Ó, szent Szabbath, melyet az Úr

Adott minékünk nyugalmul,

Azon hogy felüdüljünk!

Amikor e világ zajog,

Felénk örök Szabbath ragyog,

Melyhez jutunk, csak tűrjünk!

Igen, Itten Érezem már,

Hogy énrám vár A nyugalom,

Hol örökké tart Szabbathom!

Ó, mily magasztos s szent e nap,

Amelyre néped felvirradt,

Mily csendes béke-ünnep!

Békéd adod ezen nekünk,

Melyet Te bírsz, hű Mesterünk!

Kegyedbe merítsz minket.

Lélek, kérlek, jöjj el ide,

 itt van, íme! Használd időd,

Vegyed ezt a lelki fürdőt!

Megcsúfoltam szentföldedet,

E szép, remek, nagy művedet,

Én, a teremtmény éke!

Te pedig, ó, nagy Szeretet,

Gyönyörrel töltesz engemet,

E nagy vétkem helyébe!

Jézus Krisztus, Add, hogy szívem,

Érzeményem Tiéd legyen,

S beléd bocsátkozzam mélyen!

Hitben sejti a szív s kebel,

Mily édes nyugalmat lehel

Feltámadod napja!

Meglátom Őt majd egykoron

Színről-színre, amint vagyon,

Mert ez az Ő akaratja.

Ott már Kész’ vár A nyugalom,

Békenapom, Örök élet!

Lelkem öröklétre ébred!

A hit hangjai, 1915 kiadás. 377 ének.

------------------------------------------