Még egy reformációt!

Még egy nagy reformot adj nekünk, Istenem,

Hogy hitünk dolgában végleges rend legyen!

Sok-sok mulasztásunk ne égessen tovább,

Ezerféle bűnnek ne húzzuk a jármát.

Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem,

Erőt, hogy járhassunk e nehéz terepen!

Elnyel embereket a bűn ingoványa,

Neved, dicsőséged letaposva sárba...

Szívek újulását munkáld köztünk, Uram!

Szívtelenségünknek sok áldozata van.

Pusztulnak értékek, hullnak az emberek.

Rohanunk a vészbe, nem törődünk Veled.

Újuljon hitünk is, nyíljon meg az ajkunk,

Taníts imádkozni, könyörülj meg rajtunk!

Csak még egy reformot adj nekünk, Istenem,

Hogy hitünk dolgában végleges rend legyen.

                                   Boros Gergely

A „TÉTELEK KAPUJA” ELŐTT           

                                             

Papírlapra írta,

Fakapura szögezte,

450 éve már…

Ma Wittembergben érckapu fogad.

És Luther 95 tétele ércbeöntve vár.

Csendben tetüzgeted.

A fakapu

Tűz martaléka lett.

A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt,

A kripta ölén.

Az ércbetűk sora

Keményen, hidegen

Szemedbe néz.

Őszi nap vet rá bágyadt sugarat.

Késő zarándok olvasd, örülj:

Így megmarad.

            +

Valamikor

riadó volt, nem hideg ércbetű.

Lázas tekintetű

Polgárok és diákok olvasták és vitatták…

Másolták… szájról-szájra,

Kézről-kézre adták…

Nyomában

Kigyultak az arcok, a szívek.

Nem érckapun,

Nem papiron,

Szívekben élt, dobogott, lüktetett,

Mert erő volt és Evangéliom!

            +

S amíg ragyog az ércbetűk sora,

Egyért sóhajtok,

Késő kor késő vándora:

Ne merevüljön szánkon és szívünkön

az üzenet

halott formákba, hideg ércbetűkbe!

Legyen olyan élet-erőtele,

Mint 450 éve Luther Márton

Hatalmas 95 tétele!

            Túrmezei Erzsébet