Ha a beszédben nem vétkeznénk tökéletesek, lennénk, de tudjuk, hogy egyedül csak Isten tökéletes. Mindnyájan vétkezünk szavainkkal. Van, akinek a vétke kicsi, van, akié nagy. Éppen ezért Jakab apostol Isten felé irányítja gondolatainkat. Bűnös mivoltunkban Istenre vagyunk utalva. Minden jó és tökéletes dolog tőle származik. - Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék, onnan felülről a világosság atyjától száll alá. (Jakab 1:16) Szavainkkal és tetteinkkel, ha nem is tudjuk tökéletesen elvégezni szolgálatunkat, a lelki életünk megjavítására mindig találunk lehetőséget. Ehhez megkapjuk Istentől a bölcsességet, ha kérjük. (Jakab 1:5) Az első lépés azonban a nyelv szabályozása. Az ember egyedül nem képes erre, de Isten segítségével minden lehetséges. Aki képes nyelve szabályozására, az képes az élet szabályozására is. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Ha Isten Lelke szabályozza a nyelvünket, akkor az életünk is a Lélek uralma alatt lesz.
----------------------------------------
A képmutató keresztyén egy nyelvvel áldja és káromolja Istent. A természet rendje ellen van, hogy az édes és a keserű egy helyről jöjjön. Egy forrásból nem jön édes víz és sós víz.

A fügefán nem terem olajbogyó. - Tövisről szednek-e szőlőt, vagy bojtorjánról fügét?

Kérdezi Jézus a hamis prófétákról szóló történetben. (Máté 12:16) Egyedül az önmagát keresztyénnek valló egyén képes egy szájjal dicsérni és átkozni Istent. Az evangélium lelkületében elmondott keresztyén beszéd, és az evangélium lelkületében gyakorolt keresztyén élet nem egyeztethető össze az átkozódással tele beszéddel.
---------------------------------------------------------          

Nem tudom ha ma valakinek aki keresztyének/ kereszténynek /vallja magát,hogy miként hálás,vajon mit felelne???

Azt gondolom, magam látva és a környezetemet,hogy bizony nincs is olyan ember e világon akinek ne kellene hálával gondolnia a Midenható Isten Kegyelmére.

Szinte nem találni emberi szavakat ara, hogy mi mindenben megtapasztalni Istenünk Jóságát és Kegyelmét, Áldásával tetőzve.

Legalább is, én magam így érzem, és minden erőmmel próbálom is megvalósítani.

Pillanatok és percek vannak tele, hálára adott megnyilvánulásokért Isten részéről, amit megtesz az Őt Kereső, szerető szolgálni akaró gyermekeiért.

Dicsőség és Hála kell, fakadjon az ember szívéből, mikor átéli azt, hogy teljesedik be Isten Ígéret !!

Csupán annyit lehet mondani szüntelen- Hála-Hála -Úrunk Szereteted Bőségéért!!

Köszönök Uram, mindent mit Te véghez viszel az én, és enyéim és emberiség életében!!

Az alkalmas idő. -!
Használjuk ki az alkalmat mások segítésére!
„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel!”
Negatív példa előttünk a pap és a lévita példája, akik nagy ívben elkerülték a félholtra vert embert. Az irgalmas szamaritánus pedig lehajolt hozzá! Mi is ekképpen cselekedjünk!
Jó példa előttünk a négy férfi, akik a tetőt megbontva nyújtott segítséget embertársuknak, jól kihasználva az alkalmat.
-----------------------------------------------
Használjuk ki az alkalmat a beteglátogatásban!
Ezt is akkor kell gyakorolnunk, amikor aktuális! Egyszer úgy jártam, hogy addig halogattam valakit meglátogatni, míg meghalt. Szörnyű érzés volt! Elszalasztottam az alkalmas időt! A beteglátogatás is munkánk része, lehetőségünkhöz mérten szükség, hogy tegyük!
------------------------------------------------

Használjuk ki az alkalmat az adakozásban!
Csak röviden említem meg, hogy érezzük, tapasztaljuk Isten gondviselését. Mégis mostanában egyre több helyen van pénzhiány. Valaki azt mondja, legszívesebben adna mindenkinek egymillió forintot, persze, erre nincs lehetősége. Mindenkinek erejéhez mérten kell segítenie! De ne csak a pénzre gondoljunk, sokféle módon lehet valakin segíteni! Hallottam egy példabeszédet, hogy egy koldus becsönget valahová. Az illető ajtót nyit, biztatja, hogy próbálkozzon mindenhol, majd Isten megsegíti. De ő nem adott neki semmit, ő nem akart eszköz lenni Isten kezében, így nem használta ki az alkalmat.
-----------------------------------------------------
- Kaptunk alkalmakat, a gyülekezeti szolgálatra.
Isten dicséretére és egymás építésére énekelhetünk, zenélhetünk, szavalhatunk, egymással testvéri kapcsolatban lehetünk, lelkigondozást végezhetünk, vigasztalhatunk és még sok mást is tehetünk. Ezek mind lelki szolgálatok, amelyekben ki kell használnunk az alkalmas időt, nehogy úgy járjunk, ahogy az énekíró mondja:
Jönnének bár újra vissza kárba veszett éveim! Jézusomnak hűn szolgálni törekednék híven én!
Alkalmas időt kapott az ember a gyümölcstermésre!
Mint ahogy egy gyümölcsfánál ideje van az ültetésnek, a növekedésnek, a virágzásnak, azután pedig a gyümölcstermésnek, úgy a hívő ember is újjászületés után nem fog rögtön gyümölcsöt teremni. De egyszer eljön a növekedésre adott idő vége, mikor Isten az ő gyermekétől elvárja már, hogy gyümölcsöt teremjen. De sokszor előfordul, hogy Jézus Krisztus közbenjárása szükséges, hogy: Adj még neki egy esztendőt, én megteszek érte mindent, csak adj még neki időt!
Igyekezzünk tehát Krisztusban maradva úgy átadni életünket, hogy a Lélek megteremje bennünk az ő gyümölcseit!
Ezekre a felsorolt dolgokra mindre alkalmas időt kapott az ember! És a példákból is láthatjuk, hogy nem mindig adatik újabb alkalom.
Ne akkor akarjunk valakit szeretni, amikor már meghalt! Ne akkor akarjuk szüleinket tisztelni, amikor már nincsenek! Ne akkor akarjuk gyermekeinket nevelni, amikor már felnőttek! Ne akkor akarjuk az Igét hallgatni, amikor már elvétetik! Ne akkor akarjunk munkálkodni, ha már életünk vége közeleg!
Mi, emberek, sok alkalmat elmulasztunk, és sok mindennel elkésünk! Ha komolyan érintettek ezek a gondolatok, akkor áldozzunk sokkal több időt Istenre és az Ő dolgaira, legyünk engedelmesek a Szentlélek vezetésének és törekedjünk arra, hogy a mi időbeosztásunk az Ő akaratával megegyező legyen! Ha kell, árat is fizessünk, áldozatot is hozzunk az alkalmak kihasználására, mert nem tudjuk, mennyi időnk van hátra! Egy biztos, hogy az idő rövidre van szabva, az idő kevés és a napok gonoszok! Engedjük tehát, hogy Isten munkálkodjon életünkben és rajtunk keresztül mások életében is! Segítsen erre mindannyiunkat az Úr!
---------------------------------------------------

A Példabeszédek könyve több helyen utal a tisztátalan beszédre: - Gyűlöletet rejt a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt.                        (Péld. 10:18-20) - Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig meggyógyít. Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az.                     (Péld. 12:18)
---------------------------------------------------------
Isten Lelke adhat csak erőt arra, hogy figyeljük és szabályozzuk amit mondunk. Ha valaki jogtalanul bánt minket, akkor a Lélek figyelmeztet bennünket, hogy milyen legyen a reakciónk, vagy egyáltalán reagáljunk-e. Néha csípős megjegyzéseket teszünk, de a Lélek uralma alatt, és Jézus evangéliumával nemcsak gondolatainkat, hanem válaszainkat is az Úr akarata szerint tudjuk megválogatni.
--------------------------------------------------------
Orvosi vizsgálat alkalmával az orvos gyakran megnézi nyelvet, mert abból meg tudja állapítani betegségünket. A nyelvünk, vagyis a beszédünk, ugyanígy elárulja lelki egészségünket vagy betegségünket. Péter apostol megígérte Jézusnak, hogy - Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. (Máté 26:35) De nemsokára, miután kétszer megtagadta Jézust, a körülállók azt mondták neki, hogy Péter a tanítványok közül való,

Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: 'Nem ismerem ezt az embert. (Máté 26:74) Az átok, hamis eskü és hazugság egy szájból eredt Péter esetében is, és ered a mi esetünkben is. - Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12:34)
--------------------------------------------

Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!
"Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29).
Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.
Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: "Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.
Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.
Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

------------------------------------------

Biztosan számíthatsz rá.
"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2).
Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik, amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak, ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a "biztos segítség"- nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már egyszer igénybe vettük segítségüket. De az Úr, a mi Istenünk mindig jelen van, amikor keressük, jelen van, amikor szükségünk van rá és akkor is, ha már többször is igénybe vettük segítségét.
Sőt, Ő több mint segítség! Biztos segítség! Biztosabb, mint a legjobb barátunk, mert Ő velünk van minden szükségünkben, biztosabb, mint mi magunk, mert mi néha elveszítjük a fejünket, Ő azonban mindig tudja a megoldást. Rá mindig számíthatunk, érezzük támogatását, együttérzését minden bajunkban. Rá most, ebben a sok bajjal küszködő korban is biztosan számíthatunk. Bízzunk hát Benne! Oltalmunk Ő, rejtőzzünk el Benne; erősségünk Ő, erősödjünk meg Benne. Segítségünk Ő, támaszkodjunk rá, biztos segítségünk Ő, próbáljuk ki ezt most mindjárt! Egy pillanatig sem kell aggodalmaskodnunk vagy félnünk. "A Seregeknek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk" (46,12).

------------------------------------------------

Betakar és megvéd
"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).
Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!
Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

--------------------------------------

Egy egészséges dózis a szeretetből

"A szeretet. nem sértődékeny, nem ingerlékeny, nem neheztel; nem számítja fel a vele szemben elkövetett gonoszságot - nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie. "

(1. Korinthus 13:4-5)

Tudtad, hogy a szeretetben járás jót tesz az egészségednek?

Ez így van! Az orvostudomány is bebizonyította. A kutatók felfedezték, hogy a gyűlölet stresszt okoz, és ez fekélyt, fejfájást és egy sereg más betegséget idéz elő.

Amikor a gyűlöletre gondolsz, talán az a fajta harag jut eszedbe, amit akkor érzel, ha valami komoly dolog történik. De a szakértők szerint nem ez okozza a legtöbb bajt. A kis dolgok a ludasak: például amikor a tisztítóban tönkreteszik a kedvenc ruhádat, vagy amikor az étteremben szaftot tesznek a krumplipürédre, pedig külön kérted, hogy ne tegyenek. Ismerős?

Csak gondolj bele, milyen sok feszültséget elkerülhetsz azzal, ha gyors vagy a megbocsátásra, ha az 1. Korinthus 13 szer int élsz, és nem számítod fel a veled szemben elkövetett gonoszságokat. Képzeld csak el a fizikai és érzelmi hasznát, előnyeit ennek!

Ha eddig megengedted magadnak, hogy a gyűlölet rendszeresen kötésben tartson, akkor ez talán lehetetlen álomnak tűnik. De nem az! Mert újjászületett hívőként Isten szeretete benned van.

Ha átadod magad ennek a szeretetnek, az szabaddá tesz. Emlékszel, amikor Jézus előszólította Lázárt a sírból? Lázár feltámadt, de még a halotti ruhái voltak rajta. Jézus azt parancsolta, hogy vegyék le róla a kötelékeket, hogy szabadon járhasson.

Jézus azt akarja, hogy te is ugyanilyen szabad legyél. Ezért kerülj Vele egyetértésbe. Mondd meg azoknak a halálos szokásoknak, amik kötésben tartottak: "Jézus nevében engedjetek el! Elhagyom a gyűlöletet, a meg nem bocsátást és az önzést, és ezentúl Istennel járok. A szeretet életét élem!"

Ne felejtsd el: nem kell ahhoz orvosi csoda, hogy megváltozzon az életed. Csupán egy döntésre van szükség, hogy átadod magad a szeretet erejének. Tedd meg ezt ma!
Igei olvasmány:
Példabeszédek 4:10-27

A MINTA

Mindig mosolyog és szeretve szolgál, tekintetében távol fény ragyog.
Lényéből már a menny nyugalma árad. El sose fárad.
Megsérteni semmivel nem lehet, hisz nincsen benne kit megsérteni,
nincs énje. Földhöz nem köti már semmi. Kész hazamenni.

Nincsen neve. Krisztus nevében él. Krisztus kezének csendes eszköze.
Krisztus lényének visszasugárzása: Hűséges mása.
Ím, itt a minta. Áldó két kezed, én Mesterem, vezesse hát a vésőt!
Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem. Készíts el engem!


--------------------------------------------


AMÍG LEHET.

Ha édesanyád is öreg lett,
és te magad is "öregebb“,
ha - miket addig meg se érzett -
nem bírja már a terheket...
ha kedves hű szeme se lát úgy
az életbe, mint azelőtt,
ha lába ügyefogyottan
nehezebben hordozza őt:
legyen támasza erős karod,
és kísérése örömed!
Üt az óra, amikor sírva
utoljára kísérheted.

És ha kérdez, felelj a szavára!
Ha újra kérdez, akkor is!
Ne türelmetlenül! Gyengéden,
ha megkérdez, harmadszor is!
Magyarázz meg mindent derűsen,
ha valamit nehezen ért!
Üt az óra, melyben
tőled többé semmit se kérd.
németből: Túrmezei E.
--------------------------------
51 zsoltár 19
Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet,,                                   oh Isten nem veted te meg!
Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink miatt, de ez még nem bűnbánat.                            A valódi bűn miatti szomorúság a Szent Lélek munkájának eredménye.
Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percig se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk.                             Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek.                                                       De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?
Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne vájatok erősebb hitre, kedvezőbb alkalomra,,,                          vagy szentebb jellemre! Magunktól semmit nem érhetünk el.                                                             Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk.

---------------------------------------------

Ézsaiás 60:1-2

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világításod ideje, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.

Isten félreismerése burkolja sötétsége a földet. Az ember elfelejtette, hogy milyen Isten jelleme. Félreértik és félremagyarázzák kijelentéseit. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek a fénye megvilágosít, ereje megment. Az irgalmat hordozó fénysugár, a kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten szeretetteljes jellemének a bemutatása kell legyen…

Senki nem lehet Isten fényhordozója a saját erőfeszítéséből… Az ember csak az állandóan felé áradó isteni szeretet által tud fényt árasztani. A szeretet aranyolaja azonban bőven ömlik mindazok szívébe, akik hitben Istennel egyesülnek, hogy jó cselekedetekkel, igaz és őszinte szolgálattal továbbítsák a fényt… Nem Istenen múlik, hogy nem áradhat ki a föld minden lakóira az ő kegyelmének gazdagsága… Krisztus semmire sem vágyik jobban, mint az olyan emberi eszközökre, akik által megismertetheti a világgal az ő Lelkét és jellemét. A világnak pedig semmire sincs nagyobb szüksége, mint hogy lássa a Megváltó szeretetét, amint emberek közvetítésével megnyilatkozik. Az egész menny olyan emberi közvetítőkre vár, akik által kiáradhat a „szent olaj” az emberek örömére, áldására.
E.G.White: Krisztus példázatai A Szerkesztő

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

"Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!-
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-

"Legyen akaratod-, ha nap nevet.
"Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!


-----------------------------------------------

A MINDEN, AZ MINDEN!

"Minden gondotokat őreá vessétek" 1 Pét 5,7.
"Minden lehetséges a hívőnek" Mk 9,23
"Mindenre van erőm a Krisztusban" Fil 3,20
"Mindenért hálát adjatok" Ef 5,20

Minden gondomat rád vethetem.
Nem csak az apró-cseprő gondokat,
a nagyobbakat is.
Nem csak a nagyokat, nehezeket,
a legkisebbeket is!
Mert a minden, az minden!

És minden lehetséges, ha hiszek.
Lehetetlen, megoldhatatlan,
Elérhetetlen nincsen!
Mert a minden, az minden!

És Tebenned mindenre van erőm.
Mindenre, sokra, kevésre,
szűkölködésre és bővölködésre...
Testvérek terhét vállamra vennem,
Teeléd vinnem!
Mert a minden, az minden!

S mindenért hálát adhatok.
Derűs napok, borús napok,
Örömök, szenvedések...
Mindet azért adod,
Hogy cél felé segítsen.
Mindenért hálaéneket mondhatok.
Mert a minden, az minden!

A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK  CSODÁLATA .

Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember-írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó irásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor...
S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.

------------------------------------------------
A KÜLÖNÖS RUHA.

Szenvedésed.
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..

S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.                                                                                                                   M. Feesche után németből ford. Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
"Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“
németből Túrmezei E. átdolgozásában

A HARMADIK

Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!



Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kisértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.

Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!
-----------------------------------------------
AKI HELYETT A KRISZTUS VÉREZETT

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
\'Jöjj! Jöjj Barabás!\' - Nem! Nem akarok!

\'Barabás!\' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: \'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!\'

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?

Valaki szól: \'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.\'

Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...

Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

\'Ki az? Ki zörget?\' - kérdik majd. \'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.\'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.

Jézus megáll a fa alatt, és fölnéz a fára. ,-2
Mindenki követi a tekintetét. Zakeust kezdi kiverni a verejték. El se tudja képzelni, mi lesz most. És akkor egészen messziről jön a hang, szinte meg sem akarja hallani: „Zakeus, gyere csak le a fáról!” A tömeg fölhördül: „Mi, Zakeus a fán? Ez egy jó balhé, na most megkapja!” Kénytelen lemászni, miközben egy világ omlik össze benne.
Fantasztikus lélektani dolgok tudnak az emberben lejátszódni néhány másodperc alatt. A szégyen, a megaláztatás, a kudarc, az, hogy fölösleges volt az egész, hogy mi lesz most – ezek mind kavarognak benne, s közben csúszik le a fáról, mert már annyi ereje sincs, hogy normálisan másszon. Ott áll Zakeus, fejét leszegve, röhögő emberek között, a legrosszabbra elkészülve, teljesen megsemmisülve. És egyszer csak azt hallja:
„Ma a te házadban kell megszállnom!”
Annyira ellenkezik mindazzal, ami addig történt, hogy nem meri elhinni. Akkor talán újra mondja neki Jézus, erre lassan fölemeli a fejét, és találkozik a tekintetük. Látja, hogy Jézus tekintetéből megértés, elfogadás, biztatás sugárzik. Abban a pillanatban elfelejti az előbb történteket, megvigasztalódik. A tömeg pedig megszégyenül, torkukra forr a röhögés, elcsendesülnek, erre nem tudnak mit lépni.
Talán volt már ilyen élményed neked is: megszólított az Úr, hogy gyere le a fügefáról, ahová elbújtál, vagy máshonnan gyere már ki! Először röstellted magad, utána meg olyan jó volt. Ha mered vállalni a tekintetét, akkor az mindig megnyugvás, béke, öröm. Minden bűnbánat ilyen. Tudod, mi a nagyszerű? Zakeus csak látni szerette volna őt messziről, és ezért mászott föl a fára, Jézus pedig betért hozzá lakomára. Isten mindig többet ad, mint amennyit várunk és remélünk. Nem is valamit ad, hanem önmagát adja. Az Istennel való találkozás mindig formáló, alakító találkozás.
Egy pillanatra nézzünk be a vacsora termébe!
Zakeus meghívja a kollégáit. Nem röstelli a régi barátok előtt, hogy Jézussal találkozott, hanem boldog, és meg akarja osztani velük az élményt. Az est díszvendége és fő „ínyencsége” maga Jézus. A keresztény ember hányszor röstelli Jézusát, röstell róla beszélni, szégyelli, hogy ő templomba jár, hogy egy közösséghez tartozik! Teljesen fordítva működik, mint ahogyan kellene. Bocsánatot kell kérnem azért, mert másképpen gondolkodom? Nekem van szégyellnivalóm? Elvesztettük a normális érzékünket. Akinek szégyellnivalója lenne, az ország-világ előtt harsogja újságban, rádióban, tévében az ő „értékét”. Hát hol van itt a normális gondolkodásmód? Lehet, hogy mégsem találkoztunk eléggé Jézussal. Még nem láttuk az ő nagyszerű tekintetét, négyszemközt, igazából.
Zakeus mond egy pohárköszöntőt.
A lényeget mondja, nem beszél mellé. Így szól: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, a másik feléből pedig megtérítem négyszeresen a kárukat azoknak, akiket megkárosítottam.” – Ez beszéd! Ha ezt neki mondja valaki egy nappal előbb, hát kiröhögi. Ő ilyet? Ugyan már! Most mégis egészen természetesen fakad belőle, mert megváltozott az értékrendje.
Nem kell attól félnünk, hogy mi lesz akkor, ha átadjuk magunkat Istennek! Megérünk belülről, és azután megy minden, mint a karikacsapás. Ennél nagyobb tettet, mint amit akkor Zakeus bejelentett, egy csirkefogó vámostól nem lehet várni. Eddig arra épült az élete, hogy hazudott, lopott, csalt, hogy vagyona legyen. És most pont ezt adja fel. De itt már nem ő cselekszik. Ez a lényeg: itt már a Krisztussal való találkozás ereje hat. Ezért is mondja, hogy ma üdvösség köszöntött e házra. Az igazi találkozás feltétlen ismérve az életváltoztatás, és hogy nem vagyok képes magamnak megtartani azt, amim van.
„Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Ebben kellene társaknak lennünk. Ha alacsony vagy, toldd meg magad egy fügefával! Ha ezt a kockázatot vállalod, akkor Jézus a te utcádba fog bemenni! Isten ad elegendő erőt és fantáziát ahhoz, hogy meg tudd tenni, de ezt a lépést tőled várja. Mássz föl a fára! Akkor lehív, és betér a házadba.
(A szerző , a fóti plébános, készülő könyvének egy részlete ez az írás.)
 -----------------------------------------------
Túrmezei Erzsébet -A BIRODALMAM
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.

Istenért érdemes fára mászni,--1
Próbáld elképzelni ezt a jelenetet, amely meglehetősen abszurd, komikus, és ha jobban belegondolunk, megdöbbentő is!
Mindenképpen jellemző az Isten és ember kapcsolatára mindaz, ami itt történik.

 "Azután Jerikóhoz értek, és bevonultak. Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Szívesen látta volna Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Előrefutott tehát, és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, föltekintett, és így szólt: ’Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.’ Ő sietve leszállt, és boldogan fogadta. Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: ’ Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.’ Jézus erre kijelentette: ’ Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.” (Lk 19,1-10)
Azt írja Lukács evangélista, hogy Zakeus a vámosok fejedelme.
A vámosokról tudjuk, hogy a főbűnösök közé sorolták őket már Jézus idejében is, tehát nem örvendtek túl nagy népszerűségnek. Két okból: egyrészt, mert nem becsületesen végezték a munkájukat, saját zsebükre dolgoztak, másrészt pedig kiszolgálták a római hatóságot. A nemzet ellen, meg az emberek ellen is vétettek. Ha valaki a vámosok „fejedelme” lett, vagyis magasan állt a ranglétrán, bizony elég sok embert kellett megkárosítania, hogy a főnökei előtt elismerést nyerjen. Tehát főbűnös volt és fő bűnös is, mindkét szempontból a bűnösök feje.
Úgy tűnik, még ez sem akadály az Istennel való találkozás útján. Végül is akármilyen mélyen van az ember, akármennyire is kifordul emberi mivoltából, megvan a lehetősége arra, hogy kapcsolatot teremtsen az Istennel. Csak a bűnbánat és az alázat hiánya távolíthat el Istentől, a bűneink soha.
Zakeus szerette volna látni Jézust.
Nem többet: látni szerette volna. Lehet, hogy csak kíváncsiságról volt szó: annyit lehetett hallani róla, és most éppen Jerikóba, az ő városába ért, ezt nem lehet kihagyni! A kíváncsiság nem megvetendő dolog! Az Istennek számtalan „fogantyúja” van, ahol megragadhatja az embert: van, akit a kíváncsisága révén vonz magához, és a végén magához öleli. A nyitottságot mindig díjazza Isten. A legnagyobb baj, amikor valakiben nincs érdeklődés: se szellemi, se lelki igény. Ha viszont van, akkor előbb-utóbb menthetetlenül beleesik Isten hálójába. Ez két- vagy több ezer éves tapasztalat.
Zakeus próbálta megközelíteni Jézust a maga módján.
De nem láthatta, mert alacsony termetű volt! Ez volt az alapprobléma: a tömeg eltakarta Zakeus elől Jézust. Sokszor tapasztalhatjuk mi is az életünkben, hogy emberi adottságainkkal nem sokra megyünk. Aki tud már valamit a világról és az életről, és szeretné jól csinálni, az érzi igazán, hogy mennyire alkalmatlan a feladataira! Alacsonyak, kicsik, kevesek vagyunk hozzá. Akinek nincs önismerete, az borzasztó bátran és biztos kézzel irányítja maga körül a dolgokat. Az is gyakran előfordul, hogy a körülmények hozzák ki az emberből azokat az értékeket, amelyekről maga sem tudott.
Vannak, akik siránkoznak az adottságaik, a képességeik miatt, és sok esetben már bele sem kezdenek a cselekvésbe. Pedig mindenképpen el kell indulnunk azzal, amink van. Isten ad hozzá elegendő erőt és fantáziát.
Szent Pál apostol első korintusi levelének az elején írja, hogy „szorongva, félve mentem közétek” (1Kor 2,3). Az a Szent Pál, aki becsavarogta a világot, és megtérítette a fél Római Birodalmat, félve és remegve, a kicsisége tudatában ment Korintusba. De ment, és nem mondta, hogy Korintust kikerülöm, mert az egy rázós hely!
Szent Benedek azt mondta, hogy az alázat: realitás. Oda teszem magam, ahová való vagyok, sem magasabbra, sem alacsonyabbra. Örülök az értékeimnek, és higgadt nyugalommal tudomásul veszem a hiányosságaimat is. De sok próbálkozás kell, hogy az ember végül azt merje mondani: ez már tényleg nem megy! Zakeus is tehette volna, hogy kullog a tömeg után, vagy föladja és hazamegy: „A csuda vigye el, már megint nem sikerült valami!” De őt nem ilyen fából faragták.
A tömeg eltakarta Zakeus elől Jézust.
Nagy kérdés: Mi vagy ki az, aki eltakarja előlem Istent? Mi az akadálya annak, hogy nem tudok találkozni Jézussal? Lehetnek ezek belső hiányosságok, megrögzött szokások, életforma, életstílus, a bűneim, a lustaságom, lehetnek külső körülmények, amelyek akadályoznak.
A tömeg gyakran veszélyes dolog, és nagyon kevés olyan ember van, aki egyéniség, aki a tömeggel szemben is állást mer foglalni. Éppen a vallásos emberek között akad rengeteg sumák ember, aki azt hiszi, az a kereszténység, hogy „ide is egy picit, oda is egy picit”. Mindenkinél jó akar lenni. Hát ez nem fog sikerülni! Le kell tennem a voksomat valahová – nyilván a krisztusi értékek mellé! Nem lehet mindig megbújni a másik háta mögött.
Zakeus szerette volna szemtől szemben látni Jézust!
Milyen élmény vagy érzés lehet szemtől szemben lenni Jézussal? Az ember vágyódik is utána, meg fél is tőle, ez az igazság. Vágyódik, mert olyan jó lenne – fél, mert érzi, hogy „kormos”. Bárcsak ne keresnénk kibúvókat! Érdemes vállalni azt a kockázatot, hogy Jézus szemébe nézek, még ha érzem is, hogy nincs minden rendben velem. Vállalni kell a tekintetét!
Zakeus fölmászott egy fügefára, hogy jobban lássa Jézust.
Ez nem is volt olyan egyszerű dolog! Gondoljatok bele a helyzetébe: nagyfőnök volt a városban és a környéken. Az általa betöltött hivatalhoz nyilván az életkora is megvolt, tehát nem lehetett nagyon fiatal. Ha egy gyerek fára mászik, az természetes – de egy meglett embernek, aki mint egy csintalan gyerek mászik fel a fára, a presztízse, a tekintélye, még a munkája is elveszhet. Mégis mindent kockára tett, még azt is, hogy Jézus esetleg nem is arra halad majd el, ahol ő kapaszkodik a fán.
Kedves ismerősöm volt a néhai Wágner Viktória szociális testvér, dorozsmai védőnő, „lelki anyámként” tekintettem rá. Viktória néni mondogatta, hogy az imádság az, aminek az Isten sem tud ellenállni – és ez így van. Ha te kiprovokálod, mint Zakeus, hogy „nézd, Uram, én fölmásztam a fára, most már nem hagyhatsz szégyenben”, akkor már „kénytelen” arra menni, nincs mese. A zsoltárokban és a Te Deumban is benne van: „ne hagyj, Uram, szégyent élnem!” Az Isten soha nem hagyja megszégyenülni azokat, akik rábízzák magukat. Lehet, hogy kényelmetlenségeik lesznek, de az nem ugyanaz, mint a megszégyenülés. Isten mindig arra megy, ahol nyitottsággal találkozik.
Én nagyon becsülöm Zakeust ezért, fantasztikus embernek tartom! Egyik legkedvesebb figurám az Újszövetségből az öreg „Zake”, mert a maga módján szédületes cselekedetre szánta el magát. Megszégyeníti a tétovázókat a viselkedésével ez az öreg zsidó ember.
Képzeld el a jelenetet: elbújik a fügefalevelek közé, mert „égő” lenne, ha mindenki rajta röhögne, és les lefelé. Közeledik, hömpölyög a tömeg. Először nagyon jó érzés tölti el Zakeust, mert jól számított: Jézus tényleg közeledik, már föltűnt az alakja, már látja a feje tetejét.

Csipkebokor – azonosulás és különállóság

Igeszakasz: 2 Mózes 3
Egyáltalán nem hétköznapi ez a történet, s miközben olvastam, azon gondolkodtam, mi lett volna, ha mindez velem történik meg. 40 év szürke hétköznapjai után egyszer csak az ég és a föld összeér egymással, s Isten és ember találkozását tartogatja benne.
Mózes meglehetősen elfelejtette az egyiptomi létet, szerette a feleségét, nevelte a gyermekét, gyarapította a gazdagságát. Azonban egy nem várt napon, nem várt módon, nem várt eszközzel a Mindenható beleszól az életébe. Mózes egy égő csipkebokrot lát meg, mely ég, de nem ég el. Pedig hétköznapi dolgokkal találkozik – csipkebokor és tűz –, számtalanszor látta már mindkettőt élete során. Nap mint nap elment a fák, bokrok mellett, nem is figyelt fel rájuk, mert annyira természetes volt. A tűz szintén olyan megszokott volt, naponta használta a vad elkergetésére vagy a pecsenye elkészítésére. Mi is találkozunk ezekkel az elemekkel, nincsenek különösebb hatással az életünkre, hiszen a természet körbevesz minket is, a tüzet naponta használjuk, ha csak arra gondolunk, hogy reggelente bekapcsoljuk a gáztűzhelyet és lefőzzük a kávénkat. De az a nap más volt Mózes életében. Két elem találkozása oly módon, hogy bár a fizikai törvényszerűségekből adódóan az egyik elem megemészti a másikat – Assziszi Szent Ferenc szavaival élve: „A tűz mindent önmagává alakít” –, az ott mégsem történik meg.
Mi ennek a titka? Mit érthetünk meg ebből? Isten Lelke jómagamat a felé az értelmezés felé irányított, hogy itt Isten és ember titokzatos eggyéválásáról van szó. A kettő azonosulása, de mégis különállósága ez. Hiszen a kettő nem bántja egymást, annál inkább megfér egymás mellett. Hirdeti mindkettő egyediségét, s azt, hogy ebben a találkozásban Isten az emberben van, s az ember az Istenben, miközben az Isten nem lesz emberré, s az ember nem lehet Istenné. Mi az Úrban, s Ő mibennünk. Nagy titok ez! De az a különös – s számomra vigasztaló is egyben –, hogy mindkettő megmarad önmaga, mert nem ember az Isten, s nem Isten az ember, de csodálatos módon eggyé válik Isten az emberrel.
Isten ezt végzi el Mózes életében. Megragadja, hatalmába keríti, nem emészti meg, hanem felkészíti a nagy szolgálatra. Ebben a szent összefonódásban az ember a maga törékenységében kérdez: „Ki vagyok én?” Az elhivatáshoz ezek a kérdések is hozzátartoznak. Mózes ebben a kérdésfeltevésben komolyan elgondolkodik. Uram, eltelt negyven év, s én Egyiptom közelében sem voltam, nem ismerem a fáraót, nem büszkélkedhetem ottani kapcsolataimmal, hiszen a királyfíból koszos pásztorlegény lettem. Nem azokat az időket, embereket éljük, mint az ott tartózkodásom idején. Minden más lett, én is megváltoztam, hogyan is mondjam el a családomnak, hogy mi a Te terved?
Figyelemre méltó Isten válasza, azt mondja, amit az ember ilyen esetben a legszívesebben hall: „Én veled leszek.” Mi már elválaszthatatlanul egyek vagyunk, összefonódtunk, és az a szolgálat, amire kérlek, már eldöntött tény. Isten meg is mondja ezt: „Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.”
Nagy rejtély számomra ez az elhivatástörténet, s valahányszor újra és újra elolvasom, mélyebbnél mélyebb értelmezés nyílik meg belőle. Te vajon mit gondolsz róla, neked mit üzen a csipkebokor?  Kincses Margarett

A gonosz idők .

Úgy érzem, nagyon felelőtlen voltam az elmúlt évek során. Sok dologgal kapcsolatban, de most leginkább az időmre gondolok. Ennek a következményeit pedig itt élem meg, Kijevben, a Majdan közelében, diákokkal, munkával, elkötelezettségekkel, megválaszolatlan kérdésekkel. Közösség nélkül – néha úgy gondolom –, Isten nélkül. Beleveszek ebbe a forgatagba…
Amikor ifis voltam, később egyetemista, Isten tálcán kínálta nekem a különböző alkalmakat és lehetőségeket. Istentiszteletek, bibliaórák, ifik, találkozók, hétvégék. Számomra nagyon könnyű volt elmenni az  alkalmakra, ahol beszélgetni lehet, meg gitározni és zenélni, és mindenféle mást csinálni. Néhányan jól tudjátok, az istentiszteletek nem állnak közel hozzám. Mert az milyen már, amikor „csak” az Isten igéje van, amikor a lelkész magyaráz, és nem lehet közbeszólni, vagy énekelni egy ifjúsági éneket. Olyan száraz… Igen, mindez nevetségesen is hangozhat, jól tudom, de nagyon gyakran így éreztem. Legtöbbször nem is volt lelkiismeret-furdalásom, amikor kihagytam a vasárnapi istentiszteletet, mondván, úgyis elkalandoztak volna a gondolataim.
Amikor elkerültem ide, először tele voltam kalandvággyal, na, most, találok egy gyülekezetet, ami ugyanolyan jó lesz, és izgalmas, és új, és megismerkedem sok emberrel, és happy lesz és boldogság. Aztán, rá kellett jönnöm, hogy Kijev egy nagyváros, (kb. 3 millió ember, vagy mi a szösz), hogy ha el akarsz jutni valahova, ahhoz idő kell, mondjuk 1-1,5 óra, ismeretlen irányba, ismeretlen utcákon, és nem tudva, mi vár majd az ajtón túl. Később megtapasztaltam azt is, hogy amikor az ember egész héten dolgozik, akkor nagyon kevés ideje és energiája marad arra, hogy kísérletezzen, és nekivágjon a rengetegnek.
Nagyokat mosolyogtam magamon, amikor az első vasárnap reggel fél nyolckor útra keltem, hogy biztosan odaérjek a 10 órakor kezdődő istentiszteletre. Mosolyogtam, mert otthon 5 percre laktam a református templomtól, aminek a harangjai nem vonzottak eléggé. Megérkeztem egy konferencia-terembe, ahol üldögélt 50-60 ember. Hol a templom, a padok? Hol az Úr asztala…és az orgona? – kérdeztem magamtól kétségbeesetten. Ez egy presbiteriánus gyülekezet volt. Végigültem, nagyon figyeltem a prédikációra, ugyanis akkorra már szeptember vége volt. Nagyon hiányzott a közösség, soha nem is gondoltam, hogy ennyire hiányozni fog. Az egész istentisztelet mégis idegennek, és elég darabosnak hatott. Zsoltárok helyett ifjúsági énekek voltak, a lelkész amolyan laza figurának tűnt, és mégsem éreztem magam odavalónak.
Így próbálkoztam még egy pár helyen, de egyre kevesebb lelkesedés volt bennem. Megértettem, hogy egyik sem az igazi, vagy legalább is: nem otthoni. És most mondhatjátok azt is, hogy de nem kellett az otthonihoz hasonlót keresni. Mert nem baj, ha más. Szerintem se baj, de hirtelen annyira fájt, hogy akkor, otthon, nem tudtam értékelni azt, amim volt.
Ma már tudom, és hiszem, hogy az Isten készíthetett és formálhatott volna az otthoni istentiszteletek által, s épülhettem volna, és talán, amikor néhány szkeptikusabb diákom kérdez, nagyobb bizonyossággal válaszolhattam volna a kötözködő kérdéseikre. Talán több puzzle-darabbal érkezhettem volna ide. És bár most az istentisztelet kérdését emeltem ki, de szeretném, ha tudnátok, ezt úgy értem, esztelenül éltem, arra gondolva, hogy ez így jó, és elég, és biztosan kitart. Nem arról beszélek, hogy csak az istentiszteletek által lehet épülni, és nem is arról, hogy csak akkor vagy jó keresztény, ha minden vasárnap ott ülsz a templom padjában. Egyszerűen csak arról, hogy rossz, amikor tudatosan nem fogadsz el Istentől egy olyan lehetőséget, amit aztán már soha nem kapsz vissza.  Amikor egyedül vagy egy ukrán főváros közepén, és nincs közösséged, és az igei látásod is hagy némi kívánnivalót maga után, akkor bizony elkezdesz kételkedni, vajon jó helyre jöttél, vajon ez az, amit csinálnod kell? Nagyon sok minden hirtelen annyira bizonytalanná válik. Nekem mostanság kellett rájönnöm, hogy az idők valóban nagyon gonoszak…
Néha szeretnék 3 éves hisztis gyerek formájában odafutni az Istenhez, és azt mondani, hogy: „Nem akartam, nem akartam, sajnálom. Kérlek, javítsd ki!” Szinte látom magam előtt, ahogy az Isten mosolyog, talán még a fejét is csóválja, de gondoskodik rólam, és kijavítja. Ad közösséget, néha a diákjaimon keresztül, néha egy-egy barátom bátorítása által. Vagy talán egy olyan gyülekezetben, ami más, mint a miénk, a benne élő emberek viszont ugyanúgy szeretik Őt, mint én. Tanít az Isten. A kérdés mindig csak az, milyen úton-módon szeretném megérteni a tanítása lényegét. A göröngyösebb vagy a könnyebbik ösvényen járva… Talán elérkezett az ideje, hogy jobban kihasználjam az alkalmakat, és végre igazán, szívből megszeressem azokat az istentiszteleteket, amik eddig olyan természetesnek, és pótolhatónak tűntek számomra.
„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Ef. 5,15-17) Marofejeva Nelli

Ma is!
Ma újra rád csodálkozom. Újra megérint toborzó szavad. Átzeng tovatűnt évszázadokon, ahogyan nem az erőseket, magabiztosakat hívogatod, csak a kicsiket, megterhelteket, gyengéket, fáradtakat. Aki magának is teher, s már senkinek se kell, az kell neked. Volt-e valaha kívüled vezér, aki így toborzott sereget?! Századok szállnak. Vén Földünk forog. Letűnnek vezérek, diktátorok, ember alkotta rendszerek... De Teneked ma is van sereged! S ma újra rád csodálkozom. Újra megérint fáradtakat és megterhelteket toborzó, hívó szavad. Hisz így állhattam seregedbe én is, hogy boldogan szolgáljalak! Századok szállnak, tűnő fellegek De neked, élő Krisztus, láthatatlan Vezér, Ma is van sereged! Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------

HÉT DOLOG, AMELYET MINDENKINEK TUDNI KELL!
1. Isten teremtett bennünket. Csodálatos terve van velünk./ olvasd a 139. Zsoltárt.
2. Isten szeret bennünket. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”Máté 11,28
3. Bűneink mégis örökre távol tartanának Istentől. „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen…”Róma 1,18
4. Jézus Krisztus, Isten Fia, emberré lett, hogy megbékéltessen bennünket Istennel.„Jézus Krisztus engesztelő áldozat a mi bűneinkért…
” 1János 2,2
5. Az Úr Jézus magára vállalta a mi bűneink büntetését.„Jézusnak, az Isten Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől.”
Ézsaiás 53,5; 1János 1,7
6. Jézus Krisztus feltámadt a halálból és él.„Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön örökké,…
Jelenések 1:18 .
7. Minden ember, aki hisz Jézus Krisztusban, Istentől bűnbocsánatot, békességet és örök életet kap.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3,16 Isten ajándéka: kegyelem, ez a megtérés után mindenkié lehet:
Imában kérd az Úr Jézust, bocsássa meg bűnödet, hitetlenségedet!
Kérd Őt, hogy vegye át életed vezetését! Adj hálát megváltásodért!
És még valami: Élj a Biblia szerint, olvasd azt rendszeresen és folyamatosan, keresd mindenkor Isten akaratát.
Örvendjünk, hogyha megtettük életünk legfontosabb döntését. Tartsunk is ki, hogy Isten örök élettel koronázhassa meg az életünket.
-----------------------------------------------------------

353*

Jézusért élek egészen, Néki, íme, átadom

Minden vágyam, szóm és tettem, Éjjelem és nappalom.

Refrén:

Jézusért élek egészen Mindenkor e földön itt,

Érte vagyok mindig készen: Ez örökre boldogít.

2. Amióta megtaláltam, Jézusom legszebb nekem.

Ott a kínkereszten láttam, Rajta függ tekintetem. Refr.

3. Szívvel, kézzel Őt szolgálom, Véle járom utamat;

Szent parancsát készen várom, Így követem Uramat. Refr.

4. Nagy Király Ő fent az égben, S bár kezében szent jogar;

Elhalmoz szeretetével, Szárnyaival betakar. Refr.          (*BGyÉ. 317.)

-----------------------------------------------

16*

Adj számot, ó, sáfár, Így szól az Úr tenéked!

Mert tudni szeretné, Hogy munkádat mint végzed.

Ahol hűséget lát, Nagy örömmel dicsér,

De a hűtlenségen Kemény szava ítél.

2. Adj számot, ó, sáfár, A rád bízott olajról!

Hallottad a kérést Sok szűkölködő ajkról?

Ha adtál szívesen Gyógyírt, hűs kenetet,

Az irgalmas Úrnál Találsz örök helyet.

3. Adj számot, ó, sáfár, A csűrbe zárt búzáról!

Szegények bús szava Kért közelben és távol.

Ha táplált éhezőt Megszegett kenyered,

Majd örök mannát ád Ott fenn az Úr neked.

4. Adj számot, ó, sáfár, A könyvedet hogy írod?

Mert hamis mértékkel Megáshatod a sírod.

Ha földi éltedben Nincs folt, Nincs rút csalás,

Mint okos szolgára Vár felmagasztalás! (*BGyÉ. 548.)

-------------------------------------------------

708*

Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem:

Ó, erre segíts engem Én édes Istenem!

Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet,

Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet!

2. Ne legyen életemben Soha egy pillanat,

Melyben elhagyna engem E nemes indulat!

Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám,

Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán!

3. E földön annyi a könny És annyi itt a seb,

Mi volna boldogítóbb, Mi volna nemesebb,

Mint könnyet felszárítni, Még ha egy cseppet is,

Mint sebet bekötözni, Mégha csak egyet is.

4. Te mint Samaritánus Szolgáltál, Jézusom;

Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom:

Lehessek tanítványod A te Lelked szerint,

Akit a jótevésre A szíve kényszerít. (*BGyÉ. 491.) 

------------------------------------

715

Tégy, Uram, engem áldássá! Lelkedet úgy várom.

Tedd Te a szívem hálássá, Hogy neked szolgáljon!

Refrén:

Bármerre járok, ajkamon Zengjen az új ének!

Tégy, Uram, engem áldássá! Oly sok a bús élet.

2. Tégy, Uram, engem áldássá, Életem átadom.

Szent Fiad vérét hintsd reám, Hogy erőt az adjon! Refr.

3. Tégy, Uram, engem áldássá, Szívemet kitárom.

Irgalom lelkét áraszd rá, Másnak is szolgáljon! Refr.

------------------------------------

596*

Ó, Jézusom, Te irgalom, Te dús kegyelmi forrás,

Kifogyhatatlan gazdagon Van Benned minden áldás!

Indíts jóra, Irgalomra, Óvj meg a gyűlölettől,

lángoljak szeretettől!

2. Oly sok e földön a szegény, Ki vigasztalást óhajt…

Ó, nevelj, hogy megosszam én A kenyeret, a sóhajt!

Mert ki segít, És javait Megosztja itt e földön,

Azt Néked adja kölcsön.

3. Úr Jézus, bőven add nekem Az irgalomnak lelkét,

Hogy kész örömmel fölvegyem A fáradt szívek terhét!

Hisz engem is Csak Te segítsz, Mért ne adnám hát másnak,

Mi Tőled énrám árad?!

4. Bűnbocsánat és irgalom Oly bőséges Tenálad.

Taníts meg erre gondolnom, Ha ellenségem támad!

Ó, segíts meg, Hogy úgy tegyek, Mint ahogy Tőled láttam:

Az átkozómat áldjam! (*BGyÉ. 378.)

----------------------------------------

14

Adj, Uram, nékem szeretetet,

Képmutatástól óvd szívemet;

Hadd örüljek mindig a más örömén,

És hadd töltsön el részvét a más könnyén!

2. Jóságos szívvel áldj meg, Uram,

Irgalom útját hadd járhassam:

Megbocsát’ni tudjak, ha bántalom ért,

És lehessek így hálás irgalmadért.

-------------------------------------

KRISZTUS FELTÁMADT! , - Jn 15,9-17.
Jézus mondja: 9 "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10 Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." 12 "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 "Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást."
---------------------------------------

Kívánságaim a 2016. esztendőre
Sok örömet, boldogságot, jó levegőt, szép világot.
Pénztárcába sok-sok ezrest, minimálbért, több százezrest.

Lecsökkentett adóterhet, ez hozza majd meg a kedvet.
Szimpatikus benzinárat, mindenkinek szép kis házat.

Hajléktalan egy se legyen, lakhassanak emeleten.
Munkahelyek száma tenger, dolgozhasson minden ember.

Egészségügy tökéletes, politikus becsületes.
Minden gyermek szép családban, nyugdíjasok szép hazában.

Közlekedés mindenhol jó, mely most ritka, mint a fehér holló.
Kerékpárút, szép zöld erdő, sok hektár föld szépen termő.

Ember embert sose bántson, erőszakot sose lásson.
Rendőr, civil egymás mellett békességet képviselhet.

Béke legyen a világon, madarak a zöld faágon.
Legyen szebb az életünk. Érte együtt tehetünk

--------------------------------

EGY ÉV KEZDETÉN
Kiáltó szó a nagy pusztában
Rázd fel álmukból most a lelkeket –
Egy újévnek lombsátorában
A hívő tábor ül ma ünnepet.
Csokorba kötve minden virágunk,
A zászló alatt sorfalat állunk,
Felzúg az ének, szívünk lángra gyúl:
„Erős várunk nekünk az Úr!”
Az emlékezet sebes szárnyain
Amíg járjuk a múltnak partjait,
Látjuk, hogy gúny és gyalázat fölött
Miként arat diadalt a hit.
Ha próbák tüze támad ellenünk,
Gyávák, hűtlenek soha ne legyünk!
Míg köröttünk vész és vihar dúl
Erős várunk nekünk az Úr!
Hála érzelem tör az egekbe,
Magasztos ima kél az ajkakon:
„Atyánk! Egyházad kicsiny hajóját
Kormányozd tovább a hullámokon.“
Ha erőnk fogyna s örömünk múlna,
Ő nyújtson vigaszt ezerszer, újra.
Mosolygó égbolt, drága kék azúr:
„Erős várunk nekünk az Úr!”
Új évnek küszöbén állunk:
Állj csatasorba hívő ifjúság!
A jövő bontja felénk szárnyait –
Apostolokra szomjas a világ!
Zengjen a kürt és sírjon a hárfa,
A küzdő harcost koszorú várja!
Ha golyó sebez, vagy ha tövis szúr:
Erős várunk nekünk az Úr!
Zendülő szélben, lobogó tűzben
Szállj le mireánk, Istennek Lelke.
A sötétségnek hatalma ellen
Vezess bennünket szent győzelemre.
Béke olajág leng a kezünkben,
Boldogság fénye csillog szemünkben,
A szeretetnek illatárja hull…
„Erős várunk nekünk az Úr!”
----------------------------------------------

Kifejezhetetlen cserét vállalt Jézus magára !

A BŰNTELEN bűnhődött! A VÉTKES szabadult !

AZ ÁLDOTT viselte az átkot! Az ÁTKOZOTT áldást nyert !

AZ ÉLET meghalt, és a HALOTT él !

A DICSŐSÉGET szégyen borította el, a SZÉGYENLETES dicsőséget kap.

Kifejezhetetlen csere,mit vállalt Megváltónk!!

--------------------------------------------------

. A bálványimádás bűne
Isten birtokolja a föld minden gazdagságát és kötelezi magát arra, hogy
gondoskodik népe szükségleteiről. A népének parancsolatokra alapozott szent
Szövetséget ajánlott fel, hogy a boldogságukat biztosítsa. (ŕ Kiv 19,5)
A szövetség révén (amiben a tízparancsolat is benne van) vagyunk mi is Isten
népe.
A tízparancsolat első parancsa – Rajtam kívül más isteneid ne legyenek (MTörv
5,7) – kizárja, hogy elkötelezettségünket bármi más „isten” felé fordítsuk,
bármi mást tekintsünk javaink és szükségleteink forrásának. Ez bálványimádás
lenne.
A bálványimádás a test bűne (Gal 5,19). Pál a bálványimádás kategóriájába
minden testi lázadást belefoglal, például a gazdagsághoz való
ragaszkodást is. (Ef 5,5 vö.: Kol 3,5-6!).
„A bálványimádás nemcsak a pogányság hamis kultuszát jelenti …,
állandó kihívás a hit számára. Bálványimádás mindannak istenítése, ami nem
Isten. A bálványimádás kísértés, ami arra csábítja az embert, hogy az Istenről
való elpusztíthatatlan tudását mindenki más elé vigye; arra vezeti az embert,
hogy bizalmát az Egyetlen helyett másba vesse, például a pénzbe.
Mt 6,24: senki sem szolgálhat két úrnak… Nem szolgálhattok Istennek és a
mammonnak.
Ez a szövetség megtörése lenne, azaz bálványimádás.
Jó, de hogyan használjuk az anyagiakat? A gazdagság használatát illetőleg
Lukács 16-ban találunk útmutatást. A hűtlen intéző példája. Ez minden
adósnak elengedte a tartozásuk jelentős részét, hogy később befogadják őt. Az
Úr megdicsérte az intézőt...
Tanulság, hogy mi csak intézők vagyunk, valaki más gazdagságát kezeljük./ Istenünkét/
Nem birtokosok vagyunk! Számot kell adnunk az Úrnak, aki a világegyetem
gazdája, a ránk bízott javakról.
Nem a csalást dicséri meg az Úr. Jézus megmagyarázza a példabeszédet: a
hűtlen intézőhöz hasonlóan kell biztosítanunk a jövőnket – az örök jövőt,
felhasználva a ránk bízott anyagi lehetőségeket.
Ugyanakkor Jézus a gazdagságot hamisnak nevezi. Nem az eltulajdonlás
miatt, hogy csalással szerezték esetleg meg, hanem azért hamis, mert arra
veszi rá az embert, hogy megsértse az ura iránti hűségét.

Imádkozom.
Nem egészen úgy, mint a farizeus. Mégis – a szavak nagyon hasonlítanak.
- Bár a felszínre hozás óvatosabb, de a megnyilvánulások azonosak.
És ha nem is mások lenézésével kezdem bizonyítani éleslátásomat,
Akkor is magamat különbnek vélem, s mint aki biztos ebben... ezt is elmondom.
- Ez az ima nem száll felfelé... Itt marad. Rátapad a hajlék mennyezetére,
s nem vétkezel – ha ámen helyett ezt mondod: ez is a farizeus ikertestvére.
---------------------------------

Istenről
Ha azt hiszed, mit sokan, hogy fent van, Onnan néz a mélybe rád.
Ha azt hiszed, hogy rettenetes Úr, S félve mondod el imád.
Hogy ural itt mindent s e mindenben Parányként ott vagy te is.
Hogy esőt, napfényt azért ad s von meg, Mert így tetszik neki.
És holnap, ha már megun, félredob, Mint ütött, férges almát.
Pedig te is az vagy, mi a többi, Minek az élet formált...
- Ha azt hiszed, nem ismered. Vele még sosem találkoztál...
Ha azt hiszed, mit hinni kell, Hogy erős várunk nekünk?
Ha azt hiszed, közöttünk tér nincs, s naponként itt van velünk.
Ha álmatlan éjszakánként csendben Meg tudsz mindent vallani.
Ha zúgó vihar tombolása közt Meg tudod Őt hallani.
Ha egyedül vagy nagyon, de ezer segítő kart látsz benne,
Ha hiszel istenségében és nincs mi csüggedővé, tenne.
Akkor bár vagyonod nincs – sokkal bírsz. Nálad nincsen gazdagabb.
Akkor, akkor, mert bízol, mert tiéd, Te vagy a legboldogabb.1949. 09. 08
-----------------------------------------------

Ismétlés.
Ma is ott kezdjük, ahol tegnap. Esztendő, hó vagy egy nap,
Mindig ugyanaz. Ismételünk! Este lefekszünk, reggel kelünk.
A gondolataink egy körül forognak: mit hoz a jövő, mit hoz a holnap?
Reményeink összedőlnek sorra, s marad az életünk borús, mogorva.
Ismételünk, ismétlés az élet. Megújulnak elmúlt gyermek- évek,
ha gyermekünkre tekint a szemünk. És tetszik nekünk!
Örülünk, ha látjuk önmagunkat gond nélküli álom-tavaszunkat,
De újra jön, gyötör a tegnapi kérdés s megint kezdődik furcsa ismétlés.
Megint elölről, soha nincs vége. Nincs a mondatnak befejezése...
Míg ereinkben meg nem áll a vérünk: Ismételnünk kell mindig nékünk!
S ismétlésünk, mily hanyag, mily dőre nem építünk az örök Sziklakőre.
Feleletre vár bennem a kérdés: Miért Uram e terhes ismétlés?
Miért ismételnénk ily sűrűn? -S szól az Isten a bűn. a bűn, a bűn 1949. 03. 25

Jézust szeretnék látni.
Nem a faluvégi kőkereszten. Nem a templomok csodált freskóin.
Nem a költők gyönyörű versében. - Egészen máshol. A te szívedben.
Mert aki tudja, hogy tanítvány vagy, És látta azt is, hogy van Bibliád...
Az egyet figyel és arra kíváncsi; Benned Belőle mennyit látni.
Vigyázz, testvér...Sok a felvevőgép, S a kép nem színes...Fekete-fehér.
- Így hát, akármilyen reflektor ég; Mi Őt mutassuk és szeretetét.
Azt, akit oly sokan megtagadnak. Nem értenek...Mert nem is akarnak.
-De neked és nekem; egyet jelent: Itt Golgotát...s ott öröklétet. 1972. 07.12
------------------------------------------------

Kérdezlek... igen, vagy nem?
Testvér... érzed benned az ént? - Mennyit kell küzdeni ellene,
s mégis, mennyiszer ölelkezünk vele. Fáj, ha valaki nem látja,
nem értékeli jól a munkánk. - Mit se törődve, lebecsüli durván.
És mégse lennénk boldogok... ha másra bíznák a szent munkát,
S nem éreznénk többé senki ostorát. Sőt, porba sújtana – ha Krisztus
a küszöbünkön némán állna. - Könnyeznénk... mert ez mindennél jobban fájna. 1970. 06.05
-------------------------------------------------

Kegyelem: az erő
Mindennap, amikor eljő az este, s mindent betakar a végtelen csend...
Leteszem én is a napi munkát, és térdre borulok Uram előtt.
- Megköszönni kegyelmét: az erőt. Azt az erőt – amit egyedül Ő ad.
Ami nélkül elbuknék a harcban, s hiába csatáznék önmagammal:
Reményt vesztve, mindig gyáva lennék. -A holnapban csak rémképet látnék.
De mert érzem az isteni erőt, ami feloldozza gyengeségem:
vállalom – bár sokszor még könnyezve,hogy a keresztet én is hordozom.
- És ha fáj is... nem hallod panaszom. Mindennap, mikor leszáll az este...
Leborulok csendben, Uram előtt, s az imában, amit ajkam rebeg,
Megköszönök mindent, amit adott, - Mindazt, amivel gazdagított. 1970. 01.21
-------------------------------

Jöjj hát.
Hív a Krisztus szíved kéri. Egész élted adjad Néki
Vedd fel tehát a keresztet, űzzed el, mi nem eresztett.
Könnyű vele minden teher. Kit Ő vezet, gond-bút lever.
Ígéretét mind megtartja, Vész közt, bajban segít karja.
Jöjj hát még ma, álljunk sorba, Szent ügyünkért egy táborba,
Világítsunk sötét éjben, Szórjunk magot minden szívbe.
Zengjen dalunk, völgyben, hegyen. Ki közénk áll, bátor legyen.
Ki közénk áll, hívő legyen, Erőt, hitet, Tőle vegyen. 1951. 08.10
18. Zsoltár:Szeretlek Uram, én erősségem!
A 18. zsoltár így szól erről: „Az Úr az én kőszálam.”
Ez a szikla szilárd alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.
„Az Úr az én váram.” A váron belül biztonságban élhetek, hiába támad az ellenség. A védőfalak körülvesznek minden oldalról.
„Az Úr az én megmentőm.” Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.
„Az Úr az én Istenem.”
Mindenható, örökkévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos közösségben élhetek vele, az én Istenemmel!
„Az Úr az én pajzsom.” Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én pajzsom.
„Az Úr az én hatalmas szabadítóm.” Kiemel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollaival befedez. Nem hagy el.
„Az Úr az én fellegváram.” Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt.
Forrás: Vetés és Aratás
-------------------------------------

TÜKÖRKÉP , - Zsolt 104,24-33
24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.