ÚJÉVI KÉRÉS

Lelkem egy kérés tölti be mostan:
Add Uram, hogy a jövő napokban
legyen majd időm… a Te számodra,
és legyen időm – magamnak – másnak,
mindig azoknak, akik az úton
énvelem járnak.
A te számodra? – Nem kérem így, nem.
Hagyd szomjú kelyhem beléd merítenem
Te örök forrás: Ajándékozz meg
Te engem egy mély leheletével
Szentséggel teljes örök idődnek.
Lecsendesülve, beléd merülve
magam számára is jut idő majd:
kicsit megállni,
magamba szállni,
kézösszetenni, gyűjteni, venni,
mélyebbre jutni, csendben is lenni.
Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!
Tékozló kézzel lesz amit adjak!
Másoknak áldás így lehet utam.
Így kéred időt új évre, Uram.
ford.: Túrmezei Erzsébet

ÚJÉVI BÍZTATÁS

Igen, évek telnek,
s hordoz hű karom.
Hálaének zenghet
mindig ajkadon.
Atyád őriz téged.
Rá vesd terhedet!
Ősz fejjel úgy élhetsz,
mint a gyermekek.
Amit megígértem,
mind beváltom én.
Nyugodj békességben
Atyád hű szívén!
Hordozlak, segítlek,
védelek, ha kell.
Kérő, bízó szívet
sose hagytam el.
Őseidnek útja
vallást téve szól,
énekel a múltnak
nagy csodáiról.
Eddig eltelt évek
hangja zengi most:
Mindig őrzött, védett
a Csodálatos.
Bízzál: Nálam mindig
vár az irgalom.
Ezután, mint mindig,
hordoz hű karom.
Jocken Klepper után németből
Túrmezei Erzsébet

ÚJÉVI KÉRÉS

 „Isten erejével a mázsás teher
könnyű, mint a szalmaszál –
nélküle mázsás súly
a szalmaszál is.“ (Luther M.)
Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat -
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!
Túrmezei Erzsébet

ÚJÉVI FOHÁSZ

Hatalmas Isten, ím, elődbe állunk,
S mikor Feléd száll szívünk hő imája,
Bűn terhe nyom és sok-sok mulasztásunk
Megmérhetetlen irgalmad kívánja,
– Te megbocsátó irgalmad kívánja.
Tudod, Atyám, a lelkünk gyönge, fáradt,
Keresztje alatt sokszor roskad a porba,
Gyáván remeg tán, a Sátán ha támad.
Karod védjen, ha jönne ránk a próba,
– Te adj erőt, ha jönne ránk a próba.
E földi élet millió veszéllyel,
Bajjal van tele. Légy te hű vezérünk,
Fényoszlopoddal világíts, ha éjjel
Borul reánk, hogy a vészben ne féljünk.
– Te légy velünk, s bátoríts, hogy ne féljünk.
És hogyha lelkünk vakmerően szárnyal
Fénykábítottan, tőled messze úton,
Féltő szerelmed tüzes ostorával
Vess neki gátat, ó, hogy el ne bukjon,
– Te állítsd ott meg, oh, hogy el ne bukjon.
Olyan erőtlen, oly gyarló a lelkünk,
Csak kérni is, ami javára válna.
De adj vágyat, hogy utadat kövessük,
Indítsd a lelkünk buzgó, hő imára,
– Te adj választ a buzgó, hő imára. Bácsi Sándor

KEGYELEM ÉVE

Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.
És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“
Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!
Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.
Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledbe vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.
Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?
Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!

Túrmezei Erzsébet

A maradandó város……

„Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük…”

Zsid. 13 : 14.v.

Amit a keresztyének a Krisztusért adtak,mulandó kincs volt,nem „maradandó város „. A régi Jeruzsálem sem volt az,mert ott sem lehetett örök otthon. Az eljövendő város a maradandó. ezért efelé kell igyekezni a mai Isten népének!

A maradandó várost kell választani.

Ebben a földi életünkben vannak otthonaink, van városunk,

Nagyon balgák lennénk, ha életünket úgy irányítanánk, mintha mindörökké itt maradnánk. Szívünket ne csaljuk meg a világi dolgokkal! A maradandó város az a város ,melyben állandóság van ! Ez a város még azonban nem a miénk, de egyszer a miénk lesz ! A hit,remény és szeretet 

Megmaradnak ás általuk figyelmünket a maradandó városra kell irányítanunk.

Az apostol azt mondja, hogy a jövendőt keressük .

Mit jelent ez nekünk ?? jelent egyáltalán valami ma élő keresztyéneknek ?? Azt ,hogy nem a láthatókra nézünk,

hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók csak ideig valók,

a láthatatlanok pedig örökkévalók !

A jövendő keresése határozza meg az életünket, irányát és munkáját  itt a földön.

Az apostoli tanítás így hangzik: Munkálkodjunk ne az eledelért, mely elvász, hanem az eledelért ,amely megmarad. Mert egy a szükséges dolog, mely el nem vétetik tőlünk !!

---------------------------------------------------------

Tegnap….

„Követni fog Izrael Istene!” (És.52: 12.v.

A tegnapból nyert biztonság, „ Isten vissza hozza ami elmúlt „( Préd.3:15.v ) Az év végén buzgón kutatjuk,mit tartogat Isten jövőben. És mégis könnyen felébred bennünk a félelem,  ha a tegnapra gondolunk . Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene, azért engedi meg a tegnapra való emlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzetbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. „ Mert előttetek megy az ÚR „ !

És.52: 12.v/ Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, hogy nehogy megint  kudarcot valljunk. Ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem  Ő lenne  a mi „ hátvédünk „ . Isten keze vissza nyúl a múltba, és lelkiismeretünket figyelmezteti a  vissza emlékezések által.

A ma biztonsága . „ Mert  ne sietséggel jertek ki!

 És.52:12.v    Amint most a következő évre,” kivonulunk „

Ne a túláradó öröm  „ sietségével „ , de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel , hiszen tudjuk, hogy Izrael Isten előttünk megy !

A tegnap már helyrehozhatatlan, bűnökkel vádol,sok alkalmat elmulasztottunk,amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át.

Hagyd pihenni  a múltat --- de a Krisztus szívén pihenni !

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott a Ő kezében és lépj ki –Ővele--- a kikerülhetetlen jövőbe !!

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyorsan tűnnek el az órák, Csendben, észrevétlenül,

Pályájukat egyre róják, Útjuk ködben elmerül;

Évezredek, Apró percek,

Rohannak az éjsötétbe, Az időnek tengerébe…

2. Múlt és jövő határánál A jelen egy pillanat,

Rajt’ enyészet hatalma áll, Tovasuhan, elhalad:

Meg nem tűrik, Egymást űzik,

Percek, órák, napok, évek. Évmilliók mélybe térnek…

3. Mért nem vártok, tűnő évek, Mért rohantok oly nagyon?

Soha vissza már nem tértek? Űz egy titkos hatalom!

Ne csüggedjünk, Sőt örvendjünk,

Mert azáltal, hogy ők mennek, Közelb látjuk már a mennyet!

4. Ó, idő, tán hatalmas vagy, Uralmadat gyakorlod,

Ámde nálad hatalmasabb, Aki téged alkotott;

Ki a mennyben Trónol fennen,

Ura múltnak és jelennek. Jövendőnek, végtelennek!

5. Ismeretlen mielőttünk Az út, melyen haladunk,

Sok veszélye rejtve tőlünk, Jövőnkbe nem láthatunk;

Örök Jóság, Vezess Hozzád,

Ahol idő már nem lészen, Át az ismeretlenségen!

6. Itt e véges rög határán Téged kérünk, jó Atyánk,

Esztendeink elmúlásán, Hogy bölcs szívhez juthatnánk;

Adj értelmet, Bő kegyelmet,

Hogy időnk jól felhasználva Álljunk Eléd számadásra.

Mindeddig vélem volt az Úr, Megáldott minden jóval.

Mindeddig védett hűn az Úr, És őrzött éjjel nappal.

Mindeddig éltem pajzsa volt, Az éjszakában fényt adott.

Mindeddig megsegített.

2. Dicsének zeng az ajkamon, És hála tölti szívem,

Mert azt mind el se mondhatom, Hogy mit tett vélem Isten.

Míg élek, mindig hirdetem: Nagy dolgot tett az Úr velem,

Mindeddig megsegített.

3. Tarts meg tovább is, jó Atyám, Hogy hozzád jussak végre!

Ha jönne még sok próba rám, Légy éltem menedéke

Erőd, kegyelmed adja meg, Hogy fönn is elzenghessem ezt:

Mindeddig megsegített.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MAI IGE.

.. még tart a tél...

Nehéz időkre való ige (3)
„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
Íme még néhány csodálatos ígéret a Bibliából, melyekre támaszkodhatsz, amikor nehéz idők jönnek:

1) „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:9-11).

2) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsoltárok 34:8).

3) „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2).

4) „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:19).

5) „…az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel…” (1Péter 3:12).

6) „Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam… megmentett, mert gyönyörködik bennem” (Zsoltárok 18:16-19).

7) „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom” (Mikeás 7:8).

8) „Bátor leszel, mert lesz reménységed. Nyugodtan és biztonságban pihensz. Semmitől sem félve fekszel le, és sokan fordulnak hozzád segítségért (Jób 11:18-19 TLB).

9) „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

                          ++ ÁLDOTT NAPOT, KELLEMES ÉV-VÉGÉT,

                    BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK

                                           AZ Úr JÉZUS TOL SZERETETTEL++

                 -------------------------------------------------------------------------------------

Krisztus papi és királyi rangja
Hogy pedig ezt a kegyelmet, amelyet Krisztusban a mi belső emberünk kap, bővebben megismerjük, tudnunk kell, hogy Isten az Ótestamentumban magának szentelt minden hímnemű elsőszülöttet, és hogy az elsőszülöttségnek nagy értéke volt, mert mindenekelőtt kettős ranggal emelkedett a többi fölé: papi és királyi ranggal. Az elsőszülött fiútestvér ugyanis papja és ura volt a többinek. Ez a kép előremutat Krisztusra, aki az Atya Isten és  Mária igazi és egyetlen elsőszülötte, igazi király és pap, nem testi és földi értelemben. Országa ugyanis nem ebből a világból van. Ö a mennyeiekkel és a lelkiekkel uralkodik és szentel meg, amilyenek az igazságosság, az igazság, a bölcsesség, a béke, az üdvösség stb. Nem mintha nem volna neki alávetve minden földi és alvilági, - másképpen hogyan is tudna azoktól megvédeni vagy megmenteni? - ellenben országa nem ezekben vagy ezekből áll. Ezért az ő papsága sem áll az öltözetek és gesztusok külső pompájából, amilyen Áron emberi papsága volt, és amilyen ma a mi egyházi papságunk. Hanem lelkiekben áll, amint láthatatlan szolgálattal közbenjár értünk a mennyben Isten előtt, és ott felajánlja önmagát, és mindent megtesz, amit egy papnak meg kell tennie, ahogyan őt Pál írja le a Zsidókhoz írt levélben Melkisédek példájával. De nem csak imádkozik és közbenjár értünk, hanem belül is, lelkileg tanít minket Lelkének élő tanaival. Mert ez a kettő a pap igazi szolgálata, amit a földi papoknál a látható imádságok és prédikációk szemléltetnek.
A hívő ember királysága és papsága
Ahogy pedig Krisztus megkapta elsőszülöttségével ezt a kettős méltóságot, úgy részesíti és közli ezeket minden hívővel a házasság előbb említett jogánál fogva, amely szerint a menyasszonyé mindaz, ami a vőlegényé. Ezért Krisztusban papok és királyok vagyunk mind, akik Krisztusban hiszünk, ahogyan 1Pt 2,9 mondja: "Ti kiválasztott nemzetség, tulajdon népem, királyi papság és papi királyság vagytok, hogy hirdessétek annak nagyságát, aki elhívott titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára."
Lelki királyság mindenek felett
Először, ami a királyságot illet: minden keresztyén ember hite által annyira felmagasztaltatott minden fölé, hogy lelki hatalommal teljesen ura mindannak, úgyhogy egyetlen egy dolog sem tud neki bármiképpen ártani, sőt neki alávetve, minden kénytelen őt szolgálni az ő üdvösségére. Így mondja Pál Róm 8,28.ban: "Mindenek javára szolgálnak a hívőknek". Hasonlóképpen 1Kor 3,23-ban: "Minden a tiétek, akár halál, akár élet, akár jelenvalók, akár eljövendők, ti pedig Krisztuséi". Nem mintha a keresztyén ember testi hatalommal volna mindenek fölé helyezve, úgyhogy azokat birtokolja és használja, amilyen őrülettel némely egyháziak néha esztelenkednek, - mert ez jellemzi a királyokat, a fejedelmeket és az embereket a földön -, hanem magából az élet tapasztalatából látjuk, hogy mindennek alá vagyunk vetve, sokat szenvedünk, és szinte meghalunk. Sőt minél keresztyénebb valaki, annál több bajnak, szenvedésnek és halálos veszedelemnek van alávetve, ahogyan ezt a fejedelmi elsőszülöttnél, Krisztusnál és valamennyi szent testvérénél látjuk. Lelki hatalom ez, amely uralkodik az ellenségei között, hatalmas a szorongattatások között, vagyis nem más, mint az, hogy az erő az erőtlenségben lesz tökéletessé, és mindennel csak nyerhetek üdvösségem szempontjából, annyira, hogy a kereszt és a halál kénytelen engem szolgálni üdvösségemre. Ez az a fenséges és jeles méltóság, és igazi mindenható hatalom, lelki uralom, amelyben egyetlen dolog sem lehet olyan jó, egyetlen sem olyan rossz, hogy ne szolgáljon javamra, ha csak hiszek. Ha egyedül a hit kell az üdvösséghez, akkor nincs is másra szükségem, mint arra, hogy a hit az üdvösség irányába gyakorolja szabadságának erejét és hatalmát. Íme, ez a keresztyének felbecsülhetetlen hatalma és szabadsága.

IMA  A SZENT SZELLEM KERESZTSÉGÉRT.

Mennyei Atyám, én a Te gyermeked vagyok, mert hiszem

a szívemben, hogy Jézus feltámadt a halálból, és  vallást

tettem Jézus Krisztusról,mint életem Uráról és Megváltójáról.

Jézus azt tanította, hogy a mennyei Atya örömmel adja a

Szent Szellemet mindazoknak, akik kérik Tõle. Ezért Jézus

nevében kérem most Tõled, tölts be, keresztelj meg a Szent

Szellemeddel. (Luk. 11,13.) „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.”

Köszönöm, hogy minden imát meghallgatod és megválaszolod.

Jézus nevében. (Ján. 14,13.) „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”

------------------------------------------------------

Köszönöm Neked mennyei Atyám, hogy a Szent Szellem

örökre bennünk lakik és velünk marad. Atyám, köszönöm a

mennyei erõt, amellyel betöltöl, felruházol. (Luk. 24,49.) „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.”

-----------------------------------------------------

Köszönöm az Igazság Szellemét, a Vigasztalót, aki elvezet

minden igazságra. (Ján. 16,13.)Ámen. „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.”

---------------------------------------------------

És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy

veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét:

akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Õt és nem

ismeri Õt; de ti ismeritek Õt, mert nálatok lakik, és bennetek

marad. (Ján. 14,16–17.)

----------------------------------------------------------------------------------

Hanem vesztek erõt, minekutána a Szent Szellem eljön

reátok; és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint

az egész Júdeában és Samariában, és a földnek mind végsõ

határáig. (Csel. 1,8.)

--------------------------------------------------------------------------

És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének

szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.

(Csel. 2,4.)

------------------------------------------------------

Zsoltárok 31:16-25.

16-19. vsz: Kezedben van sorsom. Teljesen Istenre hagyatkozik a zsoltáros, mintha a szabadításban lett volna már tapasztalata. Ellenségei Isten ellenségei, a zsoltáros pusztulása Isten dicsőségének a csökkenését jelentené, ha  kegyes romlásában, pusztulásában gyönyörködhetne is valaki.

20-23. vsz: Isten szeretete végtelen. Himnikus hangon hirdeti a zsoltáros Isten kimeríthetetlen jóságát, melyet az őt félőkön újból és újból megbizonyít.

24-25. vsz: Szeressétek Jahvét. Erre hívja fel a szövetséges népet az író. Bizonyságtétele: őket megőrzi, a kevélyeknek megfizet.

Napi gondolat:

„Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől” (Zsoltárok 31:23)

A zsoltáros az ellenségeinek üldözése közepette halálfélelemben keresi a szabadulást. Nem látja a kiutat. Egyszer csak azt veszi észre, hogy ebben a helyzetében Isten meghallgatta. Szabadulást ad neki, ami egyben küldetésévé válik: Isten népe között hirdetni az Úr szeretetét, a benne való megerősödést és megbátorodást.

Adja a mi Urunk, hogy mi is lássuk meg: Jézus Krisztus  szabadító kegyelme velünk van újból és újból, hogy küldetésünket tudjuk teljesíteni. Hirdessük: szerethetjük a mélységek közepette is, megerősödhetünk és megbátorodhatunk segítségével. Ámen.

Imádság:

Minden erőnek forrása, Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy lelkünk elgyengülésében Te mellettünk vagy és küldetést adsz nekünk!

Kérünk, add a Te szeretetedet, hogy mi is tudjunk szeretni Téged, embertársainkat. Benned megerősödve, megbátorodva tudjuk küldetésünket teljesíteni. Ámen.

-------------------------------------------------------------------------

Szülei elváltak, anyjával élt, apjához költöztetik. Új felesége, mostohaszülő, nem szeret senkit igazán. Bátyja, a változás miatti dühét, húgán tölti ki, molesztálta, megverte, fenyegeti, félt tőle, pilóta apa, ritkán van otthon.

Szereti őket, mesét olvas, programokat szervez. De ők is elválnak. Kálvária kezdődik, előröl. Újra az anyjánál, újra férjnél, új család, kívülállónak érzi magát, kimaradozik, belekeveredik egy rossz társaságba.  Cigaretta, kábítószer, egyre keményebb szerek, a barátok, rossz szokásaikat erősítik.

Fájdalmak az életében, az alkohollal is próbálkozik, megfeledkezni róluk, drogkereskedelembe bonyolódik, összeköltöznek, ivott, beszámíthatatlan lett, depressziós rohamok vannak, el akarja hagyni. De nincs hová mennie., Összeházasodnak, terhes, a fiú egy gyülekezetbe kezd járni, nagyon megérintette,változni kell. Meg akar keresztelkedni, az italtól nem tud megszabadulni, Felismeri ,hogy segítséget  kell kérnie. Így lesz más ember..

Igevers:

Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel. Róma 14, 22b - Károly ford.

Ne emlékezzetek a régiekről és az előbbiekről, ne gondolkodjatok! Ézsaiás 43, 18 -

És az - az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.  I. János 2, 25 - Károly ford.

Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, a miképpen e mai napig cselekedtetek!

Józsué 23, 8 - Károly ford.

Ne a frizurátokkal, arany ékszerekkel, vagy drága ruhákkal akarjatok külsőleg szépnek látszani.  I. Péter 3, 3 - Egyszerű ford.

Mert az- az Isten akarata, hogy jó cselekvéssel némítsuk el az esztelen emberek tudatlanságát, mint szabad emberek, akik azonban a szabadságot nem a gonoszság takarójául használják, hanem úgy, mint akik Isten rabszolgái. I. Péter 2, 15-16 - Csia ford.

---------------------------------------------------------------------------------------------

Egyirányú utcában, szemben a forgalommal

8 évesen kezdődtek problémái, édesanyja hegedűművész karrierjét derékba töri a sklerózis multiplex betegség.  Ágyhoz-kötött lesz, dühös lett Istenre, nem volt képes megbirkózni vele, Drogokhoz menekül, heavy metal együttesekben, apjával egyre rosszabb viszony, elköltözik otthonról, a rossz kapcsolatok teljesen tönkreteszik, orosz rulett, mostohaanyja az evangéliumra tanítja.  

Szeretném, ha személyes közösségbe kerülnél Jézussal, nem hallgat rá, még mindig Istent hibáztatja. Öngyilkos autókázás, a fájdalom, az elvetettség, a harag elviselhetetlen volt.

Végül mégis Istenhez fordul, érzem, hogy minden rendbe lesz, démonikus álmok, keresztyén rehabilitációs központban.

Isten megérintett, befogadtam Jézus Krisztust, másnap az istentiszteleten előrementem megtérni, Őt akartam követni, kigyógyított ... Igevers:

Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!  Zsoltárok 65, 5 - Új ford.

 DECEMBER 30.  A felkent és népe tettei Ézsaiás 61,1–7 Az öröm, vigasz alapja és záloga az volt, hogy Jézus Istentől kapott felhatalmazással helyreállítja azt, ami régen elromlott. Az Isten és ember kapcsolata elromlott már az édenkertben, megromlott Noé napjaiban, megromlott a zsidó nép történelmében nemegyszer, és a kétezer éves keresztyénség folyamán is. Sajnos, talán azt is mondanunk kell, hogy akár még rajtunk és bennünk is megromolhat újra az, amit Isten jónak szánt szeretetéből. Krisztus azonban mindent képes jóvátenni. Hatalommal bír hozzá. Felszabadító kegyelem hirdetésével fordít a hűtlenné vált emberek sanyarú helyzetén. A felszabadító kegyelem azonban nem egyszerű válságkezelő program vagy ötlet. Sokkal inkább áldozatos megoldás. Krisztus úgy jött kegyelmet hirdetni, hogy hozta magával azt, amivel megfizet a mi bűneinkért: testét és vérét, s majd pedig vitte magával minden bajunk okozóját, a bűneinket. Ez nem volt könnyű, de eredményes és végleges. Ha a bűneinket átveheti, akkor felszabadító munkájának következtében már senki nem vádolhat azokkal és nem büntethet meg azért még egyszer bennünket. Ha most a lelkünket mardosó bűntudatra gondolunk, akkor legszívesebben mélyről kiáltanánk: szabadíts minket is! Irgalmazz nekünk is! Hát kiáltsuk ezt, és így engedjük beteljesedni ma ezt a próféciát!  A krisztusi alázat példája 1Timóteus 1,14–16 Krisztus megalázta önmagát, hogy üdvösségünket munkálja. Krisztus segített Pálnak mélyen meghajolni, összetörni, hogy ezzel az ő üdvösségét és mások üdvösségét munkálja. Pál bizonyságtétele arra bátorít, hogy tanuljuk meg az ő esetéből, milyen nagy Isten szeretete és hatalma, és lássuk értelmét a hitnek. Amikor azért könyörgünk, hogy Isten akarat legyen meg az életünkben, fel vagyunk arra készülve, hogy milyen mélyreható tud lenni Isten akarata? Krisztus keresztre feszítése előtt kiszolgáltatta önmagát Isten akaratának, majd szenvedett értünk, amíg bele nem halt abba, ami érte. Pál átértelmezte életcélját és életmódját, mígnem elveszítette mindenét, vagyonát, tekintélyét, egészségét, szabadságát, végül a puszta létét is. Ha ilyen az engedelmes életút íve, valóban készek vagyunk Isten akarata előtt meghajolni? Minden okunk megvan erre. Gyönyörű eredménye van azoknak az áldozatoknak, amiket Isten vár el, és nem az ember hoz egyszerű jókedvéből. Amíg saját magunktól elhatározott áldozatunk az önbecsülésünket növeli, addig Isten terve és az általa elvárt áldozat üdvösséget munkál. Ez elég komoly indok ahhoz, hogy engedelmeskedjünk. Pál nagy hitvallása, hogy sok negatív változás, teher, áldozat mellett bőségesen találkozott kegyelemmel, hittel és szeretettel. Gyülekezetünknek és családunknak igen nagy szüksége van arra, hogy Isten kegyelmében elmerülve hit és szeretet töltse ki lényünket!

NE FÉLJ, CSAK HIGGY!  

Ha éjszaka vesz körül és sötétség,

s nem látsz utat a pusztaságon át,

Valaki ott van veled és vezérel

hűségesen, átszegezett kezével.

Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!

Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?

Engedj néki, ha próbál, tisztogat!

Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.

Ha elfáradtál, hordoz erős karja.

Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!

Veled az Úr a szenvedés tüzében.

S ahogy az ötvös perceket figyel,

hű tekintete őrködik feletted:

drága aranya tűzben el nem veszhet.

Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.

              Dora Rappard

-----------------------------------------------------------

Megvagy-e tisztulva, újjá lettél-e,

Tiszta vagy Jézus vére által?

Bízol-e már megmentő kegyelmében,

Tiszta vagy Jézus vére által?

Refrén:

Meg vagy-e tisztulva Jézus megmentő vére által?

És a lelked fehér ruhát öltött-e, Tiszta vagy Jézus vére által?

2. Jársz-e híven Megváltóddal mindennap,

Tiszta vagy Jézus vére által?

Megtaláltad-e már békéd, nyugalmad,

Tiszta vagy Jézus vére által? Refr.

3. Hogyha jön a Vőlegényed, kész vagy-e,

Tiszta vagy Jézus vére által?

Rajtad van-e fehér ruhád, szent éked,

Tiszta vagy Jézus vére által? Refr.

4. Azért vess ki minden bűnt a szívedből,

Tisztulj meg Jézus vére által!

Nézd, e forrás minden vétket eltöröl,

Tisztulj meg Jézus vére által!

------------------------------------------------------------

ÉN SZERETEM AZ ELNYŰTT BIBLIÁKAT   

Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!

Én szeretem az elnyűtt bibliákat,

énekeskönyvek kopott fedelét,

énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak

a MENNY URÁHOZ, gyűrött bár a kotta:

„Tebenned bíztunk eleitől fogva...’’

Az Ige szól, és felfrissül a fáradt,

élő vizet lel ismerős sorokba’...

Én szeretem az elnyűtt bibliákat.

  -----------------------------------------------------------

Hagyj békét néki…2013-ban is!

„Hagyj békét néki még ez esztendőben!”

Szólt, s meghagyott: / még /

Rendelkezett az Úr Isten felőlem.

Most itt vagyok./ még /

/hát/ Teremni vágyom,

Meghálálni minden élő vizet,

S dicsérni Jézust /a Megváltóm /

Ért gyümölcseimben,

Hiszen hiszek!

 -------------------
NE FÉLJ –/2013-ban sem !!/
Háromszázhatvan-öt 'Ne félj!' táplálja bennünk a reményt
a Biblián át... Aki tud olvasni, minden napra jut
annak ígéret s védelem, hogy megszűnjék a félelem.
Híd ez, mely mindent átível, csak hinni kell.
Csak hinni kell! /2013-ban is !!! /
-----------------------------------------------

Mi lehetne Isten népének a kérése ezekben az év utolsó napjaiban.- óráiban, mint hogy vezesse népét Istenünk, mint hajdan vezette a pusztában

Áldja és őrizze útjában minden lépését e világon, bár hol is éljen, dolgozzon Érte.

Isten bőséges Kegyelme és Áldása legyen velünk a következő 2013-as év ben is.

Szeretettel  tóni bácsi

Mi lehetne Isten népének a kérése ezekben az év utolsó napjaiban.- óráiban, mint hogy vezesse népét Istenünk, mint hajdan vezette a pusztában

Áldja és őrizze útjában minden lépését e világon, bár hol is éljen, dolgozzon Érte.

Isten bőséges Kegyelme és Áldása legyen velünk a következő 2013-as év ben is.

Szeretettel  tóni bácsi

Mi lehetne Isten népének a kérése ezekben az év utolsó napjaiban.- óráiban, mint hogy vezesse népét Istenünk, mint hajdan vezette a pusztában

Áldja és őrizze útjában minden lépését e világon, bár hol is éljen, dolgozzon Érte.

Isten bőséges Kegyelme és Áldása legyen velünk a következő 2013-as év ben is.

Szeretettel  tóni bácsi

Túrmezei Erzsébet: Csodákra emlékezni jó!

Határkőnél hittel megállni,
Határköveknél visszanézni,
Hálás szívvel múltat idézni,
Csodákra emlékezni jó!

Megáldott minden utunkat,
Hű és hatalmas kéz vezette!
Javunkra szolgált minden tette,
Csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészben
Hű Mesterünk hogyan segített,
Szívekre fényt hogyan derített,
Csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni,
És hallelujás köszönettel méregetni
Nékünk mi mérhetetlen:
Csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni,
És számba venni az ezer áldást,
Erőt, kegyelmet, megbocsátást
Csodákra emlékezni jó!

Hallelujás hálaadással
Leborulni egy határkőre,
S elindulni hittel előre,
Amerre hív az égi szó!

Túrmezei Erzsébet:  Ádventi emlék

Ha már lehullt a hó,
s fekete földünket befödte,
hogy szállott gyermekálmok röpte
a fényes ég felé,
az égi trón elé...
De Téged nem talált meg.

Az égi gyermeket kereste,
akiről, ha leszáll az este,
csodálatos mesék borulnak
vágytól égő gyermekszívekre.
Az égi gyermeket kereste,
és nem talált rád, nem ismert meg...
Hiszen Te nem vagy többé gyermek.

Szétfoszlottak a régi álmok,
meghaltak a mesék.
A karácsonyfa lángjait
oltogatták hideg szelek...
Még mindig nem ismertelek.
Sok évbe telt, s ha Te nem jössz elém,
Megváltóm, Uram, Messiásom,
ma sem ismerlek én.

Hála neked, hogy megkerestél.
Ó, most már van karácsonyom,
s ádventi, nagy csodavárásom.
Megcsaltak mind a régi álmok,
de benned nincs csalatkozásom.
Benned mindenem megtalálom.
A valóság szebb, mint az álom.

 

Túrmezei Erzsébet: Két kép között

Ahogy ülök az íróasztal mellett,
Az egyik éppen szemben van velem.
Krisztus-kép. Összekulcsolt kézzel
Tekint az égre rajta Mesterem.

Igen, Atyám! - kimondja, és az arcán,
Amint kimondja, annyi béke, csend,
Mint akinek a nagy, boldog igen-ben
Minden harca örökre elpihent.

A másik mellettem függ a falon.
Tekintetem már százszor megkereste...
Luther áll rajta íróasztalánál
Kísértésekkel terhes, sötét este.

Előtte igézően mosolyognak
A Kísértő-festette képek:
"Ha meghátrálsz, mindezt neked adom,
mindezt a pompát, kincset, dicsőséget!"

S Luther emeli már a tintatartót,
Hogy az alkunak véget vessen.
- Nem! - odavágja. S mint sötét pecsét,
Fehér falon a tinta szertefröccsen.

Igen és nem... Ó,látom, így telik
E két kis szó között az életem.
Minden nap százszor ki kell mondanom,
Minden nap sokszor kiejthetem.

S azért volt eddig minden könnyes óra,
Mert sokszor mondtam igen-t vagy nem-et.
Ha jókor, mennyi ujjongó öröm
Ragyogta be boldog győzelmemet!

Minden nap minden perce, amíg élek,
Próbát megállni újabb alkalom!
Kemény, határozott feleletekre
Sürget a két kép a falon.

Ó, segíts, Jézus, győzni, mindig győzni!
S ha majd utolsót dobban a szívem,
Legyen ez az utolsó dobbanás is
Akaratodra nagy, boldog igen!

Túrmezei Erzsébet: Már meghallgatott!

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”
csodálatos ígéret!
Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói
Tüzelőért könyörögtek térden,
Mert fogytán volt, és kemény volt a tél…
S még imádkoztak, amikor begördült
A fával megrakott szekér,
Mert egy gazdát arra indított Isten,
Hogy kicsinyein így segítsen.
Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!
De ha évekig várunk feleletre,
S megfáradunk… halványul a reményünk…
Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? – kérdezzük lankadtan.
„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!”

Aztán titkokat tár a Szentlélek,
Atyánk szívébe látó ablakot –
Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek…

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,
Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,
Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

Túrmezei Erzsébet: Ha kihamvadnak a lángok

Ha kihunynak a karácsonyi fények,
Ha kihamvadnak a kis gyertyalángok,
Szürke hétköznapokba, Jézusom
Lángolva és lobogva hadd vigyem
Csodálatos, örök szereteteddel
Jászladnál új lángra gyújtott szívem!

Hozzánk hajló, örök szereteted,
Ha új lángra gyújt gyertyaszíveket,
És szeretetedet visszük ragyogva
Szolgálatokba és feladatokba,
Hadd örüljenek sokan melegének:
Nem leszünk fénytelenek és szegények,
Ha kihamvadnak a kis gyertyalángok,
Ha kihunynak a karácsonyi fények…

Túrmezei Erzsébet :Gyermek a rendelőben

A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: Tessék!

Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
Halljuk! - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.

Értesz-e a fogakhoz?- tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!

Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?'

Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
való igaz. De hátra még a másik.
Szeretsz-e engem?- kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktor bácsit.

Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!'
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis páciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.

Ha a doktor bácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén tűri. Bízik benne.



Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.

Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.

Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.

Túrmezei Erzsébet versek

    "Nem mondott  fel nekem..."

Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharnak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott parányi porszemet,
szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála
Kerek világon nincs jobb gazda nála !
Mikor szolgálatába fogadott,
nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hűségesebbet,
parancsainak engedelmesebbet.
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény gyenge, engedetlen szolga,
türelmét, irgalmat dicsérhetem...
mert ezután sem mond fel ...sohasem !
Övé az életem !

Túrmezei Erzsébet: Gyertya

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
majd a kezembe' forgatom.
A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már, mind ismerem.
Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, ára
nincs semmi. Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.
Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem
igénytelen, értéktelen.
Sok betegsége, ferdesége,
törött volta nem semmiség-e,
ha ott lobog az ágon,
s vezérlőm, világom,
útmutató fény Betlehem felé?
Tekintetem sugarát issza,
lelkem száll századokon vissza:
a nagy csodát csodálja újra
és megremeg belé.
Magában semmi. Félredobnám.
De ha zöld fenyőről ragyog rám,
a szívem fölviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzám.
Kezembe' forgatom, nézegetem,
s valami egyre azt súgja nekem,
hogy ez a kis gyertya az életem.
Görbe, törött, beteg.
Valami, amit senki nem keres,
mert észrevenni nem is érdemes.
Végigélni se volna érdemes,
ha nem lenne karácsony…
ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával
karácsonyesti csodálatos fákon…
ha Betlehem felé utat mutatva,
nem ragyoghatna, nem világolhatna,
végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem
kis gyertyaéletem.
Ameddig karácsonyra vártam,
értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép angyalénekes,
halk estén Betlehembe értem,
s fel nem ujjongtam: „Most már értem,
most már tudom, miért is élek
ezen a nagy sötét világon:
hogy világítson kicsi gyertyalángom
előre, Betlehem felé
és megváltatlan, Megváltóra váró,
sok emberszív dobbanjon meg belé.”

Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér.
Felül törött. Talán semmit se ér.
De ha zöld fenyőről ragyog rád,
a szíved felviszi az égig,
az eget meg lehozza hozzád.

Túrmezei Erzsébet : Jézus új terve

Rám néz a múltból kedves gyermekarcod,
Míg olvasom keserű leveled.
Csalódások veszteségek kudarcok…
S hol a megoldás, hol a felelet?

„Életem nem sikerült… most már mindegy!
Elvesztem… remélni már nem lehet!”
Megint egy fájó sóhajtás… megint egy…
Szeretném most megfogni kezedet!

Szeretnélek csendesen átölelni,
Hívni: Ne sírj! Nincs vége! Jöjj velem!
Jöjj új kezdetre, új örömre lelni!
Jézusnál most is vár a kegyelem!

Ha nem figyelünk az isteni tervre,
Ha nem vezethet, ha eltévedünk,
És mintha mindennek vége lenne,
Ne félj, neki még van terve velünk!

Új, drága terve, ha bűnbánó szívvel
Messze földről megérkezünk haza.
Egünkön ragyogó szivárvány ível,
S vár az új élet boldog tavasza.

Előtted újra kinyílik a holnap.
A könnyes tegnap elmúlt, vége lett.
Szívedben újra remények dalolnak.
Jézus Krisztusnak terve van veled!