verses bizonyság

    HÚSVÉTI ÉNEK ….     Lukátsi Vilma 

„Ki mérheti fel egyetlen lélek értékét?

Akarod tudni, mennyit ér?

Gondold végig a Getsemáne-kert kerti jelenetet:

Krisztus gyötrelmét, amikor nagy vércseppeket verejtékezett!

Nézd a keresztre feszített Megváltót!

Halld meg kétségbeesett kiáltását:

’Én Istenem, én Istenem!

Miért hagytál el engemet?’ (Márk 15: 34).

Nézd megsebzett fejét, átszegzett oldalát, összeroncsolt lábát!

Ne feledd,hogy Krisztus mindent kockára tett!

Maga a Menny is veszélybe került.

A keresztnél, amelyen Krisztus egyetlen bűnösért is feláldozta

volna életét, felmérheted egyetlen lélek értékét.” — Krisztus

Példázatai, 131.

 KRISZTUSRA VÁRUNK!  /Túrmezei Erzsébet./

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.

Némák a titkok. Nem válaszolnak.

Rejtő ködükbe szemünk nem láthat....

de elültetjük kis almafánkat.,

                    Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem.

                    Titok a jövő.  Sürget a jelen.

                    Nem tudjuk, mi jön: Titok a holnap.

                    Némák a titkok, Nem válaszolnak.

De a ma int, hogy híven szolgáljunk,

mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,

munkában leljen,ne resten, tétlen!

Testvérek terhét vállalja vállunk!

Mert tudjuk, Ki jön:

Krisztusra várunk!

 MILY SZÍVRENDÍTŐ FOHÁSZKODÁS!
Mily szívrendítő fohászkodás Hallatszik most ama kertből; Ím végbemegy a nagy megváltás Élet s halál harca eldől. Te legszentebb éj annyi éjben, Benned volt a nehéz csata; Egyedül voltál minden helyen, Egyedül hordtad bűnömet Egyedül verted meg teljesen A pokolbéli sereget! Itt állok remegve és sírva, Szemlélem véres cseppjeid. Míg lelked halálharcát vívja, Földet áztatják véres könnyeid.

A GECSEMÁNÉBAN

Egy kertre csendben száll az éj, A tanítványok álma mély. Jézust magára hagyta mind, S Ő felvesz, hordoz tenger kínt. Lehajtja mélyen szent fejét, A kín átjárja bús lelkét, És csendben feltör az éjből Imája, szíve mélyéből. „A kín pohárt vedd el, Atyám, Ha lehet, el ne jöjjön rám! De mint akarod, úgy legyen Mindenkor földön és a mennyben.

UTOLSÓ VACSORA
"Míg civakodtok a rangsoron,
addig a lábatok megmosom.
Eldől a sorrend nemsokára..." -
... S egyedül ment a Golgotára.
-,-,---,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

Lukátsi Vilma: AZ UTOLSÓ VACSORA
Alkony borult az Olajfák hegyére,
a hajnalcsillag fönt volt már az égen,
- a be nem tartott és sokszor megszegett
Szövetségre emlékezésképpen
Jeruzsálem házfalain belül
asztal mellett ültek a családok,
együtt ették meg a pásak-bárányt,
amíg az éj teljesen leszállott...

Tizenhárman voltak a teremben,
tizenkettő lábát az Úr mosta:
"amit teszek, azt most még nem érted..."
A mécs lángja gyöngéd fénybe vonta
körülkötött, görnyedő alakját,
amelyből még nárdus illat áradt...

Övéivel az asztalhoz ült le,
mert behozták a vacsora-tálat.
Ő a megtört kenyeret szétosztva
azt mondta: "Vegyétek, egyétek,
ez az én testem - tiértetek..."
- így kötötte az Új Szövetséget;
Isten Báránya kész volt a halálra,
de a régi oltárkő szétmállott!
- Tiszta új bort öntött a pohárba,
(a kereszt valahol készen állott).
Ő a kelyhet kézről-kézre adta:
"az én vérem Új Szövetség vére!"

Azután dicséretet énekelve
elindultak az Olajfák hegyére.