"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."

 (Máté 5: 14-16)

Világítanod kell! 

Világítanod kell!

Akkor is, ha tőr van a hátadban!
Kiveszem.
Kín, mellőzöttség, fájdalom?
Bocsáss meg!
Begyógyítom a sebet!
Neked világítanod kell! 
Világítanod kell!

Bocsáss meg, felejts és szeress!
Én segítelek.
Munka vár rád, hallod!?
Felejts!
Begyógyítom a sebet!
Neked világítanod kell! 

Világítanod kell!

Nem kell, hogy álarcot viselj!
Ismerlek
Békességet hagyok neked, az én békességemet!
Szeress!
Begyógyítom a sebet.
Neked világítanod kell! 

Világítanod kell!

Átszegezett kezek, lábak, oldalba szúrt lándzsa.
Látod ezeket?
Víz és vér, értetek!
Örök sebek, megbocsátottam neked.
Te vagy a templom, a mécses.
Neked világítanod kell!

  Világítanod kell!

Fájó sebedre olaj, s bor az ír.
Végre segíthetek?
Mindez én vagyok, Isten Szelleme benned.
Nyisd ki a szíved, s én betöltelek!
Dicsérj!
Neked világítanod kell! 

Világítanom kell?

Jó! Semmim sincs magamtól, amivel tehetném.
Segítség!
Nem különbözöm azoktól, akik velem ezt tették.
Imádni akarlak szentségben, és igazságban,
De sérülten hogy tehetném?
Segítség! Világítanom kell! 

Világítanom kell.

Azt hittem, ezen már túl vagyok,
(Na persze...)
S mint új teremtés könnyedén megbocsáthatok.
"Jöjj Szent Szellem, gyere, áraszd el lelkem,
Örök élet vizét buzogtasd szívemben..."
Világítani fogok!