Hogyan él a keresztyén?

A keresztyén kedvesebben néz - úgy, mint Jézus.                                                                            A keresztyén nagyobb szívvel ad - úgy, mint Isten.                                                                             Tisztább nyelven beszél - úgy, mint Krisztus.                                                                              Készségesebben szolgál - úgy, mint Jézus.                                                                                              Nagyobb hittel jár - úgy, mint az Úr.                                                                                                  Agapé szeretettel szeret - úgy, mint a Mennyei Atya.                                                                             Lelki módon gondolkodik - úgy, mint Krisztus.                                                                                                Együttérzéssel észreveszi mások szükségleteit - úgy, mint Jézus.                                                             Szeretettel gyógyítja mások sebeit - úgy, mint a Mester.                                                                               A keresztyén csak akkor képes mindezekre, ha Jézus uralkodik az életében.

-------------------------------

Egyszerre

Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az evangélizáción, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek.

-----------------------------------------

Most vagy soha

Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.

--------------------------------------------------

Amint vagyok

Az 1800 - as évek első felében egy kis városban táncmulatság volt készülőben. Egy fiatal leány, Elliot Sarolta, boldogan ment szabónőjéhez, hogy megrendelje báli ruháját. Útközben találkozott lelkipásztorával, aki megkérdezte tőle, hogy hová megy s igen komolyan figyelmeztette a fiatal leányt, hogy ne menjen el a táncmulatságra. De a leány hallani sem akart erről, sőt sértődötten azt felelte, hogy törődjön a tiszteletes úr a maga dolgával. A bálban táncolt egész reggelig, az udvarlók körülrajongták., mégsem tudott igazán örülni. Mindig eszébe jutott lelkipásztora intése. Három napig gyötörte a lelkiismeretét. Végül nem bírta tovább, terhével a lelkipásztorához menekült és azt mondta: "Három nap óta én vagyok a legboldogtalanabb leány a világon. Mit tegyek, hogy Isten gyermeke lehessek?" - "Add át magad gyermekem, úgy amint vagy, Isten Bárányának". - Úgy amint vagyok? - kérdezte ijedten a leány, - hát tudja azt a tiszteletes úr, hogy én vagyok a világ legnagyobb bűnöse;" - "Éppen ezt kell hinned - felelte a lelkész. - Jöjj csak úgy amint vagy". A fiatal leány követte a tanácsot, nyomorúságában segítségül hívta az Urat, s az Úr csodálatos békességgel töltötte meg a szívét. Asztalhoz ült és még aznap megírta ezt az éneket:

"Amint vagyok sok bűn alatt,De mert hallom hívó szavad,

S mert értem áldozád Magad, Bárány Jézus jövök."

-------------------------------------------------------

Az élet órája

"Az élet óráját csak egyszer húzzák föl, és senki nem tudja, hogy az óramutatók mikor állnak meg, késő este, vagy kora reggel. A vagyon elvesztése nagyon elszomorító, de az egészség elvesztése még inkább elkeserít, míg az ember lelkének elvesztése olyan kár, amit többé nem lehet helyreállítani." Miközben ezeket, a sorokat elolvastuk, 39-en haltak meg. Óránként 5500 embernek kell találkoznia Teremtőjével. Mit cselekszünk azért, hogy elvigyük nekik az evangéliumot, és ne jussanak a pokolba?

Erdélyi Ilona,- BÁRHOVA MÉGY...
Bárhová mégy el ne feledd: a jó Isten mindig veled!
Nem kell félned a sötétben, sem a bajban, sem veszélyben.
Éjjel-nappal vigyáz reád, Ő, szerető égi Alyád.
Soha, soha el ne feledd: a jó Isten mindig veled!

---------------------------------------------

Endrődi Sándor ,- ARANYPOR.
I.- Valamit mondanék neked, fiacskám,
Mit méltó, hogy elmédbe véss:
A bátorságot soh’se zavard össze
Azzal, mi – hencegés.

II-. Árok van előtted? Ne kicsinyeld kérlek,
Kudarc a jutalma minden hencegésnek.
Bizonyítsd be tettel, hogy ügyes, bátor vagy,
S akkor mondd a „Hopp”- ott, mikor – átugrottad.

III.- Mi nehéz, mi könnyű? Soh’se gondolj rája,
Csak fogj a dologhoz istenigazába.
A nehéz is könnyű lesz a törekvő jónak,
S a könnyű is nehéz a – nem akarónak.

IV-. Nem akarsz dolgozni? Akkor minden hiába!
Sült veréb nem repül az ember szájába.
Barázda sem dől ki pihenő ekébül
S bizony aratás sincs sehol – munka nélkül!

V-. Sokat ígér a föld, mit magad szántottál,
De azért, barátom, soh’se bizakodjál,
Ne nézd aratásnak, ami csak virágzás –
Emberé a munka, Istené az áldás!

----------------------------------------------------

MENNYEI SZÉLZÚGÁS . .
Őskezdet óta jár földünk felett,,Sebesen zúgó szélnek zendülése’’, Örök, tisztító, égi lehelet. Kastélyok s viskók közt megy zúgva át,Megzörgeti a bűnök lakhelyének Hazugság függöny- fedte ablakát. Alant terjengő füstöt szerteűz, S haldokló, hamvas oltári parázson,. Színarany fényű lángra kap a tűz.. Az érkezése, útja mély titok,De szól: ,,Sas-szárnyam tollain emelve Az égbe jutnak halk imáitok.’’ Száll, zendül, zúg és nem pihenhet el,Míg minden juhot amaz egy akolba Az egy Pásztorhoz össze nem terel

--------------------------------------------

SAMÁRIAI ASSZONY.
Ma elém szállt egy világító árnyék, Emlékalak, ki ma is köztünk jár még.
Tespedt falun, forrongó városon Így énekel, mint sebten átoson
Népek nyomában hullongó haraszton A sikárbeli asszony:
„Napsütötte úton boldogan futok, Szívemben dobban gyönyörű titok.
Buzogva csobban, mint forrás a kőben, Kitörni készülőben.
Tegnapi éltem - törött kőveder -A feledésnek útfelén hever.
Dicső jövendőm ma elébem intett: Valaki rám tekintett.
A szeme fénylőbb, mint a déli ég, Tüzétől minden földi vágy kiég.
Leperzselt, szomjas tarló lesz a lelkünk Élő vízért, esengünk.
Szava zápor. Égi áradat. Vádolva ver, tikkasztva zúg, szakad.
Míg sajgó lelkünk öntudatra éled, S felujjong, mert Övé lett.
Vásár, versengés, temetési, jaj, Duhaj, rikoltás, nevető zsivaj,
Ne fojtsd el a szót, jó hírt mondó számon!Repesve hadd kiáltom:
A Szent, az Áldott közelünkbe jött! Hallgatva vár a városunk előtt.
Megtépett, kínzott, szennyes, árva lelkek,A Kúthoz futva jertek!
Menekvő szívek, hajszolt életek, Ne az én gyarló szómnak higgyetek!
Bocsássatok, hogy lábához omoljak A csendben, ahol az élő víz csobog csak
Míg égigzengő kórusban kiáltjuk: A Krisztust megtaláltuk!

--------------------------------------------

Ecsedy Aladár.- Megismerni Téged.
Megismerni Téged: ez az örök élet! Ez az igaz, örök boldogság.
Téged megtalálni, mindig Veled járni, . És Tebenned elrejtőzni: a mennyország!
Megismerni jobban, amíg a szív dobban,. Megismerni égi lényedet.
Isten szent Báránya, ég és föld Királya,. Soha, soha el nem múló szent szeretet!
Isten áldott Lelke, jöjj bűnös szívembe! Hadd ismerjem Jézust igazán!
Merüljek el Benne, a szent végtelenbe, . Aki nékem megszerezte égi hazám!

-------------------------------------------------

MESTER! ÉRINTSD MEG A SZÍVEM!

Mester! Érintsd meg a szívem!
Hogy megújuljon a lelkem,
Hogy begyógyuljon a sebem,
Hogy viselhessem keresztem,
Hogy lássa arcod két szemem,
Hogy szikla legyen hitem,
Hogy hallja szavad a fülem,
Hogy Te légy minden reményem,
Hogy áldássá legyen kezem,
Hogy bocsájtassék sok vétkem,
Hogy dicsérhessen énekem,
Hogy Tiéd legyen életem.
Mester! Érintsd meg a szívem!

-------------------------------------------

Ecsedy Aladár.- Megismerni Téged.
Megismerni Téged: ez az örök élet! Ez az igaz, örök boldogság.
Téged megtalálni, mindig Veled járni, . És Tebenned elrejtőzni: a mennyország!
Megismerni jobban, amíg a szív dobban,. Megismerni égi lényedet.
Isten szent Báránya, ég és föld Királya,. Soha, soha el nem múló szent szeretet!
Isten áldott Lelke, jöjj bűnös szívembe! Hadd ismerjem Jézust igazán!
Merüljek el Benne, a szent végtelenbe, . Aki nékem megszerezte égi hazám!

Máté 10:29,- "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik. Zsolt 104,10-17.

---

Én azért vagyok hálás mert olyan férjet mondhatok magamnak aki mellet nem kell nélkülöznöm mert a családjáért dolgozik külföldön. Pedig iszonyú honvágya van szereti a hazáját de sajnos ez kevés a megélhetéshez. Hálás vagyok amiért ilyen jó munkahelyet tudott kifogni ahol megbecsülik a munkáját és elismerik mint jó szak embert. És hogy a fizetését mindig rendre időbe kézhez kapja.Nem úgymint Magyarországon hogy legtöbb munkáltató egyszerűen nem fizette ki a meg dolgozott munkájáért a munka bérét. Nos ezért is vállalt ott munkát ahol dolgozik. Jó pár éve hálás vagyok ezért.

---

JÖJJ IZRAEL, NE FÉLJ !

Jöjj Izrael ne félj bízzál Istenedben,mert Ő téged vár
Nem mond le róla visszafogad téged,és karjába zár.
--------------------------------------------------
RÁD BÍZOM, RÁD BÍZOM

Rád bízom, rád bízom
a nehéz napokat Jézusom.
Rád bízom, rád bízom
a fényes napokat is.
Sorsom legyen a Te kezedben,
biztos helye van a féltő szívedben,
ezért hát: rád bízom,
rád bízom a nehéz napokat Jézusom.
rád bízom, rád bízom
a fényes napokat is.

Nem félek, nem félek,
ha volna mitől is, nem félek.
Nem félek, nem félek,
de kérem az erődet.
Támaszt keresek az erődben,
vígaszt a szomorú nehéz időkben,
ha lesznek.

Nem félek, nem félek,
ha volna mitől is, nem félek.
Nem félek, nem félek,
de kérem az erődet.

Reménység, reménység
a holnap felől is reménység.
Reménység, reménység
megtart, ha jön a kétség.
Fény lesz ott, ahol ma sötétség,
élet, ott, ahol ma reménytelenség,
ezért hát:

Reménység, reménység
a holnap felől is reménység.
Reménység, reménység
megtart, ha jön a kétség.

MINDNYÁJAN BIZTONSÁGBAN ,- Mk 2,1-12
Néhány nap múlva ismét elment Jézus Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"
-------------------------------------------

                              HALLOTTAM , OLVASTAM !! / 1

Vedd alaposan szemügyre a hibáidat és bánd meg azokat,--- de ne foglalkozz mások hibáival soha !

/”… ha csak nem Isten indít rá ,hogy szól, figyelmeztess valakit is !...”/

Akiket Isten megvigasztal, azokat azzal bízza meg, hogy másokat vigasztaljanak meg ők is !

Kétségek és gondok beárnyékolják a szívedet. Hit és Istenben való bizalom világosságot árasztanak nem csupán magad számára, de mások életébe is ,kik között forgolódsz !

                           Jézus Krisztusban az Isten dicsősége  van velünk !

                           Belőlünk mi az mi ki tud sugározni mások felé ?

Ha legközelebb meglátogatsz egy beteget, ne azon gondolkodj, hogy sárga tulipánt,vagy piros rózsát vigyél – e neki. Hogy Jézus , Krisztus egyszer azt mondhassa neked : „ Beteg voltam és meglátogattál engem !” – ahhoz többet, nagyobbat kell vigyél a betegnek . Magát Jézus Krisztust  !

                              Ne szólj három szót, ahol egy is elég, ne szólj ha egy pillantás is elég !

                              De ne hallgass, beszélj mikor Isten Szelleme  indít arra !

A gyermeknek otthonra van szüksége, védelemre. Ez az otthon Krisztus !

 Tőled ,mit kap, mit lát a gyermeked , vagy más gyermek ?

                            Akit Isten a  kereszt sötétségébe vezet, azt a kegyelem világosságába vezeti

                            Te hová vezeted az ember társadat, hozzád tartozókat ?.

-------------------------------

A lélek és a külső dolgok
Először pedig a belső embert vegyük szem ügyre , hogy lássuk milyen módon tesz igazzá, szabaddá és valóban keresztyénné, vagyis lelki, új belső emberré. Nyilvánvaló, hogy nincs semmi néven nevezendő olyan külső dolog, amelynek bármiféle szerepe volna a megigazulás, vagy a keresztyén szabadság elérése szempontjából, vagy ellenkezőleg: az igazságtalanságba vagy szolgaságba esés szempontjából. Ez könnyen bizonyítható következtetéssel. Mert mit használna a léleknek, ha a test egészséges, szabad és életerős, eszik, iszik, és azt teszi, ami neki tetszik, hiszen mindezek bőséges birtokában virulnak a bűnök minden fajtájának gátlástalan szolgái is? Viszont mit árthatna a léleknek a betegség, a fogság, az éhezés, a szomjazás vagy bármiféle külső hátrány, mikor mindezektől szenvednek a legkegyesebbek és legszabadabb lelkiismeretűek? Ezeknek a dolgoknak egyike sem érinti a léleknek sem szabadságát, sem szolgaságát. Semmit sem használ tehát, ha a testet szent szokás szerint szent öltözékkel ékesítjük, vagy ha szent helyeken tartózkodik, vagy ha szent szolgálatokkal foglalkozik, vagy ha imádkozik, böjtöl, őrizkedik bizonyos ételektől, és megtesz mindent, ami csak lehetséges testtel és testben. Egészen másra van szüksége a léleknek, hogy igazzá és szabaddá legyen. Mert a mondottakat bármely lelkiismeretlen ember is megteheti, és az ilyen tevékenységekből nem is születnek mások, mint képmutatók. Viszont semmit sem árt a léleknek, ha a testet nem szent ruhába öltöztetik, ha nem szent helyeken tartózkodik, ha nem imádkozik hosszan, kirívóan, és mellőzi mindazt, amit az előbb említett képmutatók tehetnek.
Isten igéje teszi szabaddá a lelket---
És hogy mindent elvessünk: az elmélkedés, az elmélyedés és a lélek bármiféle tevékenysége sem használhat semmit. Egyetlen egy szükséges a keresztyén élethez, igazságossághoz és szabadsághoz. Ez pedig Isten szent igéje, Krisztus evangéliuma, ahogyan Jn 11,25-ben mondja: "Én vagyok a feltámadás és az élet, akid hisz énbennem, nem hal meg örökké." Ugyanígy Jn 8,36-ban: "Ha a Fiú megszabadít titeket, igazán szabadokká lesztek". Mt 4,4-ben is: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik". Biztosnak és kétségtelenül bizonyítottnak tekintjük tehát, hogy a lélek mindent nélkülözhet, kivéve Isten igéjét, amelyen kívül semmi más nem segít rajta.  Az ige birtokában pedig gazdag, semmi hiányt nem szenved, mert az ige az élet, igazság, világosság, igazságosság, üdvösség, öröm, szabadság, bölcsesség, erény, kegyelem, dicsőség és minden jó ígérete felmérhetetlen gazdagsággal. Ez az, amiért a próféta az egész 119. zsoltárban és sok más helyen annyi szóval és sóhajtozással könyörög, és kéri Isten igéjét. Viszont nincs súlyosabb csapása Isten haragjának, mint amikor éhséget bocsát ki igéjének hallására, ahogyan Ámós mondja (Ámós 8,11-12). Ugyancsak nincs nagyobb kegyelem, mint amikor kibocsátja igéjét, ahogyan a 107. zsoltár mondja: "Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, és kiragadta őket a mélységből" (Zsolt 107,20). Krisztus sem küldetett másra, mint az ige hirdetésére, és a papok apostoli, püspöki és általános rendje nem hivatott és rendeltetett másra, mint az ige szolgálatára.

Lukátsi Vilma,-Istennek adott hegedű

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen.
A repülés azt jelenti:
-Köszönöm a tért Istenem!

A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
-Isten gondol rám! –Megcsodálod?

És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?

Vagy azt hiszed, aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
-Még nem is kérted, már kiméri.

És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?

- Nem próbálod a hála hangját?
/Rossz hangszeren recseg a húr./
Nehezen nyílik arra ajkad:
„Mindeddig segített az Úr!”

- Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!

Az Ő kezében – nézd - mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
- hallod a hangját? – gyönyörű!


- Köszönöm, jó Atyám, a reggelt!
- Köszönöm, hogy dolgozhatok.
- Köszönöm a jó egészséget,
Tetőled csak jót kaphatok!

Ha betegség is – légy áldott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!

Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon,
nem vagyok árva, bús gyerek!

- Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
- Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!

És köszönöm a tavaszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!

S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy „az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.”
 -------------------------------------

 

Isten temploma,- Túrmezei Erzsébet:

Nem attól lesz egy ház az én házammá,
hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
ének, zene vagy vers dicsérget engem,
csiszolva vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
ha benne mindig szívesen lakom,
szeretteim háláját nem szavakban,
nékem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
ha benne Ő szívesen van jelen,
s hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
de Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
mégis közelben lévő otthona,
amelyben ettől távol is velem van,
ha szívem lesz állandó temploma.
-----------------------------------------------              
Szívcsere,-  Bódás János

Kegyelem, hogy szabad felejteni,
nem őrizni bántást, töviseket,
nem hordozni régi fájdalmakat.
Jaj, ha a behegedt seb fölszakad,
ha kísértenek a múlt sérelmei.

Régi terheket roskadozva viszünk,
jaj, ha szemetesláda a szívünk.
Hiszen boldog kincsesláda lehet,
hogyha Megváltónk keresztje alatt
letehetünk kínzó bűn-terheket.

S kicserélt szívünkben nincs helye másnak,
mint szüntelen hálás csodálkozásnak,
és az emlékezés lesz kegyelem:
így segített meg, ezt tette velem!

Számlálgatjuk a drága kincseket.
Megváltóm, az öröklét is kevés
imádni Téged, hálát adni Érted,
ki kereszted alatt koldusszívem
kincsesláda-szívre cserélted.
 ------------------------------------
LEHETETLEN,- Túrmezei Erzsébet:

Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany…

Legyen mi lesz… ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, – hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, – szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!

Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! – s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A „bizonyságok fellege“!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet…

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, – semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
 

 A HARMADIK ,-

Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog
józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá,
nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra,
mert az a szeretet!
 --------------------------------------

AZ ÉN MIATYÁNKOM

Mikor a szíved már csordultig tele,
 Mikor nem csönget rád, soha senki se,
 Mikor sötét felhő borul életedre,
 Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
 Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
 S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben! 
 Mikor a magányod ijesztően rádszakad,
 Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
 Mikor körülvesz a durva szók özöne,
 Átkozódik a 'Rossz',- erre van Istene!
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
 Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
 Uram! Szenteltessék meg a Te neved! 

 Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
 Mikor elnyomásban szenved az igazság,
 Mikor szabadul a Pokol a Földre,
 Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
 Ó, 'Lélek',ne csüggedj! Ne törjél bele!
 Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
 S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod! 

 Mikor belédsajdul a rideg valóság,
 Mikor életednek nem látod a hasznát,
 Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
 Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...!
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! ne keseredj bele!
 Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
 S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod! 

 Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
 Mikor a drágaság az idegekben táncol,
 Mikor a 'gazdagság' milliót költ, hogy éljen,
 S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
 Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
 S kérd: Uram! -Add meg a napi kenyerünket! 

 Mikor életedbe lassan belefáradsz,
 Mikor hited gyöngül,- sőt - ellen támadsz,
 Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
 Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'Őt'!...
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
 Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
 Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!

 Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
 Munkád elismerik, lakást is szereznek,
 Mikor verítékig hajszoltad magad,
 Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,...!
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
 Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
 Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek... 

 Mikor a 'nagyhatalmak', a békét tárgyalják,
 Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!...
 Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
 S kérded: Miért tűröd ezt?
 Istenem MIATYÁNK!
 Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
 Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
 Lelkünket kikérte a 'Rossz', támad, tombol!
 Uram! Ments meg a kísértéstől! 
 Ments meg a gonosztól!!!    ÁMEN
-------------------------------
UTÓHANG

 S akkor szólt a Mester, keményen szelíden,
 Távozz Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
 Miért féltek ti, kicsinyhitűek?...
 Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek,
 Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!...
 Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok, 
 S  a végső időkig, - veletek maradok!!!   ÁMEN
--------------------------------------

MEGNYÍLT SZEMMEL. ,- Oláh Lajoné.

Sokszor nem ismerünk fel Téged…
Ó, Jézus, nyisd meg szemeinket,
mint ama két bús tanítványnak
egykor ott Emmausban.
Tudjuk, velünk jársz utjainkon,
Hozzánk szegődsz és elkísérsz,
repítsen bár képzelet szárnya,
szerelmeddel Te utolérsz.
Ha néha magányba rejtőzünk,
utánunk jössz és ránk találsz.
Ha lankad, lassul már a léptünk,
az út végén Te állsz, Te vársz.
Jézus, ismered útjainkat!
Oly kevés az öröm hegye…
Látod a mai Golgotákat…
figyelsz sötét völgyeinkre.
Ha gyász vagy bánat könnye felhőz,
nem látjuk, hogy itt vagy velünk.
Oly nehéz felismerni Téged,
míg próbáinkban szenvedünk.
Napunk már túlhaladt a délen,
napunk már lefelé halad.
Rettegő szívvel hadd keressünk,
s kérleljünk, hogy velünk maradj!
Válaszául a sok miértnek:
Úr Jézus, nyisd meg szemeinket!
Mint ama két bús tanítványnak,
alkonyatkor ott Emmusban…

-----------------------------------

HÁRMAN VAGYUNK!,-  Lukátsi Vilma

Emmausba több út is vezet:
tört reményekkel kikövezett,
Ketten járjuk, vagy néha többen,
és újra, újra belénk döbben,
hogy meghalt! És el is temették!
A sírkövet lepecsételték!
…hogy feltámadt? és újra élne?…
Ki hallgat ma ilyen beszédre?
Beszélünk szomorúan, halkan,
a szívünk veszik a szavakban,
De mégis:
Irgalmas Isten! Hinni akarunk!
– és észrevétlen –
már hárman vagyunk!

------------------------------

A HARMADIK . - Kárász Izabella

A kettő búsan ballagott.
Gyászt cipelt, mélyet és nagyot.
Nem tudott megnyugodni, nem!
…Kit szeretett, sírban pihen.
És, ó! Hogyan került oda! –
„Nem lehet rá vigasz soha…
Nem is lett vigasz mindaddig,
Amíg nem jött ama Harmadik,
A kenyeret meg nem szegte,
Sebes kezét rá nem tette,
Azt nem mondta: ím, én vagyok!
Élek, a tegnap még halott…
Ó, Jézusom, Te azóta is,
ha utunk Emmausba visz,
Ott vagy vigasszal, s Teveled
húsvét van, Nagypéntek helyett! 

------------------------------------

EMMAUS .- Aytay Gábor

Elmúlt immár a legszebb nap is,
Az alkony ráborult a tájra,
Úgy mennek ők Emmaus felé,
Mint két könnyes, szomorú árva.
Egymást nézik vigasztalanul,
Hallottak valamit, mely csodás,
De köd borong a lelkük előtt,
És minden csak puszta látomás.
Leszáll az alkony, esteledik,
S fenn ragyog mégis egy csodás nap,
S ím fényözönben áll a kereszt,
A kegyelem, mely életet ad.
A hegyormon zengnek a kürtök,
Alkonyban így örök a hajnal,
Velünk van már az Élet ura,
Kik telve vannak jajjal-bajjal.
Emmaus felé hogyha megyünk
És az alkony lassan ránk borul,
Ha sírunk, szemünk tele könnyel:
Ő odajön mellénk vigaszul.
Bejön házunkba ismeretlen,
Megtöri nékünk a kenyeret,
Sebhelyes kézzel felénk nyújtja
Az új, győzelmes életet.
Angyali ének ütemére
Száll életünkből minden óra,
Szóljunk mi is: maradj velünk,
Mert megérkeztünk Emmausba.  

------------------------------------

A szépség,- (Füle Lajos) 

A szépség volt az álmom, szépség a mágnesem.                                                                                 Tán ott is megtaláltam, ahol más senki sem.

 Volt úgy, hogy életemben tombolt a bú, a gond,.                                                                                 mégis nyomára leltem: tüskék közt rózsa volt. 

Rejtőzve is közel jött, bármerre vitt az út, .                                                                                         hol egy mosolyba fészkelt, hol egy kis dalba bújt. 

Hol illanó madárka volt, hol hímes lepkeszárny,

hol múló, ritka mámor, hol hamvas, tiszta lány.                                                                                Hol halkuló harangszó, hol zsoltár ritmusa,

Gyerekhang, messze hangzó, vagy hangtalan ima.                                                                                          de mindenütt elértem, de szüntelen elért.

A szépség volt az élet, az élet volt a szép.

Emmausi úton,- (Füle Lajos)

Ketten megyünk, vagy egyedül megyünk...
Hová? - E földön sok-sok Emmaus van.
JÉZUST idézzük közbe-közbe búsan,
emlékeink is ballagnak velünk...

Így létezünk múltat emlegetve,
csodákra visszarévedezve járunk,
de csüggedésünk annyiszor elárul:
"Ó, mi azt hittük..." (ezt vagy azt ha tette).

Pedig hát EGGYEL többen ballagunk:
hozzánk szegődik új meg új alakban
VALAKI mindig, hogy fáradhatatlan
mondja az ígét, nem vagyunk magunk.

Lelkünk föleszmél, boldog szót rebeg
kenyérben, borban felfedezve testét:
"Maradj velünk, hogy be ne esteledjék,
búban, örömben hadd legyünk Veled!"

----------------------------------------------

 Füle Lajos: AKKOR JÖN EL

Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.

Majd hogyha jobban érdekel
kik õk, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.
 --------------------------------
Bálint Zoltán: Úgy élj!

Úgy élj, hogy az egész világ
figyeli minden léptedet,
látja, hogy őszintébb, tisztább vagy,
s kutatja békességedet.

Úgy élj, hogy az egész világ
ítéli minden léptedet,
látja, hogy nem egyedül vagy,
s kutatja gyengeségedet.

Úgy élj, hogy az egész világ
benned Jézust ítéli meg.
Szemükben Ő nem több, csak az,
akinek te képviseled.
----------------------------------

Vándor,- (ismeretlen szerző)

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.
----------------------------------

Bódás János:Megjelent

Minden embernek megjelent
az Isten kegyelme.
S ez mindenre elég annak,
ki hinni mer benne.

Kegyelmet nyert? Kegyelmezhet!
Áldást mond, nem átkot.
Az bocsáthat meg, kinek már
Isten megbocsátott.

Kiért Krisztus vérét adta,
nem gyűlöl, nem ont vért,
elvet fegyvert, erőszakot,
s másokkal jó szót ért.

Minden embernek megjelent,
s ha mind elfogadnánk,
felvirradna a világra
a rég várt szabadság.

Latrok, paráznák, gyilkosok
tőle tiszták lesznek:
újjáteremtő hatalma
van a kegyelemnek!

A bűnösöknek jelent meg,
nem az "igazaknak",
kik a halál posványába mélyen beragadtak.

Akkor tiéd, ha úgy érzed:
nem vagy méltó erre...
Nézd: még nékem is megjelent
az Isten kegyelme!
 ----------------------------------------

 

HA JÉZUS ELJÖNNE HOZZÁD...

 Ha pár napra Jézus eljönne tehozzád
 Szeretném tudni, vajon hogy fogadnád?
 Tudom legszebb szobádat Neki ajánlanád
 s a legjobb falattal szívesen kínálnád.
 Mondanád boldog vagy, kimondhatatlanul
 mert Néki szolgálni minden örömöt felülmúl.

 De... ha váratlanul közeledtét látnád,
 ajtódat akkor is rögtön kitárnád?
 Szaladnál azonnal boldogan elébe?
 Nem tennél el előbb egyet-mást előle?

 Nem vennél gyorsan más ruhát magadra?
 Újság, magazin ahol van, maradna?
 Vagy helyére kerülne, ahogy kell a BIBLIA?
 Könyvedet, rádiót hagyhatnád-e nyitva?
 Nem bántana, hogy az utolsó nyers szót meghallotta?
 Zsoltárra cserélnéd a kottát a zongorán?
 Vagy mindent nyugodtan változatlan hagynál?
 Menne minden a rendes kerékvágásban?
 Beszélnél előtte ahogy máskor szoktál?
 Folytatnád életed mit sem változtatnál?
 Családban a hang békés, ahogy nálad szokás?
 S elmaradna-e néha az asztali áldás?
 Ugyan azt olvasnád s azt is énekelnéd?
 Nem zavar hogy tudja, mi foglalja elméd?
 Kivinnéd magaddal ahová épp menni akartál?
 Vagy egy-két utat inkább máskorra hagynál?
 Örülnél ha látná barátaidat?
 Vagy azt kívánnád jöjjön el holnap?
 Boldog lennél, ha örökre házadban maradna?
 Vagy fellélegzés lenne eltávozta?

 Jó lenne tudni, mit tennél és hogyan,
 ha Jézus pár napig lenne a házadban!
----------------------------------------------

Úgy éljek...

Nincs olyan rejtett zuga
ennek a világnak,
ahová a te szemeid,
Istenem, nem látnak.
Nincs olyan messzi tájék,
nincs olyan mélység,
amely a Te szemed elől
elfödhetné képét!

Ha lehull az ágról csöndben
egy elszáradt levél,
Te tudod, hogy társaihoz
meg hányadiknak tér.
Ha a rétet letarolják,
Te tudod, Te számot
adhatsz róla, mennyien vannak
a letört virágok.

Nem hullhat le egy csillag az égről,
nem egy könnycsepp,
amiről Te nem tudnád,
a számuk hánnyal több lett.
Nem születhet, nem tűnhet el
élet a világból,
amiről Te nem tudsz,
amit ne tartanál számon...

Hát akkor én, gyarló ember
azt gondoljam, higgyem,
hogy zárt ajtót őrizhet
a szemed előtt szívem?
Nem! – Te, aki mindent tudsz, látsz,
Te szívem is látod:
tudod, annak mélyére mit,
mennyi vétket zárok!...

Ügyeljek hát, úgy őrizzem,
ápoljam a szívem,
hogy ne kelljen remegnem,
ha belenéz az Isten.
Hogy ne leljen abban rosszra,
vétekre, burjánra, -
hogy ne lásson benne mást,
a Maga képét lássa!...
 --------------------------------------------------- 

Lelkigondozás az emmauszi úton.

  Tegnap este egy nagyon fontos dolgot olvastam: ,               "Ha a lelkigondozó meg akarja tanulni a "melléállást" és a "velejárást", akkor igyekezetének sikere nem annyira szándéka hamisságától vagy hiányától függ, hanem attól, hogy idővel sikerül - e felismernie és legyőznie a szándékánál sokkal hatalmasabb félelmeit. A koinóniának már ebben az alapvonásában világossá válik az, ami a kísérés minden egyéb lépésére is érvényes: a gyógyító lelkigondozás megtanulása önismeretre van utalva, melyben az ember személyének, tudattalan oldalának, saját "vakságának" és "szomorúságának" mélyére hatol. Másképpen: ha a lelkigondozó másokat akar kísérni, akkor először neki kell végigjárnia az Emmausz utat." (Isidor

Lelkigondozás az emmauszi úton

  Tegnap este egy nagyon fontos dolgot olvastam: "Ha a lelkigondozó meg akarja tanulni a "melléállást" és a "velejárást", akkor igyekezetének sikere nem annyira szándéka hamisságától vagy hiányától függ, hanem attól, hogy idővel sikerül - e felismernie és legyőznie a szándékánál sokkal hatalmasabb félelmeit. A koinóniának már ebben az alapvonásában világossá válik az, ami a kísérés minden egyéb lépésére is érvényes: a gyógyító lelkigondozás megtanulása önismeretre van utalva, melyben az ember személyének, tudattalan oldalának, saját "vakságának" és "szomorúságának" mélyére hatol. Másképpen: ha a lelkigondozó másokat akar kísérni, akkor először neki kell végigjárnia az Emmausz utat." (Isidor Baumgartner)

Egy dolog jutott eszembe, miután elolvastam - hiányzik egy szó: oda - vissza!
"Ha a lelkigondozó másokat akar kísérni, akkor először neki kell végigjárnia az emmauszi utat, oda - vissza."
Sok ember jár ma az emmauszi úton, hihetetlenül sok. Ha körbenézek, alig tudok olyat mondani, aki nem.
Milyen ez az út? Érdesem elolvasni Lukács evangéliumának 24. fejezetéből a 13. - 35. közti verseket.
A kétségbeesés, az álmokról való lemondás, a szégyen útja. Ahogy egykor Kleofás és társa ment haza. A Szentírás egyik legkifejezőbb képének tartom ezt az utat, mert rengetegen járnak ma is így. Nézz körbe bátran, hány álmáról lemondott, megfáradt, életében már csak vegetáló, anyagi és emberi csődtől félő embert látsz? Nagyon sokat, talán egy ott él a testedben is... Fázik, fél és remegve megy haza...
Ahhoz, hogy az ember jó lelkigondozó legyen - vagyis megértse a másikat és segíteni is tudjon - nem elég ezen az úton csak Emmaus felé menni! Ott történnie is kell valaminek és el is kell indulni visszafelé. Bűnből, mocsokból, fájdalomból, megvetettség szégyenéből.
Aki ezt az utat megjárta - oda - vissza! - és közben találkozott Valakivel, az tud hitelesen segíteni másokon. Személyes, mély és őszinte érintettség nélkül ez elképzelhetetlen. 
Jézus két tanítványa igyekezett Emmausz felé a az úton
csatlakozott hozzájuk Jézus , a feltámadott , de a két
férfi lelkét annyira betöltötték Jézus cselekedetei ,
jövendölései és halála , hogy képtelenek voltak egyebet
felfogni . És csak arról beszéltek egymással és Jézussal
is ,aki , mintha idegen lenne , úgy kérdezősködött tőlük .
Azt is említették , hogy némely asszonyok hírül adták ,
hogy feltámadt , s ő maga is előre megmondta ezt - de
már harmadnapja ennek és hol van Jézus ? Ő pedig elkezdve,.                                                           Mózesen és minden prófétákon , fejtegette és
magyarázta nekik az Írásokat és mondta :
- Nem ezeket kellett - e elszenvednie Jézusnak és úgy
menni be az ő dicsőségébe ,
Ezalatt elérték Emmauszt s Jézus tovább akart menni ,
de a tanítványok kérték :
- Uram maradj velünk , mert beesteledett !
Betért hozzájuk, megáldotta és megszegte a kenyeret, és
most megengedte , hogy lehulljon a fátyol a szemükről,
meglátták és megismerték őt és gerjedezett szívük az
örömtől . S még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe ,
hogy hírül adják Jézus feltámadását a többieknek . ( Baumgartner)
Ezalatt elérték Emmauszt s Jézus tovább akart menni ,
de a tanítványok kérték :
- Uram maradj velünk , mert beesteledett !
Betért hozzájuk , megáldotta és megszegte a kenyeret és
most megengedte , hogy lehulljon a fátyol a szemükről
meglátták és megismerték őt és gerjedezett szívük az
örömtől . S még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe ,
hogy hírül adják Jézus feltámadását a többieknek .

------------------------

MARADJ VELÜNK!

A Szentírásnak roppant csarnokából
Egy kép előttem gyakran megjelen.
Alakjai, mint régi jó barátok
Lépnek be hozzám és szólnak velem.
Ha járok, vagy ha ülök asztalomnál
Velem időznek gyakran estelig,
Kérő szavuk visszhangot kelt szívemben:
– Maradj velünk, mert beesteledik!
…Vasárnap volt. Oly páratlan vasárnap,
Milyen nem volt s nem lesz többé sohsem.
Két férfi megy az emmausi úton,
Két szürke vándor, némán, csendesen.
Tavasz dalol az olajfák hegyéről,
Virul Nisán hó bájos évszaka.
…A két utas a zengő ébredésben,
Csak hulló alkony, hulló éjszaka.
Ne háborítsuk őket bánatukban!
Szívük miért fáj, majd megkérdi más.
…Íme egy könnyű árnyék lép közéjük,
Egy könnyű árnyék, egy új utitárs.
Orcája halvány, mély tűz ég szemében,
Beszéde halk, járása nesztelen,
Úgy tetszik, mintha nem is földi lenne,
Csupán vendégként volna itt jelen.
– Mi fáj? Mért jártok ily szomorú arccal? –
Testvéri hangja kérdi szelíden.
A két utas egyszerre csupa kérdés:
– A városban csak te vagy idegen?
Te nem tudod, hogy pénteken mi történt,
Hogyan feszíték föl keresztre Őt,
Ki nagy hatalmú volt és tiszta jóság,
Ki meggyógyított minden szenvedőt?!
Beszélnek még, de rájuk néz a vándor:
– A szívetek oly rest, oly, balgatag!
A Golgotán nem az történt-e véle,
Mit Róla az Irások mondanak?
Igaznak tűrés, szenvedés a sorsa!
A törvény szent és mindörökre áll:
Csak vérből tud, születni szebb jövendő.
Az Üdvösségnek ára kínhalál!
A két barát hallgat, szent áhítattal,
Hisz így csak drága Mesterük beszélt!
Vajon ki ez, az Ő hangján beszélő,
Ki új remények magját hinti szét?
És lángralobban hitük azonnal,
Örömre fordul a forró panasz,
Érzik megint, nem koldusok, nem árvák,
Kit úgy sirattak, ím velük van az.
Sötétedik… A felleget az égen
Barnára festi már az alkonyat,
Már itt a falu, melyben válniuk kell.
E gondolat újabb fájdalmat ad.
Elválni újra! E seb egyre égőbb,
Átjárja őket szívük mélyéig.
Egyszerre kérik: Ó, Uram, maradj még!
Maradj velünk, mert beesteledik!
*
A Szentírásnak roppant csarnokából
E kép előttem most is megjelen.
Ott járok én is Emmaus vidékén,
Vasárnapon, kietlen útfélen.
Eltűnt a május már, a nyár is elmúlt,
Kihalt ligetben tél következik…
Őt kérem én is, mint a két zarándok:
– Maradj velünk, mert beesteledik!
Életünk lejár. S ha elfutó időnkben
Nem gyűjtöttünk mást csak a föld javát:
Leszáll az est, s mi koldusok, kifosztva
Evezhetünk a túlsó partra át.
De ha az Úr lesz lelkünk útitársa,
S nyomába járunk éltünk végéig:
Új kincset hoz számunkra minden óra…
… Ha ő velünk van, sosem esteledik.

Lelkiség>.
 Az Emmausz közösség lelkisége a hagyományos evangéliumi alapra épül: Jézus Krisztusra, aki életünk középpontja, és akit szolgálni akarunk a Szentlélek által kapott karizmákkal. Ehhez szükségesek a Szentlélek gyümölcsei és az erények: szeretet, megbocsátás, segítőkészség, tisztaság, bizalom, öröm Istenben, imádság, tisztelet, béke, alázat, engedelmesség, szerénység, stb.,…                        Ezek mellett hozzátartozik az a szemlélet, ami az emmauszi tanítványok történetéből fakad.
1./ Találkozás Jézussal. A tanítványok Jézus kereszthalálát követő vasárnap délután elindultak Emmausz felé. Szomorúak voltak és elkeseredettek. Úgy érezték, minden reményük elveszett. Jézus hozzájuk csatlakozott, de nem ismerték fel (Lk 24,13-35).               Jézus érdeklődött szomorúságuk oka felől. Ők elmondták, hogy Jézus meghalt a kereszten és vége lett minden reményüknek. Jézus elmondta, hogy a kereszthalál az Atya terve szerint volt. A próféták ezt előre megjövendölték.
Ebből a történetből fakad, hogy Jézus életünk társa akar lenni. Itt van velünk, minden eseményt, amitől elszomorodunk, lát. Szeretne segíteni nekünk. Tőlünk is megkérdezi: ,                    mi bánt? Mitől vagy szomorú? Ha válaszolunk neki, és elmondjuk életünk fájdalmait, akkor békét ad.
2./ Szentírás: A Biblia Isten személyes üzenete hozzánk. Ahogy a tanítványok szívéből eltűnt a bánat a prófétálás szavának hallatán, úgy ma is megvan Isten Igéjének ez az ereje. Csak engedni kell, hogy a Szentlélek által belénk hatoljon Isten szava.                                          A hittel olvasott Ige képes új életre vezetni mindenkit.
3./ Istennel való találkozások az Ige hallgatása, olvasásaközben: Jézust az emmauszi fogadóban a „kenyértörésről” ismerték fel a tanítványok. Az apostoli időkben a istentiszteleteket kenyértörésnek is nevezték. A istentiszteleteketben megjeleník előttünk Jézus kereszten hozott áldozatát (vérontás nélkül). Minden istentiszteleteketben Isten szeretete nyilvánul meg, amely gyógyító és szabadító erővel hat ránk. Aki élő hittel kapcsolódik a istentiszteleti eseményeibe és szövegeibe, az mindig megtapasztalhatja ezt a gyógyító és szabadító erőt.
1. „Emmausz nevű faluba mentek” (13)…
Életünk vándorút Isten Országa felé. Ezt az utat nem egyedül, hanem másokkal való testvéri közösségben akarjuk megtenni, a Szentlélek vezetésével.
2. „Közben beszélgettek” (14)… A testvéri szeretet szellemében megosztjuk egymással gondjainkat, szomorúságainkat és örömeinket is. Felelősséget érzünk testvérünk életének alakulásáért. Segítjük egymást jó tanácsokkal, bátorítással, imával, ha szükséges, anyagiakkal. / segitjük???/
3. „Jézus közeledett” (15)…
Hisszük, hogy Jézus mindig, mindenkihez közeledni akar, aki vágyódik utána. Velünk van. Közösségi találkozóinkat és munkánkat átjárja az Ő jelenléte és a vele való váratlan találkozásba vetett hit. Az egész emberi életet úgy akarjuk tekinteni, mint állandó közeledést Jézus felé. Ugyanakkor hittel várjuk Jézus második eljövetelét.
4. „Miről társalogtok?” (17)…
Jézus megszólít és érdeklődik irántunk. Ő bárhol, bármikor, bárki által megszólíthat minket. Ezért fontosnak tartjuk a Biblia naponkénti olvasását, imádságban megnyitjuk előtte szívünket, engedjük, hogy megszólítson bennünket.
5. „Ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak” (26)…
Hisszük, hogy Isten jót hoz elő minden szenvedésből és megpróbáltatásból.                                           Nem akarjuk elkerülni a keresztet. A szenvedés által alkalmassá tesz az Úr az alázatra és a mélyebb szeretetre. Szenvedéseinket Jézus szenvedéséhez kapcsolva felajánlhatjuk mások megtéréséért és üdvösségre jutásukban.
6. „Valamennyi prófétánál megmagyarázta,… ami róla szól.” (27)…
Fontosnak tartjuk közösségünkben a prófétai üzenet megismerését. Nemcsak a Biblia prófétáin keresztül, hanem a Szentlélek által ajándékozott (jelenkori) prófétai karizma által is megfontoljuk az Úr vezetését, szívünkbe fogadjuk bátorítását és vigasztalását. (1Kor 14,3)
7. „Maradj velünk” (29)…
Jézus várja, hogy hívjuk Őt. Tiszteletben tartja szabadságunkat. Nem akarja ránk erőltetni magát, nem akar kényszeríteni. Meghívhatjuk Őt otthonunkba, munkahelyünkre, imaközösségünkbe. Az Ő jelenléte örömöt ad és békét.
8. „Mikor asztalhoz ültek” (30)…
Ez az ige a vendéglátás fontosságára, javaink, megosztására hívja fel figyelmünket.         Vállaljuk szívesen a másokkal való asztali együttlétet is. Legyünk vendégszeretők.
9. „Kezébe vette a kenyeret” (30)…
Ez az igevers eszünkbe juttatja az Úri szentvacsora jelenlétet, mint az élet és szeretet forrását. Szívesen veszünk részt az istentiszteleten, magunkhoz vesszük Jézust az, Úri szentvacsorában, nem csak vasárnap, hanem ha tehetjük, hétköznap is.  
10. „Megnyílt a szemük és felismerték” (30)…
A Szentlélek által ismerhetjük fel, hogy Jézus mit mond nekünk az ige által, hogy Ő közeledik hozzánk testvéreinkben, és hogy Ő tanít minket az Egyházon keresztül. A Szentlélek által ismerhetjük fel Jézus  jelenlétének gazdagságát. Ezért fontosnak tartjuk, hogy újra és újra felébresszük szívünkben a Szentlélek tiszteletét és kérjük segítségét.
11. „Lángolt a szívünk” (32)…
A Jézussal való beszélgetés (imádság) lángra gyújtja a szívet. Isten természetéből adódik, hogy jelenléte örömöt vált ki az emberben, hiszen Ő maga a végtelen öröm és a végtelen szeretet. Ha engedjük, hogy szívünkben lakjon, megváltozunk.. A Szentlélek tüze átjár bennünket. Eltűnik a reménytelenség, a szomorúság és új élet születik bennünk. Úgy érezzük, hogy az új élet örömét közölni kell másokkal. Így leszünk tanúságtevő keresztények.
12. „Abban az órában… visszatértek Jeruzsálembe” (33)…
Nagyon fontosnak tartjuk az evangelizációt. Ez sokszor megkívánja, hogy félretegyük elgondolásainkat és terveinket, és fáradságot nem kímélve vigyük el az Örömhírt azoknak, akik vágyakoznak rá. Ha lehetőség van támogatni kell azokat akik ezt végzik.
13. „Az Úr valóban föltámadt” (34)…
A föltámadás hirdetése és a föltámadt Jézussal való egység közösségünk alapja.                    Ebben az új szemléletben akarjuk látni földi életünket és az örökkévalóságot.                                 A bűn, a sátán, és a halál nem uralkodik többé fölöttünk. Jézus az egyetlen Úr,,                                 Neki legyen dicsőség mindörökké!
14. „Egybegyűlve találták a tizenegyet” (33)…
Közösségi találkozóink az élő Jézussal való találkozás öröméből kell, hogy fakadjanak.                    Ezért tartjuk fontosnak a heti ima-összejövetelt,biblia órákat, hogy megerősítsük egymást a hitben, tanúságot tegyünk Jézus csodáiról, amelyeket megtapasztaltunk az elmúlt napokban és ünnepeljük, hogy a  feltámadt Jézus közöttünk van.. Ezt az ünneplést kifejezzük dicsőítő imával és hálaadással.
15. „Jézus megjelent köztük és így szólt: békesség nektek!” (36)…
Jézus békéje felülmúlja a világ békéjét. Aki befogadja az Igét, akinek szívét átjárja a Szentlélek tüze, aki vállalja a közösséget testvéreivel, annak életében Jézus szeretete lett a középpont, és az megtapasztalja a mindennél többet érő belső békét.
16. „Tapintsátok meg és lássátok” (39)…
Jézus engedte, hogy az apostolok — megérintve föltámadt testét — megtapasztalják Őt! Hitünk nem elvont absztrakció, hanem élő, személyes kapcsolat a föltámadt, köztünk élő, bennünk és általunk működő Jézussal. A Szentlélek ajándéka, hogy megtapasztaljuk Jézus jelenlétét és működését. Ez azt is jelenti, hogy különféle szolgálatokat vállalunk, közreműködünk- közbenjáró imával - mások gyógyításában, és testi vagy lelki problémáinak megoldásában.
17. „Megjelent Simonnak (Péternek)” (35)…
Fontosnak tartotta az Úr, hogy hangsúlyozza az apostolok előtt Péter (Simon) vezető szerepét. Tiszteletben tartjuk az atyának,  és lelkipásztorainknak az iránymutatását és tanítását. Hisszük, hogy rajtuk keresztül Jézus tanít és vezet bennünket.