2017. július 31., hétfő


Szolgálni még akkor is, ha kellemetlen.


szszolgalat (Lukács 9:57-58) "Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: 'Követlek, akárhova mégy.' Jézus azonban így felelt: 'A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'"


Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4) .                         Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.                                                                                                         Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.                                                                                    Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.                                                                       És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.                          És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.”                               

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával, mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van .                                                    (Lukács 14:28). „Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?”

 Lényegében Jézus óvva int a felől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről.                                                                                                     Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.
A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát  is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt.                                                                              Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.                                       Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol  és amikor nekünk kényelmes.                                                                                   (Lukács 9:58) "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért, amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat, fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.                                                                                De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre.                                                                                                                Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet  azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként.                                                                                             A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél - mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.
Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet.                           A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.                                               A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd?                                                                                                                   Jézus szeret  és a legjobb terve, van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.

-------------------------------------


Sokat tanulok a gyermekeimtől. Az egyszerű kis világukban, ők nem ismerik az érzelmek, indulatok elrejtésének, szépen tálalásának technikáját, egyszerűen megélnek mindent úgy, ahogy van, minden kozmetika nélkül, őszintén. A jót is, meg a rosszat is. Néha egész bibliai történeteket játszanak le, anélkül, hogy tudják. Épp egy ilyennek voltam a tanúja nemrég, és mélyen elgondolkodtam rajta. A nagy fiam (2 éves 2 hónapos) behordta az összes létező játékát a kiságyában, majd beült a halmaz közepébe, és élvezte a dúskálást.  A kislányom (10 hónapos) a kiságy mellett csücsült a földön, és egy kis mozdonyt szorongatott,időnként meg - meg kóstolva, hátha tej íze lenne a kis fajátéknak  Amikor a fiam észrevette a kicsi kezében azt a megmaradt egy játékot, kimászott a játék kupac közül, megragadta azt az egy kisvonatot és kitépte a pici kezéből. Rögtön rászóltam, hogy fiam, neked annyi van, neki meg csak az az egy, add vissza kérlek. Ahogy ezt kimondtam eszembe is jutott egy bibliai személy, akit történetesen úgy hívnak, mint az én fiamat: Dávid. Ő is valami ilyet tett egyszer, amikor elvette Uriástól azt az egy feleségét, amikor neki annyi volt, és annyi lehetett volna még.

Nem Dávid paráznaságáról szeretnék ma írni, hanem arról az igazságról, ami megfogalmazódott bennem ennek a két történetnek a kapcsán. Több ezer éve, és ma is, nagynál és kicsinél, királynál és egyszerű embernél, ugyanaz játszódik le, hogy kapzsik vagyunk, mindent magunknak akarunk. Megnyilvánul ez életünk számos területén. Ha csak a divatvilágot nézzük, láthatjuk, hogy mennyire kihasználják az újat, a még egyet és a még többet vágyainkat.                                                       Aztán vannak más területek, amik keresztyénként talán közelebb állnak hozzánk: az adakozás, a szívességek, a gyenge felemelése, az a másik mérföld - amikor kéretik. Hogyan állunk ezen a területen? Tudunk adni? Adni magunkból, javainkból, és nem azt nézni, ami nekünk jár, vagy ami nekünk hiányzik, vagy éppen nem hiányzik, de meg szeretnénk feltétlen szerezni.                                                                                                                          A galata-i levél az írja, hogy a szívesség, meg a mértékletesség az a Lélek gyümölcse.

https://i2.wp.com/www.leplezetlenul.hu/wp-content/uploads/2016/08/hands-and-heart.jpg?resize=660%2C440 Galata 5, 22- 23 --„De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Jellemez-e ez bennünket, hogy gyorsak vagyunk a mások iránti szívességekre? Akkor is, ha ez nekünk egy kis plusz kitérőt jelent, plusz energiát, netán anyagi befektetést? Odafigyelünk-e egymásra, tudjuk-e testvéreink szükségleteit, vagy csak saját magunkkal vagyunk elfoglalva?                                                                                                    Megfigyeltem azt is, hogy erre a kérdésre sokan azért válaszolnak nemmel, mert félnek attól, hogy valaki kihasználja őket. Részben jogos is ez az aggodalom, de keresztyénként nem az a legnagyobb célunk, hogy hasonlítsunk a mi Megváltónkra, Krisztusra?          
Márk 10,45 . "Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."                                                                                              János 10, 17 ."Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda."  .                                                                                         Krisztus életét adta értünk, emberekért. Ő, a tökéletes, értünk, bűnösökért. Bátorítalak ma titeket, engedjük a Szentlelket munkálkodni bennünk, hogy hasonlítsunk egyre jobban Hozzá. Adjunk magunkból, adjuk magunkat, figyeljünk oda a körülöttünk levők szükségeire. Nem leszünk szegényebbek tőle .                                                                                                                             ----------------------------------------------------------------

ÉRETLEN GYÜMÖLCS .

Minek annyit beszélni súlytalan, felesleges, haszontalan beszéddel!
Mint éretlen gyümölcs, a szél, ha rázza fák ágait, úgy hullanak
szét az ízetlen, meg nem ért szavak. Ha több a csend, ha mind megérik lassan, mennyi édes íz fér meg a szavakban.
Csak egyetlen szóban is! Hogy íze, súlya legyen a szavaknak,
Lélek, előbb hallgatni taníts!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

ÉSZREVÉTLEN: Ki vette észre csillogó Athénben, egy szürke barbár hogy jő - megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét, a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték, a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen. Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot? De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott. Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.     S porladás várt a márványtemplomokra. Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa, Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született az észre sem vett Evangéliumból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem, ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen. Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral, vassal és arannyal a vak jelen!
Bábel tornyai semmivé omolnak. Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!





CSAK EGY SZÓT!

„Csak szólj egy szót!“ - és Jézus szólt.
Kimondta.
A szélütött szolga felült az ágyon erre a szóra,.                                                               Mert ebben a szóban erő volt, hatalom.

Ne sírnék sok erőtelen szavamon?
És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen,
hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen?
Elhallgatok, s könyörgök hangtalan:
Csak szólj egy szót; s meggyógyul a szívem...                                                   meggyógyul a szavam.






JÓVAL FIZETNI A ROSSZÉRT
Mit akart az apostol igazából kifejezni 1Pt 3:8-12 verseiben? Milyen közvetlen módon alkalmazhatjuk ezeket az elveket saját életünkben?
Jézus magasabbra emelte a mércét a „szemet szemért" alapállásnál, amikor követőinek meghagyta, hogy fordítsák oda a másik arcukat is (Mt 5:38-39). Ez akkor forradalmi gondolatnak számított – de számos kultúrában és hagyomány között még ma is az. Sajnálatos módon a keresztények is csak ritkán fizetnek jóval a rosszért. Jézus tanácsa azonban töretlenül így hangzik: „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11:29).
Egy kisgyermekes házaspárnak komoly problémái adódtak a szomszédikkal. A szomszédok többször csúnyán megrótták a fiatal szülőket amiatt, hogy gyermekeik számára különböző játékokat


helyeztek el a saját kertjükben, amelyeken a kicsik játszottak. Kifogásokkal éltek az udvar bizonyos részei miatt, és hangoztatták, hogy ez meg az mennyire zavarja őket. A fiatal párnak egyáltalán nem volt ínyére a durva és kellemetlen hangnem, hiszen semmivel nem hágták át a jó szomszédság szabályait. Amikor a gyümölcsösből leszüretelték az almát, a fiatalasszony elhatározta, hogy két tálca friss almás bélest visz át a szomszédoknak, akik örömmel el is fogadták a süteményt. Egyszerű kedvessége sokat javított a kapcsolatukon, valószínűleg azért, mert a zsémbelődő szomszédok nem is gondolták, hogy így fognak viszonyulni hozzájuk azok, akiket addig ők folyton szekíroztak.
Dávid mivel fizetett Saulnak, aki az életére tört (1Sám 24:4-6)? Mit árul ez el a jelleméről? Miért kellene hasonló lelkülettel viseltetnünk nekünk is, kiváltképp, ha olyan emberrel van gondunk, aki valamilyen módon szintén „az Úrnak felkentje"?
Sámuel első könyve négy olyan esetet jegyez fel, amikor Dávid kifejezte, hogy erkölcstelen dolog kezet emelni az Úr felkentjére. Többször is adódott volna alkalma bosszút állni, ő mégis inkább igyekezett közeledni a királyhoz és megbocsátani neki. Dávid úgy döntött, hogy az alázat és az istenfélő magatartás útját választja azzal az emberrel szemben, aki kifejezetten gonoszul bánt vele.
Vajon nem erre kellene mindannyiunknak törekedni, bármilyen helyzetben is vagyunk?
---------------------------------------


"A lusták mindig valamit szeretnének tenni." Vauvenargues
"A szomorúaknak lassan, a vidámaknak gyorsan telnek az órák."                    Don Bosco.
"Azért eszünk, hogy éljünk, Nem azért élünk, hogy együnk." Don Bosco
"Felejtsd el magadat, akkor sohasem feledkeznek meg Rólad" .                          G. Richedn
"HA a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!" John Bunyan
"Bizonyos, hogy ott történik legkevesebb, ahol legtöbbet beszélnek róla, mit kellene tenni." Szőllősy
"Miképpen egyeztethető az össze, hogy valamely szobor, vagy festmény szemlélésénél, azonnal felismered, hogy abban művészet rejlik. Vagy egy távoli hajó haladását látva, nem kételkedsz abban, hogy azt emberi ész és mesterség hozta mozgásba, amíg a világot, mely magába foglalja az összes remekművet művészeikkel együtt, ész és értelem nélkülinek tartod." Cicero
"A süketnek a zenét, a vaknak a színeket megmagyarázni épp olyan nehéz, mint a hitetlenek a hit örömét elmagyarázni." Uwe Martin Schmidt



"Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik." G. B. Shaw
-----------------------------------------
AFORIZMÁK
A film a modern világ népmeséje.
A végtelen jelképe a reggeli nyújtózkodás.
A megismételt mutatvány a siker próbaköve.
Minden hangszer hamisan szól, ha a dallam hazudik.
Szép a szerénység, de sajnos szerény a szépsége is.
Ha eltér a véleményünk, a barát is idegen.
Ha nem utazunk sehova, akkor is "úton" vagyunk.
Aki nem gondol a halálra, megveti az életet.
A békét nem kell védeni, elég megőrizni is.
Nincs a fegyverviselésnél rútabb divattorzulás.
Akik hangra gyulladnak, maguk tüzén égnek el.
Egy lépés is lehet örök és egy perc is lehet végtelen.
Minden szószék a szavaink trónusa.
Az idő óralapján a Költészet a mutató.
A sziklát is védeni kell, ha a csúcsán virág terem.
A rágalom felfújt léggömb az igazság madzagán.
Minden óra más hangon üt, de egy időt jelez.
Hogy forralhat bosszút, akinek a tüze kialudt?
Lehet, hogy a hallgatás csak megdermedt gondolat?







Szent- Gály Kata: A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll - csend a csendben-
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged                                                                                                           ----------------------------------------------
1958 .XI.9 . du . . é . 332..



 KIS SZÍVEM.



Kis szívem kis szoba, de nincs benne lámpa,
Oly sötét mint az éj, sötétben ki látna?


Erre jár a Király, Ő hoz tiszta lámpát,
Szívembe világít, és ott vajon mit lát?


Sok a szenny, a szemét a kicsi szobában,
szomorú a Király, amikor azt látja.


Jézusom, Királyom arra kérlek Téged,
Tisztítsd meg szívemet,és a rossztól védd meg!


                                               


 Vigh  afi . ApCsel. 3:1-8 .v. olv.   .


A templom előtt lehet látni sok koldust. Kihasználják az alkalmat. Vannak, akik nyomoréknak teszik magukat, mikor megvan a pénz, elmennek, és az első útja a kocsmába vezet. Ezek a koldusok azok a hívők, akik csak kint vannak, de be nem mennek az Úr találkozására.


A koldus a templom előtt állt, és mások adományaiból élet. Ezek azok a hívók, akiknek el kell menni ,és kérni őket, hogy gyere el.                          Koldusok lelkileg ezek. Akikről ezt olvassuk, az a koldus mikor  1- meggyógyult , első útja a templomba vezetett. Menj be a templomba. Soka nehezen jönnek. Aki a templomig megy, annak ,még jut a kalapjába valami.  A 38.- éve beteg ember akart gyógyulni,meg volt benne a vágy. Azért szólította őt meg Jé,-


Vannak ma is Péterek, és Jánosok, Péter azt mondta, aranyam ,és ezüstöm nincsen, de maim van azt adom néked. Péter és János szegények voltak ? az a szegény akinek nincs pénze ? Nem ! A szegény özvegy asszony az ő utolsó 2-fillárjét adta oda,és többet adott,mint aki aranyat adott.


De ne sajnáljuk őt. Ők nagyon ,sőt a templomban a leggazdagabbak. Ők  adták a legtöbbet.


Te mivel dicsekedhetsz ? Kir. II. 20 : 13.v.olv. Az emberek olyan sokat dicsekednek. 


Kevés ember van, aki ezzel tud dicsekedni, hogy az elmúlt héten őt megítélte az ige , és egy bűnt le tudott rakni.


 Az amim van, adott a vigasztalást, erőt, másoknak ? Épít - e vagy ront ami benned van ? Az amid van Ist,- től van,vagy a Sátántól van ?


Fil. 2: 10.v.olv. Hivatkozik a Názáreti Jé,- nevére Péter . Hát annyira birtokéba volt – e Jé,- nak Péter. Annyira tele volt, hogy másoknak is tudott  adni. Kellje fel és járj,ezt csak Péter és János mondhatta. Vajon te is tudsz másoknak adni a Jé,-Kr,-.ból , Ha bizonyságot teszel Jé,- ról,és szív, lélek ,és tapasztalat van mögötte, akkor hasznos a beszéd, a bizonyságtétel. Ki benned van ? Mi is meggyógyulunk, a Názáreti Jé,- nevében. Az a boldog aki csak testi leg koldus. Ez a koldus eset arra tanít meg,hogy Kr,- Jé,- ban van igaz boldogság.


Amink van,osszuk meg másokkal, a szegényekkel. Péter nem tartotta meg amije volt. Minél többet adsz másoknak, annál több marad,. S lelki kincs szaporodik , és nem fogy ha osztják.


Boldog aki most tudja megvallani az Urat . Ne legyünk kint állók, Add a szíved  kicsi ajándékát , és kezd elosztani.  Lég boldog és adj a, Názáreti Jézus Krisztus nevére    83 . é .  Ámen,              


BÚVÓPATAK


 


Mivel azt mondta a Mester


Azon a lombsátor-ünnepen:


- „ Jöjjetek,


aki hisz bennem, abból


élő víz folyamai ömlenek”


- az az élő víz ma is csörgedez”


immár kétezer éven át


a Bibliát olvasók és élők


hitében.


-És mégis milyen szomjas a világ!


Mintha az a víz nem is folyna,


mintha útját elzárták volna


régen!


 


… alvó századok szívgödrében


dobbant az élet jeleképpen:


„ketten vagy hárman az én nevemben”


csak úgy titokban, ismeretlen…


 


Olyan volt, mint a búvópatak:


itt-ott fák gyökerét mosta,


vagy mohos boltkövek alatt


apadt-dagadt,


ahogy a szent forrás táplálta.


Ha valami az útját állta,


újra eltűnt a mélyben,


éjben.


 


De volt egy októberi hajnal,


amikor szikla-zúzó morajjal


lelte meg útját: felszínre tört…


És áldottabb lett akkor a Föld!


-------------------------------------------