"A Biblia olyan, mint egy kincsesláda vagy egy szerelmes levél. Ha várakozással olvasod, Isten szól hozzád, és gyakran meg fog lepni."

(Elisabeth Mittelstalt)

"Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy kincset talál."

( Zsoltárok 119: 162)

Meggyökerezve Istenben.

Zsoltárok 1.

„Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - tartja a szólás. Első ránézésre ezt a kijelentést alátámasztja az első zsoltár. Életed sikerességére kihatással van az, hogy kihez igazítod tetteidet és gondolkodásodat. De itt többről van szó, mint csupán egy bölcs jó tanácsról. A zsoltáros két képet használ: a fáét és a polyváét. A fát szilárdan rögzítik, és létfontosságú vízhez juttatják a gyökerek. Izraelben, ahol a nyár forró és száraz, elengedhetetlen,hogy mélyre nyúljanak egy fa gyökerei. A polyva ránézésre teljes értékű magnak tűnik, de csak egy üres köpeny. Csépléskor a szél kifújja a könnyű polyvát a magok közül, mert annak önmagában már nincs súlya. A képek egyértelművé teszik, hogy létfontosságú kapcsolatról van szó.
Ahhoz, hogy az életünk jól működjön, szoros kapcsolatra van szükségünk Istennel, az élet forrásával. Ez a kapcsolat akkor erősödik, ha foglalkozunk Isten szavával. Az első versben a csúfolódókról esik szó, ők azok az emberek, akik mindenekfelett állnak, mindenről van véleményük, és mindent jobban tudnak. Ezek az emberek Istent és az ő bölcsességét félvállról veszik, és csak kigúnyolják. Azt, hogy hova vezet ez a két viselkedésforma, a hatodik versben láthatjuk: az életünket vagy Istennel éljük, vagy a semmibe visz. Ez a zsoltár olyan, mint egy útkereszteződés, ahol mind a két utat láthatjuk, és bármelyiket választhatjuk. Mind a két út igazi boldogságot ígér. Mind a kettő hívogat. A döntés a te kezedben van.

Forrás:

Fénysugarak -  2010.