FÉNYBEN 

Most messze vannak gondok, viharok…

Most süt a Nap és éltet a fény,

S az életünknek kéklő tengerén

Nem futnak le a fénylő csillagok:

Mert éltet a fény.

Messzire tűnnek puszták és hegyek…

Csak egy a vágy: a fénynek élni ma!

S a Fény Urához repül az ima,

Ki intve szól, hogy hálás is legyek,

Ha éltet a fény.

Mert van, ki nem láthatja a sugárt,

Amit szétszór a csodás égi-test,

Ki melegséget csak épp érezhet,

De szemében nem fejleszt a bezárt

Fény, áldott meleget.

Ha lesüt reánk Isten sugara

És látja szemünk, érzi a szívünk,

Lángoljon fel az égig a hitünk!

S bízón tekintsünk az új, nagy tavaszba,

- Mienk a fény!

  Kárász Izabella, Fényből Fényességet 249