2016. augusztus 26., péntek



Megmérettél…

Mérlegre tettem bűnös-önmagam,
s a számadásnál búsan sírnom kellett.
A kegyelemnek dús asztala mellett
mily ösztövér maradtam! Nincs szavam,

hiányos életem hogy mentegessem,
Zuhog fejemre a „Mene, tekel!”
… Ha az ítélet szele rám lehel,
halomnyi polyvám közt nem lesz mag egy sem?

Uram, ments meg a vétkes könnyűségtől!
Terhelj meg áldón azzal a teherrel,
mely irgalomként hull alá az égből;

törődj, Uram, súlytalan életemmel.
Ha üt az óra sürgős - hirtelen,
maradjak én erős tenyereden.
  Gerzsenyi Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
--------------------------------
Új embert

A Megváltó egy új embert akar.
Életét, vérét adta ő oda.
Nem méltók hamar elhaló dalok
felelni, hogyha kérd a Golgota.

Az én szívem hamar hevül, dobog,
magasra csapó nagy lángokkal ég,
és szárnyra kelnek zengő dallamok…
„Ő meghalt értem!” - Ó, mind nem elég!

A szív hevül, az ajkon dal fakad,
a lélek kész, a test erőtelen,
hányszor az ellené a győzelem…
Több, több erőt, nem fénylő szavakat!

Kevesebb dalt, több élő életet!
Olajjal mindig újratöltött mécset!
Mit érnek, jaj, a hamarhevülések,
mit a dalok selymes, halk palástja,
ha koldus, rongy életet takar?
A Megváltó egy új embert akar!
   Túrmezei Erzsébet (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------

VÁR RÁD AZ ÚR!  

Ha földi utad véget ér,
Hogy állsz az Úr elé?
Két úr szolgája nem lehetsz!
Ma el kell végre döntened,
Hogy életed kié.

A Sátán sok-sok jót ígér,
Az útján csalfa fény.
De elhagy végül hűtlenül .
Majd minden terved összedül,
És nincs többé remény.

Az Úr Jézus hív, jöjj hamar!
Őbenne béke vár.
Eltörli minden vétkedet,
Megvált, meggyógyít, mert szeret,
Így nem rémít halál.

Ha földi utunk véget ér,
Mind mennybe érkezünk.
Addig szolgálunk boldogan,
És örvend szívünk gondtalan...
Úr Jézus, légy velünk!
            Gerzsenyi Sándor
--------------------------------------



Tavaszi zsoltár .   Dr. Kubacskai Béla     
A napsugár tavasztüzétől
ha a parancs  megjött az égből,
s gyökérből gallyig  fut a nedv,

a tölgyrügy is  ledobja régi
zörgő, rezgő megszáradt téli
lombját s tavaszi  lesz a kedv.

A Szentlélekáldott tüzétől,
Úr irgalma  és kegyelméből
tisztulásig ha jut a hit;

ó-emberünk leomlik rólunk,
újjá leszünk, és jó kovászként
keleszti az Úr fiait.

Fű, fa, virág, újjászült lélek
kivirul és él Istenének,
ha új tavaszt értéleted;

Virágozz, nőjj és gyümölcsözzél,
Megigazulj ott a keresztnél
és nyerjél örök életet
-------------------------------


Belsazár lakomája.



Rembrandt: Belsazár lakomája, 1635. National Gallery, London
Belsazár, Nabukodonozor unokája, a Babiloni Birodalom utolsó uralkodója (pontosabban Nabonid király társuralkodója) semmibe vette nagyapja életének tanulságait. Az élvezetek szeretete és az öndicsőítés töltötték be napjait. Így züllesztette le nemcsak a maga életét, hanem a birodalom erkölcsét is, tönkretéve ezzel annak erejét. Ezért Isten megvonta tőle támogatását.
Babilon vára körül ugyan már ott állt Círusz, a perzsa hadvezér a médekkel egyesített seregével, de Belsazár vakmerő biztonságérzetében mégis ünnepelt. „Nagy lakomát szerzett ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivott” (Dán. 5:1). A megittasodott, hatalmi mámorával eltelt király előhozatta a jeruzsálemi templomból zsákmányolt arany és ezüst edényeket, „hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és ágyasai, ...bort ittak, és dicsérték az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket” (Dán. 5:2-4). De hamarosan megállt kezében a pohár!
„Fenékig üríti a poharát,
S habot ver a szája, míg így kiált:
Csak nevetek rajtad, Jehova –
Én, Belzacár, Babilon ura!
Az iszonyú szó alig hangzik el,
Rá titkos döbbenet felel.

Csak elhal a hahota hirtelen,
Halotti csöndes a terem.
De nézd csak, nézd, ó, borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.
És ír a fehér falon, ír az a kéz,
Ír lángbetűt, aztán semmibe vész.”
(Heinrich Heine: Belzacár, részlet,
Vas István fordítása

------------------------
Megmérettél… -  Gerzsenyi Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Mérlegre tettem bűnös-önmagam,
s a számadásnál búsan sírnom kellett.
A kegyelemnek dús asztala mellett
mily ösztövér maradtam! Nincs szavam,

hiányos életem hogy mentegessem,
Zuhog fejemre a „Mene, tekel!”
… Ha az ítélet szele rám lehel,
halomnyi polyvám közt nem lesz mag egy sem?

Uram, ments meg a vétkes könnyűségtől!
Terhelj meg áldón azzal a teherrel,
mely irgalomként hull alá az égből;

törődj, Uram, súlytalan életemmel.
Ha üt az óra sürgős - hirtelen,
maradjak én erős tenyereden.
------------------------------------------

Tudom a te dolgaidat! - Oláh Lajosné (Ige és élet c. kötetből)
kitartásodat, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted,
 és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat,
holott nem azok, és hazugnak találtad őket.

Uram, szavad szívembe markol,
s bús szégyennel állok eléd.
Az életem ezernyi szennye
kitárul, minden sebe ég...
Nem rejthetek el tőled semmit,
Előtted nincs titok,
És be nem vallott bűneimről
szemed vallatni fog,
mert jól tudod te minden utam,
az egyenest s a tévutat...
Amikor szépet mondott az ajkam,
s belül fűtött az indulat,
Amikor mosolygott az arcom,
s gyűlölt, gyűlölt a szívem,
Amikor színleg jót cselekedtem,
s nem volt bennem jó semmi sem.

Tudod te a dolgaimat!
Tudod és ismered.
S míg megítél szíved, szavad,
Már mérlegre teszed,
Szegény búsult szívem számára
csak egy remény marad,
hogy tudod te a kicsi jót is,
mustármagnyi hitet,
s nem mozdítod ki gyertyatartóm,
megtartasz engemet!


BÖLCSESSÉGEK!
„ Ne vess meg mást, ki rosszat tesz veled,
hisz ő a te tanítód, hogy azt a rosszat te
el ne kövesd.”
*
„Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni.
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni.
Jöjj ide mellém és legyünk csak barátok.”

„ Ha öröm ér, fogadd örömmel,
ha bánat ér, viseld türelemmel,
amihez idő kell, ne siesd el,
ami megérett, ne szalajtsd el.”
Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen.”

„ Bennem sötét van, nálad azonban világosság
Egyedül vagyok, ám te nem hagysz el.
Kishitű vagyok, nálad a segítség.
Nyugtalan vagyok, nálad a békesség.
Bennem keserűség, nálad türelem.
Nem értem útjaid, de tudod, milyen úton kell mennem.”


„ Hallgatni mikor beszélni kell ugyan olyan nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna. „

„ Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett. „ „ Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. „
*
„ Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet. „
„ Az élet egy nyitott könyv, de sajnos nagyon gyakran rossz oldalon nyílik ki. „

„ Semmi sem olyan jó, mint amilyennek előzőleg hittük. „
„ Az életünk egy olyan mondat, melyet nem mi kezdtünk el, nem is mi fejezzük be, de rólunk szól. „

„ Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben
csalódott. „
„ Azt mondják az álom valósággá válhat,
ha ez igaz lenne sose lenne bánat.”

„ A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat. „


Milyen ember vagyok ?
A győztesnek mindig van terve.
A vesztesnek mindig van kifogása.

Győztes: "Engedd, hogy segítsek Neked!"
Vesztes: "Az nem az én feladatom!"

A győztes minden problémára talál megoldást.
A vesztes minden megoldásra talál problémát.

A győztes összehasonlítja a teljesítményét a céljával.
A vesztes összehasonlítja a teljesítményét a másikéval.

Győztes:"Ez nehéz, de nem lehetetlen!"
Vesztes:"Ez lehetséges, de nehéz!"

A győztes mindig egy része a válasznak.
A vesztes mindig egy része a kérdésnek.

Egyedül az számít, mit teszel, és nem az, hogy mit ajánlasz másoknak
Teréz anya imája a kereszt alatt

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer a jelent
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyék énje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között.
Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet,
hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre.
Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is.
Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.
-----------------------------------
A pillanat
"Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldoggá tesz. S mi minden nap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, vagy a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."
-------------------------------------

Párbeszéd            
A szó érvényes most is: meg kell térni!

- Meg is fogok, de … van rá még időm!
Bár nem vagyok rossz, mégis, van miből,
- előbb azonban még szeretnék élni
az élettől még valamit kapni vágyom!

- Honnan tudod, hogy lesz rá még időd?
Sokan már idő előtt kidőltek,
s kevés az is, amit vársz, ifjú barátom!
Földhöz ragadtak lapos álmaid…
Nekem kevés az, hogy csak valamit
adjon nekem e fukar földi élet!
Nem lehetek oly igénytelen:
Maga a teljes élet kell nekem!
És neked is: maga az örök élet!
            Balog Miklós
----------------------------------
Áldozat 

Nézd, Uram, oltárt épített
ezernyi kudarcból bűnbánatom Neked:
nézd, Uram: a harcom csődöm
tette rá kos gyanánt megtört szívemet!

Nem én, Uram, a kegyelmed,
hozott, sok harcon át az oltárhoz engem
S az úton, mely von Magadhoz
Megadó alázat sír a térdeimben.

Uram, én kincset hoztam,
lelkemben immár porba hullt minden bálvány,
nem áltat már a hiú forma,
rút, gyilkos szívem az áldozati bárány.

Én meggyújtom a rőzsét,
hadd égjen hamuvá minden bűn és vétek...
- Óh, drága tűz, szent lobogás! –
Ott vár a magasban a diadalmas Élet.
Venyercsán László, (Legyőzött honfoglalók, 14)

HORGÁSZOK 

A halfogás körül kering a téma.
Akár a szó, akár a gondolat
idéz eredményt, vagy csak gondokat,
de halfogás körül kering a téma.

A munkahely bárhogy fárasztja őket,
a horgászatra mindig van erő,
idő, s ez számukra fölemelő.
A munkahely bárhogy fárasztja őket.

Ha éjszakázni kell a halfogásért,
vagy hajnalonként kelni érte fel,
e szenvedély mindent megérdemel!
Mert éjszakázni kell a halfogásért...

Ha nincs eredmény, százszor újra kezdik.
Türelmük, mint a „csöndes őrület’’,
a gúny szavára mindegyik süket,
s ha nincs eredmény, százszor újra kezdik.
                              *
Urunk emberhalásza, mit teszel te,
elnézve ím, e hű horgászokat?
Nézd, nem sok nékik semmi áldozat!
Urunk emberhalásza, mit teszel te?...
-------------------------------------
„Minden hiábavalóság...” Préd.

MAGAMBANÉZÉS 
Tudom, hogy minden hiábavalóság
Hogy mindig vesztes fél maradok én...
Hogy utolér a nagy bizonytalanság
Az egyedüllét mint fekete rém...
Tudom, hogy végzet, balsors vagy kudarc sem
Tud változtatni e bús tételen
Hogy minden minden hiábavalóság
Mit elérhetne két üres kezem.

Vajon Jézus, ki hűséges küzdőtárs
Mikor mellém áll, hogy segítene,
Mit gondol rólam amikor szívemnek
Bús lázadását figyeli szeme?
Nem fáj-e Néki amikor panasszal
Veszem az élet vad ütéseit,
És nem látom a milliók szívének
Kegyetlen vérző nyitott sebeit?

Tudom hogy minden hiábavalóság,
Csak egy cél van mit látni érdemes.
Ezért a célért bűnbocsánatot nyer
Ki Istenének nagyot vétkezett.
Szeretnék szállni csillagok felett, ha
Megdöbbent mások nyitott nagy sebe,
Szeretném, hogyha miattam nem fájna
Jézus szent szíve soha sohase!
Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 203


Biztatás
Lassú léptek kopogása hallik,
Ismeretlen fények játéka látszik.
Kérlelve közeleg e sötét helyre,
Bújj elő, siess most elébe.

Mutasd meg arcod ismét a fénynek,
Nyisd ki lelked az új életnek.
Bánatodat hagyd el örökre,
Boldogságod másként keresves


Ambivalencia
Hiányzol, pedig meglehet,
Ha itt leszel nem kellesz.
Kétség kívül hiheted,
Hogy embertelen lehetek,
Veled, mással, s magammal.
Helyem most nem lelem,
Nélküled félelem az életem.
Sok hű – hó, nevetség,
Egy kis öröm, önteltség,
Átjuttat a kínokon,
S élhetek álombéli síkokon,
Itt e sivár homokon.


Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira-terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Imádság:
Égi édesatyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minden ember felismerje Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket! Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek



Atyám, őrizd óvd a bajtól...!
Atyám, őrizd, óvd a bajtól azokat, akiket különösen szeretek!
Úgy vigyázz rájuk, mint az én szívemre, melyben nevüket őrzöm!
Tartsd tőlük távol a kísértéseket, és térítsd őket arra az útra,
amely a te dicsőségedbe vezet!
Ha szívüket a bánat nyomja, tedd őket kitartóvá!
Tudjanak bízni, remélni segítő, megszentelő kegyelmedben!
Adj nekik nyugodt éjszakát, zavartalan álmot,
reggel pedig újra rajtuk pihenjen tetszésed.
Élvezzék a föld örömeit, amelyeket a tiszta lelkek számára készítettél,
és vezesd őket egyszer országodba, hogy ott egyesülve a szeretetben
együtt dicsérhessük szent nevedet mindörökké!
Ámen....!


A lélek csendje
" Igazán hallgasd meg azt, amit mások mondanak neked. Amit Te mondasz az által,.
más emberek rámutathatnak személyiséged olyan részeire, amelyeknek Te nem is vagy tudatában. Légy nyitott mások megjegyzéseire és konstruktív kritikáira, nézd ezeket objektív módon, és legyél képes azt mondani, hogy " Igen, ez így van.
Ezen még dolgoznom kell." , vagy " Nem, ezt nem jól látják. Én egyáltalán nem vagyok olyan."
Az a legfontosabb, hogy figyeld meg saját kulcsmondataidat.
Mik a kulcsmondatok?
Azok az állítások, amelyek tükrözik belső meggyőződéseidet.
Ezek azért olyan fontosak számodra, mert mély elkötelezettséget érzel arra, hogy nekik megfelelően cselekedj."
(Dr. Ian Gawler: A lélek csendje)


Túrmezei Erzsébet:
Nem mondott fel nekem!
Szolgálatára angyalok sietnek.
Parancsol viharoknak és szeleknek.
Megérteni, felfogni nem lehet,
hogy meglátott, parányi porszemet,
s szolgálatába vett.
Szívemben ujjongva dalol a hála,
Kerek világon nincs jobb gazda nála!
Mikor szolgálatába fogadott,
mert nem csak munkát, drága feladatot,
erőt is Ő adott.
Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.
Sürgessen: soha ne időzzek resten.
Tekintete rajtam volt szüntelen.
Mindenre elég volt a kegyelem.
Ő maga járt velem.
Talált volna annyi hőségesebbet,
Parancsainak engedelmesebbet,
Csuda irgalmát áldja énekem,
hogy szolgálhattam hosszú éveken,
s nem mondott fel nekem.
Pedig megtehette volna!
S én szegény, gyenge, engedetlen szolga
türelmét, irgalmát dicsérhetem ...
mert ezután sem mond fel ... sohasem!
Övé az életem!
--------------------------------------
Túrmezei Erzsébet:
Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.




Noé bárkája
Mindent, ami szükséges az élethez megtanulhatjuk Noé bárkájának történetéből...
Legyen csónakod.
Tudd, hogy mi mindannyian egy csónakban evezünk.
Tervezz előre! Még nem esett az eső, mikor Noé elkezdte építeni a bárkát.
Maradj jó erőben! Még hatszáz évesen is kérhetnek tőled nagy dolgot.
Ne hallgass a kritikára! Csak folytasd a munkát, akkor fog elkészülni.
Magas alapra építsd a jövődet!
A biztonság kedvéért párban utazzatok!
A sebesség nem mindig előny. A csigák és a gepárdok is rajta voltak a hajón.
Ha feszült vagy, ússz egy kicsit!
Emlékezz rá, hogy a bárkát amatőrök építették, míg a Titanikot szakemberek.
Ha Isten veled van, nem számít a vihar, mert végül mindig egy szivárvány vár ránk.



Igazán ismersz, Uram!


„(A karmesternek: Dávid zsoltára.) URam, te megvizsgáltál és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat. Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.  Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem.” 
Zsoltárok könyve 139:1-6

Egy mindent tudó, mindent látó, sőt még a gondolatainkat is ismerő Isten gondolata először talán rémisztő lehet – de ha jobban belegondolunk, csak egy ilyen Istennek „van értelme”.

Milyen lenne az „isten”, aki semmit sem tud rólunk? Ez csak egy egyoldalú kapcsolat lenne. Én adok magamból, imádom őt, áldozatot mutatok be neki, de ő nem ismeri személyes helyzetemet, nem akar és nem tud válaszolni.
Erről a tragikomikus helyzetről írt már Ézsaiás próféta is az alábbiak szerint:

(Ézsaiás  44:9-18) „A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért megszégyenülnek. Ki alkotott istent és öntött bálványt, amely nem használ semmit? Íme, minden társuk megszégyenül, mert a mesterek maguk is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Félni fognak, megszégyenülnek mindnyájan.
(…) Az ács mérőzsinórt feszít ki, vörös krétával rajzol, majd meggyalulja a fát, körzővel megrajzolja, és férfi formájúra készíti azt, díszes emberi alakra, hogy elhelyezze a házában. Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és fölneveli az erdő fájával együtt; fenyőt ültet, amelyet az eső fölnevel.  Ezekből tüzet rak az ember, vesz belőlük, hogy megmelegedjen, elégeti, és kenyeret süt. Sőt istent is csinál belőle, és imádja, bálványt készít, és leborul előtte. Felét tűzben elégeti, felével a húst készíti. Pecsenyét süt, és jóllakik, aztán melegedik, és így szól: De jó melegem van, látom a tüzet! Maradékából istent készít magának, bálványszobrot. Leborulva imádja, könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy az istenem! Nem tudnak és nem értenek semmit, mert be van hunyva a szemük, és nem látnak, és szívük nem eszmél.”

Nos, ehhez képest mennyivel jobb érzés, hogy a Teremtő Istenünk, nem ember barkácsolta dísztárgy, hanem egy élő, személyes, érző – SZERETŐ Isten. Személyesen kitüntet figyelmével, tervet készít életünkre nézve, gondot visel rólunk, támogat és célt mutat. Reményt adva kiemel a bűn rabságából, és örök élettel ajándékoz meg.

Talán szánakozó mosollyal gondolunk arra, hogy micsoda ostobaság, ha valaki saját maga készítette tárgyakat imád. Áldoz nekik (időt, pénzt, energiát, önmagát…), segítséget, boldogságot remél tőle. De ha jobban belegondolunk, mennyivel kevésbé ostoba dolog, amikor az ember készítette tárgyak (autó, TV, telefon, ékszerek, stb.) megszerzésért, megtartásáért hozunk nem kis áldozatokat. Mennyivel kevésbé ostoba dolog, ha nem egyedül Istentől várunk választ és megoldást életünk kérdéseire?

Isten a mi oldalunkon áll. Ő nem megfigyel, vagy ellenőriz bennünket, hanem egyszerűen ISMER. Jobban, mint bárki más, vagy mi magunk magunkat – mert ő az Örökkévaló, Teremtő Isten. Jó ezt tudni, jó őt Imádni!

-------------------------------------

Van már Orvosod ?

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam arra, hogy változtassák meg gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”
Lukács evangéliuma 5,31-32

Mindenki ült már váróteremben. A háziorvosom nagyon népszerű a városunkban, ezért az átlagosnál is többet kell várni, hogy a beteg bejusson a rendelőjébe. Nagyon sokszor megfogadtam már, hogy orvost váltok, mert nem ritka, hogy egy egész délelőttöt vírusok társaságában kell töltenem betegség esetén. Aztán amikor kifelé jövök a doktor ajtaján, mindig megváltozik a véleményem. Megérte várni, nekem van a legjobb háziorvosom!
Hogy mit gondolunk egészségről, betegségről, szoros összefüggésben van az életről, mint Isten ajándékáról alkotott fogalmainkkal. Van, aki eltékozolja az egészségét, míg más talán éppen isteníti azt. Így van ez a lélek dolgában is. Aki számára nem érték az örök élet, fel sem fogja, hogy „beteg”.
A Jézustól olvasott idézet egyszerűen kijelenti: Istennel való kapcsolatunk helyreállításának feltétele, hogy betegségtudatunk legyen. A modern orvoslás nagyszerű vívmányai ellenére van betegség, amelynek legyőzésére nincs pirula. Ezt a betegséget a Biblia BŰN-nek nevezi. Lehet akkor egyáltalán reménységünk? Jézus válasza egy igen egyszerű gyógymódot javasol: „változtassák meg gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”
 De hát megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, vagy a párduc a tarka szőrét? (Jer 13,23)
A válasz igen is meg nem is. Nem, mert fizikai képtelenség Münchausen báró módjára önmagunkat megmenteni a bűn halálos „betegségéből”, és igen, mert a változáshoz elegendő mindössze egy elhatározás. Miután tudatára ébredtünk valós állapotunknak, alázattal megkérjük az orvost, hogy gyógyítson meg minket.
Az emberiség orvossága tehát maga az Orvos, aki elveszi a világ bűneit: JÉZUS!

--------------------------------------
Létezésünk rejtélye
Isten küldött téged is e világra, hogy megérthesd a létezést, hogy megláthasd mindazt, ami végtelen, és azt is, ami alakul és változik szüntelen. Nincs állandó semmi és nincsen múlandó, minden örök és örökké változó. Bennünk van minden, ami soha nem múló boldogságot ígér, bennünk van a fájdalom, az éltető remény, a kegyelem adta könnyek, amelyek útja arcunkon ég. Engedd, hogy a legnagyobb erő törölje le barázdákat rajzoló könnyeidet, s ne szorítsd tovább görcsbe ránduló boldogtalan szívedet! Engedd, hogy enyhíthesd a múltban fogant bánatod, nyisd ki szíved Isten áldására, törékeny lelkű gyermekek felhőtlen örömzsivajára! Egymást többé már ne bántsuk soha, hogy miénk lehessen a boldogság örök misztériuma!


Csere-bere .

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.”  2Kor 8,9

- Csak tessék, csak tessék! Vegye, vigye! – hangzott mindenfelől a piacon, ahol álmomban sétáltam. Az eladók széles mosollyal fordultak oda, hol némi érdeklődést véltek felfedezni portékáik iránt. Az emberek legtöbbje kerülte a pillantásukat, mert az árujuk valódi értéke érdekelte őket, és nem a kirakat beszéd. Volt, akinek elég volt egy pillanat, mások hosszasan vizsgálódtak. Eleinte mindenki igyekezett mindent megnézni, mindent kikutatni egészen addig, míg meg nem szólalt a csengő, majd egy hang közölte:
- Még 6 óra a zárásig.
Ekkor többen, aggodalommal az arcukon, sietni kezdtek, mert úgy vélték, már nem járhatják be az egész teret a kijelölt időig és lemaradnak a legnagyobb üzletről. Érdekelni kezdett engem, hogy mit lehet itt vásárolni, így hát megkérdeztem az egyik kapuőrtől.
- Életet, mi mást – válaszolta, és közben úgy bámult rám, mintha a holdról jöttem volna.
- Milyen életet? – kérdeztem tovább.
- Hát, amilyet magának szeretne – és láttam a megrökönyödést a szemében.
No, meg amilyen jut.
- Ezt meg hogy érti? – kérdeztem tovább.
- Nézze, mindenki jobb életet szeretne magának, és rohan, hogy hátha megtalálja.                     De ezen a piacon csak egyszer lehet vásárolni, azt is csak addig, amíg be nem zár.
Az üzlet, ha megköttetett végleges és nem lehet visszacsinálni, ezért az emberek szeretnék jól meggondolni, mielőtt döntenek.
- Értem. És mivel fizetnek azért, amit leginkább szeretnének?
- Hát, természetesen a sajátjukkal. Életért élet jár cserébe.
- Ó, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben – bámészkodtam tovább.
És mondja, ha nem zavarom, köttetnek itt sikeres üzletek?
- Tudja, nagyon régóta itt vagyok és sok mindent láttam már – fordult hozzám csodálkozva, amit eleinte nem értettem. Majd folytatta:
- Először mindenki azt gondolta, hogy sikeres volt a csere. Aztán később mindannyian rájönnek a csalásra. Mert itt mindenki csal, mert mindenkinek van takargatni valója, de azt senki sem teszi ki a kirakatba. Igyekeznek eltitkolni, másnak beállítani magukat, mint amik.
- Mondjon egy példát, hogy értsem! – kértem.
- Például aki akaratos, úgy állítja be magát, mint aki eltökélt. Aki okoskodó, bölcsnek mondja magát. A szegény lelki értékeit hangsúlyozza, de takargatja benső irigységét a nála jobbsorsúak iránt. A gazdag meg jótékonykodásával leplezi hivalkodását és még sorolhatnám.
- Így valóban nehéz. De nem lehet válogatni? Tudja, hogy ebből csak ezt kérem, abból meg csak azt?
- Ha így lenne, nagyon sokan pórul járnának, mert végül mi maradna nekik. Nem, itt mindenki teljes csomagban kapja meg, amit akar, annak jó és rossz oldalával együtt.
A siker mellé sokszor magányosság jár. A törekvők barátaikat veszítik.
Ami kívülről szép életnek látszik, az sok esetben belülről romlott. De mondja, maga miért nem siet? Nem akar jó üzletet kötni?
- Ó, nem. Én csak nézelődöm – fészkelődtem egy kicsit, megértve előbbi csodálkozását. – Mi van, ha én nem akarok életet cserélni?
- Azt nem lehet.
Döbbenten hallgattam:
- Miért?
- Aki belépett a piac területére, annak cserélnie kell. Ez a törvény.
- De itt szinte lehetetlen jó üzletet kötni! – csattantam fel ijedten haragomban. Mondja! – fogtam kérlelőre a dolgot – Nem tudna valami jót ajánlani? Legalább egy becsületes eladót mondjon nekem, kérem!
- Hát - vakarta a fejét –, na jó, legyen. Ajánlhatok magának valakit, de úgysem fog hinni nekem.
- Miért? – kérdeztem döbbenten.
- Mert ő kínálja itt a legjobb életet mindenki számára, de nem kér cserébe semmit.
Ad boldogságot, örömöt, barátokat, reményt. Igaz, nem ad nagy gazdagságot, hatalmat,
 de ad teljes életet.
- Ez nagyszerű, és mondja, valóban ingyen kínálja mindezt? – kérdeztem gyanakodva.
- Igen. Azt mondja, ő megfizette már az árát.
- Engem érdekel – mondtam lelkesen. – Mondja, kit keressek! Hogy hívják ezt a kereskedőt? - Jézus. Csak így: Jézus.

-------------------------------

Tiszta lappal


„Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg és éljetek!” Ezékiel könyve 18:32

Pedig te azt remélted, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző. Könnyebb, de legalábbis több örömmel teli, mint amit tavaly magad mögött hagytál. És ismét csalódtál, mert a kocka nem úgy fordult, és most már alig mersz remélni. 

Istennel hadilábon, éppen fegyverszünetben. Egy sortűznyi kérdéstől kifáradva keresed a kapaszkodót. És keresed mégis Őt, aki átsegítene a két év közt tátongó szakadékon, a lezáratlan fejezeteken, a megválaszolatlan élet-kérdéseken, és erőt adna, hogy számot vess a mögötted álló idővel. 
Nem tudom, milyen lesz a jövőre, barátom. Nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, csak azt, hogy Isten veled lesz. Ő nem akar rosszat neked. Nem azért szurkol, hogy a végén elbukj, hanem igyekszik mindent úgy alakítani, hogy te élhess örökké. Arra vár, hogy végre igazán megtérj Hozzá. Hogy elengedd a téves elképzeléseket, és hagyd, hogy Önmaga lehessen a te életedben. Hagyd, hogy megmutassa igazi lényét, valóját, és életet adhasson megfáradt lelkednek. –„ Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.”—Ján-10:10/b
Emeled fel a fejed, és nézz reménnyel telve előre! Hidd: akármi is jön a kérdőjelen túl, Vele akkor is boldogabb lesz az új éved!

2016. augusztus 16., kedd



Gyönyörűség és kívánságok.
"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!"  (Zsolt 37,4)
Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak "otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve. Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.

----------------------------------------
Megőriz és tökéletessé tesz
"Hű az, aki elhív erre titeket; és Ő meg is cselekszi azt" (1Tesz 5,24)
Mit cselekszik meg? Mindenestől megszentel minket. Olvasd el az előző verset! Addig folytatja a megtisztítás művét rajtunk, míg teljes egészében tökéletesek nem leszünk. Feddhetetlenül megőrzi szellemünket, lelkünket és testünket a mi Urunk, a Krisztus eljövetelére. Nem hagyja, hogy kiessünk a kegyelemből, s nem engedi, hogy a bűn uralma alá kerüljünk. Milyen nagy kegyelem ez! Minden okunk megvan arra, hogy áldjuk a nagy Adakozót kimondhatatlan ajándékáért.

Ki fogja ezt megcselekedni? Az Úr, aki elhívott minket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára, a bűn halálából a Krisztus Jézusban való örök életre. Csak Ő tudja ezt megtenni, egyedül csak a minden kegyelem Istene képes minket ilyen tökéletesen megtartani.

Miért cselekszi ezt meg? Mert hűséges - hű ígéretéhez, amelyben a hívők megszabadításáért kezeskedett. Hűséges Fiához, akinek jutalma az, hogy népét szeplőtelenül állítja majd Atyja elé. Hűséges az elhivatásunkkor bennünk elkezdett munkához. A szentek nem a maguk hűségére építenek, hanem Isten hűségében bíznak.

Jöjj, én lelkem, lásd, a ködös november nagyszerű ígérettel kezdődik. Legyen bár kint borús az idő, bennünk ragyogjon a napfény.

------------------------------------

Mai ige - „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9) Gyakran előfordul, hogy kezdetben arról álmodunk, hogy valami világrengető dolgot fogunk tenni, Pedig nem kell tenni semmit, csupán az Isten akaratát !!

Istennek a te életeddel is nagy tervei vannak.
Isten céllal teremtett minket, a maga képmására. Ugyanúgy, ahogy Isten születésétõl fogva kiválasztotta Ézsaiást (Ézsaiás 49,1), …-„ Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről….” és Pált (Galácia 1,15) …” De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,…”
egy adott célra, a te életedre nézve is meg van a terve.

----------------------------------
Ezékiel 34,15-16
Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten:
Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik.
A pénztáros.
Az egyik ABC-ben akartam venni valamit. Zárás előtt már csak egyetlen kassza volt nyitva. Hosszú sor toporgott, morgolódott előtte. Elibém préselődve szálegyenes, ápolt öregúr szorongott, kezében a drótkosárral, benne némi vacsorára valóval. A gyötrött arcú pénztárosnő úgy csapkodta a billentyűket, számolt, mint aki gépe csattogó alkatrésze. Fel sem pillantva, szögletesen, villámgyorsan, de láthatóan ereje végére érve lökdöste tovább a leblokkolt kosarakat.
Éppen az előttem álló úrét bökte arrébb, aki megszólalt (kemény szóra vártam):
- Milyen ügyes. Köszönöm. Aludjon jól ma – s kilépett a sorból.
A pénztárosnő felkapta a fejét. Hálás mosolyából már csak nekem jutott egy villanásnyi. Hirtelen megfiatalodott; a Gép helyett nő lett ismét. Gyökössy Endre: Mai példázatok

------------------------------------

Pál 1. levele Timóteushoz 3,14-16.

Van abban valami jó, hogy az első keresztyének nem ismerték a faxot, a telefont, az SMS-t (Facebook-ot, IWIW-t. ).. Ha nem tudtak találkozni, akkor a híreket küldöncök segítségével tudatták, de fontos esetekben az egész üzenetet levélben írták meg, és válogatott, megbízható munkatársaikkal küldték el őket. Drága mulatság volt ilyen levelet küldeni, ugyanakkor ezek alapvető tanítást tartalmaztak hitbeli vagy együttélési kérdésekre vonatkozóan. Így tudott a keresztyén hit megerősödni és elterjedni, noha az apostolok nem jutottak el mindenhova.
Még ma is haszonnal forgatjuk ezeket az írásokat. Mennyi áldás származik abból, hogy a szerzők egykor vették a fáradságot, hogy fontos meglátásaikat, a hit alapjait és az élet gyakorlati kérdéseire adott válaszaikat megfogalmazzák!
A Timóteushoz írt levél tartalma olyan fontos volt Pál számára, hogy papírra vetette, noha remélte, hogy hamarosan személyesen is eljut fiatal munkatársához. Az "üzenet" ugyanis nem tűrt halasztást, hisz vigasztalást, erősítést és útmutatást tartalmaz. Pál közben a hit titokzatos tartalmát (16.) is megfogalmazza. Ezt a szöveget a gyülekezet tagjai hitük megerősítésére énekelték is

------------------------------------------------





SZŐLŐBEN. János ev. 15: 1-6.-- Jn 15,1-6
"Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves.
A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek.
Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására.
Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem
Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek
Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

Itt mindig vágni kell. . .
Már az oltáskor vesszőt és szemet.
Az ültetéskor hajtást, gyökeret.
És évről évre minden venyigét,
Burjánzó lombot, gyomos föld rögét.
Itt minden éles: fűrész, kapa, kés.
Szívós harc ez a szőlőmívelés.
Hogy végül szép és bő termés legyen.
Mennyi vágás! De mind értelmesen.

Míg ásom, metszem és nyesegetem,
Reád gondolok, Atyám, Istenem.
De sokszor vágsz, égi Szőlőmíves!
Ez testemnek soha nem kellemes.
De Szent Lelked újjászült engemet.
Kezdem érteni a vágást, a sebet,
Te vaktában soha nem dolgozol.
Mint bölcs gazda, azon munkálkodol,
Hogy Kriszusban beoltott életem
Ne burjánzó -, gyümölcstermő legyen.
Győri József.                                                                                                                                                  --------------------------

HAGYJ BÉKÉT NÉKI...!

„Hagyj békét néki még ez esztendőben!“
- szólt az Úr, s meghagyott.
Rendelkezett az Úr Isten felőlem.
Most itt vagyok.
Teremni vágyom, meghálálni minden
élő vizet,
s dicsérni Jézust ért gyümölcseimben,
hiszen hiszek.
Füle Lajos

----------------------------


FIATAL ÉS VÉN NAPRAFORGÓK.

Hetykén a Napba néznek, fiatalok,
Duzzad bennük az élet; visszaragyog ifjúságuk az égre,
fénylő sárga a kékre.

Állnak, alig emelve csak fejüket barnán, magokkal telve
az öregek, adósai a Napnak,
s fő-hajtva - úgy maradnak. Füle Lajos.
--------------------------------------

AZ ÚR JÉZUS FÁI .
Ott a kedves őszi napsugárba kint,
Gyümölcstől hajol meg a fák ága mind.

Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik.
Hű kertészünk szíve úgy örül nékik.

Az Úr Jézus fái emberéletek.
Én is az ő kedves fája lehetek.

Kertjébe fogadta kicsiny életem,
S csupán egy a vágya az óta nekem:

Hogyha majd megérint ősz hideg szele,
állhassak előtte gyümölccsel tele. Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------------------

ÓHAJOM.

Szeretném, ha nagy fa lennék a kertedben, Istenem,
ágaimmal, betakarnám aki fáradt, védtelen.

Világítani szeretnék a sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől talán meg is menthetem.

Ha neked szolgálok, Uram, célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni segíts engem, Istenem.
Stefura Erzsébet
------------------------------------------------------------
Mindenütt csak Jézussal, bizton lehetek,
Ahol Jézus van jelen, ott nem félhetek.
De ahol Ő nincs velem, nincs ott örömem,
Véle járva mindig boldog a szívem.
Refrén:
Mindenütt csak Jézust Követem szüntelen, szüntele.
Jézus vezet folyton, Üdvöt ad nekem.
2. Bárhol is csak Jézussal, nem vagyok szegény,
Emberhűség elmúlik, Ő marad enyém.
Tengeren vagy szárazon, puszta földön át,
Keze őriz engem, békességet ád. Refr.
3. Mindenütt csak Jézussal, nyugton alszom el,
Rémítő, sötét homály vonulhat közel.
Karja biztos védelem, hogyha jő az éj,
Véle fáradt lelkem otthonába ér. Refr.
----------------------------------
Mióta lelkem szabad lett, E földön érzem a mennyet,
Ha bánat ér, vagy fájdalom, Tudom, velem van Jézusom.
Refrén:
A bűntől már szabad vagyok, Új élet fénye rám ragyog,
Legyek bár földön, tengeren, Jézussal már itt van a menny.
2. Oly messze volt tőlem a menny, Míg Jézust én nem ismertem,
Most már itt él a szívemben, Ez nékem oly nagy kegyelem. Refr.
3. Nem árthat nékem semmi sem A völgyben lenn, vagy a hegyen.
Gazdagságban vagy szükségben, Jézus itt van mindig velem. Refr.

------------------------------
Ó, mint örül a lelkem, hogy hű Barátra lelt,
Ki folyton gondol énreám és engem hőn szeret!
Ő pásztorom, áld, gazdagít, megvéd, vezet, így baj nem ér.
Egy úton járunk immár, az Úr és én.
2. Ha próba, vagy gond rám tör, és fogyna tán hitem,
Ő nyújtja jobbját, fölemel, és békét ád nekem.
Ha kérdezem, Ő válaszol, s én azt teszem, mit tőlem kér,
Így járunk együtt immár az Úr és én.
----------------------------------

Óráról órára elmélkedem,
Életben, halálban Jézus velem.
Őreá várok, átadom magam,
Minden órában enyém hű Uram.
Refrén: Minden órában, csak Benne nyugszom,
Életerőt nyújt Ő nékem, tudom.
Őreá várok, átadom magam,
Minden órában velem van Uram.
2. Jézusnál szűnik a könny, fájdalom,
Szívét megérinti a sóhajom.
Ha hívom, meghallja esdő szavam,
Minden órában enyhet ad Uram. Refr.
3. Kísértés, próba közt sosem hagy el,
Bánatban vigasztal és felemel.
Bűneim terhét leveszi rólam,
Minden órában gondoz hű Uram. Refr.
4. Igazság szép napja felém ragyog:
Jézus küzd értem, és Ő győzni fog.
Veszélyben oltalmam, erős váram,
Minden órában megvéd hű Uram. Refr.



Hívó harang.
Hív a harang hangos szóval -
Isten ellát minden jóval.
Tanítása csodálatos,
Te is legyél alázatos.
Mindig kérjed segítségül -
A mi lelkünk Véle épül.
Ha követjük, el nem veszünk -
Róla hittel vallást teszünk.
Élted az Úr egyengeti -
Származásod meg nem veti.
Ki bezárta a szívébe,
Megáldatik annak léte.
Bárhol is jársz, gondja van rád,
Epekedve szóljon imád!
Hálád legyen lankadatlan -
Boldog vagy te, mert veled van!

---------------------------------------
FEHÉR RUHÁBAN.
Kivételes nagy kegyelem,
Az élet sáros mocsarában
Megtarttatni hűségesen
Hófehérszínű, szép ruhában!
Átvergődni mocsoktalan
S úgy lépni fel az Úr elébe.
Tiszta ruhában, zajtalan
Beolvadni a csendességbe.
Itt minden lárma, vad zsivaj
Csak megriaszt, de el nem kábít,
Mert nincsen olyan földi zaj,
Mi eljuthatna a halálig,
Mi átjutna az életen
Mely tündöklőn és hófehéren
Most indul át a végeken
S az Úr elébe megyen éppen.
Fehér ruhát ad ránk az Úr,
Úgy indít el a messzi pályán,
Jaj annak, kinek foltokat
Lát majd a fehér, szép ruháján.
Bármerre járj: el ne feledd,
Sorsodnak egy a hivatása:
Átmenni a világ felett
Hófehérszínű, szép ruhába’!
Nincs ennél szentebb hivatás,
Nagyobb öröm, tisztább varázslat.
Magasztos, égi hitvallás:
Megőrizni fehér ruhádat,
Megőrizni a szívedet,
Hogy méltó légy az égi fényhez,
Mikor majd Isten bevezet
A királyhoz, a Vőlegényhez.
Kivételes nagy kegyelem
Az élet útvesztő telében
Megtarttatni jó melegen,
Megtisztult szívvel, és fehéren.
Uram, nem kérünk egyebet
Az élet sáros mocsarában,
Mint, hogy meglássunk Tégedet
Hófehérszínű, szép ruhában… Kárász Izabella

-------------------------------------------
UTOLSÓ MUNKÁS
A nap leszáll, és szőlőhegyek ormát
aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fent mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon –
mondtad, s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
s virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a hunyó napban,
aranyként csillan szürke hangya-testük,
már készülődnek lassanként haza. –
Egy óra még, és itt van a sötét.
Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,
mily félelmes vagy, mily irtózatos,
még annak is, ki dolgozott napestig,
hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
és elhagyott a délelőtt s a dél.
S kit a hanyatló Nap is így talál:
hivalkodva és haszontalanul.
Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet.
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
és így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra –
most itt állok a szőlőhegy tövén,
napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.
Ezt az utolsó órát add nekem! Reményik Sándor

-----------------------------------------
HA SZÁMBAVETTED…
Ha számba vetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egy pár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sújt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet.
Mely indult jóakarat ösvényén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz.
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –
És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egy pár miatyánkot.
(Tarts őszinte, mély bűnbánatot!!) Reményik Sándor
(utolsó sor: Borzási Sándor)

--------------------------------------------

TEREMTÉL-E?

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet...
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
Füle Lajos
-----------------------------
KRISZTUS A SZŐLŐTŐ .

Én vagyok a szőlőtőke,
Atyám a műves.
Lemetsz minden vesszőt, amely
gyümölcstelen, üres.

Amelyik meg gyümölcsöt hoz,
megtisztítja szépen,
hogy még többet teremhessen,
mint amennyit régen.

Ti már tiszták vagytok ama
beszéd által, melyet
szóltam néktek mindarról mi
új embert nevelhet.

Maradjatok hát énbennem,
így én is bennetek,
mert gyümölcsöt nálam nélkül
sosem teremhettek.

Én vagyok a szőlőtőke,
ti a szőlővesszők:
hogyha bennem maradtok, csak
Úgy lehettek termők.

Ha valaki meg nem marad
bennem, az elszárad,
s tűzre vetik, mint levágott
száraz szőlőágat.

De ha bennem megmaradtok,
s bennetek beszédem,
bármit akartok megadom,
ha kéritek szépen.

Akkor fogják dicsérni majd
az én jó Atyámat,
ha sok gyümölcse lesz minden
igaz tanítványnak.

Amiképpen az én Atyám
nagyon szeret engem,
akképpen én is titeket:
maradjatok ebben!

Ezeket beszéltem néktek,
hogy így maradjon
bennetek az én örömem:
új parancsolatom.

Ti vagytok a barátaim,
ha szent parancsomat
megtartjátok, mert a példa
másokra is kihat.

Azért életem áldozom
ki barátom nékem,
ennél nagyobb szeretet nincs
földön és az égen.

Próbáljátok ti is egymást
ekképpen szeretni,
s múló földi életetek
nem fog kárba veszni!

Ilyeneket mondott Jézus,
s még mennyi szép Igét!
Tartsuk meg, és megvalósul
mindaz, amit ígért!
Balog Miklós