Sorsokat írok
A Göncölszekér vert acél rúdjából tollat faragok.
A tinta sötét éjszaka levébe mártom a hegyét.
Havas mezőkre, vak ködök falára sorsokat írok.
A kemény, konok ákombákomok állnak feketén.
Az angyalok hosszú széltrombitákon dalt dideregnek

s a pólusoktól az egyenlítőig zokog az Ember

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

 Legyen áldott
Legyen áldott a bánatosan forgó,
kevés jót adó világ
s benne az apró emberhangyák
nyüzsgő céljaikkal.
A folyókban legyen sok a hal,
az erdőkben a vad
s találják meg mások helyettem
az élet békességét.
Legyenek áldottak a nők,
akik a szemembe kacagtak:
Mézes legyen minden csókjuk,
legyenek szép gyermekeik.
S legyenek áldottak a szöszke fiúk,
kik márciusi fényzuhogóban
valami elhagyott mezőn
csontjaimmal játszanak.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,,-

 Alkony
Hűvös szeptember. Alkony.
A szürke tó
egy nagy kísértet fél szeme.
Lehunyt lelkem a másik.
A zúgó, vonagló testű fák:
átszúrt, iszonyú pókok,
utánunk kapnak, elszabadult
prédáik után.
Szélfútta őszi levelek,
menekülünk, futunk,
s fent kigyúlnak egy messzi kastély,
hívó ablakai.

Zúg az őszi szél
Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.
Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.
Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
- hiszen annyi van, annyi van! -
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.
Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.

Amundsen kortársa
Felesége kéri:
- Beteg vagy, fiam,
ne menj ma hivatalba! -
Két fia kéri:
- Láza van, apám,
ne menjen hivatalba! -
Dermedt madarak riadoznak:
- Nagyon hideg van,
ne menj ma hivatalba! -
Zúzmarás fák közt
bömböl a szél:
- Maradj az ágyban!
Ne menj a hivatalba!
Ő pedig feleli nékik:
- Nem lehet, fiaim,
be kell fejeznem a zárszámadást.
És fölkel az ágyból.
Míg dideregve mosdik,
régi latin szók jutnak eszébe:
Officium, officii = munka, tisztség, hivatal.
Debitum, debiti = adósság, kötelesség.
És titkolja, hogy reszket
és búcsút vesz és elindul a húszfokos hidegben.
Nem lelkesedik, nem rajong,
nem hajtja feszülő féktelenség,
nem fűti forró fanatizmus.
Hírnév, dicsőség, győzelem hármas-igéjét
nem lengeti rőt lobogón.
Egyszerű, józan és kérlelhetetlen,
mint a kenyér,
mint a zárszámadás,
mint a kötelesség.
Nézz utána, barátom,
amint köhögve lép ki az északi sarki hidegbe:
Kishivatalnok.
Kissé hajlott és deresedő.
Ötvenéves.
Amundsen kortársa.
Hős.
Az én apám s a te apád, barátom.
Angyalok citeráján
Chanson az őrangyalhoz
Micsoda forgalom!
Szemem előtt ezer jármű kering el,
- zirr-zurr! -
kocsi robog és villamos csilingel,
- csín-csín! -
roppant, zsúfolt autóbuszok cikáznak,
- tú-tú! -
motorok, mint fürge cicák, cicáznak,
- töf-töf! -
kocsi fordul, kicsi hijján kisiklik,
- jaj-jaj! -
emberek és lovak, autók, biciklik,
- zirr-zurr! -
rohan, szédül és kavarog ezer kör,
- csín-csín! -
nem tud rajtuk uralkodni a rendőr,
- tú-tú! -
Semmiképp sem bírom magam rávenni,
- jaj-jaj! -
nem merek a túloldalra átmenni,
- zirr-zurr! -
szeretem az életet általában,
- tú-tú! -
drága nekem nyakam, kezem és lábam,
- cirr-cirr! -
Őrzőangyal, akihez hajdanában
- zirr-zurr! -
fohászkodtam sötét gyermekszobában,
- töf-töf! -
nagyon kérlek, az Úrjézus nevére:
állj kicsit a sarki rendőr helyére!

Hajótörés a hitben 1Timóteus 1,18–20

Talán nem meglepő, hogy aki a legtöbbet munkálkodik az apostolok közül,

ilyen tisztán megfogalmazza a hitben való hajótörés okát, és az ellene való

harcot. Az ember egyik problémája az lehet, hogy kételkedik abban, hogy

Krisztus az ő életében is beteljesíti tervét. Ennek a kétségnek a következménye, hogy a saját lehetőségeit használva, az általa elképzelt tervet próbálja megvalósítani, vagy éppen az Úr tervét, de emberi eszközökkel. De ez egyik sem nemes harc, inkább csalásnak nevezhető.

A másik probléma ebből következik, hogy a kételkedés Krisztussal szemben is megmutatkozik, és a vele való személyes közösség helyett a holt betűk követése válik fontossá. A harmadik probléma, hogy az újjászületés után a Szentlélek által a lelkiismeret nagyon érzékeny műszerként jelez, egészen addig, míg a jelzéseket figyelmen

kívül nem hagyjuk. Emiatt azután egyre gyengébben, egyre ritkábban

jelez a lelkiismeret. Olyan ez, mint az iránytű nélkül maradt tájfutó. Teljesen bizonytalan az irányválasztása. Esetleges vagy éppen lehetetlen a célba érése. Pál apostol azt az utat ajánlja Timóteusnak, ami számára eddig megoldást jelentett. Neked is ez lehet a megoldás!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

El ne pártoljatok! 5Mózes 11,8–21

A választott népnek nagy kísértése volt az ígéret földjén, hogy a honfoglalás után megmaradt őslakosok szokásait tanulják meg. Mindig nehezebb az Úr igéjét követni, mint azt tenni, amit a többi ember. Gyülekezeteinkben is okoz problémát egymás cselekedeteinek követése. Néha több kísértést jelentünk egymásnak, mint segítséget. Pedig Isten azért helyezett közösségbe bennünket, hogy bátorítsuk a másikat, segítségére éljünk. Ez úgy valósulhat meg, ha először Isten szavára figyelünk, azt igyekszünk megérteni, és utána keresünk olyanokat, akik hasonlóan értették meg az Úr akaratát. Minden emberi gyakorlatot az ige mérlegén kell lemérnünk, különben elfordulunk Istentől,  és akkor annak következményeivel kell számolnunk. Ezek a következmények figyelmeztető jelek, hogy keressük a visszavezető utat. Engedjük, hogy Isten megmutassa, hol tart az életünk! Ő jót tervezett felőlünk, és ezt akarja

valóra váltani!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Imatárgyaink kiterjesztése 1Timóteus 2,1-4

Megdöbbentő, hogy mennyire magunk körül forgunk az imaéletünk területén. Készek vagyunk imádkozni azért, hogy jobban tudjuk végezni a

szolgálatunkat, nagyobb kegyelmi ajándékok legyenek az életünkben, sikeresebben tudjuk végezni küldetésünket. Pál apostol arra kéri Timóteust,

hogy egészen tág körre terjesszék ki az imádkozást: minden emberért. A

pontosításban pedig azokat sorolja fel, akik többet tehetnek azért, hogy

eredményes lehessen a lélekmentés. A zavartalan környezet sokkal hasznosabb, mint az üldözés. Pál apostol ezt a saját bőrén tapasztalta, sőt, ha nincs üldözés, tovább végezhette volna azt a munkát, amely már így is megdöbbentő a Bibliát olvasó ember számára. Bizonyosan kedves az Úr előtt, ha másokat is fontosnak tartunk az eredményes misszió előmozdításában. Tudsz-e úgy imádkozni a hatalom embereiért, mint akik fontosak a lélekmentésben?

Tudsz-e úgy imádkozni értük, mint önmagadért? Isten szeretné formálni

gondolkodásodat, imaéletedet. Azt kéri tőled, hogy ne csak akkor

imádkozz a hatalom gyakorlóiért, amikor a vezérfonal erre buzdít, hanem

rendszeresen, őszinte szívvel!

Jó döntés

 "És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt."

Lukács evangéliuma 15:20

Büszkeség, vagy józanész? Mire hallgatunk, ha tudjuk, hogy csak magunknak köszönhetjük nyomorult helyzetünket? Beismerjük rossz döntéseinket, veszünk egy nagy levegőt, és kimondjuk: "hibáztam, tévedtem, nincs mentségem"; vagy veszünk egy még nagyobb levegőt és azt mondjuk: "csak azért sem".

Jézus Krisztus jól ismert példázatában két testvér közül az egyik fiú azt hitte, megcsinálhatja szerencséjét, élheti világát. Az apja pénzéből, de nem az atyai ház számára nyomasztó szolgai légkörében. Jussát kikövetelte, el is ment, öröme, barátai addig tartottak, míg a pénze el nem fogyott. Jó ötletnek tűnt elszakadni az atyai háztól, de a moslékos vályúnál már másként látta a helyzetét. Az otthonról csábítónak tűnő "kinti" szabad világ, közelről már mocskos, üres, és kiábrándító.

Nem erre számított, de most mihez kezdjen magával? Döntött. Hazamegy. Megírta magában a védőbeszédét, és reménykedett az apja jóindulatában, hátha legalább béresként meghúzhatja magát – merthogy milyen jogon is kérhetne ezek után bármit is?

Nem ismerte jól apja szívét, de jól döntött. Elindult a helyes irányba, bár még szíve tele volt kérdésekkel, önváddal és keserűséggel.

Te hogy döntesz? Megmakacsolod magad, vagy elindulsz Isten felé, a helyes irányba? Még akkor is ha nem ismered, nem érted teljesen?

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

 Tékozló koldus

„Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”  Lukács evangéliuma 15:32

Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység... - hangzik a népi bölcsesség, és valóban. Irigység, az tényleg nincs benne, hiszen legmerészebb álmaidban sem kívánnád azt, amin a másik keresztül ment. És megérdemelte. Megérdemelte, mert emlékezz csak vissza, hogyan bánt veled múltkor! Igen, már öt éve volt, de azért te tudod jól mi történt azon a bizonyos „szerda délutánon”. És most végre. Most jól megkapta, ami igazán járt neki. - És vigadsz és örülsz, mert van igazság, a te igazságod. Ám egy halk hang párbeszédre hív a mennyből, és te elborzadva kapkodsz a szavak után:

- „Megbocsátás? Nem kell ide megbocsátás, Istenem. Tudod Te is jól. Tanulja meg csak a saját bőrén, hogy Veled nem lehet könnyelműen bánni! Mi? Hogy Te visszafogadtad? És ráadásul Te hívtad újra magadhoz? Miért, Uram? Miért őt? De hát nem érdemelte meg! Nézz rá! Igen, nézz csak rá! Nézz mélyen a szívébe, tele van szennyel és gonoszsággal, rosszindulattal, pletykával és bosszúvággyal.

Tudod, nem értelek. Nem értem, hogy fogadhattad őt vissza, hogyan kaphat tőled még áldást azok után, amit tett. Hogyan? Te ugyanúgy szereted, mint engem? Kegyelem? Megbocsátás? Kegyelem... Ahogy én is kaptam tőled. De...

Tudom, nincs de. Itt ennek már nincs helye, csak olyan nehéz ezt megérteni. Kegyelem. Kegyelem nekem is, Uram! Taníts meg örülni a másiknak, annak, hogy megtalált, hogy megtaláltad, hogy otthon van újból, és vezess engem is haza!”

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

 

SZEPTEMBER 29. Hálaima az ígéretért 1Krónikák 17,16–27 Dávid alázata rendkívül példás, ami megmutatkozik abban, ahogy Isten- nel beszélget. „Ki vagyok én?” – teszi fel a kérdést, amit Mózes is feltett, ami- kor Isten a fáraóhoz küldte. Igen nagy megtiszteltetésnek veszi, hogy Isten őt kiválasztotta. Az ígéret Dávid fiának is szól, aki majd továbbfolytatja a munkát. Amikor Isten ígéretek özönét árasztja ránk, mi is lekötelezve érezzük magunkat, és bőven árad belőlünk a hálaadás. Dávidhoz hasonlóan mi is feltehetjük a kérdést: „Kik vagyunk mi, hogy Isten minket kiválasztott?” Nagyon jól tudjuk, hogy Isten nem azért választott ki minket, mert mi valakik vagyunk, hanem azért, hogy valakikké tegyen. Jézus Krisztusban mi Isten gyermekei vagyunk, akik minden lelki áldásban részesülünk a Szentlélek által. Péter azt írja, hogy drága és nagy ígéreteket kaptunk (2Pt 1,4). Ma adjunk hálát, hogy Isten kiválasztott minket, és kérjük őt, hogy továbbra is áldjon meg, hogy ne hozzunk szégyent az ő nevére! Munkatársaink, osztálytársaink, szomszédaink vagy barátaink látják-e azt, hogy az Úr kiválasztottai vagyunk? Tegyünk ma bizonyságot nekik, és mondjuk el, hogy milyen csodálatos Istenünk van! Hadd hangozzék a mi ajkunkról is a hála! Ismétlés a tudás anyja Zsidók 5,11–14 Az ismeret egy idő után elhalványul bennünk, ha nem elevenítjük fel azt. Nyelvtanulásnál rendkívül hasznos dolog a megtanult szavakat újra átismételni és gyakorolni, hogy ne felejtsük el azokat. Egyik tanárom gyakran hangoztatta, hogy a nyelvészeknek naponta olvasniuk kell a szótárt. Ismétlés a tudás anyja. A keresztyének szótára és tudásuk forrása a Biblia, hiszen az életben való boldoguláshoz minden recept megtalálható benne. Jól élni egy- szerűen képtelenség alapvető ismeretek nélkül. Érzékszerveink akkor finomulnak ki a jó és a rossz megkülönböztetésére, ha az ismétlés folyamata rendszeressé válik. Isten azt akarja, hogy szentek legyünk, de a szentség el- érése a fáradságos, sokszor kimerítő igazságok naponkénti átélését jelenti. A tejjel való táplálkozás nem válik dicsőségünkre, ha már veteránok vagyunk az Úr követésében. Sohasem késő beülni az iskolapadba, és elővenni a könyveket. Mást tanítani eredményesen úgy lehet, ha mi is rendszeresen képezzük magunkat. Drága Tanítómesterünk, bocsáss meg, ha olykor elbukunk a vizsgákon!

-,-,,,-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Zsoltárok LXXI:1-13.

Könyörgés Isten kegyelméért a hajlott kor küszöbén

Amikor erőm elfogy, ne hagyj el engem Isten. A zsoltáros idősen foglalja össze hitének, élményeinek, bizonyságtételeinek summáját. Felirat nélküli zsoltár talán a fogság után keletkezett.

1-8. vsz: Rád támaszkodtam az anyaméhtől fogva. A zsoltár a sokszor megtapasztalt isteni kegyelemről, szabadításról szól. Születésétől Isten szövetségében él, ismeri az ellenséget, az álnok elnyomókat. Ezekkel szemben Isten az oltalom. (Lásd zsoltárok 31:2-4).

9-13. vsz: Ne vess el engem az öregség idején. Ellenségei ellen kér oltalmat, akik úgy vélik, hogy Isten is elhagyta.

Napi gondolat:

„Te vagy az én reménységem” (Zsoltárok 71:5)

A zsoltárost idős korában utolérik a betegségek, a testi legyöngülése. Ellenségei gúnyolódnak, hogy vénségében még Isten is elhagyta.

A zsoltáros hittel áll meg: Nem hagyta el Isten, sőt ő sem hagyta el Istent, aki a reménysége.

Emberek az elmúlást látják, a zsoltáros hitében még a jövő reménységét látja Jézus Krisztusban. Ámen.

Imádság:

Minden reménytelenség fölött reménységet adó, szabadító Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Te még az elhagyatott állapotunkban is velünk vagy, nem hagysz el. Vigyázz ránk, add a reménységet a szívünkbe, adj erőt, hogy jövőnk reménysége Te légy. Ámen.

AKAROM  

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely meg jelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam,

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit a tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

   Reményik Sándor, (Isten közelében, 17)

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ

                                                       

Szeress, amíg szeretni tudsz,

Amíg szíved érzőn dobog,

Mert ha már a tüze kihűl,

Ha benne a láng ellobog, -

Ami ezt a veszteséget

Felülmúlná, nincs olyan kár:

koldusnál is koldusabb vagy,

Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad

Éreztetni szereteted.

Jöhet idő, amikor már

Tennéd ezt, de nem teheted.

Fordulhat a sorsod balra,

S arra leszel utalva majd,

Hogy a mások szeretete

enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Olyan rövid az életed:

gyűlölettel, rút önzéssel

Szépségeit tönkre ne tedd!

Szeress, amíg szíved dobog,

Szeress, amíg ajkad lehel:

 Úgy visz Jézus a szeretet

Országába, a mennybe fel.

            Novák László

KÉSZEN VAGY-E?

Boldogan élsz, mert fiatal vagy,

Jársz és futsz és pihenned sose kell;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Gyűjtöd a kincset, nő a vagyon,

Telve a tested ifjúi erővel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Szállnak az évek, fut az idő,

Most az ajkad vidáman énekel;

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

Oly hamar eljön, leszáll az est,

Ballagsz csöndes, szomorú lélekkel,

Kész lesz-e majd szíved,

Amikor menni kell?

            Gerzsenyi Sándor

 

AZ ÚR JÉZUS FÁI

Ott a kedves őszi napsugárba kint,
gyümölcstől hajol meg a fák ága mind.
Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nékik.
Az Úr Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.
Kertjébe fogadta kicsiny életem,
S csupán egy a vágyam azóta nekem:
Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele.
Túrmezei Erzsébet

A szövetség megújítása 2Krónikák 34,29–35,6.16–18

Megdöbbentő, hogy mennyire feledésbe merült Jósiás korára a szövetség

tartalma, ígérete és a szövetségszegés miatti ítélet. Annyira más dolgokban

keresik a megoldást és a segítséget, hogy teljesen elfeledkeznek az Úrról. A

bálványokat tisztelik és keresik, de az Urat elfelejtik. Nehéz megmondani,

hogy mi miatt következik be ez az állapot a választott nép életében, de az

egyértelmű, hogy bekövetkezett. Sokan panaszkodnak ma arra, hogy nincs semmire idejük, mert a megélhetés gondjai lefoglalják őket. Bizonyos, hogy nem egyszerű ma a megélhetés. Vajon ki a hibás azért, hogy ennyire megváltozott a világ? Isten nem tud segíteni abban, hogy egyszerűbb legyen mindez? Talán az előző kérdések többünkben is felmerültek már. A kérdés az, hogy milyen választ találtunk rá. Ha valóban Isten keze rövid ahhoz, hogy segítsen, akkor más megoldás után kell nézni. Vagy olyan istent kell keresni, akitől remélhető segítség, vagy magunknak kell a kezünkbe venni a megoldást. Ezek viszont messze vezetnek

bennünket az Úrral való kapcsolattól. Elég egy generációs váltás ahhoz,

hogy ne lehessen tudni, mit mondott Isten. Vagy elég azokra hallgatni, akik

elferdítik az Úr igéjét, és hamarosan feledésbe merül az igazi kijelentés. Ismered- e a szövetség igéjét, ígéretét és ítéletét? Megrémít-e a kárhozat lehetőségének a gondolata? Mit is vár tőled Isten ahhoz, hogy az üdvösség lehessen a részed? Azt, hogy higgy! Miben kell hinned? Abban, hogy majd lesz valahogy? Vagy abban, hogy ha elég ügyes vagy, megoldod a problémádat? Vagy abban, hogy külföldön megtalálod a szerencsédet? Nem, ezek messze vezetnek az Úrtól! Higgy az Úr Jézus Krisztusban! Mit jelent hinni Jézusban? Azt, hogy rábízod az életed, és hűségesen megteszed, amit rád bízott. Neki engedelmeskedsz, nem pedig a magad feje után mész. Ha nem tudod, hogyan engedelmeskedhetsz neki, kérdezz olyan valakit, aki az ő szolgálatában áll! Jósiás megkérdezte Hulda prófétanőt, és megkapta a választ. Jósiás újra elkötelezi

magát és a választott népet a szövetség megtartására, majd megünneplik

a páskát és a kovásztalan kenyerek ünnepét. A megélhetés gondjai miatt

üresek a padok Isten házában. A szövetség megújítása hozhat ebben változást. Csak az tud ünnepelni, aki tapasztalta az Úr gondoskodását, szabadítását. Az ilyen embernek nem unalmas az Isten tiszteletére szánt idő. Megtapasztalások nélkül Aranyszájú Szent János sem tud meggyőzni egy embert sem arról, hogy jó az Úr és gondviselő. A megtapasztaláshoz pedig az odaszánáson keresztül vezet az út. Isten kész újat kezdeni veled!

-,-,-,,-,,-,-,-,-,-,-,,-

Dicsőítés kegyelemben való élettel 1Timóteus 1,12–17

Pál apostol saját életpéldájával bátorítja a levél olvasóit a Krisztus kegyelmének elfogadására, és arra, hogy azzal az Úr dicsőségére éljenek. Az, hogy Krisztus kegyelemmel fordult felénk, nem tőlünk van, hanem tőle. A kegyelem elfogadása a mi feladatunk, de az nem csak annyi, hogy elfogadom az üdvösséget. Hiszen nem ennyit tartalmaz a felkínált kegyelem, hanem ennél jóval többet. Azt is, hogy az elfogadó élete megváltozik, és benne kibontakozik az Úr akarata és terve, és mások számára bátorítást, reményt nyújt. Hányan voltak, akik nem sodródtak olyan messze Krisztustól, mint az apostol, aki „őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember volt”, és mégis dicsőségére tudott élni, mert elfogadta a kegyelmet! Te mennyit fogadtál el ebből a kegyelemből? Csak annyit, amennyire éppen szükséged volt? Vagy ennél valamivel többet? Esetleg igyekeztél elfogadni mindazt, amit kegyelméből az Úr felkínált számodra? Mire ösztönöz másokat a Krisztustól kegyelemből kapott életed? Ha arra, hogy ők is elfogadják, akkor dicsőíted őt igazán! Magasztald

őt azért a kegyelemért, hogy általad mások életet nyerhetnek!

Külsőségeiben is ékes Páska ünnep 2Krónikák 35,7–15

Megdöbbentő az -az önzetlenség, ami megmutatkozik a Páska előkészítésében, mert nem az számít, hogy ki engedheti meg magának a páskabárány megvásárlását, hanem csak az a fontos, hogy minden ember részese lehessen a Páska vacsorának. Még azok is, akiket a szolgálat végzése távol tart az előkészületektől. Van, aki lemond a saját tulajdonáról más javára, van, aki elvégzi a munkát a másik helyett. A kapuk nem maradnak őrizetlenül, nem válnak kiszolgáltatottá az ellenség számára. A másokért végzett szolgálat miatt nem marad senki éhesen, senki nem szenved hiányt a választott nép közül. Van mit tanulnunk Jósiás királytól és kortársaitól. Az ünnepeken sokszor lankad a figyelem, és az ellenség belopózik és megrontja azokat. Figyelmetlenségünk vagy nemtörődömségünk miatt némelyek rossz szájízzel mennek el

ezekről az alkalmakról. Kérjük Istent, hogy segítsen önmagunk helyett másokat fontosnak tartani az ünnepek alkalmával! Hadd legyen önzetlenségünk mások számára áldássá és Isten magasztalásának okozójává! Éljük meg, amire Isten lehetőséget adott!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

FÉNYE VILÁGÍT 

Lukács 24:50-51

Kiviszi őket Jeruzsálemből

Betániáig viszi ki Ő,

két áldó karja kék felhőt tartva

szemük láttára az égbe nő,

Elszakad tőlük, eggyé a mennyel.

Ott várja Atyja győztes Fiát.

Mennybement Jézus fénye világít:

bevilágítja Kálváriánk…

            Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

ÍGY TÖRTÉNT 

Lukács 24:36-52/a

ELŐSZÖR: megjelent békességet kívánva

s a régi tizenegy  hódolattal imádta.

Első rémületük: - valami lelket látnak -

eltűnt, mikor szemük hitt már a nagy csodának.

Lábait, kezeit sebeinek helyével

megmutatta nekik s ők hallal, lépes mézzel

Megkínálták Uruk, Aki elébük tárta

saját útját, utunk,- készülve búcsúzásra.

A nagy parancsot is hogy majd tanúi lesznek

vértanú   papjai  a győzelmes keresztnek.

Saját maga helyett Szentlelkét megígérte,

AZTÁN azt a helyet velük elhagyva, ér-e

szelíd Bethánia  szeretett határába.

VÉGÜL áldania  kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt a földtől. Sehol nem volt.

Kéklő felhő alatt  átölelte a mennybolt.

Ők néztek utána. A megnyílt égben látták

Atyja jobbján állva – s hódolttal imádták.

   Kárász Izabella, (Fényből fényességet, )

910(Krisztus mennybemenetele, Luk 24,50)

EGYETLEN VÁGYAM  

Minden szavam érjen az égbe fel, minden dal, mit az ajkam énekel.

Minden betű, mit leír a kezem,  a Tied legyen, én Istenem!

Minden sóhaj, mely ajkamon fakad, minden, mi éget, itt, a Nap alatt,

minden, mi fájó, én azt leteszem, és azután már észre sem veszem.

Minden reménység, amely összetört,  minden ima, mit lehúzott a föld –

és Tehozzád, ó, fel soha nem ért, íme, itt zokog, bűnbocsánatért.

Minden idő, mely hasztalan suhan, e sártekén, ez örök borúban,

add, hogy eltűnjék: Téged lássalak, és mindörökké Téged áldjalak!

Minden időmet Te oszd be, Uram, hogy Hozzád érjen egykor az utam!

egyetlen vágyam csak az lehet nekem,  hogy Tied legyen egész életem!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Ó, GYŐZELMES, NAGY KIRÁLYUNK

Ó, győzelmes nagy Királyunk, Ki által nyertük váltságunk,

Milyen nagy dicsbe mentél. Isten jobbján fönt a mennyben,

Az égi lelkek körében, Királyi székbe ültél.

Üdvben, fényben, fenségesen, Győzelmesen   uralkodol.

   Ég és föld csak néked hódol. A kérubok nagy serege,

Szeráfok ékes éneke Tenéked zeng, Királyunk.

Te meg szerzéd, ó, Mesterünk,Az örök üdvöt minekünk,

Melyért mi áldva áldunk. Zengjen, csengjen  a dicséret

És tisztelet, hálaének Dicsőséges szent nevednek!

Jézus, várunk kegytrónodról, Hol győztesen uralkodol;

Jöjj, mint egykor ígérted! Hozzánk oly irgalmas voltál,

Hogy véreden megváltottál:Vidd győzelemre műved!

Addig mindig imádkozva És vigyázva  várunk Téged,

Hogy majd együtt legyünk véled.

(énekszöveg)

            KRISZTUS AZ ATYA JOBBJÁN  

Fent van, Nékem Közbenjáróm az, Atyánál székhelyed.

Honnan nagy hatalmas kézzel szolgáid védelmezed.

Fent ülvén a dicsőségbe‘ koronát fejedre téve

áldnak és dicsérnek ott s hódolnak az angyalok.

Elvégezted nagy munkádat, Önmagad feláldoztad.

bűnei kötelékéből  népedet feloldoztad.

Azzal nékünk üdvöt adtál, hogy miérettünk meghaltál.

Hogy a sírból kijöttél, feltámadást szereztél.

A Te működésed mostan a szentélyben odafent,

Hogy terjeszd az élet-erőt Igéd által idelent.

Bárkinek is adsz kegyelmet. kik Tehozzád hittel jönnek;

Nékünk azt már megadtad,vegyed érte hálánkat.

Néped neve fel van írva melledre, ó, Jézusom.

Akik Hozzád jönnek sírva, elfogadod, jól tudom.

Képviselve vagyunk Véled, Isten elfogadott téged

mi helyettünk. És Te ott készíted a hajlékot.

Nem felejtkezel meg, ó, Te azokról sem Jézusom,

Kik még a világban élve nem haladnak utadon.

Értük kéred szent Atyádat, hogy kímélje meg e fákat,

melyek még gyümölcs helyett csak levéllel díszlenek.

Szenvedésed érdemét az Isten tudja jól, nagyon,

És helyettesítesz minket örömmel mindenkoron;

Azon vagy, hogy Isten nékünk adjon békét, legyen vélünk,

s hozzád vonja mindazt majd, ki eddig távol maradt.

Ó, nagy Főpap, légy Te áldva, hogy oly jó vagy mihozzánk,

Nem vagy olyan messze tőlünk, áldásod adtad reánk.

Érdemeddel védj meg minket, esedezzék értünk Lelked,

S ha e földről távozunk, végy öledbe Jézusunk.

(énekszöveg)

A SZIGET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a

SZERETET!!!

Zsoltárok LXIX:14-37

14-22. vsz: Végtelen irgalmad szerint fordulj hozzám. A zsoltáros emberektől még szánalomra sem számíthat, ételébe mérget tesznek, ecettel itatják. Hittel fordul Istenhez: Ismeri az Ő kegyelmét, szabadítását, melyet a szövetséges nép oly sokszor átélt.

23-29. vsz: Töröltessenek ki az élet könyvéből. A zsoltáros nem ismeri az ellenség szeretetét. Átkot szórva kér Istentől büntetést rájuk.

30-37. vsz: Dicsérjék őt egek és a föld. Zárás: hálaének. Látja helyzetét és benne a szabadító Isten jelenlétét. Isten magasztalása fontosabb mindenféle áldozatnál.

Napi gondolat:

„Látják ezt majd a szenvedők és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék szívetek” (Zsoltárok 69:33)

A zsoltárost a gyülekezethez, az Istenhez való ragaszkodásában gúnyolják, emberektől segítséget nem várhat, amibe már belebetegedett. Ő továbbra is áldja Istenét. Nem távolodik el emberileg Istentől, melynek gyümölcse: Isten az Ő szabadításával veszi körül.

Életünkben tudjuk hittel, Istenhez és gyülekezethez tartozással elfogadni Jézus Krisztus szabadító kegyelmét. Ámen.

Imádság:

Úr Jézus Krisztus! Sokszor türelmetlenek vagyunk Veled szemben, nehezen viseljük a környezetünk reagálását.

Könyörülj rajtunk, adj erőt, hogy mindenkor hittel ragaszkodjunk Hozzád, gyülekezetünkhöz, hittel várjuk a Te szabadító kegyelmedet. Ámen.

A SZIGET
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.
Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség,- itt
minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet!- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és
boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki,ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt- mondta a Tudás.
- Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a

SZERETET!!!

 

--,,-,,,-,,,,,,,,,-,,-,-,-,,,,-,-,-,-

A jó példa követése jó sorsot hoz Jeremiás 35,12–19

A Mindenható milyen nagyra tartja az engedelmességet. Az Ószövetség és

az Újszövetség számos története és mondata utal erre, mint például: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál...” (1Sám 15,22) Miért? Örömét leli Isten abban, hogy az embereket irányíthatja, afféle szórakozás gyanánt? Nagyon hitvány emberi gondolat lenne ez. Ezzel szemben az engedelmesség nem más, mint a jó tanács megfogadása. Istent nem pusztán hatalma és felsőbbsége emeli parancsosztó szerepbe, hanem bölcsessége és irántunk bizonyított szeretete. Jézus mondta: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27) Az ember javát szolgálta Isten parancsalkotása. Ezt belátni, vallani nem is túl nehéz. A gyakorlatban azonban komoly gondjaink akadnak az engedelmességgel. Gyakori

a mérlegelés, tépelődés. Sok kedvezőtlen hatás töri le lelkesedésünket, olyanok

például, mint mások önző és az igazságot is elferdítő bibliaértelmezése, a nevetségessé válás érzete és ezekhez hasonlók. Honnan merítsünk erőt?

Az engedelmességhez kellő erőforrást biztosíthat, ha a próféciában szemlélhetjük, hogyan tartja nagyra és jutalmazásra méltónak a hatalmas Isten az engedelmes emberi magatartást. Jó lenne, ha elegendő ok lenne az engedelmességre az, hogy mit gondol rólunk és dolgainkról Isten! /KB/

„Kelj fel, kiálts a te Istenedhez!” Jónás 1,1–6 Jónás történetét a kétségbeesés, a tudatlanság, a reménytelenség és a bizonytalanság

hatja át. A bajba keveredett emberek hiedelmei, mindazok,

amiket korábban a képzelt, kitalált istenekkel kapcsolatban gondoltak, egyszerre szertefoszlottak. Miért? Mert pontosan tudták, hogy a hitüknek semmilyen alapja sincs. Ugyanezt gondolja a hitről ma is az ember, de már felvállalva érzelmeit, tagadva az istenségeket, közöttük még a létezőt is.

Ha pedig egy kicsit továbbgondoljuk Jónás történetét, akkor kiderül, hogy

valóban értelmetlen a kitalált istenekhez könyörögni, azok bizony nem léteznek, tehát nem is segíthetnek. Van azonban élő Isten, aki hall és cselekszik. A történet érdekes részlete, hogy éppen csak az nem imádkozott, aki ismerte az élő Istent. Manapság nem ismétlődik meg ugyanez a jelenség? Sajnos a válasz ez: dehogynem. Mindenféle hiedelmekbe kapaszkodnak az emberek, miközben a keresztyének hite nem lángol, nem mutat utat a megoldáshoz. Az a sok-sok keresztyén, akiknek milliárdosra tesszük a létszámát, nem harsogja Isten segítő munkáját annyira, mint a bankok, csodaszerek, fogyiklubok, önsegélyező

egyesületek a maguk kétes megoldásait. Legyünk olyan hívők, akik a leglelkesebben és a legtudatosabban kiáltanak Krisztushoz, abban a biztos reményben és meggyőződésben, hogy ő tud igazi megoldást hozni a mai ember problémáira is!

-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-

Nehéz idők, áldott inspirációk Jeremiás 36,1–10

A Jeremiás általi rémisztő prófécia céllal írattatott meg. Bejelentette a közelgő, elkerülhetetlen eseményeket, amelyek mindent átformálnak majd. Izrael népe a babiloni fogság alatt sokat tanul és tisztul majd. Miért hirdeti ki Isten előre, hogy mit fog cselekedni? Nem fognak így elmenekülni az emberek a felelősségre vonás elől? A mindenható Isten nem egy elkerülhető és kijátszható ellenőr. A közelgő nyomorúság azért lett meghirdetve, hogy esélyt kapjanak az emberek a változásra. Sokkal bölcsebb a hírből hallott veszedelmet komolyan venni, mint megvárni, amíg rátör az emberre. Isten döntéshelyzetbe hozta és hozza ma is az embert. Nincsenek nyitott kérdéseink azzal kapcsolatban, hogy az ember élete mérlegre lesz téve. Tudjuk, hogy mindenkit el fog érni a számadás, és azt is tudjuk, hogy annak a pontos ideje rejtve van előlünk.

Mit várt Isten a meghirdetett prófécia hatására? Azt, hogy az emberek magukba szálljanak, elismerjék, hogy megérettek az ítéletre, befejezzék helytelen cselekedeteiket, és keressék a megbékélést Istennel. A menny ura megszentelni és ezáltal megmenteni szeretné az embert. Ezt a szeretetet kell tudnunk felismerni, amikor ma, modern körülmények között olvassuk a Bibliát!

Andreas Gryphius: Szonett a kenyéradó Úrról

Akarsz továbbra is, te bús szív, búslakodni?

Nyeled keserűen a száraz kenyered?

Italod sós-fanyar könnyekkel kevered? –

Urad halálosan szeret! Ha nem tud adni

Tanácsot senki, Ő nem fogja megtagadni.

Éhséget nem tűr Ő, megadja így neked

A kínban ételed. Áldván a keveset

Megsokszorozza Ő. Ha népét jóllakatni

Akarja s oktatni Fülöpöt, elfut az

Ínség. Ó, éhezd Őt mikor magát, igaz

Mennyei kenyeret, úrvacsoránkban adja!

Ha nincs próféta már, ha Sálem torz Igét

Hall Mózes székiből: Rá néz város, vidék.

S az elepedtet Ő hajlékába fogadja.

Andreas Gryphius – Szénási Sándor

Siklós József:  Gyomor vallomása

Többre értékeltem

Áldásnál – a lencsét,

Zsarnokká lett rajtam

Csúf telhetetlenség.

Sóvárogva vártam

Ínyenc csemegékre,

(föld kétharmadának

Volt-e még ebédje?)

Válogattam váltig:

„Más kéne, nem így jó!”

Félem, hogy számon át

Ronthat meg a Kígyó,

Pedig a szívembe

Lopta be a mérgét,

S míg belesütötték

Fák megőrölt kérgét

Sokan kenyerükbe,

Így maradtak élve,

Magamét bírálta:

„Friss, puha, fehér-e?”

Sötét zugba bújva

Magam falatoztam...

(öt kenyér – ötezret

Táplált: megosztottan!)

„Istenük a hasuk,

Végük veszedelem...”

- Hasam bálványától

Szabadíts meg engem!

Negyvennapi böjtöt

Ki vállaltál értem:

ÖNMAGADDAL táplálj

Borban és kenyérben!

Siklós József (Hozsannázó napok, III. Kötet. 608.old)

 

 

 

Szabolcska Mihály:BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem…
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ez utánra is velem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem…
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

Túrmezei Erzsébet: MA

Erődet egy napra kérem. Uram,  ma áldd meg életem,
de csak azt add meg énnekem,amire ma van szükségem.

Minden napnak más a terhe. Új gondot hoz minden új nap,
s ma nem tudhatom, hogy holnap mit mérsz Atyám, gyermekedre.

De egyben bizonyos vagyok: megújuló hűségedben.
Ma is az hordozott engem, s holnap is rátalálhatok.

Ma légy velem, Szentlelkeddel, hogy a kötelék, mely veled
összeköti életemet, holnapig se szakadjon el!

Hiszen irgalmas hű kezed új meg új szabadítással
szövi szüntelenül által napjaimat, életemet.

Lépésről lépésre vezet. Minden gondom rávethetem,
amíg egyszer megtehetem legutolsó lépésemet.

Túrmezei Erzsébet

 

 

Haluszka Margit: CSAK EGY NAPRA

Nem kutatom a jövendőt,
várjanak bár hosszú évek.
Naponként hordom keresztem,
csak napokból áll az élet!

Egy nap gondja sose súlyos,
egy nap terhe sose fáraszt.
És az erő mindig oly nagy
mit rám az Ég kiáraszt.

Csak egy napra, csak egy napra
adj erőt és győzedelmet!
Csak egy napra, mindig mára
S holnap mindent újra kezdek!

Csak egy napra legyen enyém
hit, szeretet, remény, jóság,
S naponkénti győzelmekből
lesz az örökkévalóság.

Mindennapi kenyerünket
lelki-testi táplálékban
csak naponként add meg nekünk,
s akkor bízva, bátran lépünk,
bár előttünk szakadék van.

Csak egy napra! Így épül föl
míg a célhoz el nem érek,
naponkénti győzelmekből:
diadalmas örök élet!

Haluszka Margit