verses bizonyság

ELSŐ ÉS UTOLSÓ
Mintha minden napom a legelső volna,
új feladatokba vezetne, sodorna;
hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,
vétke, mulasztása Jézus vére alatt.
Előre siettet mindig új kegyelme,
mintha minden napom a legelső lenne!
És mintha utolsó lenne minden napom,
végső lehetőség, utolsó alkalom…
Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,
mintha soha többé holnap nem követné.
Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:
mintha első lenne és utolsó volna.
Túrmezei Erzsébet

ISTEN AJÁNDÉKA
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." Efézus 2,8
Valaha elért-e már ez a kicsi mondat a szívedig? Milyen nagy dolog, hogy a hatalmas, szent Isten ajándékoz. Ajándékait nem lehet megfizetni, csak szeretetből kapom. Az ajándékban meglepetés van. Ez a nap is Isten ajándéka! Hálaadással fogadtad-e? Isten ajándéka sokszor fekete csomagolópapírban érkezik számodra. Majd ha kicsomagolod, akkor fogsz rájönni, hogy a legjobb ajándék. Talán kezdetben nehéznek látszik. De lehet, hogy pontosan azon a nehézségen keresztül változik meg az életed. Amikor megértetted, hogy kegyelemből tartattatok meg, akkor Isten lelke odavezet a kereszthez. Csak ott értheted meg: "És Õ megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van" (És 53,5). A kegyelem első mozdulata a bocsánat. Megkaptad-e igazán a bocsánatot? Átölelhetett-e az Atya ezzel: Bízzál gyermekem, Jézusért megbocsátattak a bűneid! A szabadítás, a bűnbocsánat öröme ajándéka a kegyelemnek. Amikor a tékozló fiú készül kimondani: hadd legyek olyan, mint béreseid közül egy, már ki sem mondhatja, mert át-ölelte a kegyelem. A kegyelem sokkal többet ad, mint amit el tudunk képzelni. Ez a két szó is olyan ajándék, hogy "hit által". A hit nem olyan, amit csinálni lehet. A hit a szegény ember föltekintése a gazdag Istenre. A hit az, ami mindent Istentől vár. A kegyelem mindig túl-áradó kegyelem. Mindig olyan, hogy rajtad keresztül is tovább akar áradni. Ezért keres ma Isten kegyelme. Nyújtsd ki a két üres kezedet, kérjed, várjad és fogadd el. "Isten ajándéka ez!"
Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin!

verses bizonyság

KRISZTUSRA  VÁRUNK !  /Túrmezei Erzsébet./

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.

Némák a titkok. Nem válaszolnak.

Rejtő ködükbe szemünk nem láthat....

de elültetjük kis almafánkat.,

                    Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.

                    Titok a jövő.  Sürget a jelen.

                    Nem tudjuk, mi jön: Titok a holnap.

                    Némák a titkok, Nem válaszolnak.

De a ma int, hogy híven szolgáljunk,

mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,

munkában leljen,ne resten, tétlen!

Testvérek terhét vállalja vállunk!

Mert tudjuk, Ki jön:

Krisztusra várunk!

HÚSVÉTI  FÁK .

Azon a vasárnap, ujjongtak a pálmák,

mert a megváltásnak messiási álmát

valósulva látták.

Jeruzsálem népe; Jött Jézus... lepleket

dobtak le elébe, s lengettek fölötte

büszke pálmaágat, azon a vasárnap.

Akkor, csütörtökön a szelíd olajfák

karcsú ágaikat lankadatlan lehajtják,

mert a Gecsemáné --kertben gyötrelemmel

vért verejtékezett egy magányos ember,

vére szét folyott a fekete rögökön,

akkor csütörtökön.

Azon a pénteken szomorú szél susog,

búsan hajladoztak bánatos cédrusok,

mert fönn  a Golgotán cédrusfából ácsolt

kereszten függött egy véresre korbácsolt,

meggyötört, megkínzott kihűlt, sápadt tetem,

azon a pénteket.

S a másik vasárnap, úgy pirkadat tájban,

kivirult a világ valamennyi fája,

északi fenyőktől, délszaki pálmákig

mind üdén kizöldül,lombot hajt, virágzik,

mert halottaiból Jézus ím feltámadt

ezen a vasárnap!

Péter napon ....

Uram, én vártalak , Nappalon, éjjelen,

Uram, én vártalak. Őriztem mélyen ,

bent a szívemben a vágyamat.

Holtan, üres voltam, céltalan, árva,

keresve, epedve, várva már

feléd tártam az életem.

Uram, én vártalak, de fényességed

földre leroskaszt és látom,

minket szolgálni Uram, én nem tudom.

Eredj el én tőlem.

Fényed ha rám hull, szépséges magam,

büszke ruhám nem látod Uram,

csak rongy maradt,

Eredj el tőlem életem üdve,

Hagy nyomorultan a porba feküdve,

szegényen, üresen, céltalan.

Eredj el én tőlem ,

célom, jövendőm ily nyomorultan, ilyen

esendőn, hiába követném nyomdokod,

Eredj el én tőle.

Az aki voltam,maradjak tovább,

könnyesen, holtan.

Nem várva már soha senkire,

Eredj el én tőlem.

És szólal a Mester, így megalázva,

telve sebekkel, összetörve

vagy az enyém!

verses bizonyság

  H O L N A P U T Á N  Ü N N E P L E S Z !

Ma nagypéntek van, de holnap után,

Ünnepi harang kong a réteken,

O , a hangot én valahonnan már

Régtől, jól, ismerem.

Holnap után ünneplő sokaság

Ünnepet ül fönnt a Sión – hegyen,

Holnapután ó, ünnepet ülünk,

Ünnep lesz. Istenem !

Csak én, maradok lent, mert hiába

Gyümölcstelenül állok, s Istennek

Nem lett köröttem szent feltámadása.

  

N A G Y P É N T E K  !

Krisztus keresztfán! Hullik piros véred ,

Ártatlan halálod fejemre ítélet.

Kezedbe , lábadba s szöget én vertem,

Véred minden cseppje égeti a lelkem.

Krisztus a keresztfán !Vérednek harmatja

Csúnya bűneim,nek örök bocsánata.

Kegyelem nekem, ki halált érdemeltem

Véred minden cseppje tisztíja a lelkem !

NAGYPÉNTEK : Jóakarat kívántatik a Krisztus szolgálatához,mert az Isten házában nem úgy szolgálnak, mint a rabok, kedvtelenül és zúgolódással :sem úgy, mint a béresek, fizetésért és világi haszonért:

Hanem mint a kedves fiak. Örömmel és csak Isten kedvéért. Kívántatik az is, hogy a magunk keresztjét viseljük, nem a másét.

Mert nem elég a keresztet nézni, a savanyú életet prédikálni vagy egyebeknek parancsolni _ azaz csak abban fáradni, hogy egyebeknek keresztet készítsünk : hanem a magunk életét szentül kell rendelni és a világi sanyarú galibákat örömmel kell viselni

Végezetre kívántatik, hogy Krisztus kövessük  a keresztviselésben, és ha az ő szentséges teste. Mindenestül keresztre feszítettet és holtig ott maradott : a mi gonoszságunk is mindenestül megfeszíttessék és megölessék !   / Pázmány Péter /

bizonyság

Kereszt vonzása :

…”Drága véren váltattatok meg !”…

               Pét. I. 1: 19 .

Jézus nagy hatással volt az emberekre földi szolgálatának három éve alatt. De a legnagyobb vonzerőt a keresztfán árasztotta ki .   Amíg el nem végezte a nagy áldozatot, amíg fel nem emeltetett a keresztre  , nem gyakorolta azt a hatást, amit annyian vártak tőle.    De amikor a keresztre szegezték, kezdte az embereket vonzani. A kereszt vonzása  nagyobb volt az élő Jézus vonzásánál. Miért ? Azért mert Krisztus halála jelentette ki legjobban Isten csodálatos szeretetét. Ezért mondja Jézus János evangéliumában : „ Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok !”.A Krisztus vérének engesztelő ereje van. Bunyan János. a törvényt egy takarító asszonyhoz hasonlítja, aki takarítás közben annyira felverte a pórt, hogy az6 emberek majdnem megfulladtak benne.. Ezt tette  a törvény ! De azután jött az evangélium, mely vízzel meghintette a szobát és eltüntette a port. Ilyen tiszta szobát ad az evangélium, / a szívet tisztítja ki, /

„ Kis. szívem ,kis szoba ,szemetes a sarka , Arra jár a király szomorkodik rajta.”                                                                                   .Tisztává teszi azt, ami eddig zavaros volt,és piszkos.                               

 .Az ember sokszor nehezebbé  teszi az  életet, amikor bűnétől saját erejéből akar megszabadulni .                                                                   .A Krisztus vére győzelemre  segíti a hívő életet.  A jelenések könyvében olvassuk,: „ Győzedelmeskedtek a Bárány vérében..              

.Krisztus jelenlétében meghal a bűn, a halál megszűnik halál,lenni.            .

Ő legyőzi a kétségeket és a félelmeket.  Lehetünk a győzelem részesei

Már e földön , és egyszer az örökkévalóságban

141. é .G.K.277.

1,- Keresztjének árnyában nyugszom én, mert Jézusban

Üdvöm ott meg lelém. Golgotai keresztnél tisztaságom

Megnyerém : keresztjének árnyában nyugszom én.

Ker : Keresztjében van az üdvösségem : édes béke Jézusnál

 A részem . Én már most üdvözültem, vérrel mosott sereg-

gel : keresztjében van az üdvösségem.

2,- Kereszt mellett időzöm szívesen. Mint tanuló ülök ott

csendesen. Üdvös közellétében nincs énbennem félelem.

Kereszt mellett időzöm szívesen. Kar .

3,- Keresztjében vetem én reményem, tulajdona vagyok már

teljesen. Isten Lelke s beszéde szívemnek menedéke :

keresztjében vetem én reményem

köszöntő

2011---04—21—N—Csütörtök

N A G Y C S Ü T Ö R T Ö K !

Isten halálára emlékeztető

Eleven kenyér és emberét éltető,

Add hogy éljen lelkem  Belőled csupán

s jó ízét Tebenned ne veszítse szám.

Kegyes pelikánom,uram Jézusom,

Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,

Melyből elég volna egy csepp hullani rá,

Világ minden bűnét meggyógyítaná !

Jézus kit titokba fedve látlak itt,

Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,

Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat

Leljem szent fényedben boldogságomat !

                                                       / Aquinói Szent  Tamás /

MILY SZÍVRENDÍTŐ FOHÁSZKODÁS!

Mily szívrendítő fohászkodás Hallatszik most ama kertből; Ím végbemegy a nagy megváltás Élet s halál harca eldől. Te legszentebb éj annyi éjben, Benned volt a nehéz csata; Egyedül voltál minden helyen, Egyedül hordtad bűnömet Egyedül verted meg teljesen A pokolbéli sereget! Itt állok remegve és sírva, Szemlélem véres cseppjeid. Míg lelked halálharcát vívja, Földet áztatják véres könnyeid.

A GECSEMÁNÉBAN

Egy kertre csendben száll az éj, A tanítványok álma mély. Jézust magára hagyta mind, S Ő felvesz, hordoz tenger kínt. Lehajtja mélyen szent fejét, A kín átjárja bús lelkét, És csendben feltör az éjből Imája, szíve mélyéből. úgy legyen Mindenkor földön és a mennyben. „A kín pohárt vedd el, Atyám, Ha lehet, el ne jöjjön rám! De mint akarod úgy legyen Mindenkor úgy  a mennyben ,mint a földön                                                            

UTOLSÓ VACSORA
"Míg civakodtok a rangsoron,
addig a lábatok megmosom.
Eldől a sorrend nemsokára..." -
... S egyedül ment a Golgotára.
-,-,---,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

Lukátsi Vilma: AZ UTOLSÓ VACSORA
Alkony borult az Olajfák hegyére,
a hajnalcsillag fönt volt már az égen,
- a be nem tartott és sokszor megszegett
Szövetségre emlékezésképpen
Jeruzsálem házfalain belül
asztal mellett ültek a családok,
együtt ették meg a pásak-bárányt,
amíg az éj teljesen leszállott...

Tizenhárman voltak a teremben,
tizenkettő lábát az Úr mosta:
"amit teszek, azt most még nem érted..."
A mécs lángja gyöngéd fénybe vonta
körülkötött, görnyedő alakját,
amelyből még nárdus illat áradt...

Övéivel az asztalhoz ült le,
mert behozták a vacsora-tálat.
Ő a megtört kenyeret szétosztva
azt mondta: "Vegyétek, egyétek,
ez az én testem - tiértetek..."
- így kötötte az Új Szövetséget;
Isten Báránya kész volt a halálra,
de a régi oltárkő szétmállott!
- Tiszta új bort öntött a pohárba,
(a kereszt valahol készen állott).
Ő a kelyhet kézről-kézre adta:
"az én vérem Új Szövetség vére!"

Azután dicséretet énekelve
elindultak az Olajfák hegyére.

       A Gecsemánéban való gyötrődés.

        

        A tanítványok elalszanak,

     nemtudnak éberen imádkozni

HALÁLODRA EMLÉKEZEM

Nemcsak néha… mindennap szükségem van erre, Úgy meglep, rám rakódik az élet pora, terhe, A légben is csak bűn áramlik, A csendben is csak vád viharzik… Halálodra emlékezem. Sejtelmes hajnalon hív már az élet, De a félhomályban még annyi rém ijeszt. Egyedül járni, utat nem látni, Erőt és fényt valljon honnan várni?… Halálodra emlékezem.

                           NE ZÁRD KI

Ha szobádat elsötétíted, még mozgásod is tétova. A lelke is keserű annak, kinek sötét az otthona. S ha szíved ablakán leng a bűn elsötétítő függönye, az is gonddal, keserűséggel és démonokkal lesz tele. Ne zárd ki Jézust életedből. Boldogság ott lehet csupán, hol a Világ Világossága tűz be a szívek ablakán.    Nálad ,Neked mi,Ki világítja be életedet ,szívedet ?? Bódás János

        

verses bizonyság

    HÚSVÉTI ÉNEK ….     Lukátsi Vilma 

„Ki mérheti fel egyetlen lélek értékét?

Akarod tudni, mennyit ér?

Gondold végig a Getsemáne-kert kerti jelenetet:

Krisztus gyötrelmét, amikor nagy vércseppeket verejtékezett!

Nézd a keresztre feszített Megváltót!

Halld meg kétségbeesett kiáltását:

’Én Istenem, én Istenem!

Miért hagytál el engemet?’ (Márk 15: 34).

Nézd megsebzett fejét, átszegzett oldalát, összeroncsolt lábát!

Ne feledd,hogy Krisztus mindent kockára tett!

Maga a Menny is veszélybe került.

A keresztnél, amelyen Krisztus egyetlen bűnösért is feláldozta

volna életét, felmérheted egyetlen lélek értékét.” — Krisztus

Példázatai, 131.

 KRISZTUSRA VÁRUNK!  /Túrmezei Erzsébet./

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.

Némák a titkok. Nem válaszolnak.

Rejtő ködükbe szemünk nem láthat....

de elültetjük kis almafánkat.,

                    Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.

                    Titok a jövő.  Sürget a jelen.

                    Nem tudjuk, mi jön: Titok a holnap.

                    Némák a titkok, Nem válaszolnak.

De a ma int, hogy híven szolgáljunk,

mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,

munkában leljen,ne resten, tétlen!

Testvérek terhét vállalja vállunk!

Mert tudjuk, Ki jön:

Krisztusra várunk!

 MILY SZÍVRENDÍTŐ FOHÁSZKODÁS!
Mily szívrendítő fohászkodás Hallatszik most ama kertből; Ím végbemegy a nagy megváltás Élet s halál harca eldől. Te legszentebb éj annyi éjben, Benned volt a nehéz csata; Egyedül voltál minden helyen, Egyedül hordtad bűnömet Egyedül verted meg teljesen A pokolbéli sereget! Itt állok remegve és sírva, Szemlélem véres cseppjeid. Míg lelked halálharcát vívja, Földet áztatják véres könnyeid.

A GECSEMÁNÉBAN

Egy kertre csendben száll az éj, A tanítványok álma mély. Jézust magára hagyta mind, S Ő felvesz, hordoz tenger kínt. Lehajtja mélyen szent fejét, A kín átjárja bús lelkét, És csendben feltör az éjből Imája, szíve mélyéből. „A kín pohárt vedd el, Atyám, Ha lehet, el ne jöjjön rám! De mint akarod, úgy legyen Mindenkor földön és a mennyben.

UTOLSÓ VACSORA
"Míg civakodtok a rangsoron,
addig a lábatok megmosom.
Eldől a sorrend nemsokára..." -
... S egyedül ment a Golgotára.
-,-,---,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

Lukátsi Vilma: AZ UTOLSÓ VACSORA
Alkony borult az Olajfák hegyére,
a hajnalcsillag fönt volt már az égen,
- a be nem tartott és sokszor megszegett
Szövetségre emlékezésképpen
Jeruzsálem házfalain belül
asztal mellett ültek a családok,
együtt ették meg a pásak-bárányt,
amíg az éj teljesen leszállott...

Tizenhárman voltak a teremben,
tizenkettő lábát az Úr mosta:
"amit teszek, azt most még nem érted..."
A mécs lángja gyöngéd fénybe vonta
körülkötött, görnyedő alakját,
amelyből még nárdus illat áradt...

Övéivel az asztalhoz ült le,
mert behozták a vacsora-tálat.
Ő a megtört kenyeret szétosztva
azt mondta: "Vegyétek, egyétek,
ez az én testem - tiértetek..."
- így kötötte az Új Szövetséget;
Isten Báránya kész volt a halálra,
de a régi oltárkő szétmállott!
- Tiszta új bort öntött a pohárba,
(a kereszt valahol készen állott).
Ő a kelyhet kézről-kézre adta:
"az én vérem Új Szövetség vére!"

Azután dicséretet énekelve
elindultak az Olajfák hegyére.

bizonyság

Napi Ige: Comandante Jesus?: l  / húsvéti /

“Majd ezt mondta nekik: “Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” Erre így szóltak: “Uram, íme, van itt két kard.” Ő pedig azt felelte: “Elég!”" Lk 22, 36-38

Jézus szavai misztikusan és tőle szokatlan módon hangzanak. Cseréljék el ruháikat kardra, amivel elháríthatják az elkövetkező támadásokat. Márpedig ilyenek lesznek, Jézust a saját tanítványa elárulja, a főpapok el akarják fogni, s a nép is hamarosan ellene fordul. Minden összefog Jézus ellen, s természetesen vele együtt a tanítványok ellen is. Nem csoda ha ilyen helyzetben, fegyverkezésről beszél a Megváltó.

De nem is olyan meghökkentő mindez. Ha valaki arra számít, hogy atrocitások érik, akkor a legtermészetesebb, hogy igyekszik kiállni magáért és a tőle telhető módon megvédeni önmagát. Azonban ezek a védelmi mechanizmusok sokszor szeretnek eszkalálódni. Vegyük csak a hidegháborút, a világ legnagyobb fegyverkezési versenyét inkább az intézményesített paranoia generálta, mint a valós veszély. Tanulságos mindez…

Az ige azonban kijózanító. Jézus két kardra mondja, hogy elég. Teszem fel a kérdést: mire elég két kard a templomőrség tapasztalt harcosai és a felbőszített tömeg ellenében? Valóban helyesen felelünk, ha azt mondjuk, hogy semmire. Két karddal nem lehet mást csinálni, csak bohóckodni…

Jézus azonban máshogyan látja a dolgokat. Nem tartja kevésnek, nem tartja elégtelennek a tanítványok “fegyverarzenálját”.

Iránymutató számomra mindez. A keresztyénség most is és a múltban is sokszor került vélt vagy valós veszélyhelyzetekbe. Hatalmas kérdés, hogy mindezt hogyan kívánjuk megoldani. Erőből vagy hitből? Jézus már a kezdet kezdetén elejét kívánja venni a helyzet eldurvulásának. Nem tervezi meg saját kiszabadítását, a templomőrség megtámadását, esetleg puccs kirobbantását.

A két kard valójában semmire sem elég. Sem a támadásra, sem az önvédelemre. Egy ilyen két kardos helyzetben érthető meg az „elég néked az Én kegyelmem” Ige. Ám mielőtt az érzékenyebb lelkűek elvetnének minden kardos dolgot, fel kell hívjam a figyelmüket, hogy ez ettől még kitörölhetetlenül ott van az Igében.

A két kard arra pontosan elég, hogy ne nézzék birkának a tanítványokat az emberek. Nem erődemonstrációról van itt szó, hanem egy jelzésről. A tanítványok képesek kiállni önmagukért és saját közösségükért. Könnyen lehet, hogy csupán két karddal, ám ott van mögöttük Jézus biztatása, hogy minden „elég” lesz még a legnagyobb veszély idején is!

Szóval kedves barátaim, ne fegyverkezzünk, ám két karddal való és hitre épülő harcot tanuljuk meg jó alaposan!

verses bizonyság

Lukátsi Vilma: AGNUS DEI

"Utált és az emberektől elhagyott volt"
- hogy engem meg ne utáljon
és el ne hagyjon az Isten!
"fájdalmak férfia, betegség ismerője"
- hogy én meggyógyuljak nyavalyámból,
és fájdalmaimba bele ne haljak!
"kínoztatott, pedig alázatos volt,
és száját nem nyitotta meg,
mint bárány,
mely mészárszékre vitetik..."

*

"Íme Istennek ama Báránya,
Aki elveszi a világ bűneit!"
- A bűnöst pedig
tökéletesen el tudja rejteni
mindentől megoltalmazó
Önmagába!

KÖVES TALAJ : Füle Lajos

Földi életem, sok bajjal megművelt köves talaj, vajon hát mit teremsz?    

Töviseket, bogáncskórókat -é?

Tengernyi mag: tömérdek Ige hullt esztendőkön keresztül már beléd, fényt, harmatot pazarlott rád az ég.

Teremhetnél százannyi jó magot, támadhatna belőled új kenyér, sok éhező léleknek eledel...

Sürgetve száll és számon kér a perc: föld, életem, sok bajjal megművelt köves talaj, vajon hát mit teremsz?

URUNK  ISTENÜNK,    

Te  mindig alkalmas időben árasztod ránk napsugaradat,

alkalmas időben szárítod fel könnyeinket;

mindig alkalmas időben állsz, mellénk,

veszed magadra gondjainkat;

Mindig alkalmas időben ajándékozol meg rejtett áldásokkal,

mindig alkalmas időben erősíted a megfáradtat.

Mindig alkalmas időben adsz nekünk és

veszel tőlünk idelent,

majd alkalmas időben hívsz magadhoz,

a Te békességedbe!

bizonyság

 Kolosé 2, 9-23
  Lukács 19, 41-44

Amikor Jézus sír

Isten egészen másként viselkedik, mint ahogyan mi várnánk, hangzott a múlt vasárnapi igehirdetésben, s ez sugárzik a mai igéből is. A nép ujjong, örvendezve dicséri Istent: “Áldott, aki jön az Úrnak nevében. Hozsánna a MAGASSÁGBA N.- Teljesen euforikus a hangulat, miközben Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mindenki ünnepel, Jézus pedig sír. Talán azt gondolod Testvérem, hogy az a magatartás annyira nem illik Jézushoz. A sírás a gyengeség jele. Az olyan szégyenletes dolog. Gyermekeknél természetes, nőknek talán megengedett. De egy férfi, sőt Messiás, aki sír, nagyon elképzelhetetlen, talán egyenesen megbotránkoztató. Istenről alkotott képünkbe nem igazán férnek bele a könnyek. Ő erős, nem egy tehetetlen valaki, megalázó, ha Ő sír

1. De a Biblia az élet könyve, így nemcsak az örömről, győzelmekről olvashatunk, hanem vereségről, sírásról, gyászról is. Sőt talán többször olvasunk a porba és hamuba öltözött népről, síró férfiakról, mint zokogó nőkről és gyermekekről. Sírt a nép, amikor gyászolt, amikor az ígéret földjének határában meghallotta, milyen nehézségek várnak rá, amikor megbánta bűneit. A könnyeivel mosta Jézus lábát a bűnös asszony. Péter keserves sírásra fakadt, miután megtagadta Mesterét. Testvérem, Te mikor sírtál legutóbb és miért? Sírtál-e már - nem a büntetéstől való félelem- hanem bűneid miatt? Fájtak-e már az elhamarkodottan kimondott szavaid, a mulasztásaid, szeretetlenséged? Jézusról kétszer említi az írás, hogy sírt. Lázár sírjánál könnyekre fakadt, és megsiratja a hitetlen Jeruzsálemet. A nagyhét kezdetén nem önmaga sorsának előrevetődő árnya, hanem Jeruzsálem sorsának közelgő beteljesedése indítja könnyekre! Jézus látta a holnapot. Nemcsak a rá váró szenvedéseket, hanem a szent város pusztulását is. A város, a templomdomb, az egész látvány pompája mögött feltárulnak a romok, amelyek az ostrom után maradnak. Kr. u. 70-ben Titusz, Vespasianus császár fia elfoglalja a várost, és lerombolja a templomot is. Istent a pompa és a csillogás ma sem téveszti meg. Ő látja a romokat. A bűn rombolását az emberi kapcsolatokban, az ellene történő lázadásban, a teremtett világ pusztításában. De Ő nemcsak a tüneteket látja, amit mi is a hírműsorokban. Látja mindennek a gyökerét, okát is. Előtte nincs rejtve, ami a szívben van. “Nincs igazság, nincsen szeretet, nincs Istennek ismerete a földön.- (Hós.4,12)

2. “Egész bölcsességünknek, már amelyik igaz és valóságos bölcsességnek nevezhető, két összetevője van: Isten és önmagunk ismerete- (Kálvin, Institució) Bár felismernéd a békességre vezető utat! Jézusban van a megbékélés lehetősége. Megbékélés Istennel, emberrel, természettel. Nem ellenségem Isten, sem az ember. Nem szükségszerű, hogy farkastársak legyünk, lehetünk testvérek is. De ehhez először Istennel kell rendezni a dolgainkat. Nem fegyverszünetre, nem látszat békére, hanem igazi megbocsátásra, szeretet kapcsolatra van szükségünk. Ne érjük be ennél kevesebbel! De amikor olyan nehéz a kibékülés! Ki teszi meg az első lépést? Isten már megtette az első lépést, ő kezdeményezte a kibékülést, akit megbántottam, akivel haragban voltam. Megbékélni vele egyetlen módon lehet! Jézusnak a keresztfán kiontott vére által. Kész vagyok-e elfogadni Istentől a béke jelét? Ezen a napon van rá lehetőségem. Ne késlekedjem! “Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!

3. De most már el van rejtve a szemeid elől... mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.- Milyen szörnyű ítélet ez! Késő! Itt voltam, de nem vettél észre. Annyira lefoglalt a fogadásomra való készülődés, hogy lemaradtál a találkozásról. Nem ismertél fel, mást vártál. Milyen szörnyű is ez a vakság. De mielőtt elítélnénk Jeruzsálemet, tartsunk önvizsgálatot. Hányszor nem ismertük fel Isten munkáját az életünkben. Hányszor nem vettük észre, mi az ő akarata, nem éltünk a lehetőségekkel... Talán az a másik nyitott lett volna a beszélgetésre, de nekem nem volt rá időm, amikor volt időm, már nem bízott bennem. Isten nyissa fel a szemünket, hogy felismerjük az alkalmakat.

4. Amíg lehet, mert Ő látogat minket szeretettel, feddéssel bátorítással, figyelmeztetéssel, aztán ítélettel. Akkor nem mondhatom: itt béke van, itt minden rendben, itt az Úr temploma, mert a Szentély is heverhet romokban, ha számomra nem szent az Isten. Jézus sírása a szeretet jele: “hányszor akartalak egybegyűjteni, de ti nem akartátok!- Jézus sírása nem megalázó rá nézve, ránk nézve inkább. A keresztre feszítése is azokat alázza meg, akik miatt odakerült. Minket. De nemcsak megaláz, ez az, ami fel is emel. Hiszen az Ő sírása indíthat bűnbánatra minket, ahogyan Pétert is. Jézus a mi városunk, a mi életünk felett is sírhat. Nem sírni való ez a világ? De Ő örvendezik is! Amikor a nép ünnepelt, Jézus siratta a bűneiket. Amikor egy bűnös siratja bűneit, Isten és vele együtt az egész menny ünnepel. Jézus halála előtt néhány nappal elsiratta Jeruzsálemet. Adja meg a Mindenható, hogy mi nem akkor ünnepeljünk, amikor Jézus sir, inkább örvendezzünk, vigadjunk vele együtt a bűnösök megtérésén. Ámen.
.

bizonyság

Virágvasárnapi üzenete  :

Jézus Krisztus Jeruzsálemi útjának virágvasárnapi formája sok száz évvel korábban próféciai beteljesedése .   Az ünnepélyes menet, a pálmát lengető nép, a lelkesedés éles kontraszt ként hatott a szamár háton ülő, alázatosan vonuló „ király” alakjával szemben, de ép olyan volt, amint azt a próféta szavai hirdették.

…” Ímé jön néked a te királyod, igaz és szabadító, szegény és szamárháton ülő !” Zak. 9:9.v”

Azok az emberek akik a Megváltót csak mint királyt akarták elfogadni,  és várakozásuk--- a prófécia alapján--- ehhez a formához kötötték, most   a Jeruzsálembe  vezető úton bevonuló Jézus személyében megtalálhatták, a királyt,. A mindenki királyát

Az Ige szerint „ a Te királyod jő!” feléd, akiben felismered Megváltódat, Láttad Őt mikor a betegekhez hajolt, meggyógyította azokat, amikor könnyeket törölt és vigaszt nyújtott. Szíved megdobbant cselekedeteit látván, lelki közönyöd falai felolvadnak ,szeretetének sugaraitól .   Nézz oda a jeruzsálemi útszakasz  csodálatos  ünnepeltjére,  és lásd meg, ismerd fel Benne, hogy a te királyod jön ott, és tehozzád közeleg !

Állj meg egy pillanatra !  Figyelj fel, és lásd meg Benne szíved királyát ! Most nem hívogat ajkán nem hangzik tanítói beszéd, áldó kezei pihennek, és mégis valami csodálatos nagy esemény történik ott : a te királyod jön hozzád !

 .kiálts hát felé te is hitből ,szívből fakadó hozsannát !

Fogadd ujjongva  feléd közelgését !

Terítsd lábai elé életed köntösét, és hódolj Néki új életet ígérő  pálmalengetéssel.

Királyod alázatosan jön feléd,fényes kíséret helyett szerény „övéi „ vesznek körül.

De te tudod, hogy királyi pompáról érted mondott le, és a meny dicsőségét miattad cse3rélte fel a fájdalmak útjával.

Ne gátoljon tehát semmi abban, hogy viszonozzad szeretetét, és hódolattal ajánljad fel lelked minden kincsét alázatosan közeledő királyodnak

„ Örülj nagyon , mert a te királyod jön feléd !”.

verse köszöntő

H Ú S V É T   E L Ő T T  !

Tudtam,hogy nincs már messze az óra,

Hogy nemsokára elvégeztetik.

Szent imájának minden drága szója,

Tanítványaiért esedezik.

Kereszt előtt a Gecsemáné kertben,

Tudta, hogy mit rejt a kétes sötét,

A csók, a holdas , kétszínű berkekben….

És vissza tette Málkus fülét.

Tudta ,hogy  a Nagy Halál szárnyát bontva,

Az égő kínok véres árnya itt,

Hogy már utolsó vacsoráját osztja….

És mossa tanítványai lábait.

Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján,

A Kereszt fénye az egekbe tör,

Mert mérhetetlen áldozata árán,

A bűnös földet váltotta meg Ő….

 HOZSANNA UTÁN - Máté 21:12-16.
(Győri József)

Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.

Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
„Hozsánna a Dávid fiának!’’
- Hallod, Mester, mit zeng az ének? -
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.

Míg elhagyják, erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat.

VIRÁGVASÁRNAP

ÁLDOTT, AKI JŐ

Jertek, mondjunk hálát: énekeljünk!

Eljött a Király, vígan örvendjünk.

Áldott, aki jô az Úrnak nevében

Olajágakkal jöttén vigadozzunk.

Legyen áldott!

Tárt kapu várja Isten szent Fiát;

Ô a kegyelem: nékünk üdvöt ád!

        Gerzsenyi Sándor

verse köszöntő

VIRÁGVASÁRNAP

Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél ekképpen:
,,Örülj, Sión, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!

VIRÁGVASÁRNAP

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!

Zeng a kiáltás előtte, utána;

Zöld ágakat szeldelnek útjára,

Békességet hoz népe javára.

Áldott, aki jött az Úrnak nevébe',

Általa léptünk az Isten kedvébe;

Békesség ott fenn a mennyországban,

Áldott az Isten a magasságban!

Ó, lelki ország, Istennek országa,

Mily édes ebben Jézus királysága!

Szelíd, szegény ez és alázatos,

De nagy hatalmú és csodálatos.

 Igaz ez és a bűntől szabadító,

Poklot és halált egyaránt hódító.

Vasvesszővel bírja ellenségét,

De szelíden őrzi örökségét.

Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal,

Jöjj mihozzánk is alázatossággal,

Tégy tulajdon népeddé bennünket,

Vezéreld jóra egész életünket!

 Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya,

Jöttödet néped ma is várva várja.

Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal,

Terjeszd országod diadalommal! 

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!

Zengjük, kiáltsuk előtte, utána;

Hintsük be útját mi is zöld ággal,

És ünnepeljünk szent buzgósággal!

 Dicsőség legyen az Isten Fiának,

Áldás, békesség az égi királynak,

Hogy vele mi is, kiket megváltott,

Bírhassuk egykor a mennyországot!

         Palóci Horváth Ádám (A Hit Hangjai 55)

             V I R Á G V A S Á R N A P  .

Vonulj be Jézusom életemnek

Virágosa bársony szőnyegén.!

Hozsannával, Hangos örömmel

Kitárt kapukkal várlak én!

Virágvasárnap régi fényén,

Megtört nap, és tégedet

Kínos kereszt ,sötét nagy éj várt

Hódolat és a fény helyett.

Ne így fogadjon Téged lelkem !

Ne ácsoljak keresztet én !

Vonulj be, Jézus, életemnek

verse köszöntő

       Kék.é.k. 382.Ged.64.

1,- Jézus Krisztus ,Király, hozsánna, üdv Neked !

Minden nyelv zengje ma a Te dicséreted. Kevés a

Hárfahang, szóljon ma harsona: él Jézusunk, halleluja !Kar

Kar : Halleluja, halleluja, feltámadt ím harmadnapra  !

Halál, hol fullánkod? Nincsen már hatalma: legyőzött az Isten Fia !

2,- Bár por s hamu vagyok, sorsom a szenvedés : végzetem a halál, örömöm oly kevés, él ,mégis a remény :nem vagyok elveszve : feltámadunk új életre !  Kar .

3,- Nem áll a kereszt már szomorú Golgothán : buja virág tenyéssz Krisztusunk sírhantján. Tündöklik fent a nap : elmúlt az éjszaka : él Jézusunk, halleluja !Kar.

               V I R Á G V A S Á R N A P   !

Úr Jézusom ,mondd meg nékem,Miért nem lehettem ott ?

Ahol az a sok gyermek,Oly boldogan ujjongott ?

Én miért nem kiálthattam, Hozsánnát nevedre ?

Miért is nem loboghatott ,Pálma ág a kezembe ?

Ó, hogy zengte volna ajkam, Az ünneplő tömegben,

Íme, százszor áldott ,aki jő az Úrnak nevében !

Nem voltam ott, Lelkem mégis Igaz örömtől lángol,

Mert szent  parancsot kaptam a Bevonuló Királytól !

Hogy kiáltsam minden szívnek,Tárulj, ha jő a Király!

Aki Jézust befogadja, Arra örök béke vár ! !

VIRÁGVASÁRNAP

ÁLDOTT, AKI JŐ

Jertek, mondjunk hálát: énekeljünk!

Eljött a Király, vígan örvendjünk.

Áldott, aki jő az Úrnak nevében

Olajágakkal jöttén vigadozzunk.

Legyen áldott!

Tárt kapu várja Isten szent Fiát;

Ô a kegyelem: nékünk üdvöt ád!

        Gerzsenyi Sándor

verses bizonyság

Dömötör   Ilona

HAZAFELÉ

Napról napra mendegélünk. Lépegetünk hóban, sárban,

csillagfényben, napsugárban, míg egyszer csak hazaérünk.

Ha meghajlik fáradt vállunk, piros betűs ünnepeknek

zászlócskái integetnek, s mosolyogva meg - meg állunk.

Eltelik a fénylő ünnep. Tovább megyünk botladozva,

hol kacagva, hol zokogva. Fejünk fölött felhők gyűlnek.

Aztán lassan besötétül. előrement kedveseknek

sírkövei emelkednek utunk szélén kerítésül.

És egyszer csak nincs tovább. Kitárul a verem szája,

Ismeretlen világ várja, ki azon a kapun átjut.

Nem tudjuk még, mi lesz ottan, Csak azt tudjuk -és elég ez

biztonságos békességhez - csak azt tudjuk: Jézus ott van

VAN EGY REMÉNY SUGÁR

Köd lepi az őszi tájat, évi termés begyűjtve már,

lassan kopárrá változik körülöttünk az zöld határ.

Vetkőznek a lombos erdők, téli nyugovóra térnek,

gyorsan tűnő évszakokkal tűnnek el a napok évek.

Ám de van egy csodálatos, mennyből való reménysugár,

mely bennünket haza kísér oda, ahol örök a nyár.

Ott már nem lesznek évszakok, szélsem kerget,lombot, havat. Nap nem vonul át az égen, nem lesz hajnal sem alkonyat.

Dicsőséges korszak vár ott Isten minden gyermekét,

ám nem ingyen: a váltságdíj Jézus Krisztus drága vére!

                                                               Pecznyik Pál

bizonyság

A tegnap terhe már a tegnapé, A holnap árnya még a holnapé. Minden új reggelen örök útitársam köszönthetem: Jó reggelt, Uram, Jézus, jó reggelt öröm, Jó reggelt békesség, jó reggelt kegyelem! Jó reggelt, Uram, Jézus, jó reggelt öröm, Jó reggelt békesség, jó reggelt kegyelem!
A régi, biztos híd

Aki édesanyja akaratát akarja megtudni, nem a szomszédban érdeklődik, vagy magában képzelődik, hanem megkérdi édesanyját. Amit az ember megtudhat első kézből, aziránt nem érdeklődik másod-vagy harmadkézből. Annál inkább így van ez, minél fontosabb dologról van szó. Nincs fontosabb számukra, mint Isten akarata, amelyet tőle magától, beszédéből ismerhetünk meg. Ettől függ örök életünk. Híd az ő szava, amely sötétségből világosságra, az igazi életre vezet. Megismerem belőle önmagamat és elszörnyedek. Sohasem hittem volna, hogy ennyi szenny van a szívemben, és ennyire elveszett az életem. Az Igéből megismerem Istent is Jézus Krisztusban. Csodálatos megismerés ez! A Bibliában ez a szó fejezi ki a legbensőbb házastársi szeretetközösséget. Isten megismerése a nagy szeretetparancsolat /Mt 22,34-40/ megvalósulását jelenti a meg nem álmodott, csodálatos életben: a szeretet új életében! Aki rossznak tartja Isten életre vezető örök hídját, az hasztalanul keresi kétezer éve hiába próbálkozókkal együtt az élet kérdéseinek megoldását. Ellensége önmagának is, mert eltaszítja magától a földi és az örök élet boldogságát, és ellensége Istennek. Ide tartozik mindenki, aki elkerüli ezt a hidat, aki nem törődik Isten beszédével, nem keresi naponta, hogy mit szól belőle az Úr, és nem szabja ehhez az életét. Milliók mentek már át a régi, biztos hídon sötétségből világosságra, halálból életre, békétlenségből békességre.

Indulj el rajta ma!

„Az Istennek teljes beszéde igen tiszta és Paizs ahhoz folyamodóknak” /Péld 30,5/.

bizonyság

Dömötör   Ilona

HAZAFELÉ

Napról napra mendegélünk. Lépegetünk hóban, sárban,

csillagfényben, napsugárban, míg egyszer csak hazaérünk.

Ha meghajlik fáradt vállunk, piros betűs ünnepeknek

zászlócskái integetnek, s mosolyogva meg - meg állunk.

Eltelik a fénylő ünnep. Tovább megyünk botladozva,

hol kacagva, hol zokogva. Fejünk fölött felhők gyűlnek.

Aztán lassan besötétül. előrement kedveseknek

sírkövei emelkednek utunk szélén kerítésül.

És egyszer csak nincs tovább. Kitárul a verem szája,

Ismeretlen világ várja, ki azon a kapun átjut.

Nem tudjuk még, mi lesz ottan, Csak azt tudjuk -és elég ez

biztonságos békességhez - csak azt tudjuk: Jézus ott van

VAN EGY REMÉNY SUGÁR

Köd lepi az őszi tájat, évi termés begyűjtve már,

lassan kopárrá változik körülöttünk az zöld határ.

Vetkőznek a lombos erdők, téli nyugovóra térnek,

gyorsan tűnő évszakokkal tűnnek el a napok évek.

Ám de van egy csodálatos, mennyből való reménysugár,

mely bennünket haza kísér oda, ahol örök a nyár.

Ott már nem lesznek évszakok, szél sem kerget,lombot, havat. Nap nem vonul át az égen, nem lesz hajnal sem alkonyat.

Dicsőséges korszak vár ott Isten minden gyermekét,

ám nem ingyen: a váltságdíj Jézus Krisztus drága vére!

                                                               Pecznyik Pál

verses bizonyság

KÖVES TALAJ       Füle  Lajos

Föld életem,sok bajjal megművelt köves talaj, vajon hát mit teremsz?     Töviseket, bogáncskórókat -é?

Tengernyi  mag: tömérdek Ige hullt esztendőkön keresztül már beléd, fényt, harmatot pazarlott rád az ég.

Teremhetnél százannyi jó magot, támadhatna belőled új kenyér, sok éhező léleknek eledel...

Sürgetve száll és számon kér a perc: föld, életem, sok bajjal megművelt köves talaj, vajon hát mit teremsz?

URUNK  ISTENÜNK,    

Te  mindig alkalmas időben árasztod ránk napsugaradat,

alkalmas időben szárítod fel könnyeinket;

mindig alkalmas időben állsz, mellénk,

veszed magadra gondjainkat;

Mindig alkalmas időben ajándékozol meg rejtett áldásokkal,

mindig alkalmas időben erősíted a megfáradtat.

Mindig alkalmas időben adsz nekünk és

veszel tőlünk idelent,

majd alkalmas időben hívsz magadhoz,

a Te békességedbe!

FÉLELEM A BÁRKÁN          Tamás Jenő

Immár több milliárd ember

szorong a bárkán,

s lesi aggódva a távolt -:

de a galambok már

szárnyak nélkül térnek vissza -

nő a kétségbeesés,

pedig Isten évezredek óta

végtelen türelemmel

kitartóan integet

az olajfaággal.

 

Siklós József

VITÁN FELÜL

Vitázni tudnak ha kell, és akkor is, ha nem,

Az ellenérv már alig érdekel, csak

miénk az igazság - s a menny.

Onnan pedig - vitán felül - földre jött egy Gyermek.

S pásztorok, bölcsek vita nélkül letérdepeltek.

Vitán felül ragyog a csillag, s mind, akik látják,

őrizzék vitán felül szívükben a szeretet lángját.

Vitán felül zeng a sötétben az angyal ének.

Viták helyett hirdet mindnyájunknak békességet.