Égi fény, világíts meg

Ez új napnak szent fényével;

Nagy kegyed, mint napmeleg

Hulljon rám áldás-kíncsével!

Bölcsességed gazdagon

Díszítse fel szabbatom!

2. Üdvösségnek kútfeje,

Add az élet vizét nékem;

Készséget önts szívembe,

Teljességét hogy érezzem!

Hintsd áldással szent szavad,

Termést hozzon, jót, sokat!

3. Add, hogy ma és mindenkor -

„Szent, szent, szent vagy” – énekeljem,

S mennybe, hol az ének szól,

Lelki szárnyon emelkedjem;

Mert már ekkor ízlelem

A menny üdvét idelenn!

4. Ez a nap tiéd legyen;

Félre gonddal és hívsággal!

Templomoddá tedd szívem

Telve lelki buzgósággal!

Semmi mást ma nem teszek,

Szent, Igédre figyelek.

            B. Schmolck (1672-1737).

A hit hangjai, 1960. kiadás, Budapest, 265. ének

-----------------------------------------------------------

Engedd most orcád szemlélnünk,

Uram, s adj kegyelmet nékünk!

Add, hogy szívünk e szent napon

A világtól ment maradjon!

Lelkünk hogy Hozzád emeljük,

Erőd buzgón esdekeljük;

Hogy a hívő gyülekezet,

Atyánk, egyesüljön Veled!

Bár ma lelkünk ment lehetne

Földi gondtól s ünnepelne!

Minden érzésünk szent lenne,

Mint az Úr napjának csendje!

Bár meglátnók dicsőséged,

Hitszemünkkel égi fényed,

Melyet egykor ránk árasztasz,

Örök szabbattal megáldasz!

Szívünk, lelkünk öltöztesd fel

Ártatlanság köntösével,

Hogy az ítéletnek napján

Szégyenben ne égjen orcánk!

Méltass minket kegyelmedre,

Vígy fel égi seregedbe,

Hol már jajszó nem hallatszik,

Csak üdvhozsánna visszhangzik!

            F. G. Klopstock (1724-1803).

 (Baptista Gyülekezeti énekeskönyv, 394.)

--------------------------------------------

Ó, nyugalom, melyet az Úr megszerzett!

Eljött Megváltóm a nagy éjbe le.

Isten terve végbement Vele,

S megnyertük azt, mit Ádám elveszített!

Ő értem a kereszten meghala,

S nyugalmat nyert a szívem általa!

De nem maradhattál, Te Hős, a sírban,

Megrontád a halált s feltámadtál,

Eltűnt vele a lelki nagy homály,

Amelybe Ádám bűnébe jutottam,

Tied a győzelem, Uram, Tied,

De győző lettem én is Teveled!

Urunk, a mennyországot megnyitottad,

S az új teremtés kezdetét vevé.

Dicső munkádat Isten kedvelé.

Az égi üdvöt, ím, ránk árasztottad!

Hitünk szeme ámul e mű felett!

Ó, édes Nyugalom! Tőled eredt!

Uram, taníts, hogy szent napod megszenteljem,

A szent nyugodalmat nyújtó nagy napot,

Míglen eljössz, Te Hős, s meghozod

Majd az örök nyugalmat teljességben,

S én arcodat örökké láthatom,

Ó, drága nap, ó, édes nyugalom!

A hit hangjai, 1915. kiadás, 376. ének.