ALTATÓ  

Nem fogysz ki barátom a panaszból,

hogy altató nélkül el nem alszol

és amíg a sok tablettát szeded,

észrevétlen magadat mérgezed.

Sokkal jobb szer az, amit én tudok

(s igazolhatják tudós doktorok)

kéznél van mindig, pénzbe sem kerül,

de tőle szív, lélek elszenderül.

Csodaszer ez, nálam mindig hatott,

esténként te is kipróbálhatod:

imádkozzál! mond el, mi bánt, mi fáj,

s mint repülőgépről nézve a táj

kitárul, te is tárd ki magadat

az Úr előtt, mondj el mindent Neki,

a bűnödet, mi lelked égeti,

a hálát, mivel Néki tartozol,

s észre sem veszed, míg imádkozol:

Isten békéje a szívedre száll,

s már alszol, mire Áment mondanál.

            Bódás János

----------------------------------------

GONDJAIDAT 

Gondjaidat tedd le végre

Istenednek a kezébe;

Ha szíved fáj, Ő is szenved,

Ő akarja vinni terhed.

Ami igazán a dolgod,

Reá vetni minden gondod,

S magvetőként kelni, járni,

És az időket kivárni.

            Venyercsán László

--------------------------------------------------------

ALKALMAZKODNI HITBŐL ,- Zsolt 67,1-7.

A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
Magasztaljanak a népek, ó Isten, magasztaljon minden nép!
Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!

-----------------------------------------------------------

A JELEN PILLANAT

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene! Fil 4,4-9.

CSAK JÉZUSRA NÉZZ!

Ha kísértés fenyeget,

csak Jézusra nézz!

Ha szomorú a szíved,

csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat,

csak Jézusra nézz!

Ha árván járod utad,

csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt

csak Jézusra nézz!

Ha tőrt vetnek örömök,

csak Jézusra nézz!

Ha a küzdelem nehéz,

csak Jézusra nézz!

Vár az örök égi rész,

csak Jézusra nézz!

Ha közel végső órád,

csak Jézusra nézz!

Halál sötét völgyén át

csak Jézusra nézz!

És ha már itt szüntelen

ránézett szemed

túl a harcon, éjjelen

Őt szemlélheted

színről-színre, Őt, a szent,

tündöklő Napot,

s örök égi örömben

Őt csodálhatod.

    ford. Túrmezei Erzsébet.

------------------------------------------------

HINNI   

Hinni, hinni és hinni a terheket így vinni.

Látni a csodát fent, lent, hinni a hihetetlent.

Hinni, hinni és hinni, az életet így vinni,

s ne mi vigyük hitünket, a hitünk vigyen minket.

            Falu Tamás

-----------------------------------------------

TITOK  

Azt látjátok, hogy gondtalan vagyok

s kérditek: a szemem mitől ragyog?

Mi visz előre? Nincs rajtam teher?

Mért lebegek, mint akit szárny emel?

Gyermek, asszony, munka, kenyér, lakás,

tüzelő, orvos, cipőtalpalás,

számla és részlet. . . bűn, gond, szenvedély. . .

Hogyan bírom mindezt oly könnyedén?. . .

Mi a titkom?. . . Honnan van az erő?

. . . Titkom és erőm egyedül csak Ő,

Ő, ki elvette minden terhemet,

Ő véd, vigasztal, táplál és szeret.

Könnyű menni, ha köves is az út,

vére a kőre hullt s ott megaludt.

Piros szőnyeg lett lábaim alatt.

El nem botolhat, ki rajta halad.

Könnyű menni, hisz Ő lépked elől

s Előtte a lehetetlen ledől.

Könnyű menni, hisz a tövises ág

mindig csak az Ő szent arcába vág!

Könnyű menni, hisz rajta a teher

s a vétkeimért is majd Ő felel.

Könnyű menni, mert Ő utat nyitott. . .

Tudjátok most már. . . Ím ez a titok!

            Bódás János

„Hirdetik a Krisztust...” (Fil 1,15) – „Prédikálják a Krisztust...” (16.v) -- „A Krisztus prédikáltatik...” (18.v.)

-----------------------------------------------------------

A PRÉDIKÁCIÓ

Csodálatos a prédikáció,

- gúnyolhatják-, itt Istené a szó!

S ha belülről látnád a szíveket,

elállna akkor a lélegzeted:

Van megszállott, ki rázza láncait,

Van Saul, akit égi fény vakít,

Van, ki most döbben rá, hogy elveszett,

s riadtan keres egy mentő kezet,

van gúnyos, konok, lázadó, pogány,

van ki a végső ítélettől, retteg;

de van, kinek csillag gyúl homlokán,

mert szívében Krisztus most született meg.

                                   Bódás János

„Örülök, és örülni is fogok...”

Öröm a próbák, szenvedések között.... Istenbe vetett bizalom...

--------------------------------------------------

MÁRTIN LUTHER KING ÉNEKE

                                           

Jézus Krisztus jár velem,

Nem bánt engem félelem;

Minden bajban, vészben

Óv a kegyelem.

Nyújtja kezét,

Irgalma véd;

Áldom az ő szent nevét!

Hogyha bánat terhe nyom,

Kereszt súlya vállamon,

Nem hagy soha engem

Drága Jézusom.

Hű karja véd;

Vár rám az Ég...

Áldom az Ő szent nevét!

     Gerzsenyi Sándor

---------------------------------------

ZSOLTÁROS KÖSZÖNTŐ 

Az Úr legyen megőrző Pásztorod!

Nem látsz hiányt soha, míg őt szolgálod.

Kik benne bíznak, mind-mind boldogok!

Ő legyen néked üdvöd, boldogságod!

Ha szomorú lesz szíved, ő bezörget

Hozzád, és megújítja hitedet.

Megsokasítja elfogyó erődet;

Az Igazság szent ösvényén vezet.

Ő akkor is oltalmad, őriződ,

Ha rádborulna a Halál árnyéka...

Élj igaz szívvel Istened előtt;

A hűségben csak így lehetsz te példa.

Csordultig lesz a szíved boldogsággal,

Hisz égi irgalom, jóság vezet.

Az Úr házában lelked égbe szárnyal...

Örökké őrzi, áldja éltedet.

                   Gerzsenyi Sándor

Börtönből - szabad üzenet 

Bízó imámban gondolok reátok,

ha körülzárnak is börtönfalak.

Itt is, így is terjed, hódít a Jó Hír.

Fogoly vagyok bár -de az Ige szabad.

   Siklós József

-----------------------------------------------------------

PÁL   

... S ha százszor ostoroznak

és százszor megköveznek,

tömlöc mélyébe dobnak,

zúgó tengerbe vetnek,

ha reámrontó latrok

mindenem elrabolják,

testemen korbács csattog,

asztalomon csak morzsák,

ha szomjan eped ajkam

s kemény fagyban didergek,

ha rongy a ruha rajtam,

s árulók arculvernek,

ha váram tönkre rontják

s mardosó bánat epeszt,

ha botrány és bolondság

is mindenütt a kereszt:

nem küldettem, hogy egyébért fussak,

nem végeztem, hogy egyébről tudjak,

mint akiről ajkam egyedül szól:

Mint megfeszített Jézus Krisztusomról!

                                    Siklós József

---------------------------------------------------------

LEVÉL A KÓRHÁZBÓL, MINDENKIHEZ   

Mindenkihez, aki ,,csak’’ fut, szalad,

Gyalog, motoron, autón, vonaton,

Át köznapokon, vasárnapokon.

Álljatok meg, rohanó emberek!

Hadd beszélhessen Isten veletek,

S tárhassa fel az örök életet,

Amely Jézusban földre érkezett.

Halálba fut fárasztó utatok,

Jézus nélkül rohanó vándorok.

Mindenkihez, aki olvasni szeret

Olcsó mesét, émelygős vicceket:

Szomjasan les minden képet, adást,

Leterhelve kedélyt, fantáziát.

Bár elhinnéd, múló világ fia:

A legjobb könyv ma is a Biblia.

Fordítsd felé tékozló lelkedet!

Benne a te Atyád üzen neked.

Mindenkihez, ki testét szereti,

Kéjben, szenvedélyben fürösztgeti,

Kik ezt mondják: ,,Mennyet varázsolunk,

Együnk-igyunk, mert holnap meghalunk!’’

Múló gyönyör szomjas kíváncsija!

Tested lehetne Isten temploma,

Melyben Igéje, szent Lelke lakik,

Melyből dicsérő ének hallatik.

Mindenkihez, ki ,,csak’’ építkezik.

Tőkét kovácsol, berendezkedik,

Tudást, rangot emelne az égig,

Ki mindig halad, de meg nem elégszik:

Törtető szív: sok minden a tiéd,

De most kérlek, nagyobb igényű légy!

Bilinccsé vált nagy álmaid helyett

Jézus felé fordítsd figyelmedet,

Ki vérével elmossa bűnödet,

Feltámadása jövendőd neked.

Mindenkihez, ki szakított a bűnnel,

Felcserélte azt mennyei örömmel.

Jót cselekedve szolgál itt a földön,

De óhajtja, hogy Jézus visszajöjjön,

s hatalmával mindent újjá tegyen,

Hogy égen-földön békesség legyen.

Testvéreim! Csak előre, előre!

E keskeny és áldozatos úton

Csüngjön szemünk a győztes Jézuson!

Mindezt, hogy Néked szolgáljon vele,

Egy miskolci kórházban írta le

Istennek egy megváltott gyermeke.

            Győri József

RÓMA FOGLYA

A nagy városra ráborult az éj;

A széles utcák komor sötétek.

Csak itt-ott zörren szablya és páncél,

Pogány vértesek ha erre térnek.

A Colosseum sok keresztfáján

Elaludtak már az élő fáklyák

Hazaszéledt a tomboló tömeg

Kik a halálnak vad táncát járták.

Üres a cirkusz, csak elhaló jaj

Hangzik a porond sötét ölébül

Sok szíven döfött mártír keresztyén

Meghalni készül...

A messze távol homály függönyén

Áttör egy nagy ház csillogó fénye.

A császár háza pompázik ottan,

Százezrek hervadt, törött reménye.

Citerák zengnek, de lassan, lassan,

Elül a fakók bűnös víg zaja

S fölszáll szépen a palota fölé

A nyugalomnak halovány csillaga.

Csak a kapuban tipeg valaki -

Az alabárdos őr, aki figyel,

Sisakján játszik a csillag fénye;

Örül, ha nincsen dolga senkivel...

Sötét az éj... Róma pihen...

A várfal mögött egy alacsony ház

Márványos lépcső nincsen előtte.

Csend honol arra, csak néha-néha

Egy-egy katona járkál körülötte.

Hallga! - Az egyik ablak kinyillik,

Ősz fej hajlik ki az éjszakába,

körültekint, azután valamit susog magában.

De nem! Valaki van még odabenn,

Ahhoz beszél, mert hallik is szava:

,,Fiam, az éjszaka nyugodt,

Zárva az oszlopcsarnok ajtaja.

A csillagok fényes milliárdja

Leragyog ránk mint biztató erő.

A Tiberisnek hullám fodrai

Mormolják felénk: ,,A nap még feljő!’’

Tomótheus! A Mester szava

Mint diadalmas, szent, örök forrás

Bugyog majd elő!

Újra csend. Az ablakdeszka halkan

Becsukódik, s az ősz ember leül.

A pisla mécsnek halvány világánál

Az ősz öreg lénye átszellemül.

- Írjad tovább, fiam! - és diktálja

Az igaz hitről szóló levelet.

S Timótheus, az ifjú hű szolga

Dolgozva ül a pergamen felett.

Könny csillan meg jóságos szemében

Majd mind a ketten porba hullanak,

Az ősz öregnek reszkető ajkáról

Olvadnak a szavak:

,,Megváltó Jézus, ki Damaskusnál

Sújtó kezeddel magadhoz vontál.

Kiért e földön vallomást tettem,

Kiért test szerint ím fogoly lettem

Jelenj meg közöttünk!

Pál könyörög Hozzád, a te hű szolgád,

Álld meg most végzett pásztori dolgát.

Álld meg mindenütt a te népedet,

Hogy szeressenek Uram tégedet.

Filippibe megy ez a kis levél,

A hitben való járásról beszél,

Intek, dorgálok ahol szükséges,

Ostorozom azt, ami rút, vétek.

A jót dicsérem, a jót köszönöm,

Öröm könnyével meg is öntözöm.

Mindent csak érted drága Mesterem,

Ki a szenvedés örvénye közt itt voltál velem.

Kik elolvassák ezt a levelet,

Szálljon szívükbe a hit és szeretet,

Jusson eszükbe a mi jó Urunk,

Kereszthalált halt Jézus Krisztusunk!

Én, Pál, a fogoly, most imádkozom,

Tekints reám, ó édes Jézusom

Kereszted alatt hadd roskadozzak,

Közelebb Hozzád ó hadd hajoljak.

Vágyódom Hozzád e porsátorból,

Kijutott már részem a jóból, a rosszból.

De bármi is történt, a hitem szilárd,

Békét és vihart egyformán kiállt.

Innét Rómából, pogányfogságból,

A Néró császár birodalmából,

Belekiáltom a nagy világba:

Hiába! Minden, minden hiába,

Él az igazság, mert föltámadott

Hitet, reményt és szeretetet adott.

Átok, üldözés, kínok kínjai,

Komor poroszlók vad csapásai,

Nem fojthatják el a mi nagy hitünk,

Mert akit szeretünk, mert akiben hiszünk

Az élet és halálnak Ura,

A bűnös világ örök Krisztusa!’’

Künn sötét volt még, de már a hajnal

Beüzent Róma, falai közé,

S a bólogató pálmaágakat

Harmat esővel lágyan öntözé.

A Tiberisnek futó habjai

Éji álmokat görgettek tova,

A parton olykor végig poroszkált

Egy-egy korán kelt zsoldos katona.

És bent a házban csendesen pihent

A Jézus Krisztus nagy apostola...

Szállt, futott az idő észrevétlen.

Róma süllyedt a lejtőn lefelé,

De a színtiszta evangélium

Kiáradott a nagy világ elé.

A keresztyének vérük hullásával

Pecsételték meg igaz hitüket,

Titkos órákon sokszor siratták,

Hogy Róma pogány, hogy Róma süket...

Az idő tengerében Néró eltűnt-

A keresztyénség íme megmaradt!

A hit pajzsával kezünkbe állunk

A Golgota alatt!

Keresztyének, Krisztus követői,

Halljátok meg e nagy világi zajt,

Lássátok meg a szeretetlenséget,

Széthúzást, átkot, bánatot és bajt.

Hordjátok széjjel a jó orvosságot

A Jézus Krisztus evangéliumát.

Lankadatlan hittel, bizalommal

Műveljetek vele sok csodát.

Ne féljetek a világnak Ura,

Az igaz Isten mellettetek áll,

A földi élet letűnésével

Lelketek a legszebbre talál.

Ott túl a Krisztus dicsőségében

Elnyeritek az örök koronát.

A békességnek olaj ágával

Föl a szent csatára, előre, tovább,

Mert bár miénk a földi küzdelem

A Jézus Krisztusé a győzelem!

          Somogyi Imre

„A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki…” (1Királyok 17:14)

A tartalékolók. A kétségbeejtő éhínség idején Isten Illés prófétát Sareptába küldte, és azt mondta, hogy ott majd találkozik egy özvegyasszonnyal, aki majd enni ad neki. Miért nem küldte Isten Illést egy gazdag családhoz? Mert nekik nem volt szükségük csodára, az özvegyasszonynak azonban igen! Amikor Illés megkérdezte az özvegyet, hogy van-e valami ennivalója, az asszony így válaszolt: „Csak egy marék liszt van a fazekamban…” (1Királyok 17:12). Épp csak annyi volt neki, amennyi egyetlen étkezésre elég, aztán éhen hal a fiával együtt. Talán azt gondolod: „Tipikus prédikátor! Elveszi az utolsó falatot is a szádból, az utolsó fillért is a zsebedből.” Tévedsz! Az asszonynak ez volt élete legjobb napja! Ekkor lépett be a csodák birodalmába. Először azonban le kellett győznie az adakozástól való félelmét.
Illés azt mondta neki: „Ne félj… készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! … Mert így szól az Úr, Izrael Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre.” (1Királyok 17:13-14).
Mi lett a történet folytatása? „Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki…” (1Királyok 17:15-16). Minden áldott nap megadatott, hogy amikor belenyúlt az edénybe, újra talált benne lisztet. Felfedezte, hogy ha engedelmeskedünk Isten szavának, akkor ő betölti minden szükségünket. Te is tartalékoló vagy? Félsz elengedni, amid van, nehogy ne maradjon elég? Ne tedd! Soha nem tudsz többet adni Istennek, mint ő neked! Bármit is adsz, ő megígérte, hogy visszaadja „jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel…” (Lukács 6:38).
 ----------------------------------------------------------

 „Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét.” (Haggeus 1:6)

A Bibliában négyféle adakozóról olvasunk. A következő napokban nézzük meg ezeket. 
A gyűjtögetők. Haggeus próféta idején az izraelitákat annyira lekötötte, hogy pénzt keressenek, hogy nem maradt idejük Istenre. Ismerősen hangzik? Ezért mondta nekik a próféta: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? … Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be… Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. … Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok.” (Haggeus 1:4-9). Ha azt akarod, hogy Isten érdekelt legyen otthonodban, te is légy érdekelt az ő házában! Ha az akarod, hogy Isten megáldja otthonodat, kezdd el áldani az ő házát! Ha azt akarod, hogy Isten gondoskodjon otthonodról, kezdj el gondoskodni az ő házáról! „Mennyit kellene adnom?” – kérdezed. Isten az alsó határt a jövedelem tizedénél szabta meg (ld. 3Mózes 27:30). Amit ezen felül is adsz, azt három dolog határozza meg:
a) A képességed. „Mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenedtől, az Úrtól” (5Mózes 16:17). b) Az, hogy mennyit szeretnél aratni. Isten „megsokasítja vetőmagotokat…” (2Korinthus 9:10). c) A szereteted. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37).

LEFELÉ TARTUNK?

Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek,
ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg.
Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk,
amikor kihagy néha az emlékezetünk.
De bánkódjam miatta? Az óra lepereg,
S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak,
óvatosak… Nem várnak derűs, fényes utak.
Halkabb a szó csengése, nehezen halljuk már,
s veszít melegéből a kedves napsugár.
De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg,
Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé tartunk, mondják. De biztatón ragyog
felénk Isten mosolya: Ne félj, pajzsod vagyok!
Fáradt gyermeket hordoz az erős égi kéz.
Szólít. Szava színarany és édes mint a méz.
Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg,
S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!
Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek!
Hallom már a távolból a győztes éneket.
S látom, fehér ruhában, királyi trón körül
Nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül.
Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg!
Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------------

"Én vagyok az út, az igazság és az élet" (14,6):
Jézus a búcsúvacsorán arról beszél, hogy elmegy Atyjához és helyet készít övéinek, akikért majd újra eljön. Tamás apostol tanácstalanul kérdez: "Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?"
Jézus újabb "én vagyok"- kijelentése a válasz: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam."
Az embert talán ez a három dolog izgatja leginkább egész életében. Melyik az az út, amelyen járnunk kell? Melyik az az igazság, amit hinnünk kell? Milyen az az élet, amit élnünk kell? - Jézus válasz az élet nagy kérdéseire. Nem utat mutat csupán, hanem maga az út; nem igazságot hirdet csupán, hanem Ő maga az igazság; és Ő az élet, az élet közepe, magja. Mint a kocsikerék agya; ha hiányzik, szétesik az egész.
-----------------------------------------------------
"Én vagyok az igazi szőlőtő." (18,1):

Az Ószövetségben igen gyakran találkozunk a szőlő hasonlatával. A szőlőtő többnyire magát Izraelt jelképezte. Olyannyira jelképpé vált, hogy pénzérmékre is verték s a templom ajtaján is szőlő-dombormű volt valaha. Izrael népe tehát úgy tekintett magára, mint Isten által ültetett szőlőtőkére. De már a próféták panaszkodtak, hogy ez a szőlőtő elvadult és rossz gyümölcsöt termett.
Isten különös szeretete az, hogy most egy igazi szőlőtövet ad a világnak. Ő plántálja a világba Jézus Krisztust, az igazi szőlőtövet, aki majd új hajtásokat, új vesszőket sarjaszt. A szőlővessző azonban csak úgy tud termést hozni, ha a szőlőtőn marad; így kell a tanítványnak is Jézusban maradnia, hogy jó és bőséges gyümölcsöt teremjen.

De térjünk vissza a mi Urunk Krisztus Jézus tanításához, és nézzük meg hogyan látta  és hogyan magyarázta Ő, azt, mint jelent benne hinni, és így mit jelent, az hogy örök életünk van.

1. Jn.3.16 – magyarázata – 18-21 versek – 12r46 

    A 18-as versben meg ismétli a 16-os verset, csak más megfogalmazásban:  „A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” Ján 3:18  - negatívumba mondja el ugyanazt.  És ezután magyarázza el Jézus mi a kárhoztatásuk - miért ítéltetnek el - miért kárhoznak el azok akik nem hisznek benne.
  „Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak.” 19v. – Jézus egy másik beszédéből tudjuk, hogy Ő a világosság (“Ismét szól azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Ján 8:12  ) – Jézus eljött és az emberek nem hittek benne. Az ő hitetlenségük abban ált, hogy inkább szerették a sötétséget, tehát a világot, mert az ő cselekedeteik gonoszak, és azért nem jönnek Jézushoz – azért nem hisznek Jézusban-, mert ők szeretik a gonoszt tenni, nem akarnak megváltozni. Van egy másik nagyon fontos ige: “Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. Ján 12:46 – Jézus azért jött hogy megszabadítson bennünket a sötétség hatalmától,  és akik benne hisznek,  akik befogadták őt nem járhatnak a sötétségben, nem járhatnak a régi bűnös életük szerint, nem cselekedhetik a gonoszságot. Azért folytatja  a 21.v-ben, hogy akik befogadták őt, akik hisznek benne, azok a világosságra mennek, mert azoknak a cselekedetei igazak és Isten szerint való cselekedetek.
    Láthatjuk, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy az életünket megváltoztassa, megszabadítson a sötétségtől és annak hatalmától, azoktól a gonosz cselekedetektől, bűnöktől, aminek rabjai voltunk. Jézus Krisztusba vetet hitünknek, és annak hogy őt befogadtuk az életünkbe elkerülhetetlen következménye az, hogy meg kell, változzon az életünk. Jézus Krisztussal való közösségünk, a vele való életünk meg kel, hogy változtassa az életünket.  Ha nem engedjük, vagy nem akarjuk, azt hogy Ő megváltoztassa életünket, azt jelenti, hogy nem hiszünk benne. Ha még mindig a bűn, és a világ utáni vágy jellemzi az életünket, ha nem láttunk változást az életünkben mióta az Urat, elfogadtuk, baj van velünk.
    Az Úr Jézus Krisztus azért jött, hogy akik hisznek benne azoknak az életük megváltozzon, és Isten szerint való cselekedeteik legyenek az ő cselekedeteik gonoszak voltak.” 19v. – Jézus egy másik beszédéből tudjuk, hogy Ő a világosság .

            Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ján 3:16 

        Nagyon szeretjük ezt az igét, mert arról beszél, hogyan lehet örök életünk – hit által.                     Minden ember vágyik az örök élet után, a menyország után. De vajon értjük-e mit jelent az, hogy örök élet. Vajon itt Jézus Kriztus csak az örökké tartó életről, és  a mennyországról beszél.                            Mi szeretjük ezt így látni – hiszünk Jézusban és örök életünk van, fel nyújtjuk a kezünket, kijelentjük, hogy hiszünk Jézusban, befogadjuk a szívünkbe, és itt mindennek vége,                    Kegyelemből tartatunk meg és élhetünk ahogy tudunk, vagy ahogy akarunk, mert Jézus  Krisztusba  vetett  hitünk majd úgy is megment és örök életet ad. Vajon ezt érti  Krisztus Jézus az alatt, hogy aki hisz ő benne örök élete van, vagy valami többet.?
Nézzük, meg mit mond a biblia az örök élet jelentéséről.

      … És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Ján 12:50 

       Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ján 14:6 

       Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. Ján 17:3 

       De tudjuk [azt is], hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet. 1Ján 5:20 

     Jézus mindig megmagyarázta mit jelent az örök élet.  Jézus  tanításában az örök élet fogalmának jelentése inkább az Ő személyéhez, és az egyén életviteléhez  kapcsolódik.  Az örök élet nem  más mint Ő, Krisztus bennünk, a mi közösségünk Krisztussal, és a mi életünk, vagy élet vitelünk Krisztussal.  Ezt értetette meg Pál apostol is amikor a Galáciabeli gyülekezetnek ezt írja:  ( „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem “. Gal 2:20  ). A Korinthusiaknak pedig ezt:  („Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,” 1Kor 1:9 ) . Pál tanításában is azt látjuk, hogy Isten elsődleges célja a mi elhívásunkkal az, hogy közösségünk legyen Krisztussal, mert  az örök élet ebben van.
Ez látszik János evangéliumában is : ( „Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak .Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. Ján 3:19  -21 - Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.” (Ján 12:46 )

---------

Légy példa a beszédben! (1Tim.4:12) 

,,Két évünkbe telik, míg megtanulunk beszélni és egész életünkbe, míg megtanulunk hallgatni.” - mondta Mark Twain. Megtörténik sokszor, hogy elhamarkodottan beszélünk, de ha már egyszer kimondtuk, nem vonhatjuk vissza és annak hatása lesz a környezetünkre, sőt az életünkre is. (Péld 29:20). A Biblia szerint, ami kijön a szánkból, az a szívből származik és az teszi tisztátalanná az embert. (Mt 15:18). A Máté 12:36 szerint minden haszontalan szóért számot kell adni.  Emlékezzünk vissza és valljuk meg az Úrnak, ha olykor semmitmondó beszédeket szóltunk, amivel nem mutattunk jó példát osztálytársainknak és kollégáinknak. Pedig jó példával kellett volna előljárni a beszédben és az olcsó fecsegések helyett Jézusról kellett volna bizonyságot tenni és bátran megvallani őt. Tarts most önvizsgálatot és gondold végig, mi jön ki a szádon!   ,,Egy kedves szó enyhítheti a terhet, egy örömteli szó felvidítja a napod. Egy jól időzített szó csökkentheti a nyomást, egy szeretetteljes szó gyógyíthat és áldást hozhat.” . Szavaink által tudunk másokat építeni vagy éppen rombolni, elcsüggeszteni vagy éppen lelkesíteni. Legyenek szavaink hitelesek és jellemépítők!

-----------------------------

Túllépni az ábrándozáson
  Dosztojevszkij híres regényében, a Karamazov testvérekben szerepel egy jelenet, amikor egy úri hölgy keresi fel Zoszima sztarecet. Ő egy szentéletű, bölcs szerzetes, aki általában csak meghallgatja a hozzá érkező embereket, máskor viszont egészen bölcs tanácsokat ad nekik. A hölgy elmondja élete gondját: késznek érzi magát arra, hogy más  embereken segítsen, életét  nekik szentelje, ápolja a betegeket és gondozza a szenvedőket, de amikor arra gondol, hogy esetleg hálátlanságot fog tapasztalni jócselekedeteiért cserébe, akkor elszáll a bátorsága és   elmúlik elszántsága. Úgy érzi tehát, hogy a szeretet megvalósítása csak ábrándozás marad. A szentéletű szerzetes egészen meglepőmódon válaszol neki: Bizony, ez csak ábrándozás! De te csak ábrándozz tovább, hátha egyszer ebből az ábrándozásból megszületik a tevékeny szeretet.
 Talán mindannyian éreztük már legalább egyszer életünk során, hogy  milyen jó volna úgy élni, ahogyan Isten kívánja tőlünk. Mindenben megfelelni az ő törvényeinek és teljesíteni akaratát.                Milyen jó volna, ha a veszekedéseknek és a haragnak, az irigységnek és az önzésnek nem volna többé helye életünkben, hanem igazi szeretettel tudnánk fordulni mindenki felé. Jézus a következőt kérte egykori tanítványaitól és mai követőitől, tőlünk: „Legyetek tökéletesek, amint a  ti mennyei Atyátok is tökéletes!”(Mt  5,48). Igen, Jézus nagyon magasra teszi a mércét, a lehető legmagasabbra: törekedjünk a tökéletességre, az életszentségre! És amikor ezzel szembesülünk és megértjük, hogy mennyire komoly ez a kérés, akkor elbizonytalanodunk. Nem tartjuk alkalmasnak magunkat a szeretet tökéletes megvalósítására. A viszonzatlan szeretetet pazarlásnak gondoljuk, vagy talán még azt is hozzátesszük, hogy az emberek méltatlanok a  szeretetünkre. Néha eltölt bennünket a lelkesedés, máskor erőt vesz rajtunk a csüggedés, s ebben a folyamatos lelki hullámzásban csak ábrándozás marad számunkra az életszentség.
  Egy bölcs szerzetes, mint például Dosztojevszkij hőse biztosan, azt mondaná nekünk, hogy csak  ábrándozzunk tovább, hátha ebből az ábrándozásból konkrét lépések születnek, amelyek előbbre visznek minket az életszentség útján.
 Nem szentnek születnek, hanem tudatosan törekednek Isten akaratának megismerésére és teljesítésére, s ez által szentté válnak. Ebben a  törekvésünkben lehetnek számunkra példaképek.                      Az életszentség számunkra is elérhető, megvalósítható. A szentek kivétel nélkül boldogok voltak.        Úgy törekedtek az örök életre és boldogságra, hogy közben a jézusi boldogságban éltek.                             A mai evangéliumában-/Mát.5:48.v./ a boldogság útjáról tanít Jézus. Furcsának tűnhetnek számunkra ezek a mondásuk, mert mi egészen másként szeretnénk boldogok lenni, más elképzeléseink vannak a boldog életről. A szentek viszont ezen az úton találták meg a boldogságot. Mert nem a maguk elképzelését  akarták megvalósítani és nem a maguk feje után mentek, hanem mindent elfogadtak Isten kezéből. Az élet sokszor próbára tette őket. Volt részük a szegénységben és a sírásban.                            Sokszor nélkülöztek, és üldözést szenvedtek. A szelídség, a tisztaszívűség, az irgalmasság, a békesség irányította őket, amely mások számára talán a gyengeség jele, de számukra ez volt az erő forrása. Istenre bízták életüket, aki boldoggá tette őket. Ne maradjon számunkra ábrándozás  és képzelgés az életszentség! Bízzuk magunkat Istenre, hogy szentté válhassunk!

    Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a szeretet megélésének útja.  Segíts minket abban, hogy egyre jobban törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére!  Segíts bennünket a szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!

Dömötör Ilona: Jövel, Szentlélek

Mint keret kép nélkül,

Cserép virág nélkül,

Olyan üres minden munkánk,

Ha nem Teád épül.

Nagyratörekvésünk,

Nekifeszülésünk

Összecsuklik, ha az erőt

Nem Te adod nekünk.

Lelkünk meg nem békül,

Éltünk meg nem szépül,

Építésünk összeomlik

Segedelmed nélkül.

Ahová mi lépünk,

Amihez mi érünk,

Elsorvad, ott minden élet,

Ha Te nem jársz vélünk.

Lelkünk közepébe,

Éltünk lényegébe

Újjászülő akaratod

Ivódjék be végre.

Haszontalan harcok,

Csüggesztő kudarcok

Tűnjenek el s tündököljék

Rajtunk Istenarcod.

--------------------------------------

Hézser Zoltán: Ha az lennék...

Megálmodtad Te is magad,

Úgyis tudom, ne is tagadd!

Hiszen én is megálmodtam

Azt az embert, ki nem voltam,

A más embert, ki lehetnék,

S ha az lennék, boldog lennék!

Hozsannázó napok c. gyűjteményből (Balog Miklós baptista lelkipásztor által regisztrált versek, 1983) III. Kötet, 404 old.

-----------------------------------

Toldalagi Pál: Átváltozás

Őrjöngő voltam, most pedig szelíd.

Az életem kiegyenesedik,

mi kusza volt, megint a régi lesz,

engedelmes, tetszetős és szíves,

tört részek nincsenek és nincs cserép,

mert visszanyerte vonzóerejét;

a fej megint fej lesz és a kék a kék,

az enyészetre intő fák és bokrok

ligetek lesznek és feléjük omlok,

majd felállok és lassan nőni kezdek,

a levegő nem is hullámzik: reszket,

az én szívem derűjének a fénye

behatol a zugokba, a sötétbe,

a halott mintha megelevenednék,

és én, és én az Isten mása lennék.

Hozsannázó napok c. gyűjteményből (Balog Miklós baptista lelkipásztor által regisztrált versek, 1983) III. Kötet, 404 old.