szólások

BÖLCS MONDÁSOK …..

1.        Ha Isten el tudja nézni, hogy minket, akiket arra hívott el, hogy Őt dicsőítsük – megvessenek, akkor ezt nekünk el kell szenvednünk.

2.        Úgy emelkedhetünk Istenhez, ha mások alá süllyedünk. (Trudel)

3.        Legyetek porrá, a port nem lehet megsérteni. (Trudel)

4.        Isteni nemesség: szolgák szolgája lenni. (Trudel)

5.        Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)

6.        Ha te semmi vagy, de Megváltód minden, akkor nagyon pompásan összeilletek.

7.        Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)

8.        Semmiségem tudatában kell élnem, vagyis állandóan látni kell és be kell ismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire nem vagyok érdemes, mert ez az igazság. (Tertseegen)

9.        Az alázatosság nem erény, hanem az a talaj, melyből minden más erény fakad.

10.     A szenvedés értékesebbé teszi a szolgálatot, mert csak azt tudjuk megbecsülni, ami sokba kerül.

11.     Jézus nem sokat beszélt az alázatosság fontosságáról, hanem egy kendőt vett, körülkötötte magán, és elkezdte mosni a tanítványok lábait.

12.     Az alázatosság igazi próbája akkor következeik be, amikor az ember valami nagy eredményt ér el, és abban a kísértésben forog, hogy elfelejtse: minden erejét Istentől kapta, megbízatás gyanánt. (Fosdick)

13.     Az igazi alázatosság nemcsak így szól: A bűnösök között első vagyok én, hanem így is: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.

14.     Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Máté 11:28

15.     Az alázatosoknak Isten kegyelmet ad.

ígei bozonyság

Mát. 1,16
Jákob nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.
 Dán 9,24
Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.
 Zsolt 42,5
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
 Mt 18,21-22.   Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még  Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is étszer is?"
Jn 12,46
Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

Tit 3,1.8.14 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek, a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak, elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek

Zsid 10,24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.

Zsid 13,20-2 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra (jó cselekedetre), akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

bizonyság

 

Bibliai közmondások:

Amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak/felebarátodnak.

• A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mt. 7,12)
• És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképen cselekedjetek azokkal. (Lk. 6,31)

• Az alfája és Omegája (valaminek).
• Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható. (Jel. 1,8)
• Csepp a tengerben (vödörben).
• Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; íme a szigeteket mint kis port emeli föl! (É.zs. 40,15)

A gazdagnak sok barátja van, a szegénynek nincs.

• A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az Ő barátja elválik.(Péld. 19,4)

• Kinek szíve telve, megnyílik a nyelve.
• Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. (Mt. 12,34)

• Mindennél jobb a jó név.
• Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. (Péld. 22,1)
• Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az Ő születésének napjánál. (Préd. 7,1)---IG---

• Mossa a kezét.
• Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram! (Zsolt. 26,6)
• Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (Mt. 27,24)

• Nem disznónak való a gyömbér. (Gyöngyöt nem szokás a disznó elé dobni.)
• Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. (Mt. 7,6)

• Nem lehet (Nehéz) két úrnak szolgálni.
• Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Lk. 16,13)

• Nem mindenkor az arat, aki vet.
• Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. (Jn. 4,37)

• Nemcsak kenyérrel él az ember.
• És megsanyargatta téged, és megéheztette, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik (5Móz. 8,3)
• Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik. (Mt. 4,4)

ígei bozonyság

DECEMBER 30.  A felkent és népe tettei Ézsaiás 61,1–7 Az öröm, vigasz alapja és záloga az volt, hogy Jézus Istentől kapott felhatalmazással helyreállítja azt, ami régen elromlott. Az Isten és ember kapcsolata elromlott már az édenkertben, megromlott Noé napjaiban, megromlott a zsidó nép történelmében nemegyszer, és a kétezer éves keresztyénség folyamán is. Sajnos, talán azt is mondanunk kell, hogy akár még rajtunk és bennünk is megromolhat újra az, amit Isten jónak szánt szeretetéből. Krisztus azonban mindent képes jóvátenni. Hatalommal bír hozzá. Felszabadító kegyelem hirdetésével fordít a hűtlenné vált emberek sanyarú helyzetén. A felszabadító kegyelem azonban nem egyszerű válságkezelő program vagy ötlet. Sokkal inkább áldozatos megoldás. Krisztus úgy jött kegyelmet hirdetni, hogy hozta magával azt, amivel megfizet a mi bűneinkért: testét és vérét, s majd pedig vitte magával minden bajunk okozóját, a bűneinket. Ez nem volt könnyű, de eredményes és végleges. Ha a bűneinket átveheti, akkor felszabadító munkájának következtében már senki nem vádolhat azokkal és nem büntethet meg azért még egyszer bennünket. Ha most a lelkünket mardosó bűntudatra gondolunk, akkor legszívesebben mélyről kiáltanánk: szabadíts minket is! Irgalmazz nekünk is! Hát kiáltsuk ezt, és így engedjük beteljesedni ma ezt a próféciát!  A krisztusi alázat példája 1Timóteus 1,14–16 Krisztus megalázta önmagát, hogy üdvösségünket munkálja. Krisztus segített Pálnak mélyen meghajolni, összetörni, hogy ezzel az ő üdvösségét és mások üdvösségét munkálja. Pál bizonyságtétele arra bátorít, hogy tanuljuk meg az ő esetéből, milyen nagy Isten szeretete és hatalma, és lássuk értelmét a hitnek. Amikor azért könyörgünk, hogy Isten akarat legyen meg az életünkben, fel vagyunk arra készülve, hogy milyen mélyreható tud lenni Isten akarata? Krisztus keresztre feszítése előtt kiszolgáltatta önmagát Isten akaratának, majd szenvedett értünk, amíg bele nem halt abba, ami érte. Pál átértelmezte életcélját és életmódját, mígnem elveszítette mindenét, vagyonát, tekintélyét, egészségét, szabadságát, végül a puszta létét is. Ha ilyen az engedelmes életút íve, valóban készek vagyunk Isten akarata előtt meghajolni? Minden okunk megvan erre. Gyönyörű eredménye van azoknak az áldozatoknak, amiket Isten vár el, és nem az ember hoz egyszerű jókedvéből. Amíg saját magunktól elhatározott áldozatunk az önbecsülésünket növeli, addig Isten terve és az általa elvárt áldozat üdvösséget munkál. Ez elég komoly indok ahhoz, hogy engedelmeskedjünk. Pál nagy hitvallása, hogy sok negatív változás, teher, áldozat mellett bőségesen találkozott kegyelemmel, hittel és szeretettel. Gyülekezetünknek és családunknak igen nagy szüksége van arra, hogy Isten kegyelmében elmerülve hit és szeretet töltse ki lényünket!

verses bizonyság

                        Jézus jön vissza értünk

I: Jézus jön vissza értünk,
    Jézus a Vőlegényünk,
    Ő a fényes Hajnalcsillag
    ezen a sötét éjszakán.

    II.. Hófehér ruhát adjon,
    Kenete elárasszon,
    és, ha jön, tudom, téged is majd
    éberen talál! :

III.. Ó, jöjj, Urunk, jöjj,
néped már várja a szabadulást!
Ó, jöjj, Urunk jöjj,
Maranatha!

IV.. Jézus jön vissza értünk,
Jézus a Vőlegényünk,
Ő a fényes Hajnalcsillag
ezen a sötét éjszakán.

V.. Hófehér ruhát adjon,
Kenete elárasszon,
és, ha jön, tudom, téged is majd
éberen talál!
És, ha jön, tudom, téged is majd
éberen talál!
És, ha jön, tudom, téged is majd
készen talál!

bizonyság

IDŐK JELEI

Emberek az idők jeleit figyeljétek, világ órája lehet, éjfélhez közeleg. Jelek: szökőárak, katasztrófahelyzetek, ne rejtsétek miként strucc, homokba fejetek. Ilyen módon szól hozzánk magasból az Isten, ha szeretet hangját nem hallja meg az ember. Ha gyarló önnön magát képzeli Istennek, mintha ég, föld, s a mindenség ura lenne. Pedig csak porszem, mit fölkap az idő szele.

MIKOR JÖSSZ?

Tudjuk, hogy visszajössz, de azt nem, hogy mikor, pedig már van kvarcóránk, s uránóránk is, amely ezer év alatt egytized másodpercet sem késhet… – de ezek nem jelzik, mikor jössz! Kozmikus távcsöveink lencséje nem foghat el, radarhullámaink nem ütköznek Beléd… Tudjuk Földünk korát, sejtjük útját jövőnknek, s ha földi életed harminchárom évét beprogramoznánk életünkbe hittel, eszünkbe juthatna,mit mondtál Te magad a vissza jöveteledről nekünk !!!

KÖZEL VAN MÁR AZ ÚRA keresztyén ember az öröklét részese s az igazságé, mely felülről származik. Megnyílik lelke az Úr szavára a túlsó partról, de imája nemcsak ez: „Elmúlik a világ…” „Jöjjön el a Te országod!” S várja az öröklét hazáját átlépve mind a földi dolgokon. Megbízatását teljesíti, amiért Istentől küldetett: hogy romlás ellen az épet óvja, a jót tegye,hogy munkába találd a szolgádat !!!

AKKOR  Feltűnik majd az Ő jele és sírni fog a föld bele. A hívő, mert örül a lelke, a hitetlen, mert nem szerette. A lagymatag, a lágymeleg, ó, hogy remeg, ó, hogy remeg! S Ő, a számadásra jött ítélő, méri a lelket, hogy mit ér-ő? A tiedet, az enyémet, mindet, keres benne szent, égi kincset. Akkor talál – e majd egy keveset ???

                 JÖVEL, URAM, JÉZUS!                                                                  Jövel Uram Jézus, amint megígérted; Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted! Jövel, Uram, Jézus! Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel, Véredben megmosott és megtisztult szívvel. Jövel, Uram, Jézus! Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet, Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz. Jövel, Uram, Jézus! Mennyasszony s a Lélek így kiálltnak: Jövel! A megváltott lelkek boldog mondják: jövel Uram jövel !!!

KÖZELEG A NAGY NAP

Közeleg a nagy nap, ítélet nagy napja. Végigzeng e földön Isten szent szózatja! Szólít halált, poklot, földet és a tengert, elevenen, holtan adja ki az embert! Készülünk-e buzgón ítélet napjára? Nem álmodozunk-e balga szűz módjára? Jaj, ha a nagy napra tétlenkedve várunk, S a nagy Bíró elé készületlen állunk! Halasztó kérésnek ott már nem lesz semmi helye.

HÁTHA MÉG MA!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója. Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen, Hirdetik a Mindenségben: Jézusom… Te visszajössz! Ezredévek tűnnek, mennek szárnyain a Végtelennek. S mit hoz egy új ezred év? Ám minek ily messze nézni? Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz! Századok suhannak lágyan évek hosszú

verses bizonyság

Balogh József: Szilveszter

Szél jár szerte a tájban,
eljut távol-egekbe,
Isten álma az éj most,
holnapi hittel telve.
Nyakban téli tarisznya,
fákra dermed a pára,
óév, bölcs öregember,
fáradt vagy, nagyon árva.
Éjfélt hoznak a percek,
bucskázunk januárba,
csillag fénye a hóval
együtt hull a világra.

Galambos Bernadett: Újévi üzenet ---elküldve---

Karácsony volt.
Széthintette köztünk
békéjét a Kisjézus.
Mint csillagnyi hópehely,
borította szívünket a szeretet.

Itt az új év!
Maradjon a szívünk
hópihe-fehér s meleg.
Legyünk tiszták, türelmesek!
S amíg élünk: csendes szerényen
éljen bennünk az emberszeretet!

Czája Sándor. Ifj

2012 Újévem országomban.

Látod e hazádat, hol emberek harcolnak savanyú kenyerek szagáért?
Látod e vértől tapadó munkák terhét?
Míj szomjas, s míj éhes e anyaföld.
Mint árva gyermekben az éhínség úgy gyötör.
Nekünk diktál egy ország minek neve nem Magyarország.
Ó kis hazám ne vesszél most el,
Unióban ne hagyd koronád, s jobbod.
Te érted harcoljunk most igazán.
Hitünkben még él egy kis ország,
Maradjon hát becses neved Magyarország.

ígei bozonyság

DECEMBER 29. A Fiú megbecsülése Máté 21,33–37 Az Úr Jézus Krisztus szájából ez a példázat teljesen egyedi jelentéssel bír. Ő úgy tervezte földre jövetelét, hogy talán elfogadják és tisztelik majd. Az Atya sok reményt fűzött Krisztus szolgálatához. Bízott a tekintélyében, az emberek kijózanodásában, és – amire olyan sokat hivatkoznak az istentelen emberek – a józan észben, a logikus viselkedésben. „A fiamat meg fogják becsül- ni.” De nem. Az ember nem józan, nem logikus, nem tisztelettudó, egyszerű- en gonosz, lázadó és számítgató. Amikor Jézus hallgatói megértették, hogy rájuk céloz, az ő tiszteletlenségüket ostorozza, neki akartak rontani. Nem jutnánk azonban messzire, ha csak az Úr Jézus Krisztus földön jártakor élt emberek fölött törnénk pálcát. Nemcsak a Betlehemben született gyermeket halálra kereső, és a keresztet ácsoló nemzedékről van itt szó, hanem magáról az emberről is. Ma én mit kezdek Jézus személyével? Mit jelent az, hogy tisztelem és becsülöm őt? Ma mi alkotjuk azt a kört, akiket Isten szőlőműveseinek lehet tekinteni. Elégedett lehet velünk Isten? Hűséges és engedelmes szolgákat talál bennünk, vagy hűtleneket? A karácsonyi ünnepkör elmúltával, a díszek, fények, ízek és illatok eltűnésével a csodálatunk és az áhítatunk is elcsomagolásra kerül majd? Ígéreteink és elhatározásaink mennyire válnak valóra? Kiváltság, hogy Isten népe lehetünk. A kiváltságos helyzetünk tudatosodjék bennünk, oly mérték- ben, hogy egyszerű, de valós megbecsüléssé, tiszteletté váljon! Fia ábrázatához hasonlók Róma 8,28–30 Vonzó cél a megdicsőült Krisztusban szemlélni jellemünk fejlődését. A meg- dicsőülés gondolata azonnal lebilincseli az embert, bár az ahhoz vezető úton legszívesebben nem mennénk végig. Varázsütésre szeretnénk tökéletesedni, okosodni és megdicsőülni, de az nem így működik. Isten bölcs munkája nyomorúságokat is tud felhasználni ahhoz, hogy az általa szeretett embert tökéletesítse, formálja. Mint a mesterek az anyaggal, úgy bánik velünk Isten. A kemény gyémántot csiszolják, a tisztításra szánt aranyat olvasztják, a célnak megfelelő acélt hatalmas ütésekkel kovácsolják. Akiket pedig Isten szeret, azok- nak minden a javukra van. Nem véletlenszerűen, hanem Isten nagyon tudatos felügyelete alatt ér bennünket mindenféle hatás. Soha ne zúgolódjunk, hanem bízzunk a számunkra nehezen érthető isteni tervezésben és munkálkodásban! A cél, hogy Jézus képére formálódjunk. Ha gondolunk a tanítványokra és Jézus kortársaira, beláthatjuk a viselkedésükből, milyen nehezen formálódik az ember Jézus képére. Nincs nagyszerűbb példaképe az embernek. Jézus jelleme lenne kívánatos minden élethelyzetben, akár a király, akár a szolga pályáját kell is befutnunk. Ne rangon alulinak és élet idegennek, hanem típus- nak tekintsük Jézus Krisztus jellemét, cselekedeteit!

verses bizonyság

Dr. Sándorné Manyika Szilveszter

Hálaadó szentmisére
Hív a harang minket,
Elmegyünk, hogy megköszönjük
Azt, mi jó ért minket.

Merüljünk el, gondoljuk át
Mögöttünk az évet,
Melyben van jó - rossz egyaránt,
Idézzük fel őket.

Hívjuk elő legelőször
A jó tetteinket,
Jobbik énünk tükörképét,
Amely dicsér minket.

Ne hagyjuk ki a rosszat sem,
Azok is mi vagyunk,
Fontos, hogy kiértékeljük,
Abból okulhatunk.

A sok szép s jót összerakva -
Mint egy csokor virág,
Kísérje az életünket
A jövőben tovább.

A rosszat ne őrizgessük,
Csak lépjünk túl rajta,
Mert a tiszta indulás
A jó kezdet alapja.

Dr. Sándorné Manyika Szilveszterre


December utolsó napja van,
Imára szólít a harang:

Számadást készítünk,
Itt van az ideje,
Az eredmény vajon
Megnyugtató lesz-e?

Lepereg az egy év
Egy szempillantás alatt,
Vizsgáljuk meg magunk,
Erre jó ez a nap.

Legyünk hát bírái
Saját önmagunknak,
Ezzel adózzunk ma
Az egek Urának.

Mennyi sokat kaptunk
S mit adtunk cserébe,
Ami jó ért minket
Megdolgoztunk érte?

Nyitott volt a szívünk,
Szerettünk eleget,
Vagy nem segítettünk
Ott sem, ahol kellett?

Bármi az eredmény,
Ígéretet tegyünk,
A következő évben
Sokkal jobbak leszünk.

verses bizonyság

Arany János: Alkalmi vers

Az új évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kívánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszem,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

Tücski-hajcsik baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A bíró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

                                   (1853)

verses bizonyság

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha - soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

                               (1956)

Nagy László: Adjon az Isten…

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Újévre

Üzenet a múltból,
üzenet a jövőbe:
Üzenem neked,
Isten szeret örökre!!!

Elmúlt már az óév,
itt van most az újév;
Kívánom neked, hogy
Istentő áldottan boldog légy!!!  Berzi István

Rabindranath Tagore: A kapu
Ó Kapu,
Állj mindig tárva.
De az ég szeme csukva –
Ő nem tudja mi rejtőzik odabent
S fél belépni.
Ó Kapu,
Éjjel s nappal – ünnepélyes hívásod sosem némul el,
Kitárulkozol a kelő napnak
S az éj csillagainak.
Ó Kapu,
Magtól a virágig,
Virágtól a gyümölcsig,
Egyik kortól a másikig,
Haláltól a Halhatatlanságig
Te nyitsz utat.
Ó Kapu
Az élet keresztezi a Halál kapuját.
Parancsodra, a reménytelenség éjjelén,
A szabadulás útján
Zeng e hívás: „Ne féljetek”.

bizonyság

 

 Karácsony nélkül nincs újesztendő

    "Karácsony nem évzáró ünnepély, melynek tiszteletére díszbe öltözik az ember, és magára ölti vasárnapi arcát, hogy önmagával és másokkal elhitesse keresztény mivoltát. A karácsony kezdet. Születés. Valaminek a megszületése, ami több, mint az egész történelem formálta emberiség a maga zagyva elméleteivel, gépesített erkölcstanaival, mesterséges eszméivel és kényelmessé szabott hittételeivel. Valaminek a kezdete, ami több mint ember, mivel az egyetlen összekötőkapocs a Teremtő és Ember között, tehát valójában maga az Élet."
      "Karácsony az Úr Jézus születésének napja. Ez új világnézet egy új filozófia elindulásának napja, mely a múlt tanaival szemben meghirdette a szeretetet mint gyógyító, jóvátevő sikerre vezető és boldogságot biztosító isteni erőt.
     Szinte kétezer esztendő telt el azóta, de az emberiség állásfoglalása a szeretet tanával szemben vajmi keveset változott. Templomok épültek ugyan a szeretet vallásának tiszteletére, s a civilizált világ urai illedelemből el-eljárnak ezekbe a templomokba. De tetteik fölött továbbra is a gyűlölet uralkodik, akárcsak a kőkorszak idején. Gyűlölet irányítja országok és nemzetek politikáját, elfogultságát, káröröm, önzés, gonoszság kötözik gúzsba az emberiség lelkét, bénítják tehetetlenné a jó szándék csíráját, s kényszerítik rabszolgasorba az emberek millióit.
      Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés ezen a földön, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot, békességgé a háborúságot és szabadsággá a rabságot. S karácsony célja az, hogy erre emlékeztessen."

Wass Albert 

MEGSZÜLETIK 

Jézus, mély csöndben várni Rád mily nagyszerű vágyakozás!

Köröskörül a téli fák, s a világ csupa ragyogás,

a Titok zeng, mely eljövendő: Megszületik a Messiás!

De hiszen eljött! S újra eljő? Igen, hozzánk jő, újra Ő!

Mibennünk kell, hogy megszülessék, Úr Jézus, lelkünk élete.

Széna-szalmánál jobban esnék néki szívünknek melege.

Lakást venni bennünk szeretne a Kegyelem, a Szeretet,

hogy számunkra is megszerezze a boldog örök életet.

            Csanád Béla

ígei bozonyság

DECEMBER 25.  Karácsony 1. napja – Jézus születése Lukács 2,1–20 Nincs olyan nagy hatalom, amelyik ne lehetne Isten kezében eszköz arra, hogy végbevigye mindazt, amit eltervezett. Nincs olyan nagy hatalom, amely bármiben is ellene tudna állni, ha a Mindenható cselekszik. És nincs olyan megvetett ember, nincs olyan kirekesztett lélek, akihez az Úr ne tudná vagy ne akarná eljuttatni az örömhírt: „Üdvözítő született!” S ha mindez igaz volt régen, Isten nem változott, ma is igaz! Az Úr Jézus azért jött, hogy kapcsolatot építsen. Legfőképp az igaz Isten és a bűnös ember között. E békülést más nem kezdeményezhette, csak ő, és csak így, hogy megüresítette magát, és hozzánk hasonlóvá lett. E békülésben arra is lehetőséget ad, hogy ne csak az Istennel való szembenállásunk oldódjon, hanem a földi háborúságok is szűnjenek. Hogy példáját követve a szembennállók jóakarattal forduljanak egymás felé, hogy az erősebb már nem le- győzni akar, hanem felemelni. E hír hallatán érdemes hát mindenkinek újra átgondolni élete sodrát. Ha kell, induljunk, és bizonyosodjunk meg Isten üzenetének igazságáról, hogy visszatérve a hétköznapokhoz, mégse ott folytassuk, ahol abbahagytuk, ha- nem a hozzánk érkezett Jézussal való közösségben!  A Fiú megbecsülése Máté 21,33–37 Miért e naiv meggondolás a példázatbeli gazda részéről? Miért a feltételezés, hogy „hátha változnak”? Ennyire nem ismeri a gonosszá vált szív természetét? A mennyben lakó Isten pontosan ismeri az elbukott, bűnös embert. Ismeri megromlott, bűnös gondolatait, természetét éppúgy, mint azt, milyen lehetne az ember bűn nélkül. Amiért az Atya mégis elküldte a Fiút, az nem más, mint az ő számunkra felfoghatatlan szeretete, amellyel felénk fordult annak ellenére is, hogy mi ellenségeivé lettünk. Az a szeretet, amely egyedül képes véghezvinni azt a csodát, hogy mostantól mégis minden másként legyen. A Fiú által láthatja meg az ember, hogy mindaz, ami eddig volt, amit eddig tett, gonoszság, amelyre nincs elfogadható magyarázat, s amelyért nincs bocsánat, s nincs kegyelem. Hacsak nem a most érkező Fiú ad mégis kegyelmet. Egyedül neki van joga és hatalma erre, mert ő az, aki mindenek ellenére mégis eljött – sőt, pont azért jött, hogy halála árán is, de őbenne életünk lehessen!

verses bizonyság

ÍM FELCSENDÜLT EGY TISZTA SZÓ
Ismeretlen szerző (IV-VIII. sz.)

Ím felcsendült egy tiszta szó Cáfol, s leleplez titkokat,
Az álmok messze fussanak: Az égből Jézus felragyog.
Kelj fel hát kábult értelem.  A földön nem heversz tovább:
Új csillag fénye tündököl, Ártalmat oszlat, s bűn homályt.
A Bárány hozzánk küldetik Rendezni tartozásaink,
Hullassuk együtt könnyeink, Esengjünk bűnbocsánatért.
Hogy másodsor, ha felragyog, S világra tör a rémület,
Ne tartsa számon vétkeink, Ám  irgalmával fedjen el.

Erő, dicsőség, tisztelet Az Atyának s a Fiúnak:
S a Vigasztaló Léleknek Most és örök időkön át. Ámen.

 ATYÁD KEBLÉRŐL FELTÖRŐ

Ismeretlen szerző (IV-VIII. sz.)

Atyád kebléről feltörő Örök fenségből kelt Ige,
Ki megmentőként megszületsz, Rendelt időd elérkezett.
Bensőnk most fényed hassa át,  Szívünk szerelmed szítsa fel,
Esendő vágyát vesse el, S betöltse égi szent öröm.
Ha majd bírói szék ítél És miden rosszat tűzre küld,
S egy méltató baráti hang A jót a mennybe hívja majd:
Nehogy sötétlő tűz ölén Ragadjon el a forgatag,
Ám lássuk meg az Úr színét, S a mennynek áldott örömét.

Az Atyának és Fiúnak, S neked Szentlélek Istenünk,
Miként volt, legyen szüntelen Mindenkor dicsőség neked. Ámen

LÉGY KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját, Ha szólít csendes éjszakán! És mondd, mint mondta egykor Sámuel, Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját, Ha lázas munkában talál. És kér idődből csak egy fél órát, Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

És légy csendesen, míg beszél! Légy kész megtenni, amit kér! Mert nemsokára jő a vég, S nem lesz rá időd elég.

Almási Mihályné
 

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)

verses bizonyság

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)

 Akkor             

Feltűnik majd az Ő jele  és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke,  a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg,  ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, a számadásra jött ítélő,  méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, mindet,  keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmát és lengeted győzelmi pálmád.

Akkor … szomorún mondod: nincsen,  sose kerestem égi kincsem.

Akkor gyáván, rettenve kéred: Uram, szeretni foglak Téged.

Akkor … késő. -  Ma nem! Sietve bízd csak magad égi kezekre.

S ha feltűnik jele az égen,  lelked áldassék seregében.

   Kárász Izabella

 Füle Lajos Karácsony

Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnőtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tőle valamit.

Karácsony vagy fenyőünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz őérte és őáltala
csendül fel az ember dallama.

Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Őbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Őneki örül.
S Ővele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsős, töviskoronás

verses bizonyság

Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő :beteljesült már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját vár a világ sóvárogva rád.

Megnyílt az ég harmatozva  megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői nyíljatok szét hozva Jákob fejedelmét.

Föld virulj ki völgyön, halmon viruló zöld had fakadjon,
Nyílj ki földnek szép virága Dávid házának nagy királya.

Ó fényes nap,ó szép csillag téged vágyunk mi látni csak.
Kelj, fel napunk fényességed  űzze el a sötétséget.

 Betlehem kis falujában

Betlehem kis falujában Karácsonykor éjféltájt

Fiú istenember lett, Mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézusunknak Édesanyját Máriának,

Ki pólyába takarta, Befektette jászolba.

Az angyalok fenn az égen, Mennyei nagy fényességben,

Mennyeien zengenek: Dicsőség az Istennek.

Pásztorok a falu mellett Bárányokat legeltetnek

Hallották az éneket Betlehembe siettek.

Megtalálták a jászolban Jézusunkat  istállóban

Később szívből imádták, Mennynek, s Földnek királyát.

 Karácsonyvárás

Ha egyszer kitörő örömmel

tudnálak dicsérni, Uram!

És nemcsak hűvös köszönöm -mel,

melynek már szegett szárnya van,

repülni nem bír magason,

elakad porban, szavakon.

Tudnék úgy ujjongani Néked,

mint gyermekből ha hang kitör,

midőn játékot, édességet

átvesz anyja kezeiből.

Lehet-e, Uram, édesebb

ajándék, mint a szeretet?

Törj fel, öröm! Közel Karácsony,

a szív ilyenkor ifjodik!

Hadd lássak túl fenyőn, kalácson,

jussak el mind a jászolig!

Zengjek angyali éneket:

Eljöttél! Dicsőség neked!

            Schultz L.

 Tékné Csapó Erzsébet 

Karácsonyi ének Karácsonyi imádság.

Kebelébe rejtegette december ez ünnepünk,
Mikor csendben nyugszik minden,
Megváltónk megszületik.

Háromkirályok eljönnek, szemeikkel hadd lássák,
Két kezükkel érinthessék, istenüknek
Szent fiát.
Isten fia, hozzál békét e békétlen világra,
Aki a földre született ,szépségeit
Hadd lássa!

Nagy bajban van a földgolyó minden egyes embere,
Rászorul e bolydult világ, kegyes
Segítségedre.
Hozz békét emberszívekbe, másban a jót meglássa,
Egyik ember a másikban, ellenségét
Ne lássa.

Hadd szálljon rá szereteted minden emberfiára,
Akkor lesz majd szép ünneped
Mindenek megváltása.

ígei bozonyság

Legyen meg a te akaratod, Uram! Minden körülmények között
teljesedjék bennem szent akaratod!
Ha azt kívánod, hogy szenvedjek, adj erőt, és én elviselem azt!
Ha betegséget, gyalázatot, üldözést, szegénységet küldesz rám:
Íme, kész vagyok, Atyám! Nem térek ki utadból,
rosszul tenném, ha a szenvedés elől menekülnék.
Add nekem kegyelmedet, amelyért szerelmes Fiad könyörgött már,
hogy bennem az ő szándékai megvalósuljanak!
Tégy velem teljesen tetszésed szerint, a Tiéd vagyok!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-

Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől: ??                

„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor,és ezért meg kell bocsátanod neki.                                                                                                                     Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.                                                                                                                                               Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.                                                                                                                                                           Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.                                                                    Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.                                                                                                                                         Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.                                                                                         Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.                                                                                                                                                      Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.                                                                                                                                            Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.                                                                                             Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.                                                                                                           Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.                                                                                                                                             Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.”