Hatalmasan cselekedett az Úr

"Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!. Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Zsoltár 126,1-6

Köszönjük Uram, hogy a szívünkben, életünkben igazzá tudod tenni ezt az éneket. Köszönjük, hogy ismered szolgaságunkat. Tudod, mennyit szenvedtünk ez alatt a szolgaság alatt. Te tudod, hogy milyen boldogtalan és felszabadulatlan az életünk. Kérünk, mutasd meg, mi az útja annak, hogy igazán szabaddá legyünk. Kérünk, szólíts meg minket most, az első alkalommal. Ámen.

Az első kérdés így hangzik: kik a Sionnak foglyai?

Milyen fogoly lehet egy ember, aki már megismerte az Urat? Ugye tudjátok, a Biblia lelki könyv. Belül vagyunk fogságban, belül a lelkünk nem szabad. Milyen fogság teszi tönkre az ember életét? Mert minden fogság, szolgaság, keserves állapot. A legismertebb fogság a bűnök fogsága, amiben benne lehet valaki, aki ismeri már Jézust, és mégis megmaradt egy-egy bűnnek a rabságában és nem tud szabadulni. Sokkal nehezebb annak a szabadulása, aki már megtapasztalta a szabadságot, aki már egyszer átélte, hogy Jézus megszabadított, és újra elkezdődött a bűn szolgasága.

A másik az indulat szolgasága. Ez nem olyan mint a harag, hogy éveken, évtizedeken keresztül tart, hanem hirtelen fellobbanó indulat. Semmi bajom nincs vele, csak váratlan pillanatban elkap az indulat, a harag és tönkretesz. Lehet, hogy a másik fél is pontosan úgy haragszik rám. És ő is azt hiszi, jogos a haragom. Vajon nem vagy-e foglya az igazadnak, a haragnak, az indulatkitörésnek, talán olyankor kiabálsz, veszekszel, és utána fáj, miért kellett ez megint? Újra ugyanaz vagyok.

A következő a testi kívánságok rabsága. Hányszor eldöntik emberek: nem eszem édességet, mert attól hízom. És nem bírja ki. Nem is kell különösebben mondani az ivás rabságát. Van aki a vásárlásnak a szolgája. Olyan klassz cuccot vettem. Aztán valami mást lát és azt is megveszi. Mindig kell valami új, valami más. A pénznek is azért rabja az ember, mert azon mindent megvehetek. És amikor mindent megvettem, akkor sem vagyok boldog, mert kiderül, ez nem tesz boldoggá. Nagyon sok ember a családjának lesz a rabja. Nem is neki kell valami, hanem most már a gyerekeknek, hogy azoknak legyen meg mindenük. És szegényeket nem teszem boldoggá vele.

------------------------------------------------------------

Adj békességet Istenem!

1.  Adj békességet, Istenem,

Csillaggal vigyázó éjjelt,

Napra köszöntô jókedvet,

A perchez is reménységet!

2.  Adj békességet, Istenem,

Jóságot az ember arcnak,

Szelídséget a kezeknek,

Igazságot a szavaknak!

3.  Adj békességet, Istenem,

rügyet, virágot a fának,

Mézgyûjtô idôt a rajnak,

Szorgalmas népet a nyárnak!

4.  Adj békességet, Istenem,

Az ember házába csendet,

Áldással gazdag ünnepet,

Az életnek, az embernek

Adj erőt.

1.  Adj erôt, hogy megnyílhassak,

Megnyíljak és befogadjak.

Add, hogy mindig felismerjem,

Szándékodat életemben.

2.  Adj erôt, hogy érted éljek,

Emberekhez elvigyelek.

Téged látva mindenkiben,

Szolga legyek életemben.

Refr. Adj erôt Uram, gyenge vagyok.

Nélküled élni nem tudok.

Kérlek segíts, ha úgy akarod.

3.  Adj erôt, hogy adni tudjak,

Dicsôséget ne hajszoljak.

Földi kincshez ne ragadjak,

Akárhogy is csalogatnak.

4.  Adj erôt, hogy jel lehessek,

Mindig bátran hirdesselek.

Add, hogy minden testvéremnek                              

Elmondhassam amit érzek.

Adjunk hálát.

1.  Adjunk hálát az Úrnak,

aki meghalt és feltámadt!

Ô a mennybe ment és a trónon ül,

onnan várjuk, míg eljô.

Refr. Allelúja, az Úr az Isten,

allelúja, a megváltó!

Allelúja, az Úr az Isten,

zengj allelúját! Amen!

2.  Az ô teste és vére

éltet minket itt a földön.

Gyere és örülj velünk, ünnepelj,

tiszta szívbôl áldjuk ôt!

3.  Aki benne hisz, sose szomjazik,

ô az élô víz forrása.

Szentlélek, jöjj és szállj le ránk,

tölts be minket szeretet

-----------------------------------------------------------

Alakítsd  át az életed!

1.  Úgy kellene egy új dal,

úgy kellene egy jó szó,

Ki mondja meg, ki tudja már,

mindenütt emberek várják!

Úgy kellene egy jó szó,

úgy kellene egy jó hír,

Ki hozza el, ki adja át,

éhesen, szomjasan várják!

Refr. ||: Jaj nekünk, ha helyettünk

    a kövek beszélnek! :||

Tudd meg hát, hogy szeret az Isten,

Hidd el hát, hogy szeret az Isten,

Ha tudod és hiszed itt az idô,

Alakítsd át az életed!

2.  Úgy kellene egy új dal,

úgy kellene egy jó út,

Ki mondja meg, ki tudja már,

mindenütt emberek várják!

Mert bennünk van a jó szó,

és ismerjük a jó hírt,

Ki mondja el, ki adja át,

mindenütt emberek várják!

Annyiszor elfordultam.

1.  Annyiszor elfordultam Tôled,

Annyiszor ellenálltam Neked.

Tékozló fiúként jövök,

Jövök Hozzád bocsánatért.

Refr. Oldozz föl a bûneimbôl,

Tisztíts meg a vétkeimtôl,

Gyógyítsd meg a szívem és a lelkem!

 (Szenteld meg a testem és a lelkem!)

2.  Egyedül Te menthetsz meg engem,

Életed föláldoztad értem.

Megváltóm Te vagy nekem,

Hozzád jövök bocsánatért.

Refr.

Ragadd meg az egész lényem,

Nálad van az üdvösségem,

Szentlelkeddel tölts be, kérlek, engem!

------------------------------------------------------------

Arcodon érzed.

1.  Arcodon érzed a nap melegét,

de nem gondolsz arra, hogy milyen a nap.

Hallod a forrás csobogó hangját,

de nem látsz a mélybe, ahonnan fölfakad.

Csodálkozol most, hogy mi ez a dal?

A levegô nem kér, hogy vedd ôt észre,

pedig hát nem élhetsz nélküle.

A föld, melyen lépkedsz, biztosan tart meg,

miért is törôdnél éppen vele?

Nem tudom, érted-e, hogy mi ez a dal?

Refr. Elfeledted a hûséget, a tisztaságot elvesztetted,

a hited régen elhagyott, a remény benned elfogyott,

a szeretet téged már nem érdekel. Pedig hát -

fénye rád ragyog,

most is rád ragyog,

mindig rád ragyog!

2.  Élsz itt a földön, magadnak élsz csak,

nem gondolsz arra, hogy mit hoz a holnap.

a gondod csak az, hogy markolhass többet:

új kocsit, szebb házat, még nagyobb földet.

Tiltakozol most, hogy mi ez a dal!

Itt élsz a földön, de magadnak élsz csak,

nem törôdsz azzal, hogy mások is vannak.

Apád, ha megrokkan, más gondozza,

fiadat beszélni, járni más tanítja.

Fölháborodsz talán, hogy mi ez a dal?

3.  Élsz itt a földön, élni akarsz csak,

nem érted talán, hogy miért fáj ez másnak?

Születtél, felnôttél, élsz most magadnak,

hiába gyûjtöttél, - nincstelen vagy!

Ó, bárcsak elhinnéd, hogy igaz a dal!

Emberek között vagy, melletted élnek,

próbáld meg egyszer, ôket is értsd meg!

Egyformán ragyog ránk fentrôl a nap,

ha másokért élnél, te lennél boldogabb!

Ó, bárcsak éreznéd, hogy mit mond a dal!

----------------------------------------------------------

Áldalak jó Uram.

Áldalak jó Uram, teljes szívembôl.

Hirdetem majd csodás tetteid

és énekelek rólad.

Áldalak jó Uram, teljes szívembôl.

Boldoggá tesz, hogy hozzád tartozom

Allelúja.

----------------------------------------------------------

Áldjad én lelkem.

1.  Áldjad én lelkem az Urat!

Áldjad én lelkem az Urat!

Áldjad én lelkem, áldjad én lelkem,

Áldjad én lelkem az Urat!

2.  Zengj allelúját az Úrnak!

3.  Dícsérjük együtt az Urat!

4.  Áldjad én bensôm az Urat!

------------------------------------------------------------

Áldott az Úr.

1.  Áldott az Úr a szentélyben. Áldott!

Áldott a hatalom és a fölség Istene. Áldott!

Refr. ||: Áldott az Úr! :||     Á-áldott!

2.  Áldott az Úr minden mûvében. Áldott!

Nagyságával van ég és föld tele. Áldott!

3.  Áldja az Urat énekszó és harsona. Áldott!

Áldja az Urat zsoltár, lant és orgona. Áldott!

4.  Áldjátok az Urat dobszóval és gitárral. Áldott!

És a cimbalom zengô szavával. Áldott!

5.  Áldott legyen az Atya, Fiú és a Lélek. Áldott!

Az Urat áldja minden élet. Áldott

-------------------------

Bárcsak régen.

1.  Bárcsak régen felébredtem volna.

Látod pajtás, most állottam talpra.

Máris csendül a fülembe angyalok mondása,

Hogy a Jézus megszületett rongyos istállóban.

2.  Odamenni vagyon bátorságom,

Remélem, hogy kis Jézust meglátom.

Gyere pajtás, induljunk el, legyél te is társunk,

Velünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk.

-------------------------------------------------------------------------

Boldog az ember.

1.  Boldog az ember, ki szereti Istenét, A föld és ég Urát.

Boldog az ember, ha tiszta szívvel Járja az útját.

Reménység az élete, ujjong az éneke.

Refr. Áldott legyél, Uram, áldott legyél,

Uram, áldott legyél földön égen!

2.  Boldog az ember, ha szereti Istenét, Vele él az Isten.

Jó pásztor az Isten, vezeti gyermekét, ôrzi a hitben.

Oly boldog az élete, ujjong az éneke.

Refr.

3.  Hûséges az Isten, ôrzi életünk, Benne remélünk.

Szerelmünk lángját táplálja ô, Hûségben élünk.

Összefogja két kezünk, ujjong az énekünk.

Refr.

-----------------------------------------------------------------------

Boldog mosoly.

Refr. Boldog mosoly az arcomon,

Egy pillanatról álmodom.

Utam végén vársz rám, tudom.

1.  Eltékozolt sok évemet, hazug vágyamat,

Örömömet kôkeresztként vállalom, viszem.

Földre roskadok, fölkelek,

De Hozzád mégis elmegyek,

Megállni az úton nem lehet.

2.  Add a két kezed, kedvesem,

Együtt megyünk egy életen.

Egymás nélkül nem jutunk tovább!

Testvéreim, ne várjatok,

Ha fáradtak vagytok szóljatok,

De egymás nélkül nem jutunk tovább

Tökéletes főpap.     

 „Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: “Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé.” (Zsid 7, 18-22)
Micsoda felfoghatatlan kiváltság, hogy az egyetlen tökéletes embert, a tökéletes Fiút, Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust rendelte a mennyei Atya szószólónkul és közbenjárónkul. Nem is csak esküvéssel lett pappá (ellenben a lévitákkal, akik születés szerint lettek pappá), hanem a Szentháromság Istenről mondja azt az írás: „nem bánja meg” ezt a végzését. Gondoljunk bele, hogy mit is jelent ez: biztosít bennünket arról, hogy békeszándéka és üdvözítő kegyelme változatlan és örökké tart.
A Kárpit mögötti szolgálatot még az ószövetségi halandó főpapok is csak úgy végezhették el ha a saját bűneik miatt előbb áldozatot mutattak be, hogy megtisztuljanak. Mennyire csodálatos, mi pedig mégis mennyire keveset gondolunk arra, hogy Isten Fia a „szent, ártatlan, szeplőtelen, aki bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél” (26.v.) az aki értünk folyamatosan közbenjár. Jézus Krisztus mindenkor él, hogy esedezzen érettünk.
Amennyire igaz, hogy Krisztus szüntelen fenntartó munkája tart életben bennünket fizikailag, épp annyira igaz, hogy az Õ szüntelen papi szolgálata biztosítja lelki életünk fennmaradását és növekedését. Szüntelenül számon tart minket, hiszen éppolyan szükséges, hogy megtartson, mint amilyen szükséges volt, hogy megváltson. Akiket Krisztus a vérén megváltott, azokat most közbenjárása által tartja meg.

Lássátok a tavaszt!
Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel!!!
VAK VAGYOK, KÉREM, SEGÍTSENEK!!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.
Az újságíró így válaszolt:
- Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.
Mosollyal az arcán távozott. A Vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt: TAVASZ VAN,ÉS ÉN NEM LÁTHATOM!!!!

Bruno Ferrero: A két jégtömb

Volt egyszer két jégtömb. A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdő közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány "jó napot", egy-két "jó estét". Semmi több. "Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükről. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz, aki egy nap így fakadt ki:
- Milyen kár, hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint!
A két jégtömb feljajdult. Kiskoruk óta tudták , hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban, most az egyik jégtömb azt kérdezte: - Milyen a nap?
- Csodálatos... Maga az élet. - válaszolta zavartan a borz.
- Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején... Szeretném látni a napot! - mondta a másik.
A borz nem várta meg, amíg megismétli. Fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg, enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben, ahogy a napfény felmelegítette a levegőt, az egyik jégtömb észrevette, hogy olvadni kezd és kis patakká változik. Másképpen érezte magát, nem volt már többé ugyanaz a jégtömb, ami eddig. A másik jégtömb is ugyanezt érezte. Pár nap múlva a jégtömbökből két kis folyócska kezdett csordogálni. Ki is folytak az üregből és nem messze onnan, csillogó kis tavat alkottak, amelyben az ég kékje tükröződött.
A két jégtömb még érezte saját hidegségét, de ezzel együtt a törékenységét és a magányt. A közös aggodalmat és bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra.
Jött két tengelice és egy pacsirta, hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül, egy puha, hosszú farkú mókus pedig megfürdött benne.
És ebben a boldogságban ott tükrözôdött a két jégtömb, akik most szívet találtak maguknak.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

, Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK

"És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától! De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).

Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából.
Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk. A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít. A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált. A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra. De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra. Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára

Oswald Chambers

FÁJDALMAK ISMERŐJE

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3).

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe. De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. El kell ismernünk, hogy a bűntény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen. Vagy Istennek, vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs. Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre. Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is. Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

Az időről...

Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86 400 forint kerül a számládra!
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használsz fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni?
Természetesen használd fel MINDET!

Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ.
Minden reggel 86 400 másodperccel gazdagabbak vagyunk.
Minden este lenullázódik, elvész, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.
Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem.
Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden este felégeti a maradékot.
Ha elmulasztod felhasználni, az aznapi betéted értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap.
A jelenben kell élned, a mai betétet használva.
Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni

                                 

Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki ezüstérmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted.
És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem.
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.
Gondolkodj el: hogyan töltötted a mai napot?
--------------------------------------------------------------

Ezen a hétvégén, pontosabban március 30-án, 

szombatról vasárnapra virradó hajnali 2 órakor 3 órára, 

egy órával előre kell állítani az órákat, 

ezzel elkezdődik a nyári időszámítás.

GOETHE: A kedvelőknek

Költő nem tud néma lenni,
Szeret nyilván megjelenni,
Gáncs is, taps is vonzza őt.
Gyónni bajos prosa-nyelven,
De sokat kivallunk csendben
Hallgatag Muzsák előtt.

Mi jót, gyarlót cselekedtem,
Mit élveztem, mit szenvedtem,
Egybeköti e füzér.
Mert öregség és ifjúság
És bölcseség meg hiúság
Dalban szépen összefér. (1799.)

--------------------------------

GOETHE: Bekezdő panasz

A szenvedélynek dadogása
Leírva, oh, mi különös!
Hát még, ha gyűjtöd házról házra
A levelet, hogy csokrot köss!
A mit egy élet nagy közökbe
Szétvetve szűlt, - komoly, bohó,
Azt itten két táblába kötve
Együtt veszi az olvasó.
De ne tűnődj' egy-egy hibán,
Hamar fejezd be könyvecskédet -
Úgy is ellenmondás az élet,
Különben szép sem volna tán. (1814.)

-------------------------------------------

A BIBLIA ISTEN SZAVA!

Szerző:Pecznyík Pál

Fájdalom, hogyan kezelik
sokan, Isten szent szavát,
a rádiós reklámokban,
idézik a Bibliát.
Pedig abban: Isten szava,
napi lelki kenyerünk,
üzleti célra használják,
holott, drága minekünk!
Döbbenetes, miként bánnak
Bibliával emberek,
melyből erőt, áldást nyernek
felnőttek és gyermekek.
Jaj akinek a Biblia,
csak reklám és semmi más,
hogyan áll meg Isten előtt,
ha eljön a számadás?
Mert ott, tűzre kerül minden,
ami silány, ami rossz,
kárhozat vár arra, akit
bűnre csábít a Gonosz.
A Biblia Isten szava,
mely megmozdít hegyeket,
reklámmá nem válhat soha,
a mennyei szeretet!

Add, hogy fáklyáink lángoljanak!

Istennek választott népe,

Áldjad hű oltalmazód,

Aki földi életedbe’

Oly hűséges pártfogód!

Ne légy néma,

Tégy te Róla

Bizonyságot olyan hangon,

Mindenfelé hogy elhasson!

Leborulva, Őt dicsérve

Imádjátok nagy Nevét!

Mondjon áment minden népe

Egész földön szerteszét!

Egyházának

És nyájának

Egyedül Ő az alapja,

Melyre üdvhajlékát rakja.

Építs hát a kegyelemre,

Isten népe, egyedül,

Építs rá, mint sziklakőre,

Házad úgy össze nem dűl!

Minden hívő

Mint élő kő

Épüljön be e szent házba,

Amint Isten ezt elvárja!

Áldd meg, Urunk, a Te néped

Olyan fénnyel, mint a nap,

S ha az este elközelget

Fáklyáink lángoljanak!

Add kegyelmed,

Nagy erődet,

Hogy mind híven munkálkodjunk,

Készen várjuk hű Pásztorunk!

(A hit hangjai, 312; BGyÉ. 410.)

--------------------------------------------------

Mécs László
Fényt hagyni magunk után!

Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.
Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.
Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!
Fehéren és kéken, 1937

Vers: A vak koldus

Arra járok nap-nap után,
Néha látom az apókát.
Ölében műanyag tányér pihen,
Nem ifjú már…
Hajában az ősz ül szeliden..

Fehér bot hurokja a kezén.
Bölcs arcáról süt a napfény.
Tudom öreg, mi a titkod!
Megölelném…
Te vagy vak, de én nem látok!

----------------------------------

MILYEN EGYSZERŰ!         

Milyen egyszerű, csak egy kattanás

és fényben úszik az egész lakás.

Rejtett huzalon áramló erő

egy kis lámpából tündöklik elő.

Szakadatlanul  árad a Lélek,

hol nem gátolják rút szenvedélyek.

Milyen egyszerű: csak hit és remény

legyen szívünkben,  s átölel a fény.  Gerő Sándor

-----------------------------------------------------------------

Add, hogy lámpás legyek szent kezedben!

Tégy engem békeköveteddé,

Hogy hinthessem az ige-magvakat!

Ó, Szentlelked hadd uralkodjék bennem,

És az ajkamra adj tiszta szavakat!

Ó, add, Uram, hogy soha ne feledjem,

hogy mi voltam, s hogy mivé lettem én!

Egész életemmel, lényemmel hirdessem:

Jézus él! Benne mindig van remény.

Tégy engem békeköveteddé,

Bár Nélküled én oly kicsiny vagyok,

A harcaim közt az ad erőt nékem,

Ha az Ige fénye újra rám ragyog.

Tégy engem békeköveteddé,

Mert sóvárogva vár Rád a világ!

Ó, add, hogy lámpás legyek szent kezedben,

Aki utat mutat másoknak Hozzád!

 (A hit hangjai, 713; BGyÉ. 483.)

-----------------------------------------------------

Világíts!

Jézus, tiszta lényed nézve,

Lelkünk vágyik az égi fényre.

Jöjj, a szívünket átadjuk Néked,

Töltsön el öröm, mennyei béke.

Világíts! Világíts!

Jézus, ragyogj,

töltsd be szent égi fénnyel éltünk!

Szívünk tüzét,

kérünk, gerjeszd fel!

Hadd jusson el

minden néphez e nagy kegyelem!

Küldd szent tüzed,

mindenhol fény legyen!

Mért kell, ó, az éjben járnunk,

Célt, reményt vajon hol találunk?

Benned, Úr Jézus, megleltük már ezt,

Üdvünk, életünk ára a kereszt.

Világíts! Világíts!

Bárcsak Krisztus égi fénye

Rólunk is visszatükröződne,

Hadd lássák meg az emberek rajtunk,

Bűnünk terhétől meg szabadultunk!

Világíts! Világíts!

(A hit hangjai, 382)

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE

"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az- az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. Lukács 5:4

Világunkban ezer és ezer tanfolyam van. Ígérik, hogy megtanítanak bennünket arra, hogy mi a siker titka az életben. Ezen tanfolyamok legtöbbje csak pénztől szabadít meg bennünket, azonban nem fog igazán előre vinni minket. Mi haszna ugyanis, ha elmegyünk egy olyan tanfolyamra ahol kioktatnak bennünket például arról, hogy miként lehet munkát szerezni, önéletrajzot írni, ha munkalehetőséget nem tudnak biztosítani? Egyik dolog, amit a siker titkaként szoktunk emlegetni: a tapasztalat. Nem rossz dolog valóban, de Istennel való kapcsolatunknak akadálya is lehet. A tapasztalat, Isten áldása nélkül zsákutcába is vezethet bennünket. Merevvé tehet, büszkévé, azt gondolva, hogy nekünk már nincs szükségünk tanulásra, mivel mindent tudunk. A történetet elolvasva, Péter egész éjjel halászik, de nem fog semmit. Krisztus pedig azt mondja neki, hogy evezzen a mélyre, dobja ki a hálót és akkor megszűnik a kudarc életében. A tapasztalt halászok tudták, hogy a mély vízben éjjel szoktak halászni, nappal a víz felszínére vonzza a napfény a halakat. Csodálatos dolog, ha mi is őszinte szívvel tudunk fordulni az Úrhoz, és engedjük, hogy Ő vezessen. A tapasztalat kis távolságokban talán hasznosnak bizonyul, de Isten szava nélkül nem fogunk messzire jutni. Péter azért tudott elmozdulni a siker felé, mert Krisztus szavát fontosabbnak találta, mint a saját tudását, tapasztalatát. Ma szinte mindenki szakértőnek tartja magát, mégis telve van a világ széthullt életekkel. Szükségünk van az Isten szava iránti bizalomra és engedemességre, mert anélkül sem egyéni sem társadalmi életünk nem lesz igazán sikeres. Péter jutalmát vette engedelmességének, rájött arra, hogy érdemes Krisztusnak engedelmeskedni, mert Ő tudja mit hol kell keresni. A második fontos alapelv: Követni Krisztust a sikerek után is. Sokan itt esünk el lelki értelemben. Ameddig anyagilag, lelkileg csődben van valaki, könnyebben keresi Krisztust, de amikor van sok pénz (hiszen a halászoknak a sok hal sok pénzt jelentett) akkor is akarunk követők, engedelmes szolgák lenni? Hiszem, hogy a siker és a pénz nem rontja meg a jellemet, csupán felszínre hozza. Jób és még megannyi ember sikeres volt és gazdag, de az Ő jellemüket Isten formálta olyan nemesre, bölcsre és tisztára. Szóval ha kudarcokat élünk át, adjunk esélyt arra, hogy Isten szava a helyes irányba tereljen minket. Ha sikereket élünk át, akkor se feledjük, hogy a legfontosabb küldetésünk Isten követése, akár jó, akár rossz időket élünk.

“A hatalom birtokának az a hatása, hogy az emberek süketekké és vakokká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog.” (Mahatma Gandhi)

------------------------------------------

“Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait – aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.” (Tatiosz)
--------------------------------------------------
“A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket – s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.” (Tatiosz)
---------------------------------------------------------------
-“Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti.                                         A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.” (Viktor E. Frankl).                                                        ------------------------------------
Egy ember fuldoklott a tengerben.
Arra ment egy hajó, és azt mondták neki:
“Nem kell egy kis segítség?”
Ő azt válaszolta: “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Aztán arra ment egy másik hajó. Azt mondták:
“Nem kell egy kis segítség?”
És azt mondta megint, “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”
Később aztán megfulladt, és a Mennyországba került.
Azt kérdezte, “Istenem, miért nem mentettél meg?”
Isten azt felelte, “Két nagy hajót is küldtem érted, te bolond.”

(A boldogság nyomában / The Pursuit of Happyness)

Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennél fogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, izgalom vagy , irgalom.
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet.                                                   Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat.                                                                 Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet.                                                                Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom.                                                                        Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok, vagy teszek, gondolok, vagy érzek ,egy adott pillanatban,                   az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat.                                         Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.  Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.                                                                                       Én én vagyok, és így vagyok jó.                                                                                                                       De megtudd, hogy mindenért az Isten felelősségre von!!

Túrmezei Erzsébet: Maradj a helyeden.

Maradj a helyeden
ahol Isten látni akar!
Ő tudja mi használ, s mi fenyeget,
elrejt, ha kell, be is takar!

Maradj a posztodon! Ott a helyed.
Ha elfogadtad, amit ő ígért,
a legjobb dolog: hinni!
Az Ő szent lényét sérti a „miért”,
és a te Igéd: bízni!

Maradj a helyeden, ha fárasztó is,
és a feladat nehéz,
az Úr ismeri szíved titkait,
Ő rád szeretettel néz.
A világ csak kínoz és elárul,
fordítsd el tőle arcod!
Az Úr irgalmán szíved elámul,
csak Őt dicsérje hangod!
Krisztus Megváltód! Ő a Vezéred,
ha nehéz úton vezet,
tanítja az engedelmességet,
s életed boldog lehet!
Ő már előre kiválasztotta,
utad merre vezessen,
lépésről lépésre eléd hozza!
Te maradj a helyeden!