CSAK EGY MIATYÁNKOT

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.
Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.
És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.
Ámen.

A próféta

Rohant A Harc - holló kerengett
Fölötte, vérszomjas madár -
Hajfürtjei kígyózva lengtek,
Előtte járt a Borzadály.
A Harc rohant - a falvak égtek,
S a vér, a vérpatakba folyt,
Üszkös falak meredtek égnek
És garmadába gyűlt a holt.

S ahol a harc tébolyra lángol,
S Harag, Bosszú őrjöngve jár:
Egy férfiú a véres árból
Kifut . . . lihegve meg-megáll . . .
Egy hegyre megy - A harci lárma
E bérctető csendjén elül -
Miként, ha rejtelembe látna
Komor magába elmerül.

Vértől hamvas tépett szakálla,
Kemény alakja, mint az érc -
A csillagokig nő fel az árnya,
A fénylő boltozatra néz:
"Küldj prófétát e földre Isten!
Hatalmas, zengő mély szívűt,
Ki szent békére felhevítsen -
Prófétát küldjél, vértanút!"

Egész alakja mintha égne -
A két szeme izzó acél.
S míg dúl a harc lent: itt a béke
A messze végtelenbe ér.
Álomhozó gyöngéd fuvallat
Árad felé. Mélyül a csend.
Lázas szíve csitulva hallgat.
Alszik. A föld körötte reng.

Rászáll az Úr. . . Szívét kitépi,
Ad új szívet az ó helyett,
S míg önbűnén elég a régi:
Az újnak fénye fölremeg.
Az Úr érinti most az ajkat,
Hogy égi nyelven szólni tud:
Újult lényébe rejt hatalmat,
Mitől támadnak vértanúk.

S a testbe most - mely mint a hulla
Fekszik dermedten a tetőn -
Az Úr szelíden ráborulva
Lelket lehel - Az ébredőn
Szent borzadály. . . remegve néz fel. . .
S az Isten szól: "Erőm tiéd.
Prófétám, menj! Gyújtsd fel igémmel
Az emberek szívét!"

Koldusként jövök hozzád—c-ének--

Koldus

A koldus áll, csak áll az utca sarkán,
Szemének fénye tükrözi a napot,
Fülében feledett melódia cseng
És sírva dicséri az alkonyatot.
A koldus áll, csak áll az utcasarkán.

Áll. Vár. Autó, nők, emberek sietnek,
Áll. Éhes, tátongó száj a kalapja
Üres, elhagyott, árva, mint az élet
S előtte áll a jólét kirakatja.
Áll. Vár, Autó, nők, emberek sietnek.

Minden pillantása egy éhes nyelés,
Csak néz, csak vár két boldogtalan szeme,
S amíg mellette megyek eszembe jut
Hány éhező száj néz így az ég fele . . .
A koldus áll, csak áll az utca sarkán.

 Várok

Várok.
Talán haza kéne menni:
Mert nem jön senki, semmi.

Mégis mintha jönne ott:
Már látom az arcát, a szemét,
Találkozunk és folyik a beszéd,
Rózsás a kert és vidám az élet.

Várok.
Haza fogok vele majd menni.
(És nem jön senki, semmi.)

3. Jó komoly barátok
Ezek a szürke, hallgatag kőszálak
Papok, s nem prédikálnak,
Próféták, de senkit nem feddnek,
Se vétkes királyt, se vak népeket.
Csak állnak s várnak
Mindenkit, aki fáradt,
Mindenkit, aki megterheltetett.
Időtlen idők óta
Itt állnak s várnak:
Örökös szürke vőlegényei
A Csendnek, a Havas menyasszonyának
Hallgatnak, várnak.
Jó, komoly barátok.
Sok balgatag kérdésre nem felelnek.
Nem avatkoznak a mi életünkbe.
De ha hozzájuk megyünk: fölemelnek.
4. Kő-evangélium
Szikla. Döbbentőn tornyosodik föl.
Csak tekintetem kúszik föl reá
Függőleges falon.
És visszahull.
Alul
Szeszélyes rajz cifrázza a követ.
Rúnák, rovások, hieroglifek:
Kő-evangélium.
A föld történetéből
Egy ősi, titokzatos fejezet.
Felírva találjátok ezeket
A Nagykő-havason.
Írták az áradó és apadó
S lassan visszavonuló tengerek
Anno egyben,
Ama első napon.
Az Embernek előtte.
Mikor csak Isten volt és a hegyek.

Romon virág (1935)

Szomorúfűz
A tó partján a komor füzeket
Világos zöldbe öltözteti lassan
A napról-napra melegebb sugár,
Megfejti téli titkát ágaiknak,
Smaragdragyogást tereget reájuk, –
Csak földre hajló, fáradt vonalát
A fűzfagallynak nem másítja meg,
Nem emelheti ég felé soha.
Gyerekkoromban, – rég volt, – tán igaz sem:
Anyámat kértem: rajzolj valamit!
Rajzolt egy házat s egy szomorúfűzfát,
(Lerajzolhatott volna engem is,
Lehajtott fejjel, úgy, ahogy most állok
A tóparti szomorúfűz alatt.)
Én akkor azt kérdeztem, hogy: mi ez?
Anyám felelt: Ez egy szomorúfűz.
Én faggattam tovább: Mért szomorú?
S aztán még arra is kíváncsi voltam,
Hogy: „Mikor nem lesz többé szomorú?”
A váratlan kérdéstől megzavarva,
Anyám elhallgatott.
Így hallgattam el én is, valahányszor
Azt kérdezték: Mért vagyok szomorú,
Mikor nincsen rá különös okom? –
Zavart a kérdés. – Most már nem zavar.
Most már tudom, hogy törvény alatt állunk:
Elvettetnek a különféle magvak,
Öröktől készült, titkos ősmagok,
Egyikből tölgy lesz, másikból fenyő,
A harmadikból mindig rezgő nyárfa,
Jegenyévé szökken a negyedik, –
S az utolsó, de tán a nem legkisebb
Szomorúfűzfa lesz talán.
Törvénye az, hogy ágait lehajtsa
A tó tükrére csüggedt-komoran,
Akkor is, mikor napfény hull reá,
Akkor is, mikor zöldje ütközik, –
S tavaszba fordul a vénhedt világ.

A műhelyből (1924)

Zsoltárok XXII. 23-32.

23-25. vsz: Istent dicsérni a gyülekezetben. Az Isten szabadítása a gyülekezetben válik értékké. Áldani nemzedékről nemzedékre Isten dicső nagyságát.

26-29. vsz: Jahvéé a királyi hatalom. A zsoltáros a szenvedések között tett ígéretét teljesíti. Lakomára hívja az Isten szövetségében élőket és bizonyságot tesz közöttük, hogy mindenki hajoljon le az Úr előtt a földön. Még a pogányok is (akik most őt támadják).

30-32. vsz: Őt szolgálják a leszármazottak. A bizonyságtétel célja, hogy az ember nemzedékről nemzedékre az Urat dicsérje.

Napi gondolat:

„Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben” (Zsoltárok 22:26)

       

A zsoltáros szenvedésével is, az ellenség szorításával is nem akar másról tudni, csak arról, hogy az Urat a gyülekezetben dicsérje, áldja nemzedékről nemzedékre. Ámen.

Imádság:

Hitünket próbatételeiddel megerősítő Úr Jézus Krisztus!

Add a Te erődet, hogy támadások, fájdalmak közepette tudjuk a nehézségeket is úgy használni, hogy Téged dicsőítsünk és magasztaljunk nemzedékről nemzedékre a gyülekezetben. Ámen.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-

Zsoltárok XXIII.

A jó pásztor

Jahve az én pásztorom. Keleten a pásztort megbecsülték, vendégszeretetéről híres volt.

1-4 vsz: Vessző és bot megvigasztal. A pásztor kifejezője volt annak, hogy szövetségben él, nem szűkölködik. Étele, itala, egészsége biztosított. Ez nem a pásztor érdeme, hanem „az Ő nevéért” van. Biztonságban is élhetett a jó pásztortól a nyáj.

Vezette és őrizte a nyájat a pásztor. A pásztorbotot és a buzogányszerű fütyköst (fegyvernek számított) a vadállatok és rablók ellen használták. Ezek az eszközök a nyájat is megnyugtatták.

5-6. vsz: Csak jóság és szeretet követnek. Jahve, mint pásztor, a menekülőt gazdagon vendégül látja a templomában, ahol a hálaáldozatok maradékából bőségesen ellátták a menedéket keresőket.

Jahve szabadító jósága és szeretete követi a zsoltárost. Áldásként nyeri a hosszú életet és hálásan kapcsolódik a gyülekezethez.

Napi gondolat:

„Asztalt terít nékem az én ellenségeim előtt” (Zsoltárok 23:5)

A zsoltáros Isten gazdag áldását éli meg. Szükségében az Úrhoz, az Ő templomába menekül, ahol sokkal többet kap, mint remélt.

Isten gondviselése úgy vesz körbe bennünket, hogy a szükséges dolgainknál sokkal többet ad. Mi is tudjunk Hozzá fordulni, legyen a mi pásztorunk. Meglátjuk, hogy ő adja a biztonságunkat és a teljes gondviselést életünkben. Ámen.

Imádság:

Gondviselő jó Atyánk! Köszönjük, hogy a Te nyájadhoz tartozhatunk, ahol a Te gondviselésed vesz körül. Vezetsz az élet göröngyös útján, megvédesz minden ellenségtől és jóltartod gyermekedet. Életünk

AUGUSZTUS 31. Egyiptom ítélete Ezékiel 29 Az egyiptomi fáraó elleni prófécia két alapvető okot jelöl meg mint Isten ítéletének az alapját. Egyrészről a fáraó Tírusz királyához hasonlóan gőgös felfuvalkodottsággal isteni hatalmat igényelt magának, másrészről a Babilonnal való szembenállásban segítségért hozzá folyamodó Izraelt hamis reményekkel kecsegtette. A szükségben lévőnek sokszor már az felüdülést jelent, ha ígéretet kap arra, hogy amennyiben kritikusra fordulnak a dolgai, akkor megérkezik a segítség. Ígéretet kapni pedig könnyen lehet, sokféle szándéktól vezérelve... Lehet ígérni jó szándékkal, ám a felelősség tudatának hiányával. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy hiába a segítő szándék, de soha nem is voltak meg a feltételek az ígéret megtartására. Vannak, akik a segítség legkisebb szándéka nélkül ígérnek, bízva abban, hogy soha nem kerül rá sor, vagy elfelejtik azt. Mások ígérnek, mert terhükre van a pártfogást kérő, és úgy gondolják, így le- het tőle legkönnyebben megszabadulni. Hívő emberekként jó megtanulni azt, hogy soha ne tegyünk könnyelmű ígéreteket másoknak, hiábavaló reményt ébresztve. Nem véletlenül tanít az ige, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen” (Mt 5,37)...  Absolon, a lázadó fiú 2Sámuel 15,1–16 Absolon lázadásának hátterében családi tragédia húzódik meg (lásd 2Sám 13–14). Olyan események történtek, amelyek sok sebet okoztak, amelyekben nem történt rendezés. Dávid elveszítette apai tekintélyét fia előtt, Absolont pedig egyetlen dolog foglalkoztatta, hogyan állhatna bosszút apján. Ki hibázott, ki miatt történtek így a dolgok? Nagyon jó lenne, ha ennyire leegyszerűsíthetőek lennének a dolgok, mert akkor megnevezhetnénk a hibást, és felmenthetnénk a többieket. Apa és fiú kapcsolatában azonban min- den érvet felülír Isten törvényének a parancsa, hogy „tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20,12). Ez alól a parancs alól nincs feloldás. Nem tanít sehol Isten igéje arra, hogy milyen esetekben nem kell a szülő iránt tiszteletet tanúsítani. Absolon nem egyszerűen a király elleni csínyt követett el, hanem apjával szemben lázadt fel. Fájdalmas szemlélni, hogy milyen kitartást eredményezett apja elleni ellenszenve négy évig munkálta tervének végrehajtását. Elkeserítő az is, ahogyan a végső lépésre elszabadítja magát – tudta, hogy mit jelent Dávidnak Isten és a vele való kapcsolat, ezért vallásos ürüggyel tévesztette meg apját. Szomorú apa és gyermeke között ilyen kapcsolatról olvasni, ami csak fájdalmat jelent mindenkinek. Imádkozzunk, hogy soha ne ismerjük ezt családjainkban! Törekedjünk inkább szüleink iránti tiszteletre!

AUGUSZTUS 29.  Az istenített piacrendszer jövője Ezékiel 27,1–10.25b–36 Az embereknek vannak álmaik, amiket szeretnének megvalósítani. Általában ezek az álmok az anyagi helyzettel és a karrierrel kapcsolatosak. Ebben a fejezetben látjuk Tírusz dicsőséges világpiaci rendszerének bukását, amely megsemmisül Isten lehelete előtt. Lesz egy nap, amikor a mai világrendszerünk is meg fog semmisülni, az, amelyben fiataljaink annyira szeretnének előrelépni. És nem is az ambícióval van itt a gond, vagy azzal, hogy az ember szeretne egyről a kettőre jutni, hanem azzal, hogy ki vagy mi van az első helyen. Az üzlet az üzlet – szokták mondani. Akkor félre kell tenni családot, barátot, testvért és még Istent is!? Isten az első helyen szeretne lenni az életünkben, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem lehetünk jó vállalkozók vagy üzletemberek. Sőt, igazán Isten áldásával mutatkozik a várva várt előrehaladás. Jézus tanítványainak megadja a boldogulás receptjét: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33). Teljesítsük az ígéret feltételét, és csodálatos módon fogjuk átélni Isten gazdagságának „ráadásait”.  Ne igazodjatok korábbi vágyaitokhoz! 1Péter 1,13–16 Egész héten keresztül Isten az ő szentségére hívta fel figyelmünket, és arra, hogy elvárása nem kevesebb, mint a szent élet. Mai igénkben a szentség megvalósulásának egyik feltételét látjuk, mégpedig azt, hogy ne igazodjunk a korábbi tudatlanságunk idejében meglévő vágyainkhoz (14. v.). Megtérésünk előtt bűnös vágyak éltek bennünk, hiszen azt írja Dávid: „Lásd, én bűn- ben születtem, anyám vétekben fogant engem” (Zsolt 51,7). Megtérés után meg- maradtak-e még ezek a vágyak? Biztos, hogy nem olyan mértékben, mint azelőtt, de mégis, kísértés formájában előjöhetnek. Ilyenkor két lehetőség áll fent: vagy megteszem azt, amire a testem vágyakozik, és ezzel hozzáigazítom életemet, vagy pedig ellenállok, és Isten szentségét tartom fontosabbnak. A kérdés az, hogy ki vagy mi az életünk zsinórmértéke. Kik a példaképeink? Kivel és mivel van tele életünk? Olyan lesz az életünk, amilyenné tesszük. Amivel megtöltjük, azzá lesz. Tagadjuk meg emberi vágyainkat, és éljünk az Isten akarata szerint (1Pt 4,2)!

-,-,-,-,-,,,,,--,

Krisztus közbenjár értünk János 17,20–26

Továbbgördül és kiteljesedik a gondolatmenet Jézus főpapi imádságának

befejező egységében. Miután szólt Istent dicsőítő engedelmes küldetéséről és

minket megtartó szándékáról, végül mindennek a célja derül ki „mai” könyörgéséből.

Ennek meghatározásában segítenek a feltűnően refrénszerű motívumok:

Krisztus szándéka, hogy az Atyával való tökéletes egység és harmónia a

benne hívőket is jellemezze (21–23. v.). Ez az egység a bizonyítéka annak, hogy

Jézus az Atyától származik. Semmi sem hirdeti ugyanis őszintébben és világosabban

Megváltónk istenségét, mint az ő létének hatása bennünk. Egységünk

Istennel, és ennek nyomán egymással való egységünk egyértelműen elárulja,

hogy példaképünk és vezérünk a mennyei tökéletesség Ura. Ha pedig Jézussal

egységben és harmóniában élünk, akkor egymással is ugyanilyen viszonyban

kell lennünk, hiszen az ő szeretetegységet munkáló természete átjárja lényünket.

Azért kínálja föl és kezdeményezi e bensőséges kapcsolatot az emberrel,

mert jót – azaz kiegyensúlyozott, áldásokban bővelkedő életet – akar nekünk.

Jól tudja, hogy fedezet nélküli üres elveknek, paragrafusoknak, reklámszlogeneknek nincs értéke. Adjunk hálát Krisztus Urunk számunkra üdvös szándékáért!

Nincs más dolgunk, mint belesimulni ebbe. Igyekezzünk erre ma is! Ne

feledjük: kapcsolataink Jézusról prédikálnak vagy Jézus ellen!

Zsoltárok XIX

Isten dicsősége a természetben és az Ő igéjében. Könyörgés a bűnbocsánatért és a bűn ellen való oltalomért.

A teremtő dicsőítése. 2-7. vsz. himnusz. A Teremtő Isten áll benne középen és előtte tesz bizonyságot az égboltozat. 8-15. vsz. Jahve útmutatása a középpont.

2-4. vsz: Az egek Isten dicsőségéről beszélnek. A háttérben az Isten szövetségében élő embervilág van, akik zengik Isten dicséretét. Ez hangzik fel az egekre és adja tovább a nappalok és éjszakák végtelen sorának.

5-7. vsz: A nap is részese Isten dicsőítésének. A nap szabályosan futja pályáját, fényt, meleget sugároz, de biztosítja az életfeltételeket. A teremtett természet önmagában nem képes Isten dicsőítésére, de nélkülözhetetlen eszköz ahhoz, hogy az ember Istent dicsőíthesse. Alkalmas eszköz arra, hogy a dicsőítést átvegye, tovább zengje, részese lehessen Isten dicsőítésének.

8-15. vsz: Jahve útmutatása tökéletes. Más hangnemben szólal meg a zsoltáros. Jahve útmutatása, követelménye kerül a középpontba.

8-11. vsz: Tóra és a szövetségi rend. Az Ószövetségben van papi és prófétai, szóbeli és írásbeli (Deutorónium) tóra.

Ez az útmutatás (tóra) csak a szövetségi rendben értelmezhető. Ezt nevezi minden aranynál és méznél kívánatosabbnak.

12-15. vsz: Jahve szolgájának könyörgése. Jahve szolgája bármennyire is be akarja tartani a szövetségi rendet, mégis történik életében tévedés, bűn. Ebből Jahve kegyelme tud megmenteni. Ő biztosítja, hogy a szív gondolatai, a száj beszéde kedve szerint legyenek.

Napi gondolat:

„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet” (Zsoltárok 19:13)

Az egek, a nap, a teremtmények Istenről tesznek bizonyságot. Az emberi bizonyságtétel tükrözői.

Probléma, ha szeretnénk bizonyságot tenni, de a bűn, melyet észre sem veszünk, ott áll az úton. Mit zeng az életem, mit zengek a nagyvilágba, mit zeng vissza az égbolt, a nap?

Ezért kéri a zsoltáros: „Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet”. A tanítványok is így feszítették keresztre Jézust, ezzel feszítjük mi is Őt.

Halljuk meg Jézus kegyelmes szavát: „Atyám bocsásd meg nékik”. Szól hozzánk, mi pedig zenghetjük tovább a Megváltó szeretetét.

Imádság:

Megváltó Úr Jézus Krisztus! Te látod, hogy életünk küldetésének versenypályáján hányszor elesünk.

Könyörülj rajtunk, emelj fel bennünket megváltó szereteteddel. Zenghessük a nagyvilágba a Te dicsőségedet, Rólad tegyen bizonyságot az égbolt, a nap. Az egész világ Rólad zengjen. Ámen.

A juhok nagy pásztora Zsoltárok 23

Dávid számára a boldogság nem azt jelentette, hogy megtanulta saját életét

bölcsen igazgatni, hanem azt, hogy rábízta életét a jó pásztor szeretetére.

Az Úr az én pásztorom. Milyen nagy boldogság és mekkora biztonság ez!

Jézus Krisztus a jó pásztor – olvassuk János evangéliumában. A jó pásztor életét

adja a juhokért, hiszen mérhetetlenül szereti őket. Ha valaki a jó pásztor

nyájához tartozik, akkor a világ legboldogabb báránya (embere). Minden

helyzetben gondot visel rólunk, és kimenekít a bajokból. Jézus azt mondta,

hogy ő azért jött, hogy az övéinek bővölködő élete legyen. Soha senki nem

fog rólad jobban gondoskodni, mint az, aki teremtett téged. Megéri, hogy

mindenáron a nyájához tartozz! Dávid fogadást is tesz: az Úr házában lakom

egész életemben. Más szóval: egész életem az Úr rendelkezésére bocsátom.

Te is elmondhatod ezt? Ha az Úr Jézus báránya vagy, akkor köszönd meg ezt

most neki, és ígérd meg, hogy az ő házában fogsz lakni egész életedben!

Lehet, hogy velem együtt még mások is vannak, akik szó szerint az Úr házában

laknak. Mi elmondhatjuk: csordultig van a hálaadásunk pohara. Legyen áldott

az Úr neve!

-,-,,,,,--,-,-,,,,,-,,-,

A földi elsőségre törő ember veszte 2Sámuel 20,1–2.6.14–22

Séba egy elvetemült bajkeverő, gonosz, lázadó ember volt, aki nem mutatott

egy cseppnyi tiszteletet sem Dávid királlyal szemben. Lázadásával szakadást,

bajt és nyomorúságot okozott Izrael népének. De mi volt ennek a kiváltó

oka? A sebai lelkület gyökere az elégedetlenségben és a nagyravágyásban

keresendő. A testvérek közötti feszültség is sokszor ezzel magyarázható.

Ha ez a helyzet elmérgesedik, nagy baj keletkezhet. A viszálykodás és a belharc

meggyengíti a közösséget, ezért álljunk ellent ennek az erőnek! Dávid

tudta, hogy itt a tárgyalás nem segít. Ezért megparancsolta az ellenség kiirtását.

Séba vesztét végül is a vele szembeforduló társai okozták. A bűn büntetése

halált eredményezett. Vizsgáljuk meg szívünket, és valljuk meg, ha földi elsőbbségre törekszünk, és ezzel szembefordulunk Isten akaratával! Tudunk-e

őszintén hálát adni és könyörögni elöljáró testvéreinkért, vagy titokban a

hátuk mögött szervezkedünk és leváltásukra törekszünk? Ne tegyük! Az Úr

felkentjeire senki sem emelhet kezet büntetlenül. Kérjük Istent, hogy a sebai

lelkület helyett az Úr Jézus indulata legyen bennünk, amely az alázatos szolgálatban

nyilvánul meg!

Jézus, hozzád megyek!

Ó, Jézus, kincsem, vigaszom,

Fényesség életutamon:

zarándok én a föld színén,

Sok terhet, vétket hordok én.

Hozzád megyek, nehéz az út;

Örök hazámba nyiss kaput!

Véren megváltott gyermeked,

Majd otthonomra ott lelek.

Testem ugyan erőtelen,

Szívem bágyasztja félelem,

De lelkemnek kél sóhaja:

Uram, magadhoz vígy haza!

Ha nyelvem némán elakad,

Szívemben halljam hangodat!

Szememre hogyha száll homály,

Mennyben elém ragyogva állj!

Legyen nekem végső szavad

Lámpásként, éj ha rám szakad,

Keresztfád botként támaszom,

Szent sírod hely, hol nyughatom!

Ébressz föl majd a nagy napon,

S ítéld, hogy álljak jobbodon.

Uram, ne sújtson engemet

Kárhoztató ítéleted!

Választottakkal boldogan

S az angyalokkal nagy vígan

Éneklek ottan éneket,

S örökre látom színedet!

1610-ben megjelent ének nyomán. Martin Behm 1557-1622 (német).

Jézus, a gyógyító

"Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: 

- Mit kívánsz, mit tegyek veled?

Ő így szólt: 

- Uram, hogy lássak." Lukács evangéliuma 18:40-41 

Gondolatok Bartimeus meggyógyításáról:

Jerikó falai leomlottak. Átok terhe alatt építették újjá a várost.

Az újszövetségben arról híres Jerikó, hogy lakott benne egy vak, aki hangosan kiáltozott, és egy APEH igazgató, aki Jézussal ebédelt.

Jézus látónak teremtette az embert. Borzasztó lehet Neki elviselnie a tudatot, hogy a bűn okozta betegségek miatt sokan egyáltalán nem látják az Ő teremtett - még mindig szép - világát.

Amire nincs megoldás évtizedeken keresztül, azt Jézus egyetlen szavával tökéletesen meg tudja oldani.

Vajon mit akarhat egy vak, miért kellett megkérdezni? Jézus semmit sem tesz a beleegyezésünk nélkül. A szabadság és a szeretet az alapja Isten jellemének.

Jézus azért jött, hogy helyreállítsa ezt a torzan működő bolygót.

Minden fizikailag látó lát lelkileg is?

"Ha elég sötét van, akkor láthatod a csillagokat."

Jézus szeretne lelki tisztánlátást is adni a fizikai mellé.

A torz látásnak sok formája van: távollátás, közellátás, csőlátás, kettős látás.

A távollátók csak az idők végével hajlandók foglalkozni, közben érzelmileg éhezik a családjuk.

A közellátók csak a mindennapi kalács hajszolásával foglalkoznak, és közben jön a temetésük napja.

A csőlátók csak egy eseményt látnak mindig maguk előtt, ezért nekik mindig minden könnyű, mert nem érzékelik, hogy minden mindennel kapcsolatban áll és az események nem egymástól függetlenül történnek velünk, hanem ok-okozati összefüggés van közöttük.

A kettős látásban szenvedők ott is bajt látnak, ahol csak kellemetlenség van, és akkor is vigadnak, amikor csak örülni kellene.

Jézustól kérjünk segítséget a torzulásmentes látáshoz!

Reménységem

Az én időm, mint a szép nyár,

Menten eljár,

És eljön a hosszú tél.

Ámde az Úr szebb tavaszra

Feltámasztja

Azt, ki benne hisz, remél.

Nem lehet hát tétlen állnom,

Mert az álom

Elnyomhatja lelkemet.

A lámpásunk lánggal égjen,

Legyünk ébren,

Az Úr még ma itt lehet!

A kürtzengés máris hallik,

Már hajnallik,

Útban már az angyalok.

Életem csak egy tenyérnyi,

S számon kéri

Jézusom, ha meghalok.

Add, Uram, hát megfontolnom

Földi sorsom,

Ne engedd felejtenem,

Hogy rövid e földi élet,

S az ítélet

Itt lehet nagy hirtelen.

Adj a harcban, kísértésben

Erőt nékem,

Védj, ha sátán tőrbe csal.

Te légy pajzsom, úgy le nem ver

Semmi fegyver,

És enyém a diadal.

Boldog leszek, ha e harcot,

Míg csak tartott,

Hittel végig küzdöttem,

Mert ha hitem megtartottam,

jól harcoltam,

Vár hazám a mennyekben.

Szőnyi Benjámin 1717-1794. Payr Sándor 1861-1938.-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

A magasabb mérce Máté 5,31–32

Isten mércéje magasabb, mint az emberek mércéje. Az emberek mércéje

szerint ma is nagyon hamar és könnyen elválasztják a házasfeleket egymástól.

Az Úr Jézus a házasság védelméért beszélt úgy, hogy figyelembe vette a

házasfelek érdekeit is. Az elválás nem megengedett, paráznaság esetét kivéve,

és az új házasság, ami létrejön, házasságtörésnek számít. A paráznaság

bűne magába foglal minden illegális szexuális kapcsolatot, amit a hetedik parancsolat

tilt. Ha valaki elköveti ezt a bűnt, ezzel megszegi a házasságkötés

fogadalmát, és vétkezik Isten törvénye ellen.

Ha a Biblia tanítását figyelembe vesszük, Isten magasabb mércéje a megbocsátás

és a szeretet. „A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a

szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor 13,4–7)

El nem fogyó irgalom Jeremiás siralmai 3,1–24

Milyen jó, hogy Isten nemcsak haragszik, hanem irgalmas is! Isten nemcsak

büntet, de kész segíteni azokon, akik bajban vannak. A jerikói vakokat

el akarták hallgattatni, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávidnak

Fia, könyörülj rajtunk!” (Mt 20,30–31) Jézus nem ment el mellettük úgy, hogy

ne segített volna rajtuk. Megszánta őket, és szemeiket megnyitotta, hogy lássanak.

Jelenlegi körülményeink bármennyire is elkeserítőek legyenek, nem

szabad elfelejtenünk, milyen irgalmas Istenünk van! A helyzetünk sokkal

rosszabb is lehetne, mert nagyon sokszor tapasztalhattuk, nem azt kapjuk,

amit érdemlünk. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (22. v.) Az a felismerés, hogy Isten irgalmának még nincs vége, a reménységet táplálja bennünk. Lelkiállapotunk vagy helyzetünk megváltozhat,

a sírást és elkeseredett lelkiállapotot felváltja a hálaadás. „Az Úr az én

osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” (24. v.)

Legyen hitünk és bátorságunk az Úrhoz jönni úgy, ahogy vagyunk, hogy

ez történjen velünk is!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-

„Nehogy megkísértsen a sátán!” 1Korinthus 7,1–6

Ma is nagyon időszerű az, amit az apostol írt a korinthusi testvéreknek.

Lehet hallani olyan házasfelekről, akik nem adják oda magukat egymásnak.

Megtörténhet ez, amikor harag van a házasfelek szívében, nem akarnak megbocsátani egymásnak, vagy túl elfoglaltak, hogy időt szánjanak egymásra.

Ne felejtsük el, hogy az alkalom szüli a bűnt! Számításba kell vennünk a sátán

szándékait, amelyek nem ismeretlenek előttünk. Nem szűnik meg kísérteni

Isten gyermekeit, hogy ha lehet, valamiképpen vétkezzenek. Ha a házasfelek

megadják, amivel tartoznak egymásnak, ez már egy jó lehetőség, hogy

ne essenek azokba a bűnökbe, amelyekkel a sátán kísérti őket. Ha a házasfelek

mégis megvonják magukat egymástól, közös megegyezéssel kell tenniük,

egy bizonyos időre, hogy még több idő jusson az imádkozásra.

A kísértés még nem bűn, de bűnné válhat, ha engedünk neki. Az egyik

mondás szerint „azt ugyan nem akadályozhatjuk meg, hogy a madár átrepüljön

a fejünk fölött, de azt már igen, hogy fészket rakjon a fejünkre”! Tegyünk

meg mindent, ami rajtunk áll, hogy ez soha ne történjen meg velünk

A megtérés a legjobb út Jeremiás siralmai 3,34–48!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Isten az ő igéje és Szentlelke által változást akar kimunkálni az életünkben.

Nem szűnik meg azon fáradozni, hogy jó belátásra bírjon minket.

„Vizsgáljuk meg útjainkat” – szólít fel az ige. Olyan utakat járunk, amelyekbe

beavatjuk az Urat, vagy nem törődünk vele? A helyzetünk, amibe azáltal

jutottunk, hogy nem figyeltünk az Úrra, egy jó lehetőség lehet, hogy elgondolkozzunk.

Nagyon fontos, hogy beismerjük, elismerjük vétkeinket az Úr

előtt, és megnevezzük azokat. A sírás is nagyon fontos, de nem az önsajnálat

miatt, hanem azért, mert bánkódnunk kell bűneink miatt, amelyekkel megszomorítottuk az Urat. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) A gondolkozás megváltozása után változik meg az életünk. A bűnt bűnnek látjuk, elítéljük, nem

akarjuk tovább azt az életet folytatni, és az Úr jelenlétében új felismerést és

látást kapunk. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – kérdezte Pál, miután

találkozott a feltámadt Jézussal.

A megtért ember kész engedelmeskedni az Úrnak, és hálából, szeretettel

szolgálja őt.

Egyek az áldozatvállalásban Róma 16,3–5a

Egy olyan házaspárról van szó az igében, akik nagy áldozatot vállaltak az

apostolért. Pál Korinthusban ismerkedett meg Priszcillával és Akvilával, ahol

ezeknek a testvéreknek a vendégszeretetét is élvezhette, akik befogadták az

apostolt a házukba. Aztán amikor Pál továbbindult, ez a házaspár követte az

apostolt Efézusba is, hogy segítségére legyenek. Amit az igében olvastunk, az

a legnagyobb áldozat volt a részükről, mert az életüket kockáztatták az apostolért.

Mi mennyire tudunk egyek lenni az áldozatvállalásban? Hozzáállásunkkal

bátoríthatjuk, ösztönözhetjük egymást az Úr munkájára, de tudjuk

egymást gyengíteni, akadályozni is! Mit vállalunk az Úrért és testvéreinkért?

Akvila és Priszcilla áldozatvállalása ismert lehetett a testvérek között,

mert az apostollal együtt ők is hálásak voltak irántuk. Ami ennél fontosabb,

az utolsó napon hallhatják majd az Úr Jézus szavait: „Jöjjetek, Atyám áldottai,

örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” Kövessük

mi is példájukat, hogy nekünk is részünk legyen ebben!

-,-,-,-,,-,-,-,-,,-,-,,-

Jó az Úrban reménykedni Jeremiás siralmai 3,25–33

Ha az emberi segítség teljesen elég lenne a baj és a nyomorúság idején,

akkor akár azt is mondhatnánk, hogy jó az emberekben reménykedni. De Isten

igéje nem emberközpontú, ezért arra tanít, hogy a nehézségekben az Úrhoz

folyamodjunk. De hogyan keressük az Urat? Zúgolódva, panaszkodva,

esetleg Istent vádolva azért, ami bennünket ért? Ellenkezőleg, várakozásunk

olyan légkörben történjen, amelyet a lelki békesség és az Úrra való figyelés

jellemez! Jó csendben várni és reménykedve az Úr szabadítására, mert a

csend egyik feltétele annak, hogy meghalljuk, amit Isten mondani akar nekünk.

Bármilyen próbában legyünk is, bízzunk Istenben, mert ő nagyon szeret

minket. Bizonyára mindannyian tudjuk, mit jelent a pillanatnyi áramszünet.

Néha sötétséget és szorongást, máskor bosszúságot és kényszerpihenőt.

Mégsem esünk kétségbe, hiszen bízunk benne, hogy ez csak átmeneti állapot.

Életünk egét is olykor bús fellegek borítják teljes sötétségbe, de a nap fénye

újra ragyogó erővel aranyozza be szívünket. Szeret az Úr! Nem vet el örökre,

a baj csak átmenetileg van jelen, Isten elhozza a szabadulás pillanatát is. Egészen

biztos, hogy a „nem vet el örökre” kifejezés csak a hívő emberekre érvényes.

Tehát azokra, akik újjászülettek és így üdvösséget nyertek Krisztusban.

Legyen ez egyben figyelmeztetés is, hiszen a Biblia más helyen azokról is

szól, akik földi életükben nem hisznek az Úrban, és nem reménykednek benne,

de ezért örök kárhozat lesz a részük. Ugye, te és én az Úrban reménykedünk?

Ha nem így lenne, akkor még ma fordulj őhozzá, aki Szentlelke által

mindig és mindenütt veled lesz!

Lehet, hogy vannak olyanok is, akik egész életükben nyomorúság és

szenvedés között haladnak a cél felé. Ne csüggedjetek el, mert az örökkévalóságban

Isten olyan dicsőséggel kárpótol titeket, amilyet ezen a földön senki

nem élvezhet! Ezért bátran mondhatjuk, hogy jó az Úr, és jó annak, aki

benne reménykedik. Jeremiás idejében sokan az egyiptomiak segítségében

reménykedtek, de attól a fogság még bekövetkezett. Egy napon Isten mégis

beváltotta ígéretét, és a nép hazatérhetett. Megtapasztalták, hogy Isten nem

vetette el őket örökre. Minket sem vet el, csak reménykedjünk az Úrban,

ahogy Pál apostol is tette! Vele együtt mi is valljuk, hogy: „a mi pillanatnyi

könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,17–18).

Imaáhítat: Imádkozzunk az Úrtól rendelt, a szolgálatban szégyent nem valló lelki munkásokért! – 2Tim 2,15

A szolgálat útja Márk 10,32–45

A szolgálat útja nincs kikövezve. Jézus tudta ezt, és földi élete során vállalta

az ezzel járó megpróbáltatásokat. Lábai sokszor kisebesedtek, teste elgyengült,

ám lélekben erős volt. Tudta, hogy miért jött, kikért jött és hogy mi

mindennek az ára. Tanítványainak elmagyarázta, igaz, ők nem értették, csak

feltámadása után. Amikor az ördög megkísértette a pusztában, Jézus visszautasította az ördög által felkínált „kedvezményeket”. Így a szolgálat útja továbbra is gyötrelmes és kínkeserves út maradt számára. Jézus értünk vállalta

a szolgálat útját. Ő nekünk szolgált azzal, hogy felvette a mi terhünket, és

kitartóan vitte a Golgota felé. A tanítványok sokszor nem értették, hogy miért

is kell ezt az utat járni. Talán velünk is előfordul, hogy könnyíteni szeretnénk

szolgálatunk terhén. Olykor talán szeretnénk megszabadulni tőle. Nem

vétkezünk, ha azért imádkozunk, hogy Isten küldjön munkatársakat, és így

könnyítsen a szolgálatunkon. De ami a mi részünk, azt mégis nekünk kell elvégeznünk.

Az Úr szolgálatában személyre szabott küldetésünk van. Lehet,

hogy nem lesz részünk felmagasztalásban és előléptetésben azért, mert kitartóan

végezzünk munkánkat. Nagyravágyás és becsvágy lenne, ha az Úrtól

ezért már most jutalmat követelnénk. Nem kell követelnünk, még kérnünk

sem, hiszen ő megígérte az élet koronáját mindazoknak, akik halálukig hűséggel

szolgálják őt. Jakab és János előre szerette volna tudni, hogy jutalmuk

bőséges a mennyekben. Ha Jézus ígéretet tesz, akkor ez megkülönböztetést,

esetleg rangsorolást jelentett volna a tanítványok között. Harag és pártoskodás,

gyűlölet és irigység költözött volna a szívükbe. Jézus ehelyett figyelmüket

visszairányítja a szolgálatra, és rámutat arra, hogy jobban teszik, ha

követik az ő példáját. „Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász...”

Ez lenne tehát a szolgálat lényege. Meghajolni és lehajolni, másokat

kiszolgálni és felemelni úgy, hogy nem mi, hanem az Úr Jézus és az ő neve

válik ismertté mindenki előtt. Emberfölötti szolgálat ez, de a Szentlélektől

nyert rendkívüli erő képesít erre. Nézzünk fel Jézusra, és kövessük nyomdokait

a szolgálat útján! /

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE

Csodálatos könyv! Nem egyéb ez,

mint a nagy Isten levele,

Mit intéz minden gyermekéhez

És ébrenlétre int vele,

,,Írd!’’ - a parancs így hangzott régen,

- És írja János, amit lát -

,,Olvasd!’’ - szól most a hang ekképpen,

S halld meg benne Isten szavát!

,,Eljő az Úr!’’ - hangzik a könyvben

A lelket keltő híradás.

Ne menj tovább közönnyel, könnyel,

Figyelj a szóra, hallj és láss!

,,Eljő az Úr’’ - kiált a szó rád,

Eljő, talán ma, úgy lehet,

s mert nem tudod a napot és az órát,

Siess menteni lelkedet!     Ismeretlen szerző