isten céljait ragadjuk meg! S mint előző napi igéink mutatták, ez nem egymás kárára, hanem javára történik: ha te ma előbbre jutsz az Isten képmására formálódásban, abból környezeted minden tagja nyerni fog. Állj ellen szilárd hittel! 1Péter 5,6–17 Lehet, hogy ma este elég erősnek érzed magad napi feladataidhoz, a vár- ható testi-lelki kihívásokhoz. De ez nem így van: sem te, sem én nem vagyunk elég erősek ezekhez: ha magunkban bízunk, csak összeomlás lehet az osztályrészünk. Mert lelkünk ellensége nagy erővel dolgozik a világban. Ma is látni fogjuk munkáját, és ez megroppantja emberi erőnket. De nem az Isten erejét, éppen ezért őbenne kell erőssé lennünk. Alázzuk meg magunkat, valljunk be minden bűnt és gyengeséget, ami bennünk van! Ekkor jön el az ő ereje, melyet hittel ragadhatunk meg. Ez már nem emberi erő, csalfa, vak remény, hanem szellemi erő, mely kioltja a gonosz minden tüzes nyilát. Erre mondja Pál apostol: „Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10). Ez az igazi szilárdság, hit és bizonyosság: mert a mi erőnk véges, az övé pedig végtelen. Kínálja, hogy ezzel induljunk harcba – és legyőzzük a legyőzhetetlent. Vegyük sorra most gondolatban a bibliai történeteket, amelyek erről szólnak! És a szereplők sora máig folytatódik az egyházban, amíg Isten erejére támaszkodunk. Folytasd ma te a sort!

OKTÓBER 27.  A Lélek szolgálatában 2Korinthus 3,4–11 Mi lelkesít bennünket ma reggel? Vannak mára feladataink, terveink, találkozások, meglepetések. Annyi minden lehetne a válaszunk, mégis gyakran csak egy szó: semmi. Isten ennél ízletesebb lelki reggelivel táplál bennünket: dicsőséges, öröm- teli napot kínál. Az „Angyalok városa” című film szerint az angyalok szeretnének velünk sorsot cserélni az emberi érzések nagyszerűsége miatt. Lehet, hogy a ma reggeli, nem túl nagyszerű érzéseinket szívesen el is cserélnénk velük. A Biblia szerint is szeretnének az angyalok velünk sorsot cserélni, de azért, mert mi Isten gyermekei lehetünk most az öröklétben. Keresd meg imában, hogy mit jelent ma a te életedben Isten sokféle neve (Gondviselő, Gyógyító, Tanácsos stb.)! Amire a legnagyobb szükséged van, ma Isten az lesz a számodra. És mivel ekkora reménységünk van (12. v.) abban, hogy ő gyermekeiként vezet bennünket végig ezen a napon, ezért teljen meg a szívünk lelkesedéssel, hálával, tagadjuk meg a hitetlenség keserű óráit! Sőt, szóljunk teljes nyíltsággal mindenkinek arról, hogyan éljük túl az életet, hogyan tölt be Isten bennünket mindennap Lelkének örömével!  A legbiztosabb védelem Zsoltárok 91 Könnyen hivatkozunk arra, hogy mi egész rendes hívők volnánk, csak hát ebben a korban, amikor ilyen a többi ember, talán még hittestvéreink is... stb. Istent nélkülöző panaszkodásunk helyett olvassuk el figyelmesen az igét! Eszerint a hívő élet elsősorban személyes út a mennyei Atyával – a bűnbánaton át a megtérésig, megtisztulásig, szívörömig. Éppen ezért sohasem foghatjuk másokra megtorpanásunkat. A Biblia arra tanít, hogy ne az emberekre nézzünk, mert ahogy mi, úgy környezetünk is nagyon változékony. Nekünk a sziklaszilárd Istenre kell néznünk, hozzá igazítanunk lépteinket. Különben elkeseredünk, az oldalunkon elesők lelkisége magával ragad a mélybe. De nekünk nem kell követnünk őket, nézzünk fel a Golgotára, kötözzük magunkat a megmenekülés bárkájához! Mert szolgálnunk kell mások felé, felelősek vagyunk értük, sőt erőt is kaphatunk erejükből (miként Illés) – de nem gyengülhetünk el gyengeségük láttán, hanem erősekként kell hordoznunk őket. Csakhogy előtte magunknak is azzá kell válnunk, amire a ragaszkodás, segélykiáltás és az Úrban való gyönyörködés útján lelhetünk rá. 

VÁRLAK URAM, JÖJJ HOZZÁM
Szerző: Lakatos Péter

1. Várlak, Uram, jöjj hozzám.
Hívlak, kérlek szólj hozzám.
Tudod, Rajtad kívül nincs más nekem,
Kiben bízhatnék, Tiéd egész életem.

Tiéd minden tisztelet, örökké!

2. Csak Benned bízom, Uram, egyedül,
Te megtartod életem.
Ismerem hangodnak szelíd szavát,
Csak szólj és indulok.

Tiéd minden tisztelet, örökké!

3. Látlak már Téged mint győztes Királyt.
Hallom angyalok kórusát.
Éneklem én is, hogy szent vagy Uram,
Szent vagy Istenem,

Tiéd minden tisztelet, örökké!



 MÁR KERESZTEM VÁLLRA VETTEM

1. Már keresztem vállra vettem,
S érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy; árva lettem,
Honja-vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém!

2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen bú, mely könnyet adjon,
Míg kegyelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el,
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell!
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya?
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bevezet majd szent Urad!
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.

NE AKARJ KERESZTEDEN KÖNNYÍTENI!
(Ismeretlen szerző)

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
Ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor elindult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kinyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyi város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább-indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
- mondja magában.
De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
S eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján , hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem! - kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
Rálépek én is! Reménykedni kezd.
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.
Még a Földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

„Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
De mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és!” kegyelmet nekem,
Hordozni mindhalálig csendesen

 

MORFONDÍROZÁS AZ ÉLETEMBŐL
Szerző: ifj. Bartha Sándor

Mi is az élet?
Mi is az életem?
Talán fény, talán félelem?
Bátorság, kesergés, érzelem?
Vagy akár szenny, ék, dísz,
dicsvágy, becsvágy, értelem?

Lehetne cél is, lehetne céltalan?
Lehet virágzó, vagy elszáradt,
tárgytalan, úttalan, parttalan, hontalan?
Az élet áldás, vagy átok, nehézség?
Életem szerelem, éhség vagy sötétség?

Ék vagyok, jellemes?
Kellemes, átlátszó?
Ponyvába beillő,
vagy csupán egy mondat,
vagy akár egy rövid szó?
Miért épp élet?
Miért nem elmúlás?
Miért nem pokol,
alvilág, ördögök, zokogás,
miért nem ridegség,
sötétség és halál?

Mi is az élet, mi is az életem?
Miből van, kitől van, kiért van, kérdezem.
Talán a gondolat, talán a hódolat,
talán kereszted, vagy trónod sugallja,
de érzem, hogy vagyok... köszönöm,
hogy vagy... csodálom.

Ahová helyeztél, ahová ültettél ott legyek,
ott találj, ha egy pillanatban majd
az életem felett a nagy óra megáll.

FEL, KRISZTUS JÉZUS OLDALÁN

1. Fel, Krisztus Jézus oldalán, itt az idő!
Öltse magára fegyverét minden hívő!
Az örök Isten szent Fia küzd véletek;
Csak aki benne bízik, az nyer győzelmet!

2. Mind, aki bátran mellé áll, hatalmat kap,
Új hitet, új reményt, erőt nyer nap mint nap.
Tiszta legyen hát minden bűntől szívetek,
Az Ige fegyverével folyton éljetek!

3. Nem győz az ősi ellenség, nem érhet célt:
Krisztus az Úr, a bűn láncát ő törte szét.
Elmúlik bánat, gond, nem rémít zord halál,
Mert aki Krisztus által győz, az jót talál.


A GYÖZTES OLDALÁN
Szerző: Bódis Erna Gizella

A Győztes oldalán van örök hazám,
csak az Ö oldalán vár a koronám.
Ö Vele, én mindent legyőzhetek,
nem állíthat meg senki hogy az Övé legyek.

A Győztes oldalán van örök életem,
csakis Benne hiszek és reménykedem.
Ö az én Pásztorom Ki engem elvezet
az örök Kánaánba felvisz engemet.

A győztes oldalán, hűséget esküszök,
Amit értem tett Ö, mindent köszönök.
Tudom hogy Ö Benne mindig bízhatok,
nem félek ha jönnek a gondok és bajok.

Ő, már győzött, s én Vele győzhetek,
a lábaihoz raktam terhemet.
Ö megváltoztatta régi életem
helyébe egy ujjat adott nekem.

Hiszem, és tudom, hogy Ö a Pásztorom!
Mellette nem éhezem és szomjazom.
Legeltet engem szép zöld pázsiton,
És ha szomjazom, az Életvizét iszom.

Ő, életet adott nekem s ujj ruhát,
fejemre teszi ,majd a győztes koronát.
Felharsan majd a győzelmi dal,
Jézussal győzünk, vár a diadal!

Teljes verzió

“Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónuson ülő ezt mondta: “Íme, újjáteremtek mindent”. (Jel 21,3-5)
Mit jelent az új teremtés? Talán tévedett Isten, amikor az első teremtés után azt mondta rá, hogy jó? Vagy a mostani világunk a béta verzió, a kísérleti fázis, és majd az eljövendő lesz az, ahol a hibák ki vannak küszöbölve?

Az új teremtés nem azt jelenti, hogy dózerolás után egy olyan új világ következik, aminek semmi köze az előzőhöz. Ha így lenne, akkor mi nem lehetnénk benne… A régi teremtés jó volt, de amit tönkretettünk benne, az bizony javításra szorul. Az életet élhetetlenné tettük, fájdalmat okoztunk és fokoztunk. Kezünkbe vettük az irányítást, eladdig, hogy Istent is kiutasítottuk saját világából. Ezen csak az újjáteremtés, egy nagy helyreállítás segíthet!
Az újjáteremtés viszont nem csak a jövő zenéje: “Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5,17) Mérhetetlenül büszkék vagyunk arra (talán a férfiak különösen is), ha sikerült megjavítanunk egy rossz bútort, gépet, ruhát, amit egyébként már kidobásra szántak.
Talán hasonló örömmel tölti el Istent, amikor olyan életeket „javít meg”, amiről egyébként már mindenki lemondott. Ez az öröm lüktet Ézsaiásnál is: „Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.” (Ézs 35,5-7)
Ha te vagy a vak, aki nem nem lát maga előtt célt, – ha te vagy a süket, aki nem hall egy vigasztaló vagy bátorító szót, – ha te vagy a sánta, aki nem tud továbbhaladni, – ha te vagy a néma, aki képtelen elmondani, – ha benned uralkodik az élettelen pusztaság: akkor menj Isten elé, kérd őt, mert az ő Lelke meg tud újítani, és örömmel meg is teszi.
Ha pedig azt gondolod, hogy te vagy a kivétel és ez a te esetedben lehetetlen: annál inkább adj egy esélyt Istennek, a “lehetetlen” dolgok a specialitásai!

MORFONDÍROZÁS AZ ÉLETEMBŐL
Szerző: ifj. Bartha Sándor

Mi is az élet?
Mi is az életem?
Talán fény, talán félelem?
Bátorság, kesergés, érzelem?
Vagy akár szenny, ék, dísz,
dicsvágy, becsvágy, értelem?

Lehetne cél is, lehetne céltalan?
Lehet virágzó, vagy elszáradt,
tárgytalan, úttalan, parttalan, hontalan?
Az élet áldás, vagy átok, nehézség?
Életem szerelem, éhség vagy sötétség?

Ék vagyok, jellemes?
Kellemes, átlátszó?
Ponyvába beillő,
vagy csupán egy mondat,
vagy akár egy rövid szó?
Miért épp élet?
Miért nem elmúlás?
Miért nem pokol,
alvilág, ördögök, zokogás,
miért nem ridegség,
sötétség és halál?

Mi is az élet, mi is az életem?
Miből van, kitől van, kiért van, kérdezem.
Talán a gondolat, talán a hódolat,
talán kereszted, vagy trónod sugallja,
de érzem, hogy vagyok... köszönöm,
hogy vagy... csodálom.

Ahová helyeztél, ahová ültettél ott legyek,
ott találj, ha egy pillanatban majd
az életem felett a nagy óra megáll.

FEL, KRISZTUS JÉZUS OLDALÁN

1. Fel, Krisztus Jézus oldalán, itt az idő!
Öltse magára fegyverét minden hívő!
Az örök Isten szent Fia küzd véletek;
Csak aki benne bízik, az nyer győzelmet!

2. Mind, aki bátran mellé áll, hatalmat kap,
Új hitet, új reményt, erőt nyer nap mint nap.
Tiszta legyen hát minden bűntől szívetek,
Az Ige fegyverével folyton éljetek!

3. Nem győz az ősi ellenség, nem érhet célt:
Krisztus az Úr, a bűn láncát ő törte szét.
Elmúlik bánat, gond, nem rémít zord halál,
Mert aki Krisztus által győz, az jót talál.

A GYŐZTES OLDALÁN
Szerző: Bódis Erna Gizella

A Győztes oldalán van örök hazám,
csak az Ö oldalán vár a koronám.
Ö Vele, én mindent legyőzhetek,
nem állíthat meg senki hogy az Övé legyek.

A Győztes oldalán van örök életem,
csakis Benne hiszek és reménykedem.
Ö az én Pásztorom Ki engem elvezet
az örök Kánaánba felvisz engemet.

A győztes oldalán, hűséget esküszök,
Amit értem tett Ö, mindent köszönök.
Tudom hogy Ö Benne mindig bízhatok,
nem félek ha jönnek a gondok és bajok.

Ő, már győzött, s én Vele győzhetek,
a lábaihoz raktam terhemet.
Ö megváltoztatta régi életem
helyébe egy ujjat adott nekem.

Hiszem, és tudom, hogy Ö a Pásztorom!
Mellette nem éhezem és szomjazom.
Legeltet engem szép zöld pázsiton,
És ha szomjazom, az Életvizét iszom.

Ő, életet adott nekem s ujj ruhát,
fejemre teszi ,majd a győztes koronát.
Felharsan majd a győzelmi dal,
Jézussal győzünk, vár a diadal!

MONDJ SZÍVEM DALT

1. Mondj, szívem, dalt és magasztald
Jézus Krisztus szent nevét!
Hálatelten, bűntől menten
Dicsőítsed nagy kegyét!
Kell csodálnod, hogyha látod
Irgalmát, mely végtelen!
Szívem zengjen s minden bennem
Hálaérzést szüntelen!

2. Kérd, hogy vére és igéje
Tisztogassa lelkedet,
Minden bűntől, átkos szennytől
Óvja s védje szívedet!
Higgyed végre, hogy a szíve
Minden bűnöst elfogad,
Bűnbánóknak, jobbulóknak
Bő kegyelmet osztogat!

3. Zengj, szívem, dalt, és magasztald
Jézus Krisztus szent nevét,
Mert ő rólad bűnbéklyódat
Diadallal törte szét!
Nagy Megmentő, Üdvözítő,
Benne éltünk rejtve van.
Higgyünk benne hálát zengve,
Üdvöt ád ő biztosan!


A HIT MINDENKIÉ
(Szerző: Dévényi Erika)

A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat
Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!