ÁPRILIS 28.  Előlép perelni az Úr Ézsaiás 3,1–15 (2–16) Fáj vagy hiányzik valami ma reggel? Érezted tegnap az emberi jóakarat, a béke, a nyugalom, az öröm végességét? Mindez Istenhez kényszerít ben- nünket, a folyóvíz forrásához, elhagyva a repedezett falú víztartókat (Jer 2,13). A tegnap vajúdása figyelmeztessen ma: Isten az én Istenem. Vele akarok járni, minden dicsőséget neki adni, engedelmeskedni, gyermeke lenni. Ez az egészséges, a meggyógyuló élet útja. Jöjjünk most bűnbánattal, megszabadulva, feloldódva, elhatározással színe elé, hogy a ma már ne legyen olyan beteg, mint a tegnap! Hogy ma már halljuk az Isten lágy, csendes szavát, mi- előtt felharsanna és perbe hívna. Halljuk meg a bátorítást, még ha a sok emberi cselekedet gyümölcse bújtatná is azt: „Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik.” (10. v.) Amikor a Teremtő újraformálja a világot, mindig az ő népén, rajtad és rajtam kezdi. Mi a saját kis életünkért vagyunk felelősek, azért az egy talentumért. Nem baj, ha ez nem lendíti át a világ nagy mérlegének nyelvét. Nem kell annyi só, mint víz, nem kell annyi kovász, mint tészta. Isten hatalmas kezében pont elég a ma reggeli oda- szánásod! Úgy legyen! „Ez a király fölmagasztalja magát” Dániel 11,36–39 Ma is érezted velem együtt talán, milyen teherként nehezedik rád valami. Sokszor a dolgok olyan rosszindulatúnak, kegyetlennek, megváltoztathatatlannak tűnnek. De Isten nem erre az életre hívott, hanem küzdelemre, az erő és győzelem örömére. Ma újra megvallhatjuk: semmilyen gonoszság nem vehet erőt rajtunk, a saját bűneinken kívül másé nem árthat nekünk. Emlékezz István vértanúra! Semmi kárt nem tehettek benne. Isten megengedte tettüket, bár nem akar gyilkosságot, halált. Csak a testét ölhették meg, öröme határtalan lett, mikor meglátta a megnyílt eget és az Emberfiát (ApCsel 7,56). Töltsön be ma este ennek az öröme, nézzünk mi is az égre gyógyulásért! Isten ott uralkodik minden felett, így „ami el van határozva, annak meg kell történnie” (37. v.). Mert ő teremtett, tudja korlátainkat, „hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13) Elkészítette neked a szabadulást mindattól, ami pusztító. Viszont amíg csak kellemetlen, de Isten megengedi, légy türelmes, keresd annak értelmét, célját: hová kell növekednem, mit kell letennem Isten kezébe? És ne félj! /