Hallod a hangot?

Hallod a hangot?
Ha hiszed, ha nem,
Örökké hallod.
Tégy hát úgy,
Mintha értenéd!
Ne kiabáld túl az égi zenét!

-------------------------------------
 

Még nem értem

Még nem értem
A végső lényeget
Rajtam múlik,
Vagy Te nem engeded?

-------------------------------------------------
Miért fáj még?

Miért fáj
Még mindig a lét?
Nem értem lényegét?
Add, hogy megtudjam,
Mi az, miben
Botlottam!
Kihúznám a kátyúból lábam,
Csak a szilárd földet lássam!

----------------------------------------

Ments meg Uram!

Ments meg Uram,
Ments meg!
Régi erőm,
Fényem már
Nincs meg.

Rögökbe kapaszkodom.
Tegnap a holnapom.
Segíts elengedni a múltat!
Tedd élővé a holtat!

--------------------------------------------

Ceruza

Tehozzád szólok most,

Kicsike ceruza,

Mit fiamtól kaptam

Születésnapomra.

Ceruzám már sok volt,

Védőkkel, tokokban,

De téged szeretlek,

Mégis a legjobban.

Mikor megcsókolva

Ideadott nekem,

Elmondta százszor is,

Mit kell veled tennem.

Hogy írjak szépeket

Emberről, virágról,

Jókedvről, mosolyról

A tavasz-nyílásról

Ha kezembe veszlek

Ne verjek senkire.

Képzeletem szárnyán,

Ne menjek messzire.

S míg a használatban,

Egész elfaraglak,

Szomorú szívekbe.

örömöt juttassak.

Hozzátok szólok most,

Egyszerű ceruzák.

Kik ma és holnap is

állják a faragást

Kik vártok, hogy Isten,

Használatba vegyen.

S veletek hova kell,

Vesszőt, pontot tegyen.

,S ha kézbe vesz az Úr,

Nem a ti érdemetek.

Nála nélkül, mindig:

.Törött a hegyetek.

Bármily lassan forgat

, Az élet-hegyezőn,

, Nem tudtok ti írni

A kényes szívmezőn.

Ha hív, ne mondd sosem:

Puha, gyenge vagyok,

Az érdes táblákon

Biztos eltompulok.

De ne légy kemény sem

Mely, a lágy anyagban

Karcolva megmarad,

Tépett vonalakban.

Légy mindig ceruza.

Ne üss, csak simogass.

Ne okozz fájdalmat.

.De vigaszt osztogass.

Ne magadról írjál.

Figyeld mit diktál:

E földön Istenről,

Az emberhez szóljál. 1949. 02. 12

Íme a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!” (Máté 25,1-13)

Jézus Krisztus fogadására úgy készülhetünk, mint ahogy a menyasszony várja a vőlegényét (1): reménységgel, örömmel, a beteljesedés vágyával, azzal az óhajjal, hogy bárcsak jönne már, mert életünk legszebb napja az Ővele való találkozás. Ezt akkor se feledjük, ha úgy tűnik, hogy „késik” a vőlegény (5), mert a kellő időben bizonnyal meg fog érkezni (6). A „bolond szűzek” kiszámították az olajat, és elfogyott nekik, mire megérkezett a vőlegény. Az „eszes szűzek” bőséggel vittek olajat a mécsesükben. Urunk bőven adj olajat, hogy el ne fogyjon a megérkezésed előtt, mert bizony sokszor csak pislákol a mécsesünk. Adj bőven olajat, hogy tudjunk tölteni másoknak is, de adj bölcsességet is, hogy lássuk a kellő időt, amikor másoknak már nem adhatunk, mert akkor nekünk sem marad! Urunk, köszönjük, hogy nem szorulhatunk ajtódon kívül, nemcsak azért, mert készülhettünk a Te fogadásodra, mert bőven adtál olajat, amivel hűen gazdálkodhattunk, hanem azért is, mert mindenek előtt rendelkeztél felőlünk.  Abdiás 1-16

------------------------------------------

sokakat megtévesztenek…” (Máté 24,3-22)

Jézus Krisztus nevét emlegetve is megtéveszthetünk másokat. Jézus Krisztus eljövetele egyben a világ vége – a tanítványok kérdésfelvetése szerint (3). Ezek szerint Jézus eljövetelével a világ végének folyamata elkezdődött, visszajövetelével pedig ez a világ recsegve-ropogva elmúlik (29). Nyilván belerendül ez az Őtőle eltávolodott, tisztátalan világ az Ő megjelenésébe, jogosan (36-39). De egy bizonyos, ha az ég és a föld elmúlik is, az Ő beszédei nem múlnak el. Krisztus beszéde pedig az élet beszéde (35).* Jóel 3.

-------------------------------------------

Jaj nektek...” (Máté 23,23-36)*

–        Jaj nekünk, ha látványosan adunk a másiknak, de észrevétlenül sokkal többet elveszünk, főleg azzal, hogy a lényegtelen részletekkel megnehezítjük egymás életét, miközben a nagy bajok felett szemet hunyunk (23-24). – Jaj nekünk, ha a külső „tiszta”, de a belső tisztátalan. Kell a külső „szerep”, ez nem képmutatás, de belső tartalom, hitelesség nélkül „lufi” az egész életünk, sőt „Felső” támogatás kell (25-28). – Jaj nekünk, mert ápoljuk a meghalt nagyok, próféták sírjait, de a ma élőket továbbra is el akarjuk hallgattatni, ha zavarnak „zavaros” ügyeinkben. Jaj nekünk, mert egyáltalán nincsenek prófétáink! Ma mindenki hamis prófétává lett, mert mindenki mondja-mondja, az Istenre hivatkozva is, csak a magáét. – Urunk, azt látjuk, hogy kegyelemre szorulunk, könyörülj, tisztogass, formálj; és add annak bizonyosságát, hogy a Tieid vagyunk, mert ez a tény formál át valósággal, tesz alázatossá és áldott szolgáddá. Jóel 2,12-17.

–        -------------------------------------------------

ÚJ ÉNEKET.

 

(Túrmezei Erzsébet)

Új éneket, újat! minden reggel újat!
Új hajnal hasadtán búj titkok tárulnak.
Új virágok nyílnak, ha régiek hullnak,
új öröm, új hála ha sebek gyógyulnak.
Énekek ébrednek: új ének az Úrnak!

Új éneket, újat: új szívvel, élettel!
Üdét, mint a harmat! frisset, mint a reggel!
Új kegyelem árad, új hittel előre
csodáról-csodára, erőről-erőre.
Remények csendülnek, életek újulnak,
Énekek zendülnek, új ének az Úrnak.

----------------------------------------------

Arany Viktortól Hála néked!
Mit írhatok?
Mit mondhatok?
Hála Néked!
Belőled élek.

------------------------------------

Order my steps

Rendezd Atyám lépteimet,
Kérlek fogd a kezem,
Vezess utamon,
Légy mindig velem.

Belőled lettem,
Mint Napból a sugár,
Mint tengerből a pára
Mint levegőből a szél,
Ajkam hozzád beszél.

Szavaddal alkottál,
Most azzal vezess,
Lelkem befogad
Mert teljesen üres.

---------------------------------------
 

Feltört ugar.

Kemény még a földem,
Kies és cudar.
Vágd belém ekédet,
Nem baj, ha mar!

Fel kell szántanod!
Ha termésemet várod.
Művelj meg!
Kéri igaz barátod.

 ----------------------------

Miért fáj?

Miért fáj minden szó,
S csak a csend nyugtató?
Kérlek, légy csendben velem.
Istené a türelem.

-------------------------

 Máté 10,32,-„  Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást 

teszek mennyei Atyám előtt" 

   Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én 

Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztről szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem 

magamba a Te igazságodat.

   Nagyszerű dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim 

elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját. Nincs kétségem afelől, hogy az Úr a magáénak tart, 

hiszen új meg új zálogát adja szeretetének. De eljön a nap, amikor 

meg kell majd állnom az Atya előtt. Milyen öröm tudnom, hogy 

Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam. Azt mondja majd: ez az 

ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom őt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynő gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az összegyűlt sokaság előtt átvenni ezt a kitüntetést. Mi ez 

azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall 

bennünket a magáénak a magasságos Isten trónusa előtt, a mennyben. Ezért soha ne szégyelljem, hogy az Úré vagyok. Soha ne hallgassak 

gyáván, se ne alkudjak meg félszívvel. Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten előtt? C.H.Spurgeon

-------------------------------------

elválasztja a juhokat a kecskéktől.” (Máté 25,31-46)*

Mi lesz a kecskékkel? Átkozottak, örök tűz, örök büntetés vár rájuk (46). Nem azért lesz ez a sorsuk, mert az ördög hatalma alá kerültek (41), vagy, mert irgalmatlanok voltak a legkisebbekkel (43-45), és csak magukkal törődve mindenkihez kegyetlenek voltak (aki volt már legkisebb, és volt már halálosan, irgalmatlanul megalázva, szinte megsemmisítve, annak nem kell mindezt részletezni). Ám nem mindezekért veszik el sorsukat, hanem azért, mert nem juhok, hanem kecskék: Isten rendelése szerint, a világ kezdete óta (34). Titokról szól itt az Ige. Láttam már kecskét átvágott torokkal, ahogy levágják, rád néz és könnyezik. Én reménnyel szeretem a kecskéket, pedig a kecske mindent tarrá legel, belemekeg az életedbe. Mégis, hiszem, nagyobb az Isten a mi szívünknél (1János 3,20). 

·         Mit tudunk meg itt az utolsó időkről? – Krisztus dicsőségesen megjelenik (31). Naptámadat lesz az Ő eljövetele. Vége lesz minden szürkeségnek és borongásnak. – Minden nép elé áll, leborul előtte (32). Akkor már kikerülhetetlen lesz találkozni Ővele – Ez a találkozás az elválasztás ideje lesz: jobbra a juhok, balra a kecskék kerülnek (33). Itt már nincs vita, végre nincs vita, okoskodás, érvelés, észosztás. Ekkor már mindenek Ura beszél. De jó lesz, vége lesz a hangzavarnak. – Mi a szétválasztás alapja? Nem a látható, emberséges cselekvés az, ami nélkülözhetetlen (odafordulni éhezőkhöz, szomjazókhoz, jövevényekhez, betegekhez és foglyokhoz; 35-36). A szétválasztás alapja egy eleve döntés, ami alapján Isten örök életet készített (46), a világ kezdete óta a juhoknak (34), az Atya áldottainak, az örökösöknek; ennek a választottságnak viszont magától értetődő következménye a legkisebbekhez való krisztusi odafordulás, akár egyhez is, egyetlenhez is, egyenként minden legkisebbhez (40). – Mi lesz a kecskékkel?

ISTEN KÉPES RÁ ,-„ Mk 12,28-34

Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?"
Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat."
Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál."
Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.

------------------------------------------

ÁTFORMÁLÓ SZERETET,- „Ez 36,24-28

Kihozlak benneteket a népek közül, összegyűjtelek az országokból, és beviszlek benneteket a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket.

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.

------------------------------------------

I. Thessalonika 4:16-18

Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak, először akik meghaltak volt a Krisztusban;

Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.

„ Az érett gyümölcs könnyen válik az ágról. Aki Pál apostollal mondhatja:”Szeretnék elköltözni és Krisztusnál lenni” – tanújelét adja annak, hogy a földi dolgoktól megszabadult és hogy megérett a menny számára. „ C.H.Spurgeon.

-------------------------------

            Márk 4:37–40,-„„Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt. Fölkeltették őt és mondták néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? Ő pedig felkelvén megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! Ekkor elállt a szél és nagy csendesség lett. Jézus pedig mondta nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?”

„Amikor felkeltették a vihar miatt Jézust, egész lénye nyugodt volt. Nyoma sem volt a félelemnek szavában, tekintetében. De nem azért, mintha az ő isteni hatalmának a tudatában bízott volna. Nem mint a föld, a menny és a tenger Ura őrizte meg a nyugalmát. Ezt a hatalmát ő letette és kijelentette: »Én semmit sem cselekedhetem magamtól« (Jn. 5:30). Egyedül Atyja hatalmában bízott! A hit volt az, ami nyugalmat adott neki. Mindenkor, minden helyzetben hitt Isten szeretetében és gondviselésében. Ha a tanítványok bíztak volna az Úrban, akkor a veszedelemben is megőrizték volna nyugalmukat. A veszély perceiben való félelmük csak a hitetlenségüket bizonyította. Teljesen megfeledkeztek Jézusról. Ő pedig csak akkor nyújthatott nekik segítséget, amikor tehetetlenségükben elcsüggedve és önmagukban kételkedve, végre hozzáfordultak.

Milyen gyakran tesszük mi is ugyanazt, amit a tanítványok... A bajokat egyedül akarjuk leküzdeni. Elfeledkezünk annak jelenlétéről, aki egyedül segíthet rajtunk. A saját erőnkben bízunk, míg végül elveszítjük minden reményünket. Csak akkor gondolunk az Üdvözítőre, amikor már közel vagyunk az elmerüléshez. De ha hittel kiáltunk hozzá, akkor ő segíteni fog. Bár szomorúan feddi meg hitetlenségünket és önhittségünket, mindazonáltal készséggel siet a segítségünkre. Bárhol vagyunk is, szárazon vagy a vizen, nincs okunk a félelemre, ha Jézus a szívünkben lakozik. A Jézusba vetett élő hit lecsillapítja az élet tengerének háborgását, az Úr pedig kiszabadít a veszélyből, úgy, ahogy a legjobbnak látja.”  (Jézus élete, „Hallgass és némulj el! c. fejezetből)

ISTEN VEZETÉSE – „  2Thessz 3,1-5” -

1 És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára.

ApCsel 16,25-34. ,-Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.

 LESZ MÉG EGYSZER ÜNNEP A VILÁGON .„Lesz még egyszer ünnep a világon!” Zengsz óh költő és visszhangzik szavad. Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog és szabad. Most nem az, nem! Élvén is halottan, Bűn fertőjében teng-leng itt a nép.
Az Istentől sújtva elhagyottan, Mert elhagyta áldó Istenét.

Pattanjon fel sírok lomha zárja, Ti próféták, ne aludjatok!
Míg hajnal jő a vak éjszakára, Hadd harsogjon bátor ajkatok.
Száraz csontok szerteszét hevernek, Álljatok meg e csontok felett,
Ha ti szóltok, mind életre kelnek. S Lelket lelnek ők halál helyett.
Telve hittel s lélektől felkenve, Keljetek fel, szent apostolok!
Ha megoldódik buzgalom tűz nyelve, Millió szív, újra égni fog.
Égni forrón és lángolni hűen, Uram, a Te szent oltárodért,
És nem csügged el kicsinyhitűen, Ha kemény harc próbál és kísért.
Jöjj Magad, jöjj, s alkoss új világot, Óh, te tövis-koronás Király!
Áldott a szív, sírjáiglan áldott. Hol jó lelked hű szállást talál.
Te mosod meg tiszta hófehérre Bűn szennyétől a szegény szívet.
Tévelygőnek Te mutatsz az égre, S meggyógyítod, ki Hozzád siet.
Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk! Jöjj s gyógyíts, mert a világ beteg;
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk, Elfogy a hit és a szeretet.
Elfogy minden: áldás, üdv, béke, Síron innen és túl a síron.
Óh, ihless meg, szent idők emléke  S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sión.  Sántha Károly

 ÚJ SZÍV – „Jn 6,47-58.

Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az én testem." A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, és ezt kérdezték: "Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?" Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."

 PÜNKÖSD .                                                           Oldjad meg nyelvünket, és azt az ihletet, Amelyből millió vértanú született Gyújtsd pünkösdi lángra, Hogy eltévedt nyájad, az igazi utat
Ismét megtalálja.                                                                                                                         Arénára roskadt vértanuk szent vére. Omolj a hitetlen világ tengerére,
Rázd meg a szíveket! Taníts meg bennünket lángoló nyelveddel
Mi az: a szeretet….                                                                                                                              Pünkösd rózsákkal legyen telve a föld, Krisztusnak öröme minden szívet betölt… Pünkösd áldott napja
Csüggedő lelkünkben, magasztos emléked Hitünk felgyullasztja.  Vezessetek minket, ti dicső seregek, Akik lelkendezve, énekelve mentek, Krisztusért halálba.
Hogy sóvárgó lelkünk az ígéret földjét, Ismét megtalálja.                                                                 Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja, Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja; Lelkünket szenteld meg,
Mert földi életünk, örömét, békéjét, Találja meg benned.

Egy jelentős álom ..

Egy munkás ember Skóciában a következő álmot látta, és beszélte el a feleségének.
- „Hallgass csak ide! Álmomban négy patkányt láttam, melyek egymás után mind nekem jöttek. Az első igen kövér volt, a második és harmadik igen sovány és a negyedik vak volt.
Az ember nagyon nyughatatlan lett ezután az álom után, mert azt hallotta, hogy a patkányok szerencsétlenséget jelentenek. Szegény felesége nem tudta megfejteni az álmot, hanem az okos kisfia lett az álomfejtő. A fiú így kezdte megfejteni az álmot: -A kövér patkány a kövér kocsmáros, kinek minden pénzedet elhordod. A két sovány patkány a mama és én. A vak patkány pedig az te vagy apa!

Nem tudjuk, hogy megelégedett - e ezzel az álom magyarázattal az apa, de mi hajlandóak vagyunk megelégedni, és megérteni.
Ugye ti is elmondjátok ezt a történetet olyan helyen, ahol éppen szükség van rá? Talán ennek a történetnek a  megismerése változásokat hozhat a családok életében. Szeretettel tegyük hát a kötelességünket

PÜNKÖSDI RÓZSA                                                Addig zöld bokorként Vadonban pompázott s nem is vették észre,
Amíg Nagypénteken kínos kereszt alatt. Néhány vércsepp érte.                                                          Ebből a vércseppből Pünkösd hajnalára pompás rózsa nyílott;
Reggeli harmatos napsugár fürdőben, Hajladozva ringott.                                                                     Azóta a világ Minden kis kertjében díszlik a virága,
Pirosló vércseppként terjeszti illatát Az egész világra.  Bányai Ferencné.

---------------------------------------------

Hagyd el!

Egy ember beleesett a kútba, melyben nem volt víz. Segélykiáltásai csakhamar odavezettek egy szomszédot, aki kötelet bocsátott le, hogy a szerencsétlent kihúzza. A kötél azonban minduntalan kicsúszott a kezéből.
 Végre eszébe jutott a mentőnek, hogy mi lehet a sikertelenségnek az oka.
 -Talán valami van a kezedben?- kiáltotta le a kútban lévőnek.
- Igen, néhány fontos értéktárgyam van a kezemben, ezt nem hagyhatom itt, ez olyan fontos, mint az életem.
Komoly ígéretekbe került, míg rábírhatta a férfiút, hogy az értéktárgyait hagyja hátra. Csak mikor üresek lettek a kezei, akkor nem csúszott ki a kezéből a kötél, így aztán kiszabadult a kútból.
Ha nem akarsz elhagyni olyan dolgokat, mely veszedelemre válik, akkor mond meg nyíltan és őszintén! „– Nem hagyhatom a bálványom.”- és ne gyalázd az Istent tovább azt állítván, hogy nem tudsz hinni!!

                                              SZENTLÉLEK HÍVÁSA Nélküled csak könyv a Bibliánk: Talán szebb, különb, mint sok másik,
De Igévé tüzedtől válik. Nélküled Jézus ember volt csak
És holtak maradnak a holtak, De ha tüzed betölthet minket,
Megvilágítja értelmünket, Látjuk Benne a Fiú- Istent.
Ki értünk odaadott mindent, S legyőzve halált, bűnt és átkot,
Megváltotta a holt világot, Hogy aki Megváltónak vallja,
Vele éljen, Ő úgy akarja. S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,
Mert üzenetét már jól értjük… Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk! Nagy Kornélia.

Első imádságom

nem az író fantáziája, negyven éve mondták el nekem,

s azóta viharban mindig eszembe jut, unokatestvéreim voltak. /

Nem az, ami akkor hangzott el,

mikor anyám ágyamra ülve,

kezem összetette.

Nem az, amikor ajkam

még nem értve... csodálattal,

az édes Istenemet rebegte.

Nem az, amivel az első,

szeretetlen tettem után:

ki akartam tépni az önvád fullánkját.

Nem az, amivel tanítványként,

felajánlottam Istennek magam

és vállaltam munkáját.

Az én imádságom...

viharban mondott imádság volt,

olyan, miben felnőtt is gyermek marad.

Miben a lélek hasonló a bimbóhoz:

mit a harmat s a napsugár ér:

önmagától hasad.

Ezekben az imákban a keresztény

percek alatt éretté lesz,

s térdén ostromolja az eget.

És az Isten morzsáit is

éhező asszonyként:

megközelíti a szentet.

Ezekben az imákban tudunk felágaskodni

annyira, hogy felérünk,

az Isten országának kerítéséig,

Vagy annyira alászállni,

hogy magunkból nem látunk semmit...

s oda kúszunk a kereszt tövéig

Vihar kell, hogy a hullámokon járó Krisztusnak

az ember oda kiálthassa

ments meg engem Uram.

S tékozló fiúként

rongyainkat nem foltozva, bevalljuk:

eltévesztettem az utam.

Vihar, vihar kell...

mert az igazi imáknak a szélcsend

sosem szokott melegágya lenni,

S csak ezekben tudunk úgy imádkozni,

hogy vágyainknak meghalunk egészen:

s az Isten kényszerül csodát tenni,

Amikor az első imádságomat mondtam,

az életből tizenkét évet,

testvérem nyolcat taposott.

És mindketten a parton állva néztük a Balatont,

melyen lenyűgözően, ezer színben:

a napsugár ragyogott.

Szívünkben kibuggyanó vágyak,

gyermeki önfeledéssel engedve:

beültünk egy kikötött csónakba

s nem törődve semmivel,

elfelejtkezve mindenről:

Álmodoztunk- a haboktól ringatva.

Majd mindig pajkosabbak lettek a hullámok,

nagyobb lett a mozgás,

nagyobb az öröm, nagyobb az élvezet.

-De egy láncfeszülés, egy pattanás,

s a vihar-űzött csónakba

beült a rémület.

Félelemmel... semmiségünket érezve,

öleltük át a csónak padjait.

és az átcsapó hullámoktól

derékig vízben térdelve:

már nem láttuk a tó partjait

Azután... Ti nem értitek meg:

a nagyobbik gyermek imádkozni,

a kisebbik, vizet kezdet merni.

Jézus pedig... én láttam, az imádkozó,

a vízmerő gyermek mellett a hullámokon járt:

de a vihar, mégse akart szűnni

Nem volt szabad megszűnni:

mert már alkonyodott

s evező nem volt a csónakban,

csak a térdeplő gyermekek...

ázottan, fáradtan„

Legyen meg a Te akaratod”

ismételtem az imát.

-S az Ő akarata szerint,

egy hatalmas hullám felemelte

s a partra dobta csónakunk.

-Mi pedig összetéve kezünk,

tovább imádkoztunk.

Vihar volt.

Olyan, miben a felnőtt is gyermek marad.

Olyan, miben a lélek hasonló lesz a bimbóhoz:

mit a harmat és a napsugár ér,

önmagától hasad.

-Ilyen volt az én első imám. 1956. 10. 19

-------------------------------------

Első találkozásom

Édesapám kezébe vette a kezem,

és a szívének szent vágyával

elindult Hóreb felé velem,

hogy hitének egyszerű mécsénél

lángra gyújtsa bennem a szent fényt:

amely mellett nem kell Krisztus útján

fehér bottal ütögetnem a szegélyt.

-Úgy mentünk egymás mellett,

miként egykor Ábrahám és Izsák:

kétely nélkül, engedelmeskedve,

az oltárt...Istent keresve.

-Apám gázolta az akadályokat,

mint aki ismeri az út buktatóit,

mint aki tudja, honnan jön az erő,

s látta már teljesedni a Jehova ígéreteit.

-Én fakadó hitemmel...fogtam a kezét:

mámorosan, mint akit az oltár vár,

hogy szolgálatom, szívem rátegyem,

s majd tüzénél – ami az enyém,

önerőm, akaratom elégjen,

és ami megtisztul...Istené legyen.

-Így mentünk, a jövő fátylát emelgetve,

Ő a hit szemével, én reménykedve,

hogy Isten, csodálatos titoktartással...

megmutatja magát szentségben.

És egyszer csak...megállt édesapám és ezt mondta:

„Itt, itt találkoztam először Istennel...”

Boruljunk térdre, fiacskám,

Hadd beszéljen most...a te szíveddel.

-Nem látom Őt – súgtam csüggedten.

Nem látok, csak egy hatalmas szálfát,

Rajta két szót...Alfa, Ómega.

Vakítón tündöklő betűkkel,

S körülötte kidöntött fákat...

hit, remény, békesség, szeret

jelszókkal, a földön feküdve.

Ne törődj velük, súgta vissza apám,

Azok Isten mellett holnap újra nőnek...

Vessük le sarunkat. Ez a hely szent.

Az Alfa- Ómega – az akit mi keresünk.

-De mi lesz velünk?! S mit ér, hogy megtaláltuk,

Ha holnap, vagy azután – Őt döntik a porba?

-Ne félj fiam!!! Ő a kezdet és a vég:

sugározta apám átszellemült arca,

-Évezredek óta tapossák egymást körülötte favágók.

A lángelmék, őrültek, Júdások, álszentek

az együgyűek, ravaszok, hitetlenek és a testvérek.

-Évezredek óta törnek fejszenyelek

csorbulnak a bárdok és szekercék,

de az Isten ereje, szentsége:

sohasem lett kisebb még.

-Ha így van, maradjunk itt, apám.

Ennek az erőnek rabja akarok lenni

és térdelve, könyörögve engedélyt kérni,

az életem kezébe tenni,

-S bár lelkemen öröm és szóözön hullámzott,

mégis csak ennyit tudtam mondani:

„Uram...én bűnös ember vagyok.”:

-És egy szelíd hang boldogítón válaszolt:

„Akkor én teneked megbízást adok.” 1968. 01. 05

--------------------------------

Elveszett percek

Az elveszett perceket

Sohasem tudjuk pótolni:

De mint kölcsön-idővel,

Mindenről el kell számolni.

Ezek a percek sokszor.

Itt is tűzként égetnek,

És ez mind semmi ahhoz,

Ahogy „Akkor” beszélnek.

Már most mondják e percek

Álmatlan éjszakámon:

„Ne reméld, hogy lesz áldás

Félbehagyott munkádon.”

Bárcsak percek lennének,

S nem órák, napok, évek,

Amik vádolni fognak:

Hogy nem hívőként élek. 1967.06. 25

Én Istenem, Hozzád vágyom

Én Istenem, Hozzád vágyom

Tisztítsd meg a szívemet.

Én Istenem Teelőtted

Megvallom a bűnömet.

Biztos kézzel vidd hithajóm

Égi honom révébe,

Földi utam áldozzék le

Kegyelmednek éjébe.

Én nem tudom, mért is van az,

Hogy úgy szeretsz engemet.

Én nem tudom, mért nem bírom

Lerakni a terhemet.

Lábaidhoz leborulok,

Mentő kezed megfogom.

Arra kérlek, légy Te mindig

Bűnharcban támaszom.

Én nem tudom Nálad nélkül

Keresztemet hordozni,

Én nem tudom Erőd nélkül

Virágidat gondozni.

Légy Te velem, maradj nékem

Minden napon Pásztorom,

És én ezért mindörökre

A szívemet átadom. 1948. 04. 26

--------------------------------

Engem is szeret

Imádom Jézust, az égi bárányt;

Aki értem szenvedett halált.

-Golgotán ontotta vérét bűnömért:

Egy botladozó. erőtlen gyermekért.

Dicsérem Jézust; Hallelujázok,

Hogy elvállalta az áldozatot.

-Eltörölte bűnöm, vérével megmentett:

Mert Ő mindenkit, engem is szeretett. 1972. 09. 10

---------------------------------------

Építéskor

Előbb a régit bontani kellett.

Hogy új alapot készíthessünk.

Ásva, csákányozva mélyre mentünk,

Hogy majd magasba építhessünk.

Leverve a régi bontott téglát

Új habarccsal új helyre tettük,

S a ledöntött falból mást semmit, csak

Az átfaragott követ vettük.

Így egyszerre zsinór: végén súllyal,

Mutatott mindig merőlegest.

S egy csepp buborék a vízszintezőn,

Megbízható pontos egyenest.

E kettő bár csekélységnek látszik,

Megmutatja mindig a valót.

Elhajlást, ferdeséget és gyakran

Az igen sürgős tennivalót.

Az újra építés ránk bizatott

A nagy puszta lélek- romokon.

Ássunk be mélyen,- az alap megvan,

S ne építsünk soha homokon.

Ne a magunk kövét rakjuk bele,

Csak azt, mit az Úr átfaragott.

Minden darabot szeretve kössünk,

Ne használjunk hitvány habarcsot.

Nézzék gyengének az égi zsinórt

Mégis – kövek- hozzá igazodunk

Vegyék buboréknak bizodalmunk,

Mi azért is... ezzel kapaszkodunk.

Kövekből épül Isten országa,

Az én... és testvéreim helye.

Ha majd épületünk felér az égbe,

Mi, kövek, együtt leszünk Vele. 1951. 03. 03

------------------------------------

ÚJ TEREMTÉS ,- Mt 24,23-44

Jézus mondja: 23 "Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. 25 Íme, előre megmondtam nektek! 26 Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! 27 Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. 28 Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk." 29 "Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 31 És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." 32 "Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 33 Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. 34 Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. 35 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 36 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. 37 Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, 41 két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. 42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!" 43 "Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. 44 Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

------------------------------------------
NYITOTT SZEMMEL ,- Zsolt 27.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

-----------------------------------------------------

Ismertem, láttam, jelen voltam.

Mária Magdaléna olyan bűnös asszony volt, hogy a Szentírás szerint az Úr Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Ez a bűnös asszony leborult a Megváltó lábaihoz, könnyekkel áztatta meg azokat, és a gonosz, bűnös asszonyból Istenfélő, szent asszony lett, és Jézus a feltámadása után neki jelent meg. A bűnei megbocsátattak, a szíve és elméje megújíttatott, lelke megtisztult. Ez csoda, de olyan csoda, amiről a mai időben is lehet hallani.
Ismertem egy asszonyt, aki leány korában a bűn útjára lépett és úgy tűnt, hogy életét soha nem tudja tisztára mosni.
Láttam azonban ezt a nőt, mikor leborulva imádkozott, és menekvést keresett a lelki sötétségből a világosságba, melyet meg is talált. Láttam őt, mikor gyümölcseit teremte, jámbor életével és sok léleknek megmutatta az üdvösséghez vezető utat. Több év múlva jelen voltam a nő temetésén, ahol nagy tömeg sereglett össze, kik ismerték, és megemlékeztek nagy hitéletéről.
Könnyek folytak a szemekből, mikor búcsúzni kellett.
Ha tőle kérdeznénk, hogy ki tette veled ezt a csodát?
Azt felelné:- Az a Jézus Krisztus, aki Mária Magdalénát is megmentette, mert Ő ugyan az, tegnap, ma és mindörökké!!!

--------------------------------------

Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban,
kincsben, ahol sötét van,
ahol fény ég,
nincs oly magasság,
nincs oly mélység,
amiben benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
 *********************************************************
Nézz a Golgotára! (Ismeretlen szerző)
Fáradtan, roskadva hordozod terhedet,
Sóhajok közt teszed minden lépésedet,
Állsz a keresztútnál, hol annyian járnak,
Csonka-bonka lelkek segítőre vágynak.
Segítőre várnak és minden hiába:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Hallgasd őket, mint jajdulnak panaszaik,
Egyik kesereg, a másik átkozódik.
Dicsekednek, kérkednek, hivalkodnak…
S egyszer csak vége van a vándorútnak.
Vétkeik miatt oly tövises a pálya:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Kedvesség, nyájasság csak szív nélküli szín,
Bár közös a sorsuk és közös a kín.
Saját bajuk tornya az ülőfészek,
Ott teremnek másokról költött beszédek.
Balzsamot nem nyújt a lélek háborgása:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Számos betegség a vétek gyümölcse,
Bűnös életutak következménye,
Tanácstalanul vitatjuk a nehéz helyzetet,
S nem tudjuk mit kellene tennünk éretted,
Erőtlenségnek ítélet a tanácsa,
Elfelejtettünk nézni a Golgotára!
Sújtanak az élet ostor-csapásai.
Sebeznek megszólás, ítélet nyilai.
Botránkozás kővel dobálnak engemet.
Megvetéssel hallgatják keservemet,
Jogos felháborodásom csak igazolja:
Elfelejtettem nézni a Golgotára!
Hittel emeljük szemünk Jézusra,
Ki által lefizettetett váltságunk ára.
Az Ő vére rablelkünk szabaddá tette,
Kínhalála lett üdvösségünk szerzője.
Minden bajunkban Ő az ki megsegít!
Testvérem, kérlek: a Golgotára tekints!

Nézz a Golgotára! (Ismeretlen szerző)
Fáradtan, roskadva hordozod terhedet,
Sóhajok közt teszed minden lépésedet,
Állsz a keresztútnál, hol annyian járnak,
Csonka-bonka lelkek segítőre vágynak.
Segítőre várnak és minden hiába:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Hallgasd őket, mint jajdulnak panaszaik,
Egyik kesereg, a másik átkozódik.
Dicsekednek, kérkednek, hivalkodnak…
S egyszer csak vége van a vándorútnak.
Vétkeik miatt oly tövises a pálya:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Kedvesség, nyájasság csak szív nélküli szín,
Bár közös a sorsuk és közös a kín.
Saját bajuk tornya az ülőfészek,
Ott teremnek másokról költött beszédek.
Balzsamot nem nyújt a lélek háborgása:
Mert elfelejtettek nézni a Golgotára!
Számos betegség a vétek gyümölcse,
Bűnös életutak következménye,
Tanácstalanul vitatjuk a nehéz helyzetet,
S nem tudjuk mit kellene tennünk éretted,
Erőtlenségnek ítélet a tanácsa,
Elfelejtettünk nézni a Golgotára!
Sújtanak az élet ostor-csapásai.
Sebeznek megszólás, ítélet nyilai.
Botránkozás kővel dobálnak engemet.
Megvetéssel hallgatják keservemet,
Jogos felháborodásom csak igazolja:
Elfelejtettem nézni a Golgotára!
Hittel emeljük szemünk Jézusra,
Ki által lefizettetett váltságunk ára.
Az Ő vére rablelkünk szabaddá tette,
Kínhalála lett üdvösségünk szerzője.
Minden bajunkban Ő az ki megsegít!
Testvérem, kérlek: a Golgotára tekints!
 --------------------------------------------
Hallod-e? (Losonczi Léna)
Hallod-e, hogy zörget Jézus,
kopog szíved ajtaján?
Bebocsátást kér tetőled
új életed hajnalán.
Ajtódat nyitni belülről
lehet csak, ott a kilincs.
Törd fel a zárat, s meglátod,
szabad vagy, hull a bilincs.
Nem töri rád soha ajtód,
várja, hogy nyisd ki magad.
Nem küld el bűnöst magától,
hívd be, s szívedbe fogadd!
Más lesz az életed útja,
boldog leszel idelenn.
Szeretet tölti be szíved,
s vár rád a menny odafenn.
---------------------------------------------------

Reményik Sándor "Akarom"
 Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
--------------------------------------------
Füle Lajos versei
 „Megosztja”
 JÉZUS KRISZTUS, AKI értünk vérezett,
Kitörli szívünkből mind a vétkeket.
Aztán LELKE által hazáig vezet,
S megosztja velünk az örök életet.

--------------------------------------                                                                                   

„Ki akadályozhat meg?”
 Értem, miattam és helyettem
Keresztjén nem hiába vérzett.
Ki akadályozhat meg abban,
Hogy ezután Jézusnak éljek?
„Örüljetek velem!”
 Húsvét közelg megint,
Csodák szent fénye kel:
a sírból angyal int:
Örüljetek velem!
-------------------------------------------------------- 

Füle Lajos: Menedékem.

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés szakadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod,
s a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem élni,
s földi időm, ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe.
Mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit KRISZTUSA éltet.
Menedékem – az örökélet.

VIGASZTALÁS,- Péld 3,1-8.  

1 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,
2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.
5 Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.

-----------------------------------------

ISTEN KEZÉBEN ,- 2Kor 1,3-7.

3 Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. 5 Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 6 Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. 7 A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.

---------------------------------------------

MINDEN VIGASZTALÁS ISTENE ,- 1Kor 12,1-7.27-31

1 A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. 2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. 3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által. 4 A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 5 Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6 És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.
27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. 28 Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. 29 Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? 30 Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? 31 De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.

-------------------------------------------
 A LEGNAGYOBB Ef 2,1-10.  ,-

1 Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, 2 amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek. 4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, 5 minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - 6 és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, 7 hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. 8 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; 9 nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

------------------------------------------

ÚJ ÉLET ,- Mt 5,14-16.

Jézus mondja: 14 "Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. 15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

---------------------------------
 HADD RAGYOGJON! ,- Fil 4,6-13.

6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
10 Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11 Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. 12 Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

----------------------------------------------
AJÁNDÉK ISTENTŐL ,- Mt 6,25-34.  

1 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!
2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!
3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!
4 Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.
5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön. Zsolt 149,1-5.

Jézus szavai: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."