1-S.O.S.

Egy pilóta, aki Észak-Kanada hó sivatagjában kényszerleszállást végzett, kis rádióadójával segélykérő jelzéseket ad le az éterbe. .Felveszi-e vajon valaki ezeket a jelzéseket és jön-e segíteni? Nos, megtörténik a csoda. A segélykiáltást meghallják, a pilótát megtalálják, és megmenekül.
Ilyen és hasonló történetek mindig újból megismétlődnek modern világunkban. Újságjaink gyakran nagybetűs címsorokban beszámolnak ezekről.
Az említett esemény és ezért mondtuk el érthetővé tesz számunkra egy fontos keresztyén igazságot. Erre az Igére gondolunk: Zsolt.91,15. Ha kiált hozzám, meghallgatom... Történetünk ezzel a Biblia egyik központi mondanivalójának modern hasonlatává lesz. Az a pilóta segélykérő rádióját abban a bizonytalan reménységben működtette, hogy jelzéseit valahol fel fogják venni.. És bizonytalan reménysége beteljesedett. Rádióadójának működtetése nélkül elpusztult volna.
Éppígy szabad nekünk, embereknek Istenhez közelednünk. A Bibliában ezt a mondatot olvassuk, Jóel 3,5:Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét. Lehet, hogy ezt egyesek értelmetlenségnek tartják. Mások kételkedve kérdezik: Honnan tudhatom, hogy engem valaki meghallgat?
Erre azt válaszolhatjuk: A Biblia ezt mondja! De ez a válasz önmagában sokakat nem fog kielégíteni. Ezért mindnyájunknak azt kellene tennünk, amit a pilóta tett a hósivatagban. Ő bizonytalan reménységében segítségért kiáltott. Ezt a segítséget megtalálta. Kiáltását meghallották.
Isten is meg fogja hallani kiáltásunkat. Ez az évszázadok minden imádkozó emberének boldog tapasztalata. Az Úr meghallja, ha Hozzá kiáltok. Ő megérti kiáltásunkat, és engedi, hogy megtapasztaljuk az Ő segítségét..
Akkor aztán ez az Isten-hívás nem bizonytalan reménység többé, hanem sziklaszilárd bizonyossággá lett. Ezzel imádkozásunk magától értetődő cselekedetté válik, amely nélkül többé már nem szeretnénk élni.
Alexander Prieur
Vetés és Aratás 1993/1

----------------------------------------

Egyszerre---
Egy asszony hűségesen járt az Istentiszteleti alkalmakra. Férje majdnem minden este részegen jött haza, s feleségét durva szavakkal, néha tettlegesen is bántalmazta. A feleség egyre jobban megértette Isten szavát. Úgy szerette volna magát teljesen átadni Istennek, de férjére és otthonára gondolva, még habozott. A gyülekezet tagjai szeretettel erősítették, hogy ne halogassa, ragadja meg a kegyelmet, míg végre így kiáltott:"Történjék bármi, én szabad akarok lenni, kegyelmet akarok nyerni!" S az Úr kezébe tette életét. Egy órával később otthon várta férjét. Amint az belép, az asszony csodálkozva látja, férje kedvesen szelíden mosolyog. Közelebb jön hozzá, megfogja kezét s közli vele, hogy mától kezdve keresztyén életet akar élni. A férj is ott volt az Evangélizáció, de a tömegben nem látták egymást s csak otthon tudták meg, hogy mindketten kegyelmet nyertek

------------------------------------------

Most vagy soha
Egy fiatal azt álmodta, hogy egy keskeny folyó partján haladt. A folyó túlsó oldalán gyönyörű vidéket és fényes alakokat látott, akik integettek neki, hogy menjen át. De a fiatal a folyó innenső oldalát is szépnek találta és elhatározta, hogy egy darabig még itt marad, szétnéz és élvezi az életet. "Majd átugrom én még később is ezen a kis patakon" - gondolta magában és tovább ment. De nemsokára látta, hogy a folyó egyre szélesebb lesz. Már - már aggódni kezdett miatta, de ismét megnyugtatta magát, hogy majd lel olyan helyet, ahol szűkebb lesz a folyó medre s ismét folytatta útját. A folyó pedig mindig szélesebb és szélesebb lett, s mindig nagyobb lett a távolság közte és a szép ország között. Ekkor nagy, erős hangon azt kiáltotta valaki:"Ugorj át azonnal." Ekkor felébredt s megértette, hogy most vagy soha. Ha most meg nem tér, elveszett. Ennek a megértése nyomán azonnal átadta életét Jézus Krisztusnak.

---------------------------------

Örök titok , Markovic Radmilla.
Őt kerestem, pedig sosem láttam.
Gyermeklelkem hajlékodban térden állva
Rád-talált a fohászával. Mit kérhettem?
Én sem tudom. Letagadtam, kíváncsiktól takargattam
Mosolyogva, hazudoztam, Elfeledtem? Elfeledtem.
Valahol a lelkem mélyén mégis érzem: csak jót kérhettem:
magamnak-e vagy még másnak?
Az idő-tájt kistestvérkét úgy kívántam.
Lett kistestvér, aki már nagy.
Időszárnyán elrepült a gyermekkorom,
ifjúságom, a fénykorom.
Azóta is: felkeresem, pörlekedek, kérdezgetem: meddig,
miért, tedd bölcsé a butát , gazdaggá a szegényt,
megteheted, mondom én; szeretetport hints a Földre...
Azt hiszem: túl sokat kérek. Így hát megköszönöm
öregségem minden percét, ifjú lelkem üdeségét.
-----------------------------------------------------------
ÓHAJOM---
Szeretném, ha nagy fa lennék a kertedben, Istenem, ágaimmal, betakarnám aki fáradt, védtelen.
Világítani szeretnék a sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől talán meg is menthetem.
Ha neked szolgálok, Uram, célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni segíts engem, Istenem. Stefura Erzsébet
----------------------------------------------