Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
MEGSZENTELŐDÉS
"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).
A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. "De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." - Pedig kívánja.
Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve.
Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.
--------------------------------

MIKOR IMÁDKOZOM

Mikor imádkozom, sokszor zavarban vagyok én, URAM,
és néha félek : valakinek rosszat vagy rosszul kérek.
Ezért - bocsásd meg ezt ! - Egy idő óta így imádkozom :
kin - kin szükség szerint könyörülj, ne kérése szerint !
Irgalmasan szeresd, s amit teszel,
dicsőségedre és javára nézve tedd !
Füle Lajos

...„ Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól,
olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket...”
/ Zsolt.103. 12.v./
---------------------------

Igazság-hazugság

Inkább az igazság ütlege, mint a hamisság csókja.

1. A hazugság arányosan nő a távolsággal. (Spurgeon)
2. Ha a hazugság mellett igazság is jár, az még nem bizonyítja, hogy élhetünk vele.
3. Ha valaki hazudik, szándékosan ad félrevezető jelzést. Ezzel bizalmatlanságot ébreszt minden egyéb jelzés megbízhatósága iránt, melyet valaha adni fog. (Fosdick)
4. Sokszor odatolakszunk a becsület határának a kerítéséhez, és átdugjuk fejünket a lécek között, óhajtozva, hogy bárcsak volna elég bátorságunk átmászni a másik oldalra. Sok embernek a jósága csak abban áll, hogy nincs elég mersze rosszabbnak lenni. (Fosdick)
5. A hazug embernek rövid a lába, hamar utolérik. (Fosdick)
6. Az igazság nem fél a világosságtól. (Fosdick)
7. A keresztény tegyen úgy az igazsággal, mint a csiga a házával: lakjon benne, és ha valahova megy, vigye magával. (Fosdick)
8. A hazug ember nem bizonyíthat az igazság mellett, de ha mégis ezt teszi, árt az igazságnak.
9. A hazugságnak igen sok atyafia van, és családját aljasságnak hívják.
10. Lehet, hogy te magadról mindenféle hazugságot fogsz hallani, de te magad sohase hazudjál.

--------------------------------------------

1.                           Isten Igéje
2.  

Isten Igéje az a sínpár, melyen életednek haladni kell - Naponként engedelmeskednetek kell az Igének – a vonat csak két sínen mehet, különben baj lesz. (Stewart)

3. Az evangélium nem törvény, nem kötelességek tára, hanem felszabadító örömhír.
4. Sok ember az Isten adta lelki eledelnek – az Igének csak az illatával él, és éhen hal mellette. (Viktor J.)
5. A Biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje, és csak akkor születik meg. (Ravasz)
6. Ne bámulni és kritizálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a Királyt, és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz)

--------------------------------------------------------------------

Imádság

1.  
2. Nem lehet gyakran imádkozni. Az imádkozás annyira természetünkké válhat, mint a mágnestűnek, az hogy észak felé fordul. (Spurgeon)
3. Sokan mondják: “Minden időben lehet imádkozni.” – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)
4. Az imádságnak a súlya számít, nem a hossza. (Spurgeon)
5. Másokért könyörögni annyi, mint Krisztussal együtt munkálkodni. Ő is könyörög az Atyánál az emberekért. (Spurgeon)
6. Az imádságban használt bő beszéd nem más, mint egy nyomorúságos fügefalevél, mellyel az ember lelkének mezítelenségét igyekszik eltakarni. (Spurgeon)
7. Ha használjuk a menny kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire lelki életünknek szüksége van. (Sundar S.)

-----------------------

Mikor láttalak
Nem láttalak soha fogolynak. Te jártál csíkos rabruhába'?
Te botladoztál ott, hol kába Fogyatékosok mosolyognak?
Nem tudtalak soha betegnek Kórházi ágyon, lázban égve...
Bennem arcod glóriás képe Élt - nem az, min könnyek peregnek.
Nem jajdult bennem ruharongyod... Nekem Szent voltál, papi szépség...
Nem éreztem, hogy gyötrő éhség Tépi, marja kiaszott gyomrod.
Jaj, az ítélet! Jaj, ha Istennek Trónja előtt kései bánat
Ad helyet a Bárány szavának: "Nem ismertél - én sem ismerlek!"
Iványiné Sinka Magdolna

------------------------------------

Tudom, Uram, hogy minden napon és minden percben figyelsz rájuk.
Köszönöm, Uram, áldásaidat, törődésedet, szeretetedet. Köszönöm, hogy előbb szeretted őket, mint ők szerettek Téged.
Köszönöm, Urunk, Jézus, hogy elfogadod és megáldod őket. Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen Pilinszky János
--------------------------------

Ajánld fel magad!
„Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél" (Ruth 3,4).
Izrael igyekezett megőrizni családi örökségét Józsué napjaitól egészen Krisztus érkezéséig. Ezért az elidegenített birtokokat minden ötvenéves évfordulókor vissza kellett adni. A birtoklás folytonossága azonban akkor volt csak biztosított, ha az eredeti birtokos örökösökkel rendelkezett. Ezért törvénnyé tették, hogy ha egy férfi fiak nélkül halt meg, özvegyet hagyva hátra, egy közeli rokon a családfa folytatása érdekében köteles legyen őt feleségül venni. Naomi özvegy és túlságosan idős volt gyermekek világrahozatalához, ami helyzetét ugyancsak megnehezítette. Hogyan lehetett tehát elhunyt férjének örökségét helyreállítani? Menye, Ruth bár hajlandó lett volna erre, Naomi hazájában idegennek számított. Csupán az idős Boáz volt elég közeli rokon ahhoz, hogy segíthessen. De vajon megvált-e Boáz egy idegent? Mert Ruth nak nemcsak arra volt szüksége, hogy földjeit megvásárolják, hanem hogy valaki feleségül vegye. Tehát fel kellett „ajánlania magát" Boáznak.
Ha nem ajánljuk fel magunkat Istennek, akkor a megváltás meddő, üres dolog marad. Boáz méltán dicsérte meg Ruthot, aki Isten törvényének betöltése érdekében elfordult a fiatalabb férfiak vonzerejétől. Ha utódaira tekintünk, láthatjuk milyen gazdagon jutalmazta meg őt ezért az Úr. Aki odaszenteli magát Istennek, mindig bőséges jutalmát veszi.(Ruth Dávid király dédanyja)
Mert úgy szerette Isten a világot,hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.(Jn 3.16)
Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn. 14.6)
-------------------------------

Lukátsi Vilma: ÉBREDEZÉS

Térj meg! - ezt hallottam tegnap este.
Közvetlenül mellemnek szögezte a hallott Ige a fegyver csövét,
és idegen lett a meghitt sötét: lehet, hogy elvétettem az utat?
Elmerült bennem az Isten-tudat gyermekkorom gyarló imáiban,
vagy a harangos templombolt alatt valami gyér vallásos köpenybe
takartam, és bizonygattam egyre magamnak, hogy Isten mozdulatlan.
...néha elmondtam még öntudatlan: "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..." de imám visszahullt szárnyszegetten,
ezért hát abbahagytam az imát. Az élet annyi szépet-jót kínált
- tegnap estig! Amióta úgy érzem, VALAKI sürget, hogy el ne késsem! Meg kell térnem! Még ma meg kell térnem...

----------------------------------------------
KERESZT ALATT
Uram, én jó akartam lenni, de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett, de akaratlan balra mentem.
Sírást indultam vigasztalni, de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült, de csattanva az arcba vágott.
Uram: én mindig rosszat tettem, valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok, csiszolatlan miért Vass Albert
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

HISZEK
Hiszek-e még a régi hitben, Szent-e előttem még a múlt?
Vagy ami egykor élt szívemben Már mind elkorhadt, megfakult?
A büszke dal, ha újra zendül, Megdobogtatja-e szíved?
- Érzem, a könny hogy pereg szememből,
Hiszek.
Hiszel - e az emberiségben,Hogy van nagy hivatás még ?
S mit ki nem vitt sok ezer-éven Kivívja egy új nemzedék?
Kimúl a szolgaság, a vakhit, Bilincset törnek a nemzetek?
- Érzem, szememből villám csap ki.
Hiszek.
Mondd, hiszel - e a földi létben, Hogy méltó küzdelemre még?
Hogy nem bolygunk örök sötétben, S jóságos a hatalmas ég?
Hogy a nagy mindenséggel szemben Nem kell feladnunk a hitet?
- - Sugár ragyog könnyes szememben. Hiszek. - Palágyi Lajos
-------------------------------

Élek

Jézussal élek, napjaim szépek. Benne remélek, sohasem félek.
Jöhetnek bajok, kicsik és nagyok,  mindent ráhagyok, az Övé vagyok!

Csak Ő a lényeg, ha Reá nézek, édeni fények mind az enyémek!
Szüntelen ragyog, telnek a napok,  általa kapok mennyei lakot!  Kurczina Terézia

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

 Kutam

Ellankadván az utamon Jézus az én jó kutam;
Őáltala frissülök fel, ha bármi baj rám zuhan.

Fájdalomtól vérzik szívem, és a szemem könnyet ejt;
Szeretettel átölelve sebeibe belerejt.

Mit kezdjek a fájdalmammal, megmutatja énnekem;
S csodálatos gyümölcs lesz, mit nehézségem megterem.

Szent Szívével egyesülve hallható lesz az a szó,
ami gyógyír sebeimre, s lelkemnek oly nyugtató.

Igéjéből erőt nyerve minden bajom könnyebb lesz;
Keresztemet elhordozván jutok el az Istenhez.  Kurczina Terézia

-----------------------------------------------------------------

Hála

Megköszönöm most jó Uram, Veled járhatom az utam.
Hol kereslek, fel is lellek, hozzád bújok, átölellek.
Téged látlak mindenkiben, tekintetem Rajtad pihen.
Téged rejt e sok magas hegy, fák ágain kis vörösbegy.
Besüppedő nedves avar, porfelhő, mit szél felkavar.
Csörgedező hegyi patak, rejtőzködő piciny halak.
Kisimulva a víztükör, rajta a fény, mi tündököl.
Varázslatos erdőillat, könnyű szél, mi lágyan ringat.
Virágkehely és virágpor, lezúduló esti zápor.
Csöndes napom hűs alkonya,
elsuhanó őzek nyoma. Apró vadak járta csapás,
csilingelő, szép kacagás. Kiránduló víg emberpár,
őszbe hajló elmúló nyár. Fényben úszó látóhatár,
köröttem sok dalos madár. A távoli harang szava,
élet minden színe-java. S ha egész nap ezt sorolnám,
elmondani úgy sem tudnám. Észreveszlek, megcsodállak,
szüntelenül Téged áldlak.  Kurczina Terézia

-----------------------------------------------

Oltáriszentség előtt

Oltáriszentség, nagy titok, előtted én leborulok.
Bár a szemem kenyeret lát, hiszem Benned Isten fiát.

Elárasztasz kegyelemmel, körülölelsz szeretettel.
Hozzád jövök, ha örülök, Neked mindent megköszönök.

Te ártatlan, tiszta Bárány! Színed előtt leborulván
odaadom magam Neked, szüntelenül áldom Neved.

Jézus rendelt Téged nekünk, maradni így akart velünk.
Földi útra táplálékul, égbe vivő ajándékul.

Jöhetnek nagy lelki fagyok, egyedül én sosem vagyok.
Tőled kapok új erőre, s haladhatok még előre.

Mindig Hozzád menekülök, közeledben felüdülök.
Eléd járok töltekezni, Jézust Benned fölfedezni.

Búban, bajban itt vagy velem, a békédet adod nekem.
Türelemre is Te nevelsz, Neked tetsző útra terelsz.

Jézus kérte: vegyünk, együnk, hogy Ővele egyek legyünk.
Tőled szívem mindig hevül, lelkemben élsz, mélyen, belül.

Könyörögve kérlek Téged, áraszd reám a kegyelmed!
Ne engedd, hogy hűtlen legyek, ellenedre bármit tegyek!  Kurczina Terézia

---------------------------------------------------

Ima

Uram, tarts meg engem, Szentséges kezedben!
Lelkem olyan gyönge, ha bármi baj jönne, elveszne életem!
Mélysötét éjeken, homályban és ködben, világíts köröttem!
Gondok reám lesnek, add, hogy el ne vesszek!
Átjárna fájdalom, lankadna két karom, maradjon meg nekem
tiszta szeretetem!

Esdekelve kérlek, add, hogy Rád úgy nézzek, ahogyan Te nézed
szeretett Terézed!  Kurczina Terézia

1.                                  Az "én
2.  
3. Ha a szívünk új, akkor az “én” teljesen eltűnik. Akkor nem figyelünk arra, hogy mások szeretettel közelednek-e felénk, kedvesen beszélnek-e vagy szeretetlenül. Ezek mind a régi természet jelei. (Trudel )
4. Nem Jézus követője az, aki előtt még fontos, hogy mit gondolnak és beszélnek róla az emberek. (Trudel)
5. Ha csak akkor vagyunk boldogok, ha mások szeretnek és becsülnek, és még ott tartunk, hogy a mellőzést nem tudjuk elszenvedni, akkor még hiba van bennünk. (Trudel)
6. A legszánalmasabb emberek közé tartoznak azok, akik összejövetelekre futkároznak, de óemberüktől nem akarnak megszabadulni. (Trudel)
7. Vizsgáljuk meg magunkat, vajon tudnánk-e olyan embereknek alacsony szolgálatot tenni, akik ellenszenvesek előttünk. (Trudel)
8. Aki a szívében levő farkast és medvét legyőzte, az a hétnek egyetlen napján sem mogorva. (Trudel)
9. Amelyik szívbe Jézus betérhet, és lakozást vehet, ott a gyenge idegek is megerősödnek. Az ingerlékenység és idegesség rendszerint az óember természetéből erednek. (Trudel)
10. Önmagunkon uralkodni a legnagyobb hatalom.
11. Uram, semmi áron ne engedd, hogy az én akaratom teljesüljön, ha nem szolgálja javamat.
12. Uram, fékezz meg engem, mert én nem tudom magam megfékezni.
13. A Sátán hatalma és uralkodása annyira terjed ki fölötted, amennyire saját életed, gondolkodásod, kívánságod és akaratod, mert ez az ő birodalma. (Modersohn)
14. Nem ismerek olyan mennyei ajtót, melyen az óembert be lehetne tuszkolni.
15. Ahol az én erőm véget ér, ott kezdődik az Isten ereje.
16. Aki mentegetőzik, az vádolja magát.

----------------------------------------------------------------

Győzelem

1.  
2. Nem azért helyezett Isten bennünket ebbe a világba, hogy elmeneküljünk, hanem, hogy győzzünk. (Ohler)
3. A bátorság nem abban áll, hogy vakon észre sem vesszük a veszélyt, hanem látjuk, hogy legyőzzük azt.
4. Az Isten nem kíván lehetetlent. A hívő rendes, egészséges életéhez hozzá tartozik a világ, a bűn és a test feletti győzelem. (Stewart)
5. A győzelmesek fognak Isten trónja előtt állni, nem pedig a legyőzöttek. (Trudel.)
6. Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, inkább a félelem legyőzése.
7. Teljes átadás nélkül nem lehet teljes győzelem sem. (Trudel)
8. Az ellenség nem azért van, hogy elfussunk előle, hanem hogy legyőzzük szeretettel.
9. Nagy erő kell ahhoz, hogy az ember a küzdelemben megálljon, de még nagyobb, hogy a győzelem mámorában el ne essék. (Spurgeon)
10. A gyáva ember reszket a harc előtt, a bátor remeg a győzelemért. (Spurgeon)

------------------------------------------------------------------

Hit-aggodalom

1.  
2. Az őszinte kétség mindig Jézusnál keresi a megoldást. (Viktor J.)
3. Rövidlátó hitetlenség tudja csak a veszélyt és a szükséget látni, a hívő lélek nyitott szeme látja az őrző angyalt és isteni segítséget. (Filius)
4. Leginkább azzal dicsőítjük az Urat, ha minden szavának hiszünk. (Trudel D.)
5. A hitet több tőrdöfés éri az ingatok, mint a hitetlenek részéről. (Spurgeon)
6. A hit nehézsége abban áll, hogy nincs benne nehézség. (Spurgeon)
7. A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)
8. A hit birodalma ott kezdődik, ahol a valószínűség országa véget ér. (Müller)
9. Megpróbáltatások, akadályok, nehézségek és nem egyszer a csüggedésre késztető körülmények azok, amelyek a hit táplálékát képezik. (Müller)
10. Az élő hit, az amely képessé teszi az embert arra, hogy hajóját a jelen körülmények partjától eltaszítva, hullámzó tengerrel és tomboló viharral szembeszálljon, és akkor is állhatatos maradjon, mikor a Mester aludni látszik. – Az ilyen hit, mint a valódi drágakő, igen ritka.
11. A kicsiny hit is képes üdvözíteni, de nem képes Isten dicsőségére nagy dolgokat véghez vinni. (Spurgeon)
12. A hit átveti magát az idő korlátján és diadalénekbe kezd, amikor a csata még javában zajlik. (Spurgeon)

. Rend a templomi életben Ezékiel 46,8–12 „Rend a lelke mindennek.” Ez a bölcsesség valószínűleg sok nemzedék tapasztalatát fejezi ki. Ahol rendet találunk, ott biztos, hogy munka folyik, és igényesek az ott élők. Amikor vendéget fogadunk otthonunkba, első dol- gunk, hogy rendet rakjunk, hogy legalább ami szem előtt van, az legyen rendezett. Isten országában azonban a Lélek a rend ura. A Mindenható is rendezettséget akar látni az életünkben, de nemcsak ott és akkor, amikor mások látják, hanem kívül-belül. A templomi élet rendjéhez hozzátartozik, hogy a fejedelemtől kezdve az ország egész népe az Úr parancsa szerint mutatja be áldozatát. Az Istennek való engedelmesség áll tehát a valódi rend hátterében. Jézus Krisztus azért jött el, hogy miután megtisztította az életünket, a Lélek templomává szentel- je azt. Ez azt jelenti, hogy az életünk minden területén a Szentlélek vezetésében kell járnunk. Az Úr pedig kijelentette, hogy szoros kapu és keskeny út vezet őhozzá (Mt 7,13–14). Ez a keskeny út pedig a szeretet útja, ami a helyes áldozat feltétele (1Kor 12,31–13,8). Ma is ezen a kapun és ezen az úton jöjjünk és menjünk, hogy kedves legyen Isten és az emberek előtt is az életünk! /PZs/ Erős a gyengeségekben 2Korinthus 12,1–10 Pál tisztában volt saját képességeivel, mégis mindenért Istennek adta a dicsőséget. Nagyon sok embert látott megszabadulni megkötözöttségekből, bűnökből, számtalanszor átélte a gyógyítás csodáját is, tisztában volt az Úr természetfölötti hatalmával. Hitt benne, vele járt, neki élt. A Gonosz ott üt, ahol fáj. Pál önmagáról írja, hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt – nehogy elbízza magát – komoly gyötrelmeket kellett elszenvednie. Imádkozott, ezt tette másokért is, akik rendre meg is gyógyul- tak, rendbe jöttek, helyreálltak. Az ő gyötrelmei nem szűntek meg. Pált ekkor hatalmas dologra vezette el az Úr: „az én erőm erőtlenség által ér célhoz”! Mivel saját életében tapasztalta meg, mit jelent ez, megdöbbentően hat erőteljes bizonyságtétele: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. A mindenható Isten harcosai között ezek szerint mindenki ott lehet: a hithős, az erős, de az erőtlen és a gyenge egyaránt – én is, te is; mindannyian. Az Úr még a gyengeségeinket is fel tudja használni a szolgálatban. Akik szeretjük és behívtuk őt az életünkbe, számíthatunk rá, hogy megosztja velünk erejét és az örök életet. Legyen ezért hála mindörökké! 

------------------------------------------

Szentháromság

Szentháromság, bizton tudom,
a hit, mivel megláthatom:

Az Atyát, ki megteremtett,
mert kezdettől már szeretett.
Kínál örök boldogságot,
amit Nála megtalálok.

Megkapok én mindent Tőle,
életemnek Ő az őre.
Nincsen bennem már félelem,
tenyerén van az életem.

Gondolt rólam rég valamit,
s megmutatta az álmait.
Elküldötte hozzám Fiát,
jóvátenni bűnt és hibát.

..---------------------------------------------------------.

S Jézus eljött, hogy megváltson,
mennyországba bejuttasson.

Barátom és bizalmasom,
végigkísér az utamon.
Vele járva felismerem,
életemben mit kell tennem.

Szelíden kér, nem követel,
maga mellől nem enged el.
Vele mindent megbeszélek,
bűneimből Hozzá térek.

Táplálékul adja Magát,
elfogadom, mint jó barát.
Meghittségben élek Vele,
áldott legyen az Ő Neve!

----------------------------------------------------
Mindig velünk van a Lélek,
Jézusommal ezért élek.
Mindkettőnket Ő irányít,
mimellőlünk sosem tágít.

Tanít engem imádkozni,
az Istenre hagyatkozni.
Szomorkodom, megvigasztal,
elárasztván sok malaszttal.

Hogyan éljek, mindig súgja,
mi jó nekem, jobban tudja.
Bátorságot belém Ő önt,
választáskor bennem Ő dönt.

Megerősít gyöngeségben,
jelen van a földön, égben.
Betölti a nagyvilágot,
Vele jóra rátalálok.

Atya, Fiú és Szentlélek,
Szentháromság, Neked élek!  Kurczina Terézia

------------------------------------------

Ringató

Bárhol járok, szívemben van
Jézusom, Jézusom.
Szüntelenül önmagamban
hordozom, hordozom.

Elárasztja lelkemet a
nyugalom, nyugalom.
Lassan lépek, óvatosan
ringatom, ringatom.

Akivel csak találkozom,
átadom, átadom.
Mindig, minden rám-bízottban
láthatom, láthatom.

Hívására folyton várja
válaszom, válaszom.
Szomorkodnék, enyhíti a
bánatom, bánatom.

Szívemből én Őt kitenni
nem fogom, nem fogom.
Szeret velem ringatózni
jól tudom, jól tudom.  Kurczina Terézia

-----------------------------------------------

Jézussal élek

Életemben mindig itt volt mellettem,
szeretetből hiányt sose szenvedtem.
Róla immár nem veszem le szememet,
tudom, boldog nélküle nem lehetek.

Kiürítve szívemet és kezemet,
eldobáltam Érte minden szemetet.
Őmellette úgy ölel a szeretet,
jóságosan hullajt rám bő kegyeket.

Figyelmemet csakis Reá szegezem,
akaratát Őáltala keresem.
Napjaimat Vele együtt tervezem,
mit felém nyújt, bizalommal elveszem.

Fölfedezek különféle jeleket,
Szentírásban Tőle kapok levelet.
Mondandóját fél vállról én nem veszem,
kéréseit mindenkoron megteszem.

Botladozom, néha - néha elesem,
menedékem a szívében keresem.
Jönnek sötét, óriási fellegek,
gondoktól és fájdalmaktól szenvedek.

Viharokban dédelgeti lelkemet,
vállaimról leveszi a terheket.
Nehézségben megfogja a kezemet,
törölgeti könnytől ázott szememet.

Nála mindig nyugalomra lelhetek,
kegyelméből békességgel telhetek.
Vele soha nem álmokat kergetek,
üdvösséget csak általa nyerhetek.  Kurczina Terézia

-------------------------------------------------

Isten mindenben

Ameddig én Debrecenből Budapestre értem,
Isten létét mindenekben felfedezni véltem.
Megteremtett szép világnak élveztem látványát,
útitársam halk szavában megleltem jóságát.

Az olajfák illatában áradt rám kegyelme,
melengető napsugárban személyes figyelme.
Ugrándozó kis nyulacskák hirdették jókedvét,
legelésző birkanyájak korlátlan türelmét.

Mozdulatlan vízfelület rejtette nyugalmát,
elsuhanó tájak által felfedte nagyságát.
Enyhe szélben megérintett simogató keze,
kéklő égből biztatóan nézett le rám szeme.

Mélyre hajló fűzfaágak mutatták irgalmát,
váltakozó erdők, mezők végtelen hatalmát.
Zöld ezernyi változata tükrözte szépségét,
rózsaszín sok árnyalata üde gyöngédségét.

Tarkabarka nyári réten járt sokszínűsége,
pipacstenger virágában volt bőkezűsége.
Hófehér habos felhőkben látszott tisztasága,
égig érő sudár fákban határozottsága.

Szelídségét észrevettem sétáló őzekben,
életet adó erejét csipogó fészkekben.
Kitartása lenyűgözött köröző sasokban,
dicsősége felvillant a tüzes napkorongban.

Összetartó gólyapárban megjelent hűsége,
terméketlen agyagföldön óriás türelme.
Felröppenő galambokban élt egyszerűsége,
teremtmények összhangjában a nagyszerűsége.  Kurczina Terézia

-----------------------------------

. Rend a templomi életben Ezékiel 46,8–12 „Rend a lelke mindennek.” Ez a bölcsesség valószínűleg sok nemzedék tapasztalatát fejezi ki. Ahol rendet találunk, ott biztos, hogy munka folyik, és igényesek az ott élők. Amikor vendéget fogadunk otthonunkba, első dolgunk, hogy rendet rakjunk, hogy legalább ami szem előtt van, az legyen rendezett. Isten országában azonban a Lélek a rend ura. A Mindenható is rendezettséget akar látni az életünkben, de nemcsak ott és akkor, amikor mások látják, hanem kívül-belül. A templomi élet rendjéhez hozzátartozik, hogy a fejedelemtől kezdve az ország egész népe az Úr parancsa szerint mutatja be áldozatát. Az Istennek való engedelmesség áll tehát a valódi rend hátterében. Jézus Krisztus azért jött el, hogy miután megtisztította az életünket, a Lélek templomává szentel- je azt. Ez azt jelenti, hogy az életünk minden területén a Szentlélek vezetésében kell járnunk. Az Úr pedig kijelentette, hogy szoros kapu és keskeny út vezet őhozzá (Mt 7,13–14). Ez a keskeny út pedig a szeretet útja, ami a helyes áldozat feltétele (1Kor 12,31–13,8). Ma is ezen a kapun és ezen az úton jöjjünk és menjünk, hogy kedves legyen Isten és az emberek előtt is az életünk! // Erős a gyengeségekben 2Korinthus 12,1–10 Pál tisztában volt saját képességeivel, mégis mindenért Istennek adta a dicsőséget. Nagyon sok embert látott megszabadulni megkötözöttségekből, bűnökből, számtalanszor átélte a gyógyítás csodáját is, tisztában volt az Úr természetfölötti hatalmával. Hitt benne, vele járt, neki élt. A Gonosz ott üt, ahol fáj. Pál önmagáról írja, hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt – nehogy elbízza magát – komoly gyötrelmeket kellett elszenvednie. Imádkozott, ezt tette másokért is, akik rendre meg is gyógyultak, rendbe jöttek, helyreálltak. Az ő gyötrelmei nem szűntek meg. Pált ekkor hatalmas dologra vezette el az Úr: „az én erőm erőtlenség által ér célhoz”! Mivel saját életében tapasztalta meg, mit jelent ez, megdöbbentően hat erőteljes bizonyságtétele: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. A mindenható Isten harcosai között ezek szerint mindenki ott lehet: a hithős, az erős, de az erőtlen és a gyenge egyaránt – én is, te is; mindannyian. Az Úr még a gyengeségeinket is fel tudja használni a szolgálatban. Akik szeretjük és behívtuk őt az életünkbe, számíthatunk rá, hogy megosztja velünk erejét és az örök életet. Legyen ezért hála mindörökké! 

Betakar--------

Amikor úgy érzed, megszűnt a világ.
Amikor úgy érzed, minden messze szállt.
Amikor úgy érzed, magányod megfojt,
az Úr mindig kinyit egy kaput.

Szent keze megfog, betakar,
biztosban tart az a kar.
Mert Ő minden fájdalom között,
sebeket bekötözött.

Ha úgy érzed, megcsalt a világ.
Elhagyott minden jó barát.
Nyisd ki szemed, és lásd a csodát:
az Úr eltörli szíved bánatát.

Szent karja bizton betakar.
Elhordja terhed, gondodat.
Nagy kegyelme úgy simogat,
megtartja a sírókat.

Állj elé hát, légy merész.
Az Úr előtt minden bűn elvész.
Fogadd el hát, kinyújtott kezét,
hogy árassza rád nagy kegyelmét!

----------------------------------------------------

Mosolygó Jézus

Nevess reánk a kínjaid között!
Mosoly fakadjon arcodon, ha fáj -
Te már tudod, hisz ebben áll hited:
A végtelen, mi más világon vár!

Az ember az, ki több, ki jobb ma már:
A véred által, és kínjaid -
A végtelenre váltva életünk
Kitárod szíved és a karjaid!

Mi gyáva-ostobán csak élünk, és:
Tudatlanul, míg meghalunk, akár
A barmok. És a véred által él
A lélek, esdve, egymagában áll!

Te szánj meg, Isten, Istennek fia,
Kicsit nevess a gyarlóság okán -
Mosolyt ha látunk arcvonásodon,
Velünk leszel a végtelen során

Erdős Pál Attila

--------------------------------------------------

A tíz Parancsolata 

10 nagy szabadság

Egy kisfiútól megkérdezték egyszer: >>Mi a keresztyén vallás?<<
Erre ő így válaszolt: >>A keresztyén vallás az, amikor azt mondják, hogy nem szabad.<<
Sokan vannak akik így gondolkodnak.
És ha megkérdezzük, miért viselkednek ilyen különös módon, akkor a Tízparancsolatra hivatkoznak:
>>Abban mindenre azt mondják, ne tedd ezt, vagy ne tedd azt!<<
Óriási tévedés!
Isten nem kényúr, hanem szabadító. Õ megszabadította Izraelt, az Õ népét az egyiptomi rabságból.
Majd elvezette őket a Sínai hegyhez. S a Sínai hegyen világosan elmagyarázta nekik, milyen nagy szabadságban élhetünk Istennel.
Tíz mondatban közölte ezt velük.
A tízből nyolc tagadó mondat, kettő pedig állítás. De a tízből egy sem tiltó mondat!
Hanem ahelyett mindegyik így kezdődik:
>>Én, az Isten, és te, az ember, mostantól kezdve egymáshoz tartozunk. És ha együtt maradunk, akkor így fog kinézni az életed:
Nem lesznek idegen isteneid.
Tisztelni fogod az én nevemet.
Nem fogod magad halálra hajszolni.
Családod körében emberséges életet fogsz élni?<<
És így tovább.
A tízparancsolat az Istentől megnyert nagy szabadság tíz mondata.
1. Első parancsolat
Én az Úr vagyok, a te Istened: ne legyenek más isteneid!
Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;
Nem kell féltened sem pénzedet, sem szórakozásaid örömét. Ha félve csüggesz ezeken, rabszolgájuk leszel.
Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.
Igazodj énhozzám, és akkor szabad leszel.
2. Második parancsolat
Én az Úr vagyok, a te Istened: ne alkoss magadnak képet énrólam!
Nincs szükséged arra, hogy neked bármit bemeséljenek -
sem szektaprédikátorok, sem a világnézetek apostolai, sem a mindenkori világmegváltók, sem a gátlástalan egoisták.
Ezek mindnyájan hamis képet alkotnak maguknak Istenről, a világról és önmagukról.
Én, a mindenható Isten, a te tanító mestered akarok lenni.
Igazodj az én beszédemhez, mert az én Igém igazság.
3. Harmadik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne élj vissza az én nevemmel!
Nincs szükséged arra, hogy segítségemet kikényszerítsd -
sem kegyes teljesítményeiddel, sem ostoba fogadkozásokkal, sem álszent fecsegéssel, sem önző céljaidnak keresztyén köntösbe bújtatásával.
Mert mindez azt jelenti: csalétekként használod az én nevemet.
Én, a mindenható Isten, önként vagyok a te barátod.
Igazodj én hozzám, és a te imádságod nem hangzik hiába.
4. Negyedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: az ünnepnapot szenteld meg!
Nincs szükséged arra, hogy halálra hajszold magad -
sem a megállás nélküli munkával, sem az élvezetek szüntelen hajszolásával, sem aggodalmaskodással, sem azzal az örökös félelemmel, hogy >>jaj le ne késsek!<<
Mert mindez csak betegesen görcsössé tesz és megfoszt az élet minden örömétől.
Én, a mindenható Isten, a te mestered vagyok.
Igazodj énhozzám, és életed teljességre jut.
5. Ötödik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: tiszteld atyádat és anyádat.
Nincs szükséged arra, hogy örökösen ellenkezz és lázongj -
sem szüleid ellen, sem tanítóid ellen, sem a fennálló erkölcsök ellen.
Az élet jó rendjei elleni lázadás éppen úgy megfoszt szabadságodtól, mint a vak engedelmesség.
Én, a mindenható Isten, a te mennyei Atyád vagyok.
Megengedheted magadnak azt, hogy a szeretet rendjébe illeszkedj és így nyerd el a szabadságodat.
6. Hatodik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne ölj!
Nincs szükséged arra, hogy embertársadat konkurenciának tekintsd -
akit minden áron meg kell előznöd, akit szakmailag, politikailag vagy személy szerint >>ki kell nyírnod<<.
Az ilyen magatartás nem arról fog tanúskodni, hogy erős és belevaló vagy, hanem arról, hogy gyenge vagy és gyáva.
Én, a mindenható Isten, a te oltalmazód vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy embertársadat élni segítsd.

7. Hetedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne paráználkodj!
Nincs szükséged arra, hogy >>kitombold magad<< -
sem ocsmány beszéddel, sem fülledt, nappali álmodozással, sem önkielégítéssel, sem úgy, hogy másokat saját ösztöneid kielégítésére kihasználsz.
Ne foszd meg magad a szerelem karikatúrái által a szerelem tiszta örömétől!
Én, a mindenható Isten, a te boldogságod szerzője vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy várj arra a társra, akit én rendelek neked.
8. Nyolcadik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne lopj!
Nincs szükséged arra, hogy becstelen úton gazdagodj meg -
sem lopás által, sem üzleti csalás által, sem azzal, hogy akár felebarátodat, akár az államot     megcsald ..
Amennyit ilyen úton szerzel, ugyanannyit veszítesz is önbecsülésedből és békességedből.
Én a mindenható Isten, gondoskodom rólad.
Megengedheted magadnak, hogy adj, ahelyett, hogy végy.
9. Kilencedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne hazudj!
Nincs szükséged arra, hogy az igazságtól eltérj -
sem azért, hogy embertársadat befeketítsd, sem azért, hogy kudarcodat leplezd, sem önnön kényelmed érdekében, sem pedig azért, mert mások úgy óhajtják.
A hazugság az emberi együttélést hosszú távon pokollá teszi.
Én, a mindenható Isten, bízom benned.
Megengedheted magadnak, hogy te is bízz másokban, és bizalmat ébressz bennük.
10. Tizedik parancsolat
Én az úr vagyok, a te Istened: ne irigykedj!
Nincs szükséged arra, hogy irigykedj -
sem a mások vagyonára, sem a mások tudására, sem a mások jóságára, sem a mások sikereire.
Ha a másét irigyeled, megfosztod magad attól, hogy örülj a sajátodnak.
Én, a mintaható Isten, minden jónak adományozója vagyok.
Megengedheted magadnak, hogy örülj annak, ami a másé.

---------------------------------------------------------------

Változás

Ajtóm előtt állott némán, türelmesen várt ott énrám.
Kitartóan kopogtatott, a szívembe vágyakozott.

Mikor végre észrevettem, kinyitottam, s beengedtem.
Innen indult új életem, megváltozott minden bennem.

A világot másként látom, Őt mindenhol megtalálom.
Irányítja álmaimat, átírta a vágyaimat.

Arra vágyom, átöleljen, bennem sok öröme teljen.
Kívánsága szerint éljek, csakis Őbenne reméljek.

Állandóan Őt keressem, minden percben felfedezzem.
Az utamon Vele járjak, mit szeretne, azzá váljak.

Mindig nyitva legyen szívem, mindenhová benne vigyem.
Lelkem Őrá hőn áhítson, Tőle szöknék, megállítson.

Szüntelenül Ő vezessen, az életem el ne vesszen.
Szeme engem mindig lásson, ha vétkeznék, megbocsásson.

Ígérhet a világ bármit, nekem most már csak Ő számít.
Sohasem vagyok egyedül, a szívemben él, legbelül.

Életemnek Ő az őre, ezért haladok előre.
Lelkem szavát mohón issza, nem fordulok soha vissza.  Kurczina Terézia

---------------------------------------------

Nehézségekben  Úttalan  utakon nem magam ballagok
Kísérőm Jézusom Társam Ő utamon
Velem jön mindenhol gyengülök átkarol

Hatalmas sivatag terül el előttem
El vagyok fáradva lankadok bágyadva
Felemel azonnal nem lehet
már nagy baj Látom az oázist ami majd felüdít
Oltja a szomjamat megadja a vigaszt

Fellegek oly nagyok nem látom hol vagyok
Sötétség beborít mellém lép bátorít
Fekete éjszakák átölel úgy visz át
Sötétben világít mellőlem nem tágít

Életem tengerén nehezen evezvén
viharba kerülök ég alja
mennydörög villámok cikáznak
hullámok dobálnak
A szívem megretten ott terem mellettem
Életem tengerén kettesben
Ő meg én Nagy zajok csitulnak hullámok
simulnak
Lapátom átveszi csónakom kiviszi

Mellette szárnyalok s ha érnek bánatok
kezébe simulok szívére tapadok
Mindenem átadom nem lehet nagy bajom
Kezében életem elröppen félelmem

Zöldellő őserdő sivatag kis patak tengerek
nagy hegyek, mindezeken átmegyek,

 Istenhez érkezem.  Kurczina Terézia

Istenarc

„A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” Máté evangéliuma 25:40

Mit látsz meg a másikban, ha ránézel? Ki néz veled farkasszemet? Kit veszel észre a rád meredő kék, barna, zöld szempárban? Egyszer egy kedves tekintetet, barátot, rokont, azt, akit szeretsz, akihez ragaszkodsz, aki fontos neked. Másszor a kiállhatatlan gondnokot, a boltost, aki mindig mogorva, a rámenős kéregetőt, akiről tudod, hogy a sarki kocsmában fogja elkölteni az összes kapott apróját, vagy épp azt az ismerőst, akivel nem tudjátok megtalálni a közös hangot, és kölcsönösen rossz érzéseket tápláltok magatokban egymás iránt. 

Ma Isten egy újabb kihívással áll elénk: nézzük másként az embereket! Lássunk meg valamit bennük, ami mellett eddig talán észrevétlenül elsuhantunk. Lássuk meg az Ő arcát mindenkiben! A legkisebben és legnagyobban, a legjobban és legszerencsétlenebben egyaránt. Abban is, akit szeretsz, akivel számtalan közös kalandot éltél meg, és abban is, akit legszívesebben elkerülnél az utcán. 

Nézz úgy a járdán sűrű dohányfüstöt fújó szembejövőre, hogy Krisztus érte is meghalt, és ugyanúgy szereti, mint a szelíd kis nénikét, aki a kasszánál maga elé akart engedni téged, hiszen csak 1-2 áru lapult a kosaradban. Lásd meg a másikban azt, amit Isten lát benne, és ne az ítélkezéssel foglalkozz! 

Nyújts segítő kezet annak, akinek szüksége van rá, rád, az együttérzésedre, a mosolyodra, a kézzel fogható támogatásodra, és lásd meg szemeiben azt, akiért a Világ Ura ugyanúgy életét áldozta, mint érted. Lásd meg bennük azt az embert, akit Isten Fia különlegesen értékesnek tart! 

Ma  kérd az Úrtól ezt a látásmódot, kérd, hogy vezesse lépéseidet ebben az új életformában, és fordulj az Ő szeretetével a világ felé! Hidd el, te magad is élvezni fogod a változást! 

Az ő nevében reménykednek majd a népek

„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.”Máté 12,18-20

Milyen lenne az a vezető, aki valóra tudná váltani az emberiség egységét?                                          Milyen lenne az, aki meg tudná valósítani azt, hogy ember az emberrel ezután mindenkor békében legyen?  Milyen lenne az, aki orvosolni tudná mindenki lelki bajait a testiekkel együtt?                                       Milyen lenne, ki békét tudna hozni a vallási, etnikai, gazdasági ellentétekkel szabdalt, forrongó világnak? Van róla elképzelésed?

Először is szolga lenne és nem Úr, mert ahhoz, hogy szót értsen mindenkivel alázat és tisztelet szükséges.

Másodszor kiválasztott lenne a szó teljes és pozitív értelmében, mert egy ilyen küldetést nem lehet hivatástudat nélkül véghez vinni.

Mindenki tudná róla, hogy ő Isten szeretett gyermeke. Nem különböző istenekéé, hanem azé az Istené, akit mindannyian el tudunk fogadni, meg tudunk érteni.

Felülről vezetett, mert bölcsességét látva és tapasztalva mi mindannyian ámulnánk, tanácsát szívesen fogadnánk.

Igazságos, nem részlehajló, nem befolyásolható semmilyen érdekkel, jutalommal, ígérettel.

A vitát kerülő, feleslegesen nem bonyolódna szópárbajokba. Érvelése mindig tiszta és lényegre törő volna.

Természetes hatalmával vissza sosem élne. Nem használná ki hangja erejét, hogy másokat letorkoljon. Segítőit nem hívná, mert aki érvei alatt nem hajlana meg, az az erőszaknak sem engedne.

Mindig a gyengét segítené. Legerősebbként még ellenségeit sem ütné, javaikat el nem venné. Bárki bajba jutna, azt felemelné….” Szeretet az Isten ,Téged is szeret.”…

--------------------------------- 

Isten mindenben

Ameddig én Debrecenből Budapestre értem,
Isten létét mindenekben felfedezni véltem.
Megteremtett szép világnak élveztem látványát,
útitársam halk szavában megleltem jóságát.

Az olajfák illatában áradt rám kegyelme,
melengető napsugárban személyes figyelme.
Ugrándozó kis nyulacskák hirdették jókedvét,
legelésző birkanyájak korlátlan türelmét.

Mozdulatlan vízfelület rejtette nyugalmát,
elsuhanó tájak által felfedte nagyságát.
Enyhe szélben megérintett simogató keze,
kéklő égből biztatóan nézett le rám szeme.

Mélyre hajló fűzfaágak mutatták irgalmát,
váltakozó erdők, mezők végtelen hatalmát.
Zöld ezernyi változata tükrözte szépségét,
rózsaszín sok árnyalata üde gyöngédségét.

Tarkabarka nyári réten járt sokszínűsége,
pipacstenger virágában volt bőkezűsége.
Hófehér habos felhőkben látszott tisztasága,
égig érő sudár fákban határozottsága.

Szelídségét észrevettem sétáló őzekben,
életet adó erejét csipogó fészkekben.
Kitartása lenyűgözött köröző sasokban,
dicsősége felvillant a tüzes napkorongban.

Összetartó gólyapárban megjelent hűsége,
terméketlen agyagföldön óriás türelme.
Felröppenő galambokban élt egyszerűsége,
teremtmények összhangjában a nagyszerűsége.  Kurczina Terézia

Bizonyságok fellegében

„Annak-okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”(Zsidókhoz írt levél 12. fejezet, 1-2. vers)

Van egy mondás, miszerint a bolond embert, mivel elsősorban ösztönei vezetik, minden baj utoléri, és mindenféle csapdába beleesik. Az okos ember annyival különb, hogy bár ő is beleesik a 'gödörbe', de mivel okos, ezért tudja, hogyan kell kimászni belőle. S ki a bölcs ember?                     A bölcs az, aki elkerüli azt a csapdát, amiből az okos még ki tud mászni.

S ha megnézzük a Szentírást, Isten szándéka, hogy ne csupán okos, hanem bölcs emberek legyünk.  Ám ez a bölcsesség nem egyenlő a logikai gondolkodás képességével, nem puszta lexikális tudás, és nem egyetemi, bölcsészdoktorátussal lehet mérni.

A bölcsesség, ahogy a Szentírás számos helyen hirdeti, az istenfélelemmel kezdődik. (Zsolt. 111:10; Péld. 9:10). Vagyis, hogy az ember elkezd érdeklődni, elkezd figyelni Isten szavára, azaz elindul a hit útján.

De a hit, az Isten felé fordulás, a prédikációk hallgatása, vagy a Biblia, a reggeli dicséret olvasása csak a kezdet. Jézus a Hegyibeszédben úgy mondta; „Valaki azért hallja én tõlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez” (Máté 7:24)

S mikor később Pál felemlíti a hit hőseinek élettörténeteit, azt írja ezek, „a mi tanulságunkra írattak meg: hogy békességes tûrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen.” (Róm.15:4), „akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor.10:11)

Hiszen ugyanaz a reménység, amely miatt Noé bárkát épített, amiért Ábrahám elhagyta szülőföldjét, és kész volt a számára legdrágábbat is feláldozni, amiért Mózes inkább választotta az Isten népével való együtt nyomorgást. Igen, ugyanaz a reménység késztet bennünket is tettekre.

Hogy Jézusra nézve, nemcsak meghallgatva, hanem ráhallgatva bölcs emberként, az ő példájukból tanulva kerüljük el az akadályokat, a megkörnyékező bűnt. És kitartással futva jussunk el a célig.

S ha bolond, vagy okoskodó emberként a magad választotta úton járva éled tovább az életed, az a te döntésed. Az Isten kívánsága azonban, hogy bölcs emberként okulj mások tapasztalataiból, és fogadd el és fogadd meg Jézus tanácsait, úgy élve, ahogy Ő élt.

-----------------------------------------------------

Jézus a betegek nagy orvosa

Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged. Lukács evangéliuma 17. fejezet 17-19 versei

Ez egy nagyon érdekes történet a Bibliában! Egy tíz fős társaság akik, gyakorlatilag halálra vannak ítélve (10 leprásról van szó), meglátják Jézust, és elkezdenek kiabálni, hogy: „Mester gyógyíts meg minket!” Erre a felelet az volt, hogy menjenek el a paphoz, a kor tisztiorvosához azért, hogy mutassák meg magukat neki. Különös hogy mi történik, hiszen még betegen indulnak el a paphoz, és mire odaérnek, a pap azt kell, hogy megállapítsa, hogy ezek az emberek nem betegek. Micsoda hit kellett ahhoz, hogy még betegen elinduljanak?

De csak egy gondolta úgy, hogy neki ezt meg kellene köszönni annak, aki megszabadította a betegségtől. Most persze megfogalmazódik a fejünkben, hogy irgum-burgum, hogy lehetnek ilyen szívtelenek, hogy még csak köszönetet sem nyilvánítanak a Szabadítónak, de azért, hány olyan eset volt, amikor az Úr megszabadított bennünket nehézségektől, és nem mondtunk semmi köszönetet érte! Egy azonban visszament, aki ráadásul samáriai volt, és dicsőítette Őt.

A Nagy Orvos akkor fejezi be a gyógyítás munkáját, amikor az az egy visszament és áldotta azért, mert megszabadította a halálos kórtól. Azt mondta, hogy kelj fel és menj el, a te hited megtartott téged! A gyógyulást itt kapta meg a hitelesítést.

Jézus felhasznál különböző élethelyzeteket azért, hogy megmentsen bennünket. Ne felejtsük el soha, hogy kitől kapjuk a szabadulást. Egy barátomnál, fiatal korában diagnosztizáltak egy halálos betegséget. Egy hónapot adtak neki az orvosok. Azonnal változtatott az életmódján, és fogadkozott, hogy ha túléli, akkor életét átadja Krisztusnak. Az egészségi állapota napról napra javult. Eltelt pár év, és miután kilábalt a nehezéből akkor visszavonta az ígéretét. Élte tovább életét, úgy ahogy azelőtt. A betegségének a diagnosztizálásának napjától eltelt már több mint 5 év, és azt tudom, hogy az orvosok megállapították, hogy a betegsége, amiből úgy érezte már meggyógyult, kiújult, és ismét veszélyezteti az életét? Lehet-e játszani az ilyen ígéretekkel? Érdemes-e? Nem jobb-e hálával áldozni a Nagy Orvosnak?

A betegség nem büntetés, hanem eszköz arra, hogy az ember szívét még közelebb vonja az Atyai szívhez! Isten áldását kívánom!

------------------------------------------

Háborús sebesültek

„Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába.” Királyok második könyve 20:5

Ezékiás, Júda királya megbetegedett. Úgy tűnt, hogy nincs kiút, meg fog halni. Amikor ezt megtudta, Istenhez fohászkodott, életéért könyörgött és sírt. Isten meghallgatta és Ézsaiás próféta által közölte vele a jó hírt: meg fog gyógyulni, tizenöt évvel tovább fog élni.                       Micsoda örömhír egy halálos kimenetelű betegségben szenvedőnek!                                                     Ezékiás könyörgött és Isten meghallgatta. De vajon mindig ilyen egyszerű a gyógyulás?

Hányan vannak, akik gyógyíthatatlan betegségük gyötrődésében csak erre az egy mondatra vágynak: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél, meggyógyítalak!”

De a várva várt mondat nem hangzik el, a hőn óhajtott gyógyulás nem következik be. Miért? Miért van annyi betegség? Miért nem gyógyul meg mindenki, aki őszintén könyörög Istenhez?

Hogyan dolgozhatja ezt fel egy keresztyén?

Bibliai nyelveket tanító teológiai tanár volt. Szeretett hallgatói társaságában lenni, és mindig örömmel tanított. Egyszer aztán pár hétre eltűnt. Mint később kiderült, szklerózis multiplexet állapítottak meg nála. Helyettesítő tanár érkezett az egyetemre, hogy ideje legyen átgondolni, hogyan tovább. Néhány hét elteltével visszatért, és pár évig tanított még, a vége felé már tolókocsiban. 

De annyira rohamosan romlott az állpota, hogy ott kellett hagynia hőn szeretett hallgatóit és az egyetemet, hogy családja körében, visszahúzódottan éljen. Amikor egy alkalommal meglátogatta egy lelkész, a tanár így nyilatkozott: „Minden háborúban vannak sebesültek. Egy nagy küzdelem folyik a világegyetemben a jó és a gonosz erői között. Én ennek a harcnak vagyok az egyik sebesültje.”

Milyen más így gondolni egy betegségre! Nem csökkenti a fájdalmat, a szenvedés érzését, a látszólag meg nem hallgatott ima miatti csalódásunkat, de segít más oldalról megközelítenünk ezt a kérdést. Egy hatalmas küzdelem áldozatai vagyunk, s tudjuk, hogyan fog lezárulni ez a háború. Ha az ellenség sebesített is meg, királyunk magához vesz és bekötözi sebeinket.                      Lehet, hogy gyógyulásunk gyorsan bekövetkezik, mint Ezékiás esetében, de az is lehet, hogy megmaradnak a sérülések, sőt előbb-utóbb halálunkat okozzák.

Mindnyájan sebesültek vagyunk. Ki itt, ki ott vérzik. Kiáltsunk segítségért és kérjük a legnagyobb katonai orvost, gyógyítsa be sebeinket, de ne csak a külső sérüléséket, hanem legfőképpen a belsőket!

Mutasd a profilod, megmondom ki vagy!

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mt 12,34b  Talán nem is ismerek olyan  fiatalt, vagy  akár középkorút,vagy időset is, aki ne használná, ne tudná már manapság, mi az a Facebook / fészbuk/. Észre sem vettük és az elmúlt pár évben életünk szerves része lett – olyannyira, hogy sokszor már meg sem tudunk lenni nélküle. „Mert az infók ott terjednek a leggyorsabban” és ez tény! Régebben még meg tudtam tenni, hogy akár egy-két hétre is félretegyem, de ma már ez sokkal nehezebb, mert „aki lemarad – kimarad”.
Sok mindenre használjuk és ez nem is baj. Néha a távolságok miatt csak ott tudjuk tartani barátainkkal, testvéreinkkel a kapcsolatot. Ott tudunk posztolni, lájkolni, eszünkbe juttatja, hogy kinek mikor van a szülinapja és még megannyi dolgot.
Az általános iskolai magyar nyelvtanárom gyakran mondta: „mutasd a füzeted, megmondom ki vagy.” Az, hogy mit teszünk, mit engedünk meg magunknak és mit nem, megmutatja azt is, hogy mit képviselünk. Ha akarjuk, ha nem! A dolgaink, magatartásunk, használati cikkeink mind-mind árulkodnak rólunk. Egy jó pszichológus egy szobába belépő ismeretlen személy puszta megjelenéséből rengeteg következtetést tud levonni, úgy hogy az adott illető még meg sem szólalt. Mert a megjelenésünk, öltözködésünk is tanúskodik arról, hogy kik vagyunk.

A facebookozási szokásaink is ugyanilyenek. Az, hogy milyen képeket töltünk fel, milyen oldalakat osztunk meg, és mit, milyen állapotot vagy hangulatot teszünk ki, az is mind arról árulkodik, hogy kik vagyunk. Ahogy a Biblia mondja: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Talán napjainkban ezt így mondanánk: „amivel csordultig van a szív, arról beszél a Facebook/ fészbuk/ oldalam.” Ha rákeresek egy ismeretlenre, pár kattintásból rengeteg dolgot megtudok az illetőről. Láttam, már olyat is, hogy egy-egy ember oldala, igéktől, igemagyarázatoktól hemzseg, mintha csak a Bibliára kattintottam volna rá. Ez is árulkodik…
 Az emberre döntő hatással van a külső, a látszat, a megjelenés. Isten azonban a belsőt nézi: azt, ami a szívben van. Hasonlóképpen fogalmaz Exupéry, A kis herceg szerzője, amikor azt írja: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Az ember szíve az, ami a leginkább árulkodik a jelleméről, onnan lehet megismerni, hogy mi lakozik igazán annak belsejében. Ez így volt már a Biblia megírásakor is, és ez az óta sem változott: a szív az emberi érzések, a jellem mércéje. Onnan indul ki a jó, de onnan indult ki a rossz is. A tisztaszívűségnek a legtökéletesebb formáját Jézus Krisztus tárja elénk. Rá kell, nézzünk, és tőle kell kérnünk a mi szívünk megtisztulását is: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12)
Az, hogy mit gondolnak rólad mások, vagy hogy milyen színben szeretnéd magad feltüntetni, mind belülről indul ki. Azt pedig, hogy mi van ott belül, nem lehet elrejteni. Hát így teszem fel neked is a kérdést: Mit mond el rólad a Facebook-/ fészbuk/ oldalad?