2014. május 31., szombat


És utam sötét bár s környez sok veszély, hangját egyre hallom: "Gyermekem, ne félj!" S majd ha fönn a mennyben meglátom Uram, ujjongva kiáltom: Nem, õ nem hagyott magam! (Evangéliumi ének)

Úr Jézus Krisztus! Sötét ez a világ, és nem akarjuk észrevenni a te fényedet! Világíts rá bûneinkre, hogy azokat letehessük a keresztedhez, hogy aztán teljes fényeddel világíthass rajtunk keresztül embertársaink felé. Ámen




Dietrich Bonhoeffer :
Hit.
Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.

"Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged."
(Mócsy Imre)


"A Biblia olyan, mint egy kincsesláda vagy egy szerelmes levél. Ha várakozással olvasod, Isten szól hozzád, és gyakran meg fog lepni."
(Elisabeth Mittelstalt)

"Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy kincset talál."
( Zsoltárok 119: 162)

Meggyökerezve Istenben.

Zsoltárok 1.


„Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - tartja a szólás. Első ránézésre ezt a kijelentést alátámasztja az első zsoltár. Életed sikerességére kihatással van az, hogy kihez igazítod tetteidet és gondolkodásodat. De itt többről van szó, mint csupán egy bölcs jó tanácsról. A zsoltáros két képet használ: a fáét és a polyváét. A fát szilárdan rögzítik, és létfontosságú vízhez juttatják a gyökerek. Izraelben, ahol a nyár forró és száraz, elengedhetetlen,hogy mélyre nyúljanak egy fa gyökerei. A polyva ránézésre teljes értékű magnak tűnik, de csak egy üres köpeny. Csépléskor a szél kifújja a könnyű polyvát a magok közül, mert annak önmagában már nincs súlya. A képek egyértelművé teszik, hogy létfontosságú kapcsolatról van szó.
Ahhoz, hogy az életünk jól működjön, szoros kapcsolatra van szükségünk Istennel, az élet forrásával. Ez a kapcsolat akkor erősödik, ha foglalkozunk Isten szavával. Az első versben a csúfolódókról esik szó, ők azok az emberek, akik mindenekfelett állnak, mindenről van véleményük, és mindent jobban tudnak. Ezek az emberek Istent és az ő bölcsességét félvállról veszik, és csak kigúnyolják. Azt, hogy hova vezet ez a két viselkedésforma, a hatodik versben láthatjuk: az életünket vagy Istennel éljük, vagy a semmibe visz. Ez a zsoltár olyan, mint egy útkereszteződés, ahol mind a két utat láthatjuk, és bármelyiket választhatjuk. Mind a két út igazi boldogságot ígér. Mind a kettő hívogat. A döntés a te kezedben van.
Forrás:
Fénysugarak -  2010.


Vágyom szállni.

||: Vágyom szállni föl,
vágyom szállni egyre fölfelé.
Fölfelé, honnan látható lesz
az egész világ.
Szállnék még tovább,
felszállnék a nap meg a hold fölé.
Még tovább, hogy majd elérjem
a végtelent és végül
szállni vágyom én
égbe, honnan jô a fény,
hogy lehozzalak
földre téged drága nap. :||
-----------------------------------------------------------------

Az Úr jóság

||: Az Úr jósága, hogy még élünk a Földön,
mert az ô irgalma soha véget nem ér.
Ujjá éled reggelre, minden reggelre,
Nagy a Te hûséged ó, Uram,
nagy a Te hûséged. :||
------------------------------------------------------

Úgy várlak én

Refr. Várom a találkozást Veled,
úgy várlak én.
Várom a találkozást Veled,
úgy várlak én, úgy várlak, várlak én!

1.  Drága kenyér, fehér hópehely
Hûs harmattal frissítô kehely, úgy várlak én.
Örök szomjúságom elveszed.
Felfrissíted fáradt testemet, úgy várlak én.

Refr.

2.  Hajnalt hozó meleg napsugár
kiszárított földnek vízsugár, úgy várlak én.
Vihar után feltûnt szivárvány
Égô arcom hûsítô márvány, úgy várlak én.

Refr.
---------------------------------------------

Tüzet adtál.

Olajoddal fölkentél,
Fehér ruhádba öltöztettél.

||: Tüzet adtál a kezembe :||
Hogy vigyem a fényt,
Hogy vigyem a fényt, ó, a sötétben.

||: És fellobbant a láng,
Egy sötét, csillagtalan éjszakán. :||
Fellobbant a láng.
--------------------------------------------------
1.  Én Uram, én Istenem,
Vedd el tôlem mindenem,
ami gátol Feléd!

2.  Én Uram, én Istenen,
Add meg nékem mindenem,
ami segít Feléd!

3.  ||: Én Uram, én Istenem,
    Fogadd el az életem,
    hadd legyek egészen a Tiéd! :||

--------------------------------------------------

Tüzed Uram Jézus.

1.  Tüzed Uram Jézus, szítsd a szívemben,
lángja lobogjon elevenebben.
Ami vagyok és mind, ami az enyém
tartsd a kezedben, igazi helyén.

Refr. Életem útja, örök örömem,
fény a sötétben, csak Te vagy nekem.
Hallod imám és bármi fenyeget,
nem hagy el engem, tart a Te kezed.

2.  Szorongat a sátán, de Te velem vagy,
hû szabadítóm, aki el nem hagy.
Ennek a világnak fekete egén
lényed a csillag, sugarad a fény.

3.  Jön az örök nap már, közeledik Ö,
mennyei honba hazavinni jô.
Röpke pillanat, míg tart a keserû,
Jézus eléd jön, s örök a derû.


Tisztítsd meg!

1.  Tisztítsd meg szemem,
hogy Téged lásson,
Tisztítsd meg fülem,
hogy Téged halljon!

Refr. ||: Nyisd meg a szívem,
    hogy befogadjon! :||
    Nyisd meg a szívem!

2.  Vidd a lábaim,
hogy Hozzád érjek!
Emeld két karom,
ha átöllellek!

Refr. ||: Mentsd meg a lelkem,
    hogy Benned éljek! :||
    Mentsd meg a lelkem.


Tíz lépcsô.

1.  Szórd szét kincseid,
A gazdagság legyél Te magad!
Nyûdd szét ékeid,
A szépség legyél Te magad!

Refr. Törd szét gátjaid,
A világ legyél Te magad!
Törd szét gátjaid,
A teljesség legyél Te magad!

2.  Égesd el könyveid,
A bölcsesség legyél Te magad!
Oltsd ki lángjaid,
A szerelem legyél Te magad!

Refr.
----------------------------------------------------

Tiszta forrás.

Refr. ||: Jöjj el, Krisztus lelke,
    Örök béke szállj ránk. :||  (4x)

1.  Tiszta forrás, nyílj meg bennem,
Krisztus lelke, örök béke.
Békét teremni segíts engem,
Krisztus lelke, örök béke.
Béke van velem, ha itt vagy a szívemben.
A békét Te adod, fényed rám ragyog.

Refr.

2.  Tiszta forrás nyílj meg bennem,
Krisztus lelke, örök béke.
Békét teremni segíts emgem,
Krisztus lelke, örök béke.
A békét úgy viszem, ha neved hirdetem.
A békét Te adod, fényed rám ragyog.

Refr.
-----------------------------------------------------

Tiéd ez a dal.

1.  Tiéd ez a dal, neked énekel ajkam.
Nehéz ez az út, futok mégis a célra,
ha hívsz. Ez az út Te feléd hazatart,
Te vagy a híd. Lelkem szava zeng
Uram, ünnepi dalban.

2.  Uram neked él, veled él a Te szolgád.
Ha vár a kereszt, Uram én veled
itt maradok. Tudom, életed áldozod,
és nekem adod. Szívem közepén
Neked építek oltárt.

3.  Tiéd, ami él, ami szép.- Neked élek.
Együtt örülünk falu, város, hegy,
meg a völgy. Dalol, íme az ég,
Neked énekel a föld. Uram, örök Úr
a Te mûved az élet.
------------------------------------------------

Tintafolt.

Elmondok neked egy olyan esetet,
még akkor történt, mikor hat éves voltam.
Tintafolt esett a számtan könyvemen,
hibáztam, szégyelltem magam érte.
Aznap este Jézust kértem én, hogy
reggelre ne legyen a tintafolt a helyén.

De a tintafolt ott maradt,
a csoda elmaradt,
s vállalnom kellett a felelôsséget.

Most már látom, sokan teszik ezt,
hogy megpróbálnak könnyen élni,
s Jézusé a kereszt.

De a tintafolt ott maradt,
a csoda elmaradt,
ha nem dolgozunk együtt kegyelmére
--------------------------------------------------------


2 Mózes 4:12
Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.
Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólni, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat. Az pedig egészen bizonyos, hogy a szabadító erő nem az emberi ékesszólásban, remek szóképekben vagy a kiváló előadókészségben rejlik. A folyamatos beszédkészség hiánya tehát nem olyan nagy baj, mint amilyennek látszik.
Ha Isten az ura a szánknak és a szívünknek, akkor gazdagabbak leszünk, mintha üres szívvel fújnánk az ékesszólás trombitáit, és vernénk a meggyőzés cimbalmait. Isten bölcsességre tanít, jelenléte erőt jelent számunkra. Ha az Úr velünk van, természetfeletti erővel ruházza fel természettől való gyengeségünket. Ezért szóljunk bátran az Úr Jézusról, hiszen ez feladatunk is. C. H. Spurgeon 


18 Zsoltár 2-3 És monda (Dávid): Szeretlek Uram, én erősségem!
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Nemrég egy vidéki gimnáziumban tettem fel a kérdést: Ki az, aki sohasem csap be bennünket? Aki mindig a javunkat akarja? Akiben mindig megbízhatunk és támaszkodhatunk rá? Csend volt a diákok között. Szüleire senki sem tett utalást, pedig kisváros, kis gimnáziumban, többnyire falusi gyerekek vettek részt a rendhagyó irodalomórán. Végre egy 16-17 év körüli fiú megszólalt:
- Kire lehet számítanom? Hát csak saját magamra.
Nevető arcok fordultak egymás felé.
- Valaha én is így gondolkodtam – feleltem neki – Ám egyszer kezembe került Pilinszky Jánosnak egy prózai írása, melynek címe: Az ember – így folytatódott az első sorban: legfőbb ellensége saját magának. Azt hittem, nem jól látok.
Talán sajtóhiba? Nem. Hányszor becsaptuk önmagunkat! S hogy nem akarva, az most még súlyosabb, még akaratlanul is! Igazán nem a legbiztosabb kezekben van az életünk, ha a magunkéban tartjuk. Ezért feketén-fehéren látnunk kell, amit egy másik költő tapasztalata helyez elénk:

Keresztury Dezső: Valaki tenyerében
Sokszor nem tudtam, mi derül
ki végre sok titok közül
meglepetésül;
valóság lesz a képzelet,
vad csatazajra ébredek,
harcban ész nélkül;
belezuhantam, visz az ár,
mihez, mert kell, okot talál,
hogy fennmaradjon végül.

A gyötrött test, mely elveti
eszméletét: nem kell neki,
mert csupa vér már;
visszaájul, vagy kirepül
a fénybe vagy alámerül,
sűrű, kövér sár
nyeli; új törvény dobja ki,
új áramokba hullani,
hol más fény, más sötét jár.

Kérdezhettem, hol is vagyok,
mit is tegyek, mire a sok
esély, hisz látni
néhány lépésre ha tudok,
sodrások, labirintusok
szédületében bármi
várhat, kő, iszap, parti rét,
s rámveti háló-végzetét
angyal, ördög, akárki.

Sokszor éreztem: vége van,
megölnek, elvesztem magam,
s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
s a nap mindújra kisütött,
valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében.  Dr. Reisinger János irodalom történész
-----------------------------------------------

19. zsoltár 8-10

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok, s mindenestől fogva igazságosak.


„A törvény leleplezi előttünk a bűnt, és arra késztet, hogy átérezzük: Krisztusra van szükségünk, hozzá kell menekülnünk bűnbocsánatért és békéért. Bűnbánatot gyakorolva Isten iránt, és hitet a mi Urunk Jézus Krisztus iránt.

A Tízparancsolatra nem annyira a tiltás, mint inkább a kegyelem oldaláról kell tekintenünk. A benne foglalt tilalmak az engedelmességben rejlő boldogság biztosítékai. Ha elfogadjuk a törvényt Krisztusban, akkor az a jellem tisztaságát munkálja bennünk, ami örömöt hoz az életünkbe itt, e földön és az örökkévalóságon át. Az engedelmes hívő számára a törvény védőfal. Isten jóságát látjuk meg benne, aki miután kinyilatkoztatta az embereknek az igaz élet változhatatlan elveit, meg akarja óvni őket a törvényszegésből származó gonoszságtól.

Nem szabad Istenre úgy tekintenünk, mint aki alig várja, hogy megbüntethesse a bűnöst bűnéért. Minden törvényszegés visszahat az elkövetőjére, a jellem meggyengüléséhez vezet, könnyebbé teszi számára az újabb törvényszegést. Ha az ember a bűnt választja, elhatárolja magát Istentől, elzárja magát az áldások forrásától. Ehelyett biztos következményként pusztulást és halált von magára.  A Szerkesztő


1Móz 15,1- E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges
1Móz 26,24- És megjelenek néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.
5Móz 3,2- De az Úr monda nékem: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt és minden ő népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szíhonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala.
Józs 10,8- Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülük előtted.
Józs 11,6- Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyen korra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izrael elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tűzzel. 
Bír 6,10- És mondák néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
1Sám 12,20- És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.
1Kir 17,13- Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
Jób 5,21- A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
Zsolt 23,4- Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem
----------------------------------------


De jó, hogy Istennek egészen más elvárásai vannak:
"Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, 
hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.
Aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, abban nincs hamisság.
János 7, 17-18

"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek ? 
Vagy embereknek igyekszem tetszeni ? 
Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája."
Galata 1,10
-------------------------------------------------
Vasárnap reggel
Bemegyek az Isten oltárához, Istenhez, ki ujjongó örömöm. (Zsolt 42, 4)
Uram, hűséges Istenem! Megajándékozol ezzel a nappal, amely különösképpen neked szentelt nap. Az egész világon összegyűlnek ma a keresztények, hogy szavadat hallják és emléklakomádat megünnepeljék. Védd meg mindazokat, akik meg vannak keresztelve, hogy ne legyenek hűtlenek Hozzád, hanem keressék a Te közeledet. Egész közösségeddel együtt engem is áldj meg. Erősítsd a kételkedőket, figyelmeztesd az elbizakodottakat, és add meg mindenkinek azt a békét, amelyet a világ nem tud megadni.

Az Úristent magasztalom, jóvoltáról gondolkodom,
irgalmához folyamodom, mert meghallgat, azt jól tudom.
Csodálatos tetteiről, szabadító erejéről,
emlékezem jóvoltáról, bizodalmat veszek abból.
(EH 93.)
Kegyes Jézus itt vagyunk
Te szent Igéd hallására,
Gyúljon fel kívánságunk
Idvesség tanulására,
Hogy a földtől elszakadjunk,
Csak Tehozzád ragaszkodjunk.
(Ref. 164:1 – Ev. 293:1 – Bapt. 314:1)
---------------------------------------


Vasárnap este
Magasztalja lelkem az Urat és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben! (Lk 1,46-47)
Örökké gazdag Istenem! E vasárnap estén hálát adok Neked mindazért, amivel ma testem-lelkem megajándékoztad. Jól tudod, ó Atyám, hányszor el akartak téríteni tőled embertársaim és sötét erők. Add, hogy ellene szegüljek minden kísértésnek és csábításnak, hogy ne a mulandó dolgok foglalják le szívemet. Életem szegényes és tartalmatlan lenne Nélküled, Istenem. Legyek gazdaggá Benned, hogy lelkem Neved magasztalja, és üdvösségednek örvendjen. Egyedül Te mentesz meg engem.

Uram, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
Uram, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
Megváltottál minket, Uram, igazság Istene!
Uram, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
(KÉ 188.)
Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát!
Őneki mennyei karokkal együtt zengj hálát!
Zúgó harang, Ének és orgonahang,
Mind az ő szent nevét áldják!
(Ref. 264:1 – Ev. 10:1 – Bapt. 12:1)


1-S.O.S.

Egy pilóta, aki Észak-Kanada hó sivatagjában kényszerleszállást végzett, kis rádióadójával segélykérő jelzéseket ad le az éterbe. .Felveszi-e vajon valaki ezeket a jelzéseket és jön-e segíteni? Nos, megtörténik a csoda. A segélykiáltást meghallják, a pilótát megtalálják, és megmenekül.
Ilyen és hasonló történetek mindig újból megismétlődnek modern világunkban. Újságjaink gyakran nagybetűs címsorokban beszámolnak ezekről.
Az említett esemény és ezért mondtuk el érthetővé tesz számunkra egy fontos keresztyén igazságot. Erre az Igére gondolunk: Zsolt.91,15. Ha kiált hozzám, meghallgatom... Történetünk ezzel a Biblia egyik központi mondanivalójának modern hasonlatává lesz. Az a pilóta segélykérő rádióját abban a bizonytalan reménységben működtette, hogy jelzéseit valahol fel fogják venni.. És bizonytalan reménysége beteljesedett. Rádióadójának működtetése nélkül elpusztult volna.
Éppígy szabad nekünk, embereknek Istenhez közelednünk. A Bibliában ezt a mondatot olvassuk, Jóel 3,5:Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét. Lehet, hogy ezt egyesek értelmetlenségnek tartják. Mások kételkedve kérdezik: Honnan tudhatom, hogy engem valaki meghallgat?
Erre azt válaszolhatjuk: A Biblia ezt mondja! De ez a válasz önmagában sokakat nem fog kielégíteni. Ezért mindnyájunknak azt kellene tennünk, amit a pilóta tett a hósivatagban. Ő bizonytalan reménységében segítségért kiáltott. Ezt a segítséget megtalálta. Kiáltását meghallották.
Isten is meg fogja hallani kiáltásunkat. Ez az évszázadok minden imádkozó emberének boldog tapasztalata. Az Úr meghallja, ha Hozzá kiáltok. Ő megérti kiáltásunkat, és engedi, hogy megtapasztaljuk az Ő segítségét..
Akkor aztán ez az Isten-hívás nem bizonytalan reménység többé, hanem sziklaszilárd bizonyossággá lett. Ezzel imádkozásunk magától értetődő cselekedetté válik, amely nélkül többé már nem szeretnénk élni.
Alexander Prieur
Vetés és Aratás 1993/1

----------------------------------------


Egyszerre---
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáció, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek
------------------------------------------

Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.
---------------------------------


Örök titok , Markovic Radmilla.
Őt kerestem, pedig sosem láttam.
Gyermeklelkem hajlékodban térden állva
Rád-talált a fohászával. Mit kérhettem?
Én sem tudom. Letagadtam, kíváncsiktól takargattam
Mosolyogva, hazudoztam, Elfeledtem? Elfeledtem.
Valahol a lelkem mélyén mégis érzem: csak jót kérhettem:
magamnak-e vagy még másnak?
Az idő-tájt kistestvérkét úgy kívántam.
Lett kistestvér, aki már nagy.
Időszárnyán elrepült a gyermekkorom,
ifjúságom, a fénykorom.
Azóta is: felkeresem, pörlekedek, kérdezgetem: meddig,
miért, tedd bölcsé a butát , gazdaggá a szegényt,
megteheted, mondom én; szeretetport hints a Földre...
Azt hiszem: túl sokat kérek. Így hát megköszönöm
öregségem minden percét, ifjú lelkem üdeségét.
-----------------------------------------------------------
ÓHAJOM---
Szeretném, ha nagy fa lennék a kertedben, Istenem, ágaimmal, betakarnám aki fáradt, védtelen.
Világítani szeretnék a sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől talán meg is menthetem.
Ha neked szolgálok, Uram, célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni segíts engem, Istenem. Stefura Erzsébet
----------------------------------------------

2014. május 30., péntek



Ó, szent Szabbath, melyet az Úr
Adott minékünk nyugalmul,
Azon hogy felüdüljünk!
Amikor e világ zajog,
Felénk örök Szabbath ragyog,
Melyhez jutunk, csak tűrjünk!
Igen, Itten Érezem már,
Hogy énrám vár A nyugalom,
Hol örökké tart Szabbathom!

Ó, mily magasztos s szent e nap,
Amelyre néped felvirradt,
Mily csendes béke-ünnep!
Békéd adod ezen nekünk,
Melyet Te bírsz, hű Mesterünk!
Kegyedbe merítsz minket.
Lélek, kérlek, jöjj el ide,
 itt van, íme! Használd időd,
Vegyed ezt a lelki fürdőt!

Megcsúfoltam szentföldedet,
E szép, remek, nagy művedet,
Én, a teremtmény éke!
Te pedig, ó, nagy Szeretet,
Gyönyörrel töltesz engemet,
E nagy vétkem helyébe!
Jézus Krisztus, Add, hogy szívem,
Érzeményem Tiéd legyen,
S beléd bocsátkozzam mélyen!

Hitben sejti a szív s kebel,
Mily édes nyugalmat lehel
Feltámadod napja!
Meglátom Őt majd egykoron
Színről-színre, amint vagyon,
Mert ez az Ő akaratja.
Ott már Kész’ vár A nyugalom,
Békenapom, Örök élet!
Lelkem öröklétre ébred!
A hit hangjai, 1915 kiadás. 377 ének.
------------------------------------------


Égi fény, világíts meg
Ez új napnak szent fényével;
Nagy kegyed, mint napmeleg
Hulljon rám áldás-kíncsével!
Bölcsességed gazdagon
Díszítse fel szabbatom!

2. Üdvösségnek kútfeje,
Add az élet vizét nékem;
Készséget önts szívembe,
Teljességét hogy érezzem!
Hintsd áldással szent szavad,
Termést hozzon, jót, sokat!

3. Add, hogy ma és mindenkor -
„Szent, szent, szent vagy” – énekeljem,
S mennybe, hol az ének szól,
Lelki szárnyon emelkedjem;
Mert már ekkor ízlelem
A menny üdvét idelenn!

4. Ez a nap tiéd legyen;
Félre gonddal és hívsággal!
Templomoddá tedd szívem
Telve lelki buzgósággal!
Semmi mást ma nem teszek,
Szent, Igédre figyelek.
            B. Schmolck (1672-1737).
A hit hangjai, 1960. kiadás, Budapest, 265. ének
-----------------------------------------------------------
Engedd most orcád szemlélnünk,
Uram, s adj kegyelmet nékünk!
Add, hogy szívünk e szent napon
A világtól ment maradjon!
Lelkünk hogy Hozzád emeljük,
Erőd buzgón esdekeljük;
Hogy a hívő gyülekezet,
Atyánk, egyesüljön Veled!

Bár ma lelkünk ment lehetne
Földi gondtól s ünnepelne!
Minden érzésünk szent lenne,
Mint az Úr napjának csendje!
Bár meglátnók dicsőséged,
Hitszemünkkel égi fényed,
Melyet egykor ránk árasztasz,
Örök szabbattal megáldasz!

Szívünk, lelkünk öltöztesd fel
Ártatlanság köntösével,
Hogy az ítéletnek napján
Szégyenben ne égjen orcánk!
Méltass minket kegyelmedre,
Vígy fel égi seregedbe,
Hol már jajszó nem hallatszik,
Csak üdvhozsánna visszhangzik!
            F. G. Klopstock (1724-1803).
 (Baptista Gyülekezeti énekeskönyv, 394.)
--------------------------------------------

Ó, nyugalom, melyet az Úr megszerzett!
Eljött Megváltóm a nagy éjbe le.
Isten terve végbement Vele,
S megnyertük azt, mit Ádám elveszített!
Ő értem a kereszten meghala,
S nyugalmat nyert a szívem általa!

De nem maradhattál, Te Hős, a sírban,
Megrontád a halált s feltámadtál,
Eltűnt vele a lelki nagy homály,
Amelybe Ádám bűnébe jutottam,
Tied a győzelem, Uram, Tied,
De győző lettem én is Teveled!

Urunk, a mennyországot megnyitottad,
S az új teremtés kezdetét vevé.
Dicső munkádat Isten kedvelé.
Az égi üdvöt, ím, ránk árasztottad!
Hitünk szeme ámul e mű felett!
Ó, édes Nyugalom! Tőled eredt!

Uram, taníts, hogy szent napod megszenteljem,
A szent nyugodalmat nyújtó nagy napot,
Míglen eljössz, Te Hős, s meghozod
Majd az örök nyugalmat teljességben,
S én arcodat örökké láthatom,
Ó, drága nap, ó, édes nyugalom!
A hit hangjai, 1915. kiadás, 376. ének.


Ó, nézd, a tiszta égbolt mily ékesen ragyog,
Mert Isten adta nékünk ez áldott, szép napot!
Refrén:
Az Úr szent napján ne feledd Kitárni Néki szívedet!
Szenteld meg, Szenteld meg e drága ünnepet!
2. Mily ünnepélyes csend van ma völgyön és hegyen,
Mert Isten úgy rendelte: Ma nyugalom legyen! Refr.
3. Ma égi béke árad, az Úr Szentlelke hív,
Őnála mind megnyugszik a terhelt, fáradt szív. Refr.
4. Ha itt e földön ily szép az Úrnak napja már,
Mily ékes lesz az ünnep, mi fönn a mennyben vár. Refr.
(A hit hangjai, 621)
-------------------------------------------
Engedd most orcád szemlélnünk,
Uram, s adj kegyelmet nékünk!
Add, hogy szívünk e szent napon
A világtól ment maradjon!
Lelkünk, hogy hozzád felemeljük,
Erőd buzgón esdekeljük;
Hogy a hívő gyülekezet,
Atyánk, egyesülne veled.

2. Bár ma lelkünk ment lehetne
Földi gondtól, s ünnepelne!
Minden érzésünk szent lenne,
Mint az Úr napjának csendje!
Bár meglátnók dicsőséged,
Hitszemünkkel égi fényed,
Melyet egykor ránk árasztasz,
Örök szabbattal megáldasz!

3. Szívünk, lelkünk öltöztesd fel
Ártatlanság köntösével,
Hogy az ítéletnek napján
Szégyenben ne égjen orcánk!
Méltass minket kegyelmedre,
Vígy fel égi seregedbe,
Hol már jajszó nem hallatszik,
Csak üdv-hozsanna visszhangzik!
            F. G. Klopstock (1724-1803).
 (Baptista Gyülekezeti énekeskönyv, 394.)
---------------------
Megterhelt lélek, tedd le gondod,
Nézz fel az égre, fáradt szív!
Felvirradt immár kedves napod,
Melyen az Úr házába hív.
E napon támadt fel a sírból
Megváltónk győzedelmesen.
Most nyugodj minden földi gondtól,
E nap néki szentelt legyen!

2. Tedd Egyiptomnak terhét félre,
Nyugodjon ma a tégla, sár!
Az Úr lábánál csend és béke,
Üdítő víz és manna vár.
Ó, jöjj az Úrnak templomába,
Teljesítsd, mit ajkad ígért;
Itt merülj buzgó, hő imába,
Jóvoltáért Istent dicsérd!

3. A szívem Jézus felavatta,
Hogy neve ott fényeskedjék;
Ó, Uram, csak te lakozz abba,
Legyen néked kedves hajlék!
Az örök élet igéjével,
Fényeddel töltsd be teljesen,
Királyi széked állítsd itt fel,
Hadd legyen a legfőbb helyen!
            Chr. Wgleite (1659-1706)
A hit hangjai, 1960 kiadás, Budapest. 269. ének


Ünnepi zenére.

Ti szférák szülte áldott két szirén,
Dal és Dallam, égi összhang záloga,
hadd egyesüljön hangotok zenén,
mely öntudatra ébresztő csoda;
hisz oly hangzatnak illő szólnia
fantáziánkhoz, mily harmónia
zeng szüntelen a zafír trón körül
Annak, ki rajta ül,
szent, égi ujjongással harsogón,
ahol egy sor szeráf ragyogva áll,
magasra tartott kürtjük hangja száll,
s pengetnek aranyhúrú mennyei
hárfákat angyaloknak ezrei,
s kezükbe’ míg győzelmi pálma leng,
sok üdvözült zsoltára zeng
örökre hódolón;
hogy földi életünknek hangjain
a mennyeire csengjen tiszta rím,
mint hangzott egykor, míg otromba bűn
nem ütközött belé, megtörve a harmóniát,
mely illette a mindenség Urát,
míg engedelmesség és szeretet
hatotta át a teremtményeket.
Ó, bár tudnánk megint a mennyei
karokkal együtt himnuszt zengeni,
s itt lenne már az égi Vőlegény
és Véle élet, ének, és örökre fény!
John Milton – Fükő Dezső
(Hozsannázó napok, I. 5.)
(Evangélikus énekeskönyv, 281. ének,
---------------------------------------------
Jöjj, áldott Jézusunk, tedd ünneppé napunk,
Hogy örvendezve Téged lássunk, hallgassunk!
Szent és bölcs Igéd áradjon, És utunkra fényt árasszon!
2. Bűnbánó hő imánk és hálánk szép szavát
Te kegyelmesen elfogadod, jó Atyánk.
Adj új elmét és új ajkat, Mely méltóképp magasztalhat!
3. Az ének és a szó, mely mennyekből való,
Mind magasztaljon, dicsérjen, Mindenható!
Egy szívvel, szájjal, lélekkel Hű néped Néked énekel.
4. Ó, légy velünk, Urunk, ha majd eltávozunk.
Hogy életünkkel békédet sugározzuk!
És meglássák az emberek A Tőled nyert szeretetet!
(A hit hangjai, 396, BGyÉ. 393.)




Füle Lajos
Aki Krisztusban szeret
A szeretet... az erőfeszítés is!
Hisz néha sziklát emel, ki szeret:
Viselni társat, testvért gyereket
Emberfeletti vállalkozás, mégis
Ki KRISZTUS-é és KRISZTUSBAN szeret,
Erős: kimozdít sziklát,
- hegyeket!


A kegyelmi szövetség jele.

„Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).
 Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője „Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismertetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.
 Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: „élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk

--------------------------------------------------------

A legbiztosabb menedék. " (Ézs 32,2).

„Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején...

 Hogy ki ez, mindnyájan tudjuk. Az utolsó Ádám, a mennyből jött Úr, a fájdalmak férfia, az Emberfia. Milyen biztos rejtekhely ő népe számára! Saját magát teszi ki a tomboló szél teljes erejének, csakhogy megvédje a benne rejtőzőket. Így menekültünk meg Isten haragjától, és meg kell menekülnünk az emberek dühétől, az élet gondjaitól és a halál rettenésétől is. Miért állunk hát kint a szélben, amikor olyan könnyen biztos menedéket találhatunk az Úrnál? Meneküljünk hát hozzá, és találjuk meg nála a teljes békességet.
 A bajok szélfúvása gyakran mindent elsodró viharrá fokozódik. Ami erősnek és állandónak látszott, meginog a szélviharban, és földi reménységeink egymás után omlanak össze. De a mi Urunk Jézus, a dicsőséges Emberfia olyan biztos menedék a számunkra, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el bennünket. Benne elrejtőzve biztonságban várhatjuk meg a vihar elvonulását.  Rejtőzzünk el ma nagy Menedékünkben, és szívünkben hálaadással énekeljünk védelme alatt.  Áldott Úr Jézus. Te vagy menedékünk a viharban!
 



 Kicsiny kis fényemmel,
   világítani fogok! :| 3x
   Áldom Őt minden nap és mindenhol!
|: Elrejtsem-e fényemet? nem!
   Világítani fogok! :| 3x
   Áldom Őt minden nap és mindenhol!
|: Sátán sem állíthat meg! nem!
   Világítani fogok! :| 3x
   Áldom Őt minden nap és mindenhol!
|: Így teszek míg jézus jön! igen!
   Világítani fogok! :| 3x
   Áldom Őt minden nap és mindenhol!
|: Kicsiny kis fényemmel,
   világítani fogok! :| 3x
   Áldom Őt minden nap és mindenhol!
--------------------------------------------------        
1-Ha üldözés vihara is jő: ha körülvesz gyűlölet felhő:
Ha ellenség ellenedre jő: mégis világíts te!
Kar : Nincs idő a panaszra,könnyes szemekre!
Nézz csak fel és midid hűen világíts te!
Múlik műár az éj, közel a gyors segély:
Istenben állj erősen és világíts!
2-Ha rágalom nyelve4 is gyaláz,
mégis Jézust kövesd és vigyázz !
Tudd meg csak a kereszt, által állsz,
Így csak világíts! Kar :
3- Hogyha kínoz téged a sátán?
És az élet terhes lesz talán?
Kétség ne ess akkor sem ám :
Mégis világíts!
4-Ne törődj bármi is fenyeget!
Ne törődj, gond ,bajjal ha sok lett:!
Ne bántson bármit, mondnak neked:
Mégis világíts!


"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
 (Máté 5: 14-16)


Világítanod kell! 

Világítanod kell!
Akkor is, ha tőr van a hátadban!
Kiveszem.
Kín, mellőzöttség, fájdalom?
Bocsáss meg!
Begyógyítom a sebet!
Neked világítanod kell! 
Világítanod kell!
Bocsáss meg, felejts és szeress!
Én segítelek.
Munka vár rád, hallod!?
Felejts!
Begyógyítom a sebet!
Neked világítanod kell! 

Világítanod kell!
Nem kell, hogy álarcot viselj!
Ismerlek
Békességet hagyok neked, az én békességemet!
Szeress!
Begyógyítom a sebet.
Neked világítanod kell! 

Világítanod kell!
Átszegezett kezek, lábak, oldalba szúrt lándzsa.
Látod ezeket?
Víz és vér, értetek!
Örök sebek, megbocsátottam neked.
Te vagy a templom, a mécses.
Neked világítanod kell!
  Világítanod kell!
Fájó sebedre olaj, s bor az ír.
Végre segíthetek?
Mindez én vagyok, Isten Szelleme benned.
Nyisd ki a szíved, s én betöltelek!
Dicsérj!
Neked világítanod kell! 

Világítanom kell?
Jó! Semmim sincs magamtól, amivel tehetném.
Segítség!
Nem különbözöm azoktól, akik velem ezt tették.
Imádni akarlak szentségben, és igazságban,
De sérülten hogy tehetném?
Segítség! Világítanom kell! 

Világítanom kell.
Azt hittem, ezen már túl vagyok,
(Na persze...)
S mint új teremtés könnyedén megbocsáthatok.
"Jöjj Szent Szellem, gyere, áraszd el lelkem,
Örök élet vizét buzogtasd szívemben..."
Világítani fogok!