bizonyság

Dömötör   Ilona

HAZAFELÉ

Napról napra mendegélünk. Lépegetünk hóban, sárban,

csillagfényben, napsugárban, míg egyszer csak hazaérünk.

Ha meghajlik fáradt vállunk, piros betűs ünnepeknek

zászlócskái integetnek, s mosolyogva meg - meg állunk.

Eltelik a fénylő ünnep. Tovább megyünk botladozva,

hol kacagva, hol zokogva. Fejünk fölött felhők gyűlnek.

Aztán lassan besötétül. előrement kedveseknek

sírkövei emelkednek utunk szélén kerítésül.

És egyszer csak nincs tovább. Kitárul a verem szája,

Ismeretlen világ várja, ki azon a kapun átjut.

Nem tudjuk még, mi lesz ottan, Csak azt tudjuk -és elég ez

biztonságos békességhez - csak azt tudjuk: Jézus ott van

VAN EGY REMÉNY SUGÁR

Köd lepi az őszi tájat, évi termés begyűjtve már,

lassan kopárrá változik körülöttünk az zöld határ.

Vetkőznek a lombos erdők, téli nyugovóra térnek,

gyorsan tűnő évszakokkal tűnnek el a napok évek.

Ám de van egy csodálatos, mennyből való reménysugár,

mely bennünket haza kísér oda, ahol örök a nyár.

Ott már nem lesznek évszakok, szél sem kerget,lombot, havat. Nap nem vonul át az égen, nem lesz hajnal sem alkonyat.

Dicsőséges korszak vár ott Isten minden gyermekét,

ám nem ingyen: a váltságdíj Jézus Krisztus drága vére!

                                                               Pecznyik Pál