“Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
2 Korintus12:9
Ezt a mondatot mondta Pál apostolnak az Úr amikor a gonosz egy tövissel, vagyis betegséggel sújtotta, hogy el ne bízza magát. Sokat kell imádkoznunk a vezetőnkért, de magunkért is nehogy elbizakodottság legyen úrrá elménken. Sokszor Isten megengedi a gonosznak, hogy testünket gyötörje, azért, hogy jellemünk fejlődjön és közelebb tudjunk kerülni lélekben hozzá. Mert a szorongattatásban, a nyomorúságban tudunk az Atyához bújni, és Jézus segítő igéjéhez menekülni. A hitünk és a reményünk nem inog meg, hanem egyre szorosabb a kapcsolatunk az Úrral, ha erőtlennek érezzük magunkat.
… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
2 Kor 12:10 - mondja Pál.
Bűneinket maga vitte fel testében a fára,hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által
gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.
1 Péter 2:24-25
Ebben reménykedhet mindenki akit sanyargat, nyomorgat a gonosz valamivel. Nem hiába halt meg értünk a mi Urunk, és az ő feltámadása a mi erőnk. Miattunk lettek azok a sebek, hogy azokban gyógyuljon, testünk, lelkünk, életünk. Bízzuk a mi megtartónkra minden gondunkat és hallgassunk a szavára. Kérjük az Atya kegyelmét irgalmát életünkben minden bajban, és bízzunk abban, hogy Krisztus el nem feledkezik rólunk.

Krisztus elrejthetetlen illata

 „Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné" (Hós 14,7).
Hóseás bizonyára ismerte a tűlevelű fák illatát. Libanonnal szemlélteti, milyen hatást gyakorolhatna keresztyén életünk másokra. Úgy kellene továbbadnunk Krisztust, mint ahogy a fenyőillat száll. Az ember érzékei közül szaglóérzéke a legkifinomultabb. Általa szerzünk benyomásokat tapintásunk vagy akár látásunk határain túli dolgokról. Sokszor fölösleges a szó, mert az illat mindent betölt. Elrejteni nem lehet. Így tehát, ha valaki Krisztusban gyökerezik, a cédrushoz hasonlóan kedves illatot áraszt, annak illatát, aki életének láthatatlan forrása. Magunkban hordozzuk a Szent Szellem igénytelen szépségét - ezt ábrázolja az olajfa -, és hatására az emberek észreveszik Krisztus elrejthetetlen illatát.