Irgalmas Isten

 

„Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.” Jónás könyve 4:2

Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme.

Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett számítani. Az egész város őszinte bűnbánattal fordul az Úrhoz, aki végül „megbánja” tervét, és nem pusztul el Ninive. Nem a pusztítás Isten igazi szándéka, hanem a megtérésre hívás, a megmentés.

Isten jósága „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott”. Nem erre számított, duzzogott. Ismerte Istent, ezért nem akart prédikálni, ellenségei vesztét akarta. Ezért keresett magának egy helyet a város közelében, hogy jól láthassa a város felcsapó lángjait.

 

Isten kegyelme, és az emberi szív keménysége megdöbbentő. A történetben az utolsó szó Istené. Egy olyan istené, aki minden áron meg akarja menteni Ninivét és Jónást. Ninive megtér és megmenekül – legalábbis ha csak erre az esetre hagyatkozunk. Jónás engedelmeskedik, de úgy tűnik nem tért meg, és továbbra is haragszik Istenre, a világra, mindenkire.

- A történet vége viszont nyitott. A megtérés és/vagy az engedelmesség nem örök időre szól. A jó hír az, hogy Isten igazságos, Isten következetes. Isten figyelmeztet, mielőtt ítél, és időt ad számunkra. Isten kegyelmes, irgalmas, és meghallja bűnbánó kiáltásunkat.

Lehet, hogy úgy vagyunk itt, mint Jónás – tudjuk mit akar az Úr, de az ellenkezőt tesszük. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint Ninive lakosai, akik „nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között” – nem tudják mi a jó és mi a rossz, nem érzik bűneik súlyát…

Isten hangja mindannyiunkhoz szól, hogy kegyelmet adhasson

--------------------------------------

Feketén-fehéren

 

 "Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök."  Pál levele a galatákhoz 3:26-29

Képzelj el egy igazán jó embert! Egy olyan valakit, aki segítőkész, nem megy el érzéketlenül a bajba jutott mellett, aki szereti a családját, barátait, szomszédjait. Aki mellett biztonságban érezheted magad, és tudod, sosem fog visszaélni bizalmaddal. És most mondd el, mondd ki, Barátom, milyen kép jelent meg szemeid előtt? Milyen a bőrszíne az általad elképzelt jó embernek? Milyen nemzetiségű? Milyen nemű, mennyi idős? Mennyi pénz lehet a bankszámláján? Talán ledöbbensz, mennyire igazságtalan a kép, és megkérdőjelezed a saját képzeletedet. 

De ebben a világban élünk, és az általános nézetek mindannyiunkra hatással vannak. Mi történik akkor, ha Morgan Freeman nem vállalja el a Minden6ó című filmben Isten szerepét? Lehet, hogy ma meg se fordulna a fejünkben, hogy sötétbőrűként képzeljük el a mindenség Urát. 

Bármerre nézel, negatív megkülönböztetés kacsint rád mindenhonnan. A filmben a rosszfiú fekete. A tanult, megfelelő képesítéssel, és tapasztalattal rendelkező, dolgozni akaró roma munkakereső előtt bezáródik az állásinterjú, és álmosollyal mondják, hogy majd küldenek értesítést, ha legközelebb felvételt hirdetnek. Egy nő nem végezhet el részben vagy teljesen olyan munkát, melyre nemcsak férfiak lennének alkalmasak. 

De Krisztus nem ezért halt meg. A kereszt áldozata nemtől, bőrszíntől, életkortól, nemzetiségtől és anyagi javaktól független. Kegyelemből van, mert Isten szeret. És a kegyelem nem nézi azt, amit az ember néz. Krisztusban mindannyian egyenlők vagyunk, mindannyian az övéi vagyunk, és ott nincs különbség.

Hát ne legyen a te életedben sem, barátom, mert Krisztus áldozata miatt a másik ugyanolyan értékes lett, mint te. Ne nézd a külsőt, csak az igazi Embert, ami belül van, ami láthatatlan, de aki ismeri ugyanúgy Isten kegyelmét, mint te.

-----------------------------------

A buzgólkodó

 „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.” Máté 19:30

„Vannak, akik olyan módon keresik az Istenről való megfeledkezés lehetőségét, hogy közben úgy tűnik, mintha emlékezni akarnának rá.” (E. G. White: The Great Controversy, p. 572.)

Valahol, valamikor, egy nemlétező vallás hitbuzgó követője így töltötte mindennapjait:

Legyen szó bármilyennapról, reggel első dolga volt a mosakodás és a reggeli kávé után, hogy gyorsan elhadarja mindennapi imádságát. Fejére téve kézzel hímzett kendőjét, fehér könyvecskéjéből olvasta az írott szavakat olyan sebességgel, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb ima elhangozhasson. Sokat segített, hogy gyermekként édesapja és tanárai stopperral mérték teljesítményét és sokszor jutalmazták is, ha gyorsabb volt másoknál. Pár perccel később magára öltötte egyszerű öltözékét. Színekben szegény, lehetőleg sötét árnyalatú ruhája nem volt kényelmes. Inge alá rejtette szúrós palástját, hogy egész napi szenvedése közelebb vezesse a megváltás kiérdemléséhez. Reggeli után a szent iratok tanulmányozása következett, majd az azokról szóló magyarázatok elsajátítása, végül a magyarázatok magyarázatát próbálta megérteni tematikusan követve a központilag kiadott olvasótervet. A szent iratok mindössze pár polcot foglaltak szekrényében, a magyarázatok több mint egy szekrénynyit tettek ki, míg a magyarázatok magyarázata egy egész könyvtárat jelentett, így sohasem volt egyszerű dolga. Mindig újabb és újabb helyre kellett mennie közben és ezt az időt is ki akarta használni isten-keresésre. Minden szobaajtóban állt egy imamalom, amit be- és kilépéskor egyaránt megpörgetett. A henger felületén több mint száz könyörgés szerepelt. Ahányszor a henger megpördült, hite szerint annyiszor száz imádság szállt istene felé. Mivel az olvasótermek koedukáltak voltak, szemét lesütve közlekedett. Hitbuzgó testvérei korábban a szent szövegek velejét a padlóra festették, így menet közben jó párat kívülről megtanulhatott. Szerény ebédjét hittársaival fogyasztotta el, majd a másfél órás hálaadás után a maradékot ájtatosan szétosztották a gyülekezetük közelében levő szegénynegyedben. Közben kínosan ügyeltek arra, hogy sem öltözékük, sem jellemük be ne piszkolódjon a hajléktalanok, munkanélküliek sokaságától. Csak annyit érintkeztek velük, ami elengedhetetlen volt. Ha valaki érdeklődött hitük, vallásuk iránt, annak nagyobb figyelmet szenteltek, de leginkább egymással beszélgettek. A délután a munka ideje volt. Mivel a világban élt, kénytelen volt dolgozni is, legtöbbször akár hat, nyolc órát. Jelmondatuk szerint azonban mindenkor párhuzamosan folytatta kegyességét. Tökéletesen elsajátította a telefonálás közben való olvasás képességét. Két tárgyalás szünetében imagyöngyöket morzsolgatott. Este számonkérte gyermekeitől az aznap tanultakat. Vacsora után párjával együtt imádkozott, majd azzal a boldog tudattal aludt el, hogy a menny kapuja ma sem zárult be előtte, mert újból sikerült bűn nélkül maradnia. Buzgóságában csak azt felejtette el, miért is imádkozik, miért is olvas, miért is igyekszik jót cselekedni. Azaz, hogy Kiért…

------------------------------------------------------------------

Uram köszönöm.

Uram köszönöm a Napfényt, mely ad nekünk meleget.
Köszönöm a testemet tápláló kenyeret.
Köszönöm a vizet, ami ontja a szomjamat,
És még mennyi, mennyi köszönet elmaradt.

Köszönöm a füvet, az esőt, a harmatot,
Köszönöm a virágot, mely ontja az illatot.
Köszönöm a fákat, mely árnyékot adnak,
Köszönöm az estét, hogy most vége a napnak.

Köszönöm a hangyát, a tücsköt, a bogarat,
A hajnalban ébresztő dalos kis madarat.
És még mennyi mindent köszönhetek Teneked,
Az eget, a földet, a folyót, a hegyeket.

Köszönöm a légzéshez szükséges levegőt,
S, hogy boldogabb vagyok, mint bármikor azelőtt.
Amit legjobban köszönhetek, utoljára hagytam,
Köszönöm az Életet, mit Tőled kaptam

Köszönöm

Uram köszönöm, hogy a tegnapom elmúlt,
Hogy reményem voltál, ha könnyem hullt.
Uram köszönöm, hogy a holnapom földerült,
És a mai napon életemmel kezedbe került.

Uram köszönöm, hogy Veled a ma, a jelen,
Soha nem sötét, és nem reménytelen.
Uram köszönöm, hogy életem Ura vagy,
Köszönöm a kezed, mely soha el nem hagy.

----------------------------------------

Köszönöm

Köszönöm a keserveket,
Köszönöm a szeretetet,
Köszönöm az útnak végét,
Amely a Golgotára felért!

Tovább nincs, nincs más utam,
Csak Te vihetsz tovább Uram!
Nem szerzek már érdemeket,
Leteszem itt a terheket.

Felemelem a két kezemet,
Tovább is Uram, Te cselekedj! 

-------------------------------------------------

Hálám

Szívem mélyéből fakad fel a hála,
Ha kegyelmedre gondolok én Uram.
Ujjong a lelkem, nem lesz már halála,
A megváltás ösvényén Feléd visz az utam.

Kihoztál a népek tengeréből,
És bekötözted sebzett életem,
Kiragadtál a sátán kezéből,
Óh, szálljon érte hálaénekem.

Szóltál: Fogadd! Itt a drága szent kenyér,
Abból új élet fakad!
Így öröm, békesség hozzád majd betér,
És utolsó percig nálad marad.

Naponként faragtál nagy szeretettel,
Míg tégla lehettem Egyházad falán,
És eljegyeztél magadnak kenettel,
Hogy részem lehessen a nagy vacsorán.

És adtál drága, kedves közösséget,
Ahol megpihenhet elfáradt szívem,
S munkába állítottál azért,
Hogy a magam keresztjét, könnyebben vigyem.

De száll a világ pora, és úgy tapad,
Tisztogass naponként! Ez a kérésem.
És, hogy Benned élni, örülni szabad,
Legyen érte hála az életem!

-------------------------------------------------

 Állni előtted 

Állni előtted, és nézni Rád,
Sohasem kérdezni, hogy kezed mit ád?
Csak az arcodat látni, és a töviskoronát,
S mondani buzgón egy hálaimát!

Hogy értem haltál, és ontottál vért,
Égő sóhajod ékesen beszélt.
Legyél Te nekem, kőszirt menedék,
Ölelj magadhoz, hogy ha fáradnék!

Töröld le könnyem, hogy ha keseregnék,
Tisztítsd látásom, hogy ha nem jól látnék.
Legyen felettem nyitott az ég,
Soha sem felejtem, ami még szép.

Egekben lévő arany koronám,
Atyám szerelmét, Lelke szent szavát.
Hogy odafönt lehessen örök hazám,
Segíts úgy élni, Drága jó Atyám!

--------------------------------------------- 

Víz alatt 

Háborgó tengeren sodródom, ments meg Mesterem!
Elfáradtam, megterheltek, félek, hogy elveszem.
Nincs rajtad kívül, aki ismeri a lelkemet:
Tarts, meg kérlek, míg fújnak a nagy szelek!

Víz alá merülve várlak,
Szívem áldozata engedelmesség.
Követem Uram jó példádat:
Hordozom szövetséged jelét. 

Betölteni jövök minden igazságot,
Amint kérted egy életen át.
Meghalok, és feltámadok,
Követni akarom Isten Fiát! 

Víz alá merülve nézlek,
Elutasított egy bolond világ.
De engem Isten szeretete éget:
Te vagy bennem a világosság! 

Meghalok bűneimnek, feltámadok Krisztusnak,
Szellem által született vagyok,
Új tömlője leszek az új bornak:
Minden régit elhagyok!

---------------------------------------------------

Önátadás

Énekszóval áldom Jézust,
Értem földre szállt le Ő!
Minden vétkem-átkom hordta,
Szenvedett a Megmentő.

Itt a szívem drága Jézus,
Hódolattal átadom.
Téged nézlek, míg csak élek,
Hűen járok utadon!

Boldog hittel vallom Jézust,
Ő az út, és Ő a fény.
Míg csak szóra nyílhat ajkam,
Dalt csak róla zengek én!

Tőled engem drága Jézus,
El nem téphet semmi már.
Légy a lelkem biztos vára,
Mindörökké, nagy Király!

 

Megtérésre

Ne kérdezd: hol voltál?
Szép napkelettől napestig.
Azt sem kérdezi: Merre jártál?
Ó, nem kíváncsi mit tettél.

Hányszor csúfoltad, és hányszor hagytad?
Ha drága keresztyén kacagtad.
Elfelejtett minden vétked,
Csak átölel, csak örül néked.

Reszket lábad, szemed könnyben?
Mit mondjál neki, hogy köszönj be?
Csak hullj le szótlanul elébe,
Neki nincs szükség beszédre.

---------------------------------------------------

Megtérés
Az ifjú gyermekhez, Isten Szent Lelke jött,
Szelíden esdve kérte őt.
Fogadj be engemet te szívedbe,
Légy az enyém örökre.

„Nincs időm” az ifjú rá így válaszolt,
Most még játszani vágyom, gyermek vagyok.
Most nincs időm! Most nincs időm!
Akkor jöjj majd el, ha nagy leszek!

Aztán majd visszajön a felnőtt ifjúhoz,
Esdve kérte, újra így szólt:
„A munkás kevés, oly nagy az aratás,”
Jöjj, mert munka vár reád!

„Hagyj békémet, mostan én ráérek még,
A bűnt és a világot szeretem én”
Ráérek még! Ráérek még!
Majd nem sokára szolgád leszek”

Az ifjú már korosodott, mikor a Lélek szólt:
„Ne habozz, jöjj siess még most!”
Az idő lejár, és te öregszel,
Még meddig várjak rád?

„Mind úgy van, de nincs időm hallgatni rád,
Az életnek gondja, és sok munka vár”
Most nincs időm! Most nincs időm!
Ha nem lesz gondom, hozzád jövök!”

„A Szent Lélek tőlem már eltávozott,
Imádkozni nincs erőm, és nem tudok.
Már nincs időm, már nincs időm!
Mi lesz velem, ha meghalok!”

--------------------------------------------------------

Benned van reményem

Uram, irgalmadért esdeklek,
Tudom, hogy nem érdemlem meg.
Nem mentegetőzöm előtted,
Csak Jézus érdemére építek!

Uram kegyelmedért esdeklek,
Tekints rám, és ne vess meg!
Méltó csak a megvetésre vagyok,
Neked ahhoz is van jogod.

Uram szabadításodért könyörgök,
Mert szorongat az ördög.
Bűneimet hánytorgatja,
Félelmet kelt bennem a gonoszság atyja.

Uram jóságodért esdek,
Kötözd be a lelki sebeimet!
Segíts hordozni a keresztet,
Add, hogy mindhalálig hű legyek.

Uram bocsánatodért esdeklek,
Hogy minden bűnömet bocsásd meg!
Jézus vérével fedezz be!
Hogy lelkemnek legyen fedezéke.

Uram szeretetedért esdeklek,
Mint tékozló, méltatlan gyermeked.
Hadd lehessek szolgáid közül egy,
Hogy folyton közeledben legyek.

Uram oltalmadért könyörgök,
Te védj, óvj, minden körülmények között!
Légy erős váram, menedékem,
Csak Te benned van reményem.

--------------------------------------

Jézussal

Porban ül a néma, aki vak és szegény,
Kinek az életében oly kevés a remény,
De Jézus arra jár, gyógyítván a beteget,
Meghallja ezt a vak, kiáltozván integet.

Názáreti Jézus, könyörülj rajtam,
Hisz a kéklő eget sohasem láttam.
Szólt Jézus: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?
Hogy lássak jó Mester, lássalak Tégedet.

Lássak embereket, füvet és virágot,
Mit a Nagy Mindenség szent keze alkotott.
Én is vak voltam, és béna,
Nem ismertem Jézust, ki a vérén megváltott.

Eddig és ne tovább! Szólt Jézus és megálltam,
E nagy szeretet a szívembe zártam.
Azóta boldogság lakja a szívemet,
Hisz a vérén váltott meg engemet.

Kimondani nem tudom, hisz a szám kevés lenne erre,
Hogy mit nyertem Nálad, Isten szent szerelme,
Szeretlek Jézusom, bűnösök barátja,
Úgy vágyik a szívem, a Te országodba.

Vágyik Hozzád szívem, Óh, nagy Isten Fia!
Megváltó Jézusom, Istennek báránya!
Ki értünk véreztél a kínos Golgotán,
Ki értünk szenvedtél a kínos keresztfán.
Hogy éljünk Tebenned, és Teveled járjunk,
Hogy Teveled járjunk és kövessünk Téged,
Hogy Neked szenteljük az egész életünket.
Oly jó Veled járni, Te örök szeretet.

Azért kérlek Uram, Te légy velem,
Ha a sátán közeleg, ha vész tör ellenem.
És végül majd egykor, ha számot kell adnom,
hogy mit cselekedtem Krisztusért?
Töröld el Uram sok gyengeségemet,
Hogy rajtad keresztül az Atyához menjek.

-------------------------------------------------------

De sokszor nem értem

De sokszor nem értem az utat,
Amelyen Isten vezet.
És elfogadni is oly nehéz,
Amit Ő megengedett.

Tudom, hogy nem érhet semmi baj,
Csak úgymond véletlenül,
Először minden, ami engem ér,
Az Isten elé kerül.

Köszönöm, hogy Rád bízhatom,
Örökre már magam,
Amint vagyok, úgy jöhetek,
Tehozzád, hű Uram!

Köszönöm, hogy csendet adsz,
Ha a szívem háborog,
Köszönöm, hogy minden nap,
Imádkozni tudok.

De sokszor nehéz lemondani,
Arról, ami kedves nekem,
Nehéz a másiknak engedni,
A vitás kérdésekben.

De sokszor teszem, panaszkodom,
Hogy semmi sem sikerül,
És közben azt észre sem veszem,
Hogy mennyi baj elkerül.

Szerzője: ismeretlen

----------------------------------------------

A hit ereje

Sose engedd, hogy becsapódjon Az ajtód Isten előtt,
Tégy bizonyságot mindenkor, Hogy áldod, szereted Őt.
Hidd el, hittel, szívdobbanással, Ő az Égi Király,
Véd, őriz, vihar ha tombol, Nap süt, ha az eső szitál.

Lelked szárnya Hozzá repüljön,  Dallal zengve nevét,
Megérzed majd az Ő szerelme,  Áradva, árad feléd.
És ha szíved csordultig telve, Tenned kell valamit,
Mondd el, hirdesd, kiáltsd világgá,  Éltető jóság, az Istenbe való Hit!
szerzője: ismeretlen

---------------------------------------------------

1958.VI. 29.du.    Vigh afi . Luk. 18 : 9, v -

38, é –   1. Amint vagyok sok bűn alatt, De, mert hallám hívó szavad,

S mert értem áldoztad magad, Bárány Jézus, jövök

2. Amint vagyok, nem várva ,hogy lelkemnek terhe szennye fogy ,                                                                                                                                 Hozzád,ki megtisztíthatod  Bárány Jézus, jövök.

3. Amint vagyok, vak és szegény , hogy kincset leljek Benned én,

S derüljön éjszakámra fény, Bárány Jézus jövök.

4. Amint vagyok, nincs semmi gát,  Kegyelmed mit ne törne át,                                                                                                                                                           Reád bízom lelkem javát ,Bárány Jézus, jövök.

Két féle lelkületből száll az ima. Egy forrásból csak egy fajta víz folyik. A bojtorjánról nem lehet fügét szedni,vagy fordítva. Az első , a beképzelt öntelt farizeusok..

A II. a magát bűnösnek tartó vámszedő . A farizeus magában imádkozott, de először szét nézett. A farizeusok még mindig magukban okoskodnak. Magába zárja,nem meri nyíltan világosságra hozni mit gondol.

Ha valaki mást imádkozik. Vagy mutat, az farizeus. Vagy  a farizeusokhoz, vagy a vámszedőkhöz tartozik minden ember .

A vámszedő hangosan imádkozik,  - „Én bűnösnek kegyelmezz meg Uram –„!

A tékozló fiú már ,messziről kiabált. Milyen az-az  „ –olyan –„ ?

„ Én nem vagyok olyan „ !   Milyen volt a vámos?  - alázatos ! –

 „ Én nem vagyok olyan min t ez !” mondta a farizeus. Tehát ő nem alázatos .

Tehát ítéletet mondott ki mag afölött. Holott Ő így  gondolta, hogy nagyon jó ő. A vámszedő : meg volt igazulva.  A farizeus : bűnös volt, nem volt megigazulva. A vámszedő: „Uram irgalmazz nekem szegény bűnösnek. „  A farizeus : Én más miatt vagyok bűnös.  A vámos: alázatos volt. Nem mert fölnézni sem. A farizeus mire volt :  olyan dölyfös,.gőgős .

 Lehet,hogy a vámszedő is fizette a tizedet , egy héten 2-X böjtölt is  lehet. Róm, 5:1.v.olv.

Kimeri azt mondani , én megfizettem az Úrnak a kegyelemért ? „Mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin tudjon könyörülni !”

A farizeus önmagáról tesz bizonyságot. Az Úr Jé,- ezt mondta, hogy nem én teszek bizonyságot  magamról, hanem az Atya.    Kor.I. 10:

„ Aki azt hiszi ,hogy áll, vigyázzon,hogy el ne essen !”Fil. 3: 14.

Pál törekszik, beszédében még nem tökéletes.  A farizeus azt mondja nem vagyok olyan .

Tehát azt mondja, Ő nem bűnös. Nem vagyunk egyformák, Amiben megítéled a másikat , magadat kárhoztatod .

Senki nem mondhatja magáról, hogy - Jn. 1:8.v. –ő tökéletes.    A farizeus  a múltra néz talán,

Hisz nincs semmi érdeme. Nem vagyok olyan, de lehetek .Hanem tudom, hogy Ő milyen?! Senki – Kor.I. 2:11.v. -  nem tudja ,mi van benned, vagy bennem.

Mondhatom , hogy – „ Nem vagyok olyan mint ő !” ? – Nem! hisz nem látod mi van benne.

Ezt csak az Úr tudja . Ha valaki úgy imádkozik, én nem vagyok olyan mint ő , az farizeusi ima.  Nem egyszerű emberhez hasonlítsuk magunkat. Fil. 2: 3.v.olv. A farizeusban nincs szeretet. Egymást  különbnek tartsátok. Ne ítéljünk . Miért ne ítéljünk ? Próbáljuk átélni a velünk szemben álló atyafi életét. Megérezni  keresztjét.

Ne élezzük ki a hibákat  . Szeressük az atyafiakat . Uram én ilyen vagyok. Rakd le az Úr Jé,- lábánál . Ha valakinek valami titkos, kedvenc bűne van, azt is le kell rakni. Az a lényeg, hogy hogyan vélekedünk , magunkról ?   Nem ! a farizeusi nem emberek előtt mondta, hanem az Úrnak egyedül . Én nem vagyok olyan”. Próbálja ezt valaki mondani. Én nem botlok meg.

 Mindig győzők . ez farizeusi ima. Kimerem ezt mondani : nem, mert attól félnek, hogy az Úr azonnal ítélne.

 Nehogy az Úr ránk pirítson. Te sem vagy olyan hanem amolyan. Még rosszabbak, Nem vagy olyan alázatos,hanem amolyan. ? Legyünk olyanok ,mint a vámszedő.

Az Úr bővölködik a megbocsátásban.     Ámen