„…szegényeknek hirdettetik az evangélium…” (Máté 11,1-6)

Jézus Krisztus elsődleges feladata a tanítás, az igehirdetés volt: az evangélium hirdetése azoknak (1), akik rádöbbenhettek, hogy szegények, és szükségük van a mennyei többletre, az örök élet örömére és erejére, már ebben a világban (5). Jézus tanítása elsődleges a Szentírás minden helyének megértése tekintetében. Jézus Krisztus az, aki ennek a tanításnak a szívét, az evangéliumot, halálával és feltámadásával elhozta közénk! Ennek az evangéliumnak igazolása volt csupán azoknak a jeleknek, csodáknak a sorozata, amelyek kísérték és igazolták Jézus igehirdetését (5). Ezek bizonyították, hogy aki hirdeti a végső megoldás, a megváltás evangéliumát, Ő a megígért Megváltó, nem kell mást várni! Itt van az, aki elkezdte kibogozni, ami halálosan, fojtóan összegubancolódott ebben a világban!*
1Sámuel 21.
27. zsoltár *  Ez azonban csak a kezdet. A folytatás odaát következik, de már itt örömöt és erőt ad. Ám több csodát, végleges megoldást ne itt várjunk. Mi pedig, mint itt Keresztelő János, összekeverjük a hangsúlyokat, és az evangélium, az üzenet helyett, az evilági megoldásokat akarjuk csupán, itt, most, azonnal. Egyébként megkérdőjelezzük az egészet, és elkezdünk kételkedni az egész jézus-ügyben(1-3), valójában megbotránkozunk Őbenne (6). Pedig Jézus Krisztus tanítása, és annak szíve, az evangélium sokkal több, mint bármely csoda, és az ebből maradványként jelen lévő, ma elfogadott cselekvő, ételosztó, segítő egyház. Sajnos, ha kell, ma csak ennyi kell a világnak az egyházból. Mi azonban ragaszkodunk az üzenethez, az evangéliumi többhöz. Boldog, aki csodák híján is hisz az üzenetben, az evangéliumban, amit Jézus tanított és elhozott.

 „…magához hívta tizenkét tanítványát…” (Máté 10,1-10)

1Sámuel 18

233. dicséret

Eleve elhibázzuk a mai Ige magyarázatát, ha teljesen egyező párhuzamot vonunk az akkori és a mai tanítványság között. Mindez, amit itt olvasunk, a tizenkettőnek szólt, mi nem tartozunk közéjük. Jézus első tanítványainak megbízása egyszeri és különleges volt, mint ahogy a véghezvitelhez kapott hatalom is (1). Név szerint, a felsorolt személyeknek szólott a megbízás és a hatalom (2-4). Ezt könnyen igazolhatja mai tanítványainak tapasztalata: mi ugyanis többnyire nem kaptunk ilyen rendkívüli hatalmat, mint ezek; de ugyanúgy kapunk elhívást, feladatot, név szerint ki-ki mást és mást, az Isten országa építésében, és ehhez a feladathoz szükséges erőt. Nincs szó szerinti egyezés az akkori és a mai tanítványság között, de a lényeg mégis ugyanaz. Akkori és mai tanítványai is Jézus Krisztus evangéliumának követei, akik különböző helyeken, korokban, feladatokkal, lehetőségekkel, lelki ajándékokkal megáldva építik az Isten országát (7). 

----------------------------------------------------------------------------