verses bizonyság

Nagy Zoltán: Fohász

Uram, mi ez? Bús tréfa csak talán?
Ugye, most mindjárt könnyeink letörlöd
És elcsigázott, meggyötört és fáradt
Szívünk füröszti véghetetlen Jóság,
Míg felragyog verőfény-mosolyod?
Ó szinte hallom már szavad: "Bohók,
Csak tréfa volt! Ne sírjatok tovább már!
Hát elhinnétek ennyi rosszat rólam,
Holott szívem napként sugárzó jóság,
Kész megbocsátás, tiszta irgalom?"
Ó mért nem szólsz hát, mért hagysz félni minket,
Hogy tán valóság ez a gonosz álom?
Ó jaj, csordul, pereg, szakad a könny,
Itt harmat még csak, ott langy permeteg,
Zuhog mint zápor, zúg mint vízesés,
Új vízözön már s nincs Noé ki érne
Vigasztalásnak zöldellő fokára!

Mi vagy? Mit gondolsz? Mit akarsz velünk?
Bántottunk mi? Vagy hetykén, mint suhanc,
Ki vesszejével sujt egy-egy kalászt le,
Reánk se gondolsz, míg elvérezünk?
Ó jaj, talán a mi szegény világunk
Játékszerül egy gyermek-isten kapta
És vergődünk most borzasztó kezében,
Mint a bogár, amelynek szárnyát tépik,
Mint fészkéből kivett puccos veréb,
Melynek érzed kezedben szívverését...
Ó kérlek, hidd el, lelkünk van nekünk
És ez a lélek csupa fájdalom,
Ó hogyha látnád, szived tán megesne.
...Öröm? Az is van. Ó megismerém!
Kigyult hajómon színes sok tüze,
Zászlódíszt öltött rengő árbocán
S kötélzetén megülve, mint a fecske...
Parázslott messze még a kikötő,
Száz lámpásból, az éjnek száz sebéből
Csurgott a vízbe izzó tűzpatak,
Piros, arany, zöld gyöngyöző barázda...
Szállt, szállt hajóm s ujjongva s ámulón
Néztem fel én a csillagok rajára,
Bolygó tüzemmel mely versenyt futott:
Miriád szikra, mit repít a szél...
- De oly fájdalmas-csendes volt a tenger!
Oly sápadtan csillant meg tűköre!
Olyan nehéz mozgásu volt a hullám...
- S megismerém: a környék óceánján
Hajózok én! Százezrek sóhajából
Támadt a szél, mely vásznaim dagasztja...
Megismerém! S hajóm megállt, törött
Bordáin át ömlött belé a hullám,
A szél kioltott lámpát s csillagot
S könnyem szakadt a zúgó óceánba.
...S a föld kering a nap körül, szünetlen
Forgatván ősi pórázán a holdat,
S napunk forgatja más nap s végtelen
Világok lánca csak ködfolt az Űrben.
S egy porszemen itt sír a pornál semmibb:
Egy ember lelke. Kérdez s nem felelsz!
Te nem felelsz... De én valamit sejtek!
A gondolat derengő ködfoltjában
Minthogyha látnék tűnő csillagot...
- Ó hátha hold vagy csak az istenek közt
S van egy Nap-isten, lángoló, erős
S ez is csak láncszem még a Szellemeknek
Felfoghatatlan ős naprendszerében...
Ó hogyha van, ki még feletted úr,
Reszkess, ha jő az ítéletnek napja

S a Legnagyobb ül ködlő trónusán!
A szívemet elviszem én tanúnak
S ha nem tud szólni fojtó zokogástól,
Bízón, mint gyermek, lábához teszem!
S majd néz reá az élő Irgalom
S kezével sírva elfödi szemét.

ígei bozonyság

Csodálatos vezetés                       

Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr.
(Zsoltár 4, 4)
Mintegy csudává lettem sokaknak - mondja az egyik zsoltár írója. Istennek néha különös útjai vannak az övéivel. Dávid életében is ezt láthatjuk. Ez az Isten szíve szerint való ember trónjától megfosztottan, szinte Istentõl is elvetetten állt egyszer. Még környezetébõl is teljesen kishitû hangok törtek elõ. Mintha Isten levette volna róla a kezét és elhagyta volna õt. Dávidot azonban ez nem téveszti meg; bizonyos abban, hogy õ Isten kiválasztottja s hogy Isten csodálatosan vezeti az övéit. Tudja: ha mélyre is vezet az út és nem látok semmit, Isten újra felhozhat, magához emel.
Át kell esnünk megszégyenüléseken és felmagasztalásokon, elhangozhatnak felõlünk gonosz rágalmak és jó vélemények. A világ Isten szolgáit sokszor még ámítóknak is bélyegzi. Sokan félreismerik õket, de azok, akik szeretik az igazságot, felismerik és értékelik õszinteségüket. Nemegyszer sok bajon és nagy félelmeken kell átmenniük, néha úgy tûnik, hogy reménytelenül ki vannak szolgáltatva a halálnak, de újra meg újra megélednek. Fenyítés alatt vannak, de nem némulnak el. Zavarba jutnak, nincs kiút, mégsem kell elcsüggedniük. „Utam bár nem tudom, tudod Te azt" - éneklik. Üldöztetnek, de az Úr nem szolgáltatja ki õket az ellenségnek. Elesnek, de ismét felállnak.
Isten útja az övéivel olyan, mint egy csodálatos színmû. Az apostolok, az Õ szolgái, a világ szemetjévé lesznek. Személyes oltalma alatt állnak, de a világ elõtt olyanok, mint áldozati vágó juhok. Miért teszi ezt Isten? Az övéi nevelésére, hitük kipróbálására s hogy dicsõségét és hatalmát megbizonyítsa. Teljes tehetetlenségükben lesz hatalma nyilvánvaló. Ha minden támasz összeomlott, kinyújtja karját feléjük. Ahol teljes a sötétség, ott ragyog fel az Õ arca. Ezért hát ne döbbenj meg és ne ütközz meg, ha elõször különösnek látszik ez az út. Isten néha az ellenkezõjét mutatja, mint ami a szívében van. Bízzál az Õ csodálatos útjában, melynek a vége mindig szeretet és áldás. Csak Õ legyen veled! Ne csüggedj, hanem várj! Végül is az Õ ügye gyõz.
Carl Eichhorn: "Isten mûhelyében" c. könyvéből

ígei bozonyság

Igazi istentisztelet

 „Hit által mutatta be áldozatul Ábrahám Izsákot, mikor próbára tétetett, és egyetlen fiát vitte áldozatul ő, aki az ígéreteket nyerte. Neki mondatott ez: Akik Izsáktól származnak, azokat nevezik a te magodnak" (Zsid 11,17-18).
Könnyen el tudjuk képzelni, mit mondhatott volna Ábrahám Istennek. Azzal érvelhetett volna, hogy megértette az Izmáel elűzésére szóló parancsot, de ez az új rendelkezés, nem csak elűzni Izsákot, hanem megölni, teljesen érthetetlen. Izmáel saját helytelen erőlködésének volt a gyümölcse, ezért Ábrahám tiszteletben tartotta azt a döntést, hogy űzze ki otthonából. De Izsák! Izsák egészen más volt! Ő teljesen Istentől való volt, és nem csupán azért adta az Úr, hogy kielégítse Ábrahám gyermek utáni vágyát, hanem eszköznek is szánta az isteni tervek megvalósításában. Mit tehet Isten, ha lemondana Izsákról?                                   
Ábrahám azonban megtanulta, hogy ne ellenkezzék Istennel. Egyáltalán nem tiltakozott; még csak nem is beszélt áldozatról; egyszerűen csak azt mondta, hogy felmegy a Mórija hegyére imádkozni. Az igazi istentiszteletben visszaadjuk Istennek a tőle kapott adományokat, gazdag tapasztalatainkat és reménységeinket is, azért, hogy teljes örömünket egyedül Őbenne magában találjuk meg.

Méltó a munkás a maga bérére

 „Ki katonáskodott valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből?" (1Kor 9,7).
Szemeink Istenre szegeződnek, és neki mondjuk el anyagi gondjainkat. Ő érinti gyermekei szívét, hogy egymás anyagi terhét hordozzák. Igen, méltó a munkás a maga bérére és az Úr úgy rendelkezett, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. Helyes megkérdezni magunktól: Kinek a munkásai vagyunk? Ha embereket szolgálunk, akkor embereknél keressünk támogatást. Ha viszont Isten munkásai vagyunk - bár Ő betölti szükségeinket embertársainkon keresztül is -, elsősorban Őreá kell feltekintenünk és nem másokra. Ha tőle jött az elhívás, a megbízás, akkor övé a felelősség mindazért, ami engedelmességünkkel együtt jár, és nem kell kérdeznünk, miképpen elégíti ki szükségeink"Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni" (Mt 14,16).
A gyülekezetek legnagyobb problémája a szellemi szegénység, a szellemi szűkölködés. Sok keresztyén annyira szegény, hogy saját szükségeit sem tudja fedezni. Sokan sajnos éppen hozzájuk mennek segítségért. De a szegénység és a szűkölködés nem ok, hanem következmény. Az ok a Szent Szellem fegyelmének hiánya. Szellemileg azok élnek bőségben és csak azok, akik már alávetették magukat ennek a fegyelemnek. Nekik szellemi történetük van Istennel, mert szenvedtek a Krisztus-Testért. Betegségeik, otthoni problémáik, nehézségeik mind arra szolgáltak, hogy Krisztust nagyobbá tegyék népe körében. Az ilyen emberek mindig tudnak adni. Akik kikerülik ezt a fegyelmet, és könnyű, jövedelmező életmódot választanak, ők a szűkölködők és a nincstelenség sérültjei. A szegények hiába mennek hozzájuk segítségért, nincs fölöslegük.

Megsemmisült a halál

 „Hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt" (Zsid 2,14).
Jézus Krisztus halálában a Sátán halálthozó ereje egyszer s mindenkorra megtört. Krisztus halála legyőzött minden más halált. Az Ádámban való halál nem végez az emberrel, de a Krisztusban való igen. Ez hatalmas halál. Krisztusban meghaltak mindazok, akik halált érdemeltek. Rajtuk nem uralkodhat többé az, akinek halálthozó hatalma volt. Ők már meghaltak, és a hamuból nem lehet többé tüzet támasztani. Krisztus munkája tehát nem csupán a megváltásra, hanem a halál megsemmisítésére is irányult. A leégett és elhamvadt ház nem gyújtható fel másodszor, mert az első tűz elvégezte munkáját. A másodiknak nincs már semmi tennivalója. A mi számunkra, akik megváltott bűnösök vagyunk, és meghaltunk Krisztusban, megsemmisült maga a halál. Részesei lettünk az Ő romolhatatlan életének.

verses bizonyság

BABITS MIHÁLY: AZ ELBOCSÁTOTT VAD

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szívemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.
Ez a valaki tán az Isten
akitől bújni hasztalan.
Nem hiszek az Elrendelésben,
de van egy erős, ős uram.
Már gyermekül vermébe ejtett
s mint bölcs vadász gyenge vadat,
elbocsátott, de nem felejtett:
szabadon sem vagyok szabad.
Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Így hordom én is titkos örvét
annak aki e rengeteg
ölében elfogott, de önkényt
újból elveszni engedett.
Azóta bolygok a viharban
vadmódra – de az ő jele,
erejének bélyege rajtam
hogy ne nyughassam nélküle
s mint szélcibált bogáncs amelyen
a szivárvány lába pihen,
illattal telik: úgy beteljen
sóvárgással bogáncs-szívem.

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
«Vezessen Hozzád a szabadság!»
igy kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.

Amikor a szeretet int:   Halil Dzsubran

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt.
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És amikor szárnyai átölelnek, engedjétek
át néki magatokat.
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának.
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként
az északi szél pusztává sepri a kertet.

ígei bozonyság

Törődni azt jelenti: tenni valamit  -

Jeremiás siralmai 1,12 mondta:

Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?

Nem olyan régen egy kislányt találtak holtan az egyik nagyváros lakótelepén. Elmebeteg édesanyja halálra éheztette őt. Azt mondta, hogy olyan hangokat hallott, amelyek azt mondták neki, hogy gyermeke "gonosz".
Mikor a rendőrség megkérdezte a szomszédokat, hogy észleltek-e valami szokatlant, azt mondták, hogy az utóbbi időben nem látták a gyermeket az iskolabuszon, a játszótérre se jött le, sőt még a vasárnapi iskolából is hiányzott. A szomszédok napokon keresztül hallották a gyermek sírását, de inkább még jobban felhangosították a rádiót, hogy ne kelljen hallaniuk a keserves zokogást. Milyen hihetetlen: senki sem akarta megkockáztatni, hogy "belekeveredjen" a dologba! "Mindnyájan, akik erre jártok - lássátok-!" mondja Jeremiás. (Jer. Sir. 1:12)
Azok a "gyülekezeti tagok",/ a pap és a lévita / akik a Jerikó felé vezető úton elmentek a szerencsétlenül járt ember mellett rosszabbak voltak azoknál a rablóknál, akik véresre verték. Mert tőlük sokkal több lett volna elvárható! (Lk. 12:48)
Az utolsó ítéletkor nem a szerint leszel megjutalmazva, hogy hány diplomát szereztél, vagy hogy milyen hírneved volt. Figyeld csak: "Majd a bárányok azt fogják mondani: Mester, miről beszélsz? A király pedig így válaszol: Megmondom nektek az egyszerű igazságot: amikor megtettétek eggyel is ezeket (megmutattátok a szeretetet és törődést), akivel senki sem foglalkozott, és akire senki sem figyelt, az én voltam - azt velem tettétek meg!" (Máté 25:34-40 szabad fordítás)
Így van, kockázatos "belekeveredni valamibe", na és költséges is. De valahol az óvatosság és a közömbösség között ott kell lennie a szánalomnak! Mert végül is, hol fog találni a világ könyörületes embereket, ha nem azok között, akik "Krisztust követőknek" nevezik magukat

verses bizonyság

Babits Mihály Éneke a szentlélekről

Ó Isten lelkének tüze, minden
teremtmény életének élete,
szent vagy, ki a formákat élteted!
Szent, ki írral kened a törések veszélyét
s gyógyítva dörzsölöd a bűzös sebeket!
Szentséged szellője, szelelője,
szeretet tüzelője!
Ó zamat a mellekben, édes íz!
ki szíveinkbe átitatódsz az erények jó illatával.
Ó tiszta forrás, akiben példálózható, hogy Isten
maga köré gyűjti az idegent
s megkeresi az elveszettet.
Ó élet páncélja!
Ó egység záloga minden tagok között!
Ó tisztesség öve, áldj meg
és tégy boldoggá!
Erős pálya, lelki út,
ki áthatoltál mindenen
a magasságban,
a földi világban,
s minden mélység szurdokában:
mindenkit összekötsz és egybehajtasz.
általad felleg árad, levegő
röpül, átivódik a kő,
vizek folyókat öntenek
és zöld pompát izzad a barna föld.
S te neveled a doktorok erényét,
akiket életükben a bölcsesség ihlete vidámít.

Dicsőség hát neked,
ki dicsőség hangja
s élet öröme vagy;
remény és erős becsület,
s fényességgel fizetsz!

A természettől tanulunk.                    

"Tanulni járok a vízhez, amely soha nem áll meg.
Tanulni járok a virághoz, amely felvidít, illatozik, és érintetlenül hagyja a csöndet.
Tanulni járok a gyökerekhez, amelyek a föld sötétjében hisznek a napnak.
Tanulni járok a madarakhoz, amelyek a világban vannak, de nem belebonyolódva a világba.
Tanulni a partoktól, amelyek híven őrzik egymást.
Tanulok a fától, amely elviseli a hőséget és frissességet ad másoknak.
A fűszáltól is tanulok: ha letapossák, felemelkedik, és így néz az égre, mint sajátjára.
A vízcsepptől is tanulok: magában rejti a szivárvány minden színét.
Az olajfától is tanulok,: annyi mindenen ment keresztül, mégis továbbra is bőségesen adja az olajat, és az ezüstös fényt.
Tanulok a fénnyel körülvett csúcsoktól, melyeket a csönd burkol be.
Tanulok a hajnaltól, amely újra és újra megszületik, ha nem is látja senki a látványát.
Tanulok a növényektől: lábon maradva halnak meg.
Tanulok a szántóföldektől: mindig adnak, és nem igényelnek semmit.
Tanulok: a teremtett világtól"
De legfőképpen tanulunk/ tanulhatunk / a Teremtőt

Az élet művészei vagyunk

Isten tudja, hogy mindannyian az élet művészei vagyunk.
Egyszer vésőt és kalapácsot ad a kezünkbe, hogy szobrot faragjunk, máskor ecsetet és festéket, hogy fessünk, megint máskor pedig papírt és tollat, hogy írjunk.
De soha nem fogom tudni használni a kalapácsot
a vásznon, sem az ecsetet a szobron.
Ezért még ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai áldásokat, akkor is,
ha éppen nem áldásnak érzem őket, hanem átoknak.
(szerzője ismeretlen)

ígei bozonyság

HA ELJUTUNK ODÁIG

Ahol a bűn és a bánat megszűnik, megkezdődik a hálaének és a szent élet.

"Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28)
Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak. Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!" De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.
Jézus Krisztus saját magát teszi próbakővé. Figyeld meg csak, mikor használja Ő ezt a szót: Jöjj! Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását: "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat. Légy eléggé együgyű és menj! Bízd rá magad arra, amit Ő mond! Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki.
"...én megnyugtatlak titeket", azaz megerősítlek. Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak", hanem: "Kihúzlak az ágyból, megszabadítlak erőtlenségedtől és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élőhalott állapotodból, amibe jutottál - holott élsz. Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülről való, megelevenítő erővel." Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát". De hát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!

verses bizonyság

Én jelen vagyok

Én jelen vagyok, amikor egyedül vagy.
Én jelen vagyok, amikor elveszettnek érzed magad.
Én jelen vagyok, amikor elhagynak téged.
Én jelen vagyok, amikor úgy gondolod, valami nem megy tovább.
Én jelen vagyok, amikor kétségbeesett és szomorú vagy.
Én jelen vagyok, amikor félelem és szorongás tör rád.
Én jelen vagyok, amikor senki sem akar téged.
Én jelen vagyok, amikor falak választják el tőled barátaidat.
Én jelen vagyok, amikor gondjaid miatt már aludni sem tudsz

Én jelen vagyok, amikor valaki szenvedést okoz neked.
Én jelen vagyok, amikor nagy veszélyben forogsz.
Én jelen vagyok, amikor beteg vagy és segítségre szorulsz.
Én jelen vagyok, amikor képtelen vagy egyedül megoldani a problémáidat.
Én jelen vagyok, amikor világodat darabokra törik.
Én jelen vagyok, amikor egy kicsit több szeretetre van szükséged.
Én jelen vagyok, amikor nagy fájdalmakat érzel.
Én jelen vagyok, amikor senki sem tartozik hozzád.
Én jelen vagyok, amikor elveszett számodra az egész teremtés.
Én jelen vagyok, amikor rossz a lelkiismereted.
Én jelen vagyok, amikor hozzám kiáltasz.
Én jelen vagyok, amikor megtérsz hozzám.

Jelen vagyok Én, mint a Nap, amely meleget és vidámságot ad neked.
Jelen vagyok Én, mint a ki nem alvó láng.
Jelen vagyok Én, mint szívedet megörvendeztető virág.
Jelen vagyok Én, mint szeretettel beburkoló felhő.
Jelen vagyok Én, mint utadat megvilágító fény.
Jelen vagyok Én, mint olyan szem, amely szeretettel néz rád.
Jelen vagyok Én, mint olyan kéz, amely gondoskodva fogja a kezed.
Jelen vagyok Én,mint olyan szív, amely mindig érted dobog.

Én úgy vagyok jelen, mint őrangyalod, aki vezet és óv téged.
Én úgy vagyok jelen, mint barátod, aki soha nem hagy cserben.
Én úgy vagyok jelen, mint nővéred, aki gondoskodásával körülvesz.
Én úgy vagyok jelen, mint bátyád, aki örömödben és bánatodban melléd áll.
Én úgy vagyok jelen, mint édesanyád, aki együtt érez veled és egészen megért.
Én úgy vagyok jelen, mint édesapád, aki örök életet ad neked.

Én mindig érted vagyok jelen, végtelenül szerető Istened.
(szerzője ismeretlen)

Szeretetről

Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.
Nincs az a betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.
Nincs az, az ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna.
Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna.
Sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.
Nem számít milyen mélyen gyökerezik a gond.
Milyen reménytelenek a kilátások.
Milyen kusza a zűrzavar.
Milyen nagy a hiba.
A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.
S ha elég erős benned a szeretet,
te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere.
(ismeretlen szerző)

A szeretet

A sorsot irányítani azt gondolod, hogy tudod,
De csak bizonyos keretek között változtathatod.
Születéskor bizony a sors dönt helyetted,
Hogy herceg leszel, vagy koldusként kezded életed.
Lépdelsz az élet útján, és azt hiszed Te, irányítod,
Az igazság az, hogy alig változtathatod.
Nem leszel felnőtt, előbb hiába szeretnéd,
Bajt, bút, bánatot elkerülni lehetetlenség.
Az öröm, szerelem ugyan úgy rád talál,
A legváratlanabb pillanatban utadon eléd áll.
Kikerülni hidd el egyiket sem érdemes,
Vállald a sorsodat s így lesz teljes az életed!

Ajándékok. melyek nem kerülnek semmibe

Egy jó szót szólni, Egy beteget felvidítani,
Valakinek kezet nyújtani, Óvatosan csukni be az ajtót,
Apróságoknak örülni, Mindenért hálásnak lenni,
Jó tanácsot adni, Egy levél megírásával örömet szerezni,
Apró túlzásokon nem rágódni, Jogos panaszt nem melegíteni fel újra,
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázik, Nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk,
Levert hangulatot nem venni komolyan, Nem sértődni meg egy félresikerült szón,
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót, Együtt érző szó a megalázottnak,
Egy-egy tréfás szó a gyerekeknek, Elismerni az elkövetett helytelenséget,
Örülni a holnapi napnak, Bizonyos dolgokra aludni egyet
Mindenre rászánni a kellő időt és gondot.és
MINDENKIHEZ SZERETETTEL LENNI!
(szerzője ismeretlen)

bizonyság

A  igazi lelki nagyság jele. Ez az egy magasabbrendűség megszabadít alantas külső befolyásoktól. Nincs nagyobb dolog, mint önmagunkon, indulatainkon uralkodni: így jutunk el az akarat diadalához. S ha már úrrá lesz rajtunk magunkon a szenvedély, legalább hivatalunkig ne merészkedjék, annál kevésbé, minél nagyobb az. Ez az úri elv sok bosszúságtól megóv, és megrövidíti a tekintélyhez vivő utat.

Tudás és nemes szándék. Ez a kettő hozza meg a sikert.                               A rosszakarattal párosuló észbeli tehetség mindig torz és visszataszító. A gonosz szándék minden tökély mérge, s ha tudás támogatja, csak furfangosabban ártalmas. Boldogtalan az a kiválóság, mely alantas célokat szolgál. Okosság nélkül kétszeres dőreség a tudomány.

Ismerd legfőbb képességedet. Ápold kiemelkedő tulajdonságodat, és segítsd elő a többit. Némelyek sokra vihetnék egyik-másik téren, ha tudatában volnának saját kiválóságuknak. Figyeld meg, mihez értesz legjobban, és fordítsd arra szorgalmadat. Egyesekben több az ész, másokban a bátorság. Sokan erőszakot tesznek magukon, s így folyton alulmaradnak: rájuk cáfol holnap, ami ma hízeleg szenvedélyüknek

Parancsolj ellenszenvednek. Rendszerint önkéntelenül gyűlölünk valakit, még tulajdonságai megismerése előtt, s ez a velünk született alantas idegenkedés olykor kiváló embereket is kikezd. Tartsa féken az okosság, mert nincs hitelrontóbb valami, mint a nálunk különbeket gyűlölni, s ahogyan a nagyok iránti rokonszenv becsületünkre válik, az ellenszenv lealacsonyít

ígei bozonyság

A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ

Keress, ha még nem találtál!

"Keressetek és találtok!" (Lk 11,9).
"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek" (Jak 4,3). Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni. Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent. "Keressetek és találtok!" Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen! Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy lelki idegfájdalom állapotában? Keress, szedd össze magad és találsz!
"Ó, mindnyájan, akik szomjúhoztok, jertek e vizekre" (Ézs 55,1). Szomjazol-e vagy közönyös vagy? Vallásos megtapasztalásod úgy kielégít, hogy semmi többet nem kívánsz Istentől? A tapasztalat csak a kapubejárat, de nem ez a cél. Vigyázz, nehogy tapasztalatra építsd hitedet, mert azonnal kiérződik belőle a bírálat hangja. Nem tudod másnak továbbadni, amire te találtál rá, de vágyat támaszthatsz a szívében az után, ami a tiéd.
"Zörgessetek és megnyittatik néktek." "Közeledjetek az Istenhez!" Zörgess! Az ajtó be van zárva és fájdalmas szívdobogással zörgetsz. "Tisztítsátok meg kezeteket" (Jak 4,8), zörgess kicsit hangosabban, és rájössz, hogy piszkos vagy. "Tisztítsátok meg szíveteket!" Milyen személyesen hangzik ez - most már kétségbeejtően komoly a dolog, most kész vagy mindenre. "Gyötrődj és kínlódj!" (Mik 4,10). Gyötrődtél-e már valaha Isten színe előtt belső életed állapota miatt? Most már nyoma sincs benned az önsajnálkozásnak, de összetört szívvel, leverten és rémülten fedezed fel, miféle ember vagy úgy, ahogy vagy. - "Alázzátok meg magatokat!" (Jak 4,10). Isten ajtaján zörgetni megalázó foglalkozás, a megfeszített latorral egy sorban kell zörgetned, de "a zörgetőnek megnyittatik" (Mt 7,7).

verses bizonyság

Híd vagyok!  Albert Károly

Nagy hivatással bíztál meg Uram,
hogy legyek híd ég és föld között,
hitemnek íve
kösse partjait
felépítse mi egykor romba dőlt.
Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz,
próbákkal terheled a lelki hidat,
mert bírnom kell
minden terhelést,
örvényt, áradatot, pusztító vihart

követeid járnak e hídon
fénybe öltözöttek, dicsők nagyok,
rám is hull tőlük néha egy sugár
s ilyenkor köszönöm, hogy híd vagyok.

Az Európai Unió Himnusza Beethoven IX. szimfóniája!
Tudtátok-e, hogy e gyönyörű zenéhez, hasonlóan gyönyörű magyar nyelvű szöveg is tartozik?
Íme, a vers: ÖRÖMÓDA
Lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra szent öröm!
Térj be hozzánk drága vendég, tündökölj ránk fényözön!
Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít!
Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.
Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod!
Milliók ti, kart a karba! Gyúljon csók az ajkakon!
Él mindnyájunk édesatyja túl a csillagsátoron!
Ha célt ért a férfi végül: társa mellett hú barát,
s kedves nőt nyert hitveséül, zengje vélünk víg dalát!
S minden szív, ha dobban érte, szív csak egy a földtekén!
Ám ki ezt még el nem érte, sírva fusson el szegény!
Mind a roppant kör lakóit szent rokonszenv hassa át!
A rejtelmes égi trónig csillagokba ez vonz át.
Isszuk mind e drága nedvet a természet keblein.
Jók és rosszak ott repesnek könnyű rózsaléptein.
Zsenge fürttel, csókkal áldott, szív hű lángra tőle gyúl;
kéjben úsznak a parányok, s kerub zengi: szent az Úr!
Milliók ti, porba hulltok? Érzed, élet, alkotód?
Sátrukon túl, él az Úr ott! Rejtik õt a csillagok!
Õ a rugó, õ az élet, ösztökéje: az öröm;
tõle, tõle jár a létnek óramûve bölcs körön!
Csíra szárba tõle szökken, mennynek napja tõle kél.
Szférákat hajt mély ködökben, hova látcsõ el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban s száll az ég dús terein,
mint a hõsök utatokban, járjatok ti, véreim.
Az igazság tükre mélyén a tudóssal szembenéz.
Hív erénye szikla élén óvja azt, ki tûrni kész.
Fönn a hitnek fényes ormán lengedeznek zászlai,
s látni ott a szív omol tán angyalok közt állani.
Milliók ti, tûrjetek csak, míg a jobb kor napja gyúl.
Megjutalmaz érte egy nap csillagsátron túl az Úr.
Isteneknek nincs mit adni; istenülni nagy dolog.
Gyász, szegénység, jöjj: vigadni várnak ím a boldogok!
Fátyol hulljon bûnre, bajra, ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja, ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen, béküljön meg, aki él.
Minket Isten fenn az égben mint mi egymást, úgy ítél.
Szent öröm vet borba lángot; arany fürtünk nedve bõ;
békét isznak kannibálok, hõsi vért a kétkedõ.
Ünnepeljünk mind felállva, míg a kelyhünk körbe megy!
Csapjon égig habja lángja! Áldjuk a Jó Szellemet!
Kit a csillag ár dicsér fenn és szeráfok zengenek:
Csillagsátrán túl az égben áldjuk a Jó Szellemet!

Bátor szív a szenvedésben, oltalom, ha árva hív,
sírig hûség esküvésben, mindig nyílt és tiszta szív,
Trón elõtt is férfi-fenség, vér, vagyon kell érte bár,
szolgálatnak hû fizetség, s árulónak rút halál!
Mondjuk e szent kört bezárva tûz borunkra esküvést,
Esküdjünk az ég Urára híven álljuk e kötést!

verses bizonyság

Reményik Sándor: Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vestaszüz.
Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát:
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A vihar fújta, szél lengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.

Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven ....

UTOLSÓ IMÁDSÁG Juhász Gyula

Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban
Gyakran szálltál szívembe, merre mentél
Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban
Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?
Hisz a világnak minden tájain
Most Téged várnak és Benned remélnek,
A csodálatos földi születésnek
Meleg és fénylő ünnepnapjain,
S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknek
Szívébe szállnál újra, égi gyermek,
De nem vagyok méltó erre, nem.

Legyen mindenki boldog, aki él itt,
S halálra fáradt lelkem szenvedésit
Írd mind az ő javukra, Istenem!

Pilinszky János Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz,megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrű panaszommal jobb, ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mi végre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is, ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szorításod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

verses bizonyság

MEGNÉMULTAM

Megnémultam...elszakadt a húr,
Nem szólal többé lantom senkinek,
A tölgy-rengeteg hulló sátorában
A természettel együtt temetnek...
Lelkem szikláin meghalt az echo,
Elhallgattak a harsogó habok,
Lombok között már nem suhog a szellő,
S a zord hegyekről eltűnik a titok...
Hiába küldi sírva vagy nevetve,
Halk csobogását messziről egy patak,
Többé nem látok könnyet a szememben,
A kék havasról több dal nem fakad...
Megnémultam,...elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
Hanem ott bent, lelkem sziklái közt
Halkan zúgnak tovább a vadvizek... /Wass Albert /

 

Sík Sándor: Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtlen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!
Édes ifjak mentás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj, Uram, koravénnek!
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre se hátra.
Tartsd rajtam szent nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!
Ne hagyj Uram megülepednem,
Sem eszményben, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre, kis mai magamnál.
Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hullni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szünném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

verses bizonyság

Túrmezei Erzsébet: TOVÁBBIMÁDKOZUNK

Távol gyülekezet imádkozik.
Csillagos afrikai égbolt
borul egyszerű templomukra.
Énekük, imádságuk áthatol
a sötétségen, az éjszaka csendjén.
Át pásztoruk kis hajlékáig,
ahol a halállal vívódik
órák óta a drága segítőtárs,
a kedves feleség.
Messze a kórház és messze az orvos.
De a gyülekezet imádkozik.
- Milyen erő a hordozó imádság!
Harcban pajzsunk, viharban sátorunk! -
Néha benéz egy fehérhajú, tisztes
presbiter a betegszobába.
Látja, hogy a válság egyre tart,
és csak annyit mond csendesen:
"Akkor - tovább imádkozunk!"
Ez ismétlődik óráról órára.
Küzd a halállal a beteg.
Küzd az imádkozó gyülekezet.
S az első hajnali sugárral
megérkezik a felelet:
a láz alábbszáll hirtelen.
Megérkezik az igen és az ámen,
az élet és a győzelem.
Ilyen erő a hordozó imádság!
Harcban bajszunk, viharban sátorunk!
S bár a felelet néha késni látszik,
és mi lankadunk és roskadozunk,
mondjuk ki mégis csüggedetlen hittel,
mondjuk mi is távol testvéreinkkel:
"Akkor - tovább imádkozunk!"

/Forrás: Túrmezei E.: Emberré lettél, hogy ember legyek. Bp., 1991./

Áprily Lajos  Messiás nélkül

Most ős-idő van: átok, háború,
itt az ótestamentum szele fú.
De lelkünkben nem ég próféta-jel -
Elpusztulunk. És Krisztus nem jön el.

VASÁRNAP VÁLASZTÁS !

Minden vasárnap választok,
mindennap Jézusra szavazok:
"...jöjjön el a Te országod,
legyen meg a Te akaratod..."???

/ valóban így van-e életemben??? /

verses bizonyság

Áprily Lajos: Imádkozom,legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senki sem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

Óbecsey István: SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat-
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket-
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket
Ne tegyétek őket szűk odúkba,
Ne rakjátok őket otthonokba.
Hallgassátok meg panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket
Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket

Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket

verses bizonyság

Árvai Emil: Jeremiás próféta
 Sötét van, sötétet látok: mint zúdul pusztulás rátok hamarosan.               Úgy zokog valami bennem!   Előre siratom azt a vészt, amit már érzek és emészt; mindentől elment a kedvem. Nem érti senki a fájdalmam. Mindig lesz valahogy - legyintnek többen. Pusztába kiáltott szó szavam. Zajlik az élet köröttem;szerepem szinte komolytalan.....    Jaj, milyen küldetéssel jöttem

Árvai Emil:  Leszállt az éj... (Passio)
 Leszállt az éj a városra... Kigyúlnak apró mécsek;
rab - szabadságát álmodja; szabadra - les már a végzet.
 Szorul a hurok: készen áll a hóhér és az áldozat.
Most utoljára vacsorál együtt egy lelkes kis csapat.
 Búcsúzik tőlük a Mester; vacsorát oszt, lábukat mossa,
példát mutat még egyszer...  ...Zuhannak aztán álomba. Éber csak két feszült ember:  Áldozat, és árulója.

Látható az Isten
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.  Wass Albert

Szentmihályi Szabó Péter: Végiggondoltam

 Végiggondoltam minden reményem,
Mindegyik vigasztalan.
Nő (fogy) a hajam, a körmöm, sűrűbb a vérem,
De ez is oly bizonytalan.
Mint építőkockát, egymásra rakom sok évem,
Bár nagyon alaptalan.
Ha Isten angyala leszállna értem,
Már az is hasztalan.
Éltem darab kőként, megváltatlan éltem,
S porként széthullok nyomtalan.

Szentmihályi Szabó Péter Köszönöm
Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,
az éjszakai friss levegőt, a csendet,
köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy élek..
A füveket, madarakat,
a folyókat, tengereket,
testvér-embereket és testvér-könyveket,
a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.
Köszönöm, hogy engedtél járni Veled,
próbaidőre bocsátottál, s látod,
a nevedben énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.
Köszönöm anyámat, apámat,
feleségemet, gyermekeimet,
barátaimat, ellenségeimet,
köszönöm, hogy most is Veled lehetek.
Látod, Neked énekelek.
Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.

bizonyság

Wass Albert A VIHARRÓL, AMI IDŐNKÉNT JÖN ÉS ELMEGY

Figyelted, hogy kezdődik?     Egyszerre egészen csöndes lesz minden. Mintha a világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most veszed észre magát a csöndet. Pillája se rezdül a fáknak. Mozdulatlan a hegy és a völgy. A levegő megáll fölötted, mintha ásítana.                                                                                                            Aztán egy pillangó repül át a rét fölött. Sietve röpül, szinte cifrázza a repülést. Csapong. Minden mozdulatán érzed, hogy siet. Siet. Mintha egyszerre, zsúfoltan akarná még kiélvezni azt, hogy szállani tud és hogy színesen tarkák a szárnyai.    A fák is őt nézik valamennyien. A füvek. A bokrok. A virágok. Egy kis levél, valahol az egyik bükkfa tetején, odahajlik a társához és súg neki valamit. Egymásnak adják a hírt és egyszerre valamennyi levél susogni kezd, borzongva és titokzatosan, mint akik sötét babonáról tudnak. Megremegnek a fűszálak is. Minden virág ijedten felfigyel. Egy vércse sikoltva bevágódik a fák közé. Akkor már az ég alján ott láthatod a gomolygó felhőket is, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek.   Valahol a szálasban fölnyög egy fa. Babonás reccsenések támadnak és fönt a hegyen meghallod a fenyvest zúgni.                                                                                                                                                         Villámszagot érzel a szélben, ahogy arcodba csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot. Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi.    Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büszkék ropognak. A halál hidege végigcsúszik törzseken, virágokon, fűszálakon. Orrodban érzed, véredig hatol.                                                                                         Már csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz.  Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek pattannak, nyög, jajgat, sikolt, átkozódik a világ, haldokló testek vonaglanak a földön, azt hiszed, ez a végítélet napja.                                                                                                                                                Így a fa. És mit tehet az ember még ezen felül? Legyen becsületes, mert ember. Jóindulatú, tiszta és igaz. Szeresse a testvért, fában, virágban, állatban, emberben. Higgye Istent, akit nem láthat, mert hiszen a tenyerén mászkál. Ne félje a gonoszt, csak kerülje útjait.   Imádkozzék, ha viharba kerül, s dolgozzék, ha már elmúlt. Nem tehet ellene semmit. Vihar van. Háború van. Gonosz feszültségek, mérges kisugárzások, ördöngös szándékok babonája hozza. De az ember megáll benne, ha ember.                                                                                                                                            És vihar után, mikor már az eső is elállt s az erdő nem nyög és nem sóhajtozik többé: frissebb a levegő, tisztább a lomb és zöldebb a fű. A föld puhább és a virágok színesebbek. Kisüt a nap is és valahonnét a pillangók újra előkerülnek.   Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több mint az élet. Aztán kijavítja házát, bekeríti kertjét s az ekevasát belenyomja mélyen a fölpuhult földbe.                                    Illatos a föld olyankor s jó gabona terem. Vetéskor már búg a vadgalamb is és aratásra kirepíti fiait.

ígei bozonyság

Meghajolni az Ő akarata előtt

 „Felkelvén Dávid a földről, megmosdott és megkente magát, más ruhát vőn magára, és bement az Úr Házába, imádkozott" (2Sám 12,20).
A fiú meghalt apja bűne miatt. Igaz, Dávid megbánta azt, és mint az imádság embere komolyan böjtölt és imádkozott fia életéért, de a gyermek mégsem maradt életben. Egy kevésbé alázatos, az isteni fegyelmezést nem ismerő ember talán megsértődött és neheztelt volna Istenre. Dávid semmi ilyesmit nem tett. Amint hírül adták neki a gyermek halálát, azonnal felkelt és imádkozott. Isten olykor úgy mutatja meg szentségét, hogy szolgáit szenvedések tüzébe helyezi. A nagy próba az, hogy abban az órában hogyan válaszolnak Isten kezének irányítására. Természetesen Dávidnak is élesen szívébe hasított a bánat; ember volt, emberi természettel és érzésekkel. De mikor végül felismerte, hogy Isten próbája ez, amiből nem engedhet, akkor meghódolt és meghajolt az Ő akarata előtt. Ha vélünk történne ilyesmi, meg tudnánk ezt tenni? Ez mutatja, hogy Dávid Isten szíve szerint való ember volt.Ézsaiás 48,17: Én vagyok, az Úr arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kel Lépj ma hittel és kövesd Őt!

ígei bozonyság

      A hármas Példabeszédek 24,3-4 mondta

Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel

Ha jó döntéseket akarsz hozni az életedben, akkor használd a következő hármas stratégiát: Kérdezz! Válaszolj! Tedd meg! Tudni azt, hogy mi a jó kérdés, csupán fél siker! Csak azok a kérdések ostobák, amiket nem kérdezel meg, büszkeség vagy tudatlanság miatt! Sose félj kérdezni! Jézus azt mondta Máté 7,8 Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek Néha a jó kérdés keresése közben megzavarhatnak mások értéktelen, félrevezető információi, és ki kell válogatnod közülük azt, hogy mi igaz belőlük rád, hogy aztán jó döntésre juthass. De ha nem állsz meg, hanem haladsz előre a keresésben, egyre tisztább kép fog kirajzolódni előtted  olyan, ami éppen összevág elhívásoddal és az Istentől kapott célokkal.
Ne legyél túlbuzgó. Ne engedd, hogy döntéseid a pillanatnyi látásodon alapuljanak; inkább azon a nagy képen ami majd kitisztul, ha kész vagy kitartóan keresni.
De amikor megkérdeztél és megválaszoltál minden kérdést, amit csak tudtál, akkor cselekedned kell! Nem engedheted meg, hogy a félelem az árnyékban maradásra kényszerítsen, arra várva, hogy majd jön egy fényszóró a mennyből, és bebiztosít téged,és megmutatja az utat . Mikor itt a cselekvés ideje, cselekedj!
A hit olyan, mint rálépni egy papír zsebkendőre, azzal a hittel, hogy amikor rálépek, Isten biztos sziklát tesz a lábam alá. Hallgasd csak.”…Zsid.11:6.v Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni: „Pét.II.1:5.v a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedeteket.”

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Isten nem takargathatja a bűnt

 „Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jöjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből" (1Sám 4,3).
Az izraeliták számára a frigyláda az Úr szövetségének a ládája volt. Úgy képzelték, Isten úgy teljesíti ezt a szövetséget, hogy megoltalmazza őket ellenségeiktől, nem törődve azzal, hogy ők milyen hűtlenek a szövetséghez. Amikor Isten gyermekei megosztott szívűek és elfordulnak tőle, Ő nem tehet mást, mint átadja őket a vereségnek. Azt gondolják, Istennek meg kell őket szabadítania saját dicsősége kedvéért, de az Úr inkább a maga szent jelleméhez ragaszkodik, mint a dicsőség üres látszatának ragyogtatásához. Amikor Isten egyik szolgája vétkezik, mi úgy érezzük, jobb lenne elleplezni az ügyet. Noha kudarcot szenvedtünk, mégis imádkozunk, hogy Isten a maga dicsőségéért mentsen meg a nyílt gyalázattól. De Isten útja ennek éppen a fordítottja. Neki meg kell engedni, hogy népe vereséget szenvedjen a világ szemében, hogy elhatárolhassa magát istentelenségüktől. Isten nem takargathatja a bűnt. Az Ő dicsősége erkölcsi értékeken nyugszik, és inkább a nyílt kudarchoz ragaszkodik, mint a csalóka, üres győzelemhez.

ígei bozonyság

A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ

"Kérj, ha még nem kaptál! Aki kér, mind kap" (Lk 11,10).

Nincs nehezebb, mint kérni. Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és szenvedünk, de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk. Amit nem érzünk valóságnak, az indít minket a kérésre. Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből? "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed. A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz. Ha nem vagy valódi szellemi ember, a legközelebbi legjobb tennivalód, hogy kérj Istentől Szent Szellemet Jézus Krisztus ígérete alapján (Lk 11,13). Egyedül a Szent Szellem teheti valósággá benned mindazt, amit Jézus tett érted.
"Aki kér, mind kap." Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kapsz, ha nem kérsz (Mt 5,45), de amíg nem jutsz el a kérésig, addig nem Istentől fogadod el. Elfogadni azt jelenti, hogy gyermeki viszonyban vagy Istennel és most már értelmesen és erkölcsi felelősséggel méltányolod, hogy ezeket a dolgokat Istentől kaptad.
"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..." Ha rájössz, hogy nincs, azért jössz rá, mert már kapcsolatba jutottál a szellemi valósággal; ne tedd fel újra a szemellenzőt: az ésszerűséget. Az emberek azt mondják: hirdesd nekünk az egyszerű evangéliumot, azaz ne szólj arról, hogy szentté kell lennünk, mert nyomorult koldusoknak érezzük magunkat és ez nem kellemes. Ez, hogy "kérj", azt jelenti: koldulj! Vannak, akik elég szegények ahhoz, hogy szegénységükből hasznot húzzanak. Szellemi értelemben is így van ez. Sohasem kapunk, ha nem szegénységünkből kérünk, hanem bírvágyból. Egy szegény sem kérne, ha nem hajtaná szegénységének kínzó állapota a kérésre, ezért nem szégyell koldulni. - Boldogok a szellemben koldusok. -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-                                     Zsoltárok 101,3 mondta .                                                                             Nem vetem a tekintetem haszontalan dolgokra

Szemeid lelked ablakai. Minden, aminek ismételten kiteszed magad, befolyásolja fantáziádat, tetteidet, és végül egész jellemedet. Van három dolog, amit tudnod kell a pornográfiáról:
Szenvedély. Gail Hoone, családi tanácsadó mondta: A pornográfia jobban a rabságába kényszerít, mint a drog, és a növekedő igényszintnek köszönhetően ez egyre csak növekedik.
Megtestesült önzés. Abban erősít meg, hogy az ember csupán játékszer, aminek egy célja van: saját magam kielégítése. A bensőségesség, a felelősség és az elkötelezettség viszont teljesen kimarad az egészből!
Szégyenteljes dolog. A Bibliában található leprásokkal sajnos ellentétben, a pornográfiára nincs egy csengő akasztva, ami azt jelezné: "Vigyázz, tisztátalan!" Amikor viszont uralma alá kerülsz, lelked be piszkolja. De van jó hírem a számodra. Minden leprás, aki Jézushoz jött, megtisztult; és az Ő vére által te is megtisztulhatsz! Sőt, Szent Lelke erőssé tehet arra, hogy lerombolj minden fantáziaképet, és foglyul ejts minden gondolatot. (2Korintus 10:5)

„Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel”

Miért szerszámozzák fel a lovat? Mert fegyelmezésre és

irányításra van szüksége. Miért van szemellenzője? Mert ha figyelme nem marad egy irányban, akkor elveszti a versenyt. Ez az, amiért Pál azt mondta:
megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1Korintus 9:27) Gondolkozz ezen!