"Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad." (Jn 14:17) 
  Nem szükséges magyaráznunk a Szentlélek mibenlétét. Jézus azt mondja, Ő a Vigasztaló, "az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik". Világosan kijelenti továbbá, hogy a Szentlélek, miközben az embereket minden igazságra elvezeti, "nem ő magától szól". (Jn 15:26; 16:13)
  A Szentlélek lényege: titok. Emberek nem fejthetik meg, mert Isten nem nyilatkoztatta ki előttük. Kutatásra hajlamos elmék összehozhatnak bibliaszövegeket és alapul vehetik emberi magyarázataikhoz, de az ilyen nézetek elfogadása nem fejlesztheti a gyülekezetet. Olyan titkokat illetőleg, amelyek az emberi értelmet meghaladják, hallgatni - arany.
  Jézus a Szentlélek hivatását ezekkel a szavakkal vázolja: "És az, mikor eljő, megfeddi (oktatja) a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében." (Jn 16:8) A Szentlélek meggyőz a bűnről. Ha a bűnös átadja magát a Lélek megelevenítő befolyásának, akkor megtérésre jut és felismeri az isteni követelmények iránti engedelmesség fontosságát.
  A megtérő bűnösnek, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot, a Szentlélek kinyilatkoztatja Isten Bárányát, aki hordozza a világ bűneit. "Az enyémből vesz, és megjelenti néktek" - mondotta Jézus. "Az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 16:14; 14:26)
  A Szentlelket Isten adta megújító erőként, hogy hathatóssá tegye a Megváltó halála által szerzett üdvösséget. Igyekszik az emberek figyelmét állandóan arra a nagy áldozatra irányítani, melyet Krisztus hozott a golgotai kereszten. Bemutatja Isten szeretetét a világ előtt és a bűneiről meggyőzött lélek számára hozzáférhetővé teszi a Szentírás értékeit.

Ézsaiás 53, 4-5,- Pedig betegséginget ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Egy király kihirdette országában, hogy aki hazudik, azt nyilvánosan megostorozzák, mert a hazugság az ország megrontója. Egy alkalommal a király édesanyját kapták hazugságon. Odavitték a nép elé, hogy a törvény nevében megbüntessék. Mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz. Megostorozza-e a király saját édesanyját? Lesz olyan kegyetlen? Vagy felmenti? Akkor viszont igazságtalanná válik. Az asszonyt odakötözték a póznához, s hátul megszaggatták ruháit, hogy jobban érezhesse a fájdalmat. A király parancsolt a szolgáknak: "Kezdj, hozzá!"  Majd lelépett trónjáról, odasietett anyjához, s hátulról átölelte. Az ütések őt érték. 

            … Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem

Ez a MAGÁTÓL  a KEGYELEM!!!

ELŐSZÓ HELYETT

És elindultam, mert indulni kellett. Ahogyan téli reggeleken a
csoszogó bakancsok viszik a szikár arcú öregeket a
korai marhakúrálásra, úgy vittek fűzetlen éveim
túl már a férfikor pár lépcsején, s az úton
batyumból ki-kilógott, mint ama
bakancsokból a kapca,
egy-egy kökényektől
pelyhedző kivájtszemű domb,
egy-egy szederjessszélű havasi táj.
És mentem, kicsavart nyakkal utamon,
utánam csaholtak a fenyvesek, mint gazdáját féltő eb, szívemen
már akkor volt egy-két seb. De menni kellett,
s hogy visszataláljak -mivel kenyerem nem volt -szúette
bölcsőm megőrzött darabjait szórogattam el az úton.
Mert menni kellett, ez volt a fátum,
bár nem nógatott senki.
És vagyok tíz év után is a túlsó part,
a Dunántúl, (egy kényszerrezervátum),
a szülőföld könnyeivel küszködő-kesergő indiánja.

------------------------------------

A győzedelmes élet.

Mit tudsz róla? ... Ismered? Megpróbáltad már élni?

Nehéz! ... De nem lehetetlen... -Titka az erőben rejlik:

amit imában kell kérni. A győzedelmes élet:

nem csak szándék, remény. -Örökös harc önmagad ellen,

amiben – észrevétlenül kristályosodik a jellem.

A győzedelmes élet... Nem csak a jövőbe való nézés,

a jelen szenvedése, öröme. -Hidd el, számodra is ez lesz...

A mennyország küszöbe. 1970. 03. 10.

-------------------------------------

A keveset is áldd meg, Jézusom

Amit én tudok Rólad, még nagyon kevés...

Terített asztalodon csak morzsa-szedegetés.

Szabad szemmel a déli napba nézés,

S titkaid erdőjében ösvénykeresés.

Amit én tudok Terólad, nagyon kevés.

Még nem hitalap...Hajszált eresztő gyökér,

Ami, ha majd megszentelt talajodba ér:

Akaratod szerint nő, lombosodik, él.

És akkor...Ha megértem, élem igédet...

Rügybe fakasztod gyermeki hitemet.

S harmatként szórod rá békességedet.

Mindezt kegyelemből...Mert szeretsz engemet.

Hajolj le hát hozzám. Nyisd ki szirmaimat,

Hogy be tudjam fogadni áldásaidat.

S ne csak kérjem. Értsem is csodáidat.

A legnagyobbat..., hogy hallod imáimat.

1972. 05. 20

-------------------------------------

A Krisztus igája

Nem két hosszú és két rövid fa

vassal határolva.

Nem ábránd-kocsit húznak vele

virágzó pázsitra.

Nem is emberek faragják azt

hitvány, csomós fából.

Nem sebez, nem folyik vér nyomán

sohasem a vállból.

Nem is egy darab száraz kenyér

mit nevében adok.

Nem azok a jótettek, melyért

dicséretet kapok...

Amellyel mindig bírod tűrni

élted szúrásait.

Mellyel betömöd naponként a

szenvedés árkait.

Krisztus igája többet kíván,

mint sírni sírókkal.

Sokkal többet, mint bólogatni

folyton jajgatókkal.

Az Ő igájával nem lehet

bérc fölött repülni.

A Krisztus igájában el kell

énünknek törpülni.

A Krisztus igája nem tétlen,

örök csoda-várás.

A Krisztus igája részemre

áldott szív-kitárás.

Krisztus igája az én sorsom,

Mit kedvvel hordok.

Mert könnyű és gyönyörűséges,

nem bántanak gondok

A Krisztus igájával én

Krisztus útját járom.

Mellyel más utakat kerülök,

azokra nem vágyom.

Mellyel megbocsátok, ha fáj is

a szeretetlen tett.

Mellyel azt vallom, hogy boldog az,

ki békességet vet.

Húzzad te is, mert viselője

kibír minden terhet.

Húzzad te is, mert hordozója

öröklétet nyerhet.

Húzom én is, mert minden terhe

nekem gyönyörűség.

Húzom én is, mert érte a bér

nékem-az üdvösség.

1948. 10. 04

-------------------------------------

I.   Mózes 20:4-6-Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.               Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.                De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.  Isten a bálványimádók osztályába sorolja mindazokat, akik a saját bölcsességükben és tanácsukban bíznak, ugyanakkor elmulasztják figyelembe venni Isten törvényének kívánalmait. Az élő Istent imádjuk, vagy a bálványokat? Lehet, hogy nem látható külsőleg semmilyen bálványimádó szentély, lehet, hogy nem létezik semmilyen bálványkép sem, amin a szemünk megnyugodnék – és mégis bálványimádást gyakorolunk. Éppolyan könnyű bálványt formálni kedvelt eszmékből, mint Istent faragni fából vagy kőből. Ezreknek van hamis képük Istenről és az ő tulajdonságairól. Éppoly valóságosan hamis Istent imádnak, mint egykor a Baál szolgái. A II. parancsolat, amely tiltja a hamis istentiszteletet, egyben pozitív parancsolat is arra nézve, hogy Istent imádjuk és csak neki szolgáljunk. AZ Úr féltőn szerető Isten. Nem olyan valaki, akivel könnyed játékot lehet folytatni. Szólt arról, hogy milyen módon imádjuk őt. Gyűlöli a bálványimádást, mert annak befolyása romboló. Lealacsonyítja a gondolkodást, és mindennemű bűn iránt való fogékonysághoz vezet. E.G.White

----------------------------------------------------

II. Mózes 23,28.- Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a Khivveust, Kananeust és Khitteust.

Hogy mik voltak ezek a darazsak, azon ne töprengjünk. Isten külön

hadserege, amelyet elküldött népe előfutáraként, hogy szurkálják az

ellenséget és könnyűvé tegyék Izráel győzelmét. Istenünk a maga

választotta módon harcol népéért. Gyakran meggyötri az ellenséget, még mielőtt a tulajdonképpeni csatára sor kerülne. Időnként úgy

összezavarja az igazság ellenségeit, hogy az igazaknak ahhoz már semmit sem kell tenniük. A levegő telve van titokzatos hatásokkal, amelyek gyötrik Izráel ellenségeit. Azt olvassuk a Jelenések könyvében, hogy „segített a föld az asszonynak" (Jel 12,16).

   Ezért soha ne féljünk. A csillagok is lelkünk ellenségei ellen

harcolnak, míg pályájukat befutják. Gyakran, mire a küzdőtérre érünk, már nem találjuk ott az ellenséget, aki ellenünk támadt. „Az Úr harcol értünk, ti pedig maradjatok veszteg" (2Móz 14,14). Isten darazsai többet érnek, mint saját fegyvereink. Mi még álmodni sem merünk olyan győzelemről, amilyet az Úr a maga fegyvereivel ki tud vívni. Engedelmeskedjünk ezért a missziói parancsnak, induljunk a népeket meghódítani Krisztus számára, és meg fogjuk látni, hogy az Úr már járt előttünk és előkészítette az utat. Így a végén örömmel valljuk majd: „Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja'' (Zsolt 98,1). C.H.Spurgeon

  A kapcsolatokat károsító magatartásformák  -

Egy kapcsolat nagyon sok feszültséget magába gyűjthet, és elkezdhet szét­­­esni, akár azért, mert nem hagyunk fel olyan dolgokkal, amelyek ár­­­tanak neki, akár azért, mert elmulasztunk megtenni olyan dolgokat, ame­­lyek szükségesek ahhoz, hogy az a kapcsolat fennmaradjon és vi­rá­­­­gozzon. Más szavakkal: vétkezhetünk cselekedettel vagy mulasz­tás­sal is.

Egyszer beszélgettem egy asszonnyal, akit rettenetesen megviselt húsz éves házasságának hirtelen összeomlása. Férje az egyik este ha­za­ment, és így szólt: “Vége. Elmegyek, és nem jövök vissza.” Az asszony egy­sze­rű­en nem értette. Ezt mondta: “Soha nem veszekedtünk. Még komolyabb nézeteltérésünk se volt.” Azt hiszem, hogy kap­cso­la­tuk már régen kiszáradt és elhalt, pusztán az érdeklődés és a figyelem hiá­­nya miatt.

Az a baj, hogy a mulasztás bűnét nagyon nehéz felismerni, és még en­­­­nél is nehezebb be­val­la­nunk. Lelkiismeretünk nem túlságosan ér­zé­keny például azokra a dolgokra, amelyeket meg kel­lene tennünk, de nem tesszük meg. Sokkal hatásosabb, ha rámutatnak valamire, amit te­­szünk, pedig nem kellene tennünk. Hallottam férfiakat így beszélni: “So­­ha nem verem meg a fe­le­ségemet, nem hordom a pénzemet a kocs­má­ba, nem nőzök”, mintha ez automatikusan iga­zolná, hogy tel­je­sí­tik minden férji kötelességüket. Fel kell ismernünk, hogy azok a dol­gok, amelyeket egy kapcsolatba bele kell fektetnünk, nem történnek meg au­tomatikusan, vagy csak úgy saját maguktól. Tudatosan, lel­ki­is­me­re­te­sen és kitartóan oda kell ezekre figyelnünk, hogy megteremjék a ma­guk gyümölcsét.

Nyilvánvaló azonban, hogy vannak olyan attitűdök és maga­tar­tás­for­mák, amelyek rendkívül ká­rosak a kapcsolat egészséges fejlődésére néz­ve, és néhányat közülük most meg fogunk vizs­gál­ni. Gyakran csak ak­kor vesszük ezeket komolyan, amikor az okozott kár már vissza­for­dít­­ha­tatlan. Ezeknek a tanulmányozása rádöbbenthet minket azokra a te­rületekre, ahol kudarcot val­lottunk, vagy megnyithatja szemünket ma­gatartásunk és tetteink hatásainak jobb fel­is­me­ré­sé­re más em­berekkel fenntartott kapcsolatainkban...  Derek Prince -

---------------------------------------------------

                                           

 ISTEN TERVEI ,- Jn 20,19-29.

19 Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!" 20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.                 A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. 21 Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." 22 Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" 27 Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." 28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" 29 Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

---------------------------------------.
ISTEN KARJAIBAN ,- Lk 13,6-9.

6 Azután ezt a példázatot mondta Jézus: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. 7 Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? 8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, 9 hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."

A Mester útja.

Tegnap is olyan volt, mint ma

És holnap sem lesz más.

Térkép nem jelzi határit,

S nincsen indító ház.

Ismertetőjel: egy vonal,

Ez rajta végig fut,

Melyet a Mester már régen

A keresztjével húz.

Jobbról és balról göröngyök

S bukdácsoló lények.

És itt-ott, de nem elrejtve:

Picike kis fények.

Egy-két ismerős úttörő

Zúzza a rögöket,

És a fáradt zarándokba

Új erőt öntöget.

Az útra padot nem tettek,

Bár a király útja.

Pihenésre vágyódóknak

A Mester ezt mondja:

Ezen az úton csak menni,

Vagy térdelni lehet,

Rajta a legkisebb értem

Nagy dolgokat tehet.

A hajlásában még mindig

Ott állnak a hegyek,

De ne feledd, hogy én most is

Teelőtted megyek.

1948. 03. 23

--------------------------------------

A nyelv

Beszélni sokszor sokat tudunk,

és ezért gyakran bajba is jutunk.

Nyelvünk, ez a kicsiny finom műszer

Pattog, mint a tűzbe dobott lőszer.

Földrengést jelzőként kileng jobbra,

Ellenhatásra karcolgat balra.

Ki láva- árjába belekerül,

Az biztosan többször el is merül.

Beszélni sokszor sokat tudunk,

Nyelvünkkel tűzre új csóvát dobunk.

Míg mást égetünk, befelé égünk,

Pernyével beszórjuk egész lényünk.

Ki hozzánk ér, hamarosan megég,

Bár hidegek vagyunk, akár a jég.

Az ellenszer?! Ismerd meg énedet,

és sokszor harapd meg nyelvedet.

Beszélni sokszor keveset tudunk,

S az imádságig csak ritkán jutunk.

Vigaszt nyújtó szóval fukarkodunk,

Vallást tenni néha bátorkodunk.

Bocsánatot kérni nem bír a nyelv,

Miatta megakad sok nemes terv.

Sértődöttséget hamar észrevesz,

Durcásságból gyakran néma lesz.

A nyelv kicsi, de nagy dolgokat tehet,

Ember – Isten között kapocs lehet.

Egy szóval is kötözhetsz sebeket,

Egy szóval is könnyíthetsz terheket.

Egy jó szóval már csodákat tehetsz,

Egy jó szóval a szívekig mehetsz.

A legszebb, mit ember vele végez,

Ha válaszol, mikor Isten kérdez.

1947. 12. 06.

-------------------------------

A rügy éneke

A tél után tavaszt várok,

És bimbó-hívó nap sugarát,

Levetem téli köntösöm,

Mi fogva tartott és bezárt.

Ha majd azt, mit a gyökér küld,

Átadja a törzs és az ág.

Akkor én is bimbó leszek,

S bimbóból egyszerű virág.

Ha majd a kelyhem szétnyitom,

Jöhetnek a kicsi méhek.

Nem féltem virágporomat.

Tudom, hogy ők abból élnek.

Bár magamból adok nekik,

S asztalukra ételt teszek.

Mégis nekik köszönhetem,

Hogy virágból gyümölcs leszek.

Engedj magadhoz méheket,

Hogy te is gyümölcs tudj lenni.

Nem csukva kelyhet... a szívet.

Az ember sok jót tud tenni.

1951. 03. 18

A Te igád?

Uram... Nem tudom, miért. De érzem,

hogy a Te igád most oly nehéz.

Annyira más ez, mint amit ígértél.

- lehetetlen, hogy felcserélték?

Te azt mondtad „ gyönyörűséges”,

mikor álmodozva húzni kezdtem:

A bevert szegeket észre sem vettem,

csak ma látom, hogy sebes lettem.

Utam lefelé, a mélybe visz:

s könnyű terhed mégis húzni kell.

Bocsásd meg nekem, hogyha megkérdezem:

-a kerékkötők nem ültek fel?

Olyanok akik a Te nevedben

saját terhüket rakják reám.

Hallják, de nem akarják észrevenni,

hogy a küllők is recsegnek már.

Ugye, figyeled, hogy igéddel

képmutatón fejemet mossák?

De hiába mutattál példát nekik:

a lábmosó vizet nem hozzák.

Ne haragudj rám, ha azt mondom,

hogy tanításod elvetették,

és a gyönyörűségest,-ami könnyű,

a Te igád... Már kicserélték.

1963. 09. 08.

A Te örömöd

Nem az a darab kenyér,

Melyet kérges kezünkkel

Megkerestünk:

Mely pár órát ég bennünk

S azután érezzük, hogy

Megéheztünk.

Nem az a néhány fillér,

Mit heti munkánk után

Adnak nekünk:

Mely, bár nem vettünk semmit,

Mégis alighogy futja

Fűszeresünk.

Nem is majd a szép holnap,

Mely csodával vár, melyben

Lesz mindenünk:

Melyért cserébe kérik

Legnagyobb kincsünk, hitünk

S az életünk.

Ne, ne ilyet adj nekünk,

Melyért fel kell áldozni

örök éltünk:

Mely ma szivárványt mutat,

De holnap pocsolyába

Mártja lényünk

A Te szent örömödet,

melyért az árt Golgotán

lefizetted:

Melyért nekem, nekünk az

üdvösséget örökre

Megszerezted.

A Te csodás örömöd,

mely teljesen kitölti

az űrt bennünk:

Melyet imában kérünk,

mely megszenteli éltünk

S minden tervünk.

Csak a Te örömödet,

mely áldott szeretetet

gyújt mibennünk:

melyért vágyunk naponként,

melyet kérünk, melyért ha

Kell, szenvedünk.

A Te égi örömöd,

melyet a mi számunkra

földre küldöttél:

Mely összeköt Teveled

s az égiekkel – melyért

Te is szenvedtél.

1948. 08. 19.

-----------------------------------------

A tükör mellett

Egy rövid időre tétován megálltam...

Úgy, mint akinek látási zavara van.

-A tükröt néztem... Rosszallón és megbántva...

Mert mást mutatott, mint amit akartam.

Azt mondta: „Tévedek, nem egyedül vagyok.

Mások is taposnak velem az ugaron.

Sőt, azoknak – akiknek sokkal nehezebb,

Fájóbbak – az éltet keserítő gondok,

ima tárgyai lesznek az akadályok.

-Míg én – bár azt állítom – tanítvány vagyok...

Csak várok, várok, s mindenért panaszkodok.

Azt mondom: Nem látnak már meg... Nem éreznek.

Pedig többen jönnek segítőn felém,

s ők, akik megértik Krisztus üzenetét,

alig hagynak meg számomra egy kicsikét...

Viszik a terhemnek majdnem a felét.

-De én... A megmaradt féltől is irtózom.

Keresem, s folyton töprengek a kibúvón.

-Nem is hall tőlem senki önkéntes vállalást,

csak a megszokott és unott jajgatást.

 SOHA NE ADD FEL ,- Préd 3,1-14.

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. 14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt.

------------------------------------

A GYÓGHYULÁS IDEJE,- Jak 1,2-5.

2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. 5 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.

-------------------------------------

.  TÜRELEM ,- Zsolt 66,8-12.

8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét!
9 Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.
10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra.
12 Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.

Kiteljesedik az élet.

Keres az ember Kutat , remél, vágyakozik

Önmaga se tudja , hogy mit. Keres az ember

Találgat, latolgat Egyszercsak észreveszi

Elmúlik a földi lét maholnap .Keres az ember

Keresek én is Találgatsz Te is

Mire is születtél Míg végre rádöbben

Feleszmél Az élet Jézusban több ennél.

Kiteljesedik az élet Feléled a remény

Hit által Jézusban meglátod

Életed egyetlen lehetőségét

------------------------------

Jónásként...

Jónásként másfelé indultam                                                                                                                        Ninive helyett Tarzuszba  gondoltam:                                                                                           Rendelt helyem , De te visszavezettél engem.

 Visszahoztál a cethal gyomrában ,                                                                                                               Rendelt helyemre , Ninive városába. 

Kényszeredetten hirdettem Igédet,                                                                                                             Magam sem hittem , hogy ez elég lesz.

Vártam a pusztulást, De Te kegyelmeztél,                                                                                                         Ninive városa, el ne vesszék. 

Haragudtam , a bűnös város Kegyelme miatt.                                                                                                   Nem értettem mit miért teszel? Prófétád voltam,

mégis : Nem Akartam akaratod, Mégis haragudtam Reád,                                                                             Míg meg nem értettem : Kegyelmed

Féltő szereteted : A Megváltó hatalmát                                                                                                         Hisz, Te a bűnös ember Bűnbánatát várod , s kegyelmezel neki

Add meg , Uram nekem is, Hogy tudjak így szeretni.

--------------------------------------------------

Hitvallás. 

Te vagy - az élet Ura Te vagy - a kegyelmi csoda                                                                                             Te vagy - kiért fáj a lelkem Te vagy - kiért megszakad a szívem. 

Tudom, vagy csak sejtem Te ezt nem akarod                                                                                               Szíved adtad, életedet Szent Fiadat - egyetlenedet. 

Érettem - ki engedetlen Érettem - ki mindig kérdez                                                                                       Érettem - kit gyötör az élet  

Add meg Uram , hogy megértsem kegyelmedet                                                                                                     Add meg Uram , hogy ne legyek engedetlem

Add meg Uram , hogy ne kétkedjek                                                                                                                    Add meg Uram, bátran menjek  Fájó lelkem

 Megszakadt szívem adom Kegyelmedért cserébe.

V A L L O M Á S. : 1 Királyok 19,9-18.- 9-Itt bement egy barlangba, és ott elaludt. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR szava: Mit csinálsz itt, Illés?

10-Ő pedig azt felelte: Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai , lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel megölték. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek.

11-Az ÚR azt mondta: Jöjj ki, és állj meg ezen a hegyen az ÚR előtt. Íme, az ÚR fog itt elhaladni. És az ÚR előtt nagyon erős szél ment, amely megszaggatta a hegyeket, és meghasogatta a kősziklákat az ÚR előtt. De az ÚR nem volt abban a szélben. A szél után földindulás lett. De az ÚR nem volt a földindulásban sem.

12-A földindulás után tűz jött. De nem volt az ÚR a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.

13-Amikor Illés meghallotta ezt, befedte az arcát a palástjával, kiment, megállt a barlang bejáratában, és íme, egy hang szólt hozzá, amely ezt mondta: Mit csinálsz itt, Illés?

14-Ő így felelt: Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, és prófétáidat megölték fegyverrel. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek.

15-Ekkor az ÚR azt mondta neki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend föl Hazaélt Arám királyává.

16-Azután Jéhút, Nimsi fiát kend föl Izráel királyává, Elizeust pedig, az ábél-mehólái Sáfát fiát kend föl prófétává a magad helyébe.

17-És aki megmenekül Hazáél fegyverétől, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú fegyverétől, azt Elizeus öli meg.

 

János evangéliuma 17,3,-Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Kősziklára állt a lelkem, Mikor megláttalak Téged.

Egy perc volt, s tudtam: Mássá lett az élet. 

Mi eddig volt, csak a lét dadogása, Hangzavarral töltött idő elpocsékolása.

Értelmet életem Általad kapott, Akkor, amikor már úgy éreztem:

Minden elhagyott.  Életem sötét egére ,

Te hoztad a fényt, Isteni szent titok,

Találkoznunk , de jó , hogy megadatott. 

Köszönöm életem legszebb napját, Mely csak Veled lehetett teljes,

Visszaadtad mindazt,   Amit más tönkretett.

 ------------------------------------

Veled Uram...

Eljött az idő Mikor már, Elhiszem Jézus nélkül, Nincs életem                                                                                                                                                      Eljött a perc Itt van már Elhiszem Minden utamon Célhoz                                                                            csak, Veled érkezem. Hárman kell, hogy legyünk.

Te már régóta tudod Jézus nélkül.                                                                                                                     Nem lehetünk boldogok. Rájöttem én is, s talán ,                                                                                            Eltűnik végre a magány, Együtt indulunk                                                                                                  Hárman az úton Veled Jézusunk.

-------------------------------------

 Nem kell már.

Nem kell már gazdagság Elég nékem a kegyelem

Nem kell már szabadság, Ha nem Benned lelem.

Engedd meg Uram , Istenem  Hadd legyek rabszolgád , GYERMEKED.

------------------------------------------------

Mégis...

Úgy vágyik a szívem, Uram, Hozzád!

Nélküled az életem , Bartimeusi vakság.

Kitárom szívem , Eléd hozom vétkem,

Bűneim szennyétől Szabadíts meg engem.

Tudom, hogy Tiéd a kegyelem Tudom, hogy nekem adni akarod.

Add, hogy akarjam én is, Oldd fel e szív závárait ,

Ha kell akaratom ellenére is, MÉGIS.

Imre Albert, - Miért féltek?

Miért csap le úgy a tóra , Néha egy-egy viharzóna?

Félek. Egyszer bajt okoz.,Ki az, ki így ostoroz?

Nézd! A Péter kis hajója, Mintha csak egy inga volna,

Jobbra-balra ingadoz, Mint egy kicsiny fadoboz. 

Tudnák ők, hogy hol a „bója”, S meddig tart a viharzóna,

S hol a part? Én nem tudom. Sötét van a partokon.

„Hol van Jézus? Talán alszik? Tombol a szél, zúg, morajlik!

Jaj! Nézzétek! Süllyedünk! Siess! Segíts! Mesterünk!”

Kiáltoztak szaggatottan, Holtfáradtan, egyre jobban:

„Nem bánod, ha elveszünk? Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”

Jézus pihent a fejaljon, De, hogy egy is meg ne haljon,

Szólt a szélnek: - Csend legyen! S béke lett a tengeren. 

Aztán ott – a hullámhalmon – Szólt szelíden – most is hallom:

„Miért féltek? Higgyetek! Én itt vagyok veletek!”

----------------------------

Vágyom.

Vágyom a magasba S lent ragadok a porba.

Nem tudom Nem látom Mi vár ott ?  

Lehet a vágyam szárnyaló Egeket hasító,

A földi való Mást mutat Uram , Te tűzd ki a jó utat!

Vágyaim  - enyémek. Legyenek maholnap remények.

Remények, melyek nálad lakoznak:

Istenem maradjak meg  gyermekednek, alázatosnak.

------------------------------------

Hitvallás.

Te vagy - az élet Ura Te vagy - a kegyelmi csoda                                                                                             Te vagy - kiért fáj a lelkem Te vagy - kiért megszakad a szívem. 

Tudom, vagy csak sejtem Te ezt nem akarod                                                                                               Szíved adtad, életedet Szent Fiadat - egyetlenedet.

Érettem - ki engedetlen Érettem - ki mindig kérdez                                                                                     Érettem - kit gyötör az élet

 Add meg Uram , hogy megértsem kegyelmedet                                                                                                Add meg Uram , hogy ne legyek engedetlem

Add meg Uram , hogy ne kétkedjek                                                                                                                     Add meg Uram, bátran menjek 

Fájó lelkem Megszakadt szívem adom                                                                                                             Kegyelmedért cserébe.

Döntened kell!

Isten nevében kérdezem: Mit választasz? Krisztust és Vele az üdvösséget, vagy kedvenc bűnödet és azzal a kárhozatot? Nincs középút! Ha vársz vagy nem akarsz dönteni, tulajdonképpen máris a gonosz mellett döntöttél. Aki megáll és azt kérdezi, hogy igazán őszinte legyen-e, már le is tért az egyenes útról. Aki nem tudja, hogy meg akar-e tisztulni a bűntől, bizonyságát adja tisztátalan szívének. Ha minden gonosz utaddal fel akarsz hagyni, az Úr Jézus képessé tesz arra, hogy azt most rögtön megtedd. Kegyelme már megváltoztatta kívánságaidat. Szíved már megújult. Bízz hát Benne, hogy megerősít és le tudod győzni majd egymás után a kísértéseket, és az Úr parancsolatait napról napra teljesíteni fogod.[...] Hatalmának nincs határa, mindenkit meg tud tisztítani és meg tud szentelni. Ha kész vagy, s meg akarsz gyógyulni, a legnagyobb nehézségtől már meg is szabadultál. Ő, aki az akaratot adta, minden más képességedet is arra használja fel, hogy az Ő dicsőségét szolgálja. Nem akarhattad volna komolyan minden bűnöd feladását, ha titokban nem Ő beszélt volna rá. Ha azért most rábízod magad Jézus Krisztusra, meglátod, hogy Ő jó dolgot, az üdvösségedet kezdte el benned, és biztos vagyok benne, hogy Ő azt be is fejezi.

-------------------------------------------------------------------.

A VIGASZTALÓ.

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek." 

(Ézsaiás 40,1)

Nagyon szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: "Vigasztaljátok népemet." Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a vigasztalásra. Az Ige megmondja, hogy miért. "Kétszeresen sújtotta ôt az Úr minden bűneiért." Belsőleg és külsőleg is. Abban a pillanatban, amikor vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az örömtelenség, az elveszett mennyország. Külsőleg is megvannak a következményei.

Az ember sokféleképpen akar vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét megpróbálja elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így vigasztal. Az Ő vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életre szóló megoldás. Azt a vigasztalást, Akit Ő küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus. Vele akar vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni - megvigasztalni.
Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér. Amikor embereknél keres valaki vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb, mint volt.

A samáriai asszony is embereknél keresett vigasztalást. Élete akkor oldódott meg, amikor kimondta: "Tudom, hogy Messiás jő... mikor az eljő, megjelent nékünk mindent" (János 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus, akkor a legelső, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat. Eszedbe jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van előtted, amit rég elfelejtettél. Jézus azt mondja az asszonynak: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Engedd, hadd beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod lehessen.

--------------------------------------------------

Kádár Géza. Keresztyének ébredjünk fel!

Keresztyének ébredjünk fel! Küzdd az ellen szent hitünkkel,

Bántalmazza Krisztusunkat, Tépi, sebzi Egyházunkat.

Keljetek fel, itt a reggel, Az üdv napja tündököl,

Krisztusunkért, Egyházunkért Küzdelemre, harcra föl.

Hová lett a Krisztus serge? Elfogyott, vagy le van verve?

Bajnokai az Egyháznak, Alszanak és nem vigyáznak?

Keljetek fel, itt a reggel, Az üdv napja tündököl,

Krisztusunkért, Egyházunkért Küzdelemre, harcra föl.

Van fegyverünk: a Biblia, Erőnk is van: buzgó ima.

Segít minket a Szent Lélek, Győzni fogunk keresztyének.

Keljetek fel, itt a reggel, Az üdv napja tündököl,

Krisztusunkért, Egyházunkért, Küzdelemre, harcra fel !

----------------------------------
Juhász Gyula. Könyörgés szabadulásért

Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből,

Fölkiáltunk hozzád a kietlenségből,

Ura seregeknek, Atyja igazaknak,

Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak.

Vérünket ontottuk, könnyünket öntöttük,
Rettenetes évek zúgtak el fölöttünk,
Fejünk koronája lehullott a porba,
Reményünk vetését vihar eltiporta.
 

Jöjjön a hajnal Új diadallal

Jöjjön az élet Szóljon új ének

Hallelujázzon Minden e tájon.

Kelettől nyugatig neved áldja minden,.                                                                                             Régi fényt, új lángot, adj nekünk nagy Isten.

Pogányok jöttek be szent örökségedbe,
Istenünk, hová tűnt szívünk régi kedve.
Égi madaraknak lakomája lettek,
A földi vadaknak martalékul estek,
Vérüket ontották, könnyüket öntötték,
Akik szent hazánkat igazán szerették.