Teljes Írása, Istentől ihletett, és hasznos hogy az igazságra tanítson és ráébresszen az életünkben levő rosszra. Kijavít, amikor hibázunk és megtanít a jóra. Isten felhasználja a népe felkészítésére és felszerelésére, hogy jó cselekedeteink legyenek." (2Tim 3,16-17 NLT)

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy melyik a legjobb bibliafordítás. A válaszom: az ha lefordítod a saját életedre! Erről szól a bibliatanulmányozás. Ha nem fordítod le Isten Igéjét a saját életedre, akkor nem úgy tanulmányozod a Bibliát, ahogy azt Isten szánta.

Isten azért adta nekünk a Bibliát, hogy átformáljon, nem csak hogy informáljon! Nagyobb szívet, és nem nagyobb fejet kellene eredményezzen. Jakab levelében arra tanít, hogy ,,Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1,22)

Vagyis Isten azt szeretné, hogy a hitünk cselekedetekké váljon.

A 2Tim 3,16-17-ben még érthetőbben mondja el Isten a célját a Bibliával: ,,A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos hogy az igazságra tanítson és ráébresszen az életünkben levő rosszra. Kijavít, amikor hibázunk és megtanít a jóra. Isten felhasználja a népe felkészítésére és felszerelésére, hogy jó cselekedeteink legyenek." (2Tim 3,16-17 NLT)

A Bibliának nem csak az a célja, hogy rávilágítson az életünkben levő rosszra és megmutassa, hogy hogyan kellene éljünk. Isten azért adta az Igéjét, hogy gyökerestől megváltoztassa az életünket.

A Biblia különféleképpen jellemzi magát. Például a Biblia kalapács, kard és szike. Ezek a szerszámok mind gyökeres változást képesek hozni. Isten szándéka a Bibliával, hogy teljesen megváltoztassa az életünket.

Más helyen a Biblia Isten igazságát a tejhez, vízhez, kenyérhez és húshoz hasonlítja. Mi a közös mindezekben? Ha nem eszel rendszeresen ezekből, akkor meghalsz. Soha nem volt Isten terve az, hogy a Biblia nélkül éljünk.

A Biblia életünk legalapvetőbb eleme, mert élet származik belőle. Sőt, a Biblia úgy beszél Jézusról, mint Isten Szaváról. A János 1,14-ben ezt olvassuk: ,,Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Isten az élő szót, Jézust adta neked, hogy Ő legyen a hited szerzője és befejezője; és adta az írott szót, a Szentírást, hogy felkészítsen arra, hogy megéld a hitedet

Egy őszinte, egyenes ember

Mind e mai napig állok. (Cselekedetek 26, 22)

Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt. De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentő segítségének. Mióta állt ilyen erősen az apostol? Amióta az Úr Jézus előtt a földre hullt és összetört előtte. ,,Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr előtt. Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erősen áll. Erősen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján. Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a főpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket. Erősen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. ,,Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."

De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett. Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kősziklájára vethet alapot. Így erősen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végződik. A világ emberei kifelé erősnek, következetesnek mutatkoznak, belül mindig ingatagok.

Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek. Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát. De előbb Krisztusnak kellene elesni, mielőtt elesne az, aki reá épít. A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél. Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el. Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia előtt és nem vetik ki, mint salakot.

Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erőnkre! A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan. Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény. Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Ő Igéje. Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: ,,Mind e mai napig állok!"

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

Több keresztyén embertől hallottam már, hogy szereti-e földi életet.
Én azonban abba a kategóriába tartozom, aki nem szeret-e Földön élni!
Lehet épp Te is olyan vagy, aki valami jobb után vágyódik!
Valami olyan után, amit itt nem kaphat meg.
Számomra ez a:  - tisztaság (fehér ruha)  - igazság  - békesség  - Szentlélekben való öröm
Azonban amíg élünk ezen a Földön, törekedjünk az Isten szerint való
értékes és hasznos életre. Ne a hiábavalóságokat hajszoljuk, hanem  gyűjtsünk maradandó kincseket.
Az Úr áldjon meg Téged

Bölcs Salamonnak példabeszédei

Salamon 1:23-33
Megháborítja az ő házát, aki követi a telhetetlenséget, aki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az. Az igaznak elméje meggondolja mit szóljon, az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt. Messze van az Úr az istentelenektől, az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja. A munkálkodó lelke magának munkálkodik, mert az ő szája kényszeríti őt. Aki figyelmez az igére, jót nyer és aki bízik az Úrban, oh mely boldog az. Péld. 16:20,26 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja. Péld. 16:25 Jobb a hosszútűrő az erősnél és aki uralkodik a maga indulatján, annál aki várost vesz meg. Péld. 15:32 Utálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlen. Péld. 16:5 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. Péld. 16:6 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. Péld. 16:7 A haszontalan ember gonoszt ás ki és az ő ajkain mintegy égő tűz van. Péld. 16:27 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót és aki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba. Péld. 17:20 Aki megtartóztatja beszédet, az tudós ember és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú. Péld. 17:27 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van és amiképpen ki ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. Péld. 18:21 Igaza van annak, aki első a perben,mígnem első az ő peresfele és megvizsgálja őt. Péld. 18:17 Sok gondolat van az ember elméjében, de csak az Úrnak tanácsa áll meg. Péld. 19:21 A halló fűlet és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt. Péld 20:12 Aki bedugja fűlét a szegény kiáltására, ő is kiált, de meg nem hallgattatik. Péld. 21:13 Nincs bölcsesség, nincs értelem és nincs tanács az Úr ellen. Péld. 21:30 Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében légy egész napon. Péld. 23:17 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj, ez ilyen testi eszességedtől szűnjél meg. Péld. 23:4 Avagy a te szemeidet veted e arra?holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű és az ég felé elrepül. Péld. 23:5 Ne egyél az irigy szeműnek étkéből és ne kívánd az ő csemegéit. Péld. 23:6 Mert mint aki számítgatja a falatot magában, olyan ő:egyél és igyál, azt mondja te neked, de azért nem jó akarattal van tehozzád. Péld. 23:7 A te falatodat amelyet megettél, kihányod és a te ékes beszédeidet csak hiába vesztegeted. Péld. 23:8 A bolondnak hallására ne szólj, mert megutálja a te beszédeinek bölcsességét. Péld. 23:9 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. Péld. 16:19 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába, hogy be ne gyűlöljön téged. Péld. 25:17 Mint megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, aki a gonosz előtt ingadozik. Péld. 25:26 Ostor a lónak, fék a szamárnak és vessző a bolondok hátának. Péld. 26:3 Aki elfedezni az ő vétkeit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. Péld. 28:13 Aki jár tökéletesen megtarttatik, aki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik. Péld. 28:18 Aki bízik magában bolond az, aki pedig jár bölcsen megszabadul. Péld. 28:26 Aki ad a szegénynek, nem lesz neki szüksége, aki pedig elrejti szemét, megsokkasulnak rajta az átkok. Péld. 28:27 A gonosz ember vétkében tőr van, az igaz pedig énekel és vígad. Péld. 29:6 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét, az istentelen pedig nem tudja megérteni. Péld. 29:7 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugalom. Péld. 29:9 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak, mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. Péld. 29:13 - Láttál-e embert, aki elsieti beszédét? A balgának több a reménye, mint neki! 29:20 Iszonyat az igazaknak e hamis ember és iszonyat az istenteleneknek az igaz úton járó. Péld. 29:

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl..

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy tovább - indulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek
- mondja magában.
De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb! sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
Hiányzik a lefűrészelt darabja.
Mit tettem! kiált kétségbeesetten.
Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

Rálépek én is! Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts! Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!

Kemény a harc nehéz a kereszt terhe,
Nem bírom már!
- Sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.   (ismeretlen szerző

--------------------------------------------------------------------------------

A jó öreg kút csendesen ontja vizét,
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.

Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!

Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok SZERETETET!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.  (ismeretlen szerző) 

-------------------------------------------------------------------

            Erőt kértem az Úrtól,
s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.
Bátorságot kértem,
és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
- és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.
Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem   
volt.
Imádságom meghallgatásra talált.

(a szerzője ismeretlen)  

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte:
Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak
kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz
hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy
gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret
engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

(szerzője ismeretlen) 

------------------------------------------------------------------

Szeress... (szerző ismeretlen) 

Életem ott van Isten tenyerén,
azért nem félek én, azért van az, hogy
bármi fáj nekem, mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
hitem fel nem adom. Rám törhet vadul
ezer baj veszély, Isten így szól: ne félj!
Miért és mitől is  félhetnék én az
Isten tenyerén?!

-----------------------------------------------------------------

Amikor az emberek
mogorván befelé fordulnak,
próbáld megnyitni őket.
Ha félreértik tetted és szavad,
próbáld megérteni őket.

Ha jót teszel velük,
s mégis rossz szándékod hiszik,
akkor se haragudj rájuk,
hiszen a szívek
éppúgy másként éreznek,
ahogy a szemek másképp látnak.

Mivel a szemek
nem egyformán tűrik a fényt,
a száj sem mozdulatlan mindig:
a szó, miként a dárda,
sokszor a szív mélyére hatol.
Csillapítsd a haragvó indulatot
nyugtató simogatással,
a szavakat hallgatással.

(szerző ismeretlen) 

Az olyan vallás, amelynek uralma nem terjed ki az ember szívére, nem vallás, hanem vallásos máz.

A rövid imák éppen elég hosszúak.

Az érző szív legnagyobb öröme mások boldogítása.

Az olyan vallás, amely nem uralja a szívet, nem lehet hosszú életű.

Aki sokat beszél, sokat hazudik! Ha az emberek mindig csak igazat mondanának, a világ is megváltozna.

Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

Zsoltárok 25, 20 - Károly ford.

---------------------------------------------------------------------

                                      

Az igazi jámborság nem tűr gonosz indulatot.

A hit az értelem cselekménye, de a szívnek is van benne része.

Aki vágyódik a megigazulás után, már majdnem elérte.

Az érett hitnek már nincs szüksége bizonyítékokra és jelekre,
ilyenkor már rendíthetetlenül hisz az ember.

Az eszesség lehet kiváló erény, de szolgálhatja a legaljasabb ösztönöket is.

Utálatosak az Úr előtt a gonosz gondolatok, de tiszták a kedves szavak.

Példabeszédek 15, 26 - Új ford.

------------------------------------------------------

Jobb Krisztus páciensének lenni, mint a teológia doktorának.

A polgári szabadság értékes, a vallási szabadság becses, de a lelki szabadság felbecsülhetetlen.

Ne kövess el szellemi öngyilkosságot agyafúrt szőrszálhasogatásoddal!

Ha minden más bizonytalan is, egy dolog bizonyos: Isten gondot visel gyermekeire.

A hit a világ legegyszerűbb dolga, de talán éppen ez az egyszerűsége teszi azt, hogy oly nehéz megmagyarázni.

Mert nincs elrejtve semmi, ami nyilvánvalóvá ne lenne, nincs semmi titok, ami napfényre ne kerülne. Márk 4, 22 - Vida ford.

--------------------------------------------------------------------

Az olyan vallás, amelynek uralma nem terjed ki az ember szívére, nem vallás, hanem vallásos máz.

A rövid imák éppen elég hosszúak.

Az érző szív legnagyobb öröme mások boldogítása.

Az olyan vallás, amely nem uralja a szívet, nem lehet hosszú életű.

Aki sokat beszél, sokat hazudik! Ha az emberek mindig csak igazat mondanának, a világ is megváltozna.

Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

Zsoltárok 25, 20 - Károly ford.

---------------------------------------------------------------------

"Az éjszaka múlik."

(Róm.13:12)

A keresztények az első században buzgón várták Jézus visszatérését. Sokaknak, ha nem mindenkinek, a küzdelem a gonosz erőivel szemben olyan volt, mint egy szenvedéssel teli éjszaka. Pál a Rómában élő keresztényeknek írta ezeket a bátorító szavakat, hogy az "éjszaka már múlik."

Napjaink a sötétség sokkal nagyobb, mint valaha volt. A bűn egyre sokasodik és a gonoszok sok ember fölött zsarnokoskodnak. Semmi másban nincs remény, csak Krisztus evangéliumában. Jézus visszatérésének közel kell lennie.

Fontos, hogy Jézus követői végre felébredjenek az álomból, amibe olyan sokan elmerültek.                              A lehetőség ideje ma van és nem holnap. Vessük le azért a sötétség cselekedeteit és vegyük magunkra a világosság fegyvereit! (Efézus 6 :13-17.)

Forrás:

Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról

ITM Kiadó

--------------------------------------------------------------

A Teremtő bölcsessége.

"Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal." Zsoltár 104:24.

Önkéntelenül az alábbi ének jutott eszembe, amikor a fenti Igét olvastam

Nagy Istenem, ha nézem a világot, Melyet teremtett szent "legyen!" szavad.
Ha itt a földön millió lényt látok, Kiket igazgatsz, táplálsz egymagad.

Refr: Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!
Szívem feléd ujjong örömtele: Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te!

Ha nézek föl,az ég dicső boltjára, Hol tündököl csodás csillag sereg,
Hol pompás két aranyhajóként járva,  A nap s a hold az űrben fönt lebeg.

Uram Igédben, hogyha megtalállak, Ha látom ott kegyelmes tetteid.
Választott néped, amint egyre áldod, Türelmesen viselve bűneit.

Ha Jézust látom, itt a földön járva, Alázatos, türelmes szolgaként,
Látom, hogy áldást áraszt a világra,S kereszthalálra adja életét. Refr:

"Féld Istent és tarts meg parancsolatait."

(Préd. 12:13)

Ez Salamon következtetése az élet nagy kérdésében a Prédikátor könyve alapján. Mint aki más utakat is kipróbált korábban, valószínűleg nem először jut erre a következtetésre.

Kettős elvárás ez, az elsőből fakad a második. Ha szentnek tartod az Urat, akkor kutatod parancsolatait, és teljesíted is azokat. Ha nem tartod meg parancsolatait, ez azt jelzi, hogy nem tiszteled őt. A zsoltáríró éppen emiatt kesereg: "nem félik az Urat."

Salamon rövid következtetése az élet titkát fedi fel. Isten eljön értünk oda, ahol mi vagyunk, Fia Jézus, és a Szentlélek szolgálata által. Parancsolatai mindegyikünkre vonatkoznak, bárki is lennénk.

Forrás:

Igazgyöngyök - A hit ösvényén

ITM Kiadó

------------------------------------------------------------------------

Pecznyík Pál
Gyémánt és kavics

Jézus - mint ragyogó gyémánt - úgy jött közénk le a földre,
mert itt hevert bűn-por alatt, Isten minden drágagyöngye.

Szürke kavicsok közt feltűnt Jézus, mint ragyogó gyémánt,
lemosni a bűn-port róluk,Ő mégis sok bántást élt ált.

Istennek itt minden lélek,mérhetetlen drágagyöngye,
Lázár sötét sírja fölött,ezért hullott Jézus könnye.

Golgotán szent okkal hullott Megváltónknak drága vére,
dicsőséges új világnak,sokmillió gyöngyszemére!

Igazgyöngyök nem hiába  kapták Isten arca mását,
megtisztítva tükrözhetik, Jézus gyémántragyogását!

Ős Bolygónkon bár minél több szürke kavics, gyöngyé válna,
mert úgy, Isten trónja előtt,fehér fény-ruhában állna.

Hisszük, hogy az új földön már szürke kavics élet, nem lesz,
megváltottak új éneke zengve szállhat, fel Istenhez!

Celldömölk, 2011. I. 10. 
----------------------

 

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát.

A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,

Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat:

Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled.

Nem csoda ez? - s hogy tükröződni Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

---------------------------------------

E. Isenhouer: Add tovább!

Ha van valami, ami jó,  Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:  Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,  De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,  Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!  Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly  Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,  Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,  Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ne légy önző a szívedben,  De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,  Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,  S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,  Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Az értetlenség falán túl. Jn 16,12–15 A Biblia üzenete A mai evangélium részlet Jézus búcsúbeszédéből. Ahhoz, hogy megérinthessen bennünket ennek az evangéliumnak az örömüzenete, fel kell idéznünk az utolsó vacsora, az elárultatás éjszakájának drámai légkörét. A tanítványokat félelem fogja el. Magukra maradnak? Mindennek vége? Péter rettegve kérdi: „Uram, hová mégy?" (Jn 13,36). Azt mondta neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felelt neki Jézus: Ahova megyek, nem követhetsz most engem; később követni fogsz.”.                                                                                                          Jézus válasza számukra nem érthető, nem is megnyugtató. Azt mondja, hogy hazamegy.                                  Hová haza? És miért? Eddig mindig a nyomában voltak, vele lehettek, most meg egyszerre azt mondja, hogy ahová én megyek, oda most nem jöhettek. Hogyhogy? Jézus képtelen lebontani az értetlenség falát. Dialógusuk zsákutcába jut, amikor Jézus kijelenti, hogy „ahová megyek, oda tudjátok az utat", Tamás pedig tagadón rávágja: „Uram, nem tudjuk, hová mégy. Hogyan ismerhetnénk hát az utat?"  Olyan reménytelennek tűnik ez a párbeszéd. Mégsem szakad félbe. Miért nem? Jézus miben reménykedik? Az igazság Lelkében, akit ő kér majd a tanítványainak az Atyától.    És akit az Atya az ő nevében küld majd és ad. Az igazság Lelke majd emlékezetükbe idézi a tanítást, megérleli a tanítványokban annak megértését, otthonossá teszi őket az igazságban    (Jn 14,16.17.26; 16,13)                                                                                                                                                                          Jézus nem adja fel. Tamás kérdésére válaszul kitárja szívének mélységét és magasságát:.    „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam"   (Jn 14,6). Mit jelent ez a mondat? A héber irodalom jellegzetes stíluseszköze a paralelizmus (gondolatpárhuzam), melyben a felsorolás tagjai (út, igazság, élet) egymást értelmezik. Ebben a hármas paralelizmusban az útról megtudjuk, hogy igazság és élet. Miként? A görög aleteia, igazságnak fordított szónak az elsődleges jelentése az, hogy valóság, lehetne úgy is fordítani, hogy való-igaz-ság. Jézus valóigazsága az Atya. Ő – szó szerint – az örökké valóság. Ő Jézus szívének az Egyetlene, minden más csak miatta és érte fontos. Jézus nem az Atya valóságán kívüli út, hanem az Atyában van, ahogy az Atya is őbenne, (Jn 14,11;11,30). Ez az egység élteti: „Én az Atya által élek" (Jn 6,57). Jézus úgy út, hogy „az igazság és az élet".    Hogyan lehet Jézus számunkra az út? A Szentlélek által, aki az igazság Lelke (Jn 16,13), és az élet Lelke (Jel 11,11). Jézus és a Szentlélek kapcsolatát Szent János már a szavak szintjén megvilágítja. Jézus az út, aki igazság és élet. Az út szó görög megfelelője a hodosz. Jézus a hodosz. Az igazság Lelke pedig az, aki hodegészei (Jn 16,13), az úton vezet, ő a hodégosz, az úti vezető. Hová, merre vezet az igazság Lelke? Merészebben kell kérdezni: Hol vezet az igazság Lelke? Ott, ahol az út van, ahol Jézus van, az Atya valóságában, az igazságban. Szó szerinti fordításban ezt olvassuk az igazság Lelkéről: „Amikor eljön ő, az igazság Lelke, útmutatótok (úti vezetőtök) lesz a teljes igazságban" (Jn 16,13).                                                                                                                                                                    Úti vezetőre persze csak azoknak van szükségük, akiket vonzanak a magasságok, akik a Magasságbeli hívására útnak indulnak a maguk keskeny ösvényén, vállalva a meredek utat, föl, egészen a legvégső magaslatig, a Golgotáig.

Minden mi él.
Refr.:
Minden mi él, csak téged hirdet,
Minden dicsér, mert mind a műved.
Azzal hogy él, ezt zengi Néked:
Dicsérlek én, dicsérlek Téged!
Dicsér az ég, nap, hold és csillagok,
Fény és sötét, nap, éj és hajnalok.
Dicsér a szél, felhő és hóvihar,
A víz, s a tűz megannyi tiszta dallal. Refr:
Dicsér a föld, dicséri szent Neved,
Mint jó anyánk, táplál, s ad eledelt.
Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék,
Tó és folyó, síkság és büszke bérc. Refr:
A nagy világ létével énekel,
Szavunkra vár, hogy hozzád megtérjen,
Dicsérjük hát, Királyunk nagy nevét,
Zenged velünk: Nagy Isten, áldott légy Refr:

Helyettem meghalt Ő.

Helyettem meghalt Ő,
elvette minden bűnöm.
Mond meg, ó mond ki volt Ő?
Meghalt a Golgotán,
függött egy keresztfán.
Jézus, Jézusnak hívják!

Fenn a mennyben.

Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád,
Aki Jézussal járt, s benne hisz,
Aranyból koronát, fehér égi ruhát,
Hárfa húrjait pengethetik.
Refr.:Igen, ott minden kész, igen ott minden kész,
Minden győztesnek jár örök rész.
Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,
Jézusért én is elnyerhetem.
Vígan lépkedünk színarany utcákon át,
Halljuk angyalok dicséretét,
Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,
Aki vért ontott bűneinkért. Refr.:
Élet forrása kínálja élő vizét,
Tiszta hűs vizét bőségesen.
Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,
Halál nem lesz ott, éjszaka sem. Refr.:
Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,
Ha Ő bennünket keblére von,
Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,
Nála béke vár és nyugalom. Refr.:


Boldogság, öröm.
Ha valaki látja az arcomat, ha valaki hallja a hangomat,
megtudja-e rólam, hogy Jézus él
s boldog-e az ember, ha szeretetben él?!
Refr.:Boldogság, öröm az életem,
akárhova megyek, kell, hogy vigyem.
//: Örömöm Jézus adta nekem,
hogy ne csak az enyém,
de mindenkié legyen! ://
Ha valaki nézi a két szemem, ha valaki fogja a két kezem,
megérzi-e bennem, hogy Jézus vár
s jó, hogyha az ember az ő útján jár?

Minél egyszerűbbek imáink, annál jobbak; az egyszerű és alázatos szavak a legtökéletesebben tükrözik gondolatainkat.

Aki hisz, az bizakodó, nyugodt, boldog és örvendező;
és ez előkészület a mennyhez.

Az igazság mindig világos, érthető,
csakhogy az emberek „jeleket és csodákat” várnak,
és ettől nem látják, ami pedig ott van előttük, egészen közel.
De mi ezt az egyszerű tényt minden lehetséges módon összekavarjuk,
és a sima útból labirintust csinálunk.

Kísértésbe esni még nem bűn. De a kísértésnek engedni már bűn.

A hit egyáltalán nem „vak”, mert a hit ismerettel kezdődik.

Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!

Zsoltárok 48, 15 - Károly ford.

A takarékos asszony többet ér a nagy jövedelműnél! Jó feleség és egészség a legnagyobb érték, amelyet az ember e földön kívánhat magának.

Azokat az evezőket kell használni, amelyek kéznél vannak, és azzal a széllel kell vitorlázni, amelyet Isten ad.

„Segíts magadon és Isten is megsegít” (?) Jézus azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni és senki másnál nem találnak segítséget.

Minél többet teszünk valakiért, annál jobban szeretjük az illetőt.

A büszke „én” nemzi a hitetlenséget.

Jézus meg ezt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei vagytok, Ábrahám tetteit teszitek; tényleg azonban megölni igyekeztek engem, engem, aki megmondtam nektek az igazságot, amit az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok tetteit teszitek.

János 8, 39b-41a - Csia ford.

Egyetlen csepp isteni helyeslés nagyobb dicsőség,
mint tengernyi dicséret az emberek részéről.

Isten azért dolgozik bennünk, hogy működjünk, és azért szerzett üdvösséget, hogy tevékenykedjünk.

Akik Jézus Krisztust szeretik, azokat elbűvölte személyisége, küldetése és szeretete, ezért nem tudnak mást tenni, mint hinni benne, annyira csodálják, tisztelik és szeretik.

Az imádság kulcsával kinyithatod a mennyet.

Vagy a bűneidtől kell megválnod, vagy az üdvösséged reménységétől.

Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyétek, hogy ÉN VAGYOK.

János 13, 19 - Egyszerű ford.

Jézus adta eledelünk Lk. 9,11b–17 .— „.A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szól nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyította.

A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.

Mert voltak ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.

És akképpen cselekednek, és leültették valamennyit.

Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegte; és adta a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

Ettek azért és megelégednek mindnyájan; és felszedték ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.”

   

A Biblia üzenete:
Krisztus szent Testének és Vérének főünnepén a szentírási olvasmányokban természetesen az utolsó vacsora leírása szerepel, hiszen ott alapította Jézus az utolsó vacsorát –az Úr vacsorát-,, vagy  másközösség szerint az Eukarisztiát, melyet az ő parancsa szerint és az ő emlékezetére végzünk kétezer éve mindennap, és fogunk is végezni a világ végéig. Minthogy Jézus életének ez az eseménye nagyon fontos volt tanítványai számára, négyszer is leírták a Bibliában: háromszor az evangéliumokban, egyszer pedig Szent Pál eső korintusi levelében.
E kenyérszaporítást is nagyon lényegesnek tartották Jézus tanítványai, ezért jegyezték fel négyszer is az evangéliumokban. Máté leírása szerint Jézus apostolaival együtt pihenni készült egy elhagyatott helyre, de sokan megtudták, hogy hova megy, és nagy tömeg gyűlt össze mindenfelől, hogy hallgassák őt. Jézusnak „megesett a szíve" a hatalmas tömegen, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj (Mt 6,34), és napnyugtáig oktatta őket.

---

Jézus azonban nemcsak az egybegyűlt emberek lelkével törődik, hanem szeretetében arra is van gondja, hogy testük számára táplálékot adjon. János evangéliuma mondja el, hogy a sok ezer emberre rúgó tömegben csak egy fiúnak volt öt árpakenyere és két hala. Talán azért hozott magával ennyi élelmet, hogy jó pénzen eladja az éhes tömegnek, de amikor Jézus elkéri tőle a kenyereket és halakat, jó szívvel azonnal odaadja. Jézus ez után következő ténykedését Lukács olyan szavakkal írja le, amelyek az olvasónak azonnal az utolsó vacsora eseményét juttatják eszébe: Jézus fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, áldást mondott, megtörte a kenyeret, és tanítványainak adta, hogy szétosszák az emberek között. Lukács írásaiban a „kenyértörés" szó az Eucharisztia végzését jelenti (ApCsel 2,42).                          A maradék összeszedését is azért emeli ki az evangélium, hogy ezzel az a régebbi előképére, a „mannára” történjen rejtett utalás: a Biblia szerint a sivatagban negyven évig vándorló Izrael népének az Úristen mindennap csodásan adományozott egy „manna" nevű eledelt.                                  Ez az eledel azonban olyan volt, hogy ha a szükségesnél többet szedtek belőle, másnapra megromlott.

A Jézus által az e világ pusztájában vándorló Isten népének adandó eledel nem ilyen romlandó, ellenkezőleg, maga a feltámadt Krisztus, és ezért az, aki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A Jézus által csodásan megszaporított kenyérrel az egész tömeg jóllakott. János evangéliuma szerint lelkesedésükben Jézust királlyá akarják tenni. Az ő királysága azonban nem e világból való. Elbocsátja tehát a tömeget, és egyedül visszavonul egy hegyre. Aztán folytatja útját, mely végül a Golgotára vezet: az Atya iránti engedelmes szeretetből életét odaadó Krisztus a kereszten mutatkozik meg mint a mindenség királya: Jézus végső szegénységében, megaláztatásában és odaadásában ragyog fel annak az Istennek végtelen dicsősége, aki maga a szeretet. Most is, minden szentáldozásban, Jézus adja a szeretet áldozataként önmagát nekünk, hogy általa éljünk.

Nincs hatásosabb gyógyszer az emberfélelemre, mint az istenfélelem.

Aki báránnyá lesz, hamarosan észreveszi, hogy még nem halt ki minden farkas.

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja.

Jézus Krisztus nem azért jött e világba, hogy az emberek között jóságot és igazságot keressen, hanem azért, hogy jóságot és igazságot hozzon, és megajándékozza vele azokat, akik sem nem jók, sem nem igazak.
Nem azért jött hozzánk, mert igazak vagyunk, hanem azért, hogy igazakká tegyen bennünket.

Aki hisz a keresztben, annak magára is kell vennie a keresztet.

Igen, nagyon kívánnotok kell ezt, mivel megízleltétek az Úr jóságát.

I. Péter 2, 3 - Egyszerű ford.

--------------------------------------------------------------------------------------

Ne reméld, hogy természeti embered önmagától bűnbánatra jut.
Az élő Úrra tekints, ha élni akarsz.

A kósza hír fél hazugság.

A hit nem gyakorlatiatlan álmodozás; mert mindent kockára tesz a kijelentés igazságáért.

A látható dolgok csak árnyképek, csakis a láthatatlan dolgok valóságosak.

Azok, akik nem hallgatnak felébredt lelkiismeretük szavára,
és megmaradnak bűneikben, azokat a következő alkalommal
nem olyan könnyű elgondolkoztatásra késztetni.

Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.

II. Péter 1, 17-18 - Új ford.

----------------------------------------------------------------------------------

Semmi sem vonzza annyira a mennyei Atyát gyermekéhez, mint a gyermek kiáltása.

A hitnek nem a nagysága, hanem az őszintesége számít.

Az evangélium üzenete mára szól, nem holnapra.
Mindenütt így mondja az Írás: Ma és most!

Ha az emberek legalább fele annyira engedelmeskednének Istennek, mint az állatok az embernek, igen kevés bűnünk volna.

Aki Jézusnak ellenáll, önmagának okoz kárt.

Sokan jöttek hozzá és ezt mondták, hogy János ugyan semmi csodajelt nem tett, de amit mondott János Őróla, mind való igaz volt és sokan hittek ott Őbenne.

János 10, 41-42 - Vida ford.

-----------------------------------------------------------------

 

Ha az ember egyszer világosan látná, hogy mi a bűn, akkor úgy menekülne tőle,
mint a mérges kígyótól és igazán örülne, hogy Jézus Krisztus megmentette tőle.

A mi időnket és Isten idejét nem ugyanazzal az órával mérik

A pénzt nem megkeresni, hanem azt okosan elkölteni a nehezebb.

Aki nem tudja, hogy meg akar-e tisztulni a bűntől,
ezzel már tisztátalan szívről tesz tanúbizonyságot.

Az evangélium a szeretet árja, a szeretet világmindensége – egyszóval csupa szeretet.

a miképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.

II. Péter 3, 15b-16 - Károly ford.

-------------------------------------------------------------------------------------

Elmélet vagy Gyakorlat ? 

Bizony nem mindegy erre a kérdésre a válasz. Úgy hiszem, sokan értenek ezzel egyet. Nem mindegy, hogy valaki milyen iskolába jár és hogy milyen tudással lép majd ki az „életbe”. Úgy tartják a már munkában lévő emberek, hogy a legtöbb oktatási intézménybe kevés időt fordítanak a tanulók elméleti tudását a gyakorlatba való beépítésével. Igaz, hogy a gyakorlat csak úgy lehet sikeres, ha meg van hozzá a megfelelő elméleti tudás is.
A kérdés ma felénk függetlenül a korosztálytól, hogy mi, akik az élet iskolájában járunk és egy a tanító mesterünk, mi mit sajátítunk el magunknak?
Jézus Krisztus az egyedüli Mester, aki az Ő igéjén keresztül megtanít minket mindenre, ami az élethez szükséges. Ő az, aki mindent megélt és példát hagyott nekünk a magaviseletben és a kitartásban. A Biblia, ami megörökítette a XXI. század emberének ezeket, a példákat.                   De a Biblia önmagában csak lapok gyűjteménye, mint bármely más könyv, csak elmélet. Lehet gyönyörködni benne és csodálkozni miken mentek keresztül személyek benne és Jézus. Lehet erősödni a biztató igék által. Lehet találni reményt, adó szavakat, megható történeteket, de ezek csak leírt betűk, semmi több, mint elmélet.
Mint ahogy az élet sem működik gyakorlat nélkül, úgy a hívő élet sem.
Hiába olvasunk öröm üzenetet, bíztatást, reményt, ha az életünk tele van csüggedéssel, aggodalommal, kilátástalansággal. Ha mi így érezzük magunkat, akkor mi van azokkal, akik kezében nincs semmi, ami reményt adjon.
Csodálkozunk, hogy az életünkbe nincsenek változások és áttörő csodák. Pont azért nincs, mert kedves barátom a te életedben a Biblia, még csak elméleti tudás.
Amint kilépsz a komfortzónádból, és abba hagyod az aggodalmat és megéled, amit olvasol az életed változni fog. Ha megéled, a következőket a nehéz pillanatokban minden változni fog.
„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk?  Vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja.” ( Máté 6. 31-34 )
Tudunk mi már sok mindent, sok igét, történetet. Engedjük akkor Istent, hogy megteremtse nekünk a helyzetet, ahol megpróbálhatjuk magunkat és meglátjuk, hogy mennyire volt elég eddig az elméleti tudás és meglátjuk, miben kell fejlődni.
Ne felejtsük el ebben az iskolában nincs közép osztályzat sem évismétlés.
Egy osztályzat 1 év. Egy élet. Kárhozat vagy Örök élet Istennel.

Az évnek még nincs vége. Van, akinek most kezdődött és van, aki már régen elkezdte járni. Bárhol tartasz most akár rajta vagy akár még előtte az élet nem játék. Tanulj sokat, majd éld meg a gyakorlatban! Érdemes végig csinálni. Az évzárón megismered Mestered és hatalmas ünnepség lesz, aminek soha nem lesz vége.  Légy részese

,,A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos hogy az igazságra tanítson és ráébresszen az életünkben levő rosszra. Kijavít, amikor hibázunk és megtanít a jóra. Isten felhasználja a népe felkészítésére és felszerelésére, hogy jó cselekedeteink legyenek." (2Tim 3,16-17 NLT)

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy melyik a legjobb bibliafordítás. A válaszom: az ha lefordítod a saját életedre! Erről szól a bibliatanulmányozás. Ha nem fordítod le Isten Igéjét a saját életedre, akkor nem úgy tanulmányozod a Bibliát, ahogy azt Isten szánta.

Isten azért adta nekünk a Bibliát, hogy átformáljon, nem csak hogy informáljon! Nagyobb szívet, és nem nagyobb fejet kellene eredményezzen. Jakab levelében arra tanít, hogy ,,Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1,22)

Vagyis Isten azt szeretné, hogy a hitünk cselekedetekké váljon.

A 2Tim 3,16-17-ben még érthetőbben mondja el Isten a célját a Bibliával: ,,A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos hogy az igazságra tanítson és ráébresszen az életünkben levő rosszra. Kijavít, amikor hibázunk és megtanít a jóra. Isten felhasználja a népe felkészítésére és felszerelésére, hogy jó cselekedeteink legyenek." (2Tim 3,16-17 NLT)

A Bibliának nem csak az a célja, hogy rávilágítson az életünkben levő rosszra és megmutassa, hogy hogyan kellene éljünk. Isten azért adta az Igéjét, hogy gyökerestől megváltoztassa az életünket.

A Biblia különféleképpen jellemzi magát. Például a Biblia kalapács, kard és szike. Ezek a szerszámok mind gyökeres változást képesek hozni. Isten szándéka a Bibliával, hogy teljesen megváltoztassa az életünket.

Más helyen a Biblia Isten igazságát a tejhez, vízhez, kenyérhez és húshoz hasonlítja. Mi a közös mindezekben? Ha nem eszel rendszeresen ezekből, akkor meghalsz. Soha nem volt Isten terve az, hogy a Biblia nélkül éljünk.

A Biblia életünk legalapvetőbb eleme, mert élet származik belőle. Sőt, a Biblia úgy beszél Jézusról, mint Isten Szaváról. A János 1,14-ben ezt olvassuk: ,,Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Isten az élő szót, Jézust adta neked, hogy Ő legyen a hited szerzője és befejezője; és adta az írott szót, a Szentírást, hogy felkészítsen arra, hogy megéld a hitedet.

A búzamag, ha elhal... Lk 9,18–24

A Biblia üzenete
Jézus gyakran beszél a követőire váró szenvedésekről, keresztekről (vö. Lk 9,23–24). Számos olyan vallás van, amely a szenvedés kérdését kikerüli, nem válaszolja meg. A buddhizmus szerint a szenvedés látszat, s abból fakad, hogy az ember túlságosan vágyik bizonyos dolgokra. Ki kell irtanunk a vágyainkat, és akkor nem lesz szenvedés. Az iszlám tanítása szerint a szenvedéseket egyszerűen el kell fogadni, mint Allah akaratát. Nincs rájuk magyarázat. Krisztus tanítása őszintén szembenéz a szenvedés kérdésével, Krisztus keresztje és feltámadása választ ad az embernek erre az egyik legnagyobb problémájára.
Az evangélium arra tanít minket, hogy a véges földi élet nem a végcél, nem a végső állapot az ember számára. Ez a földi élet: út. Olyan út, amelynek során az ember lassan kezébe veheti önmagát, képessé válhat szabadon cselekedni, dönteni, megtanulhat szeretni. A földi élet arra való, hogy megtanuljuk odaadni az életünket. Eleinte darabokban, a munkánkban, a szeretteinknek. Halálunkkor pedig azután már egész önmagunkat tesszük le a Teremtő kezébe. Így léphet be az ember az örök szeretetbe, Istenbe, az ő boldog örök életébe. Jézus arra tanít, hogy az élet legfőbb célja nem a szenvedés elkerülése, hanem az, hogy szeressünk. Ez a világ szeretetből lett, a Nap, a Hold, a csillagok, a nyíló virágok Isten végtelen szeretetéről énekelnek, a mi életünk is ebből a szeretetből sarjadt. Akkor szép egy ember élete, ha megérti azt a titkot, amelyből lett, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot.
Jézus arra tanít, hogy ne féljünk, ha önmagunkból darabokat kell is odaadnunk, ha mások terheit kell hordoznunk. Amikor odaadjuk és elveszítjük, akkor találjuk meg igazán önmagunkat és a boldogságot.
Ha egy szülő odaadja a gyermekeiért egészsége egy részét, idejét, fáradságát, szeretetét, milyen óriási jutalomban részesül fejlődésük, örömük, szeretetük által! Ha egy házastárs túl tud emelkedni a sérelmein, képes lemondani kissé önző elképzeléseiről, milyen nagy ajándékban részesül a társával megélt harmóniában, eleven szeretetkapcsolatban! Ha tudunk adni a szegénynek, mennyire gazdagok leszünk az örömben!
A  titka ez: a búzamag, ha elhal, százszoros termést hoz (vö. Jn 12,24). A keresztet beragyogja a feltámadás fénye. Több magyarországi keresztyén életáldozata is hozzájárult. odaadott élete által, mely magvetés volt, amely gyönyörű termést hozott. A mai evangélium ezt kérdezi tőlünk: tudom-e elveszíteni önmagamat, hogy megnyerjem Krisztust, és hozzá tartozzam? (Fil 3,8)

A gyertya fénylik, világít,
Hogy hánynak nem tud róla...
Jónak-rossznak világít?
A gyertya sem tudja.

Ég, mert ez a rendeltetése,
Szolgálja az életet,
Betölti csendben a hivatását,
aztán feledésbe megy.

A külsején nincs semmi szépség,
De felér annyi széppel,
Amíg másnak fényt sugároz,
Addig önmaga ég el.

Legyek én gyertya, csendes eszköz,
Szolgája az égi fénynek,
Hogyha Istenem úgy akarja,
Ne tudjam, kiért, s kikért égek.

De világítsak szüntelen,
Míg csak tart a földi létem.
Aztán, mint a leégett gyertyát
Felejtsék el, hogy értük égtem.
( szerzője ismeretlen)

Új élmény nekem, hogy itt vagyok,
én most már veletek maradok!
Oly fáradt vagyok és nagy a fény,
épp csak hogy világra jöttem én...!

Látjátok, kezemben nincs semmi,
de nagyon tudok ám szeretni!
Érzitek, kis szívem hogy dobog?
Akik ezt meghallják, boldogok!

Annyira szeretlek, anyukám,
kérlek, hogy vigyázz jól énreám!
Eddig fenn őriztek angyalok,
ezentúl a kincsed én vagyok...!

Olyan jó karodban pihenni,
tudom, hogy nagyon fogsz szeretni!
Látod, hogy mosolyog gyermeked?
Köszönöm, neked az életet!

Hiányt én soha nem szenvedek,
ha szeretsz, bánatos nem leszek!
Vegyél a karodba, engemet,
legyen kis gyermeked, mindened...!
(Albert)

--------------------------------------