Virág vagy gyümölcs vagy?

 „Visszatérnek az Ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő" (Hós 14,8).
Ugyan ki fordít figyelmet a szőlőtő virágára? Hiszen ez valóban egyike a legrövidebb életű virágoknak; elhullik szinte észrevétlenül, és helyét a gyümölcs foglalja el. A természetben a növények három típusát ismerhetjük meg: olyanokat, amelyek bár virágoznak, élvezhető gyümölcsöt nem teremnek; azután, amelyeknek virága is, gyümölcse is feltűnően szép, mint például az őszibaracké; s végül vannak a szőlőtőhöz hasonlóak. Utóbbiak virága jelentéktelen, gyümölcsük azonban igen becses. Isten nagyra értékeli ezeket.
Mi könnyen kísértésbe esünk, és azt fitogtatjuk, ami külsőre tetszetős, például a bámulatra méltó virágokat! Pedig az Atya szőlővesszőként helyezett minket a szőlőtőre, és legfőképpen a gyümölcstermést keresi

ÁPRILIS 30.Akik fel vannak írva az élők közé Ézsaiás 4,2–6 (1–5) Mintha a mennyei nyomdász véletlenül kitörölt volna a Bibliából egy né- hány oldalt, olyan hirtelen toppan elénk ez a bátorító ige. Mintha nem tegnap olvastunk volna arról, miként rombolja le Isten mindazt, rajtunk!amit nélküle emeltünk. Ma pedig megerősít bennünket, hogy szeretete állandó, védelem alatt, elrejtettségben élhetünk. Hogy változhat meg minden, mi történik a kettő között? Isten sarjat ad az övéinek, ami jelentheti Jézus Krisztust, aki új alap, aki Kőszikla, akiben van bocsánat és örök élet, aki által Atyának nevezhetjük a Mindenhatót. Akire életünk épülhet, aki az első, aki a Golgota hegyén minden magaslat fölé emeltetik. És jelentheti a sarj az új kezdetet, lenullázott, majd Istenben felépített életünket, várakozásainkat, vágyainkat, jelentheti az életet, melyben mindenekfölött az Úréi vagyunk. Milyen jó, hogy nála egy nap annyi, mint ezer esztendő – ha most elé jövünk bűnbánattal, lerombolva bálványainkat, meg- fordul az életünk egy „igevers”, azaz egy pillanat alatt. Attól kezdve az ő oldalán állunk, feliratkoztunk az élők közé, ő pedig barátunk, atyánk, megváltónk, védő pajzsunk. Mi ér fel ezzel? Mi jobb vagy értékesebb ennél? Isten győzzön meg téged erről, te pedig engedd magad meggyőzni!  A gazdagság csábítása megfojtja az igét Márk 4,10–20 Eltelt egy újabb nap. Peregtek az események, feldolgozni is alig tudjuk. Fel tudnád gondolkodás nélkül sorolni, merre jártál ma, mit csináltál, kikkel találkoztál? Nem könnyű feladat. Ma nem én, hanem Isten teszi fel ezt a kérdést: „Velem találkoztál? Bennem növekedtél? Belefértem az életedbe?” Ámokfutó életünkből Isten sokszor kimarad. Van, létezik valahol messze, távol, hiszünk benne, de munkájának nincs nagy foganatja. Pedig az ő terve felnövekedni, kiteljesedni bennünk és általunk. Mennyire engedjük ezt? (1) Csak átfutjuk az igét, a magyarázatot, az imádkozást, aztán hajrá tovább, hiszen van még feladat elég? Azonnal kiragadja a sátán a magot. (2) Egyet- értünk Istennel, minden szimpatikus, csak ne jönne az a sok holnapi nyűg. Eltántorodnak a pillanatnyi helyzetben, elszárad a csíra. (3) Növekszik bennünk az ige, az ismeret – de növekszenek a terhek is, a sok megragadni való lehetőség. Szárba szökken, de megfullad. (4) Figyelünk, vágyódunk, döntünk – és cselekszünk megtisztulva, jó szándékkal. Felnő az Istenben elrejtett életünk, napvilágra kerül, termést hoz. Gondozd önmagad!