2013. szeptember 30., hétfő




Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat ...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.


"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja."(János evangéliuma 14,27)

---------------------------------------
Megigazulás vagy megkegyelmezés

Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
(Zsoltár 32,1-2)

A bűn a legnagyobb méretű szerencsétlenség és baj, ezért a bűnbocsánat a legnagyobb boldogságot jelenti. Ha valaki Istennél kegyelmet talált, akkor még a szenvedések, bajok és nyomorúságok is csak javára szolgálnak. Egy hívő ember, aki hosszú ideig szenvedett, így fejezte ezt ki: ,,Lelkem egét nem homályosítják el felhők többé."

Jó annak és boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, mert egyébként csak nyomasztó teher az, ha a lelkiismeret valóban felébredt. Dávid súlyos bukása után szinte megroskadva járt. Mindaddig, amíg a lelkiismeret alszik, a vétkek pehelykönnyűek, utána lesznek csak mázsás súlyúak. Isten azonban valamennyiünk bűnét Jézusra, a bűnök nagy eltörlőjére helyezte. Azóta mi is átháríthatjuk bűneinket őreá. Milyen könnyűvé is válik az előzőleg megroskadt lélek!

A bűn azonban nem csupán teher, hanem tisztátalanság is, mely elrútít minket Isten előtt. Az ő tiszta tekintete előtt vétkeink gyűlöletes és szennyes foltként hatnak. Az ember csupán a másik ember előtt szégyenkezik vétkei miatt, különben, ha senki sem tud róluk, még a leggyalázatosabb dolgai sem okoznak neki gondot. Az már haladás, amikor az ember önmaga előtt kezd szégyenkezni. De az igazi bűnbánathoz tartozik az, hogy az ember a szent Isten előtt szégyenkezik. Őelőtte az ember még olyan dolgokat is gyalázatosnak érez, amik talán különben nem is számítanának annak, mint például az irigység, öntetszelgés, akaratosság és emberfélelem. Csak amikor már nem tetszünk önmagunknak, sőt iszonyodunk önmagunktól, akkor tudja Isten bűneinket elfedni. Jézus vére takarja el azokat úgy, hogy Isten tekintete előtt tisztán és feddhetetlenül állunk. Milyen boldog is az ilyen megigazult bűnös.

A bűn ugyanakkor az adósság jellegét is magán viseli s egyszer majd leszámolásra kerül a sor Isten előtt. Mivel ő szent, így minden bűnt kénytelen felszámítani. A bűnös az ítélet napjáig szakadatlanul halmozza magára Isten haragját, akkor pedig majd ott áll némán és ezer kérdés közül egyre sem tud válaszolni. Boldog az az ember, akivel Isten már ebben az életben ,,leszámolt". Az ember fizetésképtelen, de a Megváltó teljes összegében teljesítette a fizetést és az egész adósságot eltörölte a számlánkon.
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből


Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. Mert a gonosztól van
Minden azonfelül.

Az önigazultnak nem kell az Atya szeretete

Ekkor (a nagyobbik fiú) megharagudott és nem akart bemenni.
(Luk 15, 28)

,,Meghallotta a zenét és a táncot." A szeretet öröméneke volt ez: ,,Ez az én fiam halott volt és megelevenedett; elveszett és megtaláltatott." A nagyobbik fiút már az is lehangolta, hogy távollétében került sor az ünneplésre. Ráadásul a szolgák egyike mintegy olajat öntött bosszúságának gonosz tüzére. A sekélyes gondolkodású ember tipikus képe ez, aki izgat és uszít ahelyett, hogy lecsendesítene.

Az elsőszülött fiú megrontja a szépen induló ünnepség hangulatát. Jól ismerjük az ilyen zavarkeltéseket. Amikor az Úr irgalmas szívvel a bűnösök és vámszedők felé fordult, a farizeusok között zúgolódás támadt. Amikor a mélyre jutott bűnös asszony Jézus lábait könnyeivel öntözi, Simon farizeus megdöbbenésének ad kifejezést, hogy Jézus egy ilyen nővel szóba állt. Amikor pedig Mária Jézus lábainál ült hallgatva tanítását, Márta az, aki zavart kelt. (Lásd még Luk 19, 7; Máté 21, 15).

A nagyobbik fiú látszólag egészen közel vann az atyához, de szívében mégis olyan távol. Öccsének visszatérése teszi egészen világossá, hogy gondólkodása mennyire elüt az atyáétól. Hiányzik belőle a szeretet.Az örömnek még a nyoma sincs nála, hogy visszatért az elveszett testvér, sőt keserű szemrehányásokat tesz atyjának. Saját személye állt gondolkodása középpontjában. Rögtön úgy érezte, hogy mellőzték őt. Mindazok, akik elsősorban önmagukat szeretik, igen érzékenyen reagálnak mindenre. Könnyen lehangolódnak vagy feldühödnek. Ez a nagyobbik fiú tele volt igényekkel. Nem szeretetből és hálából szolgálta atyját. Ilyen gondolatok forrhattak benne: igazán csak örülhetne nekem. Nem becsül meg igazán, mert különben több elismeréssel lenne irányomban és jól megérdemelt jutalomban részesítene.

Az önigazult ember rendkívül igényes. Ugyanakkor semmibe sem veszi azokat a jótéteményeket, melyeket Istentől kap. Ha azonban Isten olyasmit bocsát rá, ami kellemetlen vagy nehéz, mindjárt azt kérdezi: ,,Miért éppen velem esik meg ilyesmi? Hiszen olyan állhatatosan imádkoztam, egy istentiszteletet sem mulasztottam s most mégis így jártam!" Itt mutakozik meg a teljes belső idegenség, sőt az Istennel való ellenségeskedés.

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből



Örülni is fogok, mert tudom, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem nagy nyíltsággal magasztaltatik majd Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.(Fil 1, 18. 20)

Az apostol örvendezve néz a jövőbe. Tudja, hogy minden javára és üdvösségére szolgál, bármi is következzék, tehát világos és ragyogó jövőbe pillant bele. Nem mintha már mindent tudna, amit a jövő hoz számára. Azt azonban tudja, hogy semmiben meg nem szégyenül. Hogyan jutott Pál ilyen örvendező lelki beállítottságra a jövőt illetően? Egyszerűen úgy, hogy életét összekapcsolta Krisztussal. Átadta neki egészen és kezébe helyezte azt. Aki így tesz, az mindig megvigasztalódva és örömmel nézhet a jövő elé. Biztosan számíthat rá, hogy nem szégyenül meg, különben maga Jézus Krisztus kellene, hogy vereséget szenvedjen.

Pálnak megvan az a bizonyos reménysége, hogy Jézus Krisztus megdicsőíttetik az ő testében, akár élete, akár halála által. Élete azért magasztalja Őt, mivel neki szentelte azt és az emberek Jézus kegyelmi erejét látják hatni abban. Pál engedi, hogy a Megváltó használja és felhasználja őt. Teste eszköz az Úr dicsőségére, aki olyan drága áron váltotta meg őt. Mások kényelemre, sőt élvezetekre használják fel testüket, látványossá teszik divat-szenvedélyükben, vagy a becsvágy és nyereségvágy kielégítésére áldozzák életerejüket. Nem egy becsvágyó ember így panaszkodik: ,,Életem a csalódások láncolata." Aki az Úr rendelkezésére bocsátja életét, azt Ő soha nem hagyja cserben, sem nem engedi meg, hogy ellenségei csúfjára legyen. De még a halál sem nyújt olyan rettenetes képet, ha azáltal is Jézus Krisztus magasztaltatik - amikor látják, milyen nyugodttá és megvigasztalttá tudja tenni az Úr az övéit, úgyhogy készséggel teszik le életüket, mihelyt őneki ez úgy tetszik.

Legyen a mi célunk is az, hogy Jézus Krisztus magasztaltassék testünkben, életünkben és halálunkban. Akkor mi is, akárcsak az apostol, zavartalan örömmel nézhetünk a jövőbe. Nem szégyenülünk meg, ha Jézus Krisztus naggyá lesz általunk. De akkor megszégyenülünk, ha mi akarunk nagyok lenni és Jézusnak csak egy kis helyet engedünk életünkben. Amikor azután a ,,hitből" majd a látás világába érkezünk, az igazak várakozása csodálatos és kibeszélhetetlen örömmé változik. Ekkor

,,Az Úr megváltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek s örök öröm fejükön" (Ézs 35, 10).

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
------------------------------------------------------

,,ELÉG NÉKED AZ ÉN KEGYELMEM" (2Kor 12:9)

Igen Uram, teljesen elég
Köszönöm, hogy kegyelmed elég!
Kezed elbukni nem ereszt,
Te veled könnyű a kereszt.

A szenvedések útját járom,
Munkálod megtisztulásom.
Áldás így a nyomorúság,
Nem nyeli el szomorúság.

Add Uram drága kegyelmedet,
Olyan sok ember lelki beteg!
Erőtelenségem legyen olyan,
Hogy munkád végezni tudjam!



,,Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!" (Zsolt 58,12).

E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszakat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan, úgy hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.

Az igaznak mégis van már e földi életben is jutalma, amely számára mindennél többet ér, éspedig Isten jótetszése, amely nyugodt lelkiismeretet ad neki. Sokszor még másképpen is jutalmaz Isten, mert Ő senkinek sem marad adósa. Az igaz ember legfőbb jutalma azonban odaát vár rá.

A történelmet nagy összefüggéseiben tekintve, sokszor megláthatjuk Isten kormányzó munkáját a népek életében. Darabokra töri az elnyomók trónját, és vétkes népeket büntet meg. Ha valaki a birodalmak felemelkedésének és bukásának történetét tanulmányozza, fel kell ismerje igazságszolgáltató hatalmát, amely a gonoszt korlátok közé szorítja, hogy aztán könyörtelen igazsággal elítélhesse. Nem marad a bűn büntetés nélkül, sem a jóság jutalom nélkül. A világmindenség Ura igazságot szolgáltat. Ezért csak Őt féljük, és ne tartsunk a gonoszok hatalmától.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
-----------------------------------------------------------------------------
"Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" (Lk 18,22).

"Az pedig ezeket hallván..." Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne.

Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani. Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!" Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta.

Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem? Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve. Jézus nem ment utána, hagyta elmenni.
A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta. Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben. Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki?
Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Akiket vonz Jézus barátsága . A Biblia üzenete

Isten és ember új szövetségének csak azok lehetnek részesei, akik teljesítik az „új parancsot”: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 13,34). Ez az új szövetség nem kevesebbet kínál, mint az Atya szeretetét, azt a szeretetet, amellyel az Atya Fiát szereti. Ha le akarom írni, mit jelent ez a szeretet, megáll a toll a papiroson. Ezért az új szövetségért egyedül Isten tett meg mindent. És mindent megtett. Odaadta érte az ő „mindenét”, egyetlen Fiát (Jn 3,16), aki emberré lett, hogy kínhalálával bocsánatkéréssé legyen: „a fájdalmak férfiaként” (Iz 53,3) magára vette az ember bűnét, magában szenvedte meg az emberszeretetében visszautasított Isten halálos fájdalmát.

Gyűlölt, meggyilkolt, megsemmisített szeretetté, elvetett Istenné lett. Jézus bocsánatkérésére az Atya válasza a megbocsátás, az új teremtés, a megdicsőítés, a feltámadás. A feltámadott Jézus az Atya megbocsátása, a megbocsátás teremtő Lelkét leheli tanítványaiba (Jn 20,22), aki által képessé lesznek a kiengesztelődés-kibékítés jézusi szolgálatára (2Kor 5,18). Általa nyílnak meg Jézus titkaira, az ő félelmetesen felemelő barátságára. A Szentlélek által lesznek képesek az új parancs teljesítésére, mely által részesei lesznek Isten és ember szeretete új szövetségének.
Az új parancs újdonsága, hogy egymás szeretetének mértéke, példája, indító oka és célja egyedül Jézus szeretete. Jézus szeretetének szentségévé kell válniuk egymás számára. Félelmetes követelmény.
Nem mond-e ellent a jézusi, határtalan, minden mértéket felülmúló szeretetnek a szeretet tárgyának behatárolása: „szeressétek egymást”? Miért csak egymást? Hol marad az idegen? Hol marad az ellenségszeretet? Nem kell aggódnunk. Egyrészt sehol sem található a jézusi felszólításban a csak. Másrészt a testvéri, az eucharisztikus asztalközösség – az utolsó vacsorán hangzanak el Jézus szavai – tagjainak szeretete mindezek megkerülhetetlen feltétele, általa lehetséges a missziós nyitottság és a megnyílás az ellenség felé. Ahol döcög a misszió és belterjes az egyház, ahol az istentagadás pusztító járványa olyan akadálytalanul terjedhet, mint a nyugati világban, ott biztos, hogy baj van az új parancs teljesítésével. Lehet, hogy van Eucharisztia, de hiányzik hozzá az asztalközösség.
Amikor Jézus először szól búcsúbeszédében erről az új parancsról, hozzáfűzi: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Ennek a testvéri szeretetnek önmagában missziós ereje és szerepe van. „Istent senki sohasem látta” (1Jn 4,12), a testvéri szeretet hivatott a világban megjeleníteni őt, „aki a szeretet” (1Jn 4,8). Az új parancs közössége nem egy zárt klub, melyben a tagok valamilyen érdeke, érdeklődése, rokonszenve, társadalmi, politikai hovatartozása, származása hozza össze a társaságot. Nem egymást választják. Amikor Jézus az utolsó vacsorán az asztalnál ülő tanítványoknak azt mondja, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket” (Jn 15,16), ezzel azt is mondja, hogy egymást sem ők választják. Mindenkinek helye van Jézus asztalánál, akit vonz Jézus barátsága, bárhonnan érkezik is. Épp az apostoli közösség a példa arra, hogy Jézus barátsága, ha nem is könnyen, de képes olyanokat egy asztalhoz ültetni, akik nélküle, az ő hívása, vonzása nélkül egymással szóba sem állnának. Az apostoli közösség valóban szociológiai csoda. Jézus szeretetének csodája. Erre van a legnagyobb szüksége a mai világnak..

-------------------------------------------------------------


Jézus gyengeségének ereje Lk 9,51–62

A Biblia üzenete.
A népek közötti ellenségeskedés mérgezi az egész történelmet. Az emberek hajlamosak arra, hogy gonosznak, alacsonyabb rendűnek, megvetésre méltónak tekintsék azokat, akik másképpen gondolkoznak, másképpen viselkednek, más nyelven beszélnek, mint ők. A népek közötti ilyen ellenséges érzések évszázadokon át fennmaradnak, kölcsönös bántalmazásokhoz és háborúkhoz vezetnek. Sajnos az európai népek történelmében is bőven akad erre példa.
Az ókori izraelitáknál a zsidók és a szomszédos szamaritánusok között állt fenn ilyen rossz viszony. Izrael földjének viszontagságos történelme során Szamaria tartomány lakói az asszíriai megszállás óta kevert vérűek lettek; vallási kérdésekben is eltértek a zsidóktól, és ezért a tiszta vérű zsidók megvetették őket. A szamaritánusok a Biblia könyvei közül csak a Mózesnek tulajdonított könyveket ismerték el szentírásnak, a Salamon által Jeruzsálemben épített templom helyett pedig a szamariai Garizim-hegyen építettek maguknak templomot.           E templomot Hürkanosz János zsidó király Krisztus előtt 129-ben hadseregével leromboltatta. A zsidók szemében a szamaritánusok gonosz eretnekeknek számítottak, akikkel tilos volt még érintkezni is. Erre persze, válaszképpen, a szamaritánusok is utálták a zsidókat.

Jézus teljesen felülemelkedett e viszályokon. János evangéliuma írja le barátságos beszélgetését egy szamariai asszonnyal (Jn 4). Jézus feltámadása után pedig az István vértanú köréhez tartozó Fülöp végzett sikeres keresztény hitterjesztő munkát a szamaritánusok között (ApCsel 8,5–25).
A mai evangélium a Jézus utolsó jeruzsálemi útján történt eseményt idéz fel. Jézus megy Jeruzsálembe, meghalni az egész világ üdvösségéért. Útja Szamarián vezet keresztül. A jeruzsálemi templomba zarándokoló zsidókat különösen gyűlölő szamariaiak nem hajlandók szállást adni a zarándokcsoportnak. Az apostolok közül ketten, Jakab és János, a két nép közötti ellenségeskedés lelkületétől vezetve, azt kérik Jézustól, hogy büntetésképpen szálljon le tűz az égből, és pusztítsa el ezeket a szamariaiakat, ahogyan a Királyok könyve szerint Illés próféta kérésére égből alászálló tűz emésztette el annak idején az Illés elfogatására küldött katonákat.
Jézus lelkülete azonban egészen más, mint Jakabé vagy Illésé volt. Megfeddi a bosszúvágyó apostolokat. Számos régi kézirat itt beillesztett egy jézusi mondást, amely kifejezi Jézus gondolkodásmódját: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkületűek vagytok! Az emberfia nem azért jött, hogy életet pusztítson, hanem azért, hogy az emberek életét megmentse." Jézus csodái mindig gyógyító, életadó csodák, isteni erejével sohasem bánt vagy öl meg embereket. A szállás kérdését Jézus úgy oldja meg, hogy tanítványaival továbbvándorol, míg nem talál egy olyan falut, ahol szívesen befogadják.
Jézus életének ezt a kis eseményét, jellemző módon, csak „Jézus szelídségének íródeákja", Lukács őrizte meg számunkra. Nagyon értékes dolgot tanulhatunk meg tőle: azt, hogy az ellenségeskedést türelemmel és jósággal kell viszonozni. A jóság gyakran gyengének látszik, de minden erőnél erősebb. Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész írta egyik levelében, kevéssel kivégzése előtt: „Isten gyenge ebben a világban, és csak ez a gyenge Isten tud bennünket üdvözíteni." Ez a paradox igazság a kereszt logikája, mellyel Jézus legyőzte a világot.


Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
(Szuhanics Albert  forrás: poet.hu)
------------------------------------------------

Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Õ szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévő otthona,
Amelyben ettől távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(szerzője ismeretlen)
------------------------------------



Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Ő szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévő otthona,
Amelyben ettől távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(Balogh Miklós )
--------------------------------------------
Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.
(Aranyosi Ervin)
---------------------------------------------------


Vigasztalj engem Jézusom, mert
Szomorú a lelkem,
Adj erőt és örömöt, segíts
Vinni a keresztem!

Szívem legyőzni oly nehéz,
Mikor bűnnel bántanak,
Segíts, mert félek, hogy érzelmeim
Bűnbe rántanak!

Világosíts meg Istenem, hogy
El ne tévedhessek,
Vezess el engem utadon, hogy
Mindenkit szeressek!

Segíts legyőzni vágyaim, ha
Megkötik a lelkem,
A bölcsesség szellemével áldj meg
Minden nap engem!

Felébredt lelkem bátorítsd, mert
Oly tétova, gyáva,
Bűneim kínjától ments meg, és
Takarj fényruhádba!

Adj erőt nékem Istenem,
Hogy mindent elviseljek!
Kinyitom szívem ajtaját,
Hogy segítő lehessek!

Vigasztalj engem Jézusom,
Ölelj magadhoz engem,
Boldog szeretnék lenni újra
A Szent Kegyelmedben!
(Kalina Valéria)
------------------------------------------------



Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelő nap alatt.
Ott vagy hol, az erdő és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhő, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.
(szerzője ismeretlen)


"Megbüntetem a világ gonoszságát."
(Ézsaiás 13:11)

Napjainkban, amikor sokan engedékennyé váltak a büntetéssel kapcsolatban, a Biblia továbbra határozottan kijelenti, hogy lesz egy nap, amikor Isten megbünteti a gonosztevőket.
Ézsaiásnak ez a próféciája Babilonra utal, arra a városra, amelyet a Jelenések könyve is említ, úgy mint a gonosz rendszer megtestesítőjőről. 
Az Éden kert óta a Sátán a gonoszság aktív előmozdítója a világunkban.
De Isten is tevékeny a mi világunkban. A történelem eseményei által Isten terve teljesül és ebben a tervben benne van a gonoszság megbüntetése is.
Krisztus, amikor meghalt a kereszten, magára vette mindazoknak a bűnét, akik segítségül hívják őt, ezért tehát semmi kárhoztatásuk sincs azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. (Róm. 8:1)
---------------------------------------------------------------

Nem tudom neked adni a napot
De tudok adni egy pillanatot
Mikor megállíthatod a rohanó időt
Kiszakítva belőle minden erőt

Nem tudom a napot neked adni
Sugarával meleget árasztani
De elküldöm neked szívem melegét
Áldásként küldöm, legyen a tiéd  
 Nem tudom a napot adni neked
De adom a szeretetemet
Ha fontos neked, kezedbe veheted
Ha megérintett, magaddal viheted

A napot neked adni nem tudom
Hiszen nincs is saját napom
De van egy kis lángom, csak neked
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet
(ismeretlen szerző)
-----------------------------------------------------

Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
ma kérd ATYÁD bocsánatát!
(Füle Lajos)
-------------------------------------------

Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
akik mosolyogva körül hízelegnek.
A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,
de a lélek tükre nem csal meg Téged!

S mivel a szem a lélek tükre,
benne csillog a szeretet fénye.
Ki könnyes szemmel néz Rád,
öleld szívedre, mert az igazi barát!
 (Ismeretlen)   



"Az éjszaka múlik."
 
"Az éjszaka múlik."
(Róm.13:12)

A keresztények az első században buzgón várták Jézus visszatérését. Sokaknak, ha nem mindenkinek, a küzdelem a gonosz erőivel szemben olyan volt, mint egy szenvedéssel teli éjszaka. Pál a Rómában élő keresztényeknek írta ezeket a bátorító szavakat, hogy az "éjszaka már múlik."
Napjaink a sötétség sokkal nagyobb, mint valaha volt. A bűn egyre sokasodik és a gonoszok sok ember fölött zsarnokoskodnak. Semmi másban nincs remény, csak Krisztus evangéliumában. Jézus visszatérésének közel kell lennie.
Fontos, hogy Jézus követői végre felébredjenek az álomból, amibe olyan sokan elmerültek. A lehetőség ideje ma van és nem holnap. Vessük le azért a sötétség cselekedeteit és vegyük magunkra a világosság fegyvereit! (Efézus 6.fejezete)
----------------------------------------------------------------

"Kezedbe vetted nagy hatalmadat és uralkodsz."

 
  "Kezedbe vetted nagy hatalmadat és uralkodsz."
(Jel. 11:17)

Isten ritkán nyilatkoztatta ki tejhatalmát az emberek ügyeiben - gondoljunk például az özönvízre, a Bábel tornyára, az egyiptomi csapások, és így tovább.
Itt a Jelenések könyvében elérkezett az isteni tejhatalom megmutatkozásának az ideje. Az Isten tervét tartalmazó tekercset, - amelyet hét pecsét hitelesíti - , Júda oroszlánja veszi át és nyitja fel, a hetedik pecsét felnyitását, pedig hét trombitaszó kíséri. A hetedik trombitaszó után villámlás, szélzúgás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támad.
Isten szolgáinak győzelem-napja eljön, bár most még csak a csata porfelhője látszik.

"Aki szeret minket és vére által megszabadított bűneinkből."
"Semmit sem szólhattak."
"Milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön."

Isten megadta az egyetlen utat, választanunk kell!


Isten megadta az egyetlen utat, választanunk kell!




            "Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Ő benne bízik." Zsoltár 34:9 .
  
"Féld Istent és tarts meg parancsolatait."
(Préd. 12:13)

Ez Salamon következtetése az élet nagy kérdésében a Prédikátor könyve alapján. Mint aki más utakat is kipróbált korábban, valószínűleg nem először jut erre a következtetésre.
Kettős elvárás ez, az elsőből fakad a második. Ha szentnek tartod az Urat, akkor kutatod parancsolatait, és teljesíted is azokat. Ha nem tartod meg parancsolatait, ez azt jelzi, hogy nem tiszteled őt. A zsoltáríró éppen emiatt kesereg: "nem félik az Urat."
Salamon rövid következtetése az élet titkát fedi fel. Isten eljön értünk oda, ahol mi vagyunk, Fia Jézus, és a Szentlélek szolgálata által. Parancsolatai mindegyikünkre vonatkoznak, bárki is lennénk.
----------------------------------------------------------------
  
Pecznyík Pál
Gyémánt és kavics


Jézus - mint ragyogó gyémánt -
úgy jött közénk le a földre,
mert itt hevert bűn-por alatt,
Isten minden drágagyöngye.

Szürke kavicsok közt feltűnt
Jézus, mint ragyogó gyémánt,
lemosni a bűn-port róluk,
Ő mégis sok bántást élt ált.

Istennek itt minden lélek,
mérhetetlen drágagyöngye,
Lázár sötét sírja fölött,
ezért hullott Jézus könnye.

Golgotán szent okkal hullott
Megváltónknak drága vére,
dicsőséges új világnak,
sokmillió gyöngyszemére!

Igazgyöngyök nem hiába
kapták Isten arca mását,
megtisztítva tükrözhetik,
Jézus gyémántragyogását!

Ős Bolygónkon bár minél több
szürke kavics, gyöngyé válna,
mert úgy, Isten trónja előtt,
fehér fény-ruhában állna.

Hisszük, hogy az új földön már
szürke kavics élet, nem lesz,
megváltottak új éneke
zengve szállhat, fel Istenhez!

Celldömölk, 2011. I. 10. 

2013. szeptember 27., péntek



A védelem ígérete.
Figyelmesen olvasd el a Zsoltárok 91-et.
Pál azt mondta az egyháznak: „Isten szántóföldje (kertje, birtoka) Isten épülete vagytok.” (1Kor. 3,9)
Ez azt jelenti, hogy mi Istenéi vagyunk. Ha birtokodban van egy épület — mindegy, milyen értékű — ha az a saját otthonod, mindent el fogsz követni, hogy megvédd. Isten is — az Ő szent Igéjében — védelmet ígért nekünk.
Azt hiszem, hogy a leghatalmasabb ilyen ígéret a Zsoltárok 91-ben van. Sok évvel ezelőtt elolvastam ezt a zsoltárt svéd fordításban is. Azt találtam, hogy a 10-es vers, amelyet a King James Version így ad vissza: „Nem illet téged a veszedelem…”, a svéd változatban így szól: „semmilyen baleset nem érhet téged…”
Kutattam, és valóban megtalálható ez a jelentés az eredeti szövegben. Ezek után igényt tartottam erre a védelemre. Néhány évvel később egyszer utánaszámoltam és azt találtam, hogy közel kétmillió mérföldet vezettem autóval, mialatt prédikáltam az evangéliumot, anélkül, hogy egyet-len baleset ért volna.
Nem a vezetési tudományommal dicsekszem, én az Igével dicsekszem, a Zsoltárok 91-el. A 10-es vers így folytatódik: „…és csapás nem közelít a sátorodhoz” (lakhelyedhez). Igényeltem a versnek ezt a részét, és a 11-es verset is: „Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.”
Isten ígéreteket tett és gondoskodott róluk. Ha a hitünk nem Isten ígéreteiben van, akkor messze a kiváltságaink alatt élünk. 
--------------------------------------------------------

A gyarapodás ígérete.

Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében, és levele nem hervad el; és minden munkájában sikeres lészen.             — Zsoltárok 1,1–3.
Ha Isten Igéjének része van az életedben, és ha az Ige által meghatározott elvek szerint élsz, akkor a Biblia ígéretei megvalósulnak az életedben. Minden munkádban sikeres leszel.
Egy fordítás így adja vissza a Józsué 1,8 utolsó sorát: „…Képes leszel arra, hogy bölcsen intézd az élet dolgait.”
A Biblia azt mondja Uzziás királlyal kapcsolatban: „…mindaddig, amíg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki Isten.” (2Krón. 26,5)
A Biblia megjegyzi Józsefről: „…valamit cselekszik , az Úr áldottá tette azt.” (1Móz. 39,23)
----------------------------------------------

AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL.

Szerző: Toplady Augustus Montague – Kecskeméti Ferenc
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó örök kőszál!
Az a víz, s a drága vér,
Melyet adtál bűnömér’,
Gyógyír legyen lelkemnek,
Bűntől, s vádtól mentsen meg!

Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet;
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár,
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg magad.

Jövök semmit nem hozva,
Keresztedbe fogózva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván bízva, hogy megszánsz.
Nem hagy a bűn pihenést,
Mosd le ó, mert megemészt!


AJTÓDON VALAKI KOPOG.

Ajtódon valaki kopog,
Ajtódon valaki kopog,
Ó, bűnös, miért nem nyitod meg?
Ajtódon valaki kopog.

Jézusod áll kint,
Bocsásd be szíved ajtaján,
Jézusod áll kint,
Bocsásd be szíved ajtaján,
Ó, bűnös, ne zárd ki Jézust!
Bocsásd be szíved ajtaján!
-----------------------------------------------------

  Jézusom kérlek, segíts testvéremen,
Hogy téves álmából felébredjen!
Kérlek, gyógyítsd meg eltévedt szellemét!
Vezesd jó útra, fogjad meg kezét!


Kérlek Jézusom, segíts testvéremen,
Hogy szívében ne legyen félelem!
Gyógyítsd meg szemét, hogy meglásson Téged!
Áldd meg életét, ölelje fényed!


Jézusom kérlek, segíts testvéremen,
Hogy túljusson a szenvedéséken,
Hogy ne ölje meg lelkét a fájdalom!
Remény vezesse túl a bánaton!


Jézusom kérlek, segíts testvéremen!
Utadon haladjon az életben.
Vigyázzad szívét és őrizzed álmát,
Kérlek Téged, hogy vezessed vágyát!


Kérlek Jézusom, segíts testvéremen,
Aki már nincs e földi tereken…
Emeld fel Magadhoz szegény Szellemét!
Fényed vezesse örök életét!
(Kalina Valéria)
-----------------------------------------

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím , nem fény, nem forró pillanat
Most már tudom, hogy mindaz ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs , tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész

Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat., ha vannak
(Kamarás Klára)


  Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések művészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
időben megőrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó időbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi első és mi másodrangú.

Adj nekem erőt a fegyelemhez és mértékhez,
hogy ne csak úgy átcsússzak az életen,
hanem hogy a napokat okosan beosszam,
figyelve a váratlan örömökre és csúcspontokra,
és legalább arra, hogy újra időt találjak
egy kulturális kikapcsolódásra.

Engedd felismernem, hogy az álmok
nem segítenek át sem múlton, sem jövőn.
Segíts hozzá, hogy a következőket
a lehető legjobban tegyem meg,
és a mostani órát legfontosabbként ismerjem fel.

Óvj meg attól a naiv hittől,
hogy az életben mindennek simán kell mennie.
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, a csapások, a sikertelenségek
és a visszaesések magától értetődő ráadásai az életnek,
amik által növekszünk és érünk.

(Antoine de Saint-Exupéry)
----------------------------------------------------
 Rakhatod a téglát egymásra,
tetőt emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.

Higgy, tanulj, vagy űzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.

Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,
nem ér téged, csak az Alapot.
(Moldován Vilmos)
----------------------------------------

Örül a szívem, amikor látom,
Hogy mosolyogsz rám, kedves barátom!
Mosolyogsz rám, mert örülsz, hogy láthatsz!
Mosolygok, mert örülök, hogy látlak!

Látom, szívedben béke ragyog,
És ettől én is boldogabb vagyok!
Körülöttünk tombol a sötétség,
Lelkünkben mégis él a reménység!

Lelkünkben mégis él a reménység,
Amihez nem férhet semmi kétség,
Mert Szeretetben van erős hitünk!
Isten kezébe tettük életünk!

Isten, sorsunkat kezébe vette!
Jó szellemekkel vigyáz felette.
És mosolygok rád, drága testvérem,
Cserébe a mosolyodat kérem!
(Kalina Valéria)



Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és
nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje
mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de
nem tudta befejezni. (Lk 14,28-30)

Szeretek szép, színes virágokat nevelni. Az emberek megcsodálják a
kertem, és a segítségemet kérik az ültetéshez. De úgy látom, legtöbbjük
inkább kertészt akar. Miután elültették a virágokat, és a gyomlálás,
öntözés, metszés fárasztó, kemény és unalmas munkája kezdődik,
elhanyagolják a kertet. Az pedig magára hagyva nem virul. A gyönyörű,
egészséges kertnek ára van.
Hasonló mintát látok az életemben. Vágyom az Istennel való közeli
kapcsolatra, és arra a szépségre, amit ez adhat. De amikor az
engedelmesség kemény munkája kezdődik, hajlamos vagyok ellustulni vagy
elfáradni. Az Istennel való egészséges kapcsolathoz igyekvőnek kell
lennem e kapcsolat ápolásában.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy szívesen ápoljuk a veled való
kapcsolatot, és növekedjünk a kívánságodnak megfelelő engedelmességben.
Ámen.

Hogyan gondozom az Istennel való kapcsolatomat?
Debra K. Johnson (Ohio)
-------------------------------------------
Wass Albert: A szívpalota titka.


Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.
--------------------------------------------

Jézus a kertész" A kertész (Máté ev.)

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná: "Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem."

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: "Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!"

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott: "Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?"

Isten gyöngéd hangon így felelt: "A te életedben Én vagyok a kertész!"

Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak.

Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük.

Jézus azt mondja: "Ne aggódjatok életetekért!"  (forrás:manuta)
A Lélek erejével és bölcsességével gazdagon készséggel engedelmeskednek a szegénység és egyszerűség parancsának (Lk 10,4). E parancs szellemében indul, s e parancs szellemében lehet sikeres Európa missziója. Kiülnek a folyópartra, oda, ahol néhány asszony összejön a szombati imádságra, és szólnak hozzájuk. Nem mérlegelik, hogy ez a – férfiaktól bizonyára lenézett – maroknyi fehérnép milyen semmi az egész városhoz képest, nem fontolgatják, hogy érdemes-e ennyinek és ezeknek beszélni. És a siker nem is várat magára sokáig. Nyilvánvalóvá válik, hogy az aratás Ura velük munkálkodik Az egyik istenfélő asszonynak, a bíborárus Lídiának „az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond" (ApCsel 16,14).
Azt is meg kell tapasztalniuk, hogy az evangélium, Isten országának örömhíre nem mindenkinek örömhír (Lk 10,10–12). A gőg és a kapzsiság megtámadva érzi magát, ezért támad. Történik, hogy egy rabszolgalány, aki jóslással termel még nagyobb hasznot gazdájának, Pál hatására felhagy jól jövedelmező mesterségével. Tartóinak ebből tetemes kára származik, ezért az egész várost Pálék ellen hergelik. Támadnak a „kígyók és skorpiók" (Lk 10,19). A farkasfalka (Lk 10,3) is munkához lát: ütlegek, koncepciós per, pucérra vetkőztetés, korbácsolás, börtönmély következik (ApCsel 16,19–24). De Pálnak és Szilásnak megadatik, hogy megtapasztalják a gonosz vereségét (Lk 10,18), mely abban áll, hogy az evangélium ellen tombolva szolgálja az evangélium diadalát. A börtön föld alatti odújában, kalodába zárva, kezeletlen sebekkel borítva, az éjszaka koromsötétjében Isten szabadító jelenlétének örömét, az üdvösség örömét (Lk 10,20) élik meg, és zeng a börtön: „Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették Istent, a foglyok meg hallgatták őket" (ApCsel 16,25). Ez aztán a „mélypont ünnepélye". A misszió nem várt fordulatot vesz: felfigyelnek a foglyok, az őr megkeresztelkedik egész háznépével együtt (ApCsel 16,34). Filippibe virágzó keresztény közösség születik. A missziónak így van jövője.

2013. szeptember 19., csütörtök



Sík Sándor - Este az ablakban.
Valahol messze szól a zongora.
Bús régi ének lágyan száll rajta, tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.

Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.

Kegyelem és a Békesség
Kísérjen utadon!

------------------------------------------------


B. Radó Lili - Várni .

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derűje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre
jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt, és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.



Rónai György  .Verőfény.

Se vágy, se láz, se láng: csak egy parányi
tisztaságot adj.
Villantsd felém egy illanó mosollyal
tisztaságodat.
Fénylő derűdből ez a lankadó szív
többet úgyse kér:
annyit csupán, amennyi könnyedén a
két szemedbe fér.
Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -
semmi nem igaz,
csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát -
felém hajítasz.
Visszadobjam? - Forgatom és elejtem.
Játék, semmi más.
De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű
őszi ragyogás.
--------------------------------------------------------------

Boldogság és annak madara.   Vitéz Ferenc.

Nem biztos, hogy kék,
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegõben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is képes megteremteni ezt a
-csupán pillanatokban mérhetõ-szárnyalásra késztetõ állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit
feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani,
megérezni
a boldogság ritmusát nem lehet
-csak legbelül igazán.
Csak egy-egy pillanatra halljuk,
s e boldogságtól aztán megint szomorúak leszünk,
és éppen ettõl éled mindig újra a dallam.
Nem biztos, hogy madár,
de olyan szépen tud énekelni,
hogy fáj.