Ünnepi zenére.

Ti szférák szülte áldott két szirén,

Dal és Dallam, égi összhang záloga,

hadd egyesüljön hangotok zenén,

mely öntudatra ébresztő csoda;

hisz oly hangzatnak illő szólnia

fantáziánkhoz, mily harmónia

zeng szüntelen a zafír trón körül

Annak, ki rajta ül,

szent, égi ujjongással harsogón,

ahol egy sor szeráf ragyogva áll,

magasra tartott kürtjük hangja száll,

s pengetnek aranyhúrú mennyei

hárfákat angyaloknak ezrei,

s kezükbe’ míg győzelmi pálma leng,

sok üdvözült zsoltára zeng

örökre hódolón;

hogy földi életünknek hangjain

a mennyeire csengjen tiszta rím,

mint hangzott egykor, míg otromba bűn

nem ütközött belé, megtörve a harmóniát,

mely illette a mindenség Urát,

míg engedelmesség és szeretet

hatotta át a teremtményeket.

Ó, bár tudnánk megint a mennyei

karokkal együtt himnuszt zengeni,

s itt lenne már az égi Vőlegény

és Véle élet, ének, és örökre fény!

John Milton – Fükő Dezső

(Hozsannázó napok, I. 5.)

(Evangélikus énekeskönyv, 281. ének,

---------------------------------------------

Jöjj, áldott Jézusunk, tedd ünneppé napunk,

Hogy örvendezve Téged lássunk, hallgassunk!

Szent és bölcs Igéd áradjon, És utunkra fényt árasszon!

2. Bűnbánó hő imánk és hálánk szép szavát

Te kegyelmesen elfogadod, jó Atyánk.

Adj új elmét és új ajkat, Mely méltóképp magasztalhat!

3. Az ének és a szó, mely mennyekből való,

Mind magasztaljon, dicsérjen, Mindenható!

Egy szívvel, szájjal, lélekkel Hű néped Néked énekel.

4. Ó, légy velünk, Urunk, ha majd eltávozunk.

Hogy életünkkel békédet sugározzuk!

És meglássák az emberek A Tőled nyert szeretetet!

(A hit hangjai, 396, BGyÉ. 393.)