Márk 11:9-10,-„Akik pedig előtte mentek és akik követték, kiáltottak, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!  

Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulását ünnepli virágvasárnap az egyház: a nép közül sokan ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előtte járó és utána tóduló sokaság így kiáltott fel: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" (Mt 21, 8).

Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint az emberek a felső ruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János pedig pálmaágakról számol be.

Virágvasárnap, a keresztény kultúra országaiban kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

Mámoros boldogsággal így köszöntötték a bevonulót: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében. - De hát micsoda bűn nyilatkozik meg ebben? Nézzük meg!

Kevés kivétellel ugyanaz a tömeg ordítozta nagypénteken a feszítsd-meg-et, mint amelyik pár nappal előbb virágvasárnapon a Hozsánnát énekelte.

Jézus ma nem egy városba, egy közösségbe, hanem egyénenként egy – egy ember szívébe szeretne bevonulni,.

Hogy ott hozzon változást.

Ma a 21-században, hányan engedik meg ezt Jézusnak???

És hányan lesznek akik nagypénteki tömeghez csatlakoznak??

Mindenki magánvak adjon választ még ma!!

„ Mert ma ha az Ő szavát halljátok ,meg ne keményítsétek a ti szíveteket!!”

„Annak okáért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!…” (Zsid. 3:7-8)

Világegyház \ Magyar egyház

Miért szenved Jézus? elmélkedés Virágvasárnapra

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe - Giotto di Bondone alkotása::

Virágvasárnap, vagyis „Az Úr szenvedésének vasárnapján” az Egyház hosszabb és rövidebb változatban készíti az evangéliumot, Jézus szenvedésének történetét, Márk evangéliuma szerint. A rövidebb változat Jézusnak a római hatósággal való találkozását, tényleges kereszthordozását, a keresztre feszített haldoklását és halálát beszéli el. A hosszabb szövegváltozat a betániai vacsorától kezdődik. Valódi sajátossága, hogy nemcsak az eseményeket mondja el, hanem bennük Jézus szándékát, Jézus hozzáállását is bemutatja.

Ha csak a 15. fejezetre hagyatkoznánk, keveset tudnánk meg arról, miért vállalja Jézus a szenvedést. Az evangélista szerint Pilátus is csodálkozik Jézus szótlanságán. S mivel a történetnek ezen a pontján övéi közül jószerivel senki sincs már Jézus mellett, olyan sincs, aki szót emeljen mellette. Helyettük a gúnyolódó tömeg, illetve az előkelők szavait halljuk, ahogy kudarccal vádolják Jézust: ha annyi mást megmentett, mentse meg magát, ha Isten Fiának hiszi magát, szálljon le a keresztről. S ha rájuk hallgatunk, Jézus utolsó fohásza sem más, mint a kudarc fájdalmas beismerése: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Vajon a százados kijelentése, hogy „ez valóban Isten Fia volt”, lehet-e ezek után más, mint gúnyolódás?
A kép gyökeresen megváltozik, ha megfigyeljük, mit tesz, és mit mond Jézus, amíg szabad. Szavaival és tetteivel ugyanis előre értelmezi saját halálát. A betániai vacsorán egy asszony előre olajjal keni meg testét, és hozzá hűséges asszonyok lesznek azok is, akik keresztje alatt mindvégig kitartanak. Ők az irgalom és a gondoskodó szeretet szelíd tanúi. Úgy tűnik, csak az tarthat ki mindvégig Jézus mellett, az juthat hozzá közel a világ legsötétebb óráiban, aki ezekhez az asszonyokhoz hasonlóan irgalommal teli szemmel látja a világot, és nem csak a hasznosság és tervszerűség logikáját követi. A tanítványaival elköltött utolsó vacsorán Jézus megmutatja, hogy halála az ő részéről nem kudarc, hanem odaadás és hűség. Bár egy a tizenkettő közül elárulja őt, az összes többi pedig megfutamodik vagy meg is tagadja majd, ő őrzi hűségét hozzájuk és Atyjához. Amint a kenyeret testévé, a bort vérévé változtatja, hogy odaadásának valóságos emlékévé legyenek, úgy a gyűlölet, a kegyetlenség, az árulás éjszakáját a remény, a megmentett, sőt helyreállított közösség órájává alakítja.
Ez a vacsora, ennek az emléke – a kereszthalállal és a feltámadással együtt – talán jobban összetartotta a szétfutó apostolokat, mint a csodák és a bölcs tanítás évei. Odaadta magát értünk és sokakért. Ez a hír olyan erővel járja át az ősegyházat, hogy a Feltámadottat jelenésből megismerő Pál is tovább mondja: „azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, akik között az első én vagyok” (1Tim 1,15). A Getszemáni kert jelenete tovább tanúskodik Jézus igyekezetéről, hogy tanítványait megerősítse és megőrizze, illetve hogy Atyja akaratával egyesüljön. Hiszen ez az Atya akarata: „hogy minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4). A főpap házában pedig végső soron arról van szó, ki ítél majd igazán: a mostani hatalmasok, vagy az Emberfia, aki eljön az Atya jobbján, az utolsó napon.
Krisztus egyesült a szenvedő emberrel. Keresztútját akkor kezdjük érteni, amikor valakinek a szenvedése megnyitja a szívünket. De ilyenkor valóban nagy ajándékot kaphatunk, a szenvedéstörténetet olvasva: látjuk Jézus szenvedését, és újra hiszünk szeretetében.
B év, Virágvasárnap

.." 332.é.
1,- Kis szívem, kis szoba, de nincs benne lámpa.
Oly sötét,.mint az éj sötétben ki látna ?

2,- Erre jár a Király: lámpát is hoz , tisztát.
 Szívemben fény ragyog : és Ö ugyan mit lát ?

3,- Kis szoba ,csúf, poros: szemetes a sarka.
Látja jól a Király: szomorkodik rajta.

4,- Menj Hozzá ,kérd meg Őt: szennyesen ne hagyja.
Vérével tisztítson : üdvösséget adjon..

-----------------------------------

HOZSANNA UTÁN

Máté 21:12-16,-„Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, és felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit.

13-Majd azt mondta nekik: Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává tettétek.

14-Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.

15-Amikor pedig a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik azt kiáltozták a templomban: „Hozsánna a Dávid fiának”, haragra gerjedtek,

16-és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?

Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.
Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
„Hozsánna a Dávid fiának!’’
– Hallod, Mester, mit zeng az ének? –
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.
Míg elhagyják, erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat.
Győri József---

JÖN A KIRÁLY –

Hirtelen felharsan: Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Király!
Hozsánna Tenéked, a Dávid Fiának,
Akit az emberek lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem hódoló népe vár,
Boldog az a lélek, aki most Rád talál:
Te mennyei Király!
Jöjjünk mind, őszintén, szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben arkangyal trombitál,
Mert eljön a KIRÁLY!

Vad Lajos 

Vallási, keresztény: A húsvét előtti vasárnap. Jézus Jeruzsálembe érkezésének keresztény ünnepe, a húsvét előtti nagyhét kezdete, amely ettől a naptól nagyszombatig tart.

Virágvasárnap a templomba a hívek barkás ággal érkeznek, amelyet a pap megszentel. Virágvasárnap a szentelt barkával körmenetet is tartanak. Virágvasárnap a gyerekek játék közben a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű dalt éneklik. A mellékelt középkori kép Jézus Jeruzsálembe érkezését ábrázolja, ami a virágvasárnaphoz kapcsolódik.
Eredet [virágvasárnap < virág + vasárnap]

----------------------------------------

VIRÁGVAAÁRNAP

Zöld lombot szórt a földre az örvendő tömeg,

A víg kiáltozástól minden megremeg.

A menny s a föld királya szamáron ülve megy

Az egyszerű gyermek szót nem vetette Ő meg.

Hozsanna a magasban, zengjen égi dal,

Krisztusnak ,a Királynak dicsére, diadal!

Szívem és szám dicsérje Jézust szüntelen

Míg majd örökké áldom fönn tisztán ,bűntelen.

Miért ment Jézus Jeruzsálembe?

Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja, amivel a kereszténység azt ünnepli, hogy Jézus a halála előtti napokban bevonult Jeruzsálembe. De miért is vezetett akkor Jézus útja Jeruzsálembe? A zsidó vallás ekkor emlékezett meg peszah ünnepekor az Egyiptomból való szabadulásról, és bárányáldozatot mutattak be.

Jézus valószínűleg néhány nappal peszah ünnepe előtt jöhetett Izrael kultikus központjába, ám a pontos időpontot nem tudjuk, így virágvasárnap megegyezés alapján lett Jézus Jeruzsálembe vonulásának napja, húsvét előtt pontosan egy héttel.

A Biblia három evangéliumában is szerepel, hogy Jézusnak ekkorra már országos híre volt, ezért a zarándokok odavonultak Jézus megjelenésekor, mert azt hitték, megkezdődött a messiási korszak, amely megszabadítja őket a római elnyomástól.

Annak szimbolikus jelentése van, hogy szamáron vonult be Jézus, ugyanis ez a nyájat összetartó pásztorok állata volt, szemben a lóval, amely a katonaság és az erőszak jelképe volt. Ezt korábban már az Ószövetségben is megjövendölte Zakariás próféta, ennek beteljesedését látták a korabeli emberek virágvasárnapkor.

A tömeg Dávid fiaként üdvözölte Krisztust, és ebben is a prófécia megvalósulását látták, mert a Messiást ebből a családból várták a zsidók. Jézus mind nevelőapja révén, mind anyai ágon eleget tett ennek a kritériumnak. Lukács evangélista szerint Mária személye eredeztethető Dávid király családjából, míg Máté Ábrahámig vezeti vissza Jézus őseit, ahonnan Dávidon keresztül Józsefhez, Jézus nevelőapjához vezet az út. Ezek a családfakutatások azonban már kifejezetten a keresztény kutatások eredményei, a zsidó nemzetségtáblák nem maradtak fenn, amelyek ezeket a tényeket igazolnák.
Messiás várása

Különösen annak fényében volt jelentős Jézus megjelenése a hagyományok szerinti virágvasárnapon, hogy a zsidóság az addig eltelt utolsó mintegy nyolc évszázadban folyamatosan nemzeti tragédiákat és megalázottságot élt át, többek között a babiloni, perzsa, görög és római hódítók miatt. Ez alól kivételt csak a makkabeusi korszak jelentett, amikor a Kr. e. 167-ben kitört felkelés és gerillaharcok során rövid időre kiűzték a makkabeusok által vezetett seregek a görög utódállam megszállóit még a jeruzsálemi templomból is.

Jézus korában a nemzet felemelkedésének vágya erősítette a Messiás várását, amely a virágvasárnapi eseményben érte el csúcspontját. Ennek megfelelően jólétet, boldogságot és nemzeti dicsőséget vártak a Megváltótól.
 

A farizeusok nem hisznek benne

A zsidóságon belül egy jelentős rétegre, az írástudókra és az ő vezetésük szellemében élő farizeusokra azonban a lelki értelmű messiásvárás is jellemző volt. Ők a mózesi törvény, a tiszta erkölcs, az Istennek tetsző élet szószólói voltak. Ez az írástudó közösség Izraeltől mint Isten választott népétől a mózesi törvények betartását várta el, Jézus viszont liberálisabb volt a törvények betartatása tekintetében.

Jellemző eset a szombat napi gyógyítása, ami miatt a zsidó törvénytudókkal a Biblia szerint összeütközésbe is került. Egy másik esetben Jézust Simon farizeus házába hívták vendégségbe, ahol a korabeliek nagy megrökönyödésére szóba állt egy bűnös asszonnyal. Jézus ilyen cselekedetei meggyőzték arról a zsidóság egyik vezető rétegének számító írástudókat, hogy Jézus nem lehet a Megváltó, akit több évszázad óta vártak.
 

Trónra lépést és lázadást várnak a zsidók

Jézus virágvasárnapi bevonulásakor a köznéptől elkülönülő farizeusok és írástudók kiváró álláspontra helyezkedtek, míg a tömeg túlnyomó része lelkesedett az általa Isten fiának tartott személyért. Az elvárásoknak azonban Krisztus virágvasárnapkor nem tett eleget, nem lépett trónra, nem koronáztatta meg magát, nem szított lázadást a római császársággal szemben. Az ünneplést azonban elfogadta, ami a lelki vezetésre vonatkozott.

A Bibliában nem szerepel a tömeg felvonulásának részletes története, mindössze a lelkes együttlét, a közösség egybetartozásának élménye jelenik meg. A Jeruzsálembe zarándokolt emberek ekkor minden valószínűség szerint arra számítottak, hogy peszah ünnepén lép majd színre Krisztus mint Megváltó.

A később virágvasárnapnak nevezett ünnepélyes bevonulás után a zsidóság vezetői nem vállalták a nyílt fellépést Jézussal szemben, néhány nap múlva viszont titokban megteszik ezt a lépést, Jézus elfogását és elítéltetését

Virágvasárnap különös ünnep. Egyszerre van jelen a szertartásban az öröm és a halál, a dicsőség és a szenvedés, a nép lelkendezése és gyűlölettől eltorzult kiáltozása. Ugyanazok az emberek, akik az első evangéliumi szakaszban még hozsannát kiáltanak, a másodikban, a passióban már Krisztus kereszthalálát követik.

Ennek a hatalmas és drámai, színektől, képektől és érzelmektől fűtött történés-sornak a középpontjában pedig ott áll Jézus, a csöndes, a hallgatag, és mégis hallatlanul erőteljes, egyetlen szavával végpusztulást idéző, templomot tisztító vagy éppenséggel tanító, megbocsátásért imádkozó Megváltó. Ő maga is kétféleképpen áll előttünk: mint a király és mint a szolga.

Király, hisz az Aranykapunk vonul be a Szent Városba, egyéves szamárcsikó hátán, amelyen még senki sem ület. Király, hisz a nép szavai, lelkendezése akként hirdetik meg. „Hozsánna a Dávid Fiának" - énekeljük emlékezve. . Királyként érkezik Krisztus, hisz beteljesíti a próféciákat, és első útja, a bevonulás maga nem máshová visz, mint magába a Templomba. Ugyanazt teszi most Krisztus, mint tették a babiloni fogságból hazatérők vagy a Makkabeusok - megnyílnak előtte a város kapui, a nép hódol előtte, ő pedig megtisztítja a Szentélyt, mondhatni szakrálisan birtokba veszi királyságát ő, az Isten Fia.

Ugyanakkor szolga is, s ezt már a bevonulás közben is érezzük. A méltatlankodók, a túlbuzgók, a rosszmájúak fékeznék az ünneplést, elhallgattatnák az éneklőket. Már ekkor érződik az emberi ellenszenv és gonoszság ereje, amely a legszebb pillanatot is tönkre teszi. De Jézus mindettől nem retten meg. Szolga ő, hát nem zavarja meg, ha az emberek sajnálják tőle a hódolatot. Tudja nagyon jól, hogy az ő szolgaságának valódi értelme abban áll, hogy engedelmes Fia az Atyának. Épp ezért ha az emberi dicsőítés el is hallgat, a kozmosz fogja a dicséretet zengeni neki. A kövek, az élettelen világ egész létével magasztalja őt. Ebben a pillanatban már rávetül a passió árnya a virágvasárnapi bevonulásra. Már ekkor ott állnak az út szélén az emberek, akik elveszejteni akarják a Messiást. Már ekkor felüti fejét az emberek között a széthúzás, a véleménykülönbség. Mindez egyenesen vezet a nagypénteki tragédiáig, amikor egy gyilkos élete fontosabb lesz a nép számára, mint az élet adójáé.

Krisztus mindezzel tisztában van. Miután élete legutolsó szakaszát Jeruzsálemtől távol töltötte, hisz nem jött még el az ő órája, most megérkezik a városba, a lehető legnagyobb nyilvánosság közepette. Nem bujkál. Sőt mi több, a templomba való dicsőséges bevonulással, s a templommegtisztításban tetőző menettel mindennél világosabban, egyértelműben mondja ki: Jeruzsálem, megérkezett a királyod. Innentől kezdve nincs kitérés, nincs fondorkodás. Olyan felkiáltójel ez, amelyre felelni kell. Ha a főpapok nem lépnek semmit, akkor azzal a nép előtt mintegy elismerik Krisztus királyi fenségét. Épp ezért mindabban, amiről a jeruzsálemi bevonulás szól, döbbenetes tudatosságot kell meglátnunk. Nincs ebben véletlen. Ez nem egy hirtelen, spontán népünnepély. Jézus az imádságban, az Atyával a Szentlélekben beteljesülő közösségében elérkezett a pontra, amikor ki mondja: itt az óra. Húsvét van, a város tele a legmesszebbről érkezett zarándokokkal. Amit tesz, amilyen útra elindul, nem csak Júdeában, de az egész zsidó világban visszhangra kell, hogy találjon. Ezen a ponton Krisztus nem vár többé. Nem vitatkozik többé. Nem folytat polémiát többé. Mindennek vége. Most, királyként és szolgaként kimondja önmagát a Szent Városban. Ez Virágvasárnap.

Csoóri Sándor: Virágvasárnap._X

Valahol most egy tulipán-szájú

kicsi szamárka ordibál,

hátára odaképzelem magam

s vagyok Jézus király.

Förgeteg-fehér szilvafák közt

máris a borhegyre megyünk,

hozsannázó bokrok fölött

apostol-felhő jön velünk. –

Jártak itt ólom-zord hadak,

állkapcsukat a sár fedi,

sisakjukon, mint sastojáson,

tapos a kis csacsi. –

Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék

homályában bort nyakalunk,

s kőből kihasított fejű

rokonokkal dúdolgatunk:

„Szent István, térdepelj közénk,

magyarok térítő királya,

nagyobb király térített minket,

idők vasából koronája.

De itt vagyunk, de megvagyunk,

nézzük, hogy nő a völgyi búza,

s a szőlővirág hogy kígyózik

fölrepedt, égő homlokunkra.”

Így éneklünk, s az ördöglábú

asztal lesz majd a nagydobunk –

parasztok és Jézus király,

így mulatjuk majd ki magunk.

Dalszöveg.

Ne légy vasárnapi hívő csak,
aki a sokasággal tapsol,
de nem tud helytállni hétköznap,
s vesztesen kerül ki sok harcból..

------------------------------------

--------------------------------------------

VIRÁGVASÁRNAP

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!

Zeng a kiáltás előtte, utána;

Zöld ágakat szeldelnek útjára,

Békességet hoz népe javára.

Áldott, aki jött az Úrnak nevébe',

Általa léptünk az Isten kedvébe;

Békesség ott fenn a mennyországban,

Áldott az Isten a magasságban!

Ó, lelki ország, Istennek országa,

Mily édes ebben Jézus királysága!

Szelíd, szegény ez és alázatos,

De nagyhatalmú és csodálatos.

 Igaz ez és a bûntõl szabadító,

Poklot és halált egyaránt hódító.

Vasvesszővel bírja ellenségét,

De szelíden őrzi örökségét.

Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal,

Jöjj mihozzánk is alázatossággal,

Tégy tulajdon népeddé bennünket,

Vezéreld jóra egész életünket!

 Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya,

Jöttödet néped ma is várva várja.

Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal,

Terjeszd országod diadalommal! 

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!

Zengjük, kiáltsuk elõtte, utána;

Hintsük be útját mi is zöld ággal,

És ünnepeljünk szent buzgósággal!

 Dicsőség legyen az Isten Fiának,

Áldás, békesség az égi királynak,

Hogy vele mi is, kiket megváltott,

Bírhassuk egykor a mennyországot!

         Palóczi Horváth Ádám (A Hit Hangjai 55)

-----------------------------------------------

 Virágvasárnapi ima,-X

 E kedves napon szívem kitárom:

Vonulj be oda, égi Királyom!

Nincs pálmaágam, szép virágom sincs,

Te leszel nekem a legdrágább kincs!

 Virágvasárnapján

 Oldjátok el a szívetek,

S az Úr Jézushoz vigyétek!

Az Úrnak szüksége van rá,

S a szív így lesz majd szabaddá!

VIRÁGVASÁRNAP,-X

Szerző: Kárász Izabella

Kárász Izabella: VIRÁGVASÁRNAP.

Jeruzsálemnek útja oly csodás,
Olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
Nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szőnyegén
Jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsannát kiált millió torok,
És mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
Amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak..., új virágeső...
Áldott a Király!... Áldott, aki jő!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény...
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,
A nagy tömeg is lassan elsuhan...
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás?

-----------------------------------

Ady Endre: Az Úr érkezése.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom

-------------------------------------

Stefura Erzsébet -Virágvasárnaptól golgotáig.

Erre fog jönni, ahol én lakom!
Minden virágom eléje rakom,
S hova nem jut, majd köntösöm teszem,
Hozsánnázva kiáltom lelkesen:
Óh, jöjj, lakozz velem!

Amit adtam, lásd minden kevesen,
Szívemet is ráadom, ez nekem
Legtöbb mit bírok; köntösöm után
Szépen kiterítem az út porán,
Eléd, vágyam nyomán.

S lelkendezem. Vaj' lesz-e rá szavad,
Ez áldozat mily örömet arat?
Te sírsz, arcodon gyász felhője ül
S én Téged hívtalak meg ünnepül?
Ujjongásom elül.

Sötét napok nagy kínja szemedben.
Látod a várost romokba verten,
Magadat is. (Mit az öröm nem lát)
Az Isten-Fiát fára szegzetten.
Szívem visszaveszem.

Örömnek szántam, búnak nem adom.
Nincs már hozsánnám, beborult napom,
Hogy fordulhat a hajnal így estbe,
Virágaim hervadásba veszve,
S a köntös kezemben.

Új zajongás, vajon mi lehet az?
A városon túl mit kiáltanak?
A Király! S üvöltnek összevissza;
,,Keresztre föl!" E látványt ki bírja?
Én okoztam volna?

Elhagytam Őt, ott, akkor az úton?
Hogy most kelljen Golgotához futnom?
- Én Királyom! Földöntúli kínban
Hozzád jöttem igaz bűnbánatra,
Méltó hódolatra;

Hozsánna, hozsánna! Zengi ajkam!
Kereszted megérlelt, megváltattam!
Áldott, Ki jő az Úrnak nevében!
Véred megmosott, nyomodba tértem,
Szent ünnepre értem.

-----------------------------------

Virágvasárnap

Olajágak hullnak Jézus elébe, -X
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél eképpen:
,,Örülj, Sion, imhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!

---------------------------------------

VIRÁGVASÁRNAP,,- Hamar István

Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.
Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél ekképpen:
,,Örülj, Sión, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’
Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!

------------------------------------------

VIRÁGVASÁRNAP

Akkor… ott is rügyfakadás, bimbót nyitó
virágvasárnap volt!
melyen a két szamarat vezető tanítvány
s a Jézust várók készülődése folyt.
– Olajágak, új s viselt ruhák keverve
díszítették a felvonulás útját,
S minden rendezés nélkül, kéretlenül
üdvre-csodára várók a hozsannát zúgták…
– Nem tudom, közülük tíz, húsz vagy száz-e az,
ki Jézusban a Krisztusra vár.
Vagy csak egy van számítás nélkül?!
A Mester terhét hordozó szamár.
– - – - – -
Ma is virágvasárnap van!
Rügyfakadás, bimbó-hasadás.
Ezenkívül? Ki tudja… Van-e más?
– Akad-e gyér hozsannázók között egyetlen egy
Kiben a számítást megöli a Mester-rajongás?
Akad-e tíz, húsz, vagy száz, ki terhet akar,
a Krisztus terhét vinni?
Akad-e, kit a megújhodás alapjába
pillérnek lehet tenni?
Akad-e csak egyetlen tanítvány
ki nem rántja gyáván félre a Krisztus szamarát?
S mert annyi a gyáva, annyian félnek,
enged-e felszállni… egy halk, erőtlen hozsannát?
Hozsannát: igazi, szívből jövő,
Krisztust köszöntő hozsannát.
– Hozsannázni hivatás. Ez az én hívatásom,
Így vinni a Krisztus terhét.
Ma… most… azoknak, akik még akarnak,
akik még mernek hinni.
Tamáska Gyula

VIRÁGVASÁRNAP

Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre szüntelen, –
S Ő szamárháton, szomorún megyen..
Hidegen hagyja hódolat, lárma;
Isteni fejét porig alázva
halad ujjongó néptömeg között:
Reá halálos bánat költözött…
Hozsánna zúg fel újra és megint.
S az Úr jós-szeme távolba tekint -
Virágzuhatag ma csak reá hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.
Megsápad, elhervad holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl;
„Feszítsd meg!“ – hallszik a hozsánnán túl.
Gyötrelmek útja ez a diadalút.
Egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!
K. Perecz Ilona

Máté 21:

Hungarian Károly (KAR)

21  És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elküldte Jézus két tanítványt,

² És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
³ És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani õket.
⁴ Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
⁵ Mondjátok meg Sión leányának: Ímhol jõ néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
⁶ A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
⁷ Elhozzák a szamarat és annak vemhét, és felsõ ruháikat rájuk teríték, és ráül azokra.
⁸ A sokaság legnagyobb része pedig felsõ ruháit az útra teríti; mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
⁹ Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
¹⁰ És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
¹¹ A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbõl való próféta.

-----------------------------------------

A SZENT KORBÁCS—

Amit Ő font kötelekből,
S amivel kiverte az árusokat,
Hová lett az -az isteni korbács?
Töprengtem én ezen, de sokat.
Kellene, kellene az a korbács -
Így vágyakoztam fiatalon -
A galambárusok megint ít vannak,
Hol az a korbácshatalom?
Fiatalon, hogy nekifeszültem,
Duzzasztott az ifjúság gőze.
Hol az a korbács, hol az a korbács?
Van aki fogja, van aki győzze!
Álmomban láttam a Kezet
És előtte a szaladókat;
Rongyokat szaggat a korbács
És szétcsap kalmár-dáridókat.
És álmomban láttam, a Mester
Isteni szeme villogását
És erőlködtem a szememmel,
Hogy kiszikrázzam a szeme mását.
És addig, addig erőlködtem,
Amíg a szeme az enyém lett.
S mikor a szeme az enyém lett,
Köröttem minden másképp fénylett.
Akkor tudtam meg, hogy a korbács
Miért nem maradt relikviának:
Mert azzal pattogtatni nincs joga,
Nem szabad, csak Isten Fiának.
Szalay Mátyás

Györi József Hozsanna után /

"Hervadnak már a pálmaágak
Országútján a nagy Királynak.
Szerteoszlik éljenző népe.
A templomig kevés kísérte.
Pénz, üzlet, bálvány felborítva,
Nyerészkedők megszomorítva.
Valahol, a város szívében
Haláláról tárgyalnak éppen.

Nehéz kép ez: tél a tavaszban.
De egy csendes templomsarokban
Ott áll Jézus: tavasz a télben.
Nagyok nélkül, kicsik körében.
Prófétálnak a gyermekszájak:
,,Hozsánna a Dávid fiának!''
- Hallod, Mester, mit zeng az ének? -
Igen, hallom. Isten nevének
Gyermekek adnak dicsőséget.

Míg elhagyják, erősek, épek,
Jönnek a betegek, szegények.
Sánták, bénák kínnal mozogva,
Világtalanok tapogatva.
S ott, a csendes templomsarokban
Üdít, gyógyít mindent, kit áthat.
Szemétté lett a földi látszat.
Megváltott az égi alázat"

------------------------------------

Kárász Izabella: Virágvasárnap.

"Jeruzsálemnek útja oly csodás,
Olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
Nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szőnyegén
Jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsannát kiált millió torok,
És mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
Amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak..., új virágeső...
Áldott a Király!... Áldott, aki jő!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény...
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,
A nagy tömeg is lassan elsuhan...
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás? "

Pintér Lajos: Virágvasárnap.

"Kedves Mihály,
köszönet csendéleteidért,
hisz oly kevés a csend,
oly kevés az élet,
köszönet virágaidért,
hisz oly virágtalan a világ.

Mennyit lótottam, mennyit
futottam, és sohase
mondhattam az ottra,
hogy itt van, futottam,
és oly kevésre jutottam,
csak vetettem,
sohase vétettem, de
soha is arattam,
izzik a beton alattam,
pedig azért vagyok,
hogy virág nőjön
a szemeimben.
Tulipán, nárcisz, jácint,
tulipán, nárcisz, jácint.

Lásd, a szívem játszik,
mint játszik
a semmiben Isten,
és csak abból látszik,
hogy van, mert megver,
és csak abból látszik,
hogy nincs, mert kincs.

Lehunyom szemem: látom,
kinyitom szemem,
csak szivárvány,
játszik színei alatt
a szívem árván.
A világban járván
nem járvány
dönt le, de ármány.

Pedig azért vagyok,
hogy virág nőjön
a szemeimben.
Tulipán, nárcisz, jácint.
Tulipán, nárcisz, jácint."

---------------------------------------

Bódás János: Virágvasárnap

Csak hulljatok virágok, pálmaágak,
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.
Ő... látja már, hogy messze, mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnek

Ő... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit...

Vad Lajos Jön a Király /

/”Hirtelen felharsan: Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le s pálmát lengetve vár:
Ímé,
Hozsánna Tenéked, a Dávid Fiának,
Akit az emberek lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem hódoló népe vár,
Boldog az a lélek, aki most Rád talál:
Te mennyei Király!

Jöjjünk mind, őszintén, szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben arkangyal trombitál,
Mert eljön a KIRÁLY!"

Virágvasárnap - Jézus Jeruzsálembe való bevonulásnak ünnepe. A húsvét előtti vasárnap. Más nyelvekben a "pálmavasárnap" név használatos. (Húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon van. Ehhez a mozgó ünnephez kapcsolódnak a tavaszi egyházi ünnepek.)

 Betfagé - A név jelentése: éretlen vagy korai fügék háza, fügék háza. Betfagé egy kis falu Betániától északnyugatra, Jeruzsálemtől keletre az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. (Mt 21:1. Mk 11:1. Lk 19:29.)

 Betánia -  Jeruzsálemtől kb. 3,5 km-re északra fekvő kis falu az Olajfák hegyének keleti lejtőjén, a Jeruzsálemet Jerikóval összekötő út mentén. Nevének jelentése: szegényház vagy Anániás háza vagy  szomorúság háza vagy  datolyák háza. A számkivetés után a benjáminiták telepedtek  le ezen a helyen. (Neh 11:32.) Ebben a faluban lakott Lázár, Máriával és Mártával (Lk 10:38. Jn 11:1. 18.) /Később Lázárról El azaríjenek nevezték el a települést./ A leprás Simon is  Betániában élt. (Mt 26:6.) Jézus a mennybemenetele előtt  itt búcsúzott el tanítványaitól. (Lk 24:50-51.)

 Jeruzsálem -  Neve azt jelenti: a béke megalapozása. A Földközi-tengertől (50 km) és a Holt-tengertől keletre (21 km) a Júda-hegység, egy a tengerszint felett kb. 765 m magasan fekvő sziklás fennsíkján épült város. Keleti részén található a Kidron völgye, a nyugati és déli részén a Hinnom völgye (Gyehenna). Dávid foglalta el a Sálemnek nevezett várost és az ország fővárosává tette. Dávid királyi palotát épített Salamon pedig templomot. A templomot sőt a várost is az idők folyamán többször is lerombolták. A Kr. u. 70-ben  történt pusztulás után  a várost újra felépítették, de a templomot nem.

 Olajfák hegye -  Kb. Másfél km hosszú hegygerinc, négy jól felismerhető csúccsal. Jeruzsálemtől keletre a Kidron völgyén túl található. A Júda-hegység csapadékos területe idáig ér, ettől keletre Júda pusztája fekszik. Lejtőjéről jó kilátás nyílik Jeruzsálemre és  a Jordán völgyének egy részére, egészen a Holt-tengerig. Az Olajfák hegyének lejtőin fekszik  a Gecsemane kert, Betfagé és Betánia. (II. Sám 15:30. Zak 14:4. Mt 21:1. Mk11:1. Lk 19:29.37. Jn 8:1. ApCsel 1:12.) Jézus az utolsó vacsora után a Gecsemane kertben imádkozott és a mennybemenetele előtt is az Olajfák hegyére vitte tanítványait.

 Szamár - A lovak családjába tartozó emlősállat, amely az Észak-Afrikában honos núbiai vadszamártól származik. A házi szamár évezredek óta szolgálja az embert. A mezőgazdaságban teherhordásra használják. A hegyi ösvényeken biztosabban közlekedik, mint a ló. Még a tehetősebb emberek is szamárháton  közlekedtek, azonban hadi célokra inkább a lovat vették igénybe. A szamár  silányabb táplálékkal is beéri. Izraelben nem tartozott az áldozati állatok közé. Az emberek úgy tudták, hogy a Messiás szamárháton fog majd megérkezni. (Zak 9:9.)

-----------------------------------------

 Szamárnak vemhe -  a szamár csikója

 Hozsánna -  Eredetileg egy imádságos felkiáltás volt, melynek jelentése: szabadíts meg, segíts meg! (Zsolt 118:25.) Később beépült az ünnepi rendtartásba, főként a sátoros ünnepek 7. napján énekelt ének refrénje lett.

 Dávid fia -  Dávid sikerei azt a hiedelmet keltették, hogy ő az eljövendő, akit Isten megígért az övéinek, ezért új ígéretet adott az Úr, hogy megépíti Dávid templomát. Az eredeti kifejezés nemcsak kőből emelt épületet jelölhet, hanem emberekből álló házat is. Az emberek számára Dávidot említeni azt jelentette a későbbiekben, mint Isten féltőn szerető hűségéről beszélni. Amikor Jézus eljött és Dávid fiának nevezték (Mt 1:1.) Ő nem utasította  vissza ezt a messiási címet, azonban a  Mt 22: 42-45-ben azt mondta, hogy nagyobb van itt Dávidnál. Jézus Dávid nemzetségének tagja. (Mt 1.)

Templom -  Az Ígéret földjén való letelepedés utáni időkben  Dávid szeretett volna templomot építeni, mert zavarta, hogy az emberek szép palotákban laknak míg a  szövetség ládája "csak" a szentsátorban. Dávid fia Salamon építette meg a templomot, melynek megmaradt a hármas felosztása. (Szentek szentje, szentély, pitvar) A nem zsidók csupán a külső udvarba léphettek be, amely közvetlen kapcsolatban állt a várossal és ez volt a piacnak (áldozati állatok) és a pénzváltóknak  (templomadó) a helye. A zsidók bemehettek az izraeliták udvarába, sőt a férfiak  a férfiak udvarából kísérhették figyelemmel az áldozatok bemutatását.

 Pénzváltók - Az Újszövetség korában háromféle pénznem volt használatos: a hivatalos (római), a görög és a helyi zsidó pénz. A pénzváltók olyan emberek voltak, akik felár ellenében egyik pénznemet a másikra váltották. Leginkább a templomban volt szokás a templom saját pénznemére váltani a mindennapi használatban lévő pénzeket. (Mt 21:12. Mk 11:15. Jn 2:14-15.)

---------------------------------------

Jókai Anna: Ima - virágvasárnap alkonyán.

Istenem.
Az - az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.

Azon a vasárnap ujjongtak a pálmák,
mert a megváltásnak messiási álmát
valósulva látta Jeruzsálem népe;
jött Jézus... lepleket dobtak le elébe,
s lengettek fölöttebüszke pálmaágat,
azon a vasárnap.

Akkor, csütörtökön a szelíd olajfák
karcsú ágaikat lankadtan lehajtják,
mert a Gecsemane - kertben gyötrelemmel
vért verejtékezett egy magános ember,
vére szétfolyott a fekete rögökön,
akkor csütörtökön.

Azon a pénteken szomorú szél susog,
búsan hajladoztak bánatos cédrusok,
mert fönn a Golgotán cédrusfából ácsolt
kereszten függött egy véresre korbácsolt,
meggyötört, megkínzott kihűlt, sápadt tetem,
azon a pénteken.

S a másik vasárnap úgy pirkadat tájba\'
kivirult a világ valamennyi fája,
északi fenyőktől délszaki pálmákig
mind üdén kizöldell, lombot hajt, virágzik,
mert halottaiból Jézus ím feltámadt
ezen a vasárnap!

Tompa Mihály - Olajág

"Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,
Az ajkon némaság a gyász pecsét;
Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,
S az élettel, világgal meghasonlál:

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!
Hajnal derül az éjből, bár setét, -
Érezd a könny s próbáltatás becsét;
Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret, ki dorgál.

Tűrj és remélj! Elmélkedjél, imádkozz!
Hadd térjen a beteg lélek magához...
Így, ha követe ottfenn megjelent,
S mint a Noé galambja vissza-szárnnyal
Zöld olajág- s az ég jó válaszával:
Mit újra megnyersz: lelki béke, csend. "

-------------------------------------------------

Dalszöveg

Hódolat és áldás néked, Krisztus, mi királyunk.
Néked a gyermeki nép zengte ma zsenge dalát.

Áldott égi király, Istennek jössz te nevében,
Izrael édes ura, Dávid igazi gyökere.

Téged a mennyeiek boldog kara áld a magasban,
Áld téged a szegény ember, áld vele mind, ami él.

Pálmafaággal te eléd kivonult a zsidó nép:
Dallal, hű szívvel ímhol elédbe jövünk.

Ők kínok küszöbén adták meg a tiszteletes dalt:
Mennyei fényben áld a mi boldog imánk.

Azt kedvvel nézted: jó szívvel nézz le miránk is,
Hisz teneked Jóság, kedves a jóakarat.

----------------------------------------------------------------

Szomorú vasárnap száz fehér virággal,
Vártalak kedvesem, templomi imával.
Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
Bánatom hintaja nélküled visszajött.
Azóta szomorú mindig a vasárnap,
Könny csak az italom, kenyerem a bánat,
Szomorú vasárnap.


Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó vasárnap.


Ősz van és peregnek a sárgult levelek,
Meghalt a földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
Hiába sírok és hiába szenvedek,
Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek.
Meghalt a szeretet!


Vége a világnak,vége a reménynek
Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől piros a tarka rét.
Halottak fekszenek az úton szerteszét.
Még egyszer elmondom csendben az imámat:
"Uram, az emberek gyarlók és hibáznak."
Vége a világnak!


Utolsó vasárnap, kedvesem gyere el,
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár, virág és koporsó,
Virágos fák alatt utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak,
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak,
Utolsó vasárnap

       PÁLMAÁGAKKAL !
Virágvasárnap eredeti neve : pálma vasárnap. Nem csak azért,mert a Jeruzsálembe bevonuló Jézust azzal köszöntötték,az ünneplő zsidók, hanem azért is, mert a pálmafa királyi fának számított, s talán a „ pálmavasárnap „ elnevezés szinbólikus jelentése fejezi ki legjobban az ószövetségi jövendölés beteljesedését :„ Mondjátok meg Sión leányainak,, Nézd királyod jön, szerényen, szamárháton,  a teherhordó állat csikaján „—ahogyan Máté ev. ban olv. Mt. 21:5.idézi összevonva Ézsaiás és Zakariás próféta könyvét . Érdekes,hogy szinoptikusok nem is említik kifejezetten, milyen ágakat törtek a fáról, csak János beszél róla : „ Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje és így köszöntötték : „ Hozsánna ! Áldott aki jő az Úrnak nevében, Izraelnek királya !” Jn. 12:13. Egész keleten ősidők óta, egyik legmegbecsültebb és leghasznosabb fája volt a pálmafa.  Ami itt nálunk csak dísznövény, egy – két métere nő, ott 20-25-m-. res magasságot is eléri. Olyan rugalmas törzzsel rendelkezik , hogy a bátorság , a győztes harc jelképeként számított : semmilyen szélvihar nem tudta ledönteni .Ugyanakkor egyes fajtái bőséges gyümölcsöt hoztak, s  a pálmafa szinte minden részét fel tudták használni az ott lakók. 

Egy régi babyloniai himnusz például 360 féle módot sorol fel , mire lehet felhasználni a datolyapálmát. Életkoruk is vetekedik más fákkal, két .háromszáz élvet is megérnek. A homoksivatagokban is jól megvannak, gyökereik igen mélyre hatolnak , hogy megkeressék a földalatti vizeket. Ezért nevezi egy arab mondás oázis királyának a lába

A vízbe merül, de feje az égtüzébe „ .

És a pálmát fény szeretette miatt , a görögök, és a rómaiak a fény fájának, a fényistenségek ( Héliosz – Apolló ) dicsőséges jelvényének tartották Nem csoda ,hogy később az írók a  győzelem  jelképét látták benne. Az ószövetségi irodalomban a pálmafa a cédrussal együtt az igaz ember jelképe :”Az igaz virul mint a pálma,fölfelé nő, mint a Libanon csúcsa..  Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak, .Még öreg korukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel, hogy hirdessék : az Úr igazságát ! 

-----------------------------------

Pintér Lajos: Húsvét előtt egy héttel!

Húsvét előtt egy héttel!
Mennyit lótottam, mennyit
futottam, és sohase
mondhattam az ottra,
hogy itt van, futottam,
és oly kevésre futotta,

csak vetettem,
sohase vétettem, de
soha is arattam,
izzik a beton fal alt alattam,
pedig azért vagyok,
hogy virág nőjön
a szemeimben.

Tulipán, nárcisz, jácint,
tulipán, nárcisz, jácint.
Lásd, a szívem játszik,
mint játszik
a semmiben Isten,
és csak abból látszik,
hogy van, mert megver,
és csak abból látszik,
hogy nincs, mert kincs.

Lehunyom szemem: látom,
kinyitom szemem,
csak szivárvány,
játszik színei alatt
a szívem árván.

A világban járván
nem járvány
dönt le, de ármány.
Pedig azért vagyok,
hogy virág nőjön
a szemeimben.
Tulipán, nárcisz, jácint.
Tulipán, nárcisz, jácint.

                       Máté. 21 : 1 – 17.v.

                                                                                                  

Úgy kezdődik az Igénk, hogy Jézus közeledik Jeruzsálem felé. Mindig is ez volt Jeruzsálemnek a Megváltó, közeledő – Megváltója.  Közeledett mint nagy próféta, mint áldott orvos, mint bűnösök barátja , ez lett végzetes tragédiájává Jeruzsálemnek.

Hogy nem ismerte fel a megváltójának idejét  de Jézus mai közeledő Megváltó !

Jön felénk az életnek eseményeiben, és az Igében is.  Ez mit Igénk ír nemcsak történet, de jelkép is.  Hogy meddig jutott el,, hol tart ma életünkben Krisztus ?

Az Úr Jézus egyes állomásai a lelkiéletben is jelentkeznek.

Vizsgáljuk meg ezeket az állmásokat  :  első állmás Béltfagé.

Ez a város tudjuk önkéntes lelkesedéssel nem buzgólkodott asz Úr Jézus mellett.

Adott az Úrnak, de csak mikor a két tanítvány jelentkezett.

Csak annyit,mennyi elő is volt írva.  Valószínű,hogy a szamáron kívül mást nem is adott.

De nézzük csak, Betfagé számára az Úrnak nincs egy szava, egy perce sem.

A lelki életben is van ilyen állmás. Amikor valamilyen kényszer visz az Úr elé. Lehet szülői tekintély, kegyes szokás, életkörülmény, valamilyen kényszerítő hatás.

Nem sok kijelentés lehet itt .Nagyon  sivár az ilyen lelkiélet . Ha nincs találkozásunk az Ural, ha nem szól hozzánk, érdemes feltenni a kérdést, vajon nem azért van – e ez mert Betfagéban élek?

Igénk, hogy Jézus közeledik Jeruzsálem felé. Mindig is ez volt Jeruzsálemnek a Megváltó, közeledő – Megváltója.  Közeledett mint nagy próféta, mint áldott orvos, mint bűnösök barátja , ez lett végzetes tragédiájává Jeruzsálemnek.

Hogy nem ismerte fel a megváltójának idejét  de Jézus mai közeledő Megváltó !

Jön felénk az életnek eseményeiben, és az Igében is.  Ez mit Igénk ír nemcsak történet, de jelkép is.  Hogy meddig jutott el,, hol tart ma életünkben Krisztus ?

Az Úr Jézus egyes állomásai a lelkiéletben is jelentkeznek.

Vizsgáljuk meg ezeket az állmásokat  :  első állmás Béltfagé.

Ez a város tudjuk önkéntes lelkesedéssel nem buzgólkodott asz Úr Jézus mellett.

Adott az Úrnak, de csak mikor a két tanítvány jelentkezett.

Csak annyit,mennyi elő is volt írva.  Valószínű,hogy a szamáron kívül mást nem is adott.

De nézzük csak, Betfagé számára az Úrnak nincs egy szava, egy perce sem.

A lelki életben is van ilyen állmás. Amikor valamilyen kényszer visz az Úr elé. Lehet szülői tekintély, kegyes szokás, életkörülmény, valamilyen kényszerítő hatás.

Nem sok kijelentés lehet itt .Nagyon  sivár az ilyen lelkiélet . Ha nincs találkozásunk az Ural, ha nem szól hozzánk, érdemes feltenni a kérdést, vajon nem azért van – e ez mert Betfagéban élek?

------------------------------------

Virágvasárnap

: Máté 21, 1-11,--Máté 21, 3
Az Úrnak van szüksége rá

A Jeruzsálembe való bevonulás előtt, Jézus elküldte tanítványait egy szamárért és annak vemhéért, azzal az üzenettel, hogy az Úrnak szüksége van rá. A tanítványok pedig elmentek és úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta nekik. Hogy Jézus a próféciák szerint bevonulhatott szamárháton Jeruzsálembe, annak az volt az előzménye, hogy a tanítványok engedelmesen elmentek a szamárért.
1. Virágvasárnapi igénk első üzenete az, hogy az Úrnak szüksége volt az első tanítványaira. Virágvasárnap után felgyorsultak az események. Egy hét alatt lezajlott a megváltás eseménye. Csütörtökön új szövetség köttetett. Nagypénteken bemutatta Jézus engesztelő áldozatát a kereszten. Vasárnap feltámadt a halálból. Isten dicsőségesen cselekedett. Az üdvözítés eseményeinél azonban mindig ott voltak a tanítványok is. Helyesen vagy helytelenül cselekedve, bátran vagy gyáván viselkedve, de ott voltak. Mert amikor Isten cselekszik, cselekvésébe bevonja az embert is. A tanítványoknak ezért feladatuk volt. Virágvasárnap csak szamárért küldte őket az Úr, de feltámadása után már széles e világba, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. A feladat, a küldetés nagysága változhat, de az Úr közelében mindig feladat van. Ma is.
2. Ezért virágvasárnapi igénk döntő üzenete, hogy az Úrnak szüksége van a mai tanítványaira is. Az Úrnak szüksége van a mai tanítványokra. Azokra, akik ma hisznek benne. Azokra, akik ma tartják fenn az egyházat. Azokra, akik ma is itt vannak ezen a virágvasárnapi istentiszteleten. Az Úrnak ma is van szüksége, igénye. A szamár jelzi, hogy anyagi dolgokra is. De olyanokra is szüksége van, akik elmennek érte. Olyanokra is szüksége van, akik odaadják. A virágvasárnapi üzenet vigasztalása, buzdítása, hogy az Úrnak szüksége van rád! Az Úrnak szüksége van a fiatalokra, mert ők az Úr kegyelméből erősek és egészségesek, ezért az Úr az Ő anyaszentegyházában akarja őket látni. Konfirmációra készülve nem szabad ezt elfelejteni! Az Úrnak szüksége van rád! Szól ez a keresztyén szülőknek. Mert a gyermekeiket nekik kell hitben nevelni és példát mutatva megtanítani őket az Isten dolgaira. Az Úrnak szüksége van rád szól a virágvasárnapi vigasztalás az időseknek. Bár az erőd már nem a régi. Bár az egészséggel egyre több a probléma. De az Úrnak szüksége van rád. Lehet, hogy gyakran úgy érzed, hogy nem kellesz már senkinek. De az Úrnak szüksége van rád! Szüksége van a hitedre, az imádságodra, az Őt dicsőítő énekedre. Szüksége van a fiataloknak példát mutató istenfélő életedre. Mindenkire vonatkozik az örvendetes virágvasárnapi üzenet: Az Úrnak szüksége van rád!
3. Ez az örvendetes ige meg akarja mozdítani az életünket. Azt akarja, hogy ki-ki álljon az őt igénylő Úr rendelkezésére. Azt olvastuk, hogy a tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, ahogy az Úr megparancsolta nekik. Virágvasárnap lett, mert a tanítványok Jézus szavára elindultak, mert úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik. Istent dicsőítő hozsannává válik azok élete, akik az Úr szavára megmozdulnak, akik cselekszenek, akik szolgálnak neki, akik úgy cselekszenek, ahogy az Úr parancsolja.
4. Igénk szerint a virágvasárnapi király parancsait többféle képen lehet teljesíteni. Az Úr parancsa csak az volt, hogy hozzák el a szamarat. De a tanítványok a felső ruháikat is ráterítették tiszteletből és szeretetből. Az Úr szavához háromféle módon lehet viszonyulni. Lehet úgy, hogy elengedem a fülem mellett, mert nem érdekel. Lehet úgy, hogy megteszem, amit nagyon muszáj, mert félek az ítélettől. És lehet úgy, hogy többet teszek, mint amit az Úr kér, mert szeretem Őt, mert az Ő ügye, az én ügyem - a szívügyem. Maximálisan szolgálom Őt, mert tisztelem.
Az első virágvasárnap az emberek legnagyobb része azzal fejezte ki tiszteletét és hódolatát a bevonuló Jézus előtt, hogy a földre terítették felső ruháikat. Mi azzal fejezzük ki tiszteletünket és hódolatunkat Urunk előtt, hogy meghalljuk életünket megmozdítani akaró szavát és engedelmesen cselekedjük az Ő akaratát. Így lesz Ő a mi királyunk, aki értünk jött az Úrnak nevében. Virágvasárnap azért vonult be Jeruzsálembe, hogy nagypénteken életét adja bűneinkért, húsvétkor pedig megszabadítson minket az örök haláltól. Azért jött, hogy békességünk legyen Istennel. Virágvasárnap zengedezzen hát a mi szívünk is hozsannát, dicsőítést az egek Urának, és az Ő Fiának, mert áldott, aki jött az Úrnak nevében! Ámen!