2012. április 30., hétfő


Pilinszky János  Egy titok margójára
 Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad,
alig először, később azután
gyereksírásként, mint a végítélet,
mikor a bárány elkiáltja magát.


Alázat
 Édes Istenem!
Bár szándékodat nem ismerem,
utadat boldogan követem.

 Vezess, vezess, napokon, éveken át,
lássak fényt, árnyat, sok csodát!
Lássam mindenben lényedet,
az irányító szent Kezet,
mely az egyetlen Út,
mi az üdvösséghez elvezet.




Sík SándorTe Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!



Lukátsi Vilma: MEDITÁCIÓ
 Átlátszóbb vagyok Előtted, mint az üvegtestű hal,
Nem csak gerincemet látod, gondolataim hajszálgyökereit is.
Te gyűjtötted az előttem élők génjeiből az enyémeket,
a Te programod vagyok én is,nemcsak arasznyi életemben,
Azokéban is, akiknek belőlem osztottál
Valamennyit, hogy az egymásutániság
Tér - és időszalagján éljenek,
Amikor én már megérkezem Hozzád.
 ... hogy Eléd állok, és olyasmiről dadogok Neked,
amit fölfogni is képtelen vagyok, vakmerőség –
 lenne, ha nem adtad volna tudtunkra egyszer
az idők teljességében, hogy mi megszólíthatunk Téged!
Hogy úgy szólíthatunk: "mi Atyánk!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése