A hallgatás.

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged.
Akkor a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítész, hanem imádkozol,
Akkor a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy "a mag" kicsírázzék,
Akkor a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
Akkor a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért,
Akkor a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: "Miért?"
Akkor a hallgatás imádat.

"Jézus hallgatott" (Mt 26:63)

Kié a szív?

 Szegény emberszív. Hány felé szakítanak, Rángatnak, tépnek, szerető kezek!
Az anyakéz mely megfog, s így rebeg: Enyém! Ki másé lenne a szív?
Hiszen én adtam neki életet! Én gyötrődtem, én imádkoztam érte.
Tőlem tanulta, mi a szeretet. Én voltam örök áldás a fején.
E szív, az élet szent jogán, az enyém!  Nem! Nem! Csap rá az első szerelem!
Nem tudta volna meg, mi az élet, Mily gyönyörű a május nevetése,
Mily szent a láz, ha vérünk nyara éget Ha nem vagyok! Én, én adtam neki
A legszebbet, mikor az élet álom. Én leszek rámosolygó másvilág!
Nagy életmegbocsátás síri ágyon! Nekem suttogta lázasan, hogy boldog,
Amilyen nem volt még soha! Erre a szívre másnak nincs joga!
De perbe száll a feleség keze: Enyém e szív! Hisz esküvel fogadta!
Enyém minden, mit élete terem! Mint sohasem alvó, örökmécs sugárzott
Szívemből rá az asszony-szerelem! Én adtam neki az új életnek szent
Örömét, a tűzhely tiszta lángját, Egy élet árán vettem meg magamnak!
Enyém e szív, amíg a földbe vájják!  Kapaszkodó, kis ártatlan kezek,
Gyermekkezek is belekapnak félve: Miénk vagy! Hisz ki lenne nagy melegség,
Nekünk gyöngéknek fagyos élettélben? Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk,
S mi is szállunk magasságok felé? Ha nem szíved nyugodt szövétnek-fénye?
Miénk vagy szív! A kisgyermekeké!  Nyomor keze egy sarkot kér belőle.
Felé remeg a sok-sok szenvedés, A faj, az ország, a népek keze ...
S egy szív olyan keservesen kevés! Mind érte nyúlnak! Mind-mind megragadják,
És húzzák, tépdesik ezer felé ... De ím, a végtelenből érte nyúlva
Még egy kéz: - véres, tört – Jézus keze. Reá teszi. A töviskorona
Kigyullad jelképül szelíd fején, S szól csendesen a Szenvedés Királya:
Ez a szív – ne tépjétek százfelé – Ez a szív az enyém! ..

NŐTTÉL-E GYERMEKEM?
Atyámnak műhelyében egy ajtót ismerek,
Mit néma áhítattal szemléltem, mint gyerek,
Atyám kezével írva rajt  sok jel és vonás
Értelmét csak mi tudtuk, de meg nem érti más.
Mi gyermekek, ha néha betévedtünk ide,
Tanulmányozni kezdtük a sok jelt ízibe.
Világosan kitűnt itt sok érdekes adat,
Hogy évről-évre mennyit nőttünk egy év alatt.
S kedvünket még fokozta, ha - mint tette apánk,
Irónt s vonalzót véve, a mérést folytatánk,
S befutva jó anyánkhoz, újságoltuk a hírt,
Hogy íme, mind a hányan nagyot nőttünk megint.
- De egyszer - míg anyámnak jelentést így teszek,
Hogy én már innen-onnan felnőtt ember leszek,
Furcsán mosoly’g reám, s így szól: "Oh mondd nekem,
Vajon, mint "lelki ember", nőttél-e gyermekem?"
Növekszünk mind a korban, míg évet év követ;
Hogy életünk mulandó, s a vég felé siet,
Azt minden óra jelzi, - használjuk jól ki hát,
Mert éltünk itt rövid bár, - örök lesz odaát.
Krisztus kertjébe vagy már beplántálva te itt,
Élted meghozza-e a Lélek gyümölcseit?
Figyeld meg, hogy Megváltód lágyan és csendesen
Megkérdi minden este: "Nőttél-e gyermekem?"
Ájtatosan figyelve hallom anyám szavát,
Érzem, hogy amit most mond, mélyen szívembe vág,
És bár sok jó tanács üres szó volt nekem
Ez egy szót nem felejtem: "Nőttél-e gyermekem?"
A nagyvilágba mentem, hogy férfivá nőttem,
S szülőföldemre vissza évek multán jöttem.
S hogy ím leszáll az este, és minden elpihen,
Anyám megszólít halkan: "Nőttél-e gyermekem?"
Mint egykor volt, a szíved jó föld-e még vajon,
S van, amit elvetettem, áldás a jó magon?
Üres vagy telt kalász-e, mit élted megterem,
Belső hitéletedben nőttél-e gyermekem?"
Oh drága szent örökség, anyám mit rám hagyott!
E szó az élet útján folyvást felém ragyog.
S nem hagy lankadni, esni, ha sötét estéken
Hallom az Úrnak hangját: "Nőttél-e gyermekem
   (Németből fordította:   Vargha Gyuláné)
------------------------------------------------

Lukátsi Vilma: Isten kavicsai.

A Kezdet ködétől elválasztva
hömpölyög az Idő-végtelen...
Kis kavicsok az Isten kezéből
belehullunk.
És csak úgy merem
végiggondolni a gondolatot,
hogy akkor, ha a mi időnk lejár,
ugyanaz a Kéz lenyúl majd értünk,
és tenyerébe – időtlen – bezár.

Fölfelé.

Akik mindig az útra néznek Sohasem látnak csillagot
Csak rögöt, sarat, port, És sok-sok egymásra tipró lábnyomot.
Akik mindig az utat nézik, Örömük sohasem lehet.
Nem látnak messze, biztató célt Csak a napi kis terheket.
A csillagokra kell felnézni És csüggedezni nem szabad
Bár nehezek és küzdelmesek A felfelé vivő utak

-------------------------------------------

Bibliám.

Ha fáradt vagyok, üdítő nyughelyem,
Ha sötét vesz körül, szava égő mécsem,
Ha éhes vagyok éltető kenyerem,
Ha ellen szorongat, fegyvertáram nékem,
Ha beteg vagyok, mennyei patikám,
Ha egyedül állok, barát vár benne rám.

--------------------------------------------------

 A 139. Zsoltár margójára.
Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és
értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.

Imádkozunk, adassék néked!

 „...imádkozván... én érettem is hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor...” –                             Efézus 6,19 

Imádkozzunk,
Adassék néked! Adassék, Szív – Istentől származó Gyermeki, egyszerű húsdarab –
Adassék néked! Adassék idő – hadd legyen!  Megkeresni azt, ki Istenhez idegen.
Adassék néked! Adassék. Isteni szavak mélységes tengere, együgyű szavak isteni ereje,
Adassék hallgatás aranya –s e némaságra. Szavakat szórjon az örök Isten maga.
, Adassék néked.  A testté lett IGE, a SZÓ –
és legyen Istennek örök dicsőség Általa.
Imádkozzunk    JFE, 2007, március 3

----------------------------------------------

Biztonság.

Kezedben Születni Jó. Kezedben
Élni Érdemes… Kezedben Meghalni
Kegyelem…

----------------------------------

Egyszerű vers a kegyelemről.

Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket, jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába, az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta tíz hegyi beszédet,
gyönyörű szavakat, igéző szavakat,
hiába, hiába: egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte a hegyi beszédet.
Tüzet is akartam rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem. Dsida Jenő 1934

Szolgálatra való felkenetés.

A kenettel Isten ken fel minden szolgálót. De a presbiterek, a vezetők a Pásztor imája sem hiába való.
Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszatok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." akkor  böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. ApCsel. 13:2-3,
Az Ószövetségben is voltak példák arra, hogy egyik ember a másikat felkeni, Isten parancsára, ezt általában a próféták tették, hisz ők voltak azok a közvetlen szolgálók akik Isten és ember között tartották a kapcsolatot.
Bár Illésnek szólt az Úr de ő ezt elmulasztotta, de amikor elragadtatott a mennybe a le hulló köntöse által a Szent Szellem kente fel Elizeust,
Ekkor ezt mondta neki az Úr : Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhut, Nimsi fiát Izráel királyává: Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! 1 Királyok. 19:15-17,
Elizeus példája egy hasonlat is, mert amikor valaki meghal az ő szolgálatát Isten egy másik szolgálóra hullatja, úgy mint ahogy az igében olvashatjuk.

----------------------------------------------------------------

Könyörületes szív.

A gyógyító ajándék akkor jelenik meg ha a betegek terhei megindítanak minket. Emlékezzünk csak vissza Jézus  hogyan viszonyult a betegekhez. Mivel mi krisztusiak vagyunk ránk is jellemzőnek kell lennie.
"Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá:" Akarom tisztulj meg!"
Márk. 1:41,
...megrendült lelkében és háborgott,  ...Jézus könnyekre fakadt, János. 11:33,34,
A könyörület amikor elindul a szívből, akkor a könnyeinket nyeljük ,sűrűn pislogunk és fizikailag felkavarog a gyomrunk. Segíteni akarunk, és a hitünkkel együtt be indul az isteni segítség az erő kenete, ami a Szent Szellemtől van. Jézus ereje az. Pál így ír Timóteusnak.
Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot,....1Timóteus. 4:14,
Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.    2Timóteus. 1:6,
Pál apostol először figyelmeztet, majd felszólítja a testvért, hogy amit kapott ajándékként azt használja és gerjessze fel, hogy másoknak a javát szolgálva, engedelmeskedjen az Úrnak.
A felgerjesztést Igével tudjuk tenni, megvallani a szellemvilág előtt és a mi lelkünket erősíteni vele.

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

2 Timóteus 1,7

----------------------------------------------------

Egyenlet.   

Ha kezem a Kezedben és Szíved a szívemben,
Akkor nevem a Nevedben és Könnyed a szememben
Él. S ha él  szememben a Könnyed, és Nevedről neveztetem
Akkor szívemben a Szíved dobban és Kezedbe simul a kezem.
2002, február 23, Kolozsvár

Karizma és képesség.

Az igazi karizmák csak Istentől vannak, és a megtérés első lépését meg kell tenni. A képességek is Istentől vannak a születésünk ajándéka. (Jó megjelenés, okosság, művészi, zenei tehetségek, üzleti érzék, az erős intellektus, stb.)
Emlékezzünk csak vissza az első királyra, Saulra, jó megjelenésű, szép ifjú így írja a Szent könyv. És talán az tartotta volna meg a királyságában. Nem, csak Isten tartja meg a királyokat a helyükön.

Volt neki egy Saul nevű fia, szép  ifjú. Nem volt nála szebb Izrael fiai között: egy fejjel magasabb volt az egész népnél.
Sámuel. 9:2,

Sajnos sokszor megtörténik, hogy az egyházakban is a képességeket teszik első helyre, és megpróbálják felruházni kenettel, de az csak emberi erőlködés lesz. Én ismerek olyan Pásztort, aki dadogott de az Úr kihozta belőle, és most egy jó beszédű lelki Pásztor.
Vagy Májusban hallottam egy bizonyságot egy tolókocsis embertől, akinek a lábai ki voltak fordulva, kezeit sem tudja használni és még dadogott is régen. 17 éves korában kapott egy bibliát, megtért, és azóta Isten használja őt és a tolókocsis emberek dolgaival foglalkozik. A dadogása megszűnt, szép egészséges feleséget adott neki az Úr (segítő társat) és ma már hirdeti az evangéliumot. Boldog, mert Istent szolgálja, és mivel ő egy egyedi alkotás nincs belőle még egy. Viccesen megjegyezte: Hála Istennek, mert a feleségének egy is elég belőle.

Nem az aranygyűrű és a fényes ruha a lényeg Istennél, hanem a szív állapota. Persze soha nem árt ha valaki csinos, intelligens, jó beszédű és tehetséges bizonyos dolgokban. Minden ember értékes a maga módján és Isten szemében a szolgálathoz való viszonyulás és a szív számít. Ő nem úgy lát minket mint a világ. Ő alkalmassá tesz minket arra amire elhívott.

" Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem meg erősít." Filipi 4:13,

---

---

 Adja, akinek akarja.

Isten szuverinitása az, hogy nem tudni kinek adja, de lehet kérni és imádkozni, esedezni érte.

Törekedjetek a szeretetre, buzgón  kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.
1 Korinthus. 14:1,

Mi mindenre jó a szeretet , szinte mindennek a kulcsa. A prófétálás ma is Isten mondanivalóját közli a gyülekezettel, tehát nagyon fontos.  Ha működik, akkor jönnek az erő ajándékai.
Isten először apostolokká, majd prófétákká és végül tanítókká rendelte ki az egyházban a szolgálókat.

Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. 1 Korinthus. 12:28,

Feltöltötted ma az aksidat?

János 12:35-36,- „Jézus így válaszolt nekik: "Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük „

Voltunk-e már úgy, hogy nem láttuk a fától az erdőt? Hogy valami annyira elvakított, hogy nem láttuk a körülötte lévő dolgokat? Bizony könnyen járhatunk így. Ebbe a csapdába esett a Jézust követő sokaság is.

Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, akár egy király. A sokaság követte őt, és pálmaágakat lengetve dicsőítette. Úgy gondolták, végre teljesül rég dédelgetett vágyuk, és Krisztus megalapítja földi királyságát. Ezt tükrözi kérdésük is, amit Jézushoz intéztek: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" (János evangéliuma 12:34).

Jézus egy képet használva, burkoltan válaszol. Talán azért, hogy elgondolkodjanak, és éppen ez által rádöbbenjenek, hogy az Ember fia ott áll előttük. Világosságnak nevezte magát, aki fényt hoz a sötétbe. De ők nem értették. Jézus tudta, hogy az utolsó percek drága ajándékát kapták meg ezek az emberek. Még egy kis időt vele tölthettek, vele, a világ Megváltójával, aki annyira szerette őket, hogy képes volt meghalni értük, de ők nem értékelték ezeket a perceket. Nem kért tőlük mást, csupán ennyit: „Higgyetek a világosságban, és az én fiaim lesztek!”, világosság fiai, akik fényt és derűt visznek mások életébe.

Az elmúlt hónapokban több ismerősöm is autó balesetet szenvedett. Elindultak, de nem érkeztek haza. Pedig várták őket. Nem tudták, hogy az utolsó percek ajándékát élik. Vajon mi lenne akkor, ha tudnánk, hogy a rendelkezésünkre álló percek valóban az utolsók?

Sokszor azt mondjuk: ezt majd holnap megteszem, de lehet, hogy a holnap már nem jön el. Mókus kerékben futunk mindannyian. Csak rohanunk, rohanunk megállás nélkül és nincs időnk szinte semmire. Lehet, hogy sok olyan reggelünk volt már, amikor csak elhadartunk egy imát, és futva átolvastuk a reggeli áhítatot, de nem volt időnk néhány percre megállni és elcsendesedni.

Ha hiszünk a Világosságban, lámpák lehetünk. Fényt, derűt, örömöt és remény vihetünk osztálytársaink, munkatársaink, szomszédaink életébe. Ne feledjük azonban, hogy lámpánk a modern kor vívmányaihoz hasonlóan akkumulátorral működik! Időnként fel kell töltenünk elektromossággal. A feltöltődéshez pedig nyugalom kell. Telefonunk sem töltődik fel a levegőben. Be kell dugnunk a konnektorba, és várnunk kell, míg újra megtelik energiával.

Feltöltötted-e ma a telefonod? El ne indulj nélküle, mert egy nagyon fontos hívást mulaszthatsz el!

Feltöltődtél-e ma Világossággal? El ne indulj nélküle, mert sosem tudhatod, kinek az életébe vihetsz fényt!

A seregek Istene.

Ő az, aki hegyeket formál, és szelet teremt. Ő teremti az ember lelkét, és gondolatait kijelenti az embereknek. Ő változtatja a hajnalt sötétséggé, és lépdel a föld magaslatain. Örökkévaló, Seregek Ura és Istene - ez az Ő neve! Ámósz 4,13

 "Az egész menny várta a győzelemnek azt a pillanatát, midőn Jézus felszáll az Atyjához. Angyalok jöttek, hogy a dicsőség Királyát örömujjongás közepette kísérjék az Atyához. Jézus, miután megáldotta tanítványait, elviteték tőlük felfelé. Midőn a menny felé szállott, követte őt a foglyoknak serege, akik feltámadásakor támadtak fel. A mennyei angyalok megszámlálhatatlan serege követte őt és viszont még többen voltak azok, akik a mennyben várták érkezését. Mikor a mennyei város kapujához közeledtek, az Urat kísérő angyalok hangos ujjongással így kiáltottak: "Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hogy bevonulhasson a dicsőség királya." A kapuknál várakozó angyalok lelkesen kérdezték: "Vajon kicsoda a dicsőség ama királya?" A mennyei Felséget kísérő angyalok diadalénekkel felelték: "Az erős és hatalmas Úr! Az erős és hadakozó Úr! Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket, emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya." Újból kérdezik a várakozó angyalok: "Kicsoda a dicsőség Királya?" A kísérő angyalok énekelve feletek: "A seregek Ura, ő a dicsőség Királya!" A mennyei diadalmenet bevonult Isten városába. A mennyei seregek körülvették fenséges Parancsnokukat, mély imádattal hajoltak meg előtte és fénylő koronáikat lábai elé rakták. Majd hárfáikat pengették, s a gyönyörű zene hangjai betöltötték az egész mennyet. Az angyali karok diadalénekeket zengtek a Bárány tiszteletére, aki megöletett, de ismét él fenségben és dicsőségben."

A rest és a serény. 

„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába,
a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.”(Példabeszédek 13:4)

Vágyai, igényei mindenkinek vannak, szeretjük a jobbat, a szebbet mindenből. De ahogyan a népi bölcsesség is tartja: „senkinek sem repül a sült galamb a szájába”, mert bizony az eredményekért, a gyümölcsért meg kell dogozni, ami sokszor kemény, fáradságos munkát igényel. Ahogyan szép magyar költőnk, Váci Mihály is megfogalmazta: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell: a jószándék kevés!” (Váci Mihály, Még nem elég)

Alapigénkből megérthetjük, hogy az előrehaladás, a gyarapodás, a fejlődés a tevékeny élet gyümölcse. A tétlenség, a lustaság nem teremhet gyümölcsöt. Ma sokan szeretnének egyről a kettőre jutni effektív munkavégzés nélkül. Sokan nem értik, hogy a világ rendje, - amit maga Isten alkotott meg - nem ezen a módon működik. Isten úgy tervezte, hogy tényleges munkavégzés eredményeképpen juthatunk előbbre.

Már a Biblia első lapjain arról értesülünk, hogy Isten szándéka ez volt: az ember munkából éljen! A munka nem büntetés, nem a bűn következménye, hanem áldás! Már a bűneset előtt, az Éden kertjében is munkából élt az ember: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). A bűneset után is megmaradt a munka: „K Lábaidhoz hullok törtreménnyel, mert por és hamu vagyok csupán.

 Ámde lelkem, mit fényed vezérel, bízva fordul kereszted után.

Bús szívem jobban epedve vár Rád, mint esőért szomjú föld eped.

Jöjj,Uram zúdítsd rá élet árját: Jöjj és egyesíts engem Veled !

  Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala” (1Mózes 3:23). Jóllehet a Szentírás sem titkolja, hogy a bűn miatt a munkavégzés fáradságosabbá vált, de ma is ugyanolyan szükséges, mint régen, az édeni állapotban: „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban… Orcád verítékével egyed a te kenyeredet” (1Mózes 3:17,19).

Pál apostol igen szép életpéldával állt elő a szorgalom tekintetében, amikor ezt írta önmagáról: „Mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek” (2Thessalonika 3:7-8).

Megérthetjük, hogy Isten terve szerint az ember munkából él, sőt a munkájából meg is kell tudjon élni, mert az Úr megáldja az ember szorgalmát és tevékenységét. Isten csak a szorgalmat tudja megáldani és megsokszorozni, a lustaságot, a tétlenséget nem! A Szentírás keményen ítéletet mond a lustákra: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thessalonika 3:10).

Alapigénk egy ígéretet is tartalmaz, mégpedig azt, hogy aki dolgozni akar, az talál magának munkát, olyat, amiből meg tud élni. Aki szorgalmas és serény az gyarapodni fog, ez egy biztos ígéret.

Ezzel szemben a lusta ember sorsa a szegénység. Már bölcs Salamon megállapította ezt a törvényszerűséget háromezer évvel ezelőtt: „Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember” (Példabeszédek 6:9-11).

Salamon azt is elmondja, hogyan változtathatjuk meg ezt a szomorú sorsot: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor” (Példabeszédek 6:6-8). A szorgalom és a kitartás már önmagában is igazi kincs „Drága kincse az embernek a szorgalom” (Példabeszédek 12:26).

„A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás.” (Adam Jackson)

Légy szorgalmas, igyekvő és kitartó. Isten megáldja törekvésedet és bővelkedni fogsz! Ha nincs szorgalmad, kért az Urat, Ő megadja neked gazdagon.

Isteni hagyomány, isteni újítás .

„Ezért így szól az ÚR, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az ÚR: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.”

1Sám 2:30

Egy hitközség új lelkésze meglepődve figyelte, hogy amikor valaki fölmegy a szószékre, közben mélyen meghajtja magát – mit több, erre a tagok őt is kötelezni akarták. Tudakozódni kezdett hát a furcsa szokás oka felöl, de mindenkitől csak a következő patetikus választ kapta:

– A szószék Isten jelenlétének színhelye. Ha közeledsz felé, a tisztelet jeleként meg kell hajtanod magad.

A lelkészt csak nem hagyta nyugodni a válasz, mígnem a közösség legidősebb tagjától – aki már közeledett a 100-hoz – is megkérdezte.

– Tudod fiam – válaszolta kissé rekedtes hangján az idős bácsi –, mikor ez a templom épült, a harangot még nem az elektromos áram indította. Akkoriban hosszú vaskos kötél lógott le a harangtoronyból, éppen a szószékre vezető lépcső fölött. Ha valaki föl akart jutni a szószékre, annak bizony meg kellett hajtania magát.

Sámuel könyvének első fejezeteiben is valami hasonló dolgot látunk. Isten a silói szentélyében kijelölte Lévi törzséből Éli házát, hogy végezzék az istentiszteleti szolgálatot. (A héber „örökké színem előtt járni” kifejezés annyit jelent, hogy „sokáig szolgálni”. Az i.e. 11. században az „örök” szó alatt még nem a matematikai „végtelen idő” fogalmát értették.) A döntés a maga idejében valószínűleg bölcs volt és jó, csakhogy azóta megváltoztak a viszonyok. Éli fiai – visszaélve az Isten által rájuk ruházott társadalmi tekintéllyel – tisztességtelen „hálapénzt” követeltek maguknak és elcsavarták a fiatal lányok fejét. Így hát „megutálták az emberek az ÚRnak szóló áldozatot” (2:17), de változtatni nem mertek. Isten helyezte Éli fiait a hivatalukba – mondogatták –, ez már amúgy is régi hagyomány, nem szabad megváltoztatni. Istent azonban nem kötik a tradíciók. Ha változnak a körülmények, ő minden gond nélkül alkalmazkodik hozzájuk.

        Sajnos mi emberek nagyon sokszor vagyunk úgy, hogy inkább engedelmeskedünk a hagyományoknak, mint Isten akaratának. Jeromos a 4. században lefordította a Bibliát latinra, hogy a legegyszerűbb római ember is megérthesse azt. Évszázadokkal később még mindig latinul olvasták a Bibliát, pedig már senki sem beszélte a nyelvet. Luther az 1520-as 30-as években lefordította a Bibliát az akkor használt német köznyelvre, hogy az utca embere is értse Isten üzenetét. Ma még mindig ragaszkodnak hozzá Németországban, holott a majd 500 éves kifejezéseket alig érti már valaki. Vajon nem ugyan így vagyunk az 1590-ben lefordított Károli Bibliával? Vajon nem ugyan így vagyunk a megcsontosodott istentiszteleti liturgiáinkkal? Vajon – és ez a legveszedelmesebb – nem ugyan így vagyunk a rutinná vált hitéletünkkel? Sok jó dolgot kaptunk a múltban Istentől, és hálásak is lehetünk érte, de ne elégedjünk meg a múlt tapasztalataival. Isten minden évben, minden héten, sőt minden nap valami újat készített számunkra. Legyünk készen elengedni a régit, hogy elfogadhassuk a mai ajándékát!

----------------------------------------------------

 

Állj ki mellette!

Lábaidhoz hullok törtreménnyel, mert por és hamu vagyok csupán.

 Ámde lelkem, mit fényed vezérel, bízva fordul kereszted után.

Bús szívem jobban epedve vár Rád, mint esőért szomjú föld eped.

Jöjj,Uram zuditsd rá élet árját: Jöjj és egyesíts engem Veled !

 

Zsolt.26:2.v… „vizsgáld meg veséimet és szívemet ..”

Zsolt.139:1.v…”Uram, megvizsgáltál engem és ismersz !....”

„Űzd el a csúfolódót, és elmegy vele a viszály is, megszűnik a veszekedés és a gyalázkodás!” 

Példabeszédek könyve 22:10.

Megfigyeltem, ha egy csoportban vagy közösségben van egy nagy-hangú személy, aki ha kell, ha nem – hangoztatja véleményét bárkiről vagy bármiről, a csoport tagjai felzárkóznak mögé. Még akkor is, ha pár perccel előbb teljesen más volt a véleményük. Egy erőteljes személy képes akár egy nagy csoport embert is befolyása alatt tartani – csupán határozott kiállásával, erős hangjával, meggyőző szavaival.

Aztán amikor hazamész, vered a fejed a falba – hogy lehettél ennyire gyáva, hogy olyasmi mellett bólogattál, amivel nem is értesz egyet?

Bizony, nehéz az árral szemben úszni.

De tégy egyszer próbát!

Valaki nagy hangon ócsárol valakit. Mindenféle igaz, félig igaz és teljesen valótlan dolgot állít róla. Te is ismered ezt a személyt. Próbáld az agyadban összeszedni ennek az illetőnek a pozitív tulajdonságait – és állj ki mellette. Kezdd úgy a mondatot: „Sok igazság van abban, amit most hallottunk, de ritkán lehet ilyen kedves, adakozó, jó modorú, szerény, barátságos… személlyel találkozni, mint ő.” Persze, csak olyanokat állíts, ami igaz!

Figyeld meg, hogy a csoport kettéválik. Sokan fognak a Te oldaladra állni – és a csúfolódó, a rosszindulatú rágalmazó szedi a sátorfáját.

Próbáld ki.

Én már többször megtettem.

Szinte mindig bejött.

---------------------------------------------

A jutalom biztos..- C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza
     "Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony,
      mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát"   (Mt 10,42)

Ennyit igazán megtehetek. Valami jót az Úr szolgáival. Az Úr tudja, hogy szeretem mindannyiukat, és tisztesség lenne számomra, ha a lábukat megmoshatnám. A Mesterükért szeretem a tanítványokat.
Milyen kegyes az Úr, hogy ilyen jelentéktelen dolgot említ: mindössze egy pohár vizet adni! Ezt megtehetem vidáman, akármilyen szegény, akármilyen alacsonysorsú is vagyok. Az Úr a mégoly semmiségnek látszó dolgot is megjegyzi. Látja, ha tanítványai közül a legkisebbnek a legkisebb szolgálatot tesszük is meg. Nyilvánvalóan nem az árat nézi, nem a végrehajtás ügyességét, sem az adomány mennyiségét, hanem cselekvésünk indítékát, azt, hogy valakinek azért adunk, mert tanítvány, azt jegyzi meg és azt viszonozza az Úr. A jutalmat sem az adomány mértékével méri, hanem kegyelmének gazdagsága szerint.

Én adok egy pohár friss vizet valakinek, az Úr pedig élő vízzel oltja szomjamat. Inni adok tanítványai egyikének, Ő pedig úgy tekint rám, mint aki szintén tanítványaihoz tartozik. Azért ilyen nagylelkű velem, mert az Ő kegyelme indított engem arra, amit megtettem, és ezért ígéri, hogy: "semmiképpen sem fogom elveszteni jutalmamat".
---------------------------------------- 

A legbiztosabb menedék. C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza
   "Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején..."
     (Ézs 32,2)

Hogy ki ez, mindnyájan tudjuk. Az utolsó Ádám, a mennyből jött Úr, a fájdalmak férfia, az Emberfia. Milyen biztos rejtekhely Ő népe számára! Saját magát teszi ki a tomboló szél teljes erejének, csakhogy megvédje a benne rejtőzőket. Így menekültünk meg Isten haragjától, és meg kell menekülnünk az emberek dühétől, az élet gondjaitól és a halál rettenésétől is. Miért állunk hát kint a szélben, amikor olyan könnyen biztos menedéket találhatunk az Úrnál? Meneküljünk hát hozzá, és találjuk meg nála a teljes békességet.

A bajok szélfúvása gyakran mindent elsodró viharrá fokozódik. Ami erősnek és állandónak látszott, meginog a szélviharban, és földi reménységeink egymás után omlanak össze. De a mi Urunk Jézus, a dicsőséges Emberfia olyan biztos menedék a számunkra, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el bennünket. Benne elrejtőzve biztonságban várhatjuk meg a vihar elvonulását.
Rejtőzzünk el ma nagy Menedékünkben, és szívünkben hálaadással énekeljünk védelme alatt.
Áldott Úr Jézus. Te vagy menedékünk a viharban!

 Imádság

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen.                               A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

Füle Lajos: Istennek háttal.

Aki ISTENNEK háttal fordul,
csak a maga árnyékát látja.
Aki ISTENTŐL elfelé megy,
annak szüntelen nő az árnya,
míg belevesz az éjszakába.

------------------------------------

Dsida Jenő: Tekintet nélkül.

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet. DE KELL!!
----------------------------------------------------
Mint a pálma és a cédrus..- C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza.

      "Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus"   (Zsolt 92,13)

Ezeket, a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az "Úr fái", az Ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az Ő gondoskodó keze alatt növekednek. Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.

Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!

A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! Ámen.

Füle Lajos: A második mérföld.

A második mérföld viszi
előbbre a világot,
s a második mérföld előtt
hányszor habozva állok!
Hiszen az első is nehéz,
mikor magamra nézek.
Lásd, ennyi csak látóköröm!
TE biztos szánva nézed,
URAM, hogy meddő tegnapok
mennyit szememre vetnek...
Megjáratlan mérföldjeit
bocsásd meg gyermekednek!

---------------------------------------------

Füle Lajos: Ne csak

Az Ige újra szól
s az intés is vele:
ne csak reméljük azt,
mit hinnünk kellene!

 Imádság.

Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk ,és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
Tebenned váljék gazdaggá.

--------------------------------------------------------------

Imádság

Égi Édesatyánk, vezesd gyermekeidet, hogy minél több ember felismerje
Krisztust, a világ Világosságát. Mutatkozzon meg még egyszer az emberiség
történelmében Fiadnak, Jézus Krisztusnak végtelen megváltó hatalma, az
Atya Irgalmas Szeretetének hatalma! A Szentlélek alakítsa át a lelkeket!
Gyógyítsa meg emlékezetünket, és tisztítsa meg szívünket. Isten uralkodjon
mindörökké közöttünk, Ő, Aki Atya, Fiú és Szentlélek

Zelk Zoltán: Kegyelem.

Sohase lép gyíkra csigára
Soha egy föltámadt fűszálra
a földön járó Isten lába
de vétkeinket eltapossa
mert vétkeinket megbocsátja.

Myra B. Welch: A mester érintése.

Ütött-kopott volt, s az árverező
Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

----------------------------------------

Thaly Lóránt: A szőnyeg.

A végtelenben, tér s időnek
Örök határin messze, túl,
A mindenségnek, múlt s jövőnek
Szövőszékénél ül az Úr.
Szövi száz meg száz emberélet
Szép tarka, hímes szőnyegét,
Hol napfényt sző belé, hol éjet,
Így lesz hol fényes, hol setét.
Szál szálba fonva, vagy bogozva,
Keresztbe szőve át meg át,
Egymás erejét sokszorozza,
És fényt és színt egymásnak ád.
De amint éltünk gyönge szála
Az óriás szőnyegbe fut,
Nem eszmél búja mély okára,
S dicsőségéről mitse tud.
S ha valaki e földről itten
A szőnyeg visszájára néz:
A szíve szinte összeretten,
Oly kuszarajzú az egész.
De fényiben egy szebb jövőnek,
A rokka mellől nézve túl:
Dicső remekmű lesz a szőnyeg,
Mit életünkből szőtt az Úr.

 Prohászka: Kő az úton.

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
S lohassza kedve, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezd el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdez meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.

Imádság

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban
vessenek meg engem, s ne találjanak engem a te szereteted miatt! Add, hogy
minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a
szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a
nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.

-----------------------------------------------

Farizeus fohásza.
Szeretem a Te szentegyházadat, Lakásodnak földi helyét,
De míg Zöld Gergely lesz a papunk Nem viselem semmi terhét.
Szeretlek Téged áldott Uram, Vágyom, hogy akaratod tegyem,
De a szomszédos egyháztagtól, Ó kérlek, szabadíts meg engem.
Köszönöm neked a hangomat, Az éneklésre adott idôt,
De míg Nagy Pál lesz a kántor, Az éneklésben nem segítem ôt.
Asztalodra drága Jézus Kegyelmednek kelyhét helyezed,
De ha Kiss Bálint osztja ki azt, Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.
Minden, mi kell tôled jöttek, tied azok De ha Rácznét is segélyezik,
Az adakozásban részt nem veszek. Könyörgöm Uram, Hozzád esdekelve,
Készíts nekem a Mennyben helyet Égi lakást, de ... kérlek Uram
Semmiképpen ne a FEHÉRné mellett.  Ámen.

1 Timótheus 4:15-Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt.

Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. „Minden munkádban gyümölcsöző leszel”, de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által.

Ha megosztjuk magunkat Isten és a Mammon között, Krisztus és önmagunk között, nem fejlődünk semmit. Mindenestől oda kell szánnunk magunkat a szent feladatok végzésére, különben siralmas ügynökei leszünk a mennyei dolgoknak, és a hitben sem fogunk növekedni.

Keresztény vagy? Tedd Jézus Krisztus szolgálatát életed legfőbb feladatává, egyetlen céloddá! Először légy te magad mindenestől Krisztusban, csak azután cselekedj mindent Krisztusért, különben nem fogsz fejlődni, és fáradozásod hiábavaló lesz, mert sem a gyülekezet, sem a világ nem fogja tapasztalni rajtad keresztül azt az erőt, amellyel Krisztusról kellene bizonyságot tenned.  C.H.Spurgeon .

----------------------------------------------------

Példabeszédek 20: 27-Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

Füle Lajos: Nem az vagyok .

Többnek látszom és jobbnak,
mint vagyok,
szégyellem is e hazug látszatot,
de nem tudok ellene mit se tenni...
– Nem az vagyok, de az szeretnék lenni. 

  Számadás. 

Évnyi időm-elrejtettem. Majd osztok belőle
 Istennek, barátnak, árvának, anyának…
Lesz időm, imára, bánatra, vigasztalásra… nem volt…
 Kiszámítom. izmom feszül, bizonygatom:
Volt időm!  Volt…  Magamra - szekérnyi.
Másra - kézfogásnyi. anyámra - ölelésnyi.
barátra - kedves szónyi, Istenre - kiáltásnyi.
…Ha felhangzik a: “Hol a többi?…”
körülaggatom magam“nem én” - levelekkel
Tőlem ne kérjék, ő, a kígyó… Feltört kezeimből szálka nő…
Bálványokba kapaszkodó ujjaim között kifolyt az idő…
 

 

Pecznyík Pál
JÉZUS ÚT ÉS ÉLET!

Világi költők neveit

fémjelzi sok verseskötet,

bennük: a versolvasóknak

szerezve földi örömet.

Verseikben említenek

napot, holdat, csillagokat,

de mi lelket üdítene,

verseikből, mind kimarad.

Jézust, csak néha említik,

pedig Ő az út és élet,

Nélküle a föld vándora,

menny honába, sosem érhet.

Verset író költőtársak,

Jézusról többet írjatok,

Őt dicsérje a versetek,

róla szóljon az ajkatok.

Hogy a versolvasók közül,

sokan, Jézushoz térjenek,

Ő a bűnbánókért jött le,

Vele: örökké éljenek.

Így szerezzünk nagy örömöt

Jézusnak és az Atyának.

s úgy meglátjuk szebb új honunk,

melybe minket, várva-várnak

------------------------------------------------------------

(3) „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek…” (Zsoltárok 96)

Nem azért kell új éneket énekelni, mert nem jó a régi, hanem azért, mert Isten népe új felismerésre jutott: új üzenetet kapott az Úrtól. Minden formai megújítás valamilyen tartalmi megújuláshoz kötött, és nem történhet csak azért bármiféle megújítás, mert minden nemzedék meg akarja mutatni magát az időben, még az egyház idejében is. Nem kell új ének, új forma, ha nincsenek új felismerések (1-2). - Az új felismerés az, hogy Isten a nem zsidók, a pogányok Istene is. Isten szabadítása minden nép szabadulását jelenti. Bizony kell az új ének, nem maradhat el az új ének, ha az ember tud örülni a másik üdvösségének is, ha az ember örömmel veszi azt az evangéliumot, hogy Isten nemcsak nekem, hanem másoknak is szabadítást készített (3).* Zsidók 9,1-14

* Ez a felismerés megérdemli az új éneket, azért is, mert ehhez a felismeréshez társul az a bizonyosság, hogy az egész föld az Úr kezében van, és minden méltatlanság és igazságtalanság ellenére érvényesül ebben a világban az Úr igazsága, a Tőle való rend, élet és harmónia. Ez a bizonyosság, minden látható és halálos ingatagság ellenére szilárddá teszi Isten hívő népét, mert tudjuk, szilárdan áll a világ is, isteni „talapzaton” (10-13)

B. Tóth Klára
Oltár mélyéből előlép a Mester

Retus közben, ahogy épül vissza

a felület, lassan kitelnek a hiányok,

kibontja magát a márvány erezet,

lett-álarcát levedli az átfestések

alól előbukkanó fényaranyozás,

egyszer csak kibomlik a barokk.

A faragvány megtelik élettel, és

három évszázad távlatából - mint

megelevenedő árny- előlép a mester.

Figyelem rutinos keze megtorpanását,

tépelődéseit, ahogy a kiálló facsapra

csuklóból ráfesti az erezet csíkját -

játékos figyelemelterelés, ha már nem

tudta eltüntetni. Ahogy rányomja az

ecsetet, majd elhúzza, elvékonyodik

a vonal, látom egy kiálló szál vékony

csíkját - a friss, lendületes gesztusokat

máshol tétova pacsmagolás váltja fel,

éjszaka lehetett, imbolygó gyertyafény.

Máshol összecsapta, takarja a menza,

ráfed az oltárkép díszkerete.

Látom az idegen kéz munkáját, ahol

segítséget kért, talán őt is szorította

a határidő – látom a lecseppenő festék

nyomait, ahogy átalakította erezetté,

érzem a közelségét, ahogy rutinos

mozdulattal, három színnel végigviszi

a márvány-erek játékát a felületen.

Döntései mögött meglátom

a kortársat, a töprengő embert.

Ahogy a bólusz-vörös átizzik a kopottra

polírozott aranyfüstön, a festett papír-

baldachin alól kíváncsi puttók

gyűrűjében az Atyaisten lép ki

méltósággal az arany sugárkévék közül.

Faragott vázák lángcsóvái lobbannak

az égig, a hajdani mester hitéből

csapnak fel a lángok, az oltár mélyéből

előlép a feltámadt Krisztus.

----------------------------------------------------------------------:

(1) „Uralkodik az Úr! Vigadjon a föld…” (Zsoltárok 97)

 AZ ÚR MEGJELENIK. Ez a zsoltár ígéret, de a hívő ember számára már valóság, Jézus Krisztusban pedig garancia: közel az Úr! - Ahol az Úr megjelenik, ott Ő uralkodik. - Uralma nyomán azonban nem halál és nyomorúság támad, mint az ember uralma nyomán, hanem öröm és vigalom, igazság és jog (1-2).* - Tény, hogy Isten uralmának megvalósulását tűz előzi meg, amely feléget minden ellenségest maga előtt. Ezt az üzenetet mindig félreértjük, úgy gondolva, mintha Isten megjelenése valami rettenetes dolog lenne, noha ez az igevers éppen azt jelenti, hogy az Úr végső megjelenésével elpusztul végre minden rettenetes és ellenséges. Persze, aki még akkor is felesel a villámként mindent megvilágosító, egyértelműsítő Úrral, az megéghet, viaszként megolvadhat (3-5). - Az Úr megjelenésével kiderül, hogy az Úr az Isten, aki az egész föld Ura, minden nép, nemzet, a teremtett világ Ura (5-6). Ő Úr minden vallás, kegyesség, eszme és okos gondolat fölött, amelyeket bálványként töröl el; mert bizony minden „bölcseletünk” bálvánnyá lehet; de jó tudni, hogy az Úr jelenlétében minden okoskodó vitának vége lesz. Jó lesz, amikor Őelőtte borul le minden (7-9).—zsidó—9:- 15-28-v-

* Az öröm azt jelenti, hogy az ember rendben van, „boldog”. A vigasság arra utal, hogy konkrét okunk is van örülni, mert jól megy sorunk. Az igazság és a jog azt hirdetik, hogy Isten eredeti teremtési gondolata érvényesül, amelyben mindenki a helyére kerül; vagyis az igazság és a jog nem „szabadság, egyenlőség és testvériség”.

** - Aki már most tudja, hogy az Úr az Isten, az már most örül ennek az ígéretnek, és már most eszerint él, élvezve Isten oltalmat ajándékozó, gonoszt elhárító jelenlététét (10-12).