levél

Bezárt állapot....- áldott állapot?

Miután 120 év alatt megépítette Noé az Úr tervezte bárkát, beköltözhettek mindazok, akiket Isten kiválasztott, azaz 8 ember, a tiszta állatokból 7-7 és minden tisztátalanból 2-2.
Bezárult az ajtó...
Noé életében minden eddigi befejeződött, s egyszersmind elkezdődött valami egészen új!
Az "új" nem mindig a nagy lehetőségeket jelenti az ember életében. Nem mindig a nagy felemeltetést, a tágas téren való járást, anyagi fellendülést...
Van úgy, hogy egyszer csak "megérkezik" hozzánk a nem szívesen látott, nem várt "vendég": a bezárt, beszorított, helyzet!                                                                                                   Minden Isten által megengedett beszorított állapot azonban egy drága kiemelt lehetőség is egyben....az ÚRRAL!
"Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról..." (1Móz. 8:1a)                                              Amint beköltözött Nóé a családjával és a kiválasztott állatokkal, megindult az esőzés. A Biblia szerint 40 nap és éjjel esett az eső, 150 napig áradtak a vizek és a legmagasabb hegycsúcsokat is elborította a víz,sőt 15 könyöknyit ( 1 könyök kb. 45 cm) emelkedett a víztömeg a hegyek fölé. (1Móz. 7: 19-20a)
(Exkurzus: az 1Móz 1:7 beszél a boltozat,azaz az égbolt feletti vizekről. A geológusok állítása szerint létezett egy gőzpára-burok, mely körülfogta a Földet, állandó kedvező párát biztosítandó az élőlényeknek. Amikor bekövetkezett az özönvíz, ez a vízpára-burok is beszakadt és a Földre zúdult egész víztömege. Döbbenetes!)                                                                          A beköltözéstől kezdve elkezdődött Noé intenzív formáltatása, melyben lépcsőfokonként mind mélyebbre kell jutnia az alázat útján.
Az első lépcsőfok a VÁRAKOZÁS volt.
Hosszú várakozás...1 teljes éven át. Szó szerint beszorított, bezárt állapotban kellett élnie mind neki, mind a vele lévőknek.
Egy olyan helyzetben volt, ahonnan nem volt menekülés: Isten Maga zárta be a bárka ajtaját.   Isten gyakran enged bennünket hasonló körülmények közé, amikor -bár nagyon szeretnél- nem tudsz az adott nehézségedből, beszorított helyzetedből kijönni.
Próbálsz emberi utakat, kiskapukat nyitni....de mind hiába.
Az egyetlen lehetőséged, hogy elfogadd: a beszorított állapotod, a bárkád, -mely gyakran úgy tűnik a börtönöd is egyben- az EGYETLEN LEHETŐSÉGED, HOGY ÉLETBEN MARADJ szellemi lelki, vagy akár fizikai értelemben.
Nem azért engedtetik meg ez, mert kétségbeesett gyötrődésedet öröm látnia Atyádnak, hanem mert eljött az életedben annak ideje, hogy mélyebbre juss az Isten ismeretben, a megszentelődés útján.                                                                                                                     Noé nehéz helyzetben volt.
Isten nem mondta meg előre, hogy mikor lesz vége ennek az időszaknak, nem tájékoztatta Noét arról, mennyi időt kell a bárkában töltenie. Talán Noé időnként arra a gondolatra is eljutott, hogy soha nem lesz a bárkából kijövetel....
Emberként gondolkodott: tudott kétségeskedni, tudott reménykedni.
Nézd csak, Isten mit mondott:
- "készíts bárkát góferfából!" (1Móz. 6:14a)
- "menj be...." (1Móz. 7:1)
- "...eltörlök a föld színéről minden élőt..." (1Móz. 7:4b.)
És...ennyi! Egy szót sem szólt Isten többet.
Nem küldött prófétát, aki megjelentette volna, mennyi ideig marad a bárkában, nem jelentette ki Isten sem, mikor, mit fog érezni, tapasztalni a bárkán belül mind abból, ami kint történik majd.
Bezáratott az ajtó....és ettől fogva egyetlen dolga volt Noénak: VÁRNI!                                Istenem, de borzasztó nehéz dolog a várakozás! Elhinni, hogy jó várni és megadással lenni....
Ahhoz, hogy ezt elhidd és megértsd, kell, hogy Isten időnként bevigyen a saját magad élete-bárkájába.
Sokszor szükséges, hogy ilyen módon kerüljünk egyfajta „bizonytalan”helyzetbe, amikor folyamatosan azt kérdezzük: „meddig még, Uram?... mikor lesz már ennek a nehézségnek vége?...” Sok keresztyén testvér ekkor keresi meg azt a lehetőséget, ahol megrövidítheti az utat, azaz keres egy „megbízható, jól bevált” lelkipásztort, vezetőt, kenettel megáldott testvért, azt gondolva: „talán neki kijelenti az Úr a próbám végét...!”
De nagyon hibás lépés ez!
(Nem azt mondom ezzel, hogy nem lehet felkeresnünk a vezetőinket, hisz egy-egy közös ima. Vagy lelkigondozói beszélgetés nagyon is építő lehet. Csupán arra szeretnék utalni ezzel, hogy hibás lépés, ha azért keresek fel egy-egy Isten szolgáját, hogy „rajta keresztül majd megüzeni nekem az Úr, hogy mit kell tennem!”, azaz Isten helyett emberekben bízunk.)
A nagykorúságom ugyanis ott kezdődik, hogy nem rángatom hisztis, türelmetlen gyermekként Isten ruháját!
Térjünk most vissza Nóéhoz!
Az esőzés lassan megszűnt...aztán csend...
Látszólag Noé és családja körül nem történik semmi.
 Mintha megfeledkezett volna Noéról az Úr...
Beszorított helyzetben bizony gyakran hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten megfeledkezett rólunk. Az ördög gondoskodik is persze arról, hogy „elegendő” okot találjunk, amivel meg is győzzük magunkat: bizonyára elfeledkezett rólunk Isten!
Milyen könnyen kihagyjuk a számításból a számunkra oly' kedves Igét: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! (Ézs.49.15)
De nézzük csak, valóban magára hagyta-e Isten Nóét megfeledkezve róla és családjáról?
Igaz, hogy az esőzés megszűnt, s látszólag semmi nem történt, de csak látszólag!
Isten ugyanis szelet bocsátott a víz fölé (1Móz. 8: 1b.), s a szél elkezdte sodorni a bárkát az Ararát-hegység felé. Afelé a hely felé, ahol Noét és családját a szabadulás várta! Noé mit sem látott ebből a csodálatos tervből, csak annyit érzett, hogy szépen ring velük a bárka a víz színén, s talán eközben fel-felsóhajtott, vajon lesz -e egyszer az ő számára szabadság?!
Mondd, hány olyan alkalom volt az életedben, mikor látszólag semmi nem történt, mikor látszólag hiábavaló volt minden imádságod, hiába vártál anyagi, egzisztenciális kimenekedésre, házastársaddal, vagy gyermekeiddel való békességes kapcsolatra?
Hányszor hitted, talán nem látsz soha gyógyulást betegségedből?
Talán soha nem kapod meg a párodat? Talán számodra nem lesz gyermek áldás?
A Te életedben már nem változik semmi?!
Sőt, lehet, hogy épp' most is egy ilyen „állóvíz” -állapotú helyzetben érzed magad....
Mintha Isten és az emberek is „mellékvágányra” helyeztek volna... nincs semmi reményed, elcsüggedt Benned a szív, s azt mondod magadban: elfeledkezett rólam az Isten.....!
Meríts erőt Noé példájából!
Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról az élőlényekről, azokról az állatokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. 1.Móz.8.1.
Látod, Isten Igéje kiemeli és hangsúlyossá teszi a tényt: „Nem feledkezett meg az Isten Noéról...”
Nem véletlenül jegyzi meg ezt az Úr...épp' azért, mert Noé valószínű hasonlóképp gondolkodott, mint ma bármelyikőnk: nem megy tovább az Isten munkája az életemben, nem szól hozzám az Úr, nem történik semmi, bezártnak érzem magam a saját börtönömben, a saját élet-bárkámban: bizonyosan elfeledkezett rólam az Isten!
Amikor azonban ezt mondod, talán épp' akkor küldi ki Isten a drága Szelet, Szentlelkét, hogy afelé terelje életedet, amerre Rád a szabadulás vár!
Nem számít, hogy Te nem érzékelsz időnként Isten munkájából semmit. Hisz tudod már, az Ő gondolatai és útjai nem a Tiéd és nem is az enyém!
Lehet, hogy Ő éppen akkor cselekszik, amikor mi ebből semmit sem érzékelünk.
Ezért soha ne csüggedj és ne is lázadozz nehézségedért, körülzárt életedért! Isten kiküldi a Szelet és lassan terelgeti életedet. Rád az Úr rendelte szabadulás „hegye” vár!
Teltek a hetek, a hónapok Noé és családja életében és egyszer csak hirtelen történt valami váratlan: hatalmas robajjal megfeneklett a bárka!
Noé lélegzet vissza fojtva várt, fülelt, mi lesz most?
Isten szeretete mindennél nagyobb! A legjobbat tervezte Neked: egy alkalmas hely felé terelgeti életed, ahol véget ér a sokszor kétségbeesésekkel, megfáradásokkal teli utad.
Lesz azonban majd idő, ami mérföldkőnek számít, amikor megáll bárkád de vigyázz, mert nincs még vége a tanításnak, még nincs kijövetel a próbából!
Légy azonban reménységgel, hogy nincs messze a TELJES SZABADULÁS Számodra!
Noé tehát várt...
Talán minden erejét megfeszítve figyelte, nem hallja-e az ajtó zárjának kattanását, megnyílását, hogy végre kijuthasson a bárkából az annyira várt szabad levegőre családtagjaival és a vele lévő állatsereggel...
És....? Nem történt semmi!
Fülelt....Kívülről sem esőzés hangja...se szél hangja,se a bárka lágy ringása a vízen....
Noé még beszorítottabb helyzetbe került....talán a felismeréstől, hogy nincs még itt a szabadulás órája, türelmetlensége még jobban eláradt szívében.
Időzzünk el egy kicsit ennél a gondolatnál: türelmetlenség...
Úgy gondolom, ha az ördög másképp nem éri el célját, hogy t.i. Isten munkáját meghiúsítsa, akkor el akarja vetni bennünk a türelmetlenség „magját”.
Ha már Isten munkáját nem akadályozhatta meg bennünk , akkor legalább ne tegyen TELJES”!
Istent azonban nem lehet megakadályozni: Ő véghez viszi, amit eltervezett!
Sőt addig végzi az Ő formáló munkáját, amíg meg nem értjük azt, amit Noé végül megértett:
Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színér?l. (1.Móz.8.8)
Noé azt értette meg, hogy a türelmetlenség rossz eszköz Isten gyermeke életében.
Türelmetlenségemben görcsössé válok, pattanásig feszülnek idegeim, s végül kétségbeesésemben kiküldöm: a hollót! A reménytelenség, a pusztulás, a halál madarát!
De sokan keresik fel Isten szolgáit azzal, hogy kiküldték a reménytelenség, a depressziójuk hollóját! Végső segélykiáltásként: „segítsetek, mert különben fel kell adnom az életem!
Nem akarok tovább élni – így!”
És sokan dehogy akarnak meghalni, csak végleg elkeseredtek és mentőövért kiáltanak...!
Amikor elkezded megérteni, hogy Isten a legjobbat akarja kihozni összeszorított állapotodon keresztül, a leghasználhatóbb edényét akarja megmunkálni benned, akkor rájössz arra, amit Noé értett meg: ki kell küldened a galambot!
El kell engedned...mindent!
El kell kezdened végre HINNI... hogy nem feledkezett meg rólad, hogy jó Terve van veled a mennyei Mesternek!                                                                                                                       Épp azért halt meg éretted, helyetted és miattad, hogy miután mindezt megértetted végre -életedben talán először- kiküldjed a galambot bárkádból: a hálád, a reménységed galambját, az imádságot:
„Áldásul volt nekem a nagy nyomorúság..”
S egyszer csak kattan a zár, csikordulva megnyílik az ajtó és végre eljön a várva várt pillanat:
SZABAD VAGY!

levél

A szív keménysége - Egy állapot, amiben létezhetsz úgy, hogy mégcsak nem is tudsz róla…

Valaha úgy gondoltam, hogy a keményszívű emberek Isten gyűlölők voltak vagy legalább is lázadtak az Úr ellen. Így vélekedtem mindaddig, amíg az ÚR meg nem mutatta, hogy én is kemény szívű vagyok.

Egy találkozóra tartva a repülőn azt a történetet olvastam a Mk 6, 45-52-ben, amikor Jézus tanítányaihoz közelített a vízen. Hatalmas viharban voltak. Kilenc óra elteltével is csupán fél úton jártak a Galilea-i tengeren. Ez az út normal körülmények között két óráig tarthatott. Bajban voltak és küzdöttek az életükért. És ekkor feléjük jött Jézus annak a háborgó elemnek a tetején, ami épp a vesztükre tört. Jézus teljesen ura volt a helyzetnek.
Ez akkora hatással volt rám, hogy letettem a Bibliámat és csak bámultam ki az ablakon. Vastag fehőtakaró húzodott a repülőgép alatt. Képzeletemben azon tűnődtem, hogy milyen lenne meglátni Jézust a felhőkön sétálni. Ez nem nagyobb lehetetlenség, mint a vizen járó Jézus! Egyszerűen megdöbbentem, ahogy ezen töprengtem.
Tovább olvastam a Mk 6, 51-et és eszrevettem, hogy a tanytványok hasonló módon reagáltak. Az igehely második fele így szól:
„ … ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.”
Pontosan így éreztem én is. Azt gondoltam, hogy aki valóban belegondolt a csodák özönéba az mind így kell hogy érezzen. Azután elolvastam a következő verset.
„Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.” (Mk6, 52)
Mintha valaki pofon ütött volna. Először életemben, felismertem, hogy egy csodán való meglepettség, megdöbbenés, vagy csodálkozás a keményszívűség jele. Nahát! Másképpen kifejezve a szíve keménységének a jele ha valaki természet felettinél jobban kötődik az evilági, teremtetthez. E definíció értelmében a szívem kemény volt.
Ez egy három és fél éves útra indított, ami alatt az Urat kutattam. Meg alartam tudni, hogy mi is valójában a keményszívűség, hogy mi okozza és hogy mivel gyógyítható. Végül életem egyik legfontosabb dolgának bizonyult az, amire az Úr rámutatt.
A szótár a megkeményedett szót úgy definiálja hogy hideg, érzéketlen, érzés nélküli, ellenszegülő, makacs, merev. Ha őszinte vagy magadhoz, akkor egyet kel hogy érts abban, hogy vannak olyan területek az életedben, melyek kapcsán a szíved Isten felé megkeményedett.
Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy meg tudjuk keményíteni szívünket és szó szerint be tudjuk zárni a nem kívánatos hatások előtt. Ezt jó dolognak szánta, de mivel nem értettük meg Isten célját ezzel, e jótékony dolog ellenünkre fordult.
A keményszívűségre vonatkozó egyik legjobb példa a Kivonulások könyvében található. A fáraó nem engedte el Izrael gyermekeit Egyiptom följéről, mint ahogy azt Isten előre megparancsolta. Tizenöt alkalommal fordul el a Kivonulások könyvében, hogy a fáraó szíve megkeményedett. Ez az egyetlen magyarázat arra, hogy miért állt kirtartóan ellen a fáraó Istennel szemben, amikor oly egyértelmű volt, hogy az Úr nála sokkalta hatalmasabb. A megkeményített szív eltompítja az ember felfogó - és értelmező képességét. Ez egyenértékű a szellemi visszamaradottsággal.
Márk evangélium 8,17 –ben Jézus a megkeményedettt szív jellemzőiről beszél tanítványainak.
“Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Mégsem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?”
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? (Mk 8,17-18)
Ezekben az igékben Jézus a megkeményedett szív tünetetire mutat rá, melyek: 1. nem képes felfogni 2. nem képes megérteni 3. nem lát 4. nem hall és 5. nem képes emlékezni. Mindezeke a fogyatékosságok a szellemi világban értendők.
A megkeményedett szív ismerhetőjele, hogy nem képes a szellemit érzékelni. És amikor a szellemi dolgok erzékelésekor a megkeményedett szív megakadályozza gazdáját abban, hogy ezt a néhány szellemi dolgot az illető megértse. Lehet, hogy megérti ugyan, amit az Úr meg akar neki mutatni, de nem tudja az életében alkalmazható módon megragadni azt.
Amikor egyes Isten iránt keményítik meg a szívüket az olyan mintha szellemi értelemben süketek és némák lennének. Egyszerűen nem látják be a szellemi igazságokat vagy nem hallják meg az Úrat. És nem is képesek emlékezni. Az emlékezet hiánya szívűk állapotára utaló fő mutató.
Sokan arról panaszkonak nekem, hogy ők egyszerűen nem képesek úgy visszaemlékezni az igehelyekre, mint én.Feltételezik, hogy fotógrafikus memóriával rendelkezem. De ugyan ezek az emberek meg tudják mondani, hogy ki nyerte a múlt évi sőt a múlt évtizedbeni Szuper Kupákat, az első ligás híres játékos összes ütésátlagát, vagy fel tudják sorolni egy adott film minden szereplőjét.
Magam is néztem szuper kupa döntőket, de nem emlékszem a részletekre. De nem azért, mert nem működik a memoriám. Ez egyszerűen a szív dolga. Azért emlékszem az igehelyekre mert. ott van a szívem, azok vannak a szívemen. Nem emlékszem sport és egyéb szórakoztató események alapvető eredményeire, mert a szívem nincs bennünk. Minden a szíven múlik.
Ime néhány fontos dolog, amit szívünk érzékenyégével kapcsolatban tanultam meg. Először is: Ha valamit fontolóra veszel vagy ha valamin eltöprengsz, az iránt a szíved meglágyul. Ellenben amin nem töprengsz az irtánt a szíved érzéketlen, kemény marad. Erre világít rá a Mk 6, 52.
Ez az Ige így hangzik:
„Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.”
Az okul szó jelentése: tanul, töpreng, megvizsgál, átgondol, elmélkedik rajta, elgondolkodik felette. Szellemi szóhasználatban a ‘meditál’, ‘elmélkedik’ szó kapcsolódhat még hozzá. Tehát a taníványok szíve érzéketlen, kemény volt, mivelhogy nem az ötezer megetetésének csodájára koncentráltak.
Nem a bűn keményítette meg a tanítványok szívét, hanem az, hogy más dolgokra és nem Jézus csodatételére koncentráltak. Nem pornográf magazinokat lapozgattak, sem nem veszekedtek. A hatalmas viharban életük megmentése kötötte le őket. Márpedig ez nem volt bűn.
Ha elvinnél vitorlázni, akkor elvárnám tőled, hogy rendelkezz a vitorlázásról evilági ismeretekkel. Ha az autódban utazok, akkor nem azt akarom, hogy hit alapján vezess, szeretném, ha nyitott szemmel vezetnél és használnád az eszedet. Ezzel nincs is semi gond.
Ha ha olyan helyzetbe kerülünk ahol testi képességeink és tudásunk nem ment meg bennünket akkor szeretném, ha a természetes fölé tudnál emelkedni és a természetfeletti képességekre alapoznál. Nem korlátozhatjuk magunkat a csupán evilágihoz!
Ez volt a gond a tanítványokkal. Tanúi voltak annak, hogy Jézus véve az 5 kis kenyeret és a két halat megetetett egy teljes, legalább 15000 fős tömeget. Micsoda hatalmas csoda! Ha a csodán töprengtek volna, akkor nem lepte volna meg őket az, hogy Jézus a vizen járt.
Jegyezzük meg, hogy a Mk 6,45-ben külön említi azt a tényt, hogy Jézus kényszerítette tanítványait hajóba szállni és arra, hogy a tulsó partra evezzenek. Ez azt jelenti, hogy kényszerítenie kellett őket. Nem akartak menni, de Jézus rávette őket. Eképpen nem a saját hibájuk végett kerültek ebbe a helyzetbe, hanem Mesterük parancsára cselekedtek így. Ez azt jelenti, hogy Jézus volt a felelős azért, ami velük történt.
Ha szellemi módon gondolkodtak volna az evilági helyett, akkor tudták volna, hogy Jézus gondot visel rájuk. Jézusra várták volnaahelyett, hogy meglepődtek azon, hogy az Úr a vizen járt.
Hasonlóképpen, ha nem annyira az evilági kötné le a figyelmünket, akkor nem lepődnénk meg a természetfelettin. Az életünkben mindíg számítanunk kell Isten csodatevő erejének megnyilvánulására. Azonban az az igazság, hogy a szellemiekre való összpontosításunk hiánya miatt szívünk megkeményedett Isten és az Ő természetfeletti ereje iránt.
Az egyik előnye annak ha megértjük azt, hogy mi okozza a szív keménységét az az, hogy visszafordíthatjuk e folyamatot és felhasználva a felismerést az ördöggel szemben tehetjük keménnyé azt. Hatalmad van meghatározni azt, hogy mit fogad be vagy mit utasít el a szíved.
Ha nem gondolsz valamire akkor nem is eshetsz kísértésbe azon a területen. Tehát.uralkodj a gondolataidon és uralkodni fogsz a cselekedeteiden. Ez egyszerű mégis mély igazság. A legtöbb ember nem eképpen cselekszik.
(Andrew Wommack)

érdekességek

 

Mértékek és pénzek a Bibliában

(Hosszmértékek)    (Űrmértékek)    (Súlymértékek)    (Pénzek)

Hosszmértékek

1. Az Ószövetségben a hosszúságmérés alapegysége a "könyök" (a régi Bibliában "sing"). A könyökhossz az a távolság, amely egy átlagtermetű ember alsókarjának hossza a könyökétől a középső ujja hegyéig. Elnagyolt számítás szerint fél méternek szokták venni, pontosabban: 44,4 cm. Az "arasz" a könyökhossz fele: 22,2 cm. A "tenyérnyi" hosszúság (illetve szélesség) az arasz egyharmada: 7,4 cm. Az "ujjnyi" hosszúság a tenyér negyede: 1,85 cm. (Ezékiel könyvében a könyökhossz egy tenyérnyivel nagyobb a szokásosnál: 51,8 cm. - Ugyancsak Ezékiel könyvében szerepel egy hosszabb mérőeszköz, a "mérőnád", amely az előbb említett könyökhossz hatszorosa, tehát 3 m 11 cm.)

2. Az Újszövetségben is megvan a "könyöknyi" hosszúság. A megfelelő görög szó azonban olykor jelképes értelmű, pl. Mt 6,27-ben "egy arasz". Az "öl" távolságmérték, hossza: 1 m 85 cm. A "futam" (görögül sztadion) 185 m. A "szombatnapi járóföld" nem egészen 900 m távolságnak felel meg.

Űrmértékek

A mérőedényeknek kétféle rendeltetésük is volt. Használták őket gabona vagy liszt mérésére, valamint folyadékmérésre. A mértékek neve, eltérő rendeltetésük miatt különbözik, néha még azonos űrtartalom mellett is.

Gabonamérésre használt űrmértékek

1. Az Ószövetségben leggyakrabban előfordul az éfá, amely Bibliánkban legtöbbször "véka" fordításban szerepel. Az éfá (véka) űrtartalma: 36,9 liter. A hómer az éfá tízszerese: 369 liter. Ugyanilyen űrtartalmú volt a kór, amely folyadékmértékként is szerepel. Csak a pusztai vándorlás történetében, a mannával kapcsolatban (2Móz 16r.) fordul elő az ómen, ez az éfá tizedrésze.

2. Az Újszövetségben, a Hegyi beszédben szereplő , véka" nem űrmértékként fontos, inkább csak jelkép. Az Isten országáról szóló példázatok során (Mt 13,33) előforduló "mérce" 12 liter. Egy más példázatban (Lk 16,7) szerepel a "kórus", ez megfelel az ószövetségi kór-nak.

A folyadékok mérésére használt mértékek

Az Ószövetségben előfordul néhányszor a bat: űrtartalma azonos az éfáéval: 36,9 liter. Ennek tízszerese a fentebb már említett kór: 369 liter. A hín a bat hatodrésze: 6,12 liter. Az Újszövetségben is említve van egy helyütt a bat-nak megfelelő görög szó, melyet Lk 16,6-ban "korsó" fordításban olvasunk; az ottani példázatban nem is a pontos űrtartalom a lényeges.

Súlymértékek

1. Az Ószövetségben a súlymértékeknek elsősorban a kereskedelmi élettel kapcsolatban volt fontossága. A vert pénzt csak a perzsa kortól (az i.e. VI. század végétől) kezdve használták fizetési eszközül, addig arany- vagy ezüstdarabokat, rudacskákat használtak pénz helyett. Ezeknek a súlyát lemérték mérlegen, hitelesített kő- vagy fémsúlyokkal. A súlymérés alapegysége volt a Bekel. A föníciai kereskedelemben az (ún. könnyű) ezüstsekel súlya volt 14,55 gramm. A mina a Bekel ötvenszerese: 727 g. A talentum a sekel háromezerszerese: 43 kg és 650 g. Előfordul még a fél Bekel, továbbá a gérá; utóbbi a sekel huszadrésze. A babiloni (ún. nehéz) aranysekel súlya 16,37 g volt. Többszörösei ennek is a mina: 818 g és a talentum: 49 kg és 110 g.

2. Az Újszövetségben szintén előfordul a mina és a talentum. A János evangéliumában kétszer említett "font" (görögül litra) 327 g súlynak felel meg.

Pénzek

1. Az Ószövetségben csak a dárik (vagy drahma) fordul elő: jelentheti a Dárius perzsa király által veretett aranypénzt (súlya 8,4 gramm), vagy görög ezüstpénzt, az ún. attikai drachmát (pl. Ezsdrás 2,69). Ha a régebbi történeti könyvekben bizonyos mennyiségű "pénzről" vagy "ezüstről" van szó, az általában az ezüstsekelt jelenti.

2. Az Újszövetségben előforduló pénzek a következők: görög pénz volt a Brahma, amely kb. azonos értékű volt a római dénárral. Mindkettő mintegy 4 gramm súlyú ezüstpénz volt. A kétdrahmás pénz az evangéliumban (Mt 17,24) "templomadó" fordításban szerepel; a négy Brahma értékű sztátér pedig mint "ezüstpénz". Néhány helyütt előfordul még az "ezüst" szó, jobbára ószövetségi idézetekben; ilyenkor természetesen a Bekel értelmében veendő. A dénárnál kisebb értékű görög vagy római eredetű aprópénzek- a valóságos értéknek megfelelően - "fillér" fordításban olvashatók. A felsorolt pénzek mai értékét felbecsülni hiábavaló vállalkozás volna a vásárlóérték különbözősége, de a mai pénznemek értékének változó volta miatt is. Irányadó lehet csupán az egyes pénzek arany-, illetve ezüsttartalmának az értéke.

levél

Nem csak férfiaknak -

Preston Gillham).

„L

Oswald Chambers

:

 Nőnek születtél. Áldod érte a sorsot, vagy átkozod, nem tehetsz ellene. De tudnod kell, hogy a nőiesség utánozhatatlan. Bárki lehet orvos, mérnök, újságíró, de édesanya és feleség csak a nő lehet. Mindenki irányíthat vállalatokat, országokat, de a család életét csak a nő tudja megszervezni. Élj vele, használd ki az Isten adta lehetőséget, hogy nőnek születtél! Azt mondod, nehéz jó édesanyának, jó feleségnek lenni? Nem is kell, csak legyél „elég jó”!

„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:5).

 (1Móz 1:27) Ádámra és Évára, akik egyenrangú társak, együtt vonatkozik az istenképűség. De sajnos talán ők voltak az első és egyben utolsó emberpár, akiknek a kapcsolatát nem mérgezte meg az önzés, a féltékenység. Ugyanis a bűn megrontotta a köztük lévő összhangot is, s amellett, hogy fájdalmas szülést eredményezett az asszony számára, még a házasságon belüli hierarchiát is kialakította:

 (1Mózes 3:16)

            Hogy ezt is magunknak köszönhetjük? Való igaz, hiszen Éva volt az, aki elsőként elcsábult, s vitte bűnbe élete párját is. De még a nőgyűlölő Madách sem ítéli el egyértelműen Évát

ban, hiszen az életért folytatott küzdelemben általa menti meg Ádámot. Amikor Ádám kilátástalannak látva a jövőt, úgy dönt, hogy véget vet a küzdelemnek, s az életnek, Éva anyaságával visszahozza őt. S emellett érzékenységével, tisztalelkűségével utat is mutat a helyes irányba. A záró színben az Úr Ádámhoz intézett szavait halljuk:

„Férfiasnak lenni azt jelenti, hogy karomban tartom ötéves lányomat, megvédem a villámlástól, mialatt századszor olvasom fel neki kedvenc meséjét. Vagy amikor tízéves fiammal táborozni megyek, és elmagyarázom neki, hogy Isten a fa kérgét azért teremtette, hogy megvédje a fát, s annyira törődik velünk, hogy ugyanazt a fát hagyta meghalni, hogy élvezhessük a tűz melegét... A férfiasság más szavakkal azt jelenti, hogy időt töltesz a gyermekeiddel” – és az anyukájukkal (

egyetek férfiak, legyetek erősek” (1Korintus 16:13)!

Végiggondolták már, hogy mennyi mindenre kell egy férfinek koncentrálnia? Munka, feleség, gyermeknevelés, család, fűnyírás, barátok, sport... A listának mintha vége sem lenne. Mire végzünk az egyik feladattal, máris ott a másik! Vannak időszakok, mikor mókuskerékben érezzük magunkat. Csak hajtunk és hajtunk és mégis, mintha sehova sem jutnánk, mintha minden egyes területen sikertelenek lennénk. Szinte lehetetlennek tűnik, hogy megfeleljünk. Ez az a pillanat, amikor meg kell állni, venni egy mély lélegzetet és végiggondolni, hogy mit is jelent férfinek és apának lenni. Lehet, hogy sokat koncentrálunk a külső dolgokra? Lehet, hogy a saját értékünket olyan mércével mérjük, amely inkább a körülményekről szól? Lehetséges, hogy megfelelési kényszerünk inkább másoknak szóló kirakat, mint számunkra fontos értékek?

Következzék egy idézet Preston Gillhamtől, aki eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha Éden kertjében máshogy történnek az események. A történet Ádámról szól, az első férfiről, egy olyan korból, ahol a gépesített környezet még nem váltotta fel a belső értékek fontosságát.

„Éva férje kezébe nyomta ebédjét, és búcsúcsókot intett neki, amikor a munkába indult. Megígérte, hogy délután benéz hozzá, és megnézi, hogy halad a munka. Büszke volt rá. Ő vezette Isten kertjét, Édent, és az ő felelőssége volt, hogy elnevezze Isten képzeletdús zsenialitásának teremtményeit. Mindez bizonyság volt emberének kreatív intellektusára. Évát teljesen lenyűgözte Ádám esze, ellenállhatatlan jóképűsége és fesztelensége. Minden kétséget kizáróan Apja fia volt. Nos, elég ebből a révetegségből, a hivatalába igyekvő Ádám bámulásából. Évának is akad tennivalója, ha időben oda akar érni férje délutáni pihenőjére.

            Ami Évát illeti, az élet habos torta volt. Ha lett volna mihez hasonlítani, akkor arra a következtetésre jutott volna, hogy élete maga a tökély. Az Édenben éltek, teljes ártatlanságban.

            Három óra körül Éva felfrissítette az arcát, s kezével belefésült dús hajába. Szempilláit néhányszor megrebbentette, és megcsipkedte az arcát. Egy körséta a kertben megnyugtatná, és pont időben érkezne az Ádámmal való találkozóra.

-         Üdv. Micsoda frissességgel szökell ma, Éva asszonyság. A szokásos?

-         Igen, Ádámhoz csatlakozom a délutáni pihenőjén. Ez már hagyomány nálunk. Elnézést, nem emlékszem, hogy találkoztunk volna már.

-         Kérem, bocsásson meg. A nevem Lu. Valójában ez nem a teljes nevem, de az nem számít, mert igazából a szerencsés nevet kedvelem. El kell ismernie, hogy szépen cseng: Szerencsés Lu. Nézzük csak, épp egy pletykán tűnődtem, amit mostanában hallottam, és magácska lenne a tökéletes személy a kérdésem megválaszolására. Igaz, hogy Isten megtiltotta Ádámnak, hogy ennek a csodálatos kertnek bármely fájáról egyen?

-         Ugyan dehogyis! Az teljesen ésszerűtlen lenne! Ki a csuda kezdhetett ilyen gonosz pletykába, azzal vádolva Istent, hogy ilyen mércét állít? Azt mondta, hogy a kert bármely fájáról ehetünk, kivéve arról, ami Éden kertjének közepén van. Ahhoz a fához hozzá sem szabad érnünk.

-         És vajon miért nem akarja, hogy megérintsék azt a fát, vagy egyenek a gyümölcséből? Mi baja lehet egy ilyen termékeny fának, mint ez?

Éva meglepődve azon, hogy Lu nem tudta a választ, kinyögte:

-         Mert meghalunk!

Lu a szemét forgatta, és kacagott.

-         Ó, az ősrégi ne-egyél-a fáról-mert-meghalsz mítosz. Az csak mellébeszélés, mese, kitaláció, ámítás. Jaj, lelkem, ne nézz már annyira döbbenten! Csak kamu, púder, vetítés az egész. Azért találta ki ezt a „halálosdit”, hogy a sötétben maradjatok. Hiszen mindenki tudja, hogy ha esztek a kert közepén álló fa gyümölcséből, a szemeitek megnyílnak, és olyanok lesztek, mint maga Isten. Legutóbbi információim szerint, ez pedig igen jó dolog lenne. Megnyílnának szemeid előtt a jót és a rosszat megkülönböztető kis apróságok. Ez is csak jó lehet. Ide hallgass, valójában az egész nem élet és halál dolga, ahogy neked mondták, hanem megvilágosodás a butasággal szemben. Tudás a tudatlansággal szemben. Nézd meg magad, kishölgy, ezen a fán függnek a legszebb gyümölcsök az egész kertben.

Ezzel a meggyőző előadással Éva fontos döntést hozott. Inkább Lunak hitt, mint Istennek (akivel kapcsolatban a Luval történt beszélgetés után gyötörte némi kétely). Kicsit pökhendi dolognak tűnt egy ilyen szép fát csak magának tartogatni, és egy öncélú dajkamesét eladni. Ráadásul Éva eddigre már a második gyümölcsnél tartott, és még mindig nem volt halott, sőt mi több, remekül érezte magát.

            Éva elbúcsúzott Lutól, izgatottan, hogy megossza ezt a felvilágosító erejű beszélgetést és az életüket megváltoztató felfedezést Ádámmal. S mivel így is több időt töltött Luval, mint amennyit szándékozott, a csodás középső fa gyümölcsét magával cipelve egyenesen oda sietett, ahol Ádám épp az állatok elnevezésén fáradozott.

-         Szia drágám! – Ádám hallotta Évát, még mielőtt odaért volna. Lélegzetelállító szépség volt, élete büszkesége. Nem volt semmi, amit ne tett volna meg érte.

-         Ádám! Nézd, mit kaptam! El sem fogod hinni! Találkoztam a legcsodásabb teremtménnyel, tényleg csinos kis jószág volt, aki helyemre tett a középső fát illetően. Tudod az, amelyikről nem szabadna ennünk, mert meghalunk! Nézz csak meg engem! Már kettőt ettem a gyümölcséből. Szerencsés Lu még azt is mondta, hogy minden rendben lesz – és nem haltam meg. Lu azt mondta, hogy többé nem leszek a sötétségben.

-         Ki az a szerencsés Lu, és hány gyümölcsöt ettél?

-         Kettőt. Lu elragadó személy. Amolyan szókimondó fajta. Átvág a sok isteni maszlagon, és úgy beszél, hogy én is megértsem. Edd ezt meg, és közben elmesélem, miről beszélgettünk.

-         Tudod mit, édes? Egyelőre csak tartsd meg azt a gyümölcsöt, és üljünk le oda, beszéljük meg a dolgot.

Ádám és Éva néhány órán át mellékes témákról beszélgettek, időnkét visszatérve Éva azon döntéséhez, hogy evett a tiltott fa gyümölcséből. Akárhányszor ajánlotta Éva a gyümölcsöt, Ádám mindig megköszönte, de elutasította.

            Isten, szokásához híven, alkonyatkor a kertben sétált. Bár tudta, hol van Ádám és Éva, szerette előhívni őket. Nevük kiejtésekor büszkén vert atyai szíve. Övé volt a világmindenség és minden, ami abban volt, mégis napjának fénypontja az volt, amikor Ádámmal és Évával lehetett Édenben.

-         Ádám! Éva! Ádám! Éva!

Ádám és Éva még mindig javában beszélgettek egy sziklán ülve, nem messze Ádám „hivatalától”, amikor meghallották az Atya hangját. Ádám azonnal talpra ugrott, izgatottan várta az Istennel való találkozást. Éva a szikla mögé ugrott, és megcélozta a magas fákat. Zavarodottan, de tántoríthatatlanul, Ádám Istennek kiáltott:

-         Erre, az ülőszikla felé!

Találkozásuk nagyszerű volt, mint mindig. Isten első kérdése várható volt:

-         Hol van Éva?

Ádám nem nyújtott nagy segítséget, csak mutogatott egy körülbelüli irány felé, amerre látta Évát elfutni, és vállat vont. Istennek azonban nem volt nagy szüksége segítségre ahhoz, hogy megtalálja. Sétáltak egy kicsit, majd megálltak nem messze a bozóttól, ahol Éva elrejtőzött.

            Isten hangja könyörületes, de ugyanakkor erőteljes és határozott volt. Nyilvánvaló, hogy komoly a dolog.

-         Éva, ettél a fáról, melyről figyelmeztettelek, hogy ne egyél?

Isten nem kapott sem igent, sem nemet válaszul, csak mellébeszélést:

-         Lu, a kígyó csapott be, így ettem a gyümölcsből.

Tudva, hogy mindenképpen előszólítják, hogy elszámoljon magával, a kígyó előállt a közelben, megkapta Istentől a metsző átkot, majd Éva bosszús tekintete elől elkúszott az ellenkező irányba.

            Aztán Isten Évához szólt:         

-         Én mindig megtartom az adott szavam, és a kert középső fájára vonatkozó parancsom megtagadásának következménye a kezdetektől világos volt. Éva, fáj ezt tennem, de te döntöttél így. Nagyszerű volt együtt, és sok csodálatos alkalmat fogok kincsként őrizni a szívemben, a kerti sétákat, az alkonyati beszélgetéseket. Ám felelősséget kell vállalnod a bűnödért. Halálos ítéletem a következő.

Amint Isten nagy lélegzetet vett, hogy a félelmetes ítéletet kihirdesse, Ádám megérintette Atyja karját, elég erősen ahhoz, hogy magára vonja alkotója figyelmét. Felegyenesedett, felemelte a fejét, kihúzta magát és így szólt: „Atyám, kész vagyok alávetni magam akaratodnak ebben a helyzetben, de amennyiben elfogadható lenne számodra, szeretném átvenni Éva helyét. Kérlek, Atyám, hadd haljak meg én helyette, hogy ő továbbra is veled járhasson a kertben alkonyatkor. Felajánlom magam az ő szabadulásáért.” (Preston Gillham Amit csak a férfiak tudnak 41-45. old.)

            Valahol Mózes első könyvének második és harmadik fejezetében Ádámnak volt lehetősége arra, hogy a szabadulás eszközévé váljon felesége számára, hogy megvédje és gondoskodjon róla, hogy harcosként életét adja érte, hogy Éva élhessen. Ehelyett beadta a derekát akkor, amikor feleségének a legnagyobb szüksége volt rá. Szégyenteljes kudarcot vallott, amelyet átörökített a többi férfire. Ezzel kell megbirkóznia ma sokmilliárdnyi férjnek és édesapának.

            A Biblia szerint azonban egy másik Ádám is. Az „Utolsó Ádám” egy Jeruzsálemen kívül eső kertben küzdött, harcolt, vércseppeket izzadva, vajon felajánlja-e saját életét a szabadítás eszközeként halálraítélt „menyasszonya” helyett. Döntése megváltoztatta a világtörténelem folyását, átszabta a világegyetem állapotát, életet adott a halálraítélt emberiségnek, hogy az újra együtt járhasson és beszélgethessen Istennel. Hívőként követhetjük Jézus példáját, aki a Mennyei Apa képére akar formálni. A helyreállítás folyamatában Jézus Krisztus újjá akarja építeni megereszkedett férfiúi bátorságunkat, és fel akarja támasztani a bennünk szunnyadó férfias erőt. Ez az erő nem a mások felett uralkodó erő. Ez az erő, amely képes irányítani saját gondolatainkat, érzelmeinket és erőforrásainkat, hogy másokért tudjunk cselekedni. Olyan értékek vannak benne, mint a szeretet, becsület, kitartás, tisztelet, szelídség, céltudatosság és önzetlenség.

Pál apostol tudni vélte, hogy mi férfiak hogyan tehetünk szert a krisztusi erényekre, amelyeknek Ádám is híján volt. Így ír erről:

 Tehát a férfiasság mércéje nem az agresszió, a mások felé irányított erő, hanem a jellemformálás az uralom gyakorlása saját magunk felett.

Krisztushoz hasonlóvá válni… Olyan szelíden, mégis céltudatosan élni, ahogyan Ő élt, ámulatba ejti az erősebbik nem képviselőit – és a gyengébbik nemet is! A korinthusi férfiaknak ezt tanácsolta Pál: „

 SZERETET

HŰSÉG

Az imádság

Az imádság

Az imádság

Isten igéje

Isten igéje

Isten igéje

„Az a gondolkodásmód és szándék uralkodjon bennetek, amely a Krisztus Jézust jellemezte. Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos tulajdonához, hanem mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga. Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten történt halála pillanatáig engedelmes maradt.” Fil 2,5-8

Éberen őrködjetek, szilárdan álljatok meg a hitben, viselkedjetek úgy, mint bátor férfiakhoz illik, legyetek erősek! Bármit tesztek, maradjatok meg az isteni szeretetben! Mindent az isteni szeretet által tegyetek!” 1 Kor 16,13-14

levél

Útravaló a mai napra

(végig olvasom) :

Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1.Kor.9.26-27)…tovább

Frissült tartalom

Meg ne keményítsétek a ti szíveteket

Értékes vagy

A Sátán nem felejti a Golgothát

Lázár bizonyságtétele avagy lehet-e hiteles ember egy tisztátalan?

Gondolatok Kálvin emlékévei kapcsán

Aranykapoccsal - rézkapoccsal

A lelkipásztor mindennapjai

Örökölhet-e áldást Izmáel népe is?

Készíttess lámpatartót színaranyból

Aki az ördög munkáját lerontja

Traktátusok

II.Helvét Hitvallás

A Szentlélek ellen való bűn

Modersohn Ernô: Az igazi eljegyzés

Számbó: a hógolyó

Fôpapok találkozása

Isten által halálra sujtott emberek

Egy üzletember téves számításai

Boldogherceg

Jézus Krisztus a szíved ajtaján zörget

Három okból lettem hívő

A Szentlélek temploma

Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1.Kor.9.26-27)

Pál folyamatos aktivitásról beszél. Egy olyan folyamatnak látja a kereszténységet, ami a futáshoz hasonlít. Hasznos és épít, de komoly erőkifejtést is követel illetve erőutánpótlást, gyakorlást. Sokan megfelelő "tréningek", megfelelő "feltöltekezés", megfelelő "kondició" nélkül vágnak neki... és persze így nem megy. Így előbb kocogás, aztán vánszorgás lesz belőle, aztán másokkal „húzatják” magukat az ilyen keresztények.
Nagyon tetszik az öklözésről szóló hasonlat. Céltudatosan ütni... hm. Nem úgy tanultuk, hogy nem szabad ütni egy kereszténynek? Dehogynem szabad, de céltudatosan, mint Pál. Nem a levegőben kaszálni, hanem konkrét dolgokra csapást mérni. Alapvetően így megy ez. Korábban küzdősport-edző voltam. Mindig azt tanítottam a tanítványaimnak, hogy legyen az első ütés lehetőleg a tiéd. Ha ütnek, addig fognak ütni amíg te nem ütsz. Ha mindig te ütsz, ritkán fognak megütni. Üss jól, üss pontosan, üss oda, ahol a legkiszolgáltatottabb az ellenfél.
Nézzük hogyan mondanám ezt most mint keresztény pásztor: először te mérj csapást a Sátánra minden nap, ne várd meg amíg az első rossz dolog megtörténik veled. Ha békét hagysz a sátánnak, akkor ő nem fog békét hagyni neked.- Tegyél hát azért, hogy nyugtalanítsd, hogy folyamatosan menekülésre kényszerítsd, hogy a kötél mellől ne tudjon kijönni. Nos, így hangzik egy keresztény jó tanács. És mivel tehetsz ellene? Megvallással, dicsőítéssel, tudatosan Isten akaratának megcselekedésével.
Megsanyargatni és szolgává tenni a testet. Mit is jelent ez? A középkori értelmezés szerint talán aszkézist, de az előző vers tükrében nem azt, ellenkezőleg: kondicióba hozni. A spártaiak egész életükben "megsanyargatták" a testüket, de nem is volt náluk edzettebb, keményebb harcos. A megsanyargatás kőkemény edzésekből állt. Kedves barátom, sanyargasd meg a testedet, tedd szolgává, aki azt csinálja amit mondasz neki, s ne te állj vissza mert ezt vagy azt már nem bírod. Az Evangéliumhirdetés állóképességet igényel, Pál különösen tudta ezt, ismerve a megtett missziói útjait, átélt viszontagságait, fizikai adottságait. Figyelj hát oda, hogy tiszta, de ugyanakkor erős, stabil, minőségi temploma lehess a benned levő Szentléleknek
Örökölhet-e áldást Izmáel népe is?

levél

Téma: Tanmesék

Kaposi Ferenc : Legenda
Egyszer egy angyal meghívta az erényeket,
hogy jelenjenek meg az Isten udvarán.
S mentek, a Jóság, Szeretet, Alázat
és sorba mind, mind egymás után,
mentek nagy vígan, ünneplőben.
S ahogy fölérnek a szivárvány-hídra,
visszanéznek, ki az, aki hátul kullog?
Hát a Hála volt, igen kopott ruhában.

         -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Születés
Történt egyszer, hogy az anyaméhben ikrek fogantak. Teltek a hetek, és a kicsik növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:
- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?
Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:
- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét!
...Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak:
- Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik.
- Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik.
- De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni!
- Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is!
- Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?!
Majd mély bánatba merülve így folytatta:
- Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik.
- De kell hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben?
- Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket.
...Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük.
Tele tüdőből felordítottak.
Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is .

                                -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,---,

                                  -,-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,,-,-,,,,-,-

"Egy bizonyos retorikust megkérdeztek, hogy mi az ékesszólás első szabálya, és ő azt válaszolta, hogy a helyes előadásmód. Mi a második szabály? A helyes előadásmód. Mi a harmadik szabály? A helyes előadásmód.
Éppen így, ha valaki megkérdez engem a keresztény vallás első, második és harmadik szabályáról, mindig ezt válaszolom: az alázatosság."
                                -,-,,,,-,,-,-,-,-,,,-,-,-,,-,-,,

Biblia ismeret

 

Miért van szükség az újjászületésre?

Öt pontba foglaltuk az újjászületés fontos lépéseit, aminek segítségével helyreállítható kapcsolat Istennel.                                                                                                                           Isten szeret téged:

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján 3:16)

Istennek terve van velünk:

"...én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek." (Ján 10:10)

Isten vágyik a velünk való közösségre,

Hiszen azért teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára, hogy gyönyörködjön benne. A legnagyobb ajándékot adta, az Ő egyszülött Fiát, aki azért halt meg, hogy megbékéltesse az embert Istennel, és a keresztáldozata által örök élettel ajándékozza meg azokat, akik Őt követik.

Mi az oka, hogy a legtöbb ember nincs tudatában Isten szeretetének és tervének?

Miért tátong szakadék Isten és az emberiség között? Ő megmutatta nekünk az utat, életünkre szóló tervét, egyedülálló szeretetét,de az ember önző módon  évezredeken át folyamatosan a maga útját járta és áthágta Isten parancsait, törvényeit.

"Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út." Péld 14:12

"Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." Ézs 59:2 

"Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." Róm 3:23

Minden embernek megvan a lehetősége, hogy megismerje Istent és helyreállítsa a kapcsolatát vele.

Minden ember szűkölködik Isten nélkül, és ezt az űrt próbálja az ember a legkülönfélébb dolgokkal kitölteni, de mivel alapvetően az Istennel való közösségre vagyunk teremtve, ezt az űrt csak az Ő Fián keresztül tudja kitölteni.

 "Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." Ján 14:6

Az emberek más megoldásokat keresnek, más isteneket imádnak de csak egyetlenegy megoldás létezik, hogy visszataláljunk Istenhez, ez az út pedig az Ő Fia Jézus Krisztus. Kimondhatatlan szenvedésekkel hordozta el bűneinket  a kereszten miután  megkínozták azért, hogy meg tudjon bocsájtani nekünk Isten. Kifizette helyettünk a bűneink árát. A halálával azonban nincs vége a történetnek, mert feltámadt és legyőzte a halált, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk, hanem örök életünk legyen.

"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." Róm 5:8 

"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint" 1Pét 3:18 

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" 1Tim 2:5 

" Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Felele Jézus és monda néki:” Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonan , nem láthatja az Isten országát.”
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." Ján 3:1-8

megtér= metanoein(görög) meggondolja magát, megváltoztatja véleményét. A megtérés nem ÉRZELEM, hanem DÖNTÉS!

"Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő én velem." 
Jel 3:20

Isten szabad akaratot adott minden embernek, így Jézus sem megy erőszakkal senkihez, csak odamegy, ahova hívják

"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." Róm 10:10 

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol." Róm 10:9 

A MEGTÉRÉS LÉNYEGE TEHÁT EGY SZÍVBÉLI DÖNTÉS ÉS EGY MEGVALLÁS.

levél

Csak egy ANYA?

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban
- egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A
megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok, magyarázta az adategyeztető, hogy van-e munkája, vagy
csak..??
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs "anya" kategóriánk foglalkozásként. A "háztartásbeli" fedi le ezt."
mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen
helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy
karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő
címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam?
Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a
levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust
lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam,
hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a
területen?" Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte
kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt
(melyik anya nem)
laboratóriumban és terepen is.
(normálisan azt mondtam volna kint és bent).
Dolgozom a Felettesemnek
(az egész családomnak),
és van már négy kreditem is.
(mindegyik lány).
Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az
emberi-szakmákban
(melyik anya tagadja?)
és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap
(inkább 24-et).
Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos"
foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint
kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt.
Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről
hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési
programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam
egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. Egy újabb "anya", vagy
"Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya!
Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.
Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a
gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a
haladó kutatási munkatársak ellenőreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs
asszisztenssé léphetnének elő!
Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o g s á g
lépjen be ajtódon!

levél

Igazi szeretet, vagy ?

 A szeretet Jézus értékes ajándéka. - A szeretet értékes ajándék, amelyet Jézustól kapunk. A tiszta és szent szeretet nem érzelem, hanem alapelv. Akiket igaz szeretet vezet, nem józantalanok, sem nem vakok.
  Csak nagyon kevés igaz, valódi, odaadó, tiszta szeretet létezik. Ez a drága kincs nagyon ritka. A szenvedélyt szerelemnek hívják.
  Az igaz szeretet magasztos és szent elv; jellegében teljesen különbözik attól a szeretettől, amely pillanatnyi hatás alatt támad, majd hirtelen elmúlik, ha kemény próba éri.
  A szeretet mennyben termesztett palánta, amelyet ápolni és táplálni kell. Szeretetteljes szívek, figyelmes, gyengéd szavak boldoggá teszik a családot, és felemelő befolyást árasztanak mindazokra, akik befolyásuk körébe kerülnek.
  
  Az igaz szeretet a szenvedély ellentéte. - A szeretet nem józantalan, nem vak, hanem tiszta és szent. Azonban az érzéki szív szenvedélye egészen más dolog. Amíg a tiszta szeretet beveszi Istent minden tervébe, és tökéletes összhangban van Lelkével, addig a szenvedély nyakas, hirtelen, józantalan, dacol minden korlátozással, és a saját maga által választott célt bálványává teszi. Aki igaz szeretettel rendelkezik, annak minden magatartásában Isten kegyelme nyilvánul meg. Szerénység, egyszerűség, őszinteség, erkölcsösség és vallásosság jellemzi minden lépését a házassági frigy felé. Az így vezetett egyéneket nem köti le más társaság, még az imaórák és vallásos összejövetelek iránti érdeklődés elvesztése sem. Az igazság iránti buzgalmuk nem hal ki alkalmaik és kiváltságaik elhanyagolása miatt, amelyeket Isten kegyelmesen adott nekik.
  
  Az a szeretet, amelynek nincs jobb alapja a puszta érzéki élvezetnél, makacs, vak és fékezhetetlen. A tisztesség, az igazság és az értelem minden nemes és magasztos ereje a szenvedélyek rabságába kerül. Az az ember, akit ez őrült szenvedély lánca megkötöz, nagyon gyakran süket az ész és lelkiismeret hangjára; sem érv sem könyörgés nem képes beláttatni vele balga eljárását.   Az igazi szeretet nem erős, tüzes, heves szenvedély; ellenkezőleg, szelíd és mély természetű. Túl lát a külsőségeken, és egyedül a minőség vonzza. Bölcs és éles megkülönböztető képességű, odaadó buzgósága valódi és maradandó.
  A szenvedélyek és indulatok birodalmából kiemelkedő szeretet lelkivé válik, mely szavakban és cselekedetekben is megnyilvánul. A kereszténynek megszentelt gyengédséggel és szeretettel kell rendelkeznie, amely nem türelmetlen vagy ingerlékeny. A durva, nyers modornak meg kell lágyulnia Krisztus kegyelme által.  Az érzelgősséget kerülnünk kell, mint a bélpoklosságot. - A képzelődéstől, a szerelmes érzelgősségtől őrizkednünk kell, mint a bélpoklosságtól. A mai világban nagyon sok fiatal férfiből és nőből hiányzik az erény; ezért nagy elővigyázatosságra van szükség... Azok, akik megőrizték erényes jellemüket, habár nélkülözhetnek más kívánatos tulajdonságokat, mégis valódi erkölcsi értékkel rendelkeznek.
  Vannak, akik időnként vallásukról hitet tesznek, és akik minden tekintetben teljesen Isten és érzékeny lelkiismeret nélküliek. Hiábavalók és haszontalanok. Társalgásuk alacsonyrendű. Gondolataikat az udvarlás és a házasság foglalja le, a magasztosabb és nemesebb gondolatokat pedig kizárják. Az ifjakat megbabonázza az udvarlás és a házasság gondolata. Szerelembeteg érzelgősség veszi birtokba őket. Nagy éberség és tapintat szükséges az ifjúságnak e rossz befolyástól való megőrzésére. A leányoknak nem tanítják meg az önmegtagadást és önuralmat. Dédelgetik őket és ápolják büszkeségüket. Megengedik, hogy saját útjukon járjanak, míg végül makacsok és akaratosak lesznek. Mindent meg kell tennünk megmentésükre a legjobb módszerek felhasználásával. Sátán ráveszi őket, hogy a hitetlenek szájában példabeszéddé váljanak vakmerőségük végett, tartózkodó magatartásuk és női szerénységük hiánya miatt. A fiatal fiúknak  hasonlóképpen megengedik, hogy saját útjukon járjanak. Alig érik el a tizenéves kort, és már hasonló korú leányokkal járnak, hazakísérik őket, és szerelmesekké válnak. A szülők annyira rabjaik gyermekeiknek saját szenvedélyeik és helytelen szeretetük által, hogy nem mernek határozott álláspontot elfoglalni e rohanó időben túl gyorsan érő gyermekeik megváltoztatására és megfékezésére. Tanács egy álmodozó, szerelembeteg leánynak. - Abba a sajnálatos tévedésbe estél, hogy túlságosan szereted a másik nemet. Ez különösen a nőknél terjedt el ez elfajult időben. Szereted társaságukat, figyelmed számukra hízelgő és felbátorítod őket, vagy megengedsz nekik oly bizalmaskodást, amely nem mindig áll összhangban az apostol figyelmeztetésével: "Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!" (1Thess 5:22.) Fordítsd el gondolataidat a regényes tervektől! Vallásosságodat összevegyíted a regényes, szerelembeteg érzelgősséggel, amely nem emel fel, hanem csak lealacsonyít. Nem csupán rád van hatással, hanem példád és befolyásod másoknak is árt... A mindennapi álmodozás és a regényes légvárépítés használhatatlanná tett. Képzeletbeli világban élsz; képzeletbeli vértanú és képzeletbeli keresztény vagy.  E világban ez alacsonyrendű érzelgősségből sok minden összekeveredik az ifjú vallásos tapasztalatával. Testvérnőm, Isten azt kívánja tőled, hogy változz meg! Kérlek: emelkedj felül érzelmeiden! Szenteld oda értelmi és testi erődet Megváltód szolgálatára, aki megvásárolt téged! Szenteld meg gondolataidat és érzelmeidet, hogy minden munkádat Istenben végezhesd el.  Intés egy fiatal diáknak. - Most életed diákkorában vagy, ezért gondolataid lelki tárgyaknál időzzenek. Tarts távol életedből minden érzelgősséget! Légy éber önnevelő és gyakorolj önuralmat! Most jellemed átalakulásának időszakában vagy. Semmit se tekints hétköznapinak vagy lényegtelennek, ami elvonja figyelmedet a legmagasztosabb és legszentebb érdektől abban az előkészületben, hogy tedd Isten munkáját, amit kijelölt számodra.  Az oktalan udvarlás és házasság következményei. - Számtalan nehézséggel találkozunk minden lépésünknél. A gonoszság, amelyet a fiatalok és öregek egyaránt dédelgetnek, a balga, megszenteletlen udvarlás és házasság nem kerülheti el a civakodás, a  küzdelem, az elidegenedés és a fékezhetetlen szenvedély, a férj és feleség hűtlenségének, az akaratos, szertelen vágyak megfékezésének és az örökkévaló érdekek dolgában való közömbösségnek eredményét...  Nagyon sokan, akik bibliás keresztényeknek vallják magukat, nem szeretik Isten szent jövendöléseit. Szabad, laza életvitelük többre becsüli a nagyobb mozgási szabadságot. Nem akarják, hogy önző szokásaikat korlátozzák.
  Őrizzétek érzelmeiteket! - "Felövezvén elmétek derekait" - mondja az apostol (1Pt 1:13), vagyis uraljátok gondolataitokat, és ne engedjetek azoknak teljes mozgási szabadságot. A gondolatok uralhatók és ellenőrizhetők saját erőfeszítésetek által. Jót gondoljatok és akkor jót cselekesztek. Meg kell őriznetek gondolataitokat, és ne engedjétek, hogy elkalandozva ne a megfelelő tárgynál időzzenek. Jézus életével váltott meg benneteket, az övéi vagytok; ezért tanácskozni kell vele minden dologban arról, hogyan használjátok az értrelmi képeséggeitket Isten dicsőítésére ?