Szavaink

„Én kiáltó szó vagyok a pusztában." (Jn 1, 23)

A semmiből előáll egy ember, Keresztelő János. Nem tanult farizeus volt, sem szónoki képességekkel megáldott ember, mégis tömegek zarándokoltak el hozzá a pusztába és itták minden szavát. A Szentírásból kitűnik, hogy szűkszavú, kemény ember volt. A farizeusok kérdéseire is csak tőmondatokban válaszolt, egy-egy szóval. Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója, ezért a beszédének súlya volt. Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend. Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy felfedjék azt.

Napjainkban sajnos a megfontolt beszéd kiveszőfélben van. A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?" A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!"

Ne hagyjuk, hogy elragadjon a felszínes világ. Sokan egymás szavába vágva szajkózzák rendületlenül saját igazságukat, az ellenvéleményt meg sem hallgatva ragozzák a semmit. Törekedjünk a megfontolt beszédre. Szeressük a csendet. Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy meghallgatjuk őket. Istennel szemben se szaporítsuk a szót. Ezért figyelmeztet Jézus: „Ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg." Legyünk a világ felé mi is kiáltó szó a pusztában… (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük. A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)

-----------------------------------------------

Rómabeliekhez 8:38-39,-  Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem következendők,
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. 
Ne add fel! (ismeretlen szerző) 
Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja –
Kétség fellegének ezüst árnyalatja –
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el;
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás –
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

-----------------------

Péter I. levele 5:8-9,- Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:

Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

„A hívő ember legnehezebb harcáról és benső küzdelmeiről leginkább csak ő maga tud.

Nem a családban, hanem a csendes kamrában vagyunk a legnagyobb kísértésnek kitéve.

 Nem munka közepette, hanem legtöbbnyire a magányban van legnehezebb tusakodásunk a szellemi fejedelemségekkel és hatalmasságokkal.” C.H.Spurgeon

hit békesség.

Uram! Köszönöm, hogy szétdarabolt életemet megeleveníted, új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből. Dicsőség legyen neked mindenkor. Ámen.

A Te akaratod

Kiszabadítja a foglyokat az Úr. (Zsolt 146,7)
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,10)
Istenünk! Megváltottál, bûneink terhétõl megszabadítottál. Imádunk szeretetedért!

Jézus így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." (Mk 14,36)

Jézus a Gecsemáné kertben leülteti tanítványait, s maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, megkéri õket, hogy virrasszanak vele együtt, mert a kísértés órája ez. Itt még valóságosabban megmutatkozik a tény: az emberré lett Isten teljes sorsközösséget vállal velünk. Itt az Isten lett emberi, nem pedig az ember isteni. Átéli a test gyengeségét a lélekkel szemben. Fel is hívja a tanítványok figyelmét a komoly kísértésre. Itt nem segít Péter halált megvetõ bátorsága, az ima az egyetlen fegyver. Jézus imádkozik. Mert ki bírná kiinni minden nyomorúságunk poharát, bûneik büntetésével, az Atyától elhagyatva? Egyedül az a Jézus, aki elhagyatottságában is az Atyától várja az útmutatást. A kísértést legyõzve visszamegy az alvó tanítványokhoz. Jézus számára a kísértés elmúlt, a tanítványok azonban nincsenek felkészülve. És Jézus indul. A tanítványok szétszélednek. Látszólag kiszolgáltatottan, bûnösök kezében, valójában azonban kizárólagos hatalommal megy Jézus a kereszt felé, amelyen bevégzi a megváltást.

Szegények társa te, kés mártódott beléd, Betlehem követe, letérdelek eléd. Láttam földbe vetésed, napra növekedésed, magasba szökésed, halálba töretésed. Fölálltál büszke fiú ropogott derekad, zöld fejed fölemelted, nem hagytad el magad. Mert fülünkbe suhogtál, szívünk ereje voltál, hogy barmok ne legyünk, hogy emberek legyünk. Tûrtél te minket, fogunkat, kezünket, nevetted szemünket, megáldottad fejünket. Holtodban körülálltunk, gyönge testedre vártunk, vad kannibálok, veszett janicsárok. A halotti beszéded egy szó volt: élet, miérettünk meghaltál, mibennünk feltámadtál. Életünk fölött lángolj, utunkon messze világolj, zölded verjen szemünkbe, zölded csapdosson szívünkbe. (Kormos István)

Urunk! Te éltre hívsz. Segíts, hogy kapcsolatunk veled mélyüljön. Ámen.

--------------------------------------

A Támasz

Nagyok az Úr tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. (Zsolt 111,2)
A betegeket Jézus lába elé tették, és õ meggyógyította õket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsõítette Izráel Istenét. (Mt 15,30-31)
Segíts rajtam, Uram, ha ingadozom!

Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bûnösnek mondani? (Ézs 50, 9a)

Nem egyszer történik meg velünk életünk során, hogy megrágalmazunk valakit. Történik mindez általában az illetõ háta mögött; a boltban, sorban állva, munkahelyi ebédszünetben vagy a templompadban ülve, de szabadjára engedjük elképzeléseinket egy emberrõl, szabadjára engedjük, néha tudtunk nélkül, a pletykát... Ha pedig arra kerül a sor, hogy szembenézzünk azzal az emberrel, akinek rossz hírét keltettük, segítségül hívunk mindenkit. Mert egyedül kicsinek és erõtlennek, gyávának érzi magát az ember. A gyávaság pedig tovább ûz, hogy a tömegbe beleolvadva, habzó szájjal "bûnöst" kiálts... Valahogy mégis marad bennünk annyi, hogy igazoljuk véleményünket. Igazoljuk magunkkal. Mert én tudom, hogy mit beszélek, én értek mindent, én tudok a sorok között olvasni. Én, én, én... És az individuum vadászni indul: egy másikra, aki gyengébb, így ideális ellenfél. Csakhogy az egyén közben szembekerül önmagával, és saját maga válik üldözötté - saját maga által. A gyávaság, az önhittség eltorzítja a személyiséget. Támaszra van szükség, mert önmagam elõtt már nem állhatok meg önmagamként. A Támasz pedig megszületik bennem és benned is. Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bûnösnek mondani?

Az ég már többé nincs messze, közeledik az Isten üdvözítõ ideje, a szabadság és szeretet ideje. Keresztények, vidám szívvel munkálkodjatok a hosszú harc után az emberek közötti békességen! (M. Schenkendorf)

Uram, segíts bennünket, mikor megpróbálunk túlnõni önmagunkon, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk a te gondoskodó szeretetedre. Maradj velünk és légy támaszunk, mikor szembekerülünk önmagunkkal, mert csak te vagy, ki ítéletet mondhat fölöttünk. Ámen.

-----------------------------------------------

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt! 1.

Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása. (Zsid 1,3)

Amikor sötétség vesz körül minket, vágyunk a fény után. A fényt keressük Isten arcán, Jézus Krisztus arcán, embertársaink arcán, de a saját arcunkon is.

Jézus „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása" (Zsid 1,3). A Tábor-hegyén Jézus három kiválasztott apostolának megmutatta isteni dicsőségtől ragyogó arcát. El sem tudjuk képzelni azt a fényözönt, azt a káprázatos világosságot, amely a mennyország fényességét mutatta meg Jézus arcán. A Megváltó tudta, hogy szüksége lesz a három apostolnak erre az istenélményre akkor, amikor majd szenvedni látják őt. Azt akarta tudtukra adni, hogy a felsebzett, elnyomorított, megcsúfolt, eltorzult, véresre vert arca ugyanaz az arc, amit az apostolok a Tábor-hegyén láttak.

Ha mindannyian Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, akkor Isten szeretetének fénye a mi arcunkon is felragyoghat. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A meghatottság nem ér semmit, ha nem lesz belőle tett. (Spurgeon)

---------------------------------------------------------------

 „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. … Akkor ezt mondta Isten: Legyen…!"

A ma embere már ijesztő mértékben képes teremtésre, kreációra, élet és halál urát játszva. Alapvetően mindezzel a törekvéssel az embert, az életet szolgálva, számos esetben azonban súlyos etikai dilemmákat felvetve.  Mára már nemcsak áltudományos szórakoztató filmek témája például az sem, hogy a genetika tudományának köszönhetően a születendő gyermeknek akár a nemét, szeme színét, képességeit is előre meg tudják határozni, a szülő akaratától függően. Vagy például míg néhány évtizede a koraszülött gyermekek ellátása szinte lehetetlen feladatot jelentett, ma már egyre kisebb súllyal született gyermekek élhetnek meg jó eséllyel, minden fogyatékosság nélkül teljes életet. Vagy gondoljunk az eutanázia kérdésére, mely a világ számos országában napirenden van hosszú ideje. Hol van a határ, ameddig ember dönthet a biológiai élet fenntartásáról, egy vegetatív életforma kényszeréről vagy a békés elköltözés vágyáról.   

Másik példa Dolly, a klónozott bárány, kinek világszenzációja óta sok év telt már el, s azóta bizony rengeteget fejlődött a tudomány. S ha nem is a nyilvánosság előtt, de minden bizonnyal zajlanak az emberi faj „teremtésére", „másolására" kísérletek. Biztosak lehetünk benne, hogy nem csak végtagokat tudnak már újrateremteni –szándékosan használom ezt a szót.

Minden példa erősítheti bennünk az érzést: próbál az ember Istent játszani.

De ezekhez a tudományos eredményekhez, sikerekhez mindig kell valami. Egy sejt, egy alap, egy élő organizmus, amit másolni, klónozni, újrateremteni vagy megmenteni lehet, de e nélkül az alap nélkül béna az ember. A teremtésben is csak addig képes visszamenni, hogy valamiből keletkezett a világ, de a semmiből életet teremteni ma sem tud! A világ keletkezését kutató elméletekben mindben van egy pont, ahol a tudósok elnémulnak, ahonnan visszább már nincs elméletük a hogyanra. S ahol a tudomány s az emberi tudósok elnémulnak, ott szólal meg az Isten LEGYEN szava!

Csak ha Ő szól, lesz a káoszból rend, a sötétségből világosság, a némaságból élet – a te életedben is! Mert ahol az Ő szava nincs jelen, ott áldatlan állapotok, káosz uralkodik. De ahol az Úr szava megszólal, ahol Ő kezd el cselekedni, ott a semmiből is új teremtés, új élet, új áldások születnek. Látszólagos sikerek, akár cicoma és kényelem közepette is lehet körülötted káosz, békétlenség áldatlan légköre. De ahol az Úr szava megszólal, ahol origóként Ő indítja lépteidet, családodat, ott áldásokkal teli élet lehet szegényes körülmények közepette is. Miként a betlehemi jászol körül is nyoma sem volt semmiféle földi gazdagságnak, mégis a legáldottabb hely volt a világon… /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Ha Isten azt mondja, hogy: "most!", ne mondja senki, hogy "holnap!". (Spurgeon)

EMBERI SORS.

Pörög az orsó, s az élet fonala
lepereg gyorsan, mint száraz falevél.
Forró nyár után jön ősz, s hideg tél.
Álmatlan éjszakák, ködös hajnalok.
... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.

Szép gyermekkor már csak távoli álom.
Remeg a kéz, s a lépés tétova.
Hátadra sújt a kínok ostora.
Fogy a remény, s gyűlnek a bajok.
... Az ifjak nem is sejtik, milyen gazdagok.

De ki ma ifjú, ne feledje el,
Felette is elsuhannak az évek,
És egyre halkul a vidám ének.
Sóhajjá válnak zengő dallamok
... Kik lélekben ifjak, csak azok boldogok.
Gerő Sándor

------------------------------------------

Ma velem leszel 3.

Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,43

Egyetlen ember van a nagypénteki sokadalomban, aki hangos szóval tesz hitvallást Jézusról, pedig a legkevésbé tőle volt várható ez: az egyik lator. Vajon miért tudja abban a sokaságban egyedüliként megvallani Jézust királyának ez a bűneit tekintve senkinél sem különb lator? Nem másért, mert neki megbocsáttattak már a bűnei: ő hitte, hogy amikor a mellette haldokló Jézus kínzóinak bűnbocsánatért imádkozik, akkor az ő bűneinek bocsánatáért is imádkozik. Ő hitte, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot, a mennyei Atya meghallgatja Jézus szószólását minden bűnösért. Ez a lator csak bűnei bocsánatának bizonyosságával a szívében lett képes arra, hogy Jézust királyaként szólítsa meg a gúnyolódó sokaság füle hallatára, és kegyet kérjen tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” És Jézus ennek az embernek, aki a nagypénteki sokadalomban egyedül vallja Őt királynak, rögtön így válaszol: „Ma velem leszel a paradicsomban!” (Prókai Árpád)

***************************************************************

A nap gondolata:

Egy áldott életű keresztény haldoklott, és valaki érdeklődött életének titka felől. A haldokló hívő így fogalmazta meg válaszát: „Életem titka az, hogy sohasem mondtam nemet Krisztusnak.”

******************************************************

Imádság:

Jézusom! Te, aki a szívek és a vesék vizsgálója vagy, előtted nincsen titok.

Az  emberi természet mégis a bűneset óta - szüntelen öltözködik, hogy ki ne látszódjék a mezítelenségének rútsága. Magyarázkodik, össze-vissza hazudozik, takargat, védekezik, vádol, kifelé mutat - csak ne kelljen Önmagával, bűnös voltával szembesülnie. Minden kipróbál, és amikor már a nyomorúság völgyében van és minden tönkre ment életében - akkor "TALÁN" - kiált Hozzád.

Bár csak előbb tenné!

Fontos a keresztyén emberi magatartás, mennyire figyelünk egymásra, vagyunk egymás segítségére, lelkiképpen különösen, de bárhogyan  is
szükséges!

Isten minket egymásért is felelősséggel bízott meg, kötelesek vagyunk, főleg az életünk megélésével elsősorban, de szóval, szívvel is bizonyságot tenni Róla, Őt nem szégyellve.

Az életünk, ha erről beszél, világít és teljesen őszinte, még a nyomorúságunkat sem takargatva, akkor megnyílnak az emberek. Szégyellik a "hibáikat" - így szokták mondani és mondják, megpróbálom rendbe tenni az életem. De nem tudjuk.

Ebben kell segíteni krisztusi szeretettel, nem erőszakosan, nem tolakodva, az Urat előtérbe helyezve, elmondva Nekem hogy történt az életemben.

Máskülönben nem fog változás történni.

Én ezt megteszem, és aztán imádkozom, hogy a Szentlélek Isten végezze el  benne az Ő munkáját, mert mi csak eszközök vagyunk az Ő kezében.

Csodálatos, amikor lehet látni egy-egy ember életében, mit végez el az élő Isten Lelke.

Csak Ő tudja, ne hogy valaki magának tulajdonítsa.

Dicsőítsük a mi Urunkat, Istenünket, és higgyünk CSAK Ő Benne!

Ő felettébb minden megtehet és meg is tesz, ha kérjük, Ő sem erőszakoskodik.

Elfogadni az örök élet kínálta kegyelem  lehetőségét, nem kötelező, de akkor elkárhozol, mert a lélek az örök.

Indítsa Isten Szentlelke a szívünket engedelmességre. Ámen (Trezsimama)

------------------------------------

hit békesség.

Uram! Köszönöm, hogy szétdarabolt életemet megeleveníted, új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből. Dicsőség legyen neked mindenkor. Ámen.

--------------------------------------

A Lélek bizonysága

Hasonlatosképpen a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek.       Római levél 8, 26.
     Senki se higyje, hogy minden bűntől, gonosz vágytól s gondolattól megszabadulhat. Csak tudjon ki-ki Istenhez esedezni: Uram én úgy szeretnék bűneimtől megszabadulni! A Szentléleknek e fohászkodása eltart bennünk a sírig. Bűn tehát mindig marad a szegény   keresztyénekben. Vétkeznek, de nem szándékos gonoszságból, hanem gyengeségből s ezt az Isten kegyelmesen megbocsátja. A legjobb vigasztalás tehát az, hogy legyen meg bennünk a Szentlélek bizonysága. Az, hogy szükségünkben tudjunk Istenhez vágyódni s     kegyelmes segedelméért esedezni. Mert akkor bízni is tudunk Benne, hogy nem hagy el. Aki pedig ezt teszi,  az biztosan keresztyén!
                  Nincsen szívemnek teljes tisztasága,
                      Körülvesz a világnak hiusága
                      És bűnökre csábít szüntelen;
                   Nincs ember itt a földön bűntelen.
                  A szent erőt, Isten, nekem te adjad,
                   Elesni, veszni hívedet ne hagyjad;
                    Te adj erőt, míg tart a küzdelem,
                    Benned bízom, erős nagy Istenem!

Michelangelo Buonarroti (1475-1564):

AZ ÉLET ALKONYÁN

Életem immár lassanként elér,
törékeny bárkán, tenger viharán át,
a közös révbe, ahol számadását
adja jó s rossz tettéről, ki betér.

Most látom, a szenvedélyes szeszély,
mely bálványommá a művészet álmát
tette, valójában milyen sivárság,
s milyen kín a vágy annak, aki él.

Szerelmi álmok, hiúk, üresek!
mi lesz most, hogy két halál is közelget?
Egy biztos, egy fenyegetőn mered rám.

Már nem nyugtat meg véső és ecset;
egyet kívánok: az égi szerelmet,
mely karját tárja felénk a keresztfán.

(fordította: Rónay György)
------------------------------------------
Lázár aggodalma--Kőszeghy Miklós--
Halott voltam, íme élek,
a sír mögöttem bezárult.
Élő vagyok, pedig holtan
láttak engem, gyenge testem
elárvult.

Élő vagyok, pedig haltam,
a halál volt a nyoszolyám,
de valaki megszólított:
Kelj fel, Lázár! Én várlak itt
egy lakomán.

Így ültünk tort együtt ketten:
Krisztus Jézus meg jómagam,
ami elmúlt, megvitattuk,
élet gondja, halál gondja
elsuhan!

Jó bort ittunk jó kenyérrel,
és megáldottál, hű Uram!
Körülnéztünk együtt ketten,
s kiáltottam: De sok halott!
Mennyi van!

Kelj fel, János! Kelj fel, Péter!
Férfi, asszony, gyermek: Jöjj ki!
Keljetek fel mindahányan:
kongó, árva lelketeket
mély sír őrzi!

-------------------------------------------------

Szent Igéd szerint vágyom élni,
Ó, Jézus Krisztus, Megváltó,
Törvényed a szívembe vésni,
Hisz nékem ez a legfőbb jó!
El nem mondhatom gyenge szómmal,
Mit tettél velem, Jézusom…
Megtisztítottál véred által,
S újjászültél, ó, Irgalom.
2. Szent Igéd szerint vágyom élni,
Erre bizton építhetek.
Nem veszhet kárba abból semmi,
Amit ígérsz, mind megteszed,
E világon elmúlik minden,
Az ég s föld egykor összedűl,
De mit megírtál szent Igédben,
Nem marad betöltetlenül.
3. Szent Igéd szerint vágyom élni,
Minden szava érték nekem.
Nem képes ember azt megmérni,
Egy szó több, mint a végtelen.
Csak egyet szóltál, s előállott
A teremtmények serege;
És most is, hogyha szólal hangod,
Olvad a szív kemény jege.
4. Szent Igéd szerint vágyom élni,
Gyermekhittel, ragaszkodón.
Bár minden bűnöm megítéli,
Reá bízom egész valóm.
Ó, Uram, segíts, hogy hűséggel
Mindenkor csüngjek szavadon,
Míg beteljesült reménységgel
Az örök Igét láthatom!
--------------------------------------------
82
Az Úr szeret, Ő jár veled Földön s tenger vizén,
Mint napvilág, Úgy süt reád Arcáról égi fény.
2. Az Úr megáld, Vigyáz reád, Bármerre visz utad,
És szüntelen, Nap éjjelen Békét s nyugalmat ad.
3. Az Úr vezet Fogván kezed, A jobb hazába át,
Veled marad, Győzelmet ad S áldását ontja rád.

------------------------------------------------------

587
Ó, fogd kezem, Vezérem, S vezess tovább;
Míg boldog célom érem Majd odaát!
Mert nem tudok én járni Tenélküled,
Csak Véled jó haladni, Uram, Veled!
2. Takard be nagy kegyeddel Gyenge szívem,
Hogy búban és örömben Békém legyen!
Hogy lábadnál pihenjek Mint gyermeked;
Bezárt szemmel követlek, Uram, Téged!
3. S ha néha nem is érzem, Mily nagy erőd,
Te célhoz viszel engem, S e hit betölt.
Csak vezess, én Vezérem, és fogd kezem,
Míg örökre elérem Az üdvhelyem!
-------------------------------------
416
Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak Belé veti,
Azt folyton áldja, őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj és jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak, S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,
Az Úr-rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz!
Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak, s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott;
A mennyből gazdag áldást juttat, S majd Jézus ád szép, új napot!
Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

--------------------------------------------------------

A hit igazsága

„És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”

(Mózes első könyve 15. fejezet 6. vers)

Ábrahámot a hívők atyjának szoktuk nevezni, aki valósággal hallotta a Teremtő szavát, csodálatos ígéreteket kapott és ő volt az, akire Isten rábízta áldásainak továbbítását. S miért éppen őt választotta ki az Úr? A válasz csupán ennyi; mert szerette őt az Isten ő pedig hitt az Úrnak.

Ám ha elkezdjük megvizsgálni az ő hitét, be kell valljuk ez merőben más, mint amit mi hitnek nevezünk. Ábrahám hite a keleti ember gondolkodását tükrözi, mely a mi nyugati szemléletünkbe nehezen fér bele.

Mert a nyugati ember azt, aki Isten parancsára elköltözik egy ismeretlen országba, és kész akár fiát is feláldozni az Úrnak, azt nem hívőnek, hanem fanatikusnak nevezi, akit azonnal pszichiátriai kezelésre kell beutalni.

Így a mi hitünk inkább elméleti, amiben nincs semmi meghökkentő, és nincsenek csodás vonásai. A mi hitünk a hagyományokhoz van láncolva, és különböző jól megfogalmazott ellentmondást nem tűrő dogmákkal van alátámasztva.

S csak sóhajtozunk; de jó lenne olyan tapasztalatokat szerezni, mint Ábrahám! De jó lenne úgy hinni, mint a pátriárkák! De jó lenne úgy szeretni Jézust, mint az apostolok!

Isten válasza ma erre a sóhajra; „Ezt cselekedd, és élsz.” (Luk.10:28)

 „egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte… Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.” (Róm.13:8-11)

---------------------------------------

A bölcs tanítás hallgatása

Add a te elmédet az erkölcsi tanításra,

és a te füleidet a bölcs beszédekre. Példabeszédek, 23,12

"Miután akaratának megismerését, mennyei bölcsességét, s a Szentlélek világosságát kérte, a hívő kutatni kezdi a Szentírást és azok a szakaszok, melyek addig sötétek voltak értelme számára, hirtelen világossá válnak, és kötelessége is oly tisztán tárul fel előtte, mint soha azelőtt. Jézus mondta: "Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok." (Jn 7:16-17) 
  Az isteni igazság megismerését azoknak ígérte az Úr, akik engedelmességgel válaszolnak a kapott világosságra és igazságra. A szoros kapun való belépés nem a tudás vagy a gazdagság birtoklásától függ, hanem attól, hogy tanítható-e lelkületünk. Aki értékeli a mennyei világosság első fénysugarát, elfogadja azt és aszerint jár, összhangba hozza azzal cselekedeteit és megszentelődik általa, az még több fényt fog kapni. Megérti, hogy az örömhír a megváltás terve... 
  Aki engedelmes szívvel, készségesen cselekszi Isten akaratát, nemcsak hogy örömmel fogadja az igazságot, hanem komolyan kutat is utána, mint elrejtett kincs után. Alázatos és befogadó lelkülettel nyitja ki a Szentírást, keresi, hogy hogyan járhatna a világosságban, és azt kérdezi: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) Hajlandó feláldozni - ha kell - bármit, és mindent annak érdekében, hogy összhangba kerüljön Isten akaratával. 
  Nem mindig könnyű dolog engedelmességgel válaszolni Isten akaratára. Erős elhatározást igényel az, hogy belépjünk a szoros kapun és a keskeny ösvényen haladjunk, mely az örök életre vezet, mert minden oldalról hangok hívogatnak a tiltott mellékösvényekre. Akik szeretik a gazdagságot, a dicsőséget és a magas pozíciókat, azok nem fognak belépni a szoros kapun, míg meg nem válnak bálványaiktól. A keskeny kapunál nincs elég hely ahhoz, hogy e világ dolgait cipelve lépjünk be rajta. 
  Aki be akar lépni a szoros kapun, annak teljesen át kell adnia mindenét Istennek. Jézus mondja: "Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt 16:24) (Review and Herald, 1912. március 28.)

Istenhez szálló imádság

 „Ha majd éhínség lesz az országban, ha dögvész, aszály, rozsda, sáska vagy cserebogár lesz, vagy ha ellenség ostromolja az ország városait, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás, és kiterjeszti a kezét e ház felé, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel tettei szerint, ahogyan megismerted a szívét, hiszen egyedül te ismered minden embernek a szívét...” Királyok első könyve 8:37-39

Ő tudja, mi lakik a szívedben. Tudja, miért és kiért imádkozol hetek, hónapok vagy akár évek óta, és tudja, mikor jön el az ideje a válasznak, akár igen az, akár nem. Tudja, hogy valaki nagyon fontos neked, és mivel te kérted Őt, ezért még jobban figyelni fog rá, és hidd el, mindent megtesz érte. 

Tudja, milyen jó és rossz döntéseket hoztál meg a közeljövőben, és mi lett a következményük. Látta, ahogy fejjel mentél neki a falnak, de Ő felsegített, és begyógyította a saját őrültséged okozta zúzódásokat. Tudja, mit bántál meg, és Ő már régen megbocsátott. 

Isten ismer igazán, jobban, mint te saját magadat, de soha nem él vissza ezzel a tudással. Annak ellenére, hogy előre látja, mit fogsz holnap este elalvás előtt kérni, mégis a te szádból szeretné hallani. Szeretné hallani, szeretné, ha kimondanád, ha időt töltenél vele, ha beszélgethetnétek. 

Ő vágyik a társaságodra. Szeretné, ha közelebb kerülhetnétek egymáshoz. A döntés a te kezedben van, a következő lépés rád vár. Hát emeld fejed az ég felé, és szólítsd meg a Mindenhatót! Mondj egy egyszerű imát azért, hogy te is megismerhesd Őt, hogy veled menjen tovább az úton, és legyen egy közös történetetek 

----------------------------------

 

A kivételezett

„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.” Példabeszédek 8,17

Vannak belső köreink, minden embernek vannak kiválasztottjai, akik sokkal közelebb állnak hozzá, mint mások. Akit szeretünk, azzal kivételezünk. A kivételezettek mindig többet kapnak másoknál, mindig övék a jobbik rész, a szebb, a drágább. A mi kivételezésünk azonban önző és személyes alapokon nyugszik. Isten azonban másként gondolkodik…

Az anyja azért szerette, mert ő volt az egyetlen fia. Ő volt az ajándék, akit férjének adott igaz szerelme jutalmául. Minden nap megölelte őt, megcsókolta. Amikor csak tehette, elmondta neki, mennyire különleges, mennyire más, mint a többiek. Ő volt az asszony szemefénye, elkényeztette, dédelgette és ezért rosszul nevelte.                                 A kivételezés önzővé tette. Azt gondolta övé lesz a világ.

Az apja őt szerette a legjobban, jobban, mint idősebb féltestvéreit és ezt ki is mutatta. Szeretett felesége elsőszülött fia, bár kisebb volt bátyjainál, mindig első volt a sorban. Övé volt a legjobb hely az apja után az asztalnál, övé volt a legjobb falat, övé volt a legszebb ruha. Okkal gondolta hát, hogy valójában ő lesz az örökös. Ezért feljebb valónak is érezte, gondolta magát másoknál, a testvéreinél, az anyjánál, de még az apjánál is. Azt gondolta övé lesz a világ.

De a testvérei gyűlölték. Ezért övé lett a csalódás, az árulás, a halálfélelem, az elvetettség, a rabszolgaság, a börtön és a magány. Mindent elvesztett, csak a hite maradt.

Az Isten szerette őt születésétől fogva. Mikor kiváltságosságából fakadó nagyravágyása miatt a kapott álmot félreértelmezte, atyja kijózanító dorgálásával szólt hozzá. Mikor testvérei önérzetét semmibe vette árulkodásával, megengedte, hogy azok ellene forduljanak, de életét megkímélte. Hűségét próbára tette asszonnyal, börtönnel, megválaszolatlan imákkal. De amikor már semmi sem maradt, amikor már remény is alig volt, akkor tett csodát: Ő lett a legelső után az első, annak minden hatalmával, gazdagságával. Ő lett a kiváltságos, a kivételezett újra. Az Isten kivételezettje.

Isten szerette őt kezdettől fogva. Isten kiválasztotta őt kezdettől fogva, nem azért, mert jó volt és meg akarta jutalmazni, mert nem volt az. Hanem azért, hogy jobb legyen, hogy az legyen, aki lehet az Isten kezében. Nem azért, hogy fogsága alatt tanúsított hűsége jutalmaként neki adjon mindent, hanem, hogy általa mentse meg a családot, a népét. És ő megtette.

Bácsi Sándor:
REMÉNYÜNK BOLDOG BETELJESÜLÉSÉT
/Titusz 2:11-15/
Sivár közöny, vagy vad harcok dúlása
Sötét bűnében bolygó emberek
Sorsát szánóan, - világ váltságára -
Kegyelme fénye hozzánk érkezett.

... Hogy Megváltónk legyen: a Szeretet;
Hogy életünknek értelme legyen.
Megtisztult szívű és jótetteket
Termő, választott népévé tegyen.

"... Mert megjelent az Isten üdvözítő
Kegyelme." Kicsiny, földre-jött gyermek
Képében. Bennünk felnövekvő

Öröm hírével, kínálva a Békét,
Létünkön túlmutató Életet:
Reményünk boldog beteljesülését.

---------------------------------------------

        Filippi .4: 6.v

„…Semmi felől ne aggódjatok,hanem imádságotokban  és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt …”

Vedd számon az áldást !  / lehet egyáltalán számontartani a sok - sok áldást ?/

-------------------------------

A kalapács

„Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak. 1.19

  Fel akarja akasztani a képet a falra. Szöge van, de kalapácsa nincs.

- Sebaj, a szomszédnak van – ötlik hirtelen eszébe. El is határozza, hogy átmegy és kölcsönkéri.

  De kétségek ébrednek benne. És mi lesz, ha nem akarja kölcsönadni? Hiszen tegnap is olyan hűvösen üdvözölt…Talán sietett…, de lehet, hogy csak úgy tett, mintha sietetne, mert neheztel rám. De vajon miért? Én aztán sohasem bántottam meg, egyszerűen képzelődik… meg beképzelt is. Hát nem? Ha tőlem kér valaki egy szerszámot, azonnal odaadom… Hogy lehet megtagadni egy ilyen egyszerű kérést, mint az enyém? Az ilyen alakok alaposan meg tudják keseríteni az ember életét! És még ráadásul azt hiszi, hogy rászorulok a kegyeire!

  Átrohan, csönget és dörömböl, pulykavörösen üvölt rá az ajtót nyitó szomszédra:

- Tartsd meg a nyomorult kalapácsodat, te senkiházi! P. Watzlawick nyomán

-----------------------------------------------------------  

34. zsoltár 19-20. vers

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.”
- Isten nem távol van a szenvedő embertől, hanem ellenkezőleg közel hozzá, csak hitetlenségünk, lázadásunk, értetlenségünk köde eltakarja Őt szemeink elől.

62. zsoltár 2-3. vers

„Csak Istennél csendesül el lelkem, Tőle kapok segítséget. Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”
- Ahogyan a gyermek-fájdalom a szülő karjaiban, úgy a lélek-fájdalom az Isten karjaiban enyhül meg, és megnyugszik a sebzett szív Isten vigasztaló szava, szeretete által.

68. zsoltár 20-21. vers

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. Isten, a mi szabadító Istenünk, az, a mi Urunk kihoz a halálból is.”
- Isten gondoskodó szeretete végigkíséri földi életünk minden napját, megváltó szeretete pedig örök élettel ajándékoz meg, amely felett nincs hatalma a halálnak.

71. zsoltár 17-18. vers

„Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.”
- Az áldott életű idős emberek példás emlékűk által a földi létük lezárulása után is áldást jelentenek a következő nemzedékek számára.

84. zsoltár 6-8. vers

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a Te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél.”
- Isten ad erőt a földi lét küzdelmeihez, és ő ad erőt a földi lét békességes lezárulásához is, hogy a földi lét ne bukások sorozata, hanem diadalmenet, a halál pedig ne tragédia, hanem üdvösséges hazatérés lehessen.

-------------------------------------------

A hit fegyvere.

 Vegyétek fel a Léleknek kardját, mely az Isten beszéde.  Efezusi levél 6, 17.
 A keresztyénségnek is vitézekre van szüksége, akik az ellenséget le tudják verni s az ördögöt lefegyverezve, meg tudják szégyeníteni. Ehhez azonban erős harcosok kellenek, akik az igét jól értik, bírják, annak hamis értelmezését meg tudják cáfolni s az ellenséget saját fegyverével megverni. Mivel pedig mindenki nem lehet alkalmas az ige védelmezésére, szükség van igehirdetőkre és tanítókra, akik naponként tanulmányozzák az írást, azzal járnak és másokért is hadakoznak. De minden keresztyén is fegyverezze fel magát. Hit- és tanbeli bizonyosságát alapozza meg úgy az Isten igéjéből, hogy ellenállhasson az ördögnek s tudjon védekezni, mikor valaki el akarja téríteni. Így segítsen egyháza tanítását megvédelmezni és megtartani.
 Krisztus, ki urak Ura vagy,  Vesztünkre jutnunk, oh ne hagyj!
 Védd hatalmaddal népedet,  Hogy dicsérhessük nagy neved!

---

Egy történet jól megmutatja ennek az igének a mélységét: A keresztes hadjáratok során egy kiváló hadvezér nagyon magabiztosan vezette seregét. Dicsérte katonáit, gyõzelmeirõl éjszakákat tudott mesélni. Egy udvari bolond is velük tartott, õ szórakoztatta a fáradt katonákat. Õ is hallotta a hadvezért estérõl estére, s egy alkalommal próba elé állította. Azt mondta, hogy a sikerek ellenére csak akkor hõs, ha egy gyertya lángjára képes vigyázni, míg haza nem ér szülõföldjére. A tapasztalt hadvezér igazán könnyûnek találta a feladatot, örömest vállalta.

Csatáik végeztével hazaindultak. A gyertya fellobbant, s kezdetét vette a nagy próba. Jöttek útonállók, rablóbandák, csavargók, tomboló szélviharok, esõs napok. A hadvezér egyik kezében a gyertya, másikban a kard. A magasztos célok, feladatok után ezért a "semmiért" az életét kockáztatta. A gyertyára figyelt, a lángért harcolt, fáradozott. S megtört a gõgje. Egy egészen más ember érkezett vissza hazájába.

Az Ige a mi gyertyánk, s a hitünk a láng. Az Úr Jézus Krisztus, aki lángra lobbanthatja. Nekünk van gyertyánk? S ha már van, ég-e? Úgy küzdünk-e az életben, hogy az Igét fontosabbnak tartjuk magunknál? Ha Jézusra figyelünk, átértékelõdik az életünk. Ami eddig fontos volt, és harcoltunk is érte, az értéktelenné válik, s Jézus értékrendszere lesz a miénk. Azt elhagyjuk, amit õ elhagyott, és amit fontosnak tartott, az nekünk is fontossá válik.

Uram, add nekem a szeretetet: vezessen az úton,
a hitet, hogy lábam ne inogjon,
a reményt, hogy csalódás ne érjen,
és szívemben a te tüzed égjen!
Ne engedd, hogy lángom ellobbanjon,
Amíg olajlámpásodat tartom!
(Amy Carmichael, indiai misszionáriusnõ)

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked Fiadat, a mi fényünket. Add, hogy lángoljunk a te ügyedért! Ámen.

A Szó hatalma

Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem. (Zsolt 119,114)
Azért fáradunk és küzdünk, mert az élõ Istenben reménykedünk, aki üdvözítõje minden embernek, de leginkább a hívõknek. (1Tim 4,10)
A te igéd nem tér hozzád vissza üresen. Elvégzi, amiért küldted!

A százados ezt üzente Jézusnak: Magamat nem tartom méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. (Lk 7,7)

A beszéd az az eszköz, amellyel az ember kiemelkedett az õt körülvevõ világból. Ennek segítségével tanulhat, olvashat, írhat, gondolatokat és érzéseket fogalmazhat meg. Kifinomultan kommunikálhat. Beszédünkkel mégsem elemivé teszünk dolgokat, hanem kielemzünk. Túlbonyolítunk amúgy világos, egyszerû tételeket. Az eredetileg teremtõ - a láthatatlanból, a láthatókat elõhozó - szó kicsinyes, parttalan és eredménytelen vitatkozások eszközévé válik. Az ember szájából elhangzó szó súlytalanná, hiteltelenné vált. Mégis a szó, a megszólalás, a megszólítás Isten eszköze arra, hogy kaput nyisson, utakat megvilágosítson, és kérdéseinkre valós választ adjon. Magamat nem tartom méltónak (...), hanem csak szólj..." - üzeni a százados Jézusnak. Bízik az õ szavának erejében, annak hatalmában. Egyetlen szó, mely életeket, sorsokat fordít meg. Úgy, amint hívásként hangzik: Kövess engem! Akkor, mikor az emberi életet gyökeresen változtatja meg: Akarom, láss! Ahogy súlyos bilincseket leverve, az életre szabadít fel újból: Megbocsátattak a te bûneid. Ezzel a szóval sötétségbõl világosságot hívott és hív elõ ma is. Az adventi idõszakban ennek a Szónak, Igének testté lételére várunk, mely nemcsak megszólalt, üzent, hanem amely közöttünk lakott.

...Az erdõszélrõl jöttem: bûn honából, Sütött a vétek izzón, mint a nap,
Jöttem a bánat szelíd ösvényén, Kezemben reszket a levett kalap,
E mély homályba, e szent fák tövébe Teszem le szívembõl ma mind a vétket -
Tölgykoronákban orgonáz a szél.
És szól az Isten: Feloldozlak téged.
(Reményik Sándor)

Uram, elég nekem a te szavad. Bízni akarok a te ígéreteidben! Ámen.

---------------------------

A Te akaratod

Kiszabadítja a foglyokat az Úr. (Zsolt 146,7)
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,10)
Istenünk! Megváltottál, bûneink terhétõl megszabadítottál. Imádunk szeretetedért!

Jézus így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." (Mk 14,
Jézus a Gecsemáné kertben leülteti tanítványait, s maga mellé veszi Pétert, Jakabot és Jánost, megkéri õket, hogy virrasszanak vele együtt, mert a kísértés órája ez. Itt még valóságosabban megmutatkozik a tény: az emberré lett Isten teljes sorsközösséget vállal velünk. Itt az Isten lett emberi, nem pedig az ember isteni. Átéli a test gyengeségét a lélekkel szemben. Fel is hívja a tanítványok figyelmét a komoly kísértésre. Itt nem segít Péter halált megvetõ bátorsága, az ima az egyetlen fegyver. Jézus imádkozik. Mert ki bírná kiinni minden nyomorúságunk poharát, bûneik büntetésével, az Atyától elhagyatva? Egyedül az a Jézus, aki elhagyatottságában is az Atyától várja az útmutatást. A kísértést legyõzve visszamegy az alvó tanítványokhoz. Jézus számára a kísértés elmúlt, a tanítványok azonban nincsenek felkészülve. És Jézus indul. A tanítványok szétszélednek. Látszólag kiszolgáltatottan, bûnösök kezében, valójában azonban kizárólagos hatalommal megy Jézus a kereszt felé, amelyen bevégzi a megváltást.

Szegények társa te, kés mártódott beléd, Betlehem követe, letérdelek eléd. Láttam földbe vetésed, napra növekedésed, magasba szökésed, halálba töretésed. Fölálltál büszke fiú ropogott derekad, zöld fejed fölemelted, nem hagytad el magad. Mert fülünkbe suhogtál, szívünk ereje voltál, hogy barmok ne legyünk, hogy emberek legyünk. Tûrtél te minket, fogunkat, kezünket, nevetted szemünket, megáldottad fejünket. Holtodban körülálltunk, gyönge testedre vártunk, vad kannibálok, veszett janicsárok. A halotti beszéded egy szó volt: élet, miérettünk meghaltál, mibennünk feltámadtál. Életünk fölött lángolj, utunkon messze világolj, zölded verjen szemünkbe, zölded csapdosson szívünkbe. (Kormos István)
Urunk! Te éltre hívsz. Segíts, hogy kapcsolatunk veled mélyüljön. Ámen.

--------------------------------------

Az egységre meghívottak imája
Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy Te is Egy vagy az Atyával. Olyan egységre, amelyben szeretet, egyetértés és önzetlenség uralkodik. Olyan egységre, amely örömet és boldogságot szül.

Kimondhatatlan a hálánk Urunk, hogy részünk lehet Benned, és a Te szeretetedben, amellyel vagy irántunk, amelyet meg sem érdemlünk! Tarts meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bűn újra visszataszítson minket a szeretetlen, önző világba, ahol csak széthúzás és az egymástól való eltávolodás vár ránk.
Segíts nekünk, hogy azok közül, akik még rabjai a gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az Életnek. Mert Nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre.
Ámen.
----------------------------------------------------

Kereszthordozó igaz szolga 2Korinthus 11,16–33 Az igeszakaszban egy kikényszerített dicsekvésről van szó, amit Pál apostol el akart kerülni, de a korinthusiak érdekében mégis vállalt. Arra kér- te a korinthusiakat, ha másoktól elfogadják az ilyen dicsekvést, akkor tőle is fogadják el. Felveszi a versenyt ellenfeleivel, de tudja, hogy ezzel nem segít az olvasóin olyan tekintetben, hogy közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz. „Amit mondok, nem az Úr szerint mondom.” Ezért nevezi esztelen dicsekvésnek. Mégis arra szeretné ezt használni, hogy elnémítson némelyeket, akik dicsek- szenek, és azokat figyelmeztesse, akik könnyen zsákmányul esnek az alaptalanul dicsekvőknek. Az apostol származásával, elhívásával, szolgálatával dicsekszik, amivel az álapostolok is dicsekedtek. Az apostol dicsekvése azonban más irányt vesz, és olyasmiről kezd el beszélni, amiről ellenfelei nem beszélhettek. Be- számol szenvedéseiről, bántalmazásai hosszú soráról, nélkülözéseiről és meghurcoltatásairól. Egy kereszthordozó, igaz szolgához méltóan, a másoktól okozott szenvedések mellett még szívén viselte a gyülekezetek és az egyének sorsát is.  Győzelem imádság által 2Mózes 17,8–16 Isten népének körülményes pusztai vándorlásáról szól az igeszakasz. A vándorlás során, amikor megoldódott egy probléma, nyomban ott volt a másik. Ha nem volt vize a népnek a pusztában, Mózes által megoldotta az Úr: vizet fakasztott a sziklából. Újabb problémával találta szemben ekkor magát Izrael: „Eljött Amálék, és megtámadta Izraelt Refidimben” (8. v.). Mózes harcra szólítja fel Józsuét, hogy válaszon ki férfiakat, és ütközzön meg Amálékkal. „Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.” (9. v.) El- kezdődött a harc, és míg „Mózes felemelte kezét, Izrael volt erősebb, amikor le- eresztette a kezét, Amálék volt erősebb” (11. v.). Mózes kezei elfáradtak, és egy kőre ülve, két oldalról Áron és Húr tartották a kezeit egészen naplementéig. Józsué pedig legyőzte Amálékot. A felemelt kéz Isten hatalmának és a tőle való függésnek volt az elismerése, csak így arathattak győzelmet. Nekünk is sok harcunk van a testtel, melynek jelképe Amálék. Meg kell küzdeni vele, és ebből a történetből meg- tanulhatjuk, hogy a győzelem imádság által van.

-------------------------------------------------

A szolgálati ajándékokat Jeshua Ha Massiah adja NÉMELYEKNEK.
  Így a tanítói szolgálat sem ember által kinevezett, vagy főiskolai diploma által kapott jogosultság mások nevelésére, tanítására.
Nem megtanult és visszamondott teológiákat, vagy akár igei ismereteket jelent a tanítói szolgálat.
Az, hogy hallottam valamit, megtanultam és tovább adom, még nem tanítás.
Az, ha a saját gondolataimat, elképzeléseimet, " látásaimat" viszem bele az Igébe, az se tanítás.
De az, amikor a Szent Szellem kezdi világossá tenni bennem az Igét, amikor kinyílik előttem a "kincsestár", s olyan üzeneteket kapok, melyek nem saját ötleteim és mások utánzása-talán ott kezdődik a tanítás.
Istentől kapom, amit kapok-közvetlenül....

„NEM TEHETETT MÁSKÉPP!”

Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Tudós vitát és tisztulást akart.
Világoljon az Evangéliom!
Aranyért nincsen kegyelem!
Bünbánat nélkül nincsen bocsánat!

Ha látta volna már,
Hogy 95 tétele,
Mint vihar süvítő szele,
Söpör végig országokon, világon,
Ha látta volna a nyomában támadt
Viharos zivatart,
S mint vérfagyasztó vizió
Szemébe lobbant volna máglyák lángja,
Gályarabság és inkvició,
Vajon megtette volna akkor is?!
Nem verte volna vissza látomása?
Nem hullott volna ki csontos kezéből
Tételszögező, sulyos kalapácsa?!

Lehet… Ha nem a Hatalmas keze
Vezette volna
Tételíró kezét,
Akivel ellenkezni hárhozat,
Aki előtt csak térdrehullni jó…
Lehet… ha nem a Hatalmas szava
Mondta volna: Legyen:
Világosság és reformáció!

Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Nem tudta, hogy a 95 tétel
Utnak indul, és századokon átlép.

Megírta, mert meg kellett írnia.
S kiszögezte, mert „nem tehetett másképp”.
Túrmezei Erzsébet

---------------------------------

Az Úr vezet, mily szent tudat, Ez ad nekem reményt, vigaszt.
Ott van velem, bárhol legyek, És jobbja őriz engemet.
Refrén:
Híven vezet és bíztatón, Minden helyen, minden napon,
Mint tanítvány Őt követem, Az Úr vezet hűségesen.
2. Hideg ködön, zord éjjelen, Kedves, szép nyári kerteken,
Vad tengeren, zöld rét felett Isten keze visz engemet. Refr.
3. Ó, fogd erősen karomat, Hogy Téged el ne hagyjalak!
Hadd mondjam, bár a szélvész dúl: „Csak bátorság, vezet az Úr!” Refr.
4. Ha munkám itt végére jár, És Krisztus által győztem már,
Halálon át erős kezed A mennybe engem fölvezet. Refr.
---------------------------------------------------------


354
Jézus híven vezet engem; Lelkem mit kívánhatsz még?
Mért nem bízol kegyelmében? Nála kész a segítség!
Békét, nyugtot nyer a lelkem, Hogyha Jézust követi,
Súlyos, kínzó szenvedésem, Egyedül Ő enyhíti!
Súlyos, kínzó szenvedésem, Egyedül Ő enyhíti!
2. Jézus híven vezet engem; Segít bajban, szükségben.
Sötét völgyön átvezérel, Táplál életkenyérrel.
Hogyha megremeg a léptem, Szomjas lelkem eleped,
Kősziklából fakaszt nékem Éltet adó friss vizet.
Kősziklából fakaszt nékem Éltet adó friss vizet.
3. Jézus híven vezet engem; Ó mily nagy e kegyelem!
Atyám égi otthonában Helyet készített nekem.
Majd ha mennybe száll a lelkem, Fönn az égi trón előtt
Örök hálával dicsérem, Hűségéért áldom Őt.
Örök hálával dicsérem, Hűségéért áldom Őt.

---------------------------------------------------

Jézus, nagyon szeretlek, Vidám szívvel követlek.
Lássam mindig fényedet, hogy el ne tévedjek!
Refrén:
Híven követlek, híven követlek,
Híven követlek, Te vezess engemet!
2. Gyenge vagyok, védtelen És a jóra képtelen,
De Te erős vagy és jó, Ez oly boldogító! Refr.
3. Sokan törnek ellenem, Jézus Te légy védelmem,
Fogd a kezem kezedbe És vezess a mennybe! Refr.
-------------------------------------------








384
Jézus, vezess engemet, Akkor el nem tévedek,
Véled semmi baj nem ér, Bármily legyen a veszély.
Refrén: Vezess, vezess! Jöjj, és vezess, ó Uram!
Bármily nehéz itt utam, Benned van csak bizalmam!
2. És ha ellen fenyeget, Nem rendít meg engemet,
Jézus váram, kősziklám, Benne bízom én csupán.
: Vezess, vezess! Jöjj, és vezess, ó Uram!
Bármily nehéz itt utam, Benned van csak bizalmam!                                                                              3. Ha e földről távozom, Végy kebledre Jézusom.                                                                         , Béke ott van, jól tudom, Fáradtaknak nyugalom.                                                                        : Vezess, vezess! Jöjj, és vezess, ó Uram!
Bármily nehéz itt utam, Benned van csak bizalmam!

--------------------------------------------

Szégyen ide, szégyen oda

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is,”

Róma 1,16

- Mit csinálsz? – kérdez valaki, aki látja, hogy olvasod a Bibliát.

- Ó csak tanulok. – válaszolom.

- Hová mész minden szombaton így kiöltözve? – kérdi valaki más.

- A barátaimmal találkozom. – mondom, vagy valami hasonlót.

- Te miért nem iszol soha kávét, se bort?

- Mert vigyázok az egészségemre.

Ismerős? Sokszor válaszolunk hasonlóképpen. Elgondolkodtam, hogy miért is.

Több indokunk is lehet, de az egyik legfontosabb, hogy ma, a szabad vallásgyakorlat ellenére ciki, sőt szégyen egy vallásos közösséghez tartozni. Nem ciki hinni. Mindenki hisz valamiben és erről szívesen beszélget is veled. Sőt, sokan érdekesnek is tartják összevetni a különböző vallási nézeteket, hogy gyúrjanak belőle maguknak valami sajátot. De elkötelezni magunkat egyetlen vallás mellett? Azt nem, vagy csak nagyon kevesen. Túl sok a kötöttség, túl sok a szabály. Csak abban hiszek, ami működik. – mondják. És nehezen tudják elképzelni, hogy Istennek valóban van egy komplex, mégis egyszerű válasza életünk nagy kérdéseire. Még ennél is nehezebb elfogadni azt, hogy ezt az ismeretet valóban rábízta egy népre, hogy azzal szolgáljanak maguk és mások javára. Sőt azt még nehezebb elhinni, hogy ez az ismeret oly nagyszerű, oly nagy hatalommal bír, hogyha az ember vállalja, hogy általa Isten átformálja az életét, az valóban meg is történik. Ezért aztán szégyenkezve, vagy szégyenlősen hallgatunk, vagy nem vagyunk egyértelműek. Lehet, hogy még mi magunk is kételkedni kezdünk és ezért a hit csak félig meddig működik az életünkben. Ezt látva az emberek nem igazán látják a különbséget önmaguk és a hívők között, így aztán nem is tartják vonzónak a Biblia útját.

Mi lenne, ha egyszer szégyen ide, szégyen oda, kerek perec megvallanánk, hogy mi Istenre hallgatunk és engednénk, hogy valóban Ő vezessen életünk minden területén?

Gyanítom, hogy megmutatkozna az evangélium hatalma mindannyiunk üdvösségére.

---------------------------------------------

 

Pozitív gondolkodás

„Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb; ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz.”

Prédikátor könyve 11:6.

Megfigyelted? Szó nincs a sikertelenségről! Valamelyik BIZTOSAN bejön. Vagy az esti vagy a reggeli vagy mindkettő. Te meg hányszor állsz úgy a dolgokhoz, hogy neked ez nem fog menni. Úgysem sikerül. Hisz már annyiszor, de annyiszor kudarcot vallottál. Miért éppen most jönne be?

Ismered Edison történetét? Kísérletezett a villanyégőkkel. Nem jött be neki. Újból kezdte. Megint nem sikerült. Talán ezerszer kísérletezett, mire végre bejött.

Igazi kudarc az, amikor abbahagyod.

Minden új nap egy új lehetőség. A mai is! Még ha ezerszer megpróbáltad is, akkor is kezdd el újra.

Nem tudni melyik jön be – a reggeli erőfeszítés vagy az éjszakai, esetleg mindkettő.

Szigeti Jenő gyönyörű verse jutott eszembe.

Kezdd újra!

Minden veszteséged ellenére

Minden rosszindulat ellenére

Minden kudarcod és a

Sátán minden diadaltánca ellenére,

Ne maradj a földön elterülve.

Kapaszkodj meg a rögbe,

A szalmaszálba is, mert

A göröngy is, a rád dobott kő is

Jó kapaszkodó.

Feszítsd meg a karodat,

Emeld meg a fejedet.

Állj végre talpra,

És kezdd újra!

Mert Isten is

Minden botlásod

Bűnöd és hibád után

Újrakezdi Veled

És nem fárad el sohasem!

---------------------------------------------

Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant,
mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz
komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról
lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon?
Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk
veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz
igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak
pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? TÚL E VILÁGON
Túl e világon, egy áldott reggel,
Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,
A földi küzdés örömre válik
Túl e világon, túl mindenen.
Túl e világon ragyog az égbolt,
Nincs viharfelhő, nincs félelem.
Vígság az élet és ott az élet,
Túl e világon, ó, végtelen.
Túl e világon majd viszontlátom
Sok-sok, szerettem, s érezhetem,
Örök hazámba’ ím igazába’
Búcsú és válás már nem leszen.Virgil P. Brock
ford.: Somogyi Géza

-----------------------------------------------------

ŐSZI GONDOLATOK.

Harmincadik esztendőmnek
ősze éri őszülő fejem.
Elmúlt a nyár. Vizsgálgatom:
hozott-e gyümölcsöt életem?

Halkan hangzik a bús ,,talán’’.
Nyugtalanság marja lelkemet.
Szándékaim jaj, de sokszor
nyargaló, esőtlen fellegek.

Ősz van megint a lomb lehull,
s a könnyem is pereg csöndesen.
Visszanézve elveszített
lehetőségeim keresem.

Ha jön a tél, Uram, a fagy
ne érjen el tépett szívemig.
Hadd higgyem még, hogy az időm
kihasználni kegyelmed segít.

Ne múljék el se nyár, se tél
életemben terméketlenül.
Csak akkor álljak meg, ha majd
elhaló testem hidegre hűl.

Addig munkálkodnom segélj,
adj, ó, adj erőt, kegyelmes Úr,
hogy lelkem - őszi lomb - ha hívsz,
hulljon nyugodtan: - kezedbe hull.
Gerzsenyi Sándor

----------------------------------------
Tanít az ősz.

Testvéreim! Nyarunk elillant, mint szélben száll a pára…
Jön, lépeget felénk az Ősz Komoly, nagy számadásra.

Testvéreim! Dús ágainkról lehull a lomb maholnap.
Marad gyümölcs a fánkon? Vagy minden porrá porlad?

Testvéreim! Sok gyűjtött kincsünk veszendő és molyette?
Az Ősz – ha kéri, nem lesz Igazgyöngy egy se benne?

Testvéreim! A hervadásnak pecsétje ég szívünkben…
Hogy állunk ősz elébe? Remegve vagy derűsen?
Gerzsenyi Sándor (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Ha nem lennél enyém

Uram, ha nem lennél enyém,
Te, Aki ismersz engem, úgy ahogy senki nem ismer.
S Akinek elmondhatok mindent, amit nem mondhatok el senki másnak.
És Te, Aki megértesz, mikor már senki meg nem ért,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha Te nem lennél enyém,
Te, Aki mindig új erőt adsz, amikor elfogy a saját erőm.
Mindig segítesz, amikor nem megy tovább.
Mindig ajándékozol, új örömet adsz, amikor lever a fájdalom,
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Te Aki soha el nem hagytál, amikor elhagytak emberek.
S el nem hárítod ugyan, de legyőzni segíted az akadályokat.
S megadod, hogy benned mindenre, valóban mindenre erőm legyen.
Mi lenne velem Uram?

Uram, ha nem lennél enyém,
Akinek bocsánatát, újra meg újra megízleltem.
S mindig utánam jössz, ha lábam rossz útra tér.
És olyan türelmes vagy hozzám, amilyen én nem lennék soha,
Mi lenne velem Uram?

Ami vagyok, általad vagyok, s Tőled van mindenem,
Hála, örök hála Neked,
Én Uram Istenem!

--------------------------------------------------------------

Elég Néked.

Uram!
Téged keresett már az első szó,
Téged akart az első mozdulat,
Legyen szívemnek megnyugtató,
És ismerje jól a Hozzád az utat
Az életem

Uram!
Téged keresett már az első szó,
És soha
Nem éreztem, hogy megnyugtató.
Téged akart az első mozdulat,
És soha
Nem találta a Hozzád vezető utat
Az életem!

Uram!
Tovább keresett Téged minden szó,
Hozzád igyekezett minden gondolat,
Hogy lehessen benne minden újra jó,
Hogy találjon már végre-igaz Urat
Az életem!

Uram!
Hiábavalóságnak tűnt minden szó,
S kétségbe ejtett minden gondolat,
Nélküled céltalan sodródik a hajó,
S viharok közt nem talál partokat
Az életem!

És egyszer felém a várva várt szó:
Az én kegyelmem elég lehet néked,
Hogy soha semmi ne legyen hiábavaló,
Mert csak én vagyok egyedül az élet,
É ez elég lesz néked!
„Mert elég néked az én kegyelmem”
Ő már enyém! Tovább nem keresem!

------------------------------------------

Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsid 13:6)

Nyugtalanul aludtam. Aggódva, szorongva indult napom. Tudtam, hogy találkoznom kell néhány emberrel és megbeszélnem, tisztáznom kell velük fontos dolgokat. S mit ad Isten? Ezt az Igét. Kora reggel ezzel az Igével indult a napom. Szorongásomat nyugalom, félelmemet lelki béke váltotta fel. Egyetlen oka volt ennek: az Ige megérintett, Isten közelébe, megnyugtató közelségébe vitt. Neked vannak félelmeid, szorongsz egy feladat, egy találkozás kapcsán? Ne tedd! Bízd az Úrra önmagadat és ügyeidet egyaránt! Sőt, azokat az embereket is, akikkel találkozni fogsz, akikkel beszélned kell. Senkitől ne félj, csak légy engedelmes gyermeke az Úrnak és Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz!  

A nap gondolata:

Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

---------------------------------------

Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. (4Móz 1:54)

Íme, két mondat arról, hogy milyen az, amikor Isten népe engedelmeskedik. Hallják, megértik és megvalósítják az Úr szavát. Isten népének mindenkor, ma is ez a feladata: Istenre figyelni, szavát meghallani, megérteni és megcselekedni. Ez az egyes hívő emberre éppen úgy vonatkozik, mint egy-egy gyülekezeti közösségre. Ezért nélkülözhetetlen életünkben Isten Igéje. Olvasni, hallgatni kell azt, hogy megértsük mi a szándéka velünk az Úrnak. S ha megértettük, ne álljunk meg, hanem jussunk el a megvalósításig is.

Nagyon hangsúlyos Igénkben egyetlen mozzanat, ami mindkét mondatban szerepel: „Egészen így cselekedtek." „Mindent úgy cselekedtek." Mindenben és egészen sikerült engedelmeskedni. Vajon megvan bennünk erre a szándék? Téged melyik Ige érintett meg legutóbb és mennyire tudtál és akartál engedelmeskedni az Úr szavának? Ahhoz, hogy mindenben és egészen engedelmeskedjünk, teljes odaszánásra van szükség. Megvan ez bennünk vagy csak fél szívvel, ímmel-ámmal hajlunk az Úr akaratának megvalósítására?   

A nap gondolata:

A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

------------------------------------

URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! (Zsoltárok 88:2-3)

Nagy nyomorúságot hordozó ember szavai ezek. Ezt onnan tudjuk, hogy éjjel-nappal kiált az Úrhoz. A nyomorúság általában közelebb visz Istenhez. Legyen szó személyes életünk testi-lelki fájdalmáról, vagy hozzánk igazán közel álló ember szenvedéséről, a legjobb, legbölcsebb, amit tehetünk az az imádság.

A zsoltáros önmagáért könyörög. Istentől vár szabadítást. Ki mástól is várna – kérdezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy olykor bizony még a nyomorúságainkban sem az Úr az első, akit felkeresünk. Pedig a hívő ember életének alapja, segítségének forrása, nyomorúságaiban menedéke az Úr. Igaz, az Úr nem mindig válaszol azonnal. Alapigénk 2. mondata arra utal, hogy mennyire türelmetlen tud lenni az ember, ha nem akkor jön Isten segítsége, amikor mi szeretnénk.

Nyomorúságban vagy? Imádkozz! Akár éjjel-nappal. Azt érzed, hogy nem válaszol az Úr? Hidd el, nem hagyja könyörgéseidet válasz nélkül, csak légy türelmes, ő nem feledkezik meg rólad. 

A nap gondolata:

A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)