Ádám- Ember
Séth- elrendelt
Énos - a halál hatalma alatt
Kénán- keserű
Mahalálél- Isten jelenlétéből való
Járed- leszármazik (leszármazott)
Énok- odaadó
Metusélál- meghalva elküldi
Lámek- szegények, szerények
Noé- nyugalom, vigasz

Ezt magyarosítva, összeolvasva ezt kapjuk:

Az ember elrendeltetett a halál hatalma alatt keserűségben, Isten jelenlétéből egy leszármazik, odaadóan meghalva elküldi a szegények, és a szerények vigaszát.

AZ EVANGÉLIUM JELENIK MEG A NEVEK JELENTÉSÉBEN."

-----------------------------------------

KERESZTÉNY KRESZ.

A sikerhez vezető út nem egyenes! Ahhoz, hogy életünk megfelelő úton és sebeséggel haladjon sok egyéb más tényezővel, kell szembe néznünk.

Kereszteződés: kísértés  amikor letérhetünk a helyes útról

Dugó: összezavarodottság  amikor össze vagyunk zavarodva és bosszankodunk, hogy miért nem tudunk haladni

Fekvő rendőr: ellenségek  akik lassítanak az egyenes úton

Emelkedő: nehézségek  problémák, melyek vissza akarnak tartani

Baleset: amikor hibázunk

Figyelmeztető jelzések: család és barátok  akik segítenek az utadon

Benzinkút: gyülekezet, templom  egy hely a feltöltődésre

A sikerre vezető úthoz megfelelő autó felszereltsége:

Autó: te

Sofőr: Jézus

Üzemanyag: Isten igéje, a Biblia.

--------------------------------------------------

- Egy szem tett értékesebb, mint egy zsák határozat.
- Egy bezárt kéz könnyen görcsbe merevedik.
-A szív gyakran erősebb,mint a láb.
-A nagy madarak ritkán énekelnek.
- Akik semmit sem tesznek,azok mindig elsők a kritizálásban.
-A legrosszabb kerék csikorog a legjobban.                                                                                             ------------------------------------------------------------------
Aki addig nem akar ágyba menni,amíg mindenki kedvébe nem járt,az bizony sokat kell éjszakázzon.
- Aki egyszerre két ellentétes irányba szeretne elindulni,az nem halad előre.
- Némely ember mint a pillangó,virágról virágra röpköd,de nem gyűjt mézet.
- Az a legsüketebb,aki nem akar hallani.
-A szokások az emberrel együtt nőnek.
- Aki nem akar,amikor tud,nem fog tudni,amikor akar.   C.H.Spurgeon
--------------------------------------------------------------.

Kol 4:2 Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni.

Fil 4:6-7 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

-A bölcsesség a tudás helyes alkalmazása.
- Egy virágnak mindegy, hogy a vizet nagy, vagy kicsi kannából kapja-e, csak kapja a vizet!
- Az értelem a fényhez,a hit viszont a Naphoz hasonlítható.
-A kéz erőtlensége nem csökkenti az orvosság erejét.
- Az erős szív megerősíti a karokat.
- Siker vagy sikertelenség sokszor azon múlik, vajon a cél megéri-e.
-A lényeg nem a korai felkelésben, hanem a nap jó kihasználásában van. C.H.Spurgeon.
--------------------------------------------------------------------

-         Nem az a legszeretetreméltóbb, aki a legkenetteljesebben beszél!
- Nem mindig az első felszólaló a legbölcsebb is.
-A kósza hír félhazugság.
-A tiszta lelkiismeret része a mennynek.
- Nem azok a legjobb vadászok, akik folyvást fújják a kürtöt.
- Ne állítsd meg az ekét, hogy megfogj egy egeret.
- Isten nem tesz a restség feje alá kispárnát.  C.H.Spurgeon.

Korinthusi II. levél 5. rész 1. vers

„Tudjuk, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
- Az összeomló földi sátor, az összeomló keringés után örök mennyei hajlék vár ránk Krisztus érdeméért; ebben a bizonyosságban élni és meghalni csodálatos megnyugvás.

--------------------------------------------------------

Filippi levél 1. rész 21. vers

„Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.”
- Krisztus által van értelme az életnek, és van értelme a halálnak.

--------------------------------------------------------

Thesszalonikai I. levél 4. rész 17-18. vers

„Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok egymást ezekkel az igékkel.”
- Istennel élni a földön és a mennyben egyaránt nagy kiváltság, kibeszélhetetlen boldogság.

-------------------------------------------

Jelenések könyve 1. rész 17-18. vers

„A feltámadott Jézus mondja: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai.”
- Jézus legyőzte a halált, vele és általa mi is félelem nélkül fölötte állhatunk a halálnak.

---------------------------------------------

Jelenések könyve 21. rész 3-4. vers

„Maga Isten lesz velük (az üdvözültekkel), és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
- Emberi ésszel felfoghatatlan, de hit által sejthető az a csodálatos örök mennyei élet, ahová Isten Jézus Krisztus által hazavár mindnyájunkat, s ahol a szenvedéseknek már semmi jele, nyoma nem lesz tapasztalható, csupán a teljes szeretet, öröm és békesség.

------------------------------------------------------

1. Abbá, mennyei Atyám

Abbá, mennyei Atyám! Küldj áldás-záport ma is rám!

Őrizz meg a Gonosztól, a hamis gondolattól,

Tartsd meg fehéren a ruhám!

Kérlek, Abbá Atyám, most nézz le rám,

Hogy el ne veszítsem mennyei koronám!

Segíts nekem, mert erőtelen vagyok,

Elestem, de menni akarok!

Abbá, mennyei Atyám! Vezess a győzelem útján!

Ne engedj eltévednem, és pusztulásba mennem,

Te vigyázz harcaimban rám!

Kérlek, Abbá Atyám…

2. A béke napja közel

A béke napja közel, nézd, már fénylik a jel:

Jézus szíve a földön az égen mindent egybeölel.

--------------------------------------

3. Add a kezed

Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak, zengjünk az Úrnak alleluját!

Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak, zengjünk az Úrnak alleluját!

Refr.: //: Alleluja, alleluja, alleluja, alleluja! ://

Kitárt karokkal mindenki áldja, mindenki áldja az élet Urát!

Ujjongó szívvel zengjünk az Úrnak, zengjünk az Úrnak alleluját! Refr.

----------------------------------------------

4. Adj erőt Uram

Adj erőt Uram, adj fénysugarat, mely bevilágítja a Te utadat.

Ó áldd meg Uram, minden percemet, és tartsd fölöttem őrző, kezedet!

Adj békességet, adj szeretetet, hogy embertársaimnak szerezzek örömet.

Adj bíztatást, adj égi jelt, hogy füleimmel meghalljam, mit üzensz.

Adj hitet Uram, biztató reményt, hogy veled járva a célhoz elérjek én.

Hogy érezzem erőd, szent akaratod,

Így színed elé a mennybe, juthatok.

A mennybe juthatok.

-----------------------------------------

5. A föld amelyre lábad lép

//: A föld, amelyre lábad lép, réges-régen a tied, mert én adtam azt neked. ://

Nem illetheti az ellenség, nem lesz sohasem az idegené. Nem lakhat ott csak az a nép akié a szövetség.

Téged szeretlek, bízom benned, Téged szeretlek, bízom benned,

Téged szeretlek, bízom benned, segítségül hívom szent Neved!

---------------------------------------

6. Ajtódnál valaki megáll

//: Ajtódnál valaki megáll. ://

Ó bőnös, most légy csak csendben, ajtódnál valaki megáll.

//: Jézusod áll kinn, ajtódnál valaki megáll. ://

Ó bűnös, most légy csak csendben, ajtódnál valaki megáll.

//:Ajtódon valaki kopog. ://

Ó bűnös mért nem nyitsz ajtót, ajtódon valaki kopog.

//: Jézusod áll kinn, ajtódon valaki kopog. ://

Ó bűnös miért nem hallod, ajtódon valaki kopog.

//: Ajtódnál valaki megáll. ://

Ó bűnös, most légy csak csendben, ajtódnál valaki megáll.

//: Jézusod áll kinn, ajtódnál valaki megáll. ://

Ó bűnös, most légy csak csendben, bocsásd be szíved ajtaján!

7. Alleluja, alleluja…

Refr.: //: Alleluja, alleluja, alleluja! ://

Zengd velünk, örökké jó az Úr, Énekeld szeretetét! Izrael háza is mondja hát, zengje hát nagy örömét!

Az Úr velünk ki lehet ellenünk, rettegést nem ismerünk. Jobb az Úr ereje énnekem, jobb is mint az

emberé. Refr.

Ő az én teremtőm Istenem, Istenem ki nem hagy el. Benne én ujjongva járhatok, élhetek a tenyerén. Refr.

--------------------------------------------

8. A mélyből hozzád száll szavam

A mélyből hozzád száll szavam: Krisztus kegyelmezz! A bajban lelkem társtalan: Krisztus kegyelmezz!

Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már.

Te adj, Te adj erőt, t! Krisztus kegyelmezz!

Ha ajkam vétett ellened, Krisztus kegyelmezz! A jó hírt zengjem csak Veled, Krisztus kegyelmezz!

Ha arcod fényét elfedem, Krisztus kegyelmezz! Te újból szólíts, Istenem! Krisztus kegyelmezz!

-----------------------------------

9. Amikor körülvesznek…

Amikor körülvesznek egyhangú hétköznapok, van egy vágy, egy vágy a szívemben:

Egy égig érő lajtorjáról álmodom, amiről az eget elérhetem.

Néha éjszakánként egy kis dallamot dúdolok, olyan jó a csend, olyan jó a békesség.

Szívem megnyitom és egy találkozásra készülök, azzal, akit sohasem láttam még.

Refr.:

S hirtelen megnyílik az ég, közel jön hozzám a mindenség,

A szívemben olthatatlan tűz lobog, amely magával ragad és visz feléd!

Szívem szárnyaid rejtekében megpihen, innen kint reked a lárma a sötétség.

Arcod tiszta fénye a végtelen csendben, a láncokat ócska rongyként tépi szét.

A tiszta fényben gyönyörködöm benned, mindent elfelejtett ez a közelség,

Végtelen dallá formálódik bennem, a kis dallam mellyel indultam feléd.

Refr.:

//: Közben éjfél elmúlt rég, lassan szűnik a sötétség,

De a Te szereteted nem múlik el sosem, Jézus Te itt maradsz velem! ://

-----------------------------------------

10. Amikor úgy érzed

Amikor úgy érzed, hogy minden oly nehéz,

Sötét gondok nyomasztják a szívedet,

Nem gondolod, hogy valaki lát ilyenkor,

Akkor egy csendes hang azt suttogja neked:

Hittel magas hegyet mozdítsz el, a pusztaság is zöldell,

S a nagy tenger hulláma falként félreáll.

Hittel a gyenge újra fölkel, a lankadó erőt nyer,

A hit hatalma történelmet átformál.

Új remény ébred és a felhők oszlanak,

Legördülnek terheid és felsóhajtasz.

Kezed önkéntelenül mozdul az ég felé,

Ott van Atyád, aki örökkön örökké él.

Hittel a gyenge újra fölkel, a lankadó erőt nyer,

A hit legyőzhetetlen, a legnagyobb erőt.

Jézus a hit fejedelme, aki eljövendő.

Hittel a gyenge újra fölkel, a lankadó erőt nyer,

Megismerni, szeretni és követni Jézust.

Jn. 10: 27—30. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:

És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.

Én és az Atya egy vagyunk.”

A Biblia üzenete

A Jó Pásztor történetét mondva Jézus újra visszatér Jeruzsálembe, ahol pedig már korábban meg akarták kövezni, és ahol most is nyilvános választ követelnek tőle. Az ő válasza azonban csak azoknak szól, akik hisznek benne. Akik meghívást kaptak az Atyától, és arra életükön meglátszó módon válaszoltak. „Juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem" – mindez megmutatja azt a személyes kapcsolatot, ahonnan a jézusi hivatás ered. Ebből kiindulva az is világos, hogy a hivatás következménye az élet megváltoztatása, látható megújulása a Jézus-követés útján.
   Fontos észrevenni, hogy ebben az értelemben Jézus maga nem egy meghívás erejében cselekszik, hanem saját lényének, személyének erejében! A Jordán-parti kinyilatkoztatás csupán megerősíti és kinyilvánítja azt, ami Jézus valójában. Ezzel szemben Jézus sokszor, tudatosan és személyesen hívja az őt hallgatókat: ismeri övéit és azok hallgatnak is rá... A húsvét után megszülető egyház is hivatásként fogja fel a kereszténységet, és mindannyiunkat személyes döntésre szólít.

   Az egyház önmagára, mint ekklézsiára „hivatottra", a meghívottak közösségére tekint. Ebben a közösségben pedig mindenki a saját karizmája szerint, de az egyház egyetlen hívására felel életével!

---

„Nem vesznek el soha" – vajon kinek szóló ígéret ez? – kérdezhetjük joggal egy olyan korban, amikor keresztény országok egész sora veszti el korábbi hitét a szemünk láttára.             Egy biztos: az ajándék az örök élet, és nem valami földi „eredmény", nem egy helyi egyház vagy intézményeinek fennmaradása. Legyünk reálisak, és tudjuk: ha saját emberi gyengeségünk nem volna elég, úgy – akárcsak annak idején – ma is vannak, akik „felizgatják" az embereket, hogy űzzék el a hívőket.
Merre keressük tehát hivatásunkat? Jézus az Atya és a Fiú egységét állítja elénk, és ebbe a hívők közössége is benne foglaltatik! A hivatás – és ezen belül a papi és szerzetesi hivatás – így az Isten szeretettel teli álma rólunk: végső soron a szeretet a hivatásunk. Éppen ezért úgy hiszem, hogy nem pusztán hivatás van kevesebb a világunkban, de nagyon is hiányzik a képesség a csendre, a belső elmélyülésre és az elköteleződésre. Márpedig ha figyelek Istenre, akkor – ha nehéz is – zajos napjainkban is egyre jobban felismerhetem. A Jézus-követőknek azonban – még az Advent örömét várva is – tudniuk kell, hogy a meghívás a szegény és szenvedő Jézus követésére hív. A felelősség „csupán" az, hogy rálépjek arra az útra, amelyen haladva egyre inkább képes vagyok „megismerni, szeretni és követni Jézust".

Tudom, az Úrnak célja van velem. Tudom, az Úrnak célja van veled. Higyj csak és                                              ne kételkedj, Ő az út s a fény neked.Hiszen, az Úrnak célja van veled.                                                                            Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel.
                                                 Zsoltárok 139,2  
---------------------------------------------------------   

                               Kőszirt a pusztán, te jó oltalom: árnyadban rejtve én megnyughatom.

                               Légy üdvöz, drága, dicső menedék: kőszirt a pusztán, szívem fut feléd!

                                                    A szívem fut feléd, a szívem fut feléd! 

                                                      Kőszirt a pusztán, kőszirt a pusztán,

                                                       kőszirt a pusztán ,szívem fut feléd!

-------------------------------------------------------------------------------------

                          Péld.4:23.v…”abból indul ki minden élet!...”

                             Mt.12:34.v…”a szív teljességéből szól a száj!...”

                                Péld.14:30.v…” A szelíd szív a testnek élete!...”

                                    Mt.15:19.v…”a szívből származnak a gonosz gondolatok!...”

                                         Péld.17:3.v…”a szívnek vizsgálója  pedig az Úr !...”

 

…”Szívemet eléd hozom: végy lakást ott, Jézusom!

Átadom életem teljesen: Szentlelked add nekem!

Maradjon én velem, hogy Benned éljek hűségesen

------------------------------------------------------

Részlet Röck Gy.: „Szimbolikus mesék” c. könyvéből.) A világ boltjában.                                                     Megjelent a Józanság a „Világboltja” című vegyeskereskedésben és vásárolni akart.
— Kis igazságot kérek — szólt igaz emberhez illő szerénységgel.
— I-gaz-sá-got?!… — álmélkodott a Világboltjának a főnöke, — talán gazságot méltóztatik gondolni?… — folytatta találóan.
— Dehogy — felelt a Józanság —, én igazságot kérek…
— Igazság?… — gondolkozott a vén kufár, — mintha már hallottam volna… De nem „jogot” méltóztatik érteni?
— Dehogy is kérem, igazságot kérek, I-gaz-sá-got!
— De kérem — dörzsölte kezeit a hamis sáfár, — nem felelhetne meg… tessék megtekinteni… egész új paragrafuskészletem?… Újak, formásak s oly remekül vannak alakítva, hogy még az egyenes is — a mai modern művészetnek megfelelően — görbe rajta… Méltóztassék, Ma mindenki ezt keresi!
— Kérem, nekem igazságra van szükségem. Ne paragrafusozzon, ne kerteljen, én a Józanság vagyok, tudom, mit keresek. Van, vagy nincs!? Feleljen!
— Kérem — felelt a megsértődött kufár —, itt minden van: jog, jogrend, érdek, politika, üzlet, paragrafus, törvény, jogszabály, jogszolgáltatás, jogalap, tanú, hamistanú, gazság és sok más minden, de „holmi igazság”?! az nincs!

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

(Róma 12:1-2 MBT)

Pál apostol könyörgő szavakkal fordul testvéreihez, és kérve kéri őket, hogy hozzanak döntést Isten mellett. Sok mindent már megismertek, tudnak Isten akarata felől, de a tudás, az ismeret nem minden. Szükség van döntésre is. A tudás és az ismeret csak akkor ér valamit, ha a gyakorlatba átültetjük, így termi meg ugyanis a gyümölcsét. A döntést mindenkinek egyedül kell meghoznia. Isten mindenben segít, de a döntés a mi kezünkben van. Az Úr nem tud helyettünk dönteni, ezt a lépést nekünk kell megtenni.

A legbölcsebb istentisztelet, ha egész életünket az Úr szolgálatára adjuk át. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyian lelkészek, papok vagy szerzetesek leszünk. Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy akármit teszünk, bármivel foglalkozunk, mindazon keresztül Isten neve dicsőül meg. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek” (1Korinthus 10:31). A legokosabb istentisztelet tehát, ha úgy döntünk, hogy mindent, amivel csak rendelkezünk, Isten szolgálatába állítunk. Ezzel a döntéssel engedélyezzük Isten Szentlelkének, hogy átvegye életünk felett az irányítást, és véghezvigye bennünk Isten csodálatos, személyre szabott tervét.

A nagyvilági életnek mindig is nagy vonzereje volt. Az ember hajlamos arra, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjon. Az Istent nem ismerő világban sok mindent megengednek maguknak az emberek, olyat is, amelyek kimondottan ártalmasak, veszélyesek. Isten igéje óv attól, hogy kövessük a szabadosságot. Ezért mondja: „ne igazodjatok e világhoz”, hanem ezzel szemben igazodjunk ahhoz az ismerethez, amely felől meggyőződtünk, hogy helyes, jó és egyedül tökéletes. Igazodjunk Isten akaratához. A szövegből az is kiderül, hogy Isten akaratának felismerése vizsgálódást igényel! „Kapásból”, vagy „csípőből” nem lehet tudni. Isten igéjének ismeretére, bölcs élettapasztalatra és legfőképpen a Szentlélek vezetésére van hozzá szükség.

Életünk akkor lesz boldog és akkor tudunk hatékony, áldott szolgálatot végezni Isten oldalán, ha megvizsgáljuk mi az Ő akarat. Isten akarat pedig jó, kedves és tökéletes. Ki ne lenne azonnal kész egy ilyen akaratnak engedelmeskedni? Sajnos legtöbbször nem ilyennek látjuk Isten tervét, akaratát. Talán ezzel magyarázható az, hogy istenkövetésünk sokszor bőven von maga után kívánnivalót. Talán, ha több időt szánnánk arra, hogy elmerüljünk Isten akaratának megismerésében, vizsgálódásában és így lehetőséget adnánk Isten Lelkének arra, hogy tanítson bennünket, akkor minden bizonnyal keresztény életünk és szolgálatunk is jó, kedves és tökéletes lenne! Mi gátol meg abban, hogy így legyen? A rossz döntés, vagy döntések sorozata, illetve a jó döntés hiánya! Hát itt a lehetőség, hogy most dönts jól! Mi gátol meg abban, hogy meghozd azt a döntést, hogy mostantól odaszánod magad Isten szolgálatára, és ezt el is mondd Istennek? Tedd meg most!

Végezetül hadd álljon itt egy nagyszerű tanács arra vonatkozóan, hogy szülőként hogyan teremthetünk olyan körülményt, amely segíti gyermekeinket abban, hogy Istennek szentelt életet éljenek: „Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak, ifjúkorukban nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségét és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk róluk…”

(Ellen Gould White, Előtted az élet, Budapest: , 1992. )

LÁTHATÓ AZ ISTEN
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
--------------------------------------------------------------------

ISTEN VEZET

Szememmel  én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek.
Utat török, s nem árthat néked
Sötét völgy, vagy zordon hegyek,
Járj szárazon, vagy víz felett,
Orcámnak fénye hűn vezet.
Szememmel én vezetlek téged,
Kegyelmem is hűn támogat;
Nem engedem inogni lépted,
Bátran rámbízhatod magad,
Pusztákon át a mennybe fel
Erős karom hordoz, emel.
Szememmel én vezetlek téged,
Beváltom az ígéretet,
Ha napra nap jön, évre évek,
Ha szép napot ború követ,
Míg élted földi útja tart.
Megláthatsz színről-színre majd. ford. Vargha Gyuláné

LÁTHATÓ AZ ISTEN
Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.
De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
-----------------------------------------------

Embernek ÁMEN

Fia, amikor befelé forduló tekintettel azt mondjuk: Ámen,
és fölemelkedünk a helyünkről, és kiegyenesedünk;
amikor Áment mondunk annak jeléül, hogy nem hallgattunk el előled semmit,
és egy kevés ideig még így állunk színed előtt az ég visszhangjait hallgatva;
azt mondjuk: Ámen, magunk is visszhangok visszhangjaként,
Egyetlen romolhatatlan szóban elismételve újra mindazt, ami előttünk végbement,
Elvégeztetett, mondjuk, amikor így szólunk: Ámen,
de pusztai vándorlásunk végére nem jutottunk még;
Legyen meg a te akaratod, kérjük, amikor így szólunk: Ámen,
de tehetetlen félelemmel tekintünk tudatlan gyermekeinkre;
A te nevedre térjen dicséret és dicsőség, ismételjük, amikor így szólunk: Ámen,
de saját népszerűségünk oltárán bőségesen áldozunk.
Téged szólítunk, aki Ámen vagy, Megváltónk, kiejtjük még egyszer a szent nevet,
Megérkezünk legvégül Tehozzád, azt mondjuk fennen: Ámen a nagy gyülekezetben is,
hogy egyetlen szóban jusson az Atya elé, amit megnevezni képtelenek vagyunk;
hogy az ima kapuja be ne zárattasék, amikor legbelső szobánkból kilépünk;
hogy meghallgattatásunk reménységét egyedül a Te személyedhez kössük;
hogy félelmeinkben hit, hitünkben pedig félelem lakozzék;
hogy saját igazságunkat mindenkor készek legyünk feladni a szeretet késztetésére;
hogy megaláztatásainkat ne öröm nélkül viseljük;
hogy nyitva maradjon az angyalok előtt az ég kapuja.
Ámen, mondjuk a Teremtő Istenért, aki atyánk,
Ámen, mondjuk a testté lett Fiúért, aki egy lett közülünk.
Ámen, mondjuk a vigasztaló Lélekért, aki meg nem szűnik esedezni érettünk.
Ámen, mondjuk, Ámen, így szólunk, Ámen.

A BUJDOSÓ IMÁJA.
Uram, ki fönt az égben lakozol a fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében.
Az emberek agyára áraszd el bölcsességed.  Értsék meg valahára mi végből, van az élet.
Arasznyi kis idő csak,  mely ajtódig vezet. De előre csak a jó visz,  a gonosz vissza vet.
Legyen megint az ember képedre alkotott! Utálja meg már egyszer mit maga alkotott.
Romlandó kincsekért  ne törje magát senki.  Igyekezzék helyettük jobb kincseket szerezni.
Jó tettek nyugalmát. Derűt és békességet. Mit el nem fúj az orkán s rontó tűz meg nem éget.
Gőgből és gyűlöletből mindent, mit föltalált:  vedd ki Uram kezéből a keserű pohárt.
Rémségek éjszakáját váltsad föl virradatra. Az emberi világot  szebbre és igazabbra.
Hogy törvények közt az első a szeretet legyen. Üljön jóindulat  a kormányszékeken.
Az igazság előtt hajoljon meg a fegyver s élhessen szabadon  e földön minden ember.
És legyen egy akol. És egy legyen a pásztor. Növelj pásztorbotot virágzó rózsafából.
S ha mindeneket szépen elrendeztél ekképpen: a népek közt, Uram nekem is van egy népem.
Ha érdemét kegyednek a szenvedéssel méred, úgy egynek sincsen annyi szent jussa, mint e népnek.
Mások bűnéért is őt verte ostorod. Sok súlyos nagy keresztet szó nélkül hordozott.
Legjobb fiait vitte mindég a Golgotára s jótettének soha, csak bűnének volt ára.
Uram, adj békességet a Kárpátok között! Sehol még földet annyi könny s vér nem öntözött.
Sehol még annyi színes nagy álom nem fakadt s árvábbak prófétáid sehol sem voltanak.
Sehol annyi virág és sehol annyi bánat. Szeresd jobban, Uram, az én szegény hazámat!
Bár megtagadta tőlem a békét s kenyeret: engem sújtasz, Uram, amikor őt vered.
Mert népem. Fajtám. Vérem! Fájdalma bennem ég! Szánd meg Uram Isten Attila nemzetét.
Adj békés aratást sok vérvetés nyomán. Nyugodjék meg kezed gondverte otthonán.
S ha áldásod e földön elért kicsinyt, nagyot: jussak eszedbe én is, ki bujdosó vagyok.
A Kárpátok alatt,  ahol apáim éltek, rendelj ki nekem is egy csöndes menedéket.
Csak akkora legyen, hogy elférjek én s a béke. Nézzen az ablakom patakra, fára, rétre.
Kenyér mellé naponta jusson egy szál virág s láthassam, amint Téged dicsér egy új világ...
Uram, ki fönt az égben lakozol fényességben, hallgasd meg kegyesen,  hallgasd meg könyörgésem.

Weöres Sándor . Zsoltár.
Kínok árnyékaiból, kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem. Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet vak veszélyben,
láncos mélyben ne hagyd elveszítenem.
Törd meg kevélységemet, törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem. Nyársat nyeltem én,
derekam kemény: mért nem szabad
súlyod alatt meghajolnom, Istenem?
Száraz zokogás tipor,száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen. Utam hajlatán
ördög les reám,vár nehezen:
a két kezem tőrrel indul ellenem.
Legyen meg akaratod, legyen meg akaratod,
ha vesznem kell, jól legyen:tán kárhozásom
áldás lesz máson –de ha énrám
kincset bíztál,ments meg immár, Istenem.

---------------------------------

"Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."
(Jak 5,16)
"Világosan fel kell tárnunk azok előtt, akik azt kívánják, hogy az egészségük helyreállításáért imádkozzanak, hogy Isten erköcsi és természeti törvényeinek az áthágása bűn. Ezért ha el akarják nyerni Isten áldását, be kell vallaniuk, és el kell hagyniuk bűnüket... A magántermészetű bűnöket Krisztusnak kell megvallani, aki az egyedüli közbenjáró Isten és emberek között... Minden nyilvános bűnt viszont nyilvánosan kell megvallani. Az embertársaink ellen elkövetett rosszat jóvá kell tennünk személy szerint az iránt, akit megsértettünk. Ha valaki szeretné visszanyerni egészségét, aki gonosz beszéddel vétkezett... elidegenedést és viszályt szított, vagy valamely rossz szokása által másokat is bűnre vezetett, akkor ezeket, a dolgokat meg kell vallania Isten előtt és azok előtt is, akiket megsértett. »Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (1Ján 1,9) Ha a hibákat helyrehoztuk, akkor teljes hittel az Úr elé hozhatjuk a beteg szükségleteit, amint az Ő Lelke indít rá."
(Boldog élet, Isten hallja imáinkat c. fejezetéből)

Megvallás

Köszönöm Úr Jézus, hogy:

„Szent véreddel megmostál (Jel. 1,5),- János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van,”

 szent igéddel és Szellemeddel újonnan szültél, (1Pét.1,23;- Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké.”

 Tit.3,5) - Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,”

és adtad a Te törvényedet az én elmémbe, és az én szívembe írtad be azt” (Zsid. 10,8)- Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek,”

----------------------------------------------

Megvallás

Köszönöm Úr Jézus, hogy:

„Szent véreddel megmostál (Jel. 1,5),- János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van,”

 szent igéddel és Szellemeddel újonnan szültél, (1Pét.1,23;- Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké.”

 Tit.3,5) - Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által,”

és adtad a Te törvényedet az én elmémbe, és az én szívembe írtad be azt” (Zsid. 10,8)- Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél amelyeket a törvény szerint visznek,”

 

Törekedj valós önismeretre!

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a beteg, a szegény, a vak és mezítelen. Azt tanácsolom azért néked, hogy… szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."

(Jel. 3,17–18.
„Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen! Csak ezután juthatunk el a bűnbocsánathoz és nyerhetünk békét. A farizeus (Lk. 18,10–14.) nem érezte magát bűnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Lelkét az önigazultság páncélja vette körül, amelyen Isten nyilai, az angyalkéz hegyezte és irányította nyilak sem tudtak áthatolni. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bűnös. Krisztus azért jött, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig szemük megnyílását hirdesse, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat. De »az egészségeseknek nincs szükségük orvosra« (Lk. 5,31.). Tudnunk kell, hogy milyen állapotban vagyunk, különben nem érezzük, hogy szükségünk van Krisztus segítségére. Tudnunk kell, hogy milyen veszélyben vagyunk, különben nem keresünk oltalmat. Csak akkor vágyakozunk a gyógyulásra, ha fájnak a sebeink.
Önmagától egyetlen ember sem ismerheti fel a hibáit. »Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?« (Jer. 17,9.). A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de a szívünk tiltakozik. Lehetséges, hogy miközben a lelki szegénységünkről beszélünk Istennek, a szívünket majd szétveti a gőg, felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Egy úton juthatunk csak igazi önismeretre: Krisztust kell szemlélnünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeri Krisztust. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét szemléljük, igazi megvilágításban látjuk meg saját gyengeségünket, szegénységünket és hibánkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk rongyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyíthatatlan betegek vagyunk, mint a többi bűnös. Belátjuk, hogy ha üdvözülni fogunk, azt nem a saját jóságunknak köszönhetjük, hanem egyedül Isten végtelen kegyelmének.” (KP, A farizeus és a vámszedő imája c. fejezetből)

Nevelési irányzatok, történelmi emberkép és nevelés.

Dr. Pálhegyi Ferenc · 2011. 10. 16.

Hogy lehet a gyermek fejlődését támogatni? Direkt fejlesztő hatásokkal, vagy az optimális körülmények megteremtésével, amelyek között a fejlődés spontán kibontakozhat?

A humanizmus aktív és autonóm (Istentől is független) lénynek tekinti az embert, aki eleve jó (erkölcsi értelemben is), akiben minden lehetőség megvan (nem szorul Isten segítségére). Ha sokszor mégis rossznak és tehetetlennek bizonyul, annak vagy a civilizáció az oka, vagy a tekintély tisztelete; mindkettő korlátozza ugyanis a szabadságát és kibontakozását…

Sokféle emberkép – sokféle nevelés.

Mindenféle nevelési tevékenység arra irányul, hogy a gyermek lelki fejlődését elősegítse. Fejlődik az értelem, a beszéd, az erkölcsi ítélet, a társas magatartás – az egész személyiség. A nevelés és az oktatás ezt a fejlődést igyekszik támogatni. De már itt szemléletbeli különbségekkel találkozunk.

Hogyan lehet, és hogyan kell a gyermek fejlődését támogatni? Direkt fejlesztő hatásokkal, vagy egyszerűen az optimális körülmények megteremtésével, amelyek között a fejlődés spontán kibontakozhat?

Minthogy lelki folyamatok fejlődésének elősegítéséről is van szó, kézenfekvő, hogy a pedagógiának abból az ismeretanyagból kell kiindulnia, amelyet a pszichológia tárt fel a gyermeki fejlődéssel kapcsolatban.

A pszichológiai kutatás és a pedagógiai gondolkodás kiindulópontja ugyanaz: az emberkép. Az, hogy hogyan és mit kutat a pszichológus, és az, hogy hogyan és mit akar tenni a szülő, vagy a pedagógus, egyaránt az emberképétől függ.

Mielőtt a pszichológiai megfigyelés vagy kísérletezés elkezdődik, a kutató – mint az empirikus tudományok minden más területen is – a kérdésekre hipotéziseket alkot, melyek az illető filozófiai antropológiájából adódnak. A tudományos megfigyelés és kísérletezés kérdés a természethez, melyre a természet válaszol. A válasz: igen vagy nem, azaz a hipotézist igazolja vagy nem igazolja. Ez a visszajelzés végső soron az egész gondolatrendszert – a pszichológiai kutatás esetében a kutató explikált vagy implikált filozófiai antropológiáját, röviden: emberképét – módosíthatja. Ez a tudományos megismerés útja. Minél fiatalabb egy tudomány, annál bizonytalanabb a gyakorlati alkalmazása. A pszichológia – a pszichológián belül a fejlődéspszichológia – túlságosan fiatal még ahhoz, hogy a pedagógiai tevékenységet közvetlenül és
kizárólagosan meghatározza. A pedagógia szerepére és feladatára vonatkozó elképzeléseket a pszichológiai kutatás csak kismértékben befolyásolja, a pedagógiai munkát közvetlenül az emberképből fakadó elképzelések determinálják.

Az emberkép fő típusainak a jellemzői.                                                                                                             Az elmúlt évszázadok során (de beszélhetünk akár évezredekről is) sokféle emberkép jelent meg a gondolkodás történetében, és ezeknek megfelelően sokféle pedagógia. Ezt a sokféleséget azonban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért leegyszerűsíthetjük három fő típusra. Vannak, akik szerint az ember mechanikus lény (1), mások szerint biológiai lény (2), azaz magasan fejlett állat; végül vannak, akik azt állítják, hogy az ember – ember (3), semmilyen más élőlényhez nem hasonlítható.                              E három emberképnek megfelelően háromféle pedagógiai gondolkodásról beszélhetünk: viselkedést formáló (1), ösztönerőket szabályozó (2) és humanista pedagógiáról (3).
1. Ha az ember úgy működik, mint egy gép (Descartes-nál még bonyolult mechanikus szerkezet, a sci-fi irodalomban komputer), akkor minden megnyilvánulása külső hatásra történik. Akkor működik, ha elindítjuk, annak megfelelően működik, ahogyan összeállítottuk; ha azt akarjuk, hogy másképpen működjék, akkor átszereljük. A komputer is azt tudja, amit betápláltunk, úgy működik, ahogyan beprogramoztuk.                                                                                                                                                 A mechanikus emberképből kiinduló pedagógiai gondolkodás természetesen optimista, hiszen az ember eszerint kívülről kezelhető (csúnyább megfogalmazásban: manipulálható, szebben: alakítható).        Ezt a szemléletmódot a XVII. század nagy empirista filozófusa úgy fejezte ki, hogy mindannyian „tiszta lappal indulunk”, az ember olyan, mint a sima tábla (tabula rasa), melyet a környezet ír tele. A nevelés nem más, mint tudatosan megtervezett környezeti hatás. John Locke ismert jelmondata: „Nihil est in intellectu, quod non fuerit in sensu.” (Semmi sincs az értelemben, ami nem volt az érzékekben.) A XX. század elején a mechanikus emberkép a behaviorista pszichológiában jelenik meg erőteljesen. Az irányzat megalapítója, J. B. Watson, kijelentette: „adjatok nekem öt egészséges csecsemőt, s én kívánság szerint nevelek belőlük orvost, ügyvédet, művészt, kereskedőt vagy akár csavargót és tolvajt.” Ezt a szemléletet szélsőséges formájában az jellemzi, hogy az embernek nem tulajdonít olyan benne rejlő lehetőségeket, amelyek majd kibontakoznak, a viselkedés és a fejlődés kiindulópontja a környezetben van, az ember külső erők hatására cselekszik és fejlődik.
2. Az ember, mint magasan fejlett állat legkifejezettebben a darwinizmusban, majd érintőlegesen, módosult formában a pszichoanalízis képviselőinél jelenik meg.                                                                    Fel kellett ismerni, hogy már az állat sem működik mechanikusan. A behavioristák S-R (stimulus–response = inger–reakció) sémája az állat viselkedését sem képes teljesen megmagyarázni. Az ösztönös viselkedést például a táplálékszerzés terén nemcsak a zsákmány megjelenése mint külső inger, váltja ki; fontos a belső szükséglet is. Az éhes állat nem várja meg, hogy a táplálék megjelenjék, hanem elindul zsákmányt szerezni. A viselkedést nemcsak környezeti hatások, hanem belső erők, az ösztönök indítják el, és részben szabályozzák is (mint genetikai programok).                                                       A vágyak kielégítése gyakran társadalmi akadályokba (illemszabályokba, sőt törvényes tilalmakba) ütközik.
A nevelés feladata az, hogy szabályozhatóvá, a társadalmi valósághoz alkalmazkodóvá tegye az ösztön-kielégítést. A pedagógus azon fáradozik, hogy hasznosíthatóvá tegye az ösztönenergiákat, amelyek eredeti természetüknél fogva esetleg csak rombolnának.
3. A humanista gondolkodás szerint az emberben cselekvésének és fejlődésének minden lehetősége benne van. A külső tényezők gyakran csak akadályozzák az emberben rejlő lehetőségek kibontakozását. Az eredetileg erkölcsileg is jó embert a civilizáció megrontotta, ezért vissza kell vezetni a természethez (Rousseau). Olyan környezetbe kell helyezni, amely elősegíti kibontakozását (Montessori), amelynek egyébként a tekintélyelvű bánásmód a legnagyobb akadálya, ezért azt teljesen félre kell tenni az útból (Gordon). A pedagógusnak tehát az akadályok elhárításán kell fáradoznia. Napjainkban a humanista emberkép és humanista pedagógia térhódítását figyelhetjük meg, de azért mindhárom emberkép jelen van a gyakorlatban, pontosabban: a fölvázolt három irányzat legkülönbözőbb variációi, sőt a főirányok átfedése és keveredése is. Mindhárom szemléletmód évezredek óta létezik, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Az igazság megismerését megnehezíti az, ha a három közül bármelyik gondolkodásmódot kizárólagosnak tartjuk.                                                        Most megkíséreljük kissé részletesebben szemügyre venni a pedagógiai gondolkodás eredetét, másrészt megfigyeljük azt is, hogy mi következik a gyakorlat számára a különféle nevelési irányzatokból.
A fő kérdés ez: mi a nevelés?                                                                                                                             Erre a kérdésre a különböző irányzatok különböző válaszokat adnak. Az tehát, hogy mit tartunk a nevelés lényegének, egyrészt az emberképtől függ, másrészt attól, hogy mit akarunk elérni a neveléssel. Különböző korokban és társadalmakban más-más nevelési célok jelentek meg.
1. Mechanikus emberkép és nevelés                                                                                                                    A mechanikus emberkép különféle társadalmi elvárásokkal találkozik, ennek megfelelően a különféle viselkedésmintákat tartalmazó személyiség kialakítása a nevelési cél. Spártának katonára, edzett, bátor ifjakra volt szüksége. A klasszikus polgári társadalom szorgalmas, becsületes, törekvő, józan gondolkodású embereket akart nevelni. Nemrég hazánkban is pedagógiai cél volt a „kommunista embereszmény” megvalósítása. Ma leginkább a magas teljesítményekre képes, kreatív személyiség kialakítása a cél.                                                                                                                                                      De akármi legyen is a cél, a viselkedésformálás fő módszere a jutalmazással, illetve büntetéssel, pozitív, illetve negatív megerősítésekkel vezérelt tanulási folyamat. Minden esetben a környezet jutalommal erősíti meg azt a megnyilvánulást, amelyet megtartani vagy kialakítani szeretne; a nem kívánt viselkedést pedig büntetéssel igyekszik kiiktatni.                                                                                            A nevelésben alapvető hibát akkor követünk el, ha a nevelést csak dresszúrának tekintjük; ez ugyanis azt jelentené, hogy az embert (saját magunkat) mechanikus és reaktív lénynek tartjuk, nem többnek.

2. A biológiai materialista emberkép és nevelés
Tekintsük át a biológiai emberképet! Ez abból a felismerésből született, hogy sem az állat, sem az ember nem csak mechanikusan működik, nem csupán reaktív (azaz a viselkedés nem csupán külső hatásra adott válasz), hanem a mozgató energiák (az ösztönök) is benne rejlenek.                                         A darwinizmus evolúcióelméletének a legfontosabb mondanivalója a filozófiai antropológia számára: az ember is az állatvilág tagja. Ha minőségi különbségről beszélünk állat és ember között, akkor ez ugyanúgy értendő, mint ahogy a különböző állatfajok között is vannak minőségbeli különbségek, aszerint, hogy a törzsfejlődésben milyen szintet értek el. Nagy minőségbeli különbség van például a kagyló és a gyík között, a gyík és a madár között, a madár és az emlős állat között. Ezekhez képest a csimpánz és az ember közötti minőségi különbség nem is olyan nagy.                                                            Ezek után tekintsük át a biológiai materializmusnak megfelelő pedagógiai gondolkodás összefüggésrendszerét. Az embernek is vannak (mint az állatvilág bármelyik tagjának) alapvető ösztönszükségletei. Ezek ki nem elégítése vagy nem megfelelő kielégítése viselkedészavarokhoz vezet. Ezért a környezet elsőrendű feladata az, hogy tegye lehetővé a gyerek számára ösztönszükségleteinek a kielégítését. Az ösztöntörekvések közvetlen kielégítése gyakran akadályokba ütközik, amelyeket a társadalom normái és elvárásai állítanak fel. Ezért a nevelésnek az is feladata, hogy segítsen a gyereknek megtalálni azokat az ösztönki-elégítési módokat, amelyeket a társadalom elfogad. A pszichoanalízis nyelvén: az élvezeti elv (Lustprinzip) alapján működő „ösztön én” törekvéseit az én egyezteti a „felettes én” normáival, hogy lehetőséget találjon az ösztöntörekvés kiélésére. A nevelés lényege tehát az ösztönszabályozás.                                                                                      A pszichoanalízis különösen a csecsemők és a kisgyermekek nevelése számára adott fontos, új szempontokat. Felfedezte az anya-gyermek kapcsolat jelentőségét a pszichikus fejlődésben, rámutatott a biztonságérzés fontosságára az első életszakaszban. Ebben nagy érdemei vannak a magyar Hermann Imrének. Hermann gondolatait felesége, Hermann Alice alkalmazta a nevelés gyakorlati problémáira. De figyelemre méltó felfedezések születtek a serdülőkori identitásválság természetével és kezelésével kapcsolatban is (Erikson).
3. A humanista emberkép és nevelés
Napjainkban kétségkívül a humanista pedagógia nyer egyre nagyobb teret. A humanizmus alapeszméit már az ókorban megfogalmazták, majd évszázadokkal később kultúrtörténeti korszakként jelent meg; századunk második felében pedig az elgépiesedés, elembertelenedés elleni tiltakozásként eddig soha nem tapasztalt mértékben került újra előtérbe.                                                                                                       A humanista pszichológia alapgondolata, hogy az emberben tevékenységének és fejlődésének minden lehetősége benne van. Ezek a lehetőségek spontán, önmaguktól is kibontakoznak, ha nem állják útjukat környezeti akadályok, például ingerszegény földrajzi és fizikai környezet, elhanyagoló bánásmód. De a legfőbb akadálya a kibontakozásnak az, ha mesterségesen korlátozzuk a gyereket tevékenységében tiltásokkal, szabályokkal.                                                                                                                  Az emberben rejlő lehetőségek spontán kibontakozását nevezték el self actualizing-nek (szó szerint: önaktualizálásnak). Nálunk ennek a kifejezésnek a német változata terjedt el: Selbstverwirklichung = önmegvalósítás. Az emberi élet célja, hogy az ember megvalósítsa önmagát, azaz felszínre hozza a benne rejlő lehetőségeket. Ennek megfelelően a nevelés célja az, hogy az önaktualizálást vagy önmegvalósítást elősegítse. Ezt egyrészt úgy éri el, hogy igyekszik minden korlátozást és tiltást kiiktatni a gyermek életéből; másrészt igyekszik a gyermek tárgyi környezetét úgy kialakítani, hogy az serkentőleg hasson a gyermek spontán aktivitására (Montessori-pedagógia), lehetőséget adjon kreativitásának kibontakozására (mai kreatív műhelyek); s igyekszik erősíteni a gyermek önbizalmát, „pozitív énképét” dicsérettel, elismeréssel, bátorítással. A büntetésnek minden formáját kerüli.                                     A humanista pszichológusok (mindenekelőtt Maslow) maguk is elismerik, hogy az önmegvalósítás a valóságban kevés embernek sikerül. Ezért elgondolkoztató Graumann (német pszichológus) megjegyzése: „Az ilyen humanizmus embertelenné válik, mert az emberek kevésbé fejlett többségét esetleg kevésbé emberinek tekinti, mert gazdasági, szociális vagy etnikai helyzetük nem ad nekik lehetőséget arra, hogy emberi képességeiket és lehetőségeiket kibontakoztassák.” Kellemetlen a humanizmus számára Allport kritikája is, aki megkérdezi, hogy mi történik akkor, ha valakiben éppen egy gonosztevő személyiségének a lehetősége rejlik, akkor azt kell „önmegvalósítania”?
Humanista gondolkodás és bibliai alapú értékrend
A humanizmus (a pszichológia és a pedagógia terén egyaránt) sok fontos felismeréssel gazdagította ismereteinket, illetve sok hasznos és megszívlelendő gyakorlati útmutatást tartalmaz. Nélküle sem az emberről alkotott képünk nem lenne teljes, sem a pedagógiánk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a humanista pedagógia egyenlő a zsidó-keresztény (bibliai) alapokra építkező pedagógiával. Ezt annak ellenére szeretném hangsúlyozni, hogy a humanista pedagógusok között sok hitvalló hívő ember van (például Maria Montessori is az volt).                                                                                                       Hasonlítsuk össze a humanista, illetve a bibliai gondolkodást néhány szempont szerint: mit tanítanak a tekintélyről, az erkölcsről, az emberről és a nevelésről.
A tekintélyről
A humanista gondolkodás szerint nincs tekintély az ember fölött. Az ember a maga ura. A törvényt is az ember alkotja. Felelősséggel is csak saját magának tartozik, illetve környezete tagjainak. Juhász Gyula költői megfogalmazásában az ember „Istent teremtő csodaszellem.”                                                A Biblia ennek éppen az ellenkezőjét tanítja. Nem az ember teremti Istent, hanem Isten teremtette az embert. A személyes Isten az ember Ura, aki törvényt adott az embernek, és akinek az ember számadással tartozik. Az Isten tekintélyét elfogadó ember gyönyörködik Isten törvényében (Zsoltárok 119: 35), és boldogan várja a számonkérő Úr megjelenését (Máté 24:45-46).
Az erkölcsről
A humanizmus szerint az ember az erkölcs forrása. Nincs abszolút jó, vagy abszolút rossz. Hogy mi erkölcsös és mi nem, az a társadalomtól, a kultúrától, a többségi döntéstől, sőt (mai világunkat egyre jobban jellemzi ez a gondolat) a szituációtól függ.                                                                                       A Biblia szerint az erkölcs abszolút és örökérvényű, mert nem az embertől, hanem Istentől származik. Érdemes egy pillanatra végiggondolni, hogy mi az “ősbűn” – Ádám és Éva bűnének a – lényege. Ősszüleink ettek a „jó és rossz tudásának a fájáról”, más szavakkal: az ember kezébe vette az erkölcsi ítéletet (ne Isten mondja meg, mi a jó és mi a rossz, majd én megmondom) abban a reményben, hogy „olyan lesz, mint az Isten” (1Mózes – Teremtés könyve 3:1-5).
Az emberről
A humanizmus aktív és autonóm (Istentől is független) lénynek tekinti az embert, aki eleve jó (erkölcsi értelemben is), akiben minden lehetőség megvan (nem szorul Isten segítségére). Ha sokszor mégis rossznak és tehetetlennek bizonyul, annak vagy a civilizáció az oka, vagy a tekintély tisztelete; mindkettő korlátozza ugyanis a szabadságát és kibontakozását. Az „eleve jó” rousseau-i kijelentést később sokan így finomították: „legalábbis semleges”, de semmi esetre sem veleszületett az ember erkölcsi romlottsága.                                                                                                                                                A Biblia azonban azt mondja el az emberről, hogy csak úgy képes eredeti rendeltetésének megfelelően harmóniában élni a Teremtőjével, a természettel, és saját magával, ha Istennel szoros függőségben él. Mihelyst az erkölcsi ítéletet a kezébe veszi és függetleníti magát Istentől, meghal. Azaz megszűnik az lenni, akivé rendeltetett: Isten képe. Az ember hivatása: Isten képét hordozni, Istent képviselni a világban, de ezt szabad akarattal kell vállalnia. A bűneset óta az ember Isten eltorzult képe.
A nevelésről
A humanista pedagógia szerint a nevelés lényege a korlátok tágítása (főleg a tekintélyelvűség visszaszorítása), a kibontakozást elősegítő környezeti feltételek megteremtése, önbizalomnövelés. A fejlődés (az önmegvalósítás felé haladó kibontakozás) önbizalom kérdése.                                                                 A Biblia szerint az embernek le kell mondania arról, hogy önmaga ura legyen (meg kell tagadnia magát), és át kell adnia az élete feletti uralmat Istennek. (Itt bibliai helyet nem idézek, hiszen szinte az egész Biblia erről szól.) Ha ez megtörténik, akkor az ember visszakerül eredeti pozíciójába: Istent képviseli a világban.

Az értékrendváltozás (újjászületés) útja:
1. a bűnös egzisztencia beismerése;
2. a megváltás és Isten uralmának (tekintélyének) elfogadása.
Az eredmény: új teremtés. Ez azonban nem nevelés eredménye, hanem, mint minden teremtés, Isten igéje által jön létre. A nevelés fontos szerepe ebben az lehet, hogy előkészítheti és elősegítheti Isten igéjének és Szentlelkének a munkáját.                                                                                                                 Az újjászületést nem önmegvalósítás, hanem lelki növekedés követi, amiben szintén része lehet a keresztyén nevelésnek. A lelki növekedés nem önbizalom kérdése, hiszen azon múlik, hogy az ember mennyire veti a bizalmát Istenbe. Aki rábízza magát Istenre, abban Isten lelke megvalósítja azt az embert, akit Ő a teremtéskor eltervezett, s aki egészen biztosan egyetlenegy, a természetben még egyszer elő nem forduló, „kreatív” alkotása lesz Teremtőjének.                                                                                  A keresztyén pedagógusok szerint viselkedésformáló, ösztönszabályozó és humanista pedagógiára is egyaránt szükség lehet, de minden pedagógiai tevékenység igazán akkor éri el a célját, ha az istenképűség helyreállításán is dolgozik, azaz, ha keresztyén pedagógia. Humanizmussal, önbizalommal csak addig lehet eljutni, ameddig József Attila jutott saját bevallása szerint:
Magamban bíztam eleitől fogva. Ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek, semmivel se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre.
- József Attila: Kész a leltár (részlet)
A keresztyén pedagógus számára ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ismerje meg a különféle pedagógiai gondolkodásmódokat és azok módszereit, de tartsa meg szilárdan saját keresztény identitását, ne tévessze szem elől a legfontosabb célt.
Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. (1Thesszalonika 5:21)                                                                Azt jelenti ez, hogy mindent vegyünk át, ami jónak látszik? Nem. „Mindent vizsgáljatok meg.” A viselkedésformálóktól biztosan megtanulhatjuk a következetességet, az ösztönszabályozóktól a gyermek szükségleteire való odafigyelést, a humanistáktól (például Gordontól) az értő figyelmet. De a következetesség nem sokat ér szeretet nélkül, a szükségletek kielégítése célt téveszt határozott erkölcsi iránymutatás nélkül, az értő figyelmet pedig feltétlenül ki kell egészíteni a követelmények és a szükséges korlátok egyértelmű felállításával.
Van-e keresztyén pedagógia?                                                                                                                              A keresztyén pedagógia mindig ott valósul meg, ahol a pedagógus Jézus tanítványa lesz. Tanítvány pedig csak az lehet, aki mindenki másnál jobban szereti Jézus Krisztust.                                                                  Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Lukács 14:26)